Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-10 / 109. szám

i960. május 10., kedd népújság S Elfekvő készletek — elfekvő milliók Egy hirdetést olvastam az elmúlt napokban a Népszabad­ság egyik számában: „Elfekvő inkurrens készleteit értékesít­se. Fontos népgazdasági ér­dek!” Igen, fontos népgazda­sági érdek. Aligha kell hang­súlyozni, milyen károkat okoz a vállalatnak, a népgazdaság­nak a raktárakban elfekvő fe­lesleges készlet, kisebb vagy na­gyobb mennyiségben való tá­rolása. Természetesen nem ar­ról a tartalékról van szó, amely a folyamatos és bizton­ságos termeléshez szükséges, de olyan anyagokat, félkész termékeket tárolnak üzemek, gépállomások, állami gazdasá­gok raktáraiban, amelyek oly­kor több évre fedezik a kívánt szükségletet, vagy pedig fel- használásukra nem kerül sor. Ezen készletek kivonása a „vérkeringésből” nagy kárt je­lentenek a népgazdaságnak és ezen kívül még helyet is fog­lalnak az üzem területén, vagy éppen a raktárban. S ha mindezeken túl meg­gondoljuk, hogy az esetek többségében nem használha­tatlan árukról van szó, hanem más üzemekben jól felhasznál­ható anyagok ezek, akkor ve­tődik fel a feleslegesen heverő készletek problémája. Hogy az elfekvő készletek értékesítése milyen fontos nép- gazdasági érdek, bizonyítja az is, hogy országos vizsgálatot folytattak a népi ellenőrök az elfekvő készletek feltárásá­ra. Az általuk vizsgált terüle­ten, (nehézipar, kohó- és gép­ipar. könnyűipar, KPM VI. Fő­osztálya és az élelmiszer ipar egy része) 1958. december 31-ig például 859,2 millió forint volt az elfekvő készlet. A két év alatt természetesen ez a szám sokat csökkent, de még mindig magas ahhoz, hogy meg legyünk az eredmények­kel elégedve. Felvetődik itt a kérdés, mi­lyen mód nyílik ezen készletek értékesítésére? Az első feladat és ez a legfon­tosabb. nagyobb gondot fordí­tani az elfekvő, inkurrens kész­letek feltárására. Sajnos, a ta­pasztalatok azt mutatják, — a fennálló minisztériumi rendel­kezések, utasítások ellenére —, hogy a vállalatok, üzemek, gépállomások, állami gazdasá­gok és minden olyan szerv, ahol elfekvő készletek lehetsé­gesek, nem tárják fel teljes mennyiségben az elfekvő áru­kat. Jobbára csak azokat a ter­mékeket sorolják ide, amelye­ket folyó terveikben nem, vagy semmiképpen sem hasznosít­hatnak. De ha meg is van a pontos anyaglista, az elfekvő készletekről, itt már megállnak, gondolva, elegeit tettek az uta­sításnak azzal, hogy az anyag­listát összeállították. De akkor hol marad az értékesítés? Számos üzem, gazdaság van a megyénkben, ahol bizony ilyén problémák vannak. A horti gépállomáson jártam, nagyon pontosan kimutatták az elfekvő készleteket, ki is küld­ték néhány gépállomásnak, de mivel vevő nem jelentkezett, belenyugodva, lemondtak a készletek további sorsáról. Ez nem helyes. Ismeretes, hogy a felhalmozódott inkurrenciát büntető kamat sújtja, már­pedig ettől a vállalatok szaba­dulni akarnak. Ebben nyújta­nak segítséget a hirdető válla­latok, a sajtó és minden olyan szerv, amely helyet ad az el­fekvő készletek anyaglistáinak propagálásában, mielőbbi ér­tékesítésében. A megyében az iparcikk és vegyes kereskedelémben több, mint kétmillió forint az elfek­vő készlet. Bizonyára, ha az árudavezetők lelkiismereteseb­ben megvizsgálnák ezen áru­kat, több propagandát biztosí­tanának, sok olyan áru akad­na azok között is, amelyeket értékesíteni lehetne, nem fe­küdne el a raktár mélyén ás esetleg nem fenyegetné az a veszély, hogy büntető kamatot kell majd fizetni. A Gépállomások Megyei Igazgatósága, nagyon helyesen, a megye valamennyi gépállo­mását körlevélben szólította fel az inkurrens anyagok fel­mérésére és azok mielőbbi ér­tékesítésére. Ehhez azonban szükséges az is, hogy az illeté­kesek, akik az elfekvő készle­tekkel foglalkoznak, nagyobb akarattal lássanak munkájuk­hoz, ne csak az anyaglista el­készítéséig jussanak el, hanem tegyenek lépéseket azok érté­kesítésére is. Ahol pedig több­szöri felszólításnak sem tesz­nek eleget, erélyesebb eszkö­zökhöz kell folyamodni. Fontos feladat a jövőre vo­natkozóan, az elfekvő készle­tek felhalmozódásának meg­akadályozása is és itt. azt hi­szem. a felelősségérzet a leg­fontosabb. Érdekeltté kell ten­ni minden vállaltot, hogy a jö­vőben még nagyobb gondot fordítsanak erre, és akkor a raktárak nem lesznek tele használaton kívüli anyagok­kal, ami nemcsak magának a vállalatnak, hanem a népgaz­daságnak is súlyos kárt jelent. Kiss Béla ... hogy a Szabad Európa Rádió hosszú sirató éneket tartott a Szovjetunió határát súlyosan megsértő amerikai pilótatiszt ügyében. A dicső rádió munkatársai nem átallották a Szovjet­uniót tapintatlannak, ember­telennek titulálni, csupán azért, mert nem engedte meg, hogy egy idegen, felség­jel nélküli repülőgép átrepül­jön a már közölt területek felett. Próbálnak arra hivat­kozni, hogy nemrégen ameri­kai tengerészek mentetlek meg négy szovjet katonát az éhenhalástól a Csendes-óceá­non és most annak az egy amerikai repülőnek nem adtak „szabad utat”. Azt nem veszik figyelembe, hogy a négy szovjet katona semleges felségvizeken, min­den különösebb „tű’ és fényképezőgép nélkül sodró­dott a bizonytalanság felé, míg az amerikai repülőnek előre megszabott céljai vol­tak. (— ács) Sok ezer Hala! találkozott a her esi járás ifjúsági seregszemléjén Nagy és emlékezetes ünnep­napja volt az elmúlt vasárnap a hevest járás fiataljainak. Já­rási ifjúsági találkozót tartot­tak, a megye déli részei fiatal­jainak nagy seregszemléjét, amelynek jelentőségét csak alá­húzta. hogy részt vett ezen az Ukrán Komszomol Bizottság Magyarországon tartózkodó de­legációja élén Szvetlána Kiri­lova elvtársnővel. Eljött az if­júsági talákozóra Komócsin Zoltán elvtárs, a KISZ Közpon­ti Bizottsága első titkára is. Az ifjúsági találkozó dél­előtt színpompás felvonulással kezdődött, amelyen több mint kétezer fiatal vett részt. Ott voltak a kisköreik, a kömlöiek, átányiak, tenkiek. eljöttek Pélyről, Boconádról, Tamazsa- dányról és természetesen ott voltak a járási székhely kiszis- tái, úttörői is. A színes, sok öt­lettel gazdagított felvonulás után Heves főterén nagygyű­lésre jött össze több mint hat­ezer ember, hogy meghallgat­hassa Komócsin Zoltán elvtárs ünnepi beszédét. Kóvács Gábor elvtárs. a já­rási KISZ-bizottság titkárának megnyitó szavai után emelke­dett szólásra a KISZ Központi Bizottságának első titkára. Be­vezetőben a párt és a KISZ Központi Bizottsága és szemé­lyesen Kádár elvtárs üdvözle­tét tolmácsolta a járás fiatal­jainak. majd arról szólt, hogy ezek az immár hagyományossá vált ifjúsági találkozók egybén a béke melletti demonstrációt, a szocializmus nagy ügyéért való harcos kiállást is jelentik, ugyanakkor számvetést is: az eltelt egy esztendő munkáját illetően. Elmondotta Komócsin elv­társ. hogy mint az egész or­szágban, úgy a hevesi járásban is hatalmas változások történ­lek a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és ebben nem kis érdeme van a KISZ nek, az ifjúságnak. Szólt arról a nagy­szerű mozgalomról is. amely félmillió fiatalt sorakoztatott fel az „Ifjúság a szocializmu­sért” jelszó és gondolat zászlaja alatt. Ezután arról beszélt, Komó­csin Zoltán elvtárs, hogy a két­ségtelen hatalmas sikerek mel­lett van azért miben elmarasz­talni, elsősorban a falu fiatal­sága egy részét. Éppen most, amikor a legnagyobb szükség van a fiatalság lendületére, for­radalmi elszántságára, lelkese­désére — sokan ott akarják hagyni a falut, vagy már ott is hagyták, pedig a mezőgazdaság szocialista átszervezése a ter- melőszövetkezti mozgalom megerősítése a fiatalság legben­sőbb ügye. Tolmácsolta a KISZ Központi Bizottságának felhívását, hogy az ifjúság álljon az új szocia- lita falu kialakításáért folyó mozgalom élére, dolgozzanak, harcoljanak úgy. hogy méltók legyenek a hős lenini komszo- mOlistákhoz, akiknek küldöttei ittj ülnek most a dísaemelvé- nyen. ezzel is szimbolizálva a két nép barátságát. Komócsin Zoltán elvtárs nagy tapssal fogadott beszéde után Szvetlána Kirilova, az Uk­rán Komszomol Bizottság dele­gációjának vezetője szólt a já­rás fiataljaihoz, beszélt a szov­jet és magyar nép barátságá­nak jelentőségéről, s arról, hogy a szocialista országok egységét — kinek-kinek saját hazájában — védeni, óvni kell, munkasikerekkel kell ehhez a sikeres alapot megteremteni. Szólt a Szovjetunió hétéves ter­vének nagyszerű távlatairól és sok sikert, győzelmet kívánt a hevesi járás, hazánk minden fiatalja is egész dolgozó népe számára új ötéves tervünk megvalósításához. Az ünnepi nagygyűlés után a szabadtéri színpadon, a járási kultúrház színpadán is megkez­dődtek az ifjúsági seregszemle kulturális rendezvényei, a fel­állított sátrakban jó bort, sört, lacipecsenyét. virslit mértek. A késő esti órákig mulattak, szó­rakoztak együtt a járás fiatal­jai. to„ó) Horíon már aratásra készülnek Horton a térmelőszövetkezé- tek már most megkezdték a nyári arató és cséplő munka­csapatok kialakítását. A horti négy termelőszövetkezet nagy­szerű munkát végez és a tagok szeretnék elérni a tervezett 40 —50 forintos munkaegységet, sőt tervük túlteljesítése is cél­jaik közé tartozik. Építkeznek a termelőszövet­kezetek. Megépült és jelenleg építés alatt áll egy 60 férőhe­lyes, két 50 férőhelyes sertés­ól, egy háromszáz férőhelyes juhhodály és a Petőfi Termelő- szövetkezetnél egy 15 vagonos magtár. Az építkezésben a ter­melőszövetkezeti építőbrigád méltóképpen működik. (Gulyás István) A „gyári iskolások" A nagyterembén vidám be szélgetés hallatszott. Az idő sebb munkásnak mellett piros alapon fehérpettyes kendőjű kislányok dolgoztak a szivarké­szítő osztályon, az Egri Dohány­gyárban. — így fogod szépen a két le­velet, összeilleszted — magyaráz Kokas Lajosáé a kis barna Ma­rikának. — Ügy akarom, de sehogy sem akar sikerülni — erőlködik s a könnyeivel birkózik a diák lány. Egyszer-kétszer próbálja új­ra, de bizony sehogy sem akar olyan szivar kerekedni, mint amilyet szeretne. Már a harma­dikat is a selejtesek közé dobja, amikor eltörik a mécses és sír keservesen. Vigasztalják a töb­biek is, az idős munkásnők is, de hiába. Hangosan sírva, könnyhullatva félbeszakad a munka. — Nagyon lelkiismeretesen dolgoznak, láthatja, milyen szívfájdalmat okozott., amikor nem sikerült a fonás — magya­rázza Székely László, a diákok tanára. — Van olyan munkahely is ahol igen kiváló eredménnyel büszkélkedhetünk — veszi elő jegyzetfüzetét, hogy példákkal is megerősítse állítását. — A bábteremben a tanuló­ink égy műszak alatt fele any- nyit is termeltek, mint az ál­landó munkások. Habár itt nem is a mennyiségi munka a cél, hanem az. hogy megsze­ressék a fizikai munkát lánya­ink. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a lányok szeretettel jönnek a gyárba. Nemcsak azért, mert ezen a napon nem kéll tanulni, hanem azért is- mert érdekli őket a gép, a munka. Mintha egy májusi virágos­kert költözött volna be a do­hánygyár szivarkészítő üzemé­be, úgy néznek ki a fehérpety- tyes kendös kis lányok. A síró lányka is megbékélt, újabb elhatározással göngyölíti a bábot, hogy sok gyakorlat után végre igazi szivar kere­kedjék belőle, amit a vásárlók Is szívesen forgatnak. A vidám terefere tovább fo­lyik, amikor lehet, de vigyázva kezelik az éles, görbepengéjű kést. nehogy baleset legyen a gyár) ..tanítási napon”. A sző­ke Zsuzsa az asztal fölé hajlik. A sírós kislány a dohány aranysárga levelét igazgatja. Az Egri Dohánygyár olyan volt ezen a napon, mintha va­lamelyik iskola költözött volna a régi falak közé. Az élet és az iskola találkozott. Politechni­kai oktatáson vettek részt a Közgazíaságj Technikum má­sodéves tanulólányai. (-ács) Megválasztották a hatvani járás Hazafias Népfront-bizottságát és a küldötteket VASÁRNAP DÉLELŐTT gyűltek egybe a hatvani járás községi népfront-bizottságai­nak küldöttei, hogy megválasz- szák soraikból a népfront járá­si bizottságát és egyben a kül­dötteket, akik majd a népfront megyei bizottságát választják meg, A járási küldöttgyűlés — amelyet Selypen, a Cukorgyár művelődési otthonában rendez­tek — igen lelkes hangulat­ban folyt te. Díszelnökségében, többek között, helyet foglallak: Szödi József, a Cukorgyár igazgatója, Kányik János, a Selypl Cement­gyár igazgatója, Zárai Géza, a Mátravidéki Erőmű Igazgatója, Iglódi Ferenc, a pártbizottság járási titkára. Sályi János, a Hazafias Népfront megyei tit­kára, Györffy Gábor, az erőmű (xLejüJUiwti István úgy fogalmazza meg gondolatait, hógy ,,Hálámat úgy tudom befejezni, ha jó magaviseletű és jól tanuló, en­gedelmes gyermeke leszek. Ha felnövök, akkor pedig igyek­szem hozzá hasonló lenni. Síréba István úgy érzi, hogy egész élétében szinte nem is tudja visszafizetni édesanyja jóságát és szeretetét, amit idáig kapott. Ö is megfogadja fogal­mazása végén, hogy életében minél több örömet és derűs percekét szerez majd édesany- jánák, ezzel is enyhítve a napi munka fáradalmait. E néhány idézet, egy pár ki­ragadott példa csupán, egy csepp a tengerből. Oldalakat, sőt hosszú lapokat tehetne te- leirni abból a sok-sok gyönyö­rű megnyilatkozásból, amelyek most itt az asztalomon dolgo­zatok formájában fekszenek. De úgy hiszem, ennyi is elég, hisz végső soron nem a szavak, hanem a tettek döntik el az igazi szeretet és hála megnyil­vánulásait. S ami a tetteket, elhatározásokat illeti, abban sincs hiba. Akik ilyen szépen tudnak írni édesanyjukról, azoknál nincs eltérés szó és tett között, hisz lelkűkben már otthonossá vált és mélyen iyö- keret vert ez a fógalóm és ez a magasztos érzés: édesanyám (Császár István) művezetője. A küldöttgyűlést Szödi József nyitotta meg. A himnusz után egy szavalat következett: Zef- nlk János, Somlyó Gyöigy. Csizmát megint című versét ad­ta elő. A jelölő bizottság meg­választását követően került sor Juhász Lajosnak, a népfront já- íási titkárának beszámolójára. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa ez év március 11 én tartott ülésen elhatározta, hogy május végére összehívja a Hazafias Népfront II. kong­resszusát. A kongresszust meg­előzően azonban minden szin­ten újjá hell választani a nép­front-bizottságokat. A közsé­gek bizottságait a népes falu­gyűlések már kijelölték, az ott megválasztott küldöttek gyűl­tek össze a vasárnapi értekezfc- ten Selypen. AZ ORSZÁGOS TANÁCS döntése a népfront-választások és a kongresszus megtartására nagyon időszerű volt, annál is inkább, hisz az első kongresszus 1954-ben ülésezeit,. A járási népfront-titkár. Juhász Lajos beszámolója is öt év eseményé­it igyekezett magába sűríteni, s nem is eredménytelenül. A fontosabb külpolitikai epi­zódok ismertetésé után tért rá a Hazafias Népfront jellegének és a járás területén végzett mozgalmi munkának az ismér-*- tetésére. Mindenekelőtt leszögezte: a népfront politikai tömegmoz­galom és a népi demokráciá­hoz, a szocializmus építéséhez ,hű erőket tömöríti magában a munkásosztály, a kommunisták (vezetésével. í A szocializmus felépítéséért j folyó harcban akkor érte el pár- jtunk a legnagyobb sikereket, amikor a tömegekkel megért- jtette a politikád és gazdasági [feladatok megvalósításának fontosságát és megnyerte őket e feladatok megvalósításához. Es a hibákat is akkor követte el. amikor elzárkózott a töme­gektől ég figyelmén kívül hagy* ta a véleményeket, jogos kíván­ságokat. A Hazafias Népfront-mozga­lom éppen arra való, hógy azon belül megvitassák, mi mozdítja 'elő céljaink elérését, hogy ösz­szefogja és a féjlődés rugójává változtassa azokat az erőket, amelyek hajlandók a cél éi‘dé- kében munkálkodni. Ilyen — a népfront előtt álló — feladat többek között a. ter­melőszövetkezetek megszilár­dítása. Jelen pillanatban ez a legfontosabb, s legtöbb nép­front-bizottság fáradhatatlanul küzd Is érte. karöltve a párt- és tanácsszervekkel. De a leg­eredményesebb munkát min­den bizonnyal a választások al­kalmával végezték az elmúlt három év során a népfront-bi­zottságok. Erről tanúskodnak a választások eredményei, a vá­lasztási előkészületek, a válasz­tások zökkenőmentes lebonyo­lításai. Most már csak az kell. hogy a többi feladat megoldásában is olyan hatékonyan működje­nek a különböző szinten álló bizottságok, mint a választások során. És erre a2 újjáválasztott bizottságok még inkább alkal­masak tesznek, mint az eddi­giek. A beszámolót követőén a kül­döttértekezlet elfogadta a hatá­rozati javaslatot, amely össze­fogta a népfront-bizottság előtt álló feladatokat. A GYŰLÉS MÁSODIK részé­ben a küldöttek emelkedtek szólásra. A többiek között Ko­vács László nyugalmazott bá­nyamérnök a leköszönő bizott­ság munkáját méltatta, s rámu­tatott azokra az eredményekre, melyek az elmúlt évek során a járás területén születtek a moz­galmon belül. Gulyás István, horti esperes-plébános közsé­gének fejlődéséről számölt be. s a lakosság békevágyéról. s ar­ról, hogy a hortiak mennyire elítélik a hidegháborús uszító- kat. Iglódi Ferenc, a járási pártbi­zottság titkára a párt nevében üdvözölte a népfront-küldötte­ket, s kérte, lelkiismeretesen Végezzék munkájukat a köz, a haza javára. A küldöttgyűlés részvevői közös ebéden vettek részt a zár­szó, s a járási bizottság megvá­lasztása után. amelynek új elnöke. Zárai Géza, a Mátra­vidéki Erőmű igazgatója lett zem, amint édesanyám más. Egy-egy mosás egész nap el­tárt, mégis, amikor hazajövök az iskolából, már ott párolog az asztalon az ebéd. Amikor pedig szabad ideje lenne, elő­veszi az elszakadt ruhánkat, és elkezd foltozgatni.” Hoblyák Kati, akinek édes­anyja tanítónő, így mutatja be szerétő gondoskodását. „Mikor mi még az igázak álmát alusz- szűk, ő már felkél, elkészíteni a reggelit, hogy idejében ér­jünk az iskolába. Napközben pedig igen sokat fáradozik azért, hogy a falusi gyermekek is megtanulhassák azt, ami az élethez szükséges számukra.” A dolgozatok nemcsak azt árulják el, mit jelent számuk­ra az édesanya, haném arról is beszélnek, hogyan akarják meghálálni végtelen jóságukat, mit tehet, és mit tesz minden gyermek az édesanyjáért Jobbik József, hatodikos ta­nuló szerint minden gyermek­nek, így néki is jó tanulással példás magatartással, felnő*\ korban pedig jó munkával gondoskodással kéll meghálál­ni szüleiknek az értük húzóti sók-sók áldozatot. Jeszenszky hatóak sorai, amikor ezt írja: i Édesanyám nekem a legdrá- 1 gább kincsem volt, de én ezt a t kincset hamar elvesztettem. S t befejezésül leírja, hogy anyja t emlékét élete végéig szívébe \ zárja és soha nem is fog meg- 1 válni tőle. < Atkári Lajos ötödikes tanuló élete egyik legszebb ünnepé- < nek tekinti az anyák napját, i mert azt írja, hogy: „anyák 1 tiapján mindig vesZék egy cső- : kor virágót, vágy ha nincs i pénzem, akkor á rét legszebb ; virágaiból kötök csokrot, és \ átnyújtom édesanyámnak.” i Egy ötödikes kislány, Nyerges i Teréz Petőfire hivatkozik, s * magára kötelezőnek érzi a nagy költő sorait, amikor azt i möndja: Anyánkat, ezt az édes ■ jó anyát, Óh Pistikám szeresd, tiszteld, imádd! A kis Oravecz Misi szép sza­vakkal írja le, mennyit fárado­zik értük az édesanyjuk. „Ó mindig miértünk fáradozik. Ö süt, főz a családnak, ő a ház­nál a legdólgósább. Mikor is­kolából megyek haza, 6 már kész ebéddel, mosolyogva vár a kapuban ” Nyúli Tibor nyolca­dikos így ír: „Néha-néha élné­Ünnep előtt álltunk, öröm­ünnepre készültünk, az édes­anyák és a gyermekek öröm- ! ünnepére, az anyák napjára. Kis iskolámban, ahol én taní­tok, minden gyermek egy-egy l szép dolgozat megírásán törte 1 buksiját, s a papírlapok fölé f hajolva, gondolataiban fényes- l ré, magasztosra csiszolva írta le I ezt a címszót: Édesanyám. S < utána minden kicsi agyból ; megeredt a gondolatok és é"- i zések áradata, s ki-ki tehetségé­hez mérten, de egyaránt szíve < melegével és áradó Szer etet e- 1 vél irta le, mit jelént szá- 1 mára ez a fogalom: Édes- 1 anyám. ) A sók-sok dolgozat itt fekszik i most az asztalomon. Mindegyik '< olyan, mint egy csokorba kö- i tölt mezei virág, szeretetet i áraszt minden sora. minden 1 gondolata. Talán csak az írá­sok külső alakjaiban van né- : mi különbség, mert belső tar- ■ talmuk mind szívből jövő, , őszinte érzés és megnyilatka- zás. Éppen ezért, mindén mun­ka egyaránt szép, és nágyrabe- csülendö. Hogy mit jelent számukra az édesanya, hogyan fejezik ki szeretetüket, íme ízelítőnek néhány dolgozatból egy cso­korra váló. Gergely Erzsi nyolcadikos ta­nuló árva kislány. Igen még-

Next

/
Oldalképek
Tartalom