Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-06 / 106. szám

i960, május 6., péntek N ÉPÜJSÁÖ o A gépállomások problémái — országos gondok Hol épül javítóműhely, milyen szerszámgépek várhatók? MEZŐGAZDASÁGUNK szo­cialista átszervezésében nagy érdemeket szereztek a gépállo­mások, mert mindig ott voltak, ahol az agitációs munkára és a segítségre a legnagyobb szük­ség volt. Megyénk gépállomá­sai az idén több munkagépet kaptak, mint az előző öt esz­tendőben összesen. Szemet és szívet gyönyörködtető látvány a vadonatúj Bjeloruszok, Uto- sok és T—28-ások hosszú sora. A Hevesi Gépállomásnak 117 erőgépe van és év végére 122- re emelkedik számuk. De min­den gépállomáson százon jóval felül lesz rövidesen a trakto­rok száma és ezek nagy része modern diesel-gép. Az új gépeket jövőre már ja vítani kell, de a karbantartást az idén sem szabad elhanya­golni, mert ettől a munkától függ a gépek élettartama és azok gazdaságos kihasználása. Régi panasz, hogy Atkáron és Hevesen a gépállomásnak nincs egy használható eszter­gapadja, nincs fúrógép, gyalu­gép, de asztalosipari gép sem. — Hogyan fogják biztosítani a kötelező karbantartást és a gépek folyamatos üzemelését? — Szerszámgépek nélkül szinte lehetetlen. Gépet nem kaptunk az elmúlt években, a régiek, a 8—10 Hoffherhoz mé­retezett kéziszerszámok már elkoptak. Szerszámgépek ügyé­ben többször sürgettük már az ÁMG Heves megyei Igazgató­ságát írásban és szóban is, min­den értekezleten felhozzuk, de úgy halljuk, az idén sem ka­punk semmit — panaszolják a szerelőmunkások, Megkerestük a gépállomások Heves megyei igazgatóját és főmérnökét és megkérdeztük: tudnak-e arról, hogy szerszám­gépek Kányában a gépállomá­sok a legegyszerűbb esztergá­lyos munkákat sem tudják el­végezni, a nyers dugattyúkat nem tudják megmunkálni, a cséplő dobtengelyét képtele­nek javítani, a diesel-gépek üzemanyag-adagolóját sem tudjak beállítani. — BIZONY, ÍGY VAN, tud­juk ezt jól. Atkáron, Hevesen, De tken, Pétervásárán és Sa­rudon egyáltalán nincs hasz­nálható szerszámgép, pedig itt akad javítanivaló bőven, mert a régi Hoffer traktorokkal sok baj van már, — Több millió forint érték­ben új munkagépeket kaptak, tízesével érkeznek traktorok a gépállomásokra, milliós érté­kek megóvásáról van szó. Mit tettek a legszükségesebb szer­számgépek beszerzése ügyé­ben? — A Földművelésügyi Mi­nisztérium Gépállomási Fő- igazgatóságától 1959. március 10-én öt esztergapadot, hét oszlopos fúrógépet, öt univer­zális famegmunkálógépet, öt vízfékpadot, kilenc gyalugé­pet,' nyolc marógépet, nyolc dob'---^.'köszörű-gépet igényel­tünk, de sajnos, eddig még semmit sém kaptunk. Nemrég több nagyüzemet kerestünk fel, hogy használaton kívül helyezett szerszámgépeiket megszerezhessük. A Ganz- MÁVAG-gal megegyeztünk, hogy könyvjóváírással fúrógé­peket, harántgyalut és vésöeé- pet ad át részűnkre. ígéretet kaptunk arra is. hogy ha ők az új gépeket megkapják, ré­szünkre további szerszámgé­peket adnak át. Igaz. így hasz­nált gépet kapunk, nem is mo­dernek azok, de a legsürgősebb munkákat megoldjuk velük. Mezőgazdaságunk szocialista átszervezésének előrehaladásá­val elengedhetetlen követel­mény volt a gépállomások munkagépekkel való ellátása. — Nagyon kellenek az új traktorok, örülünk is nekik, de a harminc új gép közül kettőt tudtunk volna nélkülözni. Vi­szont szerszámgépekre szüksé­günk van, mint egy falat ke­nyérre. Vajon a nagy gyárak harminc új szerszámgépből kettőt nem tudtak volna ne­künk átengedni? — fejtegette az egyik szerelőmunkás. Ügy véljük, érdemes lenne ezen a kérdésen elgondolkodni. FÖLKERESTÜK a Földmű­velésügyi Minisztérium Gép­állomási Főigazgatóságát, hogy pontos adatokat szerezzünk műhelyátépítés és a gépállo­mások szerszámgép-beszerzése ügyében. Az igazgatóság veze­tője tájékoztatott bennünket arról, hogy az idén elsőrendű követelmény volt a munkagé­pek, a különböző traktorok be­szerzése. Ennek érdekében ha­zai iparunk maximálisra fo­kozta a termelést és a baráti országokból, elsősorban a Szovjetunióból és Romániából sikerült kéllő mennyiséget be­szerezni. Univerzális és cél­gépekből, de munkagépek­ből is különböző típusokat kaptunk. A többfajta gép növeli a pótalkatrész-szük­ségletet, sajnos, pótalkatrészt és főleg szerszámgépeket igen korlátozott mértékben sikerült államunknak vásárolni. Ezek­nek a problémáknak végleges megoldására csak a következő években kerülhet sor. Elég sokáig húzódott a vita, hogy Horton, vagy Hatvanban épüljön-e fel egy modern, 500 gépegységre méretezett, há­romhajós nagy javítóműhely. Az építési beruházási hiteleket csökkenteni kellett, így a Gaz­dasági Bizottság az elmúlt na­pokban úgy döntött, hogy He­ves megyében az idén nem épül javítóműhely. Nem állít­juk, hogy a helykijelölés körü­li huzavona okozta ezt a dön­tést, de helyi hatóságainknak feltétlenül okulniok kell ebből a tényből és a jövőben az ösz- szes helyi adottságok időbén való felmérésével, határozott álláspontot kell elfoglalniok. A rendelkezésre álló keretből me­gyénk mindössze egy elektro­mos mérőpadot, egy diesel ada­golót és egy esztergapadot kap. Ezeket az új szerszámgépeket — réméljük — az idén meg is kapják gépállomásaink. Jó lenne, ha az ÁMG igazgatósá­ga idejében gondosan felmér­né, hogy oda küldje ezeket a gépekét, ahol azokat a leggaz­daságosabban ki tudják hasz­nálni. KÜLÖNÖS GONDÖT kel! fordítani gépállomásainknak arra, hogy a jelenlegi mostoha körülmények között is bizto­sítsák az új gépek kötelező karbantartását, a lehetséges javításokat idejében végezzék el. Jól tudjuk, mindez fárad­ságos' és áldozatos munkát kö­vetel, de a gépállomások égető problémáit: a szerszámgép-el­látást és a pótalkatrész-után­pótlást az idén véglegesen megoldani nem tudjuk, ez nem megyei hanem országos prob­léma. Az idén államunk tízezer traktor beszerzését biztosította, nincs okunk arra, hogy kétel­kedjünk a szerszámgépek mi­előbbi beszerzésében. Fazekas László Ejtőernyős macskákkal patkányok ellen Sarawakban, Bomeó szigetén, a patkányoktól veszélyeztetet: vidékre ejtőernyős macskákat fognak repülőgépről ledobni. Különösen Sarawak köz­pontjában, a Kelabit-hegyi rizsföldeken okoznak igen sú­lyos károkat a patkányok és mivel ez a terület szárazföldön csak nehezen megközelíthető, egy Singaporeból étkező repü­lőgép dobja le az első „macs­kaosztagot” a levegőből. Ä Scotland Yard magándetektívhez lordul ' Néhány hónap óta felderitert- len tolvajlások történnek a Scotland Yard nyilvántartási osztályán. A hivatalnokok Író­asztalaiból eltűnnek egyes tár­gyak, sőt néhány ízben pénz­tárcák eltűnését is jelentették. Miután a Scotland Yardnak eddig nem sikerült fülöncsíp- nié a saját főhadiszállásán mű­ködő ..szarkát”, London egyik legnevesebb magándetektívé­hez fordultak, aki máris mű­ködésbe lépett. Eredmény ed­dig még nincs. Hálván város anyakönyvéből Születtek; Tóth Éva Mafgit. Ra- díca Rózsa Ilona, Híonyecz Miklós József, Répás László János, Püs­pöki Magdolna, Tóth Márta, Tóth Zsuzsanna, Béres-Deák Attila And­rás. Huózka László, Podonyi Lász­ló. Demény László, Mészáros György Attila, Házasságot kötőitek; Major Jó­zsef—Mester Rozália. Dobrovolny György Nándor-Fülöp Katalin, Meghaltak: Rékasi Istvánná (Lan- gó Erzsébet Margit), Ka jünger Já­nos, Laczik István, Farkas László. ÚJÍTÁSI javaslat LÉGGÖMBÁRUSOKNAK A gyűjtögetés Őseink gyűjtögető életmódot folytattak annak idején és ezzel a módszerrel is igen szépen fenntartották életüket. Most, az atomkorban, sók ezer évvel azután, újból szokássá vált nálunk — igaz, másutt is —■, a gyűjtögetés, jóllehet, nem a létfenntartás céljából, hanem inkább passzióból, szórako­zásból, vagy szenvedélyből. Mert ugye, sok mindent gyűjtögetünk manapság. Gyűj­tünk gyuíásdobozt, papírszalvétát, bélyeget, jelvéhyt, régi pénzeket, meg ki tudná felsorolni, hogy még mit nem, de annyi bizonyos, hogy a gyűjtögetés lélektana szerint, hol egyik vagy másik tárgy gyűjtögetése válik szenvedéllyé, százezreket megmozgató mozgalommá. Hogy ez nem így van? Dehogynem, kérem. Tessék csak meggondolni, hogy a nem is oly rég még eget verő, hullámo­kat csapó gyufésdoboz-gyűjtés ma már mennyire hanyat­lóban van és helyette sokkal inkább a szalvétagyűjtés éli fénykorát. így van ez, hiszen szalvétát gyűjt ma kisdiák és hagydíák, lány és újabban már egyre több fiú, de nem egy éltes korú is, akikre már szintén átterjedt a gyűjtési láz. Az igazság kedvéért azonban meg kell mondani azt is, hogy van olyan jelenség, amely szerint egyes tárgyak gyűjtése „krónikussá” válik és mindig, minden időben egyaránt dívik. Ilyen például a bélyeggyűjtés, amely már komoly és dicső múltra tekinthet vissza. — No, de már az is baj, ha valaki gyűjt valamit — kér­dezheti jogosan bárki. Nem! Nem baj, sőt, tiszteletre méltó dolog, ellenben könnyen bajjá, hibává is válhat. Talán egy példát. Tegnap az egri autóbuszmegálló előtt három lánykára lettem figyelmes, akik egyik kezükben papír­szalvétákat, másik kezükben pénzt szorongattak. — Csacsi Vagy, Mari! Én ötvén fillérrel drágábban adtam darabját — lelkendezett egy lófarkas szöszke, miközben ba­rátnője —, ha jói hallottam: Zsóka, — hányaveti könnyed­séggel szólt oda szomszédjának. — Három nap alatt egy „ötvenest” nyertem, fiacskám* — és büszkén dugta a barátnője orra alá a még megmaradt csomag szalvétát. És ez az, ami ellen már szót emelünk. Ez már nem gyűj­tés, szenvedélyes gyűjtögetés, de káros üzérkedés, spekulá­ció, amely éppen azoknak a fiataloknak a lelkét mérgezi* akik érdekében ma már egyre többet akar tenni és tesz is az iskola, a társadalom. Mert ha a gyerek rájön ma arra, hogy a papírszalvéta „konjunktúrában” nagyszerűen lehet keresni* nem próbál-e meg holnap esetleg mással, hasznos üzleteket kötni, nyerészkedni? Figyeljenek fel erre a jelenségre szülők és nevelők egy­aránt, de ne úgy, hogy akárki kedvét is elvegyék az igazán mulatságos és ártatlan szórakozástól. (szalay) Eredményesen halad a műszaki fejlesztés a kohó- és gépiparban A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium Iparpolitikai Fő­osztálya a műszaki fejlesztés eredményeit vizsgálva megál­lapította, hogy a minisztérium­hoz tartozó üzemek az év eleje óta jelentősen előrehaladtak a gépek automatizálásában és a korszerű gyártási módszerek bevezetésében. így nagyot fej­lődött a szerszámgépipar, ahol a legújabb műszaki követelmé­nyeknek megfelelő gépcsaládo­kat alakítanak ki. A Fémáru- és Szerszámgépgyárban pél­dául az egyik alaptípushoz már a hatódik és a hetedik gépfajta terveit készítik. Határidő előtt átadták az EM 500-as másoló eszterga mintapéldányát. És elkészültek a korszerű revol­ver-automata rajzai, a szer­számgépipar más üzemeiben a közismert htdrofixnél tökélete­sebb hidraulikus másolóberen­dezést és könnyen kezelhető műszerész-esztergákat állítot­tak elő. A külföldi és hazai igények­nek megfelelően, ötféle kábel­gyártó gép mintapéldányai is elkészültek, három másfajta kábélgyártó gép konstrukció­ját pedig tökéletesítették. A híradástechnikai iparág több, rendkívül értékes, új gyártmány tervét készítette el. Befejezték például a Crossbar­automata telefonközponthoz tartozó kapcsológép új változa­tának tervezését. Rövidesen különleges ultrarövidhullámű adó-vevő berendezések gyártá­sát kezdik meg, amelyek töb­bek között az épülő szovjet gázvezeték működésének irá­nyítására is alkalmasak. A híradástechnikai iparág az év eleje óta kórszerű lemezját­szókat, az eddiginél nagyobb teljesítményű adócsöveket és újfajta antennákat is előállí­tott. Többek között elkészült egy olyan antenna mintapéldá­nya is, amely a miskolci, a 'szentesi és a jövőben épülő többi televíziós reléállomás adásainak vételére alkalmas. | Még a második negyedévben |az antenna sorozatgyártását is megkezdik. ; Tovább fejlődött a személy- szállító és a tolóhajók gyártá­sa. A Gheorghiu Dej gyárban befejezéséhez közeledik az ezerötszáz tonnás tengerjáró tervezése. Ebből a viszonylag nagy befogadóképességű hajó­ból nemsokára egész sorozatot exportálnak Indonéziába. A műszeripar az év eleje óta 38 újfajta műszer mintapéldá­nyát és 28-nak a próbasoroza­tát készítette el, jelentős új cikke, a 24 csatornás, hordoz­ható szeizmikus berendezés* amely a geofizikai kutatások­nál alkalmazható. A kohó- és gépiparban ked­vező előrehaladás következett be a gyártásfejlesztésben, vagy­is a korszerű, új technológiák terjesztésében is. (MTI) Légiriadó és tűsarkú cipő A washingtoni légoltalmi hatóságok határozatot hoztak, amely megállapítja, hogy légi­riadó esetén a bunkerekbe való menekülést erősen akadályozza a nők tűsarkú cipője. Az ame­rikai hadügyminisztériumban ezért utasították a női alkal­mazottakat, hogy mindenkinek, íróasztalában állandóan egy pár lapos sarkú cipőt kell ta^ tania. lyen jó hűs, fáradt testének. Lekuporodott. A jajveszékelés és fegyverropogás tovább tar­tott, majd hatalmas robbaná­sok reszkettették meg a leve­gőt. Bombáznak, — gondolta. A vonatból lángnyelvek törtek elő. Szorongó érzéssel lapult a k-s patak, mintha bűntudatöt érez- ne, mivel ő nem állt meg, mint a vonat. Hízelkedve körűlnyal- dosta a feketearcú kezeit, lábait és fekete vizcsikokat és olajfol­tokat vitt magával, amint le­mosta róla az olajos szénport. A vezérgép beszüntette a tü­zelést és felemelkedett, jelt adott a továbbrepülésre. Társai követték. Egy gép szállt még alacsonyan a patak felett, mint tavaszi fecske, csőrét bele-be- leütve a kristálytiszta vízbe és élvezve a maga, fénylő árnyé­kát. Az orvosok már szaporán dolgoztak a szabadban rögtön­zött műtőn. Gyakorlott kezű nővérek kötözték a könnyebb sebesülteket és néhány vigasz­szóval igyekeztek fájdalmukat enyhíteni. Az egészségügyi em­berek vizet mertek a tiszta pa­takból és felzavarták nyugodt medrét. Az elkésett gép még- egyet kattintott a mozdony kö­zelében, majd magasra szók- kent és repült a többi után. A FEKETE ARCŰ hanyatt feküdt a vízben. Szemei vize-1 nyősen, mereven bámultak az \ égre. Arca szép, fehér és tisz- \ ta volt. És a víz színén már j nem úszkáltak olajfoltok. Csak \ egyetlen vérfolt oszladozott. • OKOS MIKLÓS ; A béke előtt — Álljunk meg! — ordította a fűtő. Hátrább géppuska kattogott, valahol vészféket húztak. Egy gép közelebb jött. A feketear­cú látta a gépben ülő, beret- vált, vigyorgó arcot. A fegyve­rek újból szóltak. Tratatata... trata... tra... tratatatata... A fűtő fejéhez kapott és elvá­gódott. Szájából ömlött a vér... A feketearcú levette a gőzt és berántotta a féket, mire a vo­nat hirtelen megállt. Civilek és katonák, valamennyien szer­tefutottak, sokan a kocsik alá hasaltak, miközben fel-fel emelkedtek a fénylő gépek és félfordulatot véve, újból tá­madtak. A húsz centis acéllövedékek fúrták, törték a puha, öntött és préselt vasat. A fekete arcú mozdonya alá húzódott. Itt rázúdulhat a for­ró víz és megég, — gondolta. A meredek töltésig kúszott és két kézzel fogta a virágba fa­kadó csipkebokrot, hogy le ne csússzék a patak medrébe. ÚJBÓL ÉS ÚJBÓL támadtak a gépek. A feketearcú körül halálhörgések és jajkiáltások vegyültek a gépágyúk pufogó zajába. Egy fityulás nővér ott térdelt a közelében és imádko­zott. Mire újból ránézett, már arcára bukva feküdt és háta egyetlen véres húscafat volt. Kezei már nem bírták tovább tartani. Elengedte a bokrot és a hideg patakban állt meg. Mi­— Induljanak! Ném marad­hat itt a vonat! — adta a szi­gorú parancsot. Néhányan zöld gallyat tűztek a kocsikra. A vonat elindult. Lassan, méltóságteljesen ha­ladt a hullámzó, zöldellő dom­bok között. Messziről repülő­gépek szabályos zümmögése hallatszott, majd apró, való­színűtlen fényes pontok tűntek fel az égbolton. A hang erősö­dött. A vonat egyre gyorsab­ban haladt és a kis patak hű­ségesen futott vele. Felettük hosszú, fényes testek szálltak el. A fekete arcú megkönnyeb­bült. Cigarettát sodort. — Elmentek! — mondta a fű­tőnek —, tegyél a tűzre! Az kinyitotta a kazánajtót, a láng feléje vágott. Vizes sze­net terített a pörkölő zsarát­nokra. A zúgás újból hallatszott. A fekete arcú kiköpte a pittyén fityegő bagót és gőzt adott. Feje fölött fehéren sziporká­zott a Napban egy karcsú gép. Hosszan kísérte őket, aztán hirtelen oldalt billent és ezüst kört rajzolt a tengerszínű égre. A FEKETEARCÚ ismét rá­gyújtott. Keze idegesen babrált a feszmérőn. Jobbról, balról repülők közeledtek. — Gőzt! gőzt! — ordította. A fűtő szünet nélkül dobálta a kazánba a szenet. A vonat őrülten száguldott. A gépek le­ereszkedtek és oldalra dőltek. közelebb ment. Tiszta tükrén vígan játszadoztak a kocsikra festett vöröskeresztek. A ko­csik ablakaiban megjelenő pó­lyáit fejek és karok, vagy a langyos széltől elkapott fltyu- lák, ott vibráltak a tiszta, gömbölyűkre hömpölygetett kavicsok fölött. — Veletek megyek! — mond­ta a patak biztatóan. — Szük­ségünk lehet egymásra... Brünn felől nehéz ágyúk dü­börgését hozta a szél. — Néhány nap és vége! — mondogatták a kocsikban ülők. A TETŐ NÉLKÜLI, lőttfalú állomásépület előtt a vonat megállt. Előtte égnek meredő, „s” alakú sínek, égett és szét­lőtt kocsironcsok használhatat­lan maradványai, csomag- és ruhafoszlányok tarkulták. Az országúton pozdorjává lőtt né­met autók hevertek. — Az Isten verje meg őket! — mondta a kormos arcú. — Ezt megcsinálták. Vizet és szenet vettek. Beteg katonák és menekülő civilek szálltak ki az ember- és orvos- ságszagú kocsikból. A szakács párolgó, kellemes illatú kávét osztott. Többen a patakhoz mentek és térdelve mosták tö­rődött arcukat. Egy féllábú ember ételmaradékot szórt a ficánkoló pisztrángoknak. A város felől vészjelző szi­rénahangok hallatszottak. Aranygalléros ember tűnt fel a gép előtt. KORÁN TAVASZODOTT. Könnyű, balzsamos levegő Ölelte körül a nyíló orgonabok­rokat. A harmatos, kora reg­gelben kedvesen csillogtak a gesztenyefák gyantás, fehé.r- virágú rügyei, amint rávetőd­tek a kelő Nap első sugarai. Világosodó erdők között ha­ladt a vonat, álmosan, ráérőn, mint lent a tiszta vizű patak. Lent zsendülő fűmilliókból zöld szőnyeg terült és ítt-ött egy sárgafejű boglárka vagy kankalin dugta elő kíváncsi, merész fejét. A fák tővén még néhány késői ibolya szerény­kedett gazdátlanul. Tavasz volt... Csak ütemesen, kimérten pö­fögött a nagy, fekete gép, szemrehányón, haragvón, mint a vénülő ember a rábízott, ne­héz munka miatt. Negyven va­gon terhét cipelte napókon át, zokszó nélkül. Fekete testéből, széltől cserzett, füstös arcú ember bámult ki. Csipás sze­meit vörösre marta az álmat­lanság és a piszok. Napok óta mentek morva és cseh földön, kerülőket téve, a bizonytalan­ságba, cél nélkül, hová?... A kis patak üdén, kacéran, kitartóan ment velük és szem­telenül kínálta magát az ál­mos. fekete embernek. ~ Ah, de jó is volna — mor­molta magában az álmos em­ber — Csak legalább a két iz­zadt kezét, ha belemárthatná. Vagy a pirosra duzzadt sze­meit a hűs vízzel egy kicsit megnyugtatni... A teste, az nein is kívánja, nem! Az még bírja. A kis patak kuncogott és

Next

/
Oldalképek
Tartalom