Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-22 / 120. szám

f RlPOJSÄÖ I960, május *8., rasárn*» «ni Meggondolandó A fiamnak, miután nyomós okaim erre késztettek, egy jól irányzott atyai pofont helyez­tem kilátásba. A pillanatnyi megdöbbent csend azonban nem a pofon iránti félelem szülötte volt, hanem a gondol­kodásé, amelynek nyomán völt kedves a következőket mondani szerető atyjának: — Akkor feljelentelek az ENSZ-nél! Meghökkentem és egy pilla­natnyi gondolkodás után eláll­tam a pofon kiutalásától. Hát­ha Cabot Lodge úr kezébe ke­rül az ügy, s akkor végem. Le­szavaztat! (—ó) — KILENC BRIGÁD ver­senyez a szocialista brigád büszke címének elnyeréséért a Parádi Üveggyárban. A brigád tagjai munkájuk lel­kiismeretes elvégzése mellett több felajánlást tettek társa­dalmi munka végzésére, s a műszakiak segítségével a szakmai továbbképzést és a politikai előadásokat is meg­szervezték. — AZ ÜNNEPI könyvhét alkalmából irodalmi estet ren­dez jövő vasárnap a Füzesabo­nyi Járási Könyvtár. Az esten közreműködnek: Szabó Pál és Dobozi Imre Kossuth-dijasok is. A vendégek a füzesabonyi és a besenyőtelki termelőszö­vetkezeteket is meglátogatják — BEFEJEZTÉK a recski b ' yász kultúrotthon átala­kítási munkálatait. Az átala­kítással a régi öltözőhelyiség­ből mellékhelyiségeket épí­tettek és korszerűsítették a színpadi feljárórészt — CSODAFURULYA cím­mel előadást rendezett a fü­zesabonyi Il-es számú iskola úttörőcsapata. Jeleneteket, énekszámokat, verseket és táncot adtak elő az úttörők. — ŰJ, ÉRTÉKES, szórófe­jes öntözőberendezést állítot­tak munkába a tarnazsadá- nyi termelőszövetkezetek, hogy a Tárná melletti kerté­szetükben szárazság esetén is öntözni tudják a paprika-, káposzta- és paradicsom-pa­lántákat. BÉKÉTALÁLKOZÓT rendeznek ma Füzesabonyban. A járási ifjúsági találkozót hosszas előkészületek előzték meg. A hivatalok dolgozói, is­kolások színes szalagokkal, fel­iratokkal díszítették az utcá­kat, a KISZ-szervezet pedig változatos programot állított össze. A délelőtti nagygyűlést színes műsor követi a Laskó- parti kis erdőben. Az egészna­pos ünnepségsorozatot tűzijá­ték és bál zárja be. — EGERBEN, a Dobó Ist­ván Gimnázium melletti emeletráépítés munkálatait már a következő hónap vé­gén befejezik az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Az építke­zés határidőre való befejezé­sével lehetővé válik, hogy a lakástulajdonosok már júli­us l-től beköltözhessenek új otthonukba. EGRI VÖRÖS CSILLAG 22—23: Tamangó EGRI BRODY Nincs előadás EGRI KERTMOZI 22—23-án: Vidéki lány GYÖNGYÖSI PUSKIN 22—23-án: Hulot úr nyaral GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 22—23-án: Salemi boszorkányok HATVANI KOSSUTH 22—23-án: Három csillag HEVES 22- én: Kálvária 23- án: Játék a szerelemmel PÉTERVASÁRA 22-én: A cirkusz lánya FU7ESADONY 22—23-án: MeRtört a lég mustom Vasárnap Egerben este 7 órakor: fösvény (feérletszüneti pélyen este 8 órakor: Anyósgenerális Hétfőn szufinap. Nagyrétté termelőszövetkezeti község kulturális útja n. MÁJUS 9-ÉN MÜLT 15 éve a II. világháború befejezésé­nek, amikor mi is felszabadul­tunk és népünk elindult az új világ építése útján. Az eltelt másfél évtized évszázadok le­maradását hozta be. Ebben az évben, hogy községünk terme­lőszövetkezetté alakult át, megvetettük az alapját a még nagyobb arányú, ugrásszerű gazdasági, társadalmi, politi­kai és kulturális felemelkedés­nek. Népművelési munkánk el­sődleges feladatának a töme­gek világnézeti nevelését te­kintjük. A termelőszövetkezet összes tagságát a tél beálltával isme­retterjesztő előadássorozatra szervezzük be, amelyet a Mű­szaki Egyetem patronáló cso­portja fog tartani, politikai, tudományos, nyelvészeti, ma­gyar- és világirodalmi, zene­kulturális témákból. A szocialista nevelési törek­véseinkkel dolgozó parasztsá­gunk ízlését úgy fejlesztjük, hogy jelentőségének megfelelő helyet kapjon a művészet, iro­dalom, színjátszás, a film-, a zene-, képző- és táncművészet egyaránt. Ezen keresztül fogjuk az if­júságot a szülők és felnőttek tiszteletére, hazaszeretetre, a munka megbecsülésére, a tár­sadalmi tulajdon megvédésére, általában a szocializmus iránt érzett odaadó felelősségre ne­velni. Háromszor négyhónapos téli parasztakadémiát szervezünk a Művelődésügyi és Földműve­lésügyi Minisztérium segítsé­gével. Különös gondot fordí­tunk a parasztfiatalok többsé­gének bevonására, a gyakran előforduló kettős nevelés meg­szüntetésére, általános mű­veltségük és. szakmai ismere­tük fokozására. Az időszerű politikai kérdé­seket a pártoktatási idény alatt a pártoktatással egy időben. tömeggyűlésen fogjuk megvi­tatni ugyancsak a Műszaki Akadémia előadóival. Terme­lőszövetkezetünk a kulturális alapból gazdag könyvtárat lé­tesít, szak- és szépirodalmi könyvekből, s azok felhaszná­lására szervezetileg olvasó-, mozgalmat szervezünk.! Erre igen nagy lehetőségek kí-f nálkoznak, mivel megszűnő­ben van a kalmárkodás. a; piacozás, a szabad időnek aj kisárutermeléssel járó teljes! felhasználása. A szombati ésj vasárnapi napokat szabaddá; tettük tagságunknál, így az új! életmód rendkívüli lehetősé-! geket nyújt a célul tűzött fel-j adatok fokozatos elérésére. SOKOLDALÚAN apellálun dolgozó parasztságunk józa megítélésére, fogékonyságára,; hogy a marxizmus—leniniz mus eszméi az új viszonyok nak megfelelően hódítsanak; teret. Mindenekelőtt a paraszti! gondolkodásmód ama vonásaij ellen fogunk sokoldalúan ésj türelmesen küzdeni, amelyek! jelenleg gátolják a parasztsá-j got igazi érdekeik felismeré-| sében. Még ez évben megnyit juk a termelőszövetkezeti mú-j zeumot, amelyben dokumen­táljuk a jelenben, de különösen! a korábbiakban is használt; kisüzemi termelőeszközöket amelyek rövid időn belül a nagyüzemi művelési módok ésj eszközök mellett ténylegesen; muzeális értékek lesznek. A Gyöngyösbokréta hagya­tékaként fel-felfrissülő Nagy- rédei Lakodalmast pedagógu­saink és a Műszaki Egyetem segítségével új tartalommal fogjuk felújítani, hogy a tradí­ciókban gazdag néphagyomá­nyok emlékeztessék, neveljék és szórakoztassák tagságunkat. Újjászervezzük a volt falusi műkedvelő csoportot, hogy a termelőszövetkezet műkedve­lőiéként helyes műsorpolitiká­val, szocialista realista, épp úgy, mint a klasszikus dara bök játszásával szórakoztas sák, neveljék dolgozóinkat. Arra törekszünk, hogy a kis­polgári giccsek behatolásától — a vendégszereplőket is fi­gyelembe véve — meöte&itsuk] gyönyörű termelőszövetkezeti kultúrházunk műsorpolitiká­ját. A lelkes pedagógus mun­kaközösséggel megkezdtük községünk monográfiájának marxista feldolgozását, ame­lyet elismerésre méltó módon segítenek a budapesti levéltá­rak is. Amellett, hogy a felnőtt la­kosságot a termelőszövetkezeti mozgalom adta lehetőségen belül, az elmondottak alapján akarjuk új típusú emberré for­málni, nagy jelentőséget tu­lajdonítunk az iskolai nevelő­munkának is. Ebben a kérdés­ben előtérbe helyezzük a poli­technikai oktatást, hogy szőlő­kultúránk további fejlesztésé­nek megvessük a perspektivi­kus alapját. A szőlészeti, a me­zőgazdasági szakoktatást kí­vánjuk bevezetni, hogy közsé­günk szőlőművelési és kerté­szeti kulturáltsága magas szín­vonalra emelkedjék. Ehhez pe­dig általánosan a nagy gya­korlati tapasztalatok felhasz­nálása mellett, tudományos szakemberekre van szükség. A POLITECHNIKAI és ál­talában a szakosított nevelés­hez jó pedagógus apparátusra van szükség. Ezért helyesebb lenne, ha egy termelőszövet­kezetet képviselő községben nem a felsőbb szervek nevez­nék ki a nevelőket, hanem mi, az érdekeltek választhatnánk, mivel a községek termelés te­kintetében speciálisak, amihez feltétlenül kell alkalmazkodni a nevelők munkájának is. Az ifjúság, de a felnőtt la­kosság örömére is kezd fellen­dülni az igazán első szép, új tavaszi napokon, a vidán falu­si sportélet is. A testnevelést a szocialista nevelés szerves részének tekintjük és a benne rejlő erkölcsi lehetőségeket úgy fogjuk kihasználni, hogy annak középpontjába a mun­kára nevelést állítjuk. Az általános, kulturális munkák mellett a helyi ta­náccsal együtt közös feladat­nak tekintjük a községfejlesz­tés munkáját. Közös erőfeszí­téssel döntően a helyi erőfor­rásokra támaszkodunk, hogy termelőszövetkezeti községünk civilizáltabb is legyen. Tovább fejlesztjük a törpevízművet, hogy minden paraszti lakásba beköthető legyen a vízhálózat, hiszen az összkomfortos új há­zak lakóinak százai ezt igény­lik is. Sármentessé tesszük út­jainkat, központi parkot, gyer­mekjátszóteret létesítünk. Biz­tosak vagyunk benne, hogy a párt és a kormány dolgozó pa­rasztságunk által is elismert helyes vezetésével, a fokozódó életszínvonal emelkedése mel­lett, ugrásszerűen változik meg a falu képe mindannyi­unk, de különösen dolgozó pa­rasztságunk örömére. A JÓ KOLLEKTÍV és ered­ményes mezőgazdasági mun­ka, a közösségi szellem úgy kialakul, hogy két-három ered­ményes gazdasági év után tu­datosan is megbonthatatlan egységet képez faluközössé­günk. Fennáll a lehetősége annak, hogy az ideális, kulturált gaz­dálkodás lesz a domináló köz­ségünkben is, hogy nemcsak teljesíteni, hanem túl is tudjuk teljesíteni a VII. pártkong­resszus ránk vonatkozó irány­számait. Három szocialista munkacsapatunk általános, magas színvonalú követelmé­nyek alapján azon munkálko­dik, hogy hasonló szellemben és intenzitással vonja maga után az egész tagságot a közös érdékek és célkitűzések eléré­sére. Ennek a kezdeményezésnek nagy lehetőségei vannak, ame­lyet a párt, a tanács, az ifjú­ság, a Hazafias Népfront, és a nőmozgalom közös akciós prog­ramjával népszerűsítünk és tudatosítunk. Azért tűztük eze­ket az igen nagy és nehéz fel­adatokat soron levő munkánk előterébe, mert másoknak is például szolgálhat a helyi szer­vek kapcsolata, közös és egy­séges erőfeszítése. EGYÜTTESEN VAGYUNK propagandisták, agitátorok, szervezők azzal a célkitűzéssel, hogy dolgozó parasztságunk mielőbb saját tapasztalata alapján győződjék meg pártunk politikájának helyességéről, az új erkölcsi tulajdonságok ma- gasabbrendűségéről. Varga Ferenc (Vége) WNxptár VICTOR HUGO 1360. MÁJUS 22., VASÁRNAP JÚLIA 75 évvel ezelőtt, 1885. rtiájus 22-én halt meg VICTOR HUGO francia író. Müveivel ellentétbe került kora Bourbonne-reakciő- jával és III. Napóleon 19 évre száműzte. Színdarabjaival (Her- nami. Ruy Bias) megteremtette a romantikus drámát. Regényei­ben (Nyomorultak, A tehger munkásai. Nevető ember), szót emel a proletariátus rabszolga­sága ellen. Politikai felfogását, a Századok legendája című mű­vében féjti ki. Híres romantikus regénye A párizsi Notre-Dame. Hugo 1802-ben született. 4.6/uZuX. ^ , % hogy még an­nál is több dolgok vannak az égen és a földön, mit Hamlet akart tudatni Horátió- val. Véleményem alátámasztására legyen szabad elő­adnom az alábbia­kat ... Írtam egy olyan kis izét, amin, ha valaki éppen akart, nevethetett, s ebben a kis izé­ben egy Burbulya nevű alak szere­pel, akivel történik egy s más dolog. Ezt a Burbulyát én soha nem ismer­tem, róla nem is hallottam, mind­addig, amíg más­nap meg nem je­lent előttem és ki­kérte magának, hogy ízetlenked- jek róla és vele kapcsolatban... Bocsánatot kér­tem és megesküd­tem a Humor iste­nére, hogy szemé­lye eszembe sem jutott. Megint írtam egy olyan kis izét,, amin, ha valaki nagyon akart vol­na nevetni, akkor sem tudott volna, s ebben a másik kis izében egy Ka- javác nevű illető szerepel, akivel történik egy s más dolog.' Ezt a Ka- javácot én soha nem ismertem, ró­la nem is hallot­tam, mindaddig, amíg másnap meg nem jelent előt­tem és becsmérlő kijelentéseket nem tett őseimről és rólam. Tegyem nevetségessé a jó öreg nénikémet, de ne őt — mond­ta — különben egy sötét utcán kapok olyan pofont, hogy azonnal felisme­rem a távoli csil­lagrendszere két. Bocsánatot kér­tem ismét és meg­esküdtem a Humor istenére, hogy sze­mélye eszembe sem jutott. Űjfent írtam egy kis izét, talán le­hetett is rajta ne­vetni, legalább is illemből, s ebben a kis izében egy To­honya nevű sze­mély szerepelt akivel történik egy s más dolog. Ez a Tohonya, akit én kitalált alak­nak véltem, akit én soha nem ismer­tem, nem is hal­lottam róla, kinyo­mozta, hogy nagy­apám már a kö- nigrdtzi csatában a sereg jobbszár­nyán állt, s ezek után még annál a jó magasságos atyaúristennél is feljelentett, hogy mint selejtet, von­jon ki a forgalom­ból. Ilyen alakra, mármint rám, aki arcátlanul bele­gázol emberek be­csületébe, nincs és nem is lehet szük­ség. Ez a harmadik dolog elgondol­kodtatott. Én sem Kajavácot, sem Tohonyát, de még Burbulyát sem is­mertem, nem is hallottam róluk soha. Ezek után csak egy valamire gondolhatok: ezek nagyon ismerik saját magukat. Most úgy ér­zem, kár volt bo­csánatot kérni ' (egri) ooocoeooooooooooooooooooooooocooooooooooooooooooooooooo N9cx30oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooáootx50QóoooooQoooóQQQ(yv,)nfvvvvY*irv*yvvvv,ii*v*irvvvvv*iFy VERPELÉT. Délelőtt. És persze, kenyérbolt a színhely, hisz hol másutt lehetne verpe­léti asszonyokkal beszélgetni hétközben ilyen időtájt, mint a frissen kisült ropogós veknik üzletében. A három asszony panaszko­dik: — Képtelenek elhelyezkedni a fiatalok...! Jócskán belemelegedtek a témába. A sötét fejkendős né­ni például letottyant a székre, a pult végiben, aztán csak mondta a magáét. — Kijárták az iskolát, és nem veszik fel őket sehová. Sem asztalosnak, sem cukrász­nak. sem másnak ... De akkor mit tegyen a fiatalja? A másik két asszony bólogat hozzá. — Persze... persze... Sajnálkoznak is: — Szegény gyerekek ... Nos, ez valóban szomorú — ha így igaz. Kérdeztem nyomban: az ő gyerekük hogyam van ezzel? — Gimnazista az unokám — mondja az egyik. A másik fia is nagyra nőtt: nem az ő prob­lémájuk. Érdeklődjek az iskolában. A Verpeléti Általános Isko­la igazgatója kedves szóval, szívesen ad felvilágosítást. Ám azért 6 is csóválja a fejét, — ha más ok miatt is, mint az asszonyok — amikor a középis­kolás és az ipari tanulók, meg az itthon maradottak aránya iránt érdeklődöm. És ezt mondja: — Rossz az arány és az idén még rosszabb lesz. KÖZBEN kézbe került a ta­valyi statisztika, s ilyen ada­tokat ad Noszticzius Ferenc igazgató: A tavalyi nyolcadikban har­mincöt fő volt az osztálylét­szám. Ebből tizenhármán ta­nulnak tovább, öt közgazdasá­gi technikumban, három a káli gimnáziumban, az egri Szilágyiban is három, a Gár­donyiban pedig ketten. Tizen­Mind kirepülnek a fészekből? két gyerek ipari tanuló lett, tízen maradtak itthon. Csak tizen. — És az idén? — Még kevesebben akarnak. A napokban kérdeztem, akkor ketten bólintottak igent a ma­radásra. A harmincnyolc kö­zül. Történelemóra volt éppen, még lefelelt az utolsó lány. az­tán beszélgettünk a gyerekek­kel. Milyen terveik vannak, milyen elképzeléseik? Hát .most értettem már. miért csó­válta a fejét az igazgató az imént. Mert ilyenek vannak: Kérdem a gyerekeket: — Ki akar itthon maradni és a földet művelni? Némán, leszegett fejjel ül­nek. Csak egyetlen mozdulat: egy mokany, barna gyerek, a Molnár István legyint. — Ez miért volt? Ez a legyin­tés. Az osztály persze röhög raj­ta, ő meg csak áll, s nagy soká nyögi ki: — Azért legyintettem, mert nem jó a földön dolgozni, az­tán senki sem akar maradni... Már tudjuk, ki az, aki kö­zépiskolába megy. A felvétel megvan. Természetesen a több­ség már régen eldöntötte a szakmát is. Kj mihez érez ked­vet, mi akar lenni. Inkább őkpt kérd. :getem: azokat, akik ipart tanulnak. Farkas Nándor géplakatos lesz, Kozák Tibor Budapestre megy a Hajógyárba. a bátyjá­hoz. — Hazajöttök, ha kitanultá­tok a szakmát? Csodálkoznak. — Dehogy jövünk. ÉRTELMETLENNEK tart­ják a kérdést. Eszükbe sem jut, hogy hamarosan mind több lesz itt is a gép. s ehhez szere­lőkre, jól képzett szakembe­rekre van szükség. Miért nem akarnak ma­radni? Érdekesebb a város? Tizennégy éves gyerekek, őket még különösebben vonzza mindaz, ami várossá teszi a vá­rost. A szórakozási lehetősé­gek. meg mások. De akkor mi? Azt hiszem, értem. Nagy György értette meg velem, ugyanis kérdeztem tőle. mi a szándéka ... — Milyen tanuló vagy? Szégyellősen nevet. — Egyes, kettes. — Tehát rossz... És mit akarsz csinálni az általános is­kola után? — Iparba mennék... — Rossz tanulót oda sem vesznek fel! — Akkor maradok. Mert, aki marad, annak nem kell tanul­nia. Hát ez az. Az ipar egyet je­lent a tanulással. És a többség, sőt majdnem mindenki tanul­ni akar. És aki itthon marad? Annak mi kell? A nevét le tudja írni. számolni is tud va­lamennyit. Tanulás? Ha ma­rad, minek az? Pedig tévedés. Mert hogyan lenne jó gazda, helyesebben jó szövetkezeti tag, aki nem ta­nul. És Verpeléten nem tudnak arról sem, hogy amiképpen az iparban vannak szakmunká­sok, éppen úgy a mezőgazda­ságban is képeznek szakembe­reket. Szőlészeket, borászokat, növénytermelőket. Még áll az egyik fiú. Haár István. — És neked mi a terved? ipart tanulsz? — Nem ... — Középiskola? — Nem, hanem a bátyámhos megyek Recskre. Kocsmába. Molnár István ül mellette. Aki. legyintett. Szája elé rakja a kezét, mintha súgni akarna, persze, csak úgy harsog a sza­va, amikor mondja: — Majd hozol nekem bort...! A GYEREKEK meg nevet­nek rajta. Mert jókat mond ez a Molnár. A hétszázát. Tizennégy évesek. Még gyerekek. Igaz, hogy már gondolkoznak a jövőjük­ről, de nagyon befolyásolha­tók. Egymásra is hatnak, de leginkább, persze, szüleikre hallgatnak. A szülők pedig? Egyik okos, a másik kevésbé hasznos tanáccsal látja el őket. A harmincnyolc gyerek közül egyetlen egy sem akar itthon maradni. Hogy miért? Mért mind tanulna. De mit? Csak ipart lehet? Gazdálkodni nem? Ki látott már olyan orszá­got, ahol csak iparhoz értő em­berek vannak és nincs, aki a földet hozzáértéssel művelje. És két emberöltő múltán, — ha ez így halad: mind elszállanak a fészkekből, — kihal a község, Verpelét. Igen, mert lesz egy csomó jó meg rossz esztergályos a fiúk­ból, a városban élnek, aztán csak látogatóba járnak Verpe- létre. A nagymamák sírjához. És igen, az asszonyok arról panaszkodtak, hogy kevés fia­talnak ad munkát a város. Hát ez nem igaz. Inkább soknak. Többnek, mint kellene. Nem értik, hogy maguk ellen dolgoznak? ÉS RENDBEN VAN, hogy tanulni akarnak a fiatalok. De tanuljanak akkor mezőgazda­ságot. Jövedelmező foglalkozás az is. Van olyan, mint akár­melyik ipari szakma. Mert nem vezet jóra: ha mindén fiatal kirepül a fészek­ből... ________ Szántó Istvá*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom