Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-15 / 89. szám

1BOT. április 15., péntek NtPCJSAG 3 A szépség birodalma Nemcsak a barométer, de a parkok környéke is megbízr ható időjárásjelző. Ha meg­enyhül az idő és a kellemes napsugár elömlik a virág­ágyak tarka foltján, a rügyei­ket nyitó fák alatt sétálgató vidám tekintetű emberek lassú léptei csikordulnak meg az apró kaviccsal fel­hintett utakon. Szemükkel körülfogják az üdezöld lige­tet, a fegyelmezett rendben, sorakozó virágok színes sző­nyegét és megelégedetten ál­lapítják meg: városuk egyre szebb lesz. Vajon hánynak jut közülük eszébe, hogy ennek a hangu- ' latos parknak létrejöttén kik és hogyan munkálkodnak? Engedd meg tehát kedves ol­vasó, hogy ezúttal elvigyelek magammal a hatvani Városi Kertészetbe, meghívjalak egy rövid sétára, aminek az a célja, hogy bepillantsunk a kertészet életébe, terveibe, eredményeibe, hogy megke­ressük a feleletet arra a kér- désre•' kik, és hogyan dolgoz­nak, hogyan csinosodik a vá­ros. Ahogy belépünk a kertészet Vasrácsos kapuján, az üvegte­tős virágházak és virágágyak környékén mozgást látunk. A kertészek palántákat ültetnek ki, szellőztetik, levegőztetik az üvegágyak alatt nyújtózkodó fiatal növényeket. Az egyik virágházból ölrefogott, hatal­mas szegfű-csokorral lép ki egy fiatal kislány — kertésztanuló, összesen hat tanulót oktat, ne­vel ez a kertészet és mint ahogy a vezetőjétől. Vajda Jó- zsefnétöl megtudom, nagyon szeretik a szakmájukat, szíve­sen és jól dolgoznak. Az utánpótlás tehát biztosít­va van. Ma a fiatalok nagy ré­sze technikai képzettségre vá­gyik és ebben a kertészetben mégis hat fiatal tanul. Közü­lük is Endrefalvi Ottót dicséri a kertészet vezetője. Hajlamo­sak vagyunk arra az állásfog­lalásra, hogy a virágok a lá­nyok érdeklődési területéhez tartoznak, itt pedig egy fiú a legszorgalmasabb kertész­tanuló. Rajtuk kívül még hu­szonhárom dolgozója van a kertészetnek, közülük többen Túráról járnak be, mint Tel­ler Józsefné és Kókai Sándor- né is. Szorgalmasak, szeretik a munkájukat. Átlagjövedel műk havonta 950 forint. Van egy héttagú parki bri­gádjuk, a többiek pedig főként a belső munkát végzik. Milyen növényi kultúrát találunk a 300 négyzetméteres üvegfelület alatt? — Sok egynyári virágunk van — magyarázza Vajda Jó­zsefné agrármérnök, a kerté­szet vezetője. — Hortenziánk húsvétra nyílik majd teljes pompájában, ciklámenjeink pedig Anna napra lesznek a legszebbek. Van tízezer tő szegfűnk, évente több mint há­romszáz virágot szedünk le egy tőről. Hetenként most 1500— 1600 szegfűt szállítunk Pestre a VIRÁGÉRT-nek, Egerbe 200 szálat a Városgondozási Válla­latnak. Ezenkívül Salgótarján­ba, Gyöngyösre és Szolnokra is szállítunk még. Helyi virág­üzletünk nem képes az eladás­ra kész virágokat átvenni. Az első negyedévben 67 600 forint bevételünk volt csupán a szeg­fűből. Húsvétra hortenziából 15—20 000 forintra számítunk Egész éves virágértékesítési tervünk teljesítése, amely 590 000 forint, nemigen okoz majd gondot, virágjaink szé­pek, jól fejlődtek. A továbbiakban kiderül, hogy a városhoz 170 ezer fo­rintos költségvetést nyújtottak be az új lakóépületek környé­kének parkosítására. A meg­levő parkok karbantartására 240 ezer forintos szerződést kö­töttek. Továbbfejlesztik a Kos­suth tér, a Lenin tér, a Nép­kert parkosítását, ezenkívül még néhány utcát és játszó­teret ültetnek be virággal és évelő növénnyel. Ellátják az állami gazdasá­gokat, az apci Fémtermiát és Petőfibányát is nyári növé­nyekkel, rózsákkal, és évelő növényekkel. A virágok mellett zöldség­féléket is termesztenek. Már eladtak körülbelül háromezer fej salátát, a paprika két hét múlva lesz piacképes, majd a karalábé és a karfiol követke­zik. Ezeket a zöldárukat az üzemi étkeztetéshez szállítják és a földművesszövetkezetnek adják át. Már érdeklődött a Hungaro- fruct, tudnának-e szállítani exportra muskátlit? Valószínű, hogy rövidesen Dániában és Hollandiában is díszlenek majd a hatvani Városi Kertészet pompás muskátlijai. Ezek az ■ eredmények gyors felsorolásban. Panasz? Az nincs. Bár ... No, de nem pa­naszként! Az elmúlt év elején ötven forinttal megdrágult a koksz, amivel a virágházakat fűtik. Mivel évente 14—15 va­gon kokszra van szükségük, ez a kiadási többlet jócskán meg­nyirbálta a bevételüket. Ezért tértek rá a széntüzelésre, ab­ból persze több kell, de még így is olcsóbban jönnek ki. A kertészet további fejlesz­téséhez fűrészelt fenyőárura lenne szükségük, de nincs ki­utalás. Ablakokat kaptak, de keretük nincs. A virágüzletet is jó volna fejleszteni, de nincs megfelelő helyiség hozzá, ezért csak csi­nosítani lehet a meglevő, szűk, kis üzlethelyiséget. Azt is megtudtam még, hogy a kertészetet a felszabadulás utón romjaiból kellett újjáéoí- teni. Nem volt könnyű munka Dönsz László kertész irányí­totta annak idején ezt a mun­kát. Befejezésül még meg kell mondanom, hogy a kertészet­ben, bárkivel beszéltem is, mindenki valósággal szerelme­se a virágoknak. Nem munká­nak. hanem hivatásnak fogják fel a kertészetet. Így nyilatko­zott Vajda Józsefné, a fiatal agrármérnök, a kertészet ve­zetője is. Kertész és mérnök... Az el­ső pilanatra kicsit furcsán hangzik, de nincs ebben sem­mi csodálatos. A virágokhoz nem csak szív kell, hanem el­mélyült, pontos szakismeret is. Ezt fejezi ki a mérnöki diplo­ma. ★ Látod, kedves olvasó, ilyen munkát végeznek azok a ker­tészek, akiknek tevékenysége során megszületik az a park, amelyben önfeledten sétálsz. Ha teleszivod a tüdőd a mo­solygó virágok illatával, gon­dolj egy pillanatra azokra is, akik hónapokon keresztül ápolják ezeket a virágokat, amelyek végül a te gyönyö­rűségedre is pompáznak ott. a zöld pázsit és a bókoló bokrok üde karéjában. G. Molnár Ferenc fl „malthus! elmélet“ - és akik hirdetik... Mindig; löbb az ember... .Levelezőink írják Szabálysértők Köztudomású, hogy a köz­úti forgalomban mindenki részt vehet, aki a közlekedés céljára kijelölt utakat, utcá­kat rendeltetésének megfele- lelően használja. A közleke­dés ezenkívül szabályokhoz van kötve, amelyeknek betar­tása mindenkire kötelező. Még a gyalogosan közlekedők is kö­telesek bizonyos fokú előírá­sokat betartani, de a jármű­vek forgalmát még inkább szükséges megfelelő korláto­zásokkal rendszabályozni. A gépkocsik például forgal­mi engedély, rendszám, jó fék, kűri és világítás nélkül nem közlekedhetnek, de még a fo- gatos szekereknél is elő van írva a névtábla és éjjel a ki- ’ világítás. Szinte elképzelhetetlen, hogy egy gépkocsi rendszám nélkül közlekedjék, mert vajon he­lyes lenne-e, ha egy szabály­talanság elkövetése után egy­szerűen elhajtana a felelős- ségrevonás elől? Igen nehéz lenne utólag megtalálni. De talán a fogatos szekerek nem követnek el szabálytalansá­got? De mennyit! Szabályta­lan kihajtás a mellékutcák­ból, jelzés nélküli befordulás, váratlan előzés ... Hány és hány eset van, amikor kizáró­lag a gépjárművezető figyel­mességén múlik a baleset el­kerülése. Természetes, hogy az uta­kon nem mindenhol állhat rendőr egymástól látótávol­ságban, aki a szabálysértőt felelősségre vonja, de bárki, aki az esetnek tanúja volt fel­írhatja és jelentést tehet. Azért van a névtábla, ha van. Sajnos azonban, igen sok fo­gatos szekér nincs ellátva név­táblával. Mit lehet ilyenkor tenni a szabálysértővel szemben, ha nincs rendőr a közelben? Csak egy példát említek a sok kö­zül. Nemrégen az egyik — aránylag keskeny — maka­dámúion haladtam gépkocsi­val. Nagy sár volt. Velem szemben kétlovas szekér kö­zeledett az út közepén. Jó elő­re adtam a kürtjelzést, de a lovak nem tágítottak az útg közepéről. Kénytelen voltam kövezetről teljesen lehúzódni,] a nagy sárba, de még így is] tartani lehetett attól, hogy a' szekér megrongálja a gépko-í csit. Megálltam és hirtelen ki-] lépve a kocsiból megfogtam a] lovak gyeplőjét, hogy arrébb tereljem a szekeret. Ekkor éb-s redt fel — részeg álmából —; a lovakat hajtó ember, aki; egyenesen az ostor után nyúlt] és le nem írható szavakkal il-i letett. Nagy igyekezettel vet­tem elő ceruzámat, hogy majd felírom — majd lesz neked, gondoltam. Nem lett semmi. Elment. Ugyanis sehol nem volt a szekéren névtábla. Mit tehettem? Semmit. Nem kevesebb bosszúságot okoznak a közlekedésben a ki-] világítás nélküli szekerek sem.] Nem szükséges különösebben] hangsúlyozni, hogy ezek mi-] lyen súlyos balesetek okozói! voltak és lesznek még. Nem; gondolnak rá az ilyen gazdák,] hogy hanyagságukkal nem-í csak masok, de saját épségü-í két is veszélyeztetik? ] Biztonságos közlekedés csak az előírások és szabályok pon­tos betartásával lehetséges — ezt mindenki tartsa kötelessé­gének. Rendőrségünknek erélyesen fel kell lépnie a szabálysér­tőkkel szemben, ehhez viszont az is szükséges, hogy szabá­lyos közlekedéssel és — ha szükséges — bejelentéseink­kel legyünk segítségükre. Dávid József, Eger. A "íróról órára mintegy öt- ezer emberrel emelke­dik a világ lakosainak száma: évről évre 43 millió földlakó­val több él bolygónkon, mint az előző években és biztosan mondhatjuk, hogy az évszázad végére a várható népesség száma a jelenlegi 2,7 milliárd* dal szemben majdnem megkét­szereződik. A természet- és társadalom-tudománynak ezek a számok kategorikusan pa- rancsolóvá teszik, hogy az öt, vagy még több milliárd ember­nek a „természet nagy lako­májánál” a terítéket biztosít­sák. A kapitalizmus főprédikóto- rai — akik magukat tudósok­nak nevezik — nagy buzgóság- gal fedezik magukat a népes­séglavinával, mindenesetre nem azért, hogy az éhséget csillapítsák, hanem azért, hogy jajszóva] a világ hanyatlását hirdessék. „Mikor robban a népességbomba?'’ — kérdezi a nyugatnémet „Stern” című lap és példátlan cinizmussal biztosít arról, hogy: egy atom­bomba robbanása játéknak tűnne fel emelett a „népesség- robbanás” mellett. A követke­zőkben szétpukkasztjuk a ha­zugságnak és hamisításnak ezt a hálóját. Körülbelül 160 éve jelent meg egy könyv Angliában „A népesedés törvénye” címmel, frója — Thomas Robert Mal­thus — szerint a népesség job­ban szaporodik, mint amilyen mértékben az élelmiszerek ter­melése nő. Szerinte túl sok ember él a földön, számukat mindenképpen csökkenteni kell. Járványok, háború és éh­ség üdvösek, mert teret bizto­sítanak az életbenmaradottak- nak. Malthus az igazságot a fejére állította. Nem a kizsák­mányolás. nem a haszonszer­zés volt szerinte ezrek mérhe­tetlen nyomorának, szenvedé­sének oka, hanem a túlnépe­sedés. Az igazság ezzel szem­ben az, hogy míg Malthus ide­jében Angliában 8,9 millió ember élt, addig 100 évvel ké­sőbb, 33,9 millió, mégis e „túl­népesedett” Angliában is tut mindenki számára teríték, a természet nagy lakomájánál. Malthus népesedés törvényé­nek Marx és Engels adta meg a tudományos ha'aldöfést. lennek ellenéré élnek még Lj a nyugati világban ifjú Malthusok. Egyikük dr. Fleu­denberg professzor, aki a kö­vetkezőket írja: ,,Ha a tudo­mányok jelenlegi állása mel­lett is a föld népességének több mint fele nem rendel­kezik a napi legszükségesebb 2000 kalóriával és ez az agrár­technika nagy haladása elle­nére sem tud lépést tartani a népesség nagy arányú növe­kedésével, — az elkövetkező évszázadban ilyen körülmé­nyek között csak azt tételez­hetjük fel, hogy az emberek nagy csoportja éhenhal, vagy megöli egymást”. Milyen sok hazugság egyet­len mondatban; és mindegyi­ket játszva meg lehet cáfolni. A milliók ugyanis nem most szenvednek, hanem még min­dig. Egyszerűen azért, mert ma még a 350 milliót kitevő mezőgazdasági munkával fog­lalkozó család, több mint fe­lének egyedüli szerszáma a fejsze, vagy az eke: mert a föld trágyázásának legprimi­tívebb törvényeit — melyeket már több mint 100 éve isme­rünk, — ma még csak tíz szá­zalékban alkalmazzák; mert még ma is — ott hihetetlenül hangzik — a kapitalista or­szágokban a „nagy aratás — nagy gond" leiszavához híven ezer és ezer tonnányi élelmi­szert semmisítsenek meg, a magas árak tartása érdeké­ben. Tény az, hogy maguk a polgári társadalomtudomány szakemberei már nem sokkal az első világháború után be­jelentették, hogy a technika akkori állása mellett 9 mil­liárd ember élhetett volna a földön — még akkor is, ha mindenütt a legprimitívebb módszereket alkalmazták vol­na, nem is beszélve a lakat­lan új földrészek és földte­rületek meghódításáról, meg­műveléséről, a növény- és ál­latvédelem új módszereiről és mindazokról a nagyszerű eredményekről, melyek az utolsó évtizedekben a gazda­sági élet legkülönbözőbb ágai­ban születtek. Mindezekről Freudenberg professzor és társai nem óhaj­tanak tudomást venni. 1958-ban 150 ezer ember halt éhen Indiában, pedig ezt a 150 ezer embert meg lehetett volna menteni az életnek, mert be­bizonyított tény, hogy már ma 30 milliárd emberről , tudna gondoskodni földünk. A hatal­mas Kína egy év alatt meg tudta ’ kétszerezni termelési eredményeit, nem is annyira a gépek segítségével, mint in­kább új munkamódszer, a kol­lektív gazdálkodás bevezeté­sével. Es tény az is, hogy a föld még ma is óriási, fel nem tárt tartalékokkal áll rendel­kezésünkre. A z atom- és hidrogénbom- baktól kell megszaba­dulnia az emberiségnek! Hásvét előtt az egri üzletekben Most, a húsvéti ünnepek előtt, régen látott forgalom van az egri üzletekben. A helybeli és vidéki közönség bőven vá­sárolja húsvétra az édessége­ket, az illatszereket és az ün­nepi asztalra való finom fala­tokat. Felkerestük hát ezeket az árukat forgalombahozó üz­leteket, hogy tájékozódjunk az egyes cikkek választéka és a forgalom felől. Az ILLATSZERBOLTBA ve­zet először az utunk. Molnár Lászlóné árudavezető elmond­ja, hogy már április 1-től emelkedett a forgalom, s most mintegy 30 százalékra tehető a húsvéti forgalomból adódó napi bevételi többlet. — Százezer forint értékben kaptunk húsvéti kölniárut és így minden igényt ki tudunk elégíteni. Van a magyar kölni­vizek mellett bővén francia, német, lengyel gyártmány is. Igen szép és finom díszdobo­zok is érkeztek, amelyek a legválogatottabb igényeket is kielégítik — nyilatkozott az il­latszerbolt vezetője. Megtudjuk, hogy a vásárlók igényeinek kielégítésére ünnep előtti szombaton, egyfolytában nyitva tartanak délután 5 órá­ig, húsvéthétfőn pedig reggel 9-től déli 12-ig állnak a vá­sárlók rendelkezésére. Az ÉDESSÉGBOLTBAN Szá­lai Pálné árudavezetövet csak záróra után tudunk beszélni, mert a vásárlók tömege telje­sen megtöltötte az üzlethelyi­séget. — Az előző évekhez mérten — mondja — sokkal bővebb a választék. Eddig is már mint­egy 50—60 ezer forint forgal mat bonyolított le az édesség­bolt, kifejezetten csak húsvéti áruból. Igen kedveltek a fi­gurák. amelyek az idén csak tiszta csokoládéból és nugátból készültek. Újdonság — hosszú évek után ismét — a zomán- cos figura, amelynek anyaga hasonlóan színcsokoládé. Igen kedveltek a díszdobozokban forgalomba hozott édességek, melyekből bőven van válasz­ték. Külön dicsérettel emlékezett meg Szalainé elvtársnő a FU- SZÉRT-ről. amelynek dolgozói gyorsan elégítik ki a felme­rülő szükségleteket. Pillanatkép Tavasz a Tisza mentén A z Alföld sík területének egy kis része, mint smaragdzöld drágakövekkel dí­szített ékszerdoboz, úgy tűnt elém a zöldellő vetések mellett elszórtan álló fákkal. Az Al­föld, amelyről Petőfi Sándor oly sokszor éne­kelt, az Alföld, amely sokak gondolatvilágá­ban valaha a kietlen területet jelentette, megmutatkozott előttem úgy, hogy ezután csak nagy szeretettel tudok visszagondolni reá. A por és homok, amely ennek a terület­nek jellegzetes velejárója, s amely sokak szá­mára szinte kibírhatatlanná teszi e vidéket, puha szőnyeggé változott, amelyben süpped a kerék és hangtalanul léphet a nyugalomra vágyó ember. A fényesszörű két ló víg kocogással húzta a hintát. A néhol felhős, de a felhők mögül ki­ragyogó kék ég alatt, a tavasz leheletétől kissé bódultán madarak röppentek, friss' he­tesben foglyok futottak, csali a gémeskutak álltak lustán, unottan, béleszúrva csápjukat a kút kék eget visszaverő csillogó tükrébe. A legelőkön — a par nappal ezelőtt esett esőtől megtelt — pocsolyákban víg röfögéssel ki- sebb-nagyobb malacok pancsoltak vagy rág­ták a zsenge füvet. A Tisza mellett levelet bontottak a cser­jék, s az öreg révész, ahogy belementette la­pátját a víz fodrozó habjába, s távolba néző szemmel kémlelte a lassan tornyosuló felhő­ket, széltói cserzett barna, megtört arcán ke­serű vonás vert tanyát. Ügy lehet, kevés volt az utas e napon. Átértünk a túlsó partra és mintha csak a révész hangulata folytatódott volna, gomoly- gó, károgó varjúsereg repkedett fejünk fe­lett. A tavaszi égbolt azonban versenyt ra­gyogott újra a víz színével, a zöldellö határ­ral, s a pitypang sárga szirmait tette még sziporkázóbbá. Beléptünk a természet csodálatos díszter­mébe, ahol márvány, faragott oszlopoknál szebbek a vastagkérgü fák, az ünnepi muzsi­kát a szél szolgáltatja, ahogyan surran egyik fától a másikig, s játékos kedvű madarak pittyegnek bele szólóénekesekként e felejt­hetetlenül szép természeti kórusba. Kis fahíd alatt kiszáradt árokkal kanyar­góit a „Dög-Tisza”. Néhol egy-egy pocsolya árulkodott még arról, hogy valaha az árok­ban víz is volt. Az erdőben a másutt szoká­sos aljnövényzet mellett, fehér bársonyos harangfejét szerényen lehajtva, tavaszi tőzi- ke borította virág szőnyeg gél az öreg Tisza partját. Fáradt halász nézte szánakozva napi zsák­mányát, mert bizony a Tisza ma mostohán bánt vele, kevesebbet adott a szokottnál az ezüstpikkelyes süllőkből, hegyesorrú kárá­szokból. El is köszönt nemsokára, megemelve zsíros kalapját felénk. Távolodó alakja lassan beleveszett a le­szálló alkonyat szürkéskék fátylába. (Keskeny Ilona) A „CSEMEGE" Széchenyi ut­cai üzletébe visz az utolsó utunk. Hám János üzletvezetőt a hatalmas forgalomból alig tudjuk néhány percre félre­hívni. Elmondja, hogy alapo­san felkészült az üzlet a hús­vét előtti forgalomra. Bőven és nagy választékban állnak a vásárlóik rendelkezésére külön­böző likőrök, pálinkák és bo­rok, az egri fajborok mellett van más tájjellegű bor is. Most érkezett tokaji csemege­bor és a Budapestről szállított cukrászati készítmények mel­lett, bőségesen tudja az üzlet kielégíteni az édesipari gyárt­mányok iránti szükségeletet is. Bőségesen érkeznek az ünne­pek előtt Budapestről hideg- konyhakészítmónyek. külön­böző saláták, francia saláta, gombasaláta és kaszinótojás kelleti magát. A változatos felvágott áruk mellett főtt húsárukban is válogathatnak majd a vevők. Száz kilogramm gépsonkát is rendeltek az üzlet részére. A FŰSZERT megígér­te, hogy az ünnepek előtt még lé tudja szállítani a sütemé­nyekhez szükséges sütőport is, amely, amióta bevonták a készletet a forgalomból, hiány* cikk volt. A „CSEMEGE” dol­gozói, a vásárlók kívánsága szerinti tartalommal, szép zsar- dinett ajándékkosarakat is ál­lítanak össze. Hám elvtárs felhívta a fi­gyelmünket arra. hogy a dol­gozó nők munkáját megköny- nyítendő, vegyék bátran igény­be az ünnepek előtti bevásár­lásaiknál a díjmentes házhoz­szállítási szolgálatot. Azzal a jóleső érzéssel zár­juk körsétánkat, hogy keres­kedelmünk jól felkészült az 1960-as húsvéti csúcsforgalom­ra és mind mennyiségben, mind minőségben bőségesen ki tud­ja elégíteni a vásárlók legkü­lönbözőbb kívánságát és igé­nyét. Amikor kezünkbe vesz- szük majd húsvétkor a kölnis locsolóüveget, vagy a dúsan te­rített asztal mellett ülünk, gon­doljunk egy pillanatra k'ereske- ídelmünk dolgozóira, akiknek nagy körültekintése és szorgal­ma nem kis mértékben járult hozzá az ünnepi napok sikeré­hez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom