Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-13 / 87. szám

I960. április 13., szerda NÉPÜJSÄG 5 Hozzászólás egy bíráló cikkhez Egy héten keresztül — na­pönként hofisíabb-rövidebb cik­kékben — foglalkozóit a Nép­újság a vállalatunk áltál kivi­telezett egri Egészségház utcai lakások hiányosságaival. A kü­lönböző hozzászólások egyéb általános építőipari, tervezői hibákra is kiterjedtek. A szerteágazó anyagra rö­vid összefogott választ adni roppant nehéz feladat. Kétségtelen tény, hogy az épületek kivitelezésénél -r- ná­lunk és más vállalatoknál is —, előfordulnak minőségi hi­bák, bár küzdünk ellenük a fo­kozott ellenőrzés, nevelés és felelősségrevonás eszközeivel. A vállalat az ellenforrada­lom óta eltelt három év alatt hatalmasat fejlődött kapacitás­ban, a kivitelezés meggyorsí­tásában és a határidők betar­tásában. A munkák minőségi javulásé ezt nem követte ilyen mértékben. Nem is követhette. 1957-ben 45 milliós, 1958-ban 67 milliós, 1959-ben 105 milliós termelési feladatot bonyolítot­tunk le fővállalkozóként. 1960. évben 187 millió a generál programunk. Ilyen felfejlődést kevés termelő vállalat mutat­hat fel. Ä vállalat kiemelkedő ered­ményeket ért el az iskola-, a lakás- és a tsz-munkák határ­idejének lerövidítésében. Ilyen felfejlődéshez az ösz- szes előfeltételeket maradék­talanul biztosítani rendkívül nehéz. Lehetetlen például a műszaki létszámot 35 főről 75 főre, majd ez évre 105 főre nö­velni úgy, hogy a szakmai színvonal kifogástalan marad­jon. Éveken keresztül országo­san nem történt gondoskodás az építőipar tervszerű szak­munkás-utánpótlásáról. (Az „átképzős” megoldást nem le­het annak tartani.) Pedig a többszörös feladat növekvő és képzett szakmunkás-létszámot igényel. És itt különösen a szakipari szakmunkásokra gon­dolok. Nem akarok gépesíté­sünk viszonylagosan alacsony színvonaláról részletesen írni, s hogy háromszorosára nőtt feladatainkhoz szinte semmi támogatást nem kaptunk se­gédüzemeink, raktáraink, tele­peink fejlesztése terén. (Sőt, éppen Egerben a városi tanács elvette telepünk nagy részét.) Lenne tehát mire hivatkoz­ni az épületek minőségi hiá­nyosságai kapcsán, még sem teszem,. mert itt zömében nem kivitelezési hibákról van szó. Sorra véve az érintett hiá­nyosságokat, a következőket mondhatom: A kémények. — A Tervező Irodák előszeretettéi alkalmaz­zák az úgynevezett termofor gyűjtőkéményeket, amelyek­nek kifogástalan működése még előírásos felfelé bővülő keresztmetszet esetén is kétsé­ges (pl. a gyöngyösi lakótelep). Itt pedig végig 17,5 centiméter átmérőjű lett csak tervezve. Egy tűzhelyre 60—70 négy­zetcentiméter keresztmetszetű füstjárat szükséges, s itt csak 26 négyzetcentiméter jut tűz­helyenként. Nem is működhet­nek jól a kémények. A nyomóvezeték elfagyott, mert a tervezés során nem gondoskodtak a szükséges hő- szigetelésről. Vállalatunk az építtető által jóváhagyóit ter­vek alapján köteles a munkát kivitelezni. Az előzőkben felsoroltak kétségtelenül tervezési hibák, amik sajnos, típus terveknél is gyakran előfordulnak. Nálunk az a gyakorlat, hogy az építte­tők fenntartás nélkül elfogad­ják, jóváhagyják a tervezői tervdokumentációkat, azellen kifogást, minőségi kötbért ném érvényesítenek, — mondhatni sehol sem. A Beruházási Bank ellenőr­zése sem terjed ki a tervek műszaki színvonalára. Általá­nos gyakorlat, hogy az építke­zés hibái nyomán a bank, épít­tető, a lakók és a sajtó is a ki­vitelezést marasztalja el. Az ajtók, ablakok vetemedé­sét is kifogásolják. — Ez saj­nos eléggé általános jelenség. Műszaki előírások szerint lég­száraz fából — amely tehát legalább egy évig szárad — kellene dolgozni asztalos üze­münknek. A faanyaghiány azonban oly mérvű, hogy ez gyakorlatilag be nem tartható. A kényszerűségből feldolgozás­ra kerülő fűrészáru általában nyers, „tegnap még a rigó fü­tyült rajta” — mondják a szak­mában. Helytelenül elfogadott szab­ványok, gyári konstrukciós hi­bák miatt magas a meghibáso­dás aránya az épületgépészeti — különösen vízszerelési — szerelvényeknél, csaptelepek­nél, stb. — Az egri lakótelepen is alvállalkozónk — ÉM Álta­lános Szerelő Vállalat — által alkalmazott csaptelep gyártá­sát azóta beszüntették. Azonos a helyzet a nyílászáró szerke­zetek zárainál is. Gyakori jelenség — itt is szóba került — a kályhák szét- fűtése, — a parketta felpúpo­sódásá és a szértnyvíz-strangok eldugulása. Egy új cserépkályha tele van friss anyaggal, amelyből a fű­téskor gőz kéletkezik. Az új kályha fűtését ezért különös gonddal kell végezni. Vállala­tunk a műszaki átadáskor mindig használati utasítást ad át a cserépkályhák szakszerű fűtésére. Ha ezt nem tartják be, túlfűtik a kályhát, — bár­milyen jól legyenek is elkészít­ve, szétnyomódik, sőt szét is robbanhat. A parketta felpúposódását az szokta okozni, hógy új épüle­tekben magas a levegő pára­tartalma, tehát gyakori és hosszabb szellőztetéseket kell végezni. Ami az érdekelt lakó esetében előfordult, hógy be­zárták a lakást és elmentek üdülni, természetesen, maga után vonta a felpúposodást. Fokozta ezt az a körülmény, hogy közben még csőrepedés is történt, amit távollétükben ki sem lehetett javítani. Tarthatatlan, hogy — mint az javításainknál gyakran ki­derül, — vattacsomóktól a csírkebélig mindent leenged­nek a szennyvíz-csatornákba. Nem lehet meglepődni, hogy dugulások adódnak. Az utóbbi hibáknál a lakók felelőtlensége kerül előtérbe. — A lakást lakni, megbe­csülni is tudni kell. Ez foko­zottan áll az új lakásokra. — Ezt igazolja az OTP-ház egyik lakójának hozzászólása, aki előadja, hogy milyen elégedet­tek házuk lakásaival. Pedig név szerint ugyanazon műsza­kiak és munkások kivitelezték azt az épületet is — nagyjából ugyanazon időszakban. Ügy véljük azonban, hogy miután ott a szó szoros értel­mében vett saját lakásukat lakják a tulajdonosok, nyilván nagyon megbecsülik azt. Vállalatunk a garanciális határidőn belül mindig, soron kívül megjavítja a meghibáso­dásokat, függetlenül attól, hogy tervezői, vagy anyaghi­bákból — vagy sokszor a la­kók felelőtlenségéből származ­tak-e azok. Nem fogadható el az az új­ságírói kitétel, hogy a „lakó­kat az objektív okok nem ér­deklik.” — Ilyen objektív okók — mint fentebb részleteztem — vannak. Ha bárki — aki ilyet állít — a saját vállalatá­nál, a saját munkakörénél ki­csit szétnéz, talál „objektív akadályokat” — biztos vagyok benne — legfeljebb ott elné­zőbb. Még valamit: vállalatunk munkásainak és műszaki dol­gozóinak — beleértve a legré­gebbieket és a legfelső mű­szaki vezetőket is — rendkí­vül rossz a lakáshelyzete. Űj műszakiak pedig leginkább a lakáshiány miatt nem tudnak gyökeret verni nálunk. Bár­melyikük boldogan fogadna el az Egészségház utcai lakóhá­zak lakásainak megfelelő mi­nőségű otthont. Jövőben még fokozottabban ellenőrizni fogjuk a munkák' minőségi kivitelezését, hogy a dolgozók mindén igényt kielé­gítő lakáshoz jussanak. Éder György, az EM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója. Gyöngyös. A szerkesztő bizottság meg­jegyzése: Nem szándékunk a dolgok elébe vágni, ezért Eder elv­társ cikkével, az azokban fog­lalt megállapításokkal sem széliünk vitába. Való igaz, hogy heteken keresztül folvt vita az újságban a lakásépít­kezések hiányosságait bíráló cikk fölött. Hozzászóltak eh­hez az érdekeltek, tehát ma­guk a lakók, hozzászóltak az átvevők, nyilatkozott a megyei tanács elnökhelyettese, a Be­ruházási Bank vezetője s most a fenti cikkben nyilatkozott Éder György elvtárs is. Eddig sem tettünk megjegyzést, mert a további tervünk az, hogy nyilatkoztatni szeretnénk az Építésügyi Minisztérium ille­tékeseit is, a Megyei Ügyész­séget is (ahol, úgy tudjuk, nyomozást rendeltek el ebben az ügyben), a népi ellenőrző bizottságot is s végül az ösz- szes érintett személy részvéte­lével egy közös ankéton vitat­nánk meg: ki, vagy kik a fe­lelősek, hogyan, miképpen le­hetne megyénkben az építke­zéseket alaposabban, a kívá­nalmaknak megfelelőbben vé­gezni. Mindenesetre annyit már most is leszögezünk: a szerkesztő bizottság úgy véli, hogy az építkezéseknél elkö­vetett hibáknál elsősorban nem objektív, de nagyon is szubjéktív, tehát emberi hi­bák játszanak közre. Es Eder elvtárs, a vállalat igazgatója, cikkében a saját hibáikat ob- jektívnek, a felmerült szub­jektív hibákat pedig a lakók­nak tudja be. Ezzel nem le­het egyetérteni, legalábbis úgy, ahogy a fenti cikkben ír­va van, nem. ^^Mel<5)zwdke7et|ii^k^i A kiskörei Dózsa Termelő- szövetkezet 245 holdas gyü­mölcsösében virágba borultak a barackfák. A tsz tagsaga a tél végén, elvégezte a faápo­lási munkákat, nagyszerűen rendbehozták a gyümölcsöst és. most nagy termésre számí­tanak. A barackfák termését értékesíti majd a termelőszö­vetkezet, körülbelül 14 vagon sárgabarackra számítanak. A jelenlegi hűvös éjszakák köny- nyen kárt okozhatnak, éppen ezért a virágzás időszakában eddig már kilenc éjszakán át füstöléssel és ködgyertyával védik a virágokat. A hevesi járásban A termelőszövetkezetek nagy része munkaegység-elő­leget fizetett a tagságnak. A járás területén eddig mintegy 400 ezer forintot osztottak ki termelőszövetkezeti tagok kö­zött munkaegység-előlegként. Az előlegek biztosítják a ter­melőszövetkezet tagjainak hó­napról hónapra a készpénzt, sók helyen már megszokták, hogy havonta rendszeresen fi­zet a termelőszövetkezet és úgy számítanak a pénzre, mint az üzemi munkások a fizetésre. A termelőszövetke­zetek általában munkaegysé­genként tíz forint előleget fi­zetnek, amely összeg elegendő ahhoz, hogy hónapról hónap­ra, egészen a zárszámadásig biztosítsa a termelőszövetke­zetek tagjainak a készpénz­szükségletét. Az előlegfizetés előnye a termelési kedv foko­zódásában is megmutatkozik. A megyénk területén megkezdték a termelőszövet­kezetek számára készülő gaz­dasági épületek építését. Ed­dig mintegy tíz termelőszövet­kezetben kezdődött meg a te­hénistálló építésének munká­ja, de több helyen ezenkívül megtörtént a felvonulás, azaz az istállók építéséhez szüksé­ges anyagoknak a helyszínre való kiszállítása. Megkezdték az építkezés munkáját a szaj- lai Búzakalász, a lőrinci Pető­fi, a makiári Rákóczi, a po­roszlói Haladás és Üj Elet, a sarudi Haladás, az atkári Üj Élet, a tarnaőrsi Dózsa, a boco nádi Petőfi és a tamaszentmik­lósi Kossuth termelőszövetkeze­tekben. Általában 50 férőhe­lyes istállókat építenek, egye­dül a tarnaőrsi Dózsa Tsz építtet száz férőhelyes tehén­istállót. A szajlai Búzakalász Tsz istállójának már a tödém részét készítik, a lőrinci Pető­fi Tsz istállójának a falait rakják, Makiáron elkészült az alap, másutt viszont az alapo­zási munkáknál tartanak. Az ötven férőhelyes istállók egy­millió forintos költséggel épül­nek és körülbelül július—au­gusztus hónapokban adják át valamennyit a termelőszövet­kezeteknek. A farnaőrii Dézsa Termelőszövetkezet az el­múlt őszön fejlődött hatal­mas, három és félezer holdas gazdasággá. A tagság nagy lendülettel fogott a közös munkához az ősz folyamán és tudván azt, hogy a gyümölcs- termelés igen jövedelmező, száz hold gyümölcsöst telepí­tettek még az elmúlt év vé­gén. A munka lendülete to­vább fokozódott ebben az esz­tendőben és most a tavasz fo­lyamán már elvégezték a száz hold új gyümölcsös metszési munkáit. Kftmfőn hat nagy termelőszövetkezet­ben dolgozik a falu lakossá­ga. A termelőszövetkezetek igen jól dolgoznak és hogy jő munkájuk tovább fokozódjék, február hónapban a községi tanács munkaversenyt hirde­tett a termelőszövetkezetek között. A verseny kiértékelé­sénél figyelembe veszik a ter­melőszövetkezetek munkafe­gyelmét, valamint azt, hogy milyen rend és tisztaság ural­kodik a tsz-ek tanyaközpont­jaiban. A versenyt egy bizott­ság értékeli, és az első terme­lőszövetkezet a vándorzászló birtokosa lesz. Augusztus 20- án történik meg a munkaver­seny értékelése, de máris szép eredmények mutatkoz­nak, a verseny hatása meg­érezhető a termelőszövetkeze­tek munkáján és házatáján. — SSS — III. ténél többet vállaltak maguk­IDEGENEK? Nos, ameny- ra> értem úgy, hogy sok szö- tsyiben az idegenek közé szá- vetkezetet, s emiatt jutnak el mítódnek a boconádi tanítók ritkán hozzánk.. - és még mindig idegen számba — Miben segítettek? mennek a Hatvani Cukor- és — ígérték, hogy megjavitr Konzervgyár dolgozói, meg a ják a Zetort. Ingyen, s csak Budapesti Iskolabútorgyár az alkatrészt kell megvásárol- munkásai... Akkor, de csakis ni. Hatezernél több forintba akkor beszélhetünk „idegenek” került, de sokáig nem tar- »egítségéről... " tott... A javítás volt-e rossz. Igaz, nem Is itt kellene kéz- vagy a zetoros? A kezelőt le- denem, hanem az elején, te- váltottuk, a Zetort pedig újra hát azon, hogy a boconádi tér- perselyeztettük. De másutt, melőszövetkezetek patronálá- — Azután? sát két nagy üzem vállalta — A második látogatásnál magára. lőrét ígértek, ha majd a tar­A Hatvani Cukor- és Kon- nabodi építkezésük befejező- zervgyár és a Budapesti Isko- dik. Még nem kaptuk meg... labútorgyár. Tán nem fejeződött beazépít­Patronálás alatt sok min- kezés?... dent értenek az emberek. Én — És azóta? emlékszem, de más is, hisz — Azóta nem láttuk őket. még nem olyan rég volt az, Tán le is mondtak bennün- amikor a patronálás csupán két? azt jelentette, hogy az üze- — A másik üzem? mek munkásai vasár- és ün- — A pestiek a múlt eszten- nepnaponként kaszára, kapára dőben kezdték. Felkeresték a kaptak és akár értettek me- szövetkezetünket és mi is jár- zőgazdasági munkához, akár tunk náluk. A tízéves jubileu- nem, kimentek segíteni. munkát közösen ünnepeltük. Most, manapság már égé- Kultúrcsoportjukkal még a ■zen más valami értődik a labdarúgók is lejöttek. A köz- patronálás fogalma alatt. In- gyűléseinken is megjelennek, kájab politikai segítés: amo- megnézték a terveket, segítet- lyan felvilágosító munka, és tek, sőt asztalt is kaptunk tő­egyéb szaHrpai és anyagi tá- lük. mogatás... HAT EZ VOLT az egyik De minek is magyarázom példa. Kell ezt még külön ma- ezt így, ilyen unalmas szára- gyarázni, vagy érti belőle min- zon, mikor sokkal érdekeseb- denki azt, amit kell... — bek a példák, és_ jócskán áll magyarázat nélkül Is? rendelkezésre belőlük is. Most egy másik példa. A A PETŐFI Termelőszövetke- Búzakalász Termelőszövetke­zetet is ugyanez a két üzem zeté. Kéri Dezsővel, a Búza­patronálja. Hogy miben áll a kalász új elnökével is beszél- támogatásuk? Válaszoljon er- gettünk erről: a patronálás re a legilletékesebb: fehér ügyéről. Márton, a tsz elnöke. Ezeket mondta: így kezdte: — A mi szövetkezetünket is — Beszélek először a hatva- patronálják a bútorgyár, meg »iákról. Sokat nem mondha- a Hatvani Cukorgyár dolgozói, tok, hisz az idén is csak két Hitelre kaptunk irodafelszere- alkalommal jártak nálunk. Az lést a bútorgyártól és havon- e véleményem, hogy a keile- ta meglátogatnak bennünket. kerekű kocsit, s a szerszámo­kat. ... Az idén már tartottak majd huszonöt előadást üzemszerve­zésről, a tagok egymás munká­jának megbecsüléséről. Szeret­nék kialakítani a jó közösségi életet s rávilágítani az egyéni gazdálkodás hátrányára s a közös előnyeire. — Szakmai segítséget is ad­nak? — Amennyiben a tervek el­készítése annak számít: igen És a magam részéről — ameny- nyiben tőlem tellett — tanácsot adtam a növénytermesztésben és az állattenyésztésben is.-- A szövetkezeteknél mi most a legfontosabb teendő? — Belterjességre törekszünk, hisz a kertészet hozza a pénzt, öntözőhálózatot kell kiépíteni, kutakat fúrni ... MOST KÖZBESZÓL Simon Sándor igazgató: — És a mi Mátyási Sándor kartársunknak van egy igen ötletes szabadalma: a kútfúró­gép. — Milyen az? — csodálkozom Mátyási Sándor szerényke­dik: — Hosszas lenne elmagya­rázni, pedig egyszerű. Ezt ismét Simon * Sándor mondja: — Annyira egyszerű, hogy tízezer forint helyett két mun­kaegységbe kerül egy kút és fél nap alatt kész. Ismét Mátyási Sándoré a szó: — És mégis sírkutat ástak a Búzakalászban, pedig nehézkes abból a vízfelvétel és sokba kerül. Bizony: javítani kell a szervezésen ... — Mi a szándékuk? — Még most a nagy munkák elkezdése előtt szeretnénk tan­folyamot indítani, amelyen a növénytermesztési tudnivaló­kat sajátíthatják el az érdek­lődők. És egyéb munkaszerve­zési tanácsokat adhatunk majd. Mert igaz ugyan, hogy kitűnő gazdák a booonádiak és jó dolgosak, de még mindig hét—nyolc holdakban gon dob kodnak és nem ezer—kétezer­ben. Még valamire szerettem vol* na választ kapni. Boconádom is hallottam kétkedő szavakat, kérdezték tőlem is: — Lesz-e annyi kereset • szövetkezetben, mint ameny- nyi egyéni korukban volt 8 gazdáknak? FELTETTEM ezt a kérdést Mátyási Sándornak. Íme a válasz: — Már beszéltünk mi is er­ről. Azelőtt a gazda felültette egész családját a kocára, a nagymamát, de még az unokát Is és együtt mentek ki borsót szedni a földre. Most pedig csak a gazda dolgozik, senki más a családból, s egyedül akar ugyanannyi jövedelemre szert tenni. Ez pedig nem megy. Legalábbis egyelőre nem. Számoltuk már többször és szerintünk, míg azelőtt tíz­ezer forintos jövedelemhez ju­tott egy család, most ugyan­annyi munkával ötven—hat­vanezer forintot kellene sze­reznie ... Elgondolkodik egy pillanatra Mátyási Sándor, majd így folytatja: — Higgye el, nem túlzás ez, nem könnyelmű beszéd. Így igaz. Az első sorokban idegenek­ről írtam, idegenek segítségé­ről. Most. a beszélgetés után, látom, helytelenül tettem. Mert idegenek ők? Nem! (Folytatjuk.) Szántó István Boeonádi napok Segítenek az „idegenek“ István elvtárs, a területfele­lős segít. Kisgyűlések szerve­zésében, munkacsapatok ösz- szeállításában, kialakításában köszönhetünk különösen sokat a pártbizottságnak. A mai tudósítás elején meg­említettem a helybeli pedagó­gusokat is. Végül, de semmi­esetre sem utolsósorban hadd mondjam el, mit tesznek ők: a boeonádi tanítók. Mint Si­mon Sándor, az általános is­kola igazgatója elmondta: — Tízen vagyunk, s ötünk az egyik, ötünk pedig a másik tsz-t segíti. — Hallottam tanfolyamról... — Még a múlt év őszén tsz- tanfolyamot rendeztünk, főleg brigád- és munkacsapat­vezetők részére. Az érdeklődés nagy volt: üzemszervezésről, növénytermelésről, állatenyész- tésről, munkaegységszámításról hangzottak el előadások. A BESZÉLGETÉS az iskola nevelőj szobájában folyt le, most, hogy szünetre csengettek ki, órája végeztével bejött Má­tyási Sándor földrajz-biológus szakos tanár, ö foglalkozik a legtöbbet a szövetkezetekkel. Hozzáértése és a szakma sze- retete miatt is. Most hát őt faggatom: — Miben segítenek a szövet­kezeteknek? — Igyekszünk mindenben. Rendeztünk szülők iskoláját, vasárnaponként. Havonta. Eze­ken is elhangzott világnézeti témájú előadás és beszéltünk a közösségi munka szépségéről, a közös vagyon megbecsülésé­ről. Mert jó gazdák a boco- nádiak, és most mégis előfor­dult, hogy az eső verte a gumi­— De felkértem a Zöldség és Gyümölcs Országos Szövet­kezeti Központot, hogy vál­lalja el szövetkezetünk támo­gatását. Azért őket, mert ott dolgoztam, jó az ismeretség, s ez sohasem árt, s azért, mert közünk van egymáshoz egyéb­ként is... — Mennyiben? — ök irányítják az ország gyümölcs- és zöldségtermelé­sét, a mi szövetkezetünk pe­dig most kétszáz holdon ker­tészkedik, s szükségünk van rájuk. — Miben segítettek? — A magok kiválasztásá­ban, a melegágy! keretek be­szerzésében. Palánta-nevelés­sel kapcsolatos útmutatást kaptunk tőlük, és segítettek a gépi berendezés beszerzésé­ben. Es másban is. Apróságok­ban, olyanokban, amikhez ők könnyen hozzájutnak, míg mi Boconádról már nehezebben. — Es a politikai segítség- nyújtás? — ÜJ SZÖVETKEZET va­gyunk, nagy szükségét érez­zük ennek is. Ígérték előadá­sok rendezését. Műsorokat is adnak. Az ottani képzett elv­társak elhozzák felvilágosító szavukat hozzánk, könyveket kapunk, hogy könyvtárat lé­tesíthessünk. Hasonlóképpen segít a MÉSZÖV és a MEK is. A Búzakalász párttitkára, Vajda István is hozzászólt a témához, s elsősorban a járá­si pártbizottság jó munkáját dicsérte szava. — Szinte nincs olyan nap, hogy a pártbizottság valame­lyik munkatársa ne látogatna hozzánk, leggyakrabban Kiss

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom