Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-13 / 87. szám

1*60 április 13., st-érd* népújság 3 í*eini_hJSiZ-sxervexetek életébőli Új „hajtómű” — új munkastílus Község fejlesztési tervek a füzesabonyi járásban Egy éve jártam a budapesti Hajtómugyár egri telephe­lyén. Az üzem fiataljainak munkája, szervezeti élete után érdeklődtem. Az akkori el­szomorító állapotokról ezeket Irtani látogatásom után: „...a KISZ-szervezet nem sokat ér! Nincs szervezeti életük, amit tesznek: formaság. Erejükből csak taggyűlések tartására te­lik, néha azt is húzzák, ha­lasztják. Nagy a közöny, a fá­sultság, a nemtörődömség a tagság soraiban. Ninc6 senki, nincs egyetlen ember, aki fei- r zná ezeket a fiatalokat, hogy tenni is kéne már valamit”. E mondatok jutnak most eszembe, amikor az üzemi KISZ-szervezet 1960. évi mun- katervét-lapozgatom. És öröm­mel, elégedettséggel írom le a sorokat: a fiatalok túljutottak az egy év előtti hibákon, kilá­baltak a hullámvölgyből! Mik a terveik az 1960-as esztendőben, mik a feladatok? „Tanulni, tanulni 1” Januárban „Ifjúsági akadé­mia” néven előadássorozato­kat indítottak. Az akadémia hat előadást hirdetett: ,.A kommunista erkölcs kérdései”, „Kőbaltától az atomenergiáig”, „Élmények a kapitalista vi­lágból” stb. Az előadásokat a KISZ-bizottség munkatársai és más szervektől felkért elő­adók tartják. 15 fiatalt — vezetőségi ta­gokat és aktívákat — külde­nek pártoktatásra. Október 15-én a KISZ politikai kör is megkezdi előadásait. Megtudjuk a munkaterv pontjaiból azt is, hogy „min­den fiatal, akinek a nyolc ál­talánosa hiányzik, az iskolát elvégzi". Sőt: a gyakorlatban egyre inkább afelé haladnak, hogy az üzemben dolgozó fia­talok közül „minél többen ta­nuljanak középiskolai szin­ten". 2000 munkaóra + 100 000 forint A KISZ-tag legyen példa­mutató munkájában, szorga­lommal, takarékossággal já­ruljon hozzá a népjólét növe­léséhez, áldozatkészen vállal­ja a munka nehezét, dolgoz­zék jól — így rögzíti a szer­vezeti szabályzat. A Hajtómű­gyár egri telepének kiszistái eszerint gondolkoznak. Vállal­ták, hogy az 1960-as esztendő­ben 2000 óra társadalmi mun­kát végeznek, s a társadalmi munkába bevonják a szerve­zeten kívüli fiatalokat is. 1000 órát a városfejlesztési tér vek végrehajtásában segítenek, a másik ezer órát a gyár terü­letén dolgozzák le: az üzem területén parkokat létesítenek, a meglevő parkokat rendbe­hozzák, rendbentartják, ne­gyedévenként fémgyűjtést szerveznek és általános üzem­takarítást végeznek. A Hajtóműgyár egri telepe az egerszalóki tsz-t patronál­ja. A fiatalok e munkából is részt követelnek: segítenek a tsz KISZ-szervezetének létre­hozásában, hulladékanyagból — társadalmi munkában — égy szállító kocsit készítenek a tsz-nek, s az őszi betakarí­tás idején, három vasárnap, ifjúsági brigádok segítenek a tsz tagságának a betakarítási munkálatokban. Vállalták az üzem KISZ-fia- taljai, hogy az ifjúsági takaré­kossági mozgalomban részt vé­ve, az 1960. népgazdasági év­ben 100 000 forint megtakarí­tást érnek el. Megfríssült a szervezeti élet a Hajtóműgyér egri telephe­lyének KlSZ-alapszervezeté- ben. öröm ezt mondani, öröm ezt leírni, hiszen fiatal üzem­ről van szó; fiatal üzemről, ahol a munkások 65-70 százaléka fia­talember, a termelés gerincét ők alkotják. A KISZ-szervezet taglétszáma 74 fő. 1960 végére — mindennemű elvtelen tag­toborzást kizárva — elérik a 100—110 fős taglétszámot. Kibontott zászló alatt veszik át piros tagköny­vüket az új KISZ-tagok, a ki­bontott KISZ-zászló alatt mondják el a KISZ-fogadalom esküszavait. A kibontott zászló mellett a legjobban dol­gozó KISZ-tagok állnak őrsé­get. Kéthetenként friss anyagok­kal tudósítja a gyár fiataljait a „Képes KISZ-Híradó”: a legfrissebb politikai esemé­nyekről, az ifjúsági munkaver­seny és a takarékossági moz­galom eredményeiről, a legjob­ban dolgozó fiatalokról, a KISZ-alapszerv életéről, a kol­lektíva előtt álló legközvetle­nebb feladatokról. Sok minden hiányzik ebből az ismertetésből; hiányzik pél­dául az, hogy az alapszerv névadójának, Asztalos János elvtársnak, aki az 1956-os el­lenforradalom idején a Köz­társaság téri pártház ostromá­nál életét vesztette az ellenfor­radalmárok ellen vívott harc­ban, — emléktáblát készítenek a gyár területén. Az emléktáb­la avató ünnepségét október 30-án tartják. Tehát a jó mun­kát bizonyítják a tények, a munkaterv célkitűzésein felül vállalt és becsülettel megoldott feladatok. Több kirándulást, természet- járást, gyárlátogatást tervez­nek az üzem fiataljai. Nyolc­tíz — a munkaversenyben és a KISZ-munkában élenjáró — fiatalt a Szovjetunióba külde­nek, jutalomképpen. Tervek, feladatok sorakoz­nak egymás mellett. De nem is ezek ragadják meg az ember figyelmét, hanem az a nemes elhatározás, az a tettrekész, forró szenvedély, amely a fia­talokat áthatja és igényes, szorgos alkotó munkára ser­kenti. Mert érezni a szívet — ez az új „hajtómű” — a KISZ- alapszerv mostani munkájá­ban. Érezni a szíveket, melyek­ben nemes szándékú akaratok izzanak, acélok Ötvöződnek hittel! Tervek, feladatok sorakoz­nak egymás mellett. Meg tud- ják-e mindezt valósítani? A kommunista nem ismer ne­met, ha valami nagyszerűt akar. Márpedig a Hajtóműgyár egri telephelyének kiszistái nagyszerűt akarnak, a leg­nagyszerűbbet életükben: új erkölcsöt, szilárd kommunista közösséget kovácsolni, szocia­lizmust építeni. PATAKY DEZSŐ A füzesabonyi járás közsé­gei ebbén az évben is nagy körültekintéssel készítették el 1960-as kőzségfejlesztési ter­veiket. A községfejlesztés munkája immár hosszú évek­re tekint vissza, része az úgy­nevezett helyi politika kiala­kításának és nincs a füzes­abonyi járásban — de az egész megyében sem — olyan község, ahol ne láttatná pozi­tív eredményeit. A fejlesztési tervek végrehajtása a közsé­gek azon igényeit elégíti ki, amelyek helyi erőből — a la­kosság anyagi és önkéntes tár­sadalmi munka hozzájárulá­sából — megoldhatók és elő­re viszik egy-egy adott köz­ség fejlődését, kisebb-nagyobb problémáinak megoldását. Ebben az évben jóval több, mint kilencmillió forintot köl­tenek községfejlesztési felada­tok megoldására a füzesabo­nyi járás községeiben. A fel­adatok megoldását célzó ’ fel­ajánlott társadalmi munka ér­téke — összegezve — csak­nem százezer forintot tesz ki. Aki a járás községeiben jár, megláthatja, hogy utak, jár­dák tekintetében a községek nem a legjobban ellátottak. Ezt a helyi tanácsok is felis­merték és ennek megfelelően nagy összegeket fordítanak új utak, járdák, hidak építé­sére, illetve felújítására. Az idei tervek szerint a járás köz­ségeiben összesen 36 763' négy­zetméter Járda, 3200 négyzet- méter makadámút épül újon­nan, ezen túl 6100 négyzet- méter járdát és utat újítanak fel. Salakjárda építését 4600 négyzetméteren tervezik. Az építkezésekre, Illetve felújítá­sokra betervezett összeg ke­vés híján hárommillió forintot tesz ki. Ez az összeg azonban nem teljes, mert mintegy fél­millió fórint értékű önkéntes társáé almi munka egészíti ki. Az erre a célra felhasználan­dó helyi anyag értéke 32 000 forint lesz. A járás községei szinte ki­vétel nélkül igénylik a villany- hálózat bővítését. A tervik szerint ebben az évben 14 360 folyóméterrel bővítik a vil­lanyhálózatot a járás közsé­geiben, s ez nem kevesebb, mint 1 720 000 forintba kerül. Százhuszonkét lámpahellyel bővítik a közvilágítást is. A járás számos községei je­lentős létesítményekkel szere­pel az idei fejlesztési terv­ben. Kdí községben a terv sze­rint .egészségházat építenek. Az építkezésre betervezett összeg 206 000 forintot tesz ki amit a község lakosságának tízezer forint értékű társadal­mi munkája egészít majd ki. Felhasználnak az építkezéshez mintegy négyezer forint érté­kű helyi anyagot is. A káli új egészségház építkezését — a szükséges telek megszerzése után — remélhetőleg hama­rosan megkezdik. A terv szerint Poroszlón. Nagyúton és Feldebrön új mű­velődési Otthon építését, Illet­ve a régi kibővítését tervezik. A poroszlói művelődési ótt- hon építéséhez lényegében már az elműlt évben hozzá­kezdtek, az idén szeretnék be­fejezni. A feldebröi művelő­dési otthont csak bővíteni akarják, de ez a munka is nagyon jelentős. Nagyúton már hozzá is kezdtek az épít­kezéshez és úgy tervezik, hogy ha az idén nem is tudják be­fejezni, anyagiak hiányában a munkát, jövőre minden bi­zonnyal már az új művelődési otthonban tartják meg az ün­nepeket. Nagyon jelentős népműve­lési vonatkozású terve van Kál község tanácsának: nem kevesebb, mint tízezer forin­tot költenek ebben az évben könyvtár fejlesztésére. Jelen­tős támogatást kapnak a já­rás községeinek sportolói is:e célokra ebben az évben 95 ezer forintot fordítanak. En­nek keretében többek között Szihalmon öltözőt építenek. Néhány szám és adat ez csupán a füzesabonyi járás községeinek idei fejlesztési terveiből. Mindenesetre jól mutatják, hogy a községek ebben az évben is előbbre­lépnek. (— r) iiama——­A Szovjetunió tudományos műszereket szálút Amerikának A Massaohussetts-i Ealing Corporation egyetemi labora­tóriumok számára hatezer tu­dományos műszert és készü­léket rendelt a Szovjetunió­ban. A szovjet műszerek Ki- v41ó minőségűek és egyhar- madába kerülnek az amerikai­aknak. A műszerek élénk ér­deklődést keltettek az Egye­sült Államok tudományos kö­reiben. .ww~w^--vw*wrexyyttyyy^.:xxyyy/yyxvreiooooooooooooo<x>cooOí*>ooooooCE«3űooooooooooo<xx>'-<>^oo-x > neoooou. uoooxXMOOKotop loooocooooooooeooooooooooooooQa Akikor még Vilma királynő útnak hívták a mai Gorkij fa­sort. Ott jelentkeztem az első fecskék között kollégistának. Nem riadtam vissza a betört ablakok, a hiányos ajtók, a földre tett szalmazsákok lát­tán. Inkább valami nyugalmas érzés vett rajtam erőt, részint azért, mert jelen lehetek vala­minél, ami akkor kezdődött, másrészt: tanulni akartam, s enélkül a romos, szegényes hajlék nélkül visszamehettem volna a szülői házba. Hárman voltunk még mindössze, egy debreceni lány, a kis, kövér, szőke Anci, aki a háborúban egyedül maradt és közgazdasá­gi egyetemre iratkozott. A má­sik íány. egy vásárhelyi, okos, tatáros szemű, latin—magyar szakos tanárjelölt. Julika. Mind a hárman palotának tud­tuk látni a kollégiumot, amely tulajdonképpen még meg sem volt. Bár egy kis tábla már jelezte a kapuban, de odabenn csak pokrócokkal letakart szalmazsákok feküdtek a föl­dön és huzat volt mindig. A légnyomás ugyanis még az ost­rom alatt elvitte az ablaküve­geket, áz ajtók egy része pedig ismeretlen helyre vándorolt. Kanyargós, politúrozott lépcső­feljáró vitt fel az emeletre, ez emlékeztetett arra. hogy vala­ha jómódú emberek igazi pa­lotája lehetett. Igazgatónőnk akkor még nem lakott ott, csak néha jött el megnézni, van-e már új jelentkező, hoztak-e va­lami felszerelést. Egyszer két seprűvel és partvissal jelent meg, s azt mondta, jó lenne, ha égy kis rendet csinálnánk legalább a szobánkban. Éppen ezzel foglalatoskodtunk, ami­kor kopogtattak a szárnyasaj­tón, amelyen akkora nyílást vá­gott egy lövedék, hogy nyitás nélkül is be lehetett rajta lép­ni. Ancj ugrott elsőnek, hogy megnézze, nem új lányok jöt­tek-e. Anci nem tudott halkan beszélni. Vagy hallgatott, vagy lelkesedett, akár a társadalmi javak elosztásáról, akár szí­tunk ügyéről volt szó. Így hat jól hallottuk, amikor üdvözöl­te a kopogtatókat. — Szerbusztok! Jaj. de vá­runk már benneteket! Na, gyer­tek gyorsan, mindjárt csiná­lunk egy Ids rendet. Kaptok szalmazsákot, pokrócot! Két lány állt a sarokba sö­pört tégla- és faltörmelék kö­zött és meglehetősen idegenül méregették Ancit. — A kollégiumot keressük ... mondta nyomatékikal a maga­sabbik. — Ez az. hat nem látjátok? — magyarázta Anci, aki el sem tudta képzelni, hogy szebb kollégium is lehet, mint ez. — Ez kollégium? — csodál­kozott el a kisebbik. Akkor mind a hárman el­kezdtük magyarázni, hogy most nem azzal kell törődni, milyen romosak a szobák, meg hogy hiányzik az ablak­üveg, és nincs mindenütt ajtó, hanem azzal, ami majd lesz, ha mindnyájan megjönnek. Ha visszagondolok, moso­lyognom kell, mennyi tűzzel ecseteltük Ancival és Jutkával a jövőt. A jelent képtelenek voltunk tudomásul venni, mi csak jövő időben gondolkod­tunk, és nem értettük meg, hogy a két új lány miért nem tud velünk lendülni. Elvettük csomagjaikat, a tisztája söpört padlóra szalmazsákokat készí­tettünk nekik, de minden igye­kezetünk kárba veszett. A két lány egyre komorabb lett. Ami nekünk természetes volt, hogy kollégiumunk kacsalábon for­gó kastély, nekik csak egy romos, elhagyott villa volt. Mondták, hogy ők nem jöttek volna, ha tudják, hogy így kell majd lakniok. Azt hitték, hogy rendes szállással várják a nép lányait. Nekünk akkoriban ingyenes bérletünk volt egy nagy ven­déglő sarkában, ahol a sze­mélyzet is étkezett Julika el­szaladt a központba, hogy a két új lánynak is hozzon je­gyet, mi meg addig kiültünk a villa lépcsőjére sütkérezni. Szeptember eleje volt, tulaj­SZEMES PIROSKA: uisd: dóriképpen még nyár. A fasor platánjaiból nekünk is jutott néhány a kertbe. A fehértörzsű fák gyönge árnyékot küldtek a magasból, s olyan jó volt ki­csinek lennünk alattuk. Anci megállás nélkül beszélt, kérde­zett, a két új lány pedig kel­letlenül válaszolt. — - ...és meglátjátok, hogy egy hónap múlva itt már láb­ujjhegyen járunk, nehogy nyo­mot hagyjunk a vikszelt par­kettán — magyarázta Anci. — És akkor parkettán lesz­nek majd a szalmazsákok? — kérdezte ajakbiggyesztve a magasabbik lány. — Idő és létszám kérdése az egész — jelentette ki Anci. — Ezt még én sem hallot­tam tőle. pedig már nekem is beszélt szinte megállás nél­kül másfél hónapja. — Ez mit jelent? — Hát azt, hogy amint ele­gen leszünk, szerezhetünk egy kis kézikocsit, mert tudod, na­gyon drága ám a szállítás és elhozhatjuk az ágyakat a rak­tárból. Alacsony, világoskék vaságyak, igen jól néznek ki, tegnap láttam ...-5 És az ablakok, meg az ajtók? — kérdezte a másik kettő. — Ha a lábam lejárom is, megszerzem a kiutalást! Az újak legyintettek. Még az sem tüzelte fel őket, hogy a központi asztalosok már a jövő héten javítják a parket­tet és az ajtókat. Anci azonban rendíthetetlen volt. — Aztán, ha majd megtelik a kollégium, minden szobának adunk nevet, gondolom ilyes­mit: „Filozófus”, „Gorkij", .Rembrandt'“, vagy akár „Éj­jeli menedékhely ...” Ezen nevetni kellett még a két újnak is. — Akár az egész kollégium­nak ez lehetne a neve — húzta el száját a kisebbik. — ...és ha meg lesznek a ne­vek — folytatta Anci —. ak­kor kialakitluk a napirendet ... Idejön majd a konyha, a reg­— Mit?! — nyitotta nagyra a szemét a két új. — önkormányzatunk lesz, azon céllal, hogy megtanul­junk felelősen gondolkozni, in­tézkedni és kialakítjuk, a kö­zösségi érzést... Ami az enyém, az a tied is. Ha ne­kem, tegyük fel, jön egy cso­mag, akkor nem én rendelke­zem vele. Mert hogy nézne ki. hogy egy ember hetenként két csomagot is kapjon, a má­sik meg semmit. — Szóval, ha az édesanyám küld valamit, ahhoz nem nyúl­hatok hozzá? — kérdezte a ma­gasabbik. geht, meg a vacsorát felváltva főzzük, idővel talán saját sza­kácsunk is lesz. Mindenesetre először vezetőséget választunk. Lesz titkár és kollégiumi ta­nács. aztán lesznek szobafelelő­sök, naposok, meg majd meg­látjuk, hogy ml kell... És ha valamelyik szobának csomagja jön. a szobafelelős osztja szét.„ — Dehogynem —, próbáltam megmagyarázni, de Anci köz­bevágott. — Értsétek meg. ki. kell. ma­gunkból irtani az önzést! Le kell tudnunk mondani a kö­zösség javára! Csak akkor le­hetünk emberek! Hogy nézne ki ag. aki egy szobában dug- dosná a csomagjait... Én pél­dául nem tudnék megenni egy falatot sem anélkül, hogy a többieket meg . ne kínáljam. Te meg tudnád tenni? — for­dult a nagyobbik új lányhoz. — Ezt nem értem ... Hát az én édesanyám nem tud ellát­ni egy kollégiumi csomaggal — riadt meg. — Szegény örül, ha nekem tud küldeni. Gon­dolhatod, ha tehetem nem ide jövök, hanem valami rendes, privát helyre ... — Hát ez az! — csapott le Anci. — Ezt a szemléletet kell megváltoztatni. Ma te kapsz csomagot, holnap én, holnap­után a harmadik. De lesz, aki sohasem kap, mert nincs ki­től, de nem érezheti magát kirekesztve! Viszont, te Is kapsz az enyémből!' — De nekem nem kell! — csattant fel a nagyobbik. — Kérlek, az egészen más! Viszont vedd tudomásul, hogy akkor téged megbélyegez a kollektíva! Míg Anci magyarázott, a nagyobbik lány felállt, tekin­tetében ott volt a rádöbbenés, a felfedezés. Megrántotta a kisebbik karját és súgott neki valamit. Néhány hónap múlva, ami­kor felavattuk a berendezett kollégiumot, a két „új” is ün­neplőben ült közöttünk. Akkor eszembe jutott, hogy megkér­dezem a nagyobbiktől. Évától: — Mondd, mit súgtál te a Vargának, amikor az Ancival meg akartunk benneteket győzni. Éva elnevette magát. Fur­csa kis pisze orra felhúzódott és fülembe súgta: — Te vigyázz, hiszen ez kommunista! , A nagyobbik új azóta már több gimnáziumban volt osz­tályfőnök, magyar nyelvet, irodalmat és történelmet ta­nít. Néha, osztályfőnökin be­szél a platánok alatti villáról is, amelyet ablaktalan árvasá­gából ő is segített kacsalábon forgó várrá varázsolni. Anci hite ugyanis őt is magával ragadta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom