Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-07 / 82. szám

i960, április ?■, csütörtök NÉPÚJSÁG 6 ÜNNEP UTÁN azt követőén az ötéves terv megvalósítása, a szocializmus alapjainak lerakása. Ez a mun­ka vár az üzemek munkásai­ra, akik a felszabadulási ver­senyben kiváló munkasikere­ket értek el, a bányászokra, esztergályosokra, lakatosokra, s ez vár a mezőgazdaság dol­gozóira, a szövetkezetekbe tö­mörült parasztságra is. Tenni, cselekedni magunk, a nép javára! A Hevesi Állami Gazdaság, a Forgácsológyár, a szűcsi al- táró dolgozóinak eddig végzett munkáját nagyszerű elisme résben részesítette a párt, á kormány. A most kifizetett nyereségrészesedések, a kiosz­tott oklevelek és kitüntetések azt igazolják, hogy van mire építeni, ha a tervek megvaló­sításáról van és lesz szó, ille­tőleg: van kikre építeni. A dolgozó nép és a párt egysége, a kölcsönös bizalom légköre, a lelkesítő, de reális tervek va­rázsa, az életszínvonal grafi­konjának — nem ugrásszérű! — egyenletes és állandó emel­kedése mind mind olyan alap, lendítő erő, amely nemcsak egyszerűen biztatást jelente­nek a holnapra nézve, de ga­ranciát is: hazánk tovább fej­lődik a szocialista úton. S hogy mindehhez béke kell? Ez természetes. Szimbó­lumszerű szinte, hogy ünnepi készülődésünk ideje alatt járta a béke útját Hruscsov Fran­ciaországban az egész világ óriási érdeklődésének kísére­tében. Béke kell, alkotó, te­remtő béke, sem a szovjet nép, sem barátaink, sem a magyar nép nem akar, mert nem akar­hat háborút. Bennünket 600 ezer halott, egy elpusztult or­szág irtóztat vissza a háború­tól, mi féltjük és óvjuk nagy­szerű munkánk eddigi ered­ményeit és holnapi terveinket, amelyek, hogy valósággá vál­janak, békére van szükség. De tenni, cselekedni kell ezért, a béke óhajtása egyma­gában még kevésnek mutatko­zik. Mert nem kevésbé szim­bólum, Adenauer, a bonni kan­cellár, a hidegháború szelle­mének világkörüli útja sem. A háború és béke erői gyür- kőznek szerte a világon, s bár ez a küzdelem mind erőseb­ben a béke, a haladó embe­rek, a józan milliók javára billen, de továbbra is szükség van a helytállásra, a harcra, küzdelemre: a hazát erősítő sikeres munkára. Ünnep után vagyunk, a jó­zan hétköznapok hajnalán. Megtettük másfél évtizedes számvetésünket, s e számve­tésre büszkék lehetünk, ha hi­báztunk is, ha voltak botlá­saink is, de eredményeink el- vitathatatlanók. Űj tettekre fel! Üj győzelmek, üj felada­tok várnak ránk, hogy még szebbé, még gazdagabbá te­gyük hazánkat, népünket, sa­ját magunkat. S ebben van mire építenünk, van mire szá­mítanunk: barátaink meg­megújuló segítsége, népünk ki­meríthetetlen alkotó kedve ás lendülete, pártunk bölcs és kö­vetkezetes vezetése. S ezekre úgy lehet, ezekre jobban lehet építeni, mint ama bizonyos kősziklára. Gyurkó Géza magasra nőtt Pillanatkép A ház öreg és ros­katag lábakon áll, egykor büszke és fitos kéményorrát csüggedve hordja, mint akinek már nincs sok remél- nivalója az élet­től. Különben emeletes. De az emeletről nem je­lentene nagy ve­szélyt leugrani. Csak a verébsereg rémülne el, amely ott vert tanyát a háború egykori sebhelyeiben, amelyeket senki nem javított ki és nyilván már nem is fog. Talán ezért is muzeális érték az öreg ház: ház, amelyen még ott láthatók a háború nyomai. Sürgő-forgó ve­rébcsapat. Huss, ki a lyukon, be a lyukon, amelynek mélye tán arasz­nyi lehet, de me­leg és védett he­lyet nyújt az év­ről évre újraszü­lető verébhadnak — védelmet szél, vihar, eső, fagy elől. A pusztulás elől! A háború je­lei adnak védel­met a pusztulás ellen. Milyen dia­dalmas is az élet: a sírdombokon vi­rág hajt, az ágyú­szántotta földön zizegve ring a bú­za, a felhők felett utast, gyógyszert és nem halált visz a száguldó gép s az öreg ház golyó­verte falában so­ha el nem csukló csipogással se­rénykedik száznyi veréb, öregje, fia­talja. Megkapó, meg­ható és gondola­tokat fakasztó e kép. Nem is olyan öreg ez a ház. Nem is szabad falának lőtt sebeit bevakolni! (gyó) Érdekes! llLF-tk. MADARAK ÉS FÁK GYÁSZA A fresnoi Nemzeti Park­ban (Kalifor­nia) kidőlt egy háromezer éves mammutfenyő. A hosszú év­századok e tör­ténelmi kortár­sa az idők folya­mán 75 méter fel, alapjának átmérője 6 méter. Az óriásfán szinte megszámlálhatatlan sok madárfészket találtak, amelye­ket kétségbeesve röpködtek körül a hajléktalanná vált szárnyas kis lakók. A parkban sok más hasonló tisztes korú óriásnövényt őriznek és gon­doznak a sűrűn érkező látoga­tók örömére. A BESZÉLŐ TEHÉN Első ízben fordult elő a történelem során, hogy egy szarvas- marha meg­szólalt, sőt folyamato­san beszélt. Nem élő jószágról van persze szó, csupán egy műanyagból készített és a megtévesztésig élethü tehénről, amelyet a drezdai „Tisztasági Kiállítás” keretében mutattak be. A test belsejébe hangszórót állítottak s ennek segítségével a száját mozgató állat szakszerűen „megmagyarázta” fontosabb szerveinek működését, ame­lyek az áttetsző műanyag te­hénbőr alatt különböző színű neonfényekkel voltak megvi­lágítva, Ifjúsági tudományos ülésszak az Egri Pedagógiai Főiskolán Az Egri Pedagógiai Főiskola történetében 196U. április 2-án, először tartottak ifjúsági tudo­mányos ülésszakot. Az ülés­szak jelentőségét elsősorban ez a tény, valamint az adja, hogy a felszabadulás 15. év­fordulója alkalmából rendez­ték, a felszabadulás utáni ma­gyar iródalom egyes kérdései­ről. A beveztő előadást Pataky László tanszékvezető főiskolai tanár tartotta. Előadásában rö­viden, de igen fontos problé­mákat felvetve vázolta a ma­gyar irodalom elmúlt tizenöt évi fejlődését. Többek közöl: rámutatott arra, hogy a fel' szabadulás után nem egy eset­ben mérlegeltük ugyan irodal­munk kérdéseit, az elért ere- ményeket, de ez inkább meny- nyiségi felmérés volt csupán. Űj szocialista irodalmunk el­ért eredményeit nőm értékel­tük kellőképpen, nem láttattuk meg azt a különbséget ami a még az egyes vonásaiban to­vább élő polgári költészet és a kibontakozó új szocialista irodalom között van. Pataky László bevezető elő­adása után a főiskolai tanuló- ifjúság részéről az első elő­adást Kiss László tartotta Ju­hász Ferencről, a felszabadu­lás utáni magyar irodalom egyik legtehetségesebb tagjá­ról. Nagy gondossággal megírt dolgozatában elemzi Juhász legjelentősebb munkáit (A Sántha-család, Apám, Űj ver­sek, Öda a repüléshez). Erénye, hogy az egyes művek elemzé­sénél mindig kiemeli azt, hogy a költő a társadalmi valóságo* milyen szélesen tudta ábrázol­ni műveiben, avagy hol szű­kült horizontja. Tóvizi Kálmán, az 1956-os ellenforradalom után felnőtt új költő — az úgynevezett „Tűz­tánc”— generáció eszméi és mű­vészi szempontból legjeientő- sebb képviselőit mutatta be. (Csepeli Szabó Béla, Hars György. Garai Gábor, Győré Imré, Simon Lajos). Az egyes költők jellemzésénél igyekszik megragadni — elég sikeresén — az említett költők művésze­tének legjellegzetesebb sajá­tosságait, tematikájuk egyező és különböző vonásait, ellent­mondásaikat, a versekből kiol­vasható, a jövőben bizonyára beváltásra kerülő ígéreteiket. Tuza István: Az ellenforra­dalom ábrázolása dráma-, re­gény-, illetve novella-irodal­munkban című előadásában pártos hozzáállással és lényeg- látóan elemzi az ellenforrada­lom után született legjelentő­sebb drámai és prózai munká­kat (Berkesi András1 Októberi vihar, Vihar után, Urbán Er­nő: Forgószél, Palotai Boris: Keserű mandula, Dobozi Imre: Szélvihar, Darvas József: Kor­mos ég). Rámutat erényeikre és az itt-ott fellelhető hibáik­ra. (Például Palotai Boris: Ke­serű mandula című művének elemzésekor). Az ifjúsági ülésszak dr. Né~ medi Lajos főiskolai igazgatói dolgozatokat értékelő szavai­val ért véget. Megállapíthatjuk azt, hogy már ez az első ifjúsági ülés­szak is megmutatta, hogy van­nak a főiskolás hallgatók közt olyanok, akik meleg szeretet­tel foglalkoznak mai irodal­munk problémáival is, s mint ezt, az első szereplés is meg­mutatta, elég sikeresen. Szecskó Károly Egy egri orvos — Koreában ÖTVENNYOLC ÉVES, őszü­lő hajú férfi dr. Kuncz Gyula. Harmincegy éve orvos, öt hó­napja a népi Koreában él: Phenjanban dolgozik koreai kollégák között. A napokban itthon járt Egerben. — Féltem a repülőgépen — emlékezik vissza az indulás pillanatára, 1959. novemberére, mikor a TU—104-es gépóriás levegőbe emelkedett a beton­kifutóról. — Aztán Kijevet el­hagyva, minden félelem el­múlt belőlem. Phenjanban, tizennégyezer kilométerre hazájától, kedves barátsággal, nagy szeretettel fogadták. Szálláshelye felé, a Citybe vezető úton a három évig tartó pusztító háború nyomait kereste, s építkezése­ket látott mindenfelé. Phen- jant, mint a hitleristák Varsót, földig rombolták az amerikai ak. Az egész városban mind­össze négy épület maradt olyan állapotban, hogy ki lehetett ja­vítani. A romok helyén új or­szág építéséhez kezdett a nyolcmilliós nép. Ma Phenjan­ban, a lerombolt zegzugos szűk utcák helyén hatalmas sugár­utak futnak, parkokat és tere­ket kötve össze, a régi típusú kis házak helyén több emeletes modern bérházak emelkednek. Amerre csak megfordult a kis országban Kuncz doktor, min­denütt az új élet erejét látta, azt, hogy új üzemek, kqhók és erőművek, lakások, bölcsődék, kórházak nőnek ki a földből. — Egészséges ország Korea, modern kórházakkal, korszerű rendelőintézetekkel. A városok utcái tiszták és portalanok. El­dobott cigarettavéget még el­vétve sem látni az úttesten, a járdákon. A KOREAI NYELV, a koreai írásrendszer szokatlanul ne­héz, bonyolult az európai em­ber számára. Hogyan értheti hát egymást a magyar és a ko­reai orvos? — Rengeteg koreai beszél magyarul, s a legfontosabb koreai szavakat már én is megtanultam. Sokfelé járt már Kuncz dok­tor a népi Koreában: Kuszon, Pongur, Humnam — sorolja a városok nevét. Mindenfelé kedves udvariassággal fogad­ták az egri orvost, a „szerám”- ot. (így nevezik Koreában az idegeneket!) S az emberek? Egyszerűek, barátságosaki munkaszeretők, szívósak és türelmesek, áldozatkészek, fe­gyelmezettek. A megállókban, buszra, villamosra várakozva nem tülekednek, nem hangos­kodnak soha, egymással szem­ben előzékenyek és udvaria­sak. Vendégszeretetük kedves és megindító. Sok mindenben tanulhatnánk tőlük mi, ma­gyarok. Gyönyörű szépségűek a ko­reai tájak, sziklás hegyek, ten­gerpartok, folyóvölgyek. Sok­szor kirándult már a vadregé­nyes tengerpartra, a Ripszek- sziklához, a Klmganszan (a Gyémánt-hegy) környékére. Szabad idejében Korea népi történeti kincseivel ismerke­dik, képtárakat látogat, vagy az Operaházba megy, hang­versenyekre, moziba. Nemrég mutatták be a phenjani film­színházak a „Pár lépés a ha­tár” című magyar filmet, szinte egyszerre a magyaror­szági premierrel. Magyar újsá­gokat szinte mindennap olvas­hat. DE BÁRMENNYIRE is ked­vesek, barátságosak a koreai emberek, bármennyire meg- kapóan szépek a koreai tájak — a szív mélyéről gyakran feltör a honvágy a haza, a csa­lád, a város után. Sokszor eszébe jut Eger. Eszébe jut, amikor a „csoszon”-t, a kórjai sört kóstolgatja, s eszébe jut, ha a Kimganszan tengerbe kö­nyöklő szikláit látja. A „cső­szön” furcsa ital, hiányzik be­lőle az itthoni sörökben any- nyira megszokott zamat és olyan jólesne néhanap egyetlen > pohárkával az egri hegyek tü­zes levéből... (P. D.) Színház az ifjúságnak A Légy jó mindhalálig az egri színpadon Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház meghívott közönség előtt, nyilvános főpróbán mutatta be kedden este Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című színművét. A darab szereplő gárdája — a színház vezető­sége, pártszervezete és szak- szervezeti bizottsága kezdemé­nyezésére és segítségével — szabad idejében, úgymond: társadalmi munkában . tanulta be a darabot, elsősorban a vá* ros, a megye diákifjúsága szá­mára. A darabot — amelyet Kozaróczy József rendezett — e hét végétől kezdve, minden szombaton és vasárnap délután játsszák a színházban. Van néhány tanfolyamon tisztázatlan kérdés a mezőgaz­daság szocialista átszervezését illetően, vagy éppen az osz­tályharcnál, vagy éppen az életszínvonal emelése kérdé­sében. Az oktatási év lezárásával ezeket a kérdéseket is elvileg — ahol szükséges — tisztázni kell, ne maradjon kétely, vagy bizalmatlanság egy hallgató­nál sem. Végül nagyon lényeges fel­adatot jelent propagandistá­inknál az a tény, hogy az ok­tatási év sikeres befejezése egyben a következő oktatási év előkészítésének is az alapja. A hátralevő időben rendezni kell, hogy a hallgatók, ez évi tanulása alapján a jövő okta­tási évben milyen oktatási formára javasoljuk őket. Vé­leményem szerint nem árt, ha ezt az év végén a hallgatókkal is közöljük. Ehhez ismerni kell a hallgatók képességei mellett a különböző tanfolyamok anyagának témáit is. MINDEN LEHETŐSÉGÜNK megvan, hogy munkánk ered­ményes legyen. Propagandis­táink zöme egy évtizede járja ezt az utat. Ha összefogunk és . a meglevő szorgalom mellett egy kis lelkesedést is viszünk munkánkba, úgy az eredmény nem marad el. Eddig minden i feladatót sikeresen oldottak ; meg propagandistáink és bí­■ zunk abban, hogy ezt is sike­■ résén fogják megoldani, mert ; ér2ik a felelősséget, amellyel l a párt megbízta őket és mert • ezt a munkát hivatásuknak te- i kintik. Marosán Lajos felkészülve vezetik tanfolya­maikat. ők körültekintően, a meg­adott irodalom tanulmányozá­sával és számtalan, az életből vett gyakorlati példával bizo­nyítják a marxizmus—leniniz- mus igazát, célunk elérhetősé­gét. A másik igen fontos felada­tunk, hogy a hátralevő időben a pártszerv vezetőségével összefogva, biztosítsuk a beis­kolázott hallgatók megjelené­sét, hogy az oktatási évet a hallgatók a szemináriumokon való rendszeres megjelenés után — be tudják fejezni. A tanfolyamok anyagának tematikája ugyanis olyan, hogy az egy évi anyag egy egész részt ismertet meg és ezek egy­mással összefüggő kérdésekből állanák. Mármost, aki több­ször elmaradozik, a kieső anyag ismeretének hiányában nem látja világosan az összefüggé­seket. A harmadik, hasonlóan fon­tos feladatunk, hogy a felme- . rült és nem eléggé tisztázott elvi kérdéseket a VB tudo­mására hozzuk és abból kon­zultációt tartsunk, hogy min- ■ denki megkapja rá a megfe­• lelő marxista választ. Hogy • vannak ilyen kérdések, azt a i propagandisták írásos jeienté- i sei is mutatják. i MA MAR OTT TARTUNK » a pártoktatásban is, hogy a : hallgatók sem siklanak át olyan egyszerűén elvi kérdé­- seken és a kispolgári kíván­- csiskodás mellett — ami még- akad elvétve — elsősorban a : szocializmus építésének jelen­- légi elvi kérdései iránt yan a i legtöbb érdeklődés. mok vannak a váltógyámál, a XII. aknánál, a városi ta­nácsnál és a pedagógus párt- szervezetnél és még néhány alapsziervezetnél. Nem mondható azonban ez el néhány tanfolyamról, ahol rendszertelenül tartják meg az előadásokat, nem biztosítják a hallgatók megjelenését. Kez­dettől fogva a legtöbb lemor­zsolódás a körzeti pártszerve­zet, a vágóhíd, és a Kiskeres­kedelmi Vállalat pártszerveze­tének iskoláinál van. A kongresszusi anyag tanul­mányozása a mindennapi mun­kához ad segítséget, amellett, hogy hosszú időre megszabja feladatainkat. Hátra van még az oktatási év befejezéséig csaknem há­rom hónap és ez még elegen­dő idő ahhoz, hogy eredmé­nyesen tudjuk befejezni ezt az oktatási évet is. Ezért első­sorban minden propagandista érezze a felelősséget a rá bí­zott elvtársak politikai fejlő­déséért, neveléséért. Készüljön fel a sorra kerülő anyagból alaposan és színvonalas elő­adást, konzultációt, illetve sze­mináriumot tartson belőle. Ez a legjobb módszer a le­morzsolódás ellen. Ahol a hall­gatók érzik, hogy a propagan­dista nem a kiadott füzetből olvas fel idézeteket, hanem megmagyarázza a legfontosabb elvi és gyakorlati kérdéseket, ott példamutatóan halad az egész tanfolyam. VAN SOK OLYAN propa­gandistánk, akit példaként ál­líthatunk a többi propagandis­ta elé, ezek közé tartoznak Gácsi és Kopcsó elvtár­sak is, akik lelkiismeretesen A pártoktatás feladatai A PARTOKTATASNAL is — hasonlóan az állami okta­táshoz — túl vagyunk a fél­éven és az 1959/60-as oktatási év befejezési időszaka egyre jobban közeledik. Igaz, a pártoktatásnál nincs félévi vizsga és bizonyítvány­osztás. De itt is van mérce, amivel mérünk, amihez viszo­nyítunk. Ez pedig nem más, mint a hallgatók megjelenése a szemináriumokon, a konzul­tációkon és a tanultak meg­valósítású a gyakorlati életben, a mindennapi munkában. Ezen mértük és mérjük mindig a pártoktatás eredményeit. Eredményeink, amelyekkel ezt az oktatási évet kezdtük, szerény mértékkel mérve is, kielégítőek voltak. Mind a hallgatók kiválogatását, mind a propagandisták biztosítását eredményesen oldotta meg a végrehajtó bizottság. Javult az anyagellátás is. Figyelemre méltó, hogy az őszi és téli tsz-szervezés sem okozott nagyobb visszaesést a pártoktatásban. Néhány alap­szervezet kivételével a hall­gatók rendszeresen megjelen­tek , a foglalkozásokon, habár ők voltak a tsz-szervezés él­harcosai is. Ez év januárjában tértünk át a VII. kongresszus anyagá­nak szervezett tanulására. Kezdetben nagy lelkesedés volt tapasztalható és néhány alapszervezetnél még létszám- emelkedés is mutatkozott ez időszakban. Több szeminári­umnál ez még ma is tapasz­talható: rendszeresen megtart­ják az előadásokat, élénk vi­ták vannak. ÍÓL MŰKÖDŐ szemmáriu­Az ünnepek lázas, izgatott, sók színű forgataga, ím elmúlt. Egy ország dolgozói ünnepel­tek, boldogan, megelégedetten, visszatekintve a múltra és e visszatekintésből erőt merítve a holnaphoz. A „holnaphoz”, amely a ma józan puritánsá­gával vette kezdetét, a holnap­hoz, amely új másfélévtizedek kapunyitója, új sikerek, remé­nyek forrása. A mi ünnepünk­re felfigyelt az egész világ, a mi ünnepünk' közös ünnep, év­forduló volt barátainkkal, ugyanakkor mementó azok számára, akik keserű szájízzel, meg-megújuló jós-rohammal . immáron másfél évtizede vár­ják a magyar szocialista forra­dalom és lassan félévszázada a szovjet állam „csődjét”. Április 4, a tizenötödik, ép­pen ezért nemcsak emlékeze­tes és nagyszerű évforduló volt számunkra, de egyben újabb és csattanós válasz számukra. Nemcsak új remények kút­feje nekünk, de egyben új reménytelenségek keltője ne­kik. Az egység, az erő és a megtett, az ország-világ előtt megtett számvetés méssze- hargzóan hirdette, hogy né­pünk nemcsak rálépett a szo­cializmus útjára, hanem gyors léptekkel halad is előre ezen az útoft, hogy népünk nem­csak dolgozik a holnapért, de élvezi is a megérett holnapok gyümölcseit. Az, hogy a mi évfordulónk, a mi ünnepünk híre eljutott a tengeren is túl, az a győzel­meknek, az • eredményeknek köszönhető. Azoknak a sike­reknek, amelyeket éppen az eltelt másfél évtized alatt el­értünk, s amelyek nagyonis érthető dühöt váltottak ki azok körében, akik számára nincs gyűlöletesebb, mint egy pép szabadsága, független?'' ge: a szocializmus. A jósok nem sze­retnek csalódni, s mi hosszú, hosszú esztendők óta rendre meghazudtoljuk mindazt, amit beharangoznak; ők rendre te­metni próbálják a szocialista rendet, amely izmosodik, erő­södik, s életet akarnak pum­pálni az imperializmusba, amely mind számosabb jelét mutatja életképtelenségének, lassú felbomlásának. Ünnep után vagyunk, a jó­zan hétköznapok várnak ránk, a munka hétköznapjai. De egy majdani ünnep, egy majdani számvetés alapjai éppen ezek a dolgos hétköznapok. Újabb tettek, újabb feladatok vár­nak ránk, elsősorban a jó fel­készülés ötéves tervünkre, s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom