Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-06 / 81. szám

1960 április 6,, szerda NÉPÚJSÁG 3 Gyöngyösről jelentjük ... Vasárnap esté 7 órakor a vá-1 felemelkedés útját a magyar nép előtt is. 1945. április 4-én új hajnal, a szabadság hajnala virradt a magyar dolgozó nép­re. A felszabadulás óta eltelt 15 esztendő alatt országunk és népünk óriási fejlődésen ment keresztül. Viszonylag rövid idő alatt felépítettük rombadőlt orszá­gunkat, és helyreállítottuk a népgazdaságot. Egy pillanatra sem szabad azonban megfe­ledkezni arról, hogy ezt né­pünk erőfeszítésein kívül a testvéri népek, elsősorban a Szovjetunió baráti támogatá­sának is köszönhetjük. Elmondhatjuk bátran, hogy Magyarországon az elmúlt 15 év alatt lényegesen megváltoz­tak a társadalmi viszonyok. A tőkések és földesurak profitjá­nak növelése helyett ma a dol­gozó nép önmagának termel és maga élvezi munkájának gyü­mölcsét. Megváltozott dolgozó né­pünk életkörülménye, munka- viszonya. A munka, amely valami­kor teher volt a dolgozó népnek, ma már egyre több dolgozónál, a társa­dalom javát szolgáló tu­datos tevékenységgé válik. Ezután részletesen elemezte Molnár elvtárs a megváltozott életkörülményeket, dolgozó né­pünk kulturális felemelkedé­sét, majd így folytatta: — A szocialista tábor gazdasá­gi, politikai, katonai és erköl­csi ereje egyre inkább szembe­tűnően megmutatkozik a világ népei előtt. Azok a nyugati po­litikusok, akik még évekkel ez­előtt tagadták a Szovjetunió gazdasági és kulturális ered­ményeit, ma fogcsikorgatva és megdöbbenten nézik a televí­zió ernyőin keresztül azt a me­leg, baráti fogadtatást, amely­ben Hruscsov elvtársnak része van a kapitalista államokban Ezután arról szólt, hogy a mi pártunk VII. kongresszusa is meghatározta azokat a tenni­valókat és célkitűzéseket rosi kultúrházban gyülekeztek az üzemek és hivatalok dolgo­zói, hogy meghallgassák Mol­nár Gusztáv elvtársnak, a vá­rosi pártbizottság titkárának ünnepi beszédét. A meghirde­tett időpontra a kultúrház nagyterme zsúfolásig " megtelt. Az ünnepi beszéd előtt a mű­velődési ház vegyes kórusa a magyar és szovjet himnuszok­kal köszöntötte az összegyűltö­ket, majd Gulyás Agnes gim­náziumi tanuló a Felszabadulás című versét tolmácsőlta mély atérzéssel. A rövid kultúrműsor után Molnár Gusztáv elvtárs emel­kedett szólásra. Az ünnepi be­széd bevezetőjében ezeket mondotta: — A magyar dolgozó nép tizenötödször köszönti a sza­bad tavaszt. Tizenöt éve an­nak, hogy 1945. április 4-én a szovjet hadsereg dicsőséges hadműveletei nyomán, hazánk felszabadult a hitleri fasiszta megszállók és a horthysta fa­siszták rémuralma alól. A szovjet hadseregnek a fasisz­tákra mért csapása és világ­történelmi győzelme megnyi­totta a béke, a szabadság, a Üdvözlő táviratok a felszabadulás 15. évfordulója alkalmából Hazánk felszabadulása 15. évfordulója alkalmából üdvöz­lő táviratok érkeztek Dobi Ist­vánhoz, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnö­kéhez, Kádár Jánoshoz, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárához és dr. Münnich Ferenchez, a kormány elnöké­hez. ★ Magyarország felszabadulása 15. évfordulója alkalmából a Kínai Kommunista Párt, a Kí­nai Népköztársaság kormánya és a kínai nép nevében forró testvéri üdvözleteinket, jó­kívánságainkat küldjük önök­nek, a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak és a magyar népnek. Az elmúlt 15 esztendő alatt a magyar nép ragyogó sikere­ket ért el a szocialista forra­dalom kivívásában, a szocia­lizmus építésében. Az imperialisták és az el­lenforradalmárok 1956. évi belső támadásának leverése után a Kádár elvtárs vezette Magyar Szocialista Munkás­párt és a forradalmi munkás­paraszt kormány helyes veze­tésével, a magyar nép meg­szilárdította a proletárdiktatú­rát, gyorsan helyreállította és tovább fejlesztette a népgazda­ságot. A Magyar Népköztársa­ság erősebb lett, mint volt bár­mikor a múltban. A kínai nép a magyar nép minden sikerét a maga sikeré­nek tekinti, lelkesedéssel fo­gadja a magyar nép ragyogó eredményeit. Az utóbbi évek­ben mind szorosabbá vált a két ország együttműködése politikai, gazdasági és kultu­rális téren. Az egy évvel ez­előtt aláírt kínai—magyar ba­rátsági és együttműködési szerződés még inkább megszi­lárdította a két ország népei­nek örök, megbonthatatlan testvéri barátságát. Szívből kívánjuk, hogy a megvár nép a Magyar Szocia­lista Munkáspárt vezetésével újabb, még nagyobb sikereket érjen el a szocialista építés meggyorsításáért, a béke meg­őrzéséért folyó harcban. Örökké virágozzék Kína és Magyarország népeinek test­véri barátsága! — hangzik töb­bek között a távirat, amelyet Mao Ce-tung, a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának elnöke, Liu Sao-csi, a Kínai Népköztársaság elnöke, Csu-te, a Kínai Népköztársa­ság országos népi gyűlése ál­landó bizottságának elnöke és Csou En-laj, a Kínai Népköz- társaság államtanácsának el­nöke küldött. (MTI) amelyeket el kéll érnie né­pünknek: A népgazdaság mindkét ágá­ban, az iparban és mezőgaz­daságban egyaránt le kell rak­ni a szocializmus alapjait. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésében elért eredmé­nyek, a termelőszövetkezetek megszilárdítása biztató jövőt nyújt dolgozó parasztságunk számára. Az ünnepi beszéd befejező részében Molnár elvtárs rész­letesen foglalkozott a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésében elért eredményekkel, a tavászí munkák jő fnégift­dulásával, amelyekből kitűniK az, hogy dolgozó parasztsá­gunk megértette pártunk cél­kitűzését és egyetért pártunk és kormányunk gazdaságpoli­tikájával. Az ünnepi gyűlés az inter- nacionáléval ért véget és aZ ünnepi ülés részvevőinek a MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vál­lalat „Szocialista kultúráért” címmel kitüntetett színjátszó csoportja mutatta be Max Frisch És a holtak újra éne­kelnek című kétfelvonásos drámáját. Diszsorfűs, katonai parádé, kossoruzás Hétfőn délelőtt a nap még | bőkezűbben szórta sugarait, mint vasárnap. A szovjet hősi emlékmű előtt gyülekezett a több ezres ünneplő sereg. A magyar és szovjet himnu.z el­hangzása közben az évforduló alkalmából ünnepi diszsortűz köszöntötte a város lakóit, je­lezve a nagy ünnepet, áp ilis 4-ét, hazánk felszabadulásá­nak 15. évfordulóját. Amikor elült a diszsortűz döreje, Tóth Endre ezredes lé­pett a mikrofonhoz, hogy kö­szöntse az egybegyűlt ünnep­lőket és méltassa hazánk fel- szabadulásának 15. évforduló­ját. A rövid mégemlékezés után a párt, tanács és fegyveres alakulatok, állami szervek és a vállalatok képviselői helyez­ték el a szovjet hősi emlék­műnél a kegyelet, a hála és a megemlékezés koszorúit, s vi­rágait. Az intemacionáié elhangzá­sakor érdeklődő tekintete k fordultak a Lenin út bejárata felé, ahonnan feltűntek a tisz­telgő katonai és munkásőr díszszázadok. Egyszerre dob­bantak a lábak, fegyelmet, erőt sugárzott minden arc. Méltán ragadtatták ütemes tapsra a több ezres ünneplő sokaságot. Ünnepeltek a gyöngyösi járásban ?s KARÁCSOND Kicsinek bizonyult a kul­túrház nagyterme, ezért sokan kintről hallgatták az ünnepsé­get. Az ünnepi megemlékezést Hevesi Sándor elvtárs, a járási pártbizottság tagja tartotta, majd az iskolások és a kiszis- ták műsora zárta be a napot. GYÖNGYÖSSOLYMOS A KISZ, az iskolások és az erdőgazdaság dolgozói szerve­zetten vonultak fel az iskola előtti térre, hogy a falu mint­egy 400 lakosával együtt, meg­hallgassák Szabó Sándor elv- társ, a járási pártbizottság tag­jának ünnepi beszédét. Az ün­nepi megemlékezés után az ál­talános iskola kultúrgárdája adott nagysikerű műsort a nagyszámú ünneplők tisztele­tére. ATKÄR Amióta gépállomása van a községnek, szinte hagyomá­nyossá vált, hogy minden ün­nepet együtt rendez a falu és az üzem. Így volt ez most is, amikor hazánk felszabadulásá­nak 15. évfordulójára jöttek össze. Persze, a kultúrház be­fogadó képessége sem volt úgy próbára téve, mint e napon. Mintegy 5—600 férfi és nő jött el az ünnepélyre. Egyesek vé­leménye szerint méreteiben és tartalmában soha sem volt ek­kora ünnepély ebben a kis községben. VÉCS Nem nagy község Vécs. A la­kosság létszámához viszonyít­va, eddig megfelelő volt a mo­ziterem, vasárnap viszont ho­gyan fért el benne 300 ember, azt nem tudja senki. Tény az, hogy itt sem gyűltek még ennyien össze egy-egy alka­lomra, mint ezen a napon. Antal István elvtárs, a járási pártbizottság tagjának a beszé­de után is együtt maradtak az emberek, hogy meghallgassák termelőszövetkezetük KISZ- szervezetének ünnepi műsorát, SZŰCSI A fiatal termelőszövetkezeti község lakói este 6 órakor a kultúrházban gyülekeztek. Az ünnepély kezdetére mintegy 500 személy volt együtt. A megemlékezés után a helyi kultúrosok színdarabbal szó­rakoztatták a közönséget. PA LOS VÖRÖSMART A gyöngyösi járás legkisebb községében is kicsinek bizo­nyult a mozihelyiség. Ez ért­hető, mert hiszen a kis falu apraja, nagyja, öregje, fiatal­ja, részt kért az ünneplésből. Sajnos azonban a helyiség ki­csi és így sokan arra kénysze­rültek, hogy kívülről hallgas­sák végig Szabó Gyula elvtárs, a járási pártbizottság kikül­döttjének beszédét. (E. J.) Így iisiiiepeil a gyöngyösi 34"©s AKÖV A gyöngyösi 34. sz. Autóközlekedési Vállalat dolgozói ® Szabadság Étterem termeiben tartották meg április 4-i ^ün­nepségüket. Az ünnepség első részében Halász Ernő ÜB-elnök a vállalat gazdasági eredményeiről szólott, míg Suhá Gyula igazgató április 4-e, felszabadu­lásunk 15. év­fordulójának jelentőségét méltatta. Ez­után két brigád számára nyúj­tották át »A szocialista bri­gád” oklevelet, valamint több más dolgozó­nak jó munká­ja elismerése­képpen ugyan­csak oklevelet és pénzjutalmat adtak át. Az ünnepség második részé­ben a Heves megyei Irodal­mi Kör és az egri Gárdonyi Géza Színház közös ünnepi műsort adott, amelynek kere­tében Szita Zsuzsa, Pap p Miklós, Papp Nándor, Sas Márton, Géza, Farkas András és Gyur- kó Géza műveiből Kovács Má­ria, Pálffy György, Kleszó Imre, Kanalas László, Koza- róczy József és Béres Ferenc tolmácsolt. Felléptek az esten Olgyai Magda és Szabadi Jó­zsef, a Gárdonyi Géza Színház énekesei is. A gyöngyösi AKÖV dolgozói a hajnali órákig szórakoztak, mulattak együtt. Molnár A felső képen: Olgyai Magda és Szabadi József kettőst éne­kel Miljutyin operettjéből. — Alsó kép: Kozaróczy József prózát ad elő. A füzesabonyi felszabadulási ünnepség Hazánk felszabadulásénak évfordulója, mint az ország többi városában és községé­ben, Füzesabonyban is kedves ünnepségen emlékeztek meg a község lakói a felszabadító szovjet hadseregről, a tizenöt év előtti nagy napról. Díszöwepséi, éliizemavatás, kiállítások Petőfibányán felszabadulásunk évfordulóján Ha csak röviden felsorol­nánk iS, sok lenne elmondani mindazt, ami Petöfibányán történt hazánk felszabadulásá­nak évfordulóján. Április 2-án, 11 órakor a szállító és szolgáltató üzem munkavédelmi kiállítását nyi­totta meg Baják István elv­társ, a Mátravidéki Szénbá­nyászati Tröszt igazgatója. Képek, grafikonok, munkaesz­közök hívják fel itt a munká­sok figyelmét testi épségük megvédésére, ötletesen, szelle­mesen és közérthetően. Egy órával később az üzem veze­tője, Wämser Gyula házi ün­nepségen nyújtotta át egv munkásnak az üzem kiváló dolgozója jelvényt, 19 mun­kásnak pedig az oklevelet. Az előbbi kétheti fizetést, az utóbbiak egyheti fizetésüket kapták meg jutalmul. Nem sokkal ezután Petőfi- altáró bányászai vették át az élüzem kitüntetést. A felsza­badulás óta most lett hato­dik alkalommal ennek a büsz­ke címnek tulajdonosa az al- táró. A nagy „felolvasó” te­remben, majd ezer bányász vett részt az ünnepségen. Munkaruhában, bányászsap­kában, lámpával a kezükben hallgatták a tröszt igazgatőjá­nak beszédét. Csak az elnök­ségi asztal és néhány felirat hirdette az ünnepi külsőséget, mert a bányászok szívük mé­lyén ünnepeltek. Ünnepelték a jól végzett munkát, a nagy­szerű eredményeket. Hogy milyenek voltak ezek? Róluk szólt Baják elvtárs: — Az altáró bányászai ter­melési tervüket 106,5 százalék­ra teljesítették. Bányafából a tervhez képest 96,3 százalék­nyit, száldeszkából 98 száza­léknyit, villamosenergiából 84,6 százaléknyit használtak fel. Önköltségüket 95 százalék­ra, kalóriatervüket pedig 104 százalékra teljesítették 1959 második felében — mondotta. Ezek csak számok. Valósá­gos értéküket az első olvasás­ra talán csak a szakember érti, de a kívülállók számára is el­képzelhető a sok erőfeszítés, a munkások kollektívájának ke­mény akarata, az emberi szí­vek mélyéről fakadó erő, ame­lyekből ezek az eredmények kinőttek. Mert a számok mö­gött az ember húzódik meg. Amíg az altárótól a gép­üzem felé sietünk, számok zsonganak bennünk. Az oltá­ránál az üzem kiváló dolgozó­ja jelvényt öten kapták meg, mig oklevelet 59 dolgozó kö­zött osztottak szét. Az élüzem címért járó jutalomból öt frontbrigád és újabb 29 dol­gozó részesült. A gépüzemben is élüzem- avatás volt most. Tizenegy éve, hogy az üzem fennáll és első ízben érték el most az él­üzem szintet, Méghozzá mi­lyen eredménnyel! Az össz- üzemi termelés szintjét 184,4 százalékra, az egy főre eső ter­melési értéket 199,1 százalékra teljesítették. Ugyanakkor a költségeket csak 94,83 százalék­ban használták fel. Az üzem dolgozói közül négyen kaptak kiváló dolgozó jelvényt, tizen­hatan pedig oklevelet. Most kapták meg azok is a jutalma­kat, aki le a hulladékgyűjtésben a legjobb teljesítményt érték el. Egymillió egyszázezer fo­rintot kap,ott a MÉH-től ezért az üzem. Ez történt a gépüzemben, il­letve nemcsak ez. Az ünnep­ség után senki sem ment még haza. A nagy család együtt maradt, hogy a további jó munkára ürítsék poharukat. Április 3-a, vasárnap. Ekkor rendezték meg a felszabadulá­si díszünnepséget Petőfibá­nyán, amelyen Bíró József elvtárs, a megyei pártbizottság másodtítkára mondott ünnepi beszédet A szónok részletesen beszélt életünk, politikánk egyik fontos kérdéséről — a békéről. Az ünnepi beszéd után ke­rült sor a megyei pártbizottság kongresszusi versenyzászlajá­nak átadására, amelyet a Pe- tőfi-altáró nyert el. Ez történt délelőtt. A dél­utánt sportesemények, a mű­velődési ház színjátszó szakkö­rének és a meghívott szovjet katonai művészegyüttesnek műsora töltötte ki. Ezenkívül az érdeklődők megtekinthették a fotoszakkör fényképkiállítá­sát, és — ez a háziasszonyok körében örvendett nagy siker­nek — a helybeli cukrász­üzem készítményeinek bemu­tatóját. Az iskola tanulói is készül­tek a felszabadulás ünnepére. Megrendezték a már hagyomá­nyos felszabadulási szavaló- és prózai szövegmondó versenyt. Az idősebb csoport győztese Rozgonyi Katalin, a délelőtti díszünnepségen szavalta el versét. A nap táncmulatsággal feje­ződött be. A Művelődési Ház összes termeiben szórakozott, táncolt Petőfibánya népe a fel- szabadulás ünnepének nagy előestéjén. G, Molnár Ferenc Az ünnepi műsor harmadi- kán este kezdődött. Lampio- nos felvonulást tartottak az általános iskola növendékei, majd a Hősök terén tábortü­zet gyújtottak és műsorral szó­rakoztatták a nagyszámú kö­zönséget. Április 4-én délelőtt fél ki­lenckor a vasútállomás előtt gyülekeztek az intézmények, hivatalok, üzemek dolgozói, ahonnan a Hősök terére vo­nultak. A menet élén egyen­ruhás úttörők és a munkás­őrök díszegysége vonult. Az emlékmű megkoszorúzása után Szabó Sándor elvtárs, községi párttitkár mondott ünnepi be­szédet, majd a művelődési ház­ban vett részt kulturális mű­soron az ünneplő közönség. A műsorban az általános iskola, a művelődési otthon és az ál­lami gazdaság öntevékeny együttese szerepelt. Az egésznapos ünnepségso­rozat végére jól sikerült bál tett pontot, amelyet a községi KISZ-szervezet rendezett a művelődési ház nagytermében. KISZ-Mcionáriusokat tüntettek ki A Szocialista Munkáért ér­deméremmel Nagy Sándort, a KISZ megyei bizottság szer­vező titkárát, KISZ érdem­éremmel Bíró Elemért és Ko­vács Andrást. Arany koszorús KlSZ-jel- vényt kaptak: Sólyom Ernő, Trezsenyik Sándor, Bari Jó­zsef, Hossó Sándor, Qöcző Jó­zsef, Szemző János, Dervalics Ella, Besenyei Lajos, Bozsvár László, Nádudvari István. A KISZ Heves megyei Bizottsá­gán április 4-én délelőtt ünne­pélyes keretek között osztották ki a kitüntetéseket,

Next

/
Oldalképek
Tartalom