Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
10 NÉPÜJSÁG 1960. április 3, vasúm" p Az országr gazdái... Másfél évtized ... Hogy suhan az idő. Pedig nem gondtalanul teltek a napok. Tőlünk függött, tudunk-e élni a szovjet hadsereg hozta szabadsággal. Tudtunk! Bizonyság erre e szabad ország, s szabad nép. Bizonyság új városaink, üzemeink, iskoláink, hírünk a világban — s népünk megváltozott élete. A régi kor krónikásainak néhány családot keUett felsorolniuk csupán, ha a magyar uralkodó osztály tagjairól írtak. Ha majd e napok történelmét írják a tankönyvek, az uralkodó osztály tagjai címszó alatt ezrek, százezrek, milliók sorolhatók fel. Igen, a nép lett az uralkodó ebben az országban. Kiharcolta az uralkodáshoz való jogot, s megszerezte az uralkodás tudományát is. Most, felszabadulásunk tizenötödik évfordulóján bemutatjuk olvasóinknak az „új uralkodó osztályt néhány tagját, szűkebb hazánkból. Heves megyéből. Marosán József nyomdász. Gyöngyös Tizenhárom éves korától dolgozik nyomdában. A múltban két műszakot is egyszerre — hajnali négytől este 10-ig. Ez volt, ilyen volt a rend az ő számára. Tizenöt évvel ezelőtt változott az ő élete is. Az egykori nyomdászból vezető lett, irányítja a rá bízott gyöngyösi nyomda munkáját, s 240 választó bizalmából, mint városi tanácstag, intézi körzetének ügyeit. Ha a város életéről, fejlődéséről, lakóinak sorsáról van szó, 6 is hallatja szavát. A hetes körzet az úgynevezett Duránda lakói nem csalódtak tanácstagjukban. Jó gazda módján képviseli ügyüket, fáradságot nem ismerve dolgozik, szervez, hogv legyen még több járda, elegendő üzlet a külvárosban is. Kiss József gyárvezető, Mátraderecske Még harmincegy éves csupán, mégis sdJcat lehetne írná életéről. Apja bányász volt, míg ki nem öregedett ebből a nehéz munkából. A felszabadulásig a téglagyárban dolgozott, mint napszámos. 1945 után művezető lett. 1954-ben egyéves iskolára küldték Budapestre, majd utána két esztendeig mint főművezető dolgozott. 1957-ben nevezték ki gyárvezetőnek, és ezzel egyelőre be is fejeződött Kiss József „ranglétrája”. Legalábbis a mai napig. Annak a gyárnak lett a vezetője, ahol egykor, mint napszámos dolgozott, s hozzátehetjük: nem is rossz vezetője. Kétszáz emberrel dolgozik az üzem, s tizenegymillió téglát és öt és félmillió cserepet ad évente. S a gyár területén a régi mellett már épül az új. A nagy gyár, a nagy üzem 70 millió forintos költséggel. B3ahó Lajos agronómus. Heves Az új értelmiséghez tartozik. Sorsa, története egyet jelent fejlődő, új életünkkel. Szülei egyholdas tamamérai parasztok, hét gyereket neveltek fel. ő a legfiatalabb, most huszonöt éves. Kitűnő diplomával végezte a Debreceni Mezőgazdasági Akadémiát s a volt parasztgyerek a Hevesi Állami Gazdaság központi agronómusa. Ezekben a napokban lett élüzem a gazdaság és elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. S most, ha motorkerékpárján végig járja az öt és félezer holdas gazdaságot, úgy érzi, tudásával, munkájával ő is hozzájárult a Hevesi Állami Gazdaság szép eredményeihez. Pethes István, Gyöngyös Járási Tanács elnök K aszás Imréné, Egri Dohánygyár dolgozója Harminc éves. Életének első tizenöt évét a múltban a régi rendszer keretei között élte Egerben, a második tizenöt esztendőt már felszabadult hazában töltötte. Közel tíz esztendeje dolgozik már az Egri Dohánygyárban. Szinte alig van gép, amely mellett nem dolgozott volna. De Kaszás Imréné nemcsak dolgozója a gyárnak, hanem egyik gazdája is. Mint az üzemi bizottság tagja, és a munkásellátási bizottság elnöke, foglalkozik a gyár problémáival, a dolgozók jobb munkakörülményeinek megteremtésé- /el. Tagja a városi tanácsnak 's, s elnöke a szociális ál- andó bizottságiak, s így beleszólása van a város ügyeinek intézésébe. A legutóbbi pártvezetőség választása alkalmával, kommunisták bizalmából, a Heves megyei Pártbizottságnak is tagja lett Kaszás Imréné, az egri földműves gyermeke. Mikorra e sorok az olvasó elé kerülnek, férjével együtt talán éppen Prága utcáit járja: egyhetes külföldi útra mentek. i Pethes István elvtárs is együtt nőtt, fejlődött, s változott rendszerünkkel az elmúlt évek folyamán. Az egyszerű napszámos fia a vas- és fémöntő mesterséget tanulta tizennégy éves korától, ötvenháromig dolgozott szakmájában, hat elemi végzettséggel. Az öntődéi bői államigazgatási iskolára kerül, majd kinevezik elnök- helyettesnek, közben elvégezte az egyéves tanácsakadémiát s a Gyöngyösi Járási Tanács elnöke lett. Megyei tanácstaggá választották, s tagja a végrehajtó bizottságnak is. Sok gondja és munkája van a fiatal tanácselnöknek, ötvennégyezer ember, s huszonhárom község tartozik hozzá a járásban. Van családja, négy gyereke és esténként, amikor ők nyugovóra térnek, előkerülnek az íróasztala fiókjából a könyvek, tanulnia kell. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karának második éves hallgatója. özv. Székely Istvánné tejkezelő, Mezőtárkány A Székely-család történetéhez hasonló sok-sok, nagyon sok van ebben az országban. Székely Istvánné ma is ott él falujában, ahol évtizedekkel ezelőtt lakott. De másképp él a felszabadulás óta az egykori káptalani cseléd. Az egyszerű parasztasz- szony alig győzi felsorolni funkcióit, de amint ő mondja, igyekszik mindenhol eleget tenni. Tizenegy éve tagja már a Szabadság Termelőszövetkezetnek, segít a népi ellenőrzés munkájában, részt vesz a földművesszövetkezet igazgatóságában, s elnöke a felügyelő bizottságnak. Beválasztották a MÉSZÖV választmányi tagjai közé, s mindezek mellett járási tanácstag is. Jól döntöttek a választópolgárok, amikor Székely Istvánnéra szavaztak. Jól képviseli ügyüket az államigazgatási szervekben. És még néhány szót a családról is, — igaz köteteket lehetne írni róla. Az egyik fiú magasrangú rendőrtiszt, másik Petőfibányán villanyszerelő, a harmadik a MÁV-nál dolgozik, a legkisebb most végzi iskoláit. Hajdú Kálmán pedagógus. Hatvan Azon kevesek közé tartozik Hajdú Kálmán, akik szegény ember létükre, a múlt rendszerben végezték el a tanítóképzőt. A posta altiszt fia kis tanyára került egy „vándoriskolához”, mint helyettesítéssel ideiglenesen megbízott magyar királyi tiszteletdíjas tanító. Százharminc gyereket tanított egyszerre, egyedül, elsőtől a nyolcadik osztályosokig, a főbíró egyik szobájában. Az ő szabadságát is a szovjet hadsereg hozta meg, s negyvenöt májusában kézhez kapta kinevezését, amely már ugyan nem volt sem királyi, sem ideiglenes, egyszerűen csak úgy szó-. lőtt: „állami tanító”. Erre várt ő s ez jelentett neki mindent, itt kezdődött igazi nevelő munkája. Napjainkban pedig már Hatvan egyik legnagyobb új iskolájában, a IV-es számúban tanít s ugyanakkor főiskolán tanul tovább, hogy részt vehessen a gyerekek politechnikai oktatásában. Bráz József bányász, Egercsehi Huszadik esztendeje dolgozik bányában. A felszabadulás előtt a csillét t< " segédaknászi képesítést s ma már villamos- sági robbantómester. Hat kitüntetés dicséri munkáját, köztük a Magyar N épköztársasági érdemérem, a Szocialista munkáért érdemérem, s a Szakma kiváló dolgozója jelvény. Egereseimben nemcsak mint jó bányászt ismerik hanem mint pártmunkást, pártvezetőségi tagot is. 1957- től tagja a bányatelepen a párt-végrehajtó bizottságnak. Fáradhatatlanul munkálkodik a közösség érdekében. Ötödik osztályos kisfia is bányász lesz, de ahogyan ő mondja: már mérnök, bányamérnök. Komjáti László mérnök, Mátravidéki Erőmű Nincs semmi különös Komjáti László sorsának alakúié* Sábán. Van ilyen nálunk ma már nagyon sok. 1936-ban született Gyöngyöshalászon. Apja, a kisfizetésű pályamunkás, nem gondolhatott arra, hogy magasabb iskolába küldje fiát. De a fel- szabadulás után egy új világ kezdődött nálunk, s a Kom- játi-család életében is. A középiskola elvégzése után 1954-ben a Szovjetunióba küldik egyetemre. Öt év telik el sok-sok tanulással,majd felejthetetlen élményekkel, zsebében egy gépészmérnöki diplomával visszatér. A Mátravidéki Erőmű szállítóüzemében dolgozik, mint gyakorló mérnök. Felesége szovjet nő, a moszkvai Orvostudományi Egyetemen tanul. Ha végez, itt élnek majd a tizenöt éve szabad Magyarországon. Néhány sorsot, néhány életutat villantottunk fel e 5 rövid sorokban. Szólhattunk volna többekről is, ezrekről, j milliókról. Nap mint nap eljárunk az új városrészek, épü- j letek, új alkotásaink előtt, de a másfél évtized változásait, j eredményeit nemcsak ezek jelentik. A megváltozott élet a i családokban, a közösségekben, az emberekben van. Más- | ként élünk, másként dolgozunk, mint 15 esztendővel J ezelőtt. Ezt példázza ez az összeállítás is. (MÁRKUSÉ)
