Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

2

NÉPÜJSÁG

i960. április 3 . vasán*'-*'

Nehéz dolga van annak, aki számvetést akar tenni, aki másfél évtized történetét akarja, ha röviden is — vagy éppen ezért — csak úgy emlékeztetőnek is elmondani. Másfél évtized: a felnőtt, munkabíró férfi, látszólag mit sem változott, az újszülöttből sem lett még férfiember ennyi idő alatt, jóformán semmi sem történt azelőtt, amikor a volt uraink jóvoltából sötét alvásra ítéltetett a nép ebben a hazában. A könnyebbség talán csak annyi, hogy e sorok, hogy f számvetés csak a mezőgazdaság, csak a falusi dolgozók megváltozott életkörülményeit próbálja jó szándékkal, de légiscsak nagyon vázlatosan negrajzolni. öröm és megtisz- telés erről írni, de nem valami könnyű feladat: mert any- nyi minden történt Heves megyében is, hogy könyvtárat lehetne tölteni a megírandókkal.

Hogyan is szól az a ballada, amely valahol külhonban született a szegény, hazából kivándoroltak ajkán?

Miért szegődsz Kis András ily keserves bérre? — Két apró magzatom,

nekik kell kenyérre! Két árva magzatom, én két kis cselédem, Tallér hetvenöt cent mindennapi bérem.

A kivándorolt Kis András tehát az új hazában se talált a remélt boldogságra. Kivándorolt, elszegődött, mert itthon egyszerűen szegődni sem tudott, mert itthon egyszerűen éhen halt volna, két árva magzatjával együtt. A ballada a költészet nyelvén, a nép érzéseinek versbeöntött formájában mondja el azt, amit a statisztika szárazon, de talán annál könyörtelenebből, íme, egy kis statisztika:

1000 holdon felül 70 gazdaság volt 1938-ban Heves megyében, amely nem kevesebb, mint 143 ezer holdat jelentett. Az 500 és 1000 hold között levő gazdaságok száma kereken 110 volt, majd 80 ezer hold birtokkal... És ugyanakkor 34 ezer parasztgazdaságnak nem volt többje, mint összesen 15 ezer hold, az is a rosszabbja, az is jóval egy hold alatt. Hát lehetett így élni, hát lehetett azt egyáltalán életnek nevezni, ahol nem ritkán 60—80 százalékos volt a kamat, ha valaki szerencsétlen megszorult, pénzt vett fel kölcsön, ahol jó szó jutott kutyának, macskának, telivér paripának, de nem jutott a parasztnak, cselédnek. Ahonnan elvándoroltak azok, akik pedig a legjobban ragaszkodtak és ragaszkodnak ma is a földhöz. A földhöz!

A közelmúltban e sorok írója belelapozott a gyöngyösoro- szi anyakönyvi nagykönyvbe, egykori adatokat keresve. Talált is, hogy elszomorodott ott tőle a szíve: halottak és halottak és gyerekek. Sorvadásban haltak meg. Sorvadásban! Éhség, tüdőbaj: sorvadás.

Híg levestől, kenyértől, hagymától nincs erő és nincs egészség, minthogy a tenyérnyi ablakok világította — világította? — vizes szobák mélyén szerelmespárként kuporgott együtt a halál-és a nyomor.

Beszéljünk még a múltról? Ennyi is elég most, meg az emlékezet, amely kinek-kinek saját gondolatai szárnyán visz- szaviszik az embert egy olyan világba, amelyről ma már csak olvasni lehet, amelyet, hogy meglássunk, fizetni kell érte — a moziban.

Az elmúlt tizenöt esztendő megvalósította mindazt, amit a falu népe, a dolgozó parasztság annyiszor megálmodott, amelyért az agrárproletariátus legjobbjai harcoltak, illetőleg a teljes megvalósulás most folyik a falvakban: a szövetkezeti mozgalom lelkes lendületével. Mai életünk igaz alapja, a felszabadulás, a szovjet fegyverek dicsőséges győzelme, s a mezőgazdaságban ezt nyomon követő földosztás. Heves megyében kereken 32 ezer parasztcsalád jutott földhöz, verte le a karót a Károlyi, a szatmári püspökség, az egri káptalan, s a többi nagybirtokos földjén, birtokába véve azt, amely mindig az övé volt, amelyen és amelyért ő Veríté- kezett, dolgozott — de mások, nagyon kevesek bitorolták a nagyon sokat.

Mezőtárkányban verték le először a karót Heves megyében és április végére lényegében már minden volt nincstelen, aki csak földet igényelt, végre saját földjén kezdhetett hozzá a valóban felszabadult munkához. Hogy nehéz volt? Kegyetlenül. Gyakran ló és eke nélkül, ásóval, kapával, túrva-marva a földet, de megindult az élet, elvettetett a mag, hogy csirát hajtson. Mit segíthetett az a néhány gőzeke, a harmincegynéhány magánkézen levő traktor, amelyek akkor az egész megyében találni lehetett. Nem, akkor csak a föld vágya, szeretete, a szabadság nagyszerű érzése hajtotta az embereket. A kommunista párt földet osztott!

De nemcsak osztott, hanem amint és ahogy tehette, mar segített is a járni akaróknak járni tanulni: erős kézzel támogatta az új földhözjuttatot- takat, s ez a támogatás évről évre csak növekedett, gyarapodott. Egyetlen számadatot erre: 1500 traktor dolgozik majd ez év végére Heves megye földjein! Ez azonban csak egy szám, adat, nem tükrözi, mert nem is tükrözheti azt az alapvetően, lélekben, gondolkodásmódban, igényekben megváltozott életet, amely egész új falut Varázsolt fal életünk nagyszerű palettájára.

Gyakorlatilag nincs községünk már, ahol ne lenne villany, s egyre kevesebb azoknak a falvaknak a száma is, ahol ne lenne kultúrház. A földművesszövetkezeti üzletházak százezres forgalmat bonyolítanak le, s nem kelendő áru már az olcsó, csak a drága. Motor, televízió, rádió mosógép — ki tudná felsorolni, mi minden kell és van már egy-egy parasztcsalád háztartásában? És a falu egyszerűen kibújt a bőréből. Nemcsak úgy. hogy újak, szépek, modernek a házak, de úgy is, hogy majd mindenütt kijjebb kellett, vagy kell vinni a falu végét jelző névtáblát: túlnőtt rajta az egykori nyomorult község.

Írjuk és mondjuk mindezt úgy, hogy tudjuk, sokat kel! még tenni a faluért, a kultúráért, a civilizációért, a még jobb életért, de 15 év alatt — így véljük — mégis felbecsülhetetlen mértékű a hevesi falvak arculatának változása is. Az egyetlen terület, ahol nem sikerült nagyobb lépést előre tenni, s ennek megoldása az alap az előbbiek megoldásához, s ez: a termelés szintje. A magyar mezőgazdaság ■ ezen belül Heves megye mezőgazdasága alig-alig emelte az elmúlt másfél évtized alatt a termelését. Nem is lehetett! Nem is lehetett mindaddig, amíg a mezőgazdaság ezernyi, százezernyi parcellákra oszvta régi, szinte évszázados módszerekkel dolgozva állt szemben az ipar szédületes iramú szocialista fejlődésével.

Voltak, akik már jóval előbb felismerték ezt a tarthatatlan állapotot, akik hallgattak a párt, a kommunisták szavára és megértették, hogy a további felemelkedés, az egész ország fejlődésének sorsa egyre inkább azon dől el: lesz-e szocialista nagyüzemi mezőgazdaság, vagy sem. Lett! Már 12 évvel ezelőtt megalakult megyénkben az első szövetkezet, de az ismert revizionista és szektáns hibák miatt, tulajdonképpen csak az ellenforradalom után vett új lendületet a szövetkezeti mozgalom. S a lendület 1959-re meghozta gyümölcsét: Heves megye szövetkezeti megye lett.

A megye dolgozó parasztjai ezzel ráléptek arra az útra, amelyen járva most már vég érvényesen és maradéktalanul megvalósíthatják mindazokat az álmokat, amelyek végigkí sérték régi életüket. Van példa előttünk, a régi, erős szövetkezetek, az állami gazdaságok nagyszerű terméseredményei, a jól dolgozó szövetkezeti parasztok élete és életkö rülményei mindennél beszédesebben igazolják, hogy egyedül csak a szövetkezeti út a járható mindazok számára, akik többet, jobbat akarnak a falunak, az egész országnak.

S mint ahogy 1945 óta mindig, úgy most sem marad el és nem is maradt el a párt és a kormány, a munkásosztály segítsége, azé az osztályé, amely kivívta a földosztást, amely megvédte a paraszt földjét, amely anyagi eszközökben, tanácsokban sohasem fukarkodott, ha segítenie kellett szövetségesének. Millió és millió forintot ruház be a népgazdaságunk, hogy támogassa, fejlessze, a legkorszerűbb technikával és a mező- gazdasági tudomány gyakorlatával lássa el szövetkezeteinket. Ebben az évben majd ötszáz traktor érkezik Heves megyébe, milliókat költünk a különböző építkezésekre, nagyarányú és hosszúlejáratú hitelek, minőségi vetőmag, műtrágya és nem utolsósorban a falura ment pártmunkások, szakemberek százai és most már ezrei jelzik ezt a segítséget. S a magyar falu, a magyar szocialista falu, ha dolgos népe is úgy akarja, úgy segíti, szebb és gazdagabb lesz, mint a legszebb álmok voltak a cselédálmok vackán.

Nemcsak szabad, de ember is lett az ember, megtanult élni a szabadsággal, megtanult ember lenni és minden bizonnyal megtanul közösségi ember is lenni!

Ballada született a kivándorolt egykori cselédről, ballada, keserű, reménytelen hangú és kicsit beletörődött. Ballada egy Kis Andrásról, egyről a hárommillió közül, egyről a megye 104 ezer nincstelen parasztemberéről. Még nem, de talán már megszületett az új ballada, nem is ballada, inkább óda, arról a Kis Andrásról, aki két magzatának hazai földön, apái, nagyapái földjén keresi meg — no, nem a tallér hetvenöt centet, de a háromszáz, vagy négyszáz munkaegységet. Arról a Kis Andrásról, aki ott ül a parlamentben, vagy arról, aki tanácselnök, avagy egy ötezer holdas szövetkezeti gazdaság irányítója. Arról a Kis Andrásról, aki megszűnt szegényparaszt lenni.

Lesz ilyen vers, egészen biztos, hogy lesz!

(Gy. G.)

A kiváló munka jutalma

Másodszor tüntetik ki a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajával a Hevesi Állami Gazdaságot

A Népszabadság is közölte, a Rádió is bemondta, a Népújság is megírta — tehát tudja az egész világ, az egész ország, s ez nem túlzás, hogy a Hevesi Állami Gazdaság az elmúlt év kiváló eredményei elismeréseképpen elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját és a velejáró nagyösszegű — 62 ezer forintot kitevő — pénzjutalmat Ez a kitüntetés az egész ország elismerését dokumentálja a gazdaság dolgozóinak, s ez nagyon nagy dolog. Kiváló példája annak, hogy népi államunk messzemenően és rep- rezentatíven méltányolja az ország előrehaladását, a nép jobb. és mind jobb boldogulását szolgáló termelőmunka eredményeit.

A kitüntetés hivatalos átadása előtt ellátogattunk a Hevesi Állami Gazdaságba. A dolgozók már valamennyien értesültek a nagy elismerésről és ez még bensőségesebb érzésekkel töltötte el valameny- nyiüket a hazánk felszabadulásának tizenötödik évfordulójára való felkészülésben.

Melyek hát azok az eredmények, amelyek meghozták az állami gazdaság számára ezt a magas kitüntetést?

Valamennyi szám és adat, amely a megtekintett kimutatásokban szerepel és a gazdaság kiváló munkáját igazolja — a dolgozók dicséretét is mutatja. Valamennyi dolTerményf éleség Kenyérgabona Takarmánygabona Kukorica Cukorrépa Hüvelyesek Komló

A terméseredmények e növekedése a gazdálkodás terv- szerűségének eredménye. A gazdaság vezetői és szakemberei kiválóan képzettek, akik az elmúlt év eredményeivel is bebizonyították, hogy képesek a gyakorlatba átültetni azokat a gazdasági irányelveket, amelyeket a várt és kormány különböző határozatai a mezőgazdasági termelés fejleszése érdekében számukra is előírtak.

Bárki mondhatja azonban: a termelés eredményességének ilyen bemutatása csalóka dolog, hiszen egyetlen gazdaság számára sem közömbös, hogyan alakul a termények önköltsége. Nos, a Hevesi Állami Gazdaság e tekintetben i* nagy produktumot ért el az 1959-es esztendőben.

Nézzünk néhány példát. A gazdaság egy mázsa kenyérgabona előállítási költségét 180 forintra tervezte. A tényleges eredmény ezzel szemben harminc forinttal kevesebb, azaz 150 forint. A takarmánygabona mázsáját 158 forint helyett, 122 forintos, a kukorica mázsá- : ját 143 helyett 118, a cukorrá- ; pa mázsáját 38 helyett 30, a

gozóét: Vaskó Imre igazgató — egyben megyénk egyik ország- gyűlési képviselője — vezetőirányító munkáját, minden vezető beosztású dolgozó tevékenységét, minden egyszerű munkás szorgalmát és igyekezetét...

És ez az idei kitüntetés már a második a gazdaság életében mert az 1958-as esztendő kiváló termelési eredményeinek elismerésével már egyszer megkapták a Minisztertanácstól és a SZOT-tól ezt a vándorzászlót. S ez a tény az idei kitüntetés megérdemeltségét és nagyságát még inkább aláhúzza.

A Hevesi Állami Gazdaság igen nagy: néhány hold híján öt és félezer katasztrális holdat ölel fel. ahol szezonidőszakban 1200-1300 munkás is dolgozik, az állandóan foglalkoztatottak száma pedig mindig a nyolcszáz körül jár A gazdaság testét öt nagy üzemegység fogja össze, s szántói szinte végeláthatatla- nul ölelik át a község határát.

A gazdaság terméseredményei — a gazdálkodás minden ágában jelentősen meghaladják az állami gazdaságok országos átlagait — meghaladják az annak idején maguknak megtervezett előirányzatokat is. Egy kis statisztika mindennél világosabban beszél. Először nézzük meg a növénytermelést:

1959

terv tény

12.3 kh/q 15.6 kh/q

13.1 kb/q 16.9 kh/q

13.— kh/q 14.6 kh/q

130.— kh/q 182.— kh/q

6.2 kh/q 9.5 kh/q

2.5 kh/q 3.5 kh/q

hüvelyesek mázsáját 500 helyett 344, a komló mázsáját 9160 forint helyett 8072 forintos önköltséggel állították elő, illetve termelte meg a Hevesi Állami Gazdaság.

S aki még ezek után is tudna hozni érveket a gazdaság növénytermelésének eredményességével szemben, annak még megírhatjuk: itt szó sem volt, mert szó sem lehetett arról, hogy terveiket lazán készítsék el, mert hiszen az 1958. évi eredményeket ért kitüntetés — az első vörös zászló és jutalom körülményei — meg sem engedték ezt.

Az állattenyésztés termelési eredményei sem kicsinyek. Az egy takarmányozási hónapra eső tejhozam a tervezett 240 liter helyett 263 liter lett. Az üszők súlygyarapodása a tervezett 15 kilogrammot egy kilogrammal túlhaladta, a süldők súlygyarapodása a tervezett hat kilogramm helyett 6,7 kilogrammban realizálódott, s a tojástermelés az előirányzott 8,7 darab helyett tíz darabra emelkedett az elmúlt évben a már említett egy takarmányozási hónap átlagában. E tény- számok mellett ugyancsak kedvezően alakult az önköltség

is, hiszen a tej literét 3,13 fi»* rint helyett 2,98 forintért, at üszők súlygyarapodását a tervezett kilogrammonkénti 33 forint helyett 20,20 forintért, a süldők nevelését a tervezett kilogrammonkénti 14,6 helyett 14,01 forintért, a tojás darabját a tervezett 1,31 forint helyett 0,97 forintért állították elő.

Mindezekből a számokból — bár nem mutatják a gazdaság minden vonatkozását — már következtetni lehet a gazdaság árutermelésének alakulására —, mint a gazdaság elé tűzött egyik fő feladat megvalósítására.

A Hevesi Állami Gazdaság árutermelése az elmúlt esztendőben nem kevesebb, mint 25 211 000 forintot tett ki, amely a gazdaság össz-terme- lési értékének 65 százaléka. Kitűnő és kiváló eredmény ez, hiszen e tekintetben az országos átlag körülbelül csak ötven százalékot tesz ki. Ez 9 csaknem 25 és negyedmillió forint nagyon sok árut jelent! Nézzünk csak meg néhány adatot... A gazdaság az elmúlt esztendőben kenyérgabonából 12 500 mázsát, cukorrépából 27 400 mázsát,, dohányból 1300 mázsát, hízómarhából 1369 mázsát, tejből 737 ezer litert, tojásból 294 000 darabot adott többek között a népgazdaságnak.

S mindezt úgy állította elő a gazdaság, hógy a munkatermelékenysége szempontjából a száz forint össz-munkabérre eső termelési érték az elmúlt év folyamán 321 forintot tett ki, szemben a 250—260 forintos rendszerinti országos átlaggal.

És mintegy összegezésül az eddig elmondottaknak írjunk ide még néhány adatot.

A Hevesi Állami Gazdaság 1959. évre 1 085 000 forintos tiszta nyereséget tervezett. Az elért eredmény minden várakozást felülmúlt: a gazdaság 1959-ben elért tényleges nyer-.- sége 5 049 000 forint. Pusztán e két számnak összevetése is hatalmas eredményt mutat, de e kettőt vessük össze egy harmadikkal, hogy még inkább aláhúzzuk a tavalyi eredmény nagyságát. Az összehasonlító adat — minden kommentár nélkül — ez: 1955-ben a Hevesi Állami Gazdaság ötmillió forintos veszteséggel zárta az évet, amelyet állami költség- vetésből kellett pótolni.

Dicsérettel és tisztelettel lehet és kell a gazdaság elmúlt évi ereményeiről megemlékezni. Annál is inkább, mert valamennyiben ott van annak a lelkesedésnek, annak a sok-sok nagyotakarásnak a lendülete, amely a gazdaság dolgozóiban a pártkongresszus tiszteletére kialakult nagyszabású szocialista munkaverseny során megért tettekké, majd kézzelfogható eredményekké vált. A gazdaság kongresszusi felajánlása kétmillió forintos eredményjavulás elérése volt. A vállalást több, mint kétszeresen, 4 800 000 forintra teljesítették. S a verseny nem állt meg; a dolgozók újabb felajánlást tettek: a felszabadulás másfél évtizedes fordulója tiszteletére vállalták, hogy ebbe az évben a tervezett nyereség kétszeresét érik el.

Kísérje sok siker vállalásuk teljesítését!

★

Amikor ezek a sorok az olvasó elé kerülnek, a Hevesi Állami Gazdaság dolgozói már felkészültek a nagy ünnepre. Megemlékeznek hazánk fel- szabadulásának 15. évfordulójáról, s e nagy ünnepnapon veszik át kormányunk nagy kitüntetését, kiosztják a dolgozók között a több mint háromnegyedmillió forintot kitevő nyereségrészesedést — és felkészülnek az idei év további, a magukra vállalt nagyobb feladatok teljesítésére. A sikerben, az újabb nagy eredményekben nem kételkedünk!

Dér Ferenc