Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-21 / 93. szám

2

nepüjsäg

i960, április 81., csütörtök

............................... —

CL

ARA ZETKIN

Visszaemlékezések

7.

A z ■ ifjüságnak csakugyan szüksége van életörömre és életerőre. Egészséges sportra, tornára, úszásra, turisztikára, különféle testgyakorlatokra, sokrétű szellemi érdeklődésre Tanulásra, tanulmányozásra, vizsgálódásra, amennyire csak lehet közösen: Mindez többet ad az ifjúságnak, mintha únos-úntalan a szexuális problémákról és az úgynevezett kiélésről hall előadásokat és vitázik. Ep test, ép lélek! Se szerzetes, de Don Juan, de a középút se a német nyárspolgár legyen. Ismeri ugye fiatal elvtársunkat, X. Y.-t. Pompás fickó, igen tehetséges. Félek, hogy mégsem lesz belőle semmi. Egyik nőügyből a másikba esik. Ennek nincs helye a politikai harcban, a forradalomban. Nem esküdnék olyan nők megbízhatóságára és harci kitartására, akiknek egyéni regénye összefonódik a politikával. S olyan férfiakéra sem, akik futnak minden szoknya után, és akiket minden fiatal nő hálójába keríthet. Nem, ez nem fér össze a forradalommal!” Lenin felugrott, kezével az asztalra csapott és járkálni kezdett a szobában.

„A forradalom az erők összpontosítását, megfeszítését követeli. A tömegektől ugyanúgy, mint az egyéntől. Nem tűr nemi orgiákat, amelyeK D’ Annuzio dekadens hőseinél és hősnőinél egészen természetesek. A szexuális élet zabo- lálatlansága polgári jelenség, a hanyatlás jele. A proletariátus feltörekvő osztály. Nincs szüksége mámorra, hogy elkábítsa vagy serkentse — a túlhajtott nemi élet mámorára éppoly kevéssé, mint az alkohol mámorára. Nem szabad elfelejteni és nem is akarja elfelejteni a kapitalizmus ocsmányságát, szennyét, barbárságát. Osztályhelyzete, a kommunista eszmény — ez ösztönzi harcra a proletariátust. Világosságra van szüksége, világosságra és még egyszer világosságra. Ezért, ismétlem, nem szabad gyöngíteni, téko- zolni, pusztítani az erőket. Az önuralom, az önfegyelem nem rabszolgaság, még' a szerelemben sem. De bocsásson meg, Clara! Messze elkalandoztam beszélgetésünk kiindulópontjától. Miért nem utasított rendre? A sok gond megoldotta a nyelvemet. Ifjúságunk jövője nagyon a szívemen fekszik. Ez része a forradalomnak. És ha káros jelenségek mutatkoznak, amelyek a polgári társadalomból átkúsznak a forradalom világába — mint ahogyan némely élősdi növény gyökerei messze elágaznak —, akkor jobb, ha idejekorán szembeszállunk velük. Az érintett kérdések egyébként szintén a nőkérdéshez tartoznak.”

f enin igen élénken és nyomatékosan beszélt. Minden szaván éreztem, hogy a leikéből fakadt, s ezt arckifejezése is megerősítette. Gondolatainak néha egy-egy erélyes kézmozdulattal is nyoma- tékot adott. Csodáltam, hogy Lenin a kimagasló, nagy politikai kérdések mellett egyes jelenségeknek és nemcsak Szovjet-Oroszország, hanem a még tőkés országok rész jelenségeinek is ilyen nagy figyelmet szentel, s ilyen behatóan foglakozik velük. Mint kiváló marxista, az egyes jelenségeket, bárhol és bármilyen formában jelentkeztek is azok. a naggyal, áz egésszel való ösz- szefüggésükben és az egészhez viszonyított jelentőségükben vizsgálta. Életakarása, életcélja — mint valami ellenállhatatlan természeti erő — teljesen és rendületlenül egy dologra irányult: a forradalomnak, a tömegek forradalmának meggyorsítására. Így mindent abból a szempontból értékéit, hogyan hat a forradalom tudatos hajtóerőire. Ez a szemlélet nemzeti volt és egyben nemzetközi, mert az egyes országok történelmileg adott sajátósságát és különböző fejlődési szakaszait teljes mértékben figyelembe véve — mindig az egy és ószt- hatatlan proletár világfórra- dalóm lebegett szeme előtt.

„Mennyire sajnálom, hogy nem százak és ezrek hallották a szavait, Lenin elvtárs!” — kiáltottam fel. „Hiszen tudja, engem nem kell megtéríteni. De milyen fontos lenne, hogy barát és ellenség egyaránt hallja a véleményét.” Lenin jóakaratúan mosolygott. „Talán egyszer beszélek, vagy írok majd ezekről a kérdésekről. De nem most — később. Most minden erőnket és időnket más dologra kell fordítani. Nagyobb, súlyosabb gondjaink vannak. A szovjet állam fenntartásáért és megszilárdításáért folytatott harc még korántsem ért véget. Még meg kell emészteni a lengyelországi háború kimenetét, és amennyire csak lehet javunkra kell fordítani.

Délen még ott áll Vrangel. Nos, én biztosra veszem, hogy végzünk vele is. Ez gondolkodóba ejti majd az angol és a francia imperialistákat és kis csatlósaikat. De még előttünk áll a feladat legnehezebb része: az építés. Ennek során majd a szexuális kapcsolatok, a házasság és a család kérdése is aktuálissá válnak, előtérbe nyomulnak. Addig pedig hadakozzanak ezzel, amikor és ahol éppen szükséges. Meg kell akadályozniuk, hógy ezeket a kérdéseket nem marxista módón tárgyalják, és így táptalajt teremtsenek a bomlasztó elhajlásoknak és káros üzelmeknek. És ezzel rátérek végre a maga munkájára.”

T enin az órájára pillan^ tott. „A maga számára rendelkezésre álló időm fele már elszaladt” — mondotta. „Elcsevegtem az időt... Maga ki akarja dolgozni a nők közötti kommunista munka irányelveit. Ismerem elvi álláspontját és gyakorlati tapasztalatait. Ezért röviden is megbeszélhetjük a munkáját. Tehát rajta. Hogyan képzeli el az irányvonalat?” Tömören összefoglaltam mondanivalómat. Lenin közben helyeslőén bólogatott, anélkül, hogy félbeszakított volna. Amikor befejeztem, kérdően tekintettem rá. „Egyetértek!” — mondotta. „Beszélje meg még a munkát Zinojewel.

Helyes lenne az is, ha egy ülésen beszámolna a vezető elvtársnőknek és megvitatná velük a dolgot. Kár, nagy kár, hogy Inesza elvtársnő nincs itt. Betegsége miatt a Kaukázusba utazott. A vita után írja le az irányelveket. Egy bizottság majd megvitatja és a Végrehajtó Bizottság fog végül dönteni. Csupán néhány főbb ponthoz akarok hozzászólni, amelyben teljesen osztom a nézeteit. Ezeket a pontokat a mindennapi agitációs és propagandamunkánk szempontjából is fontosnak tartom, ha ezzel a munkával akciókat, harcot akarunk élőkészíteni és azok sikerét biztosítani kívánjuk.

Az irányvonalaknak élesen kifejezésre kell juttatniuk, hogy a nők igazi felszabadulása csak a kommunizmusban lehetséges. A nő társadalmi és emberi helyzete és a termelőeszközök magántulajdona között elválaszthatatlan összefüggés vah, és ezt erősen ki kell domborítani. Ezzel elhatárolhatjuk a mi mozgalmunkat a feminizmustól. Egyszersmind megteremtjük az alapot arra, hogy a nőkérdést a társadalmi kérdés, a munkáskérdés részeként kezeljük és mint ilyet, szorosan összekössük a proletár osztályharccal és a forradalommal, A kommunista nőmozgalóm tömegmozgalom kell, hogy legyen, része az általános tömegmozgalomnak. Egybe kell kapcsolódnia nemcsak a proletárok, hanem az összes kizsákmányoltak és elnyomottak tömegmozgalmával, mindazoknak a mozgalmával, ákik áldozatai a kapitalizmusnak, vagy valamely uralmi viszonynak. Éppen ebben rejlik jelentősége a proletariátus osztályharca és történelmi művé:' a kommunista társadalom szempontjából. Joggal lehetünk büszkék arra, hogy a forradalmár nők elitje a párthoz, a Komintérhez

Leninre

csatlakozott. De nem ez a döntő. A város és a falu dolgozó nőinek millióit kell megnyer- nünk harcaink és főként a társadalom kommunista átalakítása érdekében. Nők nélkül nincs igazi tömegmozgalom.

T deológiai felfogásunkból adódnak a szervezeti elvek: a kommunista nők ne alakítsanak külön egyesüléseket. Aki kommunista, legyen az nő vagy férfi, annak a párt tagjai sorában van a helye. Egyenlő kötelességekkel és jogokkal. E tekintetben nem lehet nézeteltérés. Egy dolgot azonban nem szabad szem elől téveszteni. A pártnak szüksége van olyan szervekre, munkacsoportokra, bizottságokra, választmányokra, alosztályokra — bárhogyan nevezzük is azokat —, amelyeknek az a feladata, hogy a nők nagy tömegét öntudatra ébresszék, egybekapcsolják a párttal, és állandóan a párt befolyása alatt tartsák. Ehhez természetesen, az kell, hogy rendszeresen dolgozzunk a nők között. Az öntudatra ébresztett nőket tanítanunk kell, megnyernünk és felvérteznünk a kommunista párt vezette proletár osztályharc számára. Itt nem csupán a píoletárnőkre gondolok, akik gyárban dolgoznak, vagy otthon a tűzhely mellett foglalatoskodnak, hanem a parasztasszonyokra, a különböző rétegekhez tartozó kispolgári nőkre is. Ök is mindannyian a kapitalizmus prédái, és a háború óta méginkább, mint valaha. E nőtömegek apolitikus, aszociális, elmaradott lelküle- te, elszigetelt tevékenységi köre, egész életük szűk keretei — mindez tény. Esztelenség, teljes esztelenség volna, ha ezt figyelmen kívül hagynék. A közöttük folytatott munkához külön szervekre, sajátos agitációs módszerekre és szervezeti formákra van szükségünk. Ez nem feminizmus, hanem gyakorlati, forradalmi célszerűség”.

Mondtam Leninnek, hogy fejtegetései értékes bátorítást jelentenek számomra. Sokan, és igen jó elvtársak, a leghatározottabban küzdöttek azeílen, hogy a párt a nők közötti tervszerű munkára külön szerveket létesítsen. Ezt feminizmusnak és a szociáldemokrata hagyományokba való visszaesésnek bélyegezték. Azzal érveltek, hogy a kommunista pártoknak, mivel a nőket elvben egyenjogúsitják, a dolgozó tömegek összességében, általában minden megkülönböztetés nélkül kell dolgozniok. A nőket szerintük a férfiakkal együtt és egyenlő körülmények között kell megnyerni. Ha valaki agitációs és szervezeti téren tekintetbe veszi a Lénin által kiemelt körülményeket, az ellentétes nézet védelmezői ezt mindjárt opportunizmusnak, az elv feladásának és elárulásának minősítik..

in’ z nem új és nem bi- zonyíték” — vélte Lenin. „Ez ne ingassa meg magukat. Miért nincs a pártban sehol — még nálunk, Szovjet- Oroszországban sem — annyi nő, mint amennyi férfi? Miért olyan kicsi a munkásnók száma a szakszervezetben? Ezek a tények gohdolkodóba ejtik az embert. Azók, akik a női tömegek közötti munka szempontjából nélkülözhetetlen külön szerveket elutasítják, abból a szintén nagyon elvi és nagyon radikális felfogásból indulnak ki, amelyet kedves barátaink, a KAPD-isták vallanak. Sze- riiitük csak egyetlen szervezeti formának szabad lennie, a munkásuniónak. Ismerem ezt. Egyes forradalmi érzelmű, dé zavaros fejű elvtársak akkoi hivatkoznak az elvre, ha „a fogalmak hiányzanak”, vágyis amikor nem akarják látni a rideg tényekét, amelyeket tekintetbe kellene venniök. Hogyan törődnek bele a „tiszta elvek” féltékeny őrei a mi forradalmi politikánkba, mélyet a történelem kényszeritett ránk? Mihden szóbeszéd megtörik a kérlelhetetlen szükségszerűségen. A nők milliói nélkül nem lehetséges a proletárdiktatúra, nem lehetséges kommunista építés. Meg kell keresnünk az Utat hozzájuk, kutatnunk, próbálkoznunk kell, hogy megtaláljuk ezt az utat.

(Folytatjuk.)

«w

Ismét vér folyik Szöul utcáin

Hérler amerikai külügyminiszter em ékiratot nyújtott át Dél-Korea washingtoni nagykövetének

azzal a politikával, amelynek célja újabb testvérháború kirobbantása.

Japán vélemények

TOKIO

Az Üj Kína jelenti, hogy mintegy 1500 Japáhban élő koreai állampolgár kedden este tiltakozó gyűlésen bélyegezte meg a Li Szin Man-klikk terrorját. A gyűlésen egyhangúlag hozott határozatban a Japán ban élő koreai állampolgárok támogatásukról biztosítják a

Li Szin Mám-klikk elten harcoló dél-koreai lakosságot és követelik az amerikai csapatok kivonását, valamint Korea békés egyesítését.

Mint az AFP jelenti. Kist japán miniszterelnök szerdán annak a véleményének adott hangot, hogy „a szöuli zendülés a dél-koreai lakosságnak, a legutóbbi választások miatt érzett haragját tükrözi. A japán miniszterelnök hangoztatta, „nem hiszem, hogy a tüntetéseket a kommunisták sugall- mázták”.

Amerika? emlékirat Li Szin Man kormányához

SZÖUL (MTI).

Nyugati hírügynökségek jelentései szerint Szöulban szerdán a biztonsági eTők ismét tüzet nyitottak tüntető csoportokra.

A szerdára virradó éjszaka egy gyalogos hadosztály — élén páncélosokkal — érkezett Szöulba és tovább tart a 38. szé lességi fok térségéből a fővárosba vezényelt katonai egységek bevonulása.

Mint a Reuter jelenti, szerdán reggel harckocsik és géppuskák vették körül a fontosabb kormányépületeket. Különösen nagy létszámú őrség helyezkedett el Li Szin Man elnök háza körül.

A keddi véres harcoknak — mint az ADN jelenti — országszerte legkevesebb 98 halálos áldozata van, a sebesültek számát pedig a nyugati hírügy nökségek ezerre becsülik.

Mint a Reuter jelentette, Dél-Koreának abban az öt városában. ahol. rendkívüli állapotot rendeltek el, szerdán valamennyi iskola zárva tartott. Az egyetemek és a középiskolák az ország többi részében is zárva vannak.

ADN-jelentés közli, hogy Szöulból egyetemisták csoportját vonultak a várostól északra fekvő dombos vidékre. hogy ott folytassák a harcot a liszin- manista csapatokkal szemben.

Az ARP egy hivatalos közleményt idézve azt jelentette, hogy Szöul központjában helyreállították a rendet. A jelentés ugyanakkor beismeri, hogy a főváros külső negyedeiben folytatódnak a harcok.

Mint az AP és az AFP közölte, Li Szin Man kormánya szerdán rendkívüli miniszter- tanácsra ült össze, hogy megvitassa a legújabb fejleményeket. Az AFP értesülései szerint olyan hírek terjednek el, a kormány tagjai arra készülnek, hogy benyújtsák lemondásukat Lt Szin Mannák.

A szerda reggél megjelenő dél-koreai lapok szembetűnően magukon viselik a cenzúra ke- zenyomát. A keddi tüntetésekről szóló tudósításokat sűrűn tarkítják fehér foltok. A szigorú cenzúra ellenére a lapok többsége elítéli a kormány magatartását, s különösen a biztonsági erők brutális fellépését.

Mint az AP jelenti, John Csang dél koreai alelnök, az ellenzéki demokrata párt vezére, sajtónyilatkozatban hangoztatta, hogy a Li Szin Man- kormány csak új választások, kiírásával csendesítheti le a felháborodott kedélyeket. Az alelnök sürgette továbbá a rendkívüli állapot megszüntetését és a biztonsági erők fegyverhasználatának haladéktalan megtiltását.

Tíz pontban foglalt követelésében John Csang sürgette a letartóztatott diákok és tüntetők szabadonbocsátását. a békés tüntetések jogának elismerését, annak megszüntetését, hogy a rendőrség beavatkozzék a diákok életébe, valamint a hatóságok terrorszervezéteinek feloszlatását.

Az Izvesztyija a dél-koreai helyzetről

MOSZKVA

A szöuli események a dél- koráéi nép legnágyóbb tömegmegmozdulását jelentik a dél- koreai háború befejezése óta, de egyszerártiind előre jelzik annak a rendszernek elkerülhetetlen bukását is. amelyet belföldi gyármányú dél-koreai és külföldről behozott amerikai szurónyök tartanak fenn — írja széídai számában az Izvesztyija.

HOhlöv, a cikk szerzője rámutat, hogy a dél-koreai nép a meghamisított március 15-i választásók érvénytelenítését, a bebörtönzötték szábúdónbocsá- tását követeli, és szerhbészáll

WASHINGTON

Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy Herter amerikai külügyminiszter kedden este magához kérette Ju Csang Jang dél-koreai nagykövetet és emlékiratot nyújtott át neki.

Az amerikai külügyminisztérium kiadott közleménye többek közt bejelenti, hogy Herter „hangsúlyozta kormányának súlyos aggodalmát, a legújabb dél-koreai fejlemények és az erőszakos cselekmények miatt”.

A Reuter szerint az amerikai külügyminisztérium nyilatkozata, „szinte példa nélkül áll, tekintve, hogy egy szövetséges állam belügyeivel foglalkozik”. A nyilatkozat megállapítja, Herter külügyminiszter felkérte a dél-koreai nagykövetet, „hívja fel kormányának figyelmét arra a tényre, hogy a dél-koreai események milyen komoly hatással lesznek külföldön és hogy feltehetően a Koreai Köztársaság nemzetközi helyzetének és tekintélyének jelentős meggyengülését eredményezik.”

A közlemény hangoztatja, hogy az Egyesült Államok „mindig is szórós kapcsolatban állt Dél-Koreával, annak barátja, támogatója és szövetségese” és „súlyos aggodalmának” indoklására többek közt megemlíti, hogy elsősorban az amerikai kormány szorgalmazta Dél-Korea

ÉNSZ-felvételi kérelmét.

Herter — folytatódik a közlemény — kifejtette véleményét a dél-koreai nagykövetnek arról, hogy a tüntetések a délkoreai lakosság elégedetlenségét fejezik ki a legutóbbi választások lefolytatásával, valamint „a szabad demokráciával összeegyeztethetetlen elnyomó rendelkezésekkel” szemben.

Az amerikai külügyminiszter javasolta, hogy a dél-koreai kormány a maga jól felfogott érdekében, továbbá a „lakosság bizalmának” helyreállítására tegye meg a szükséges és hatékóny intézkedéseket a demokratikus szabadság- jogok biztosítására, a titkos szavazás fenntartására, valamint a politikai ellenzékkel szemben alkalmazott tisztességtelen megkülönböztetés megakadályozására.

STAMBUL (TASZSZ): „Törökország számára a múlt hét legfontosabb politikai eseménye Hruscsov és Ménderes köl- ésönös látogatásának bejélén- tése Volt” — írja az Aksam című lap. „Törökország és a Szovjetunió kormányfőinek kölcsönös látogatásai fordulópontót jelenthetnek a szovjet —török viszonyban ... Hruscsov közvetlen tárgyalásai az ország pólitikájáért felelős török állámférfiakkal előmozdíthatják a közép-keleti helyzet enyhülését” — állapítja meg a lap, majd rámutat: hógy a Csúcstalálkózó csak áz első lépes a nemzetközi kérdések

A Reuter tudósítója hangoztatja, hogy diplomáciai megfigyelők véleménye szerint az amerikai külügyminisztérium nyilatkozata „nyilvános figyelmeztetés Li Szin Man kormányának”.

Ugyancsak a Reuter szerint, amerikai hivatalos körökben hangoztatják, jelenleg nem gondolnak arra, hogy lemondják Eisenhöwer elnök júniusra tervezett egynapos dél-koreai látogatását.

Egy UPI-jelentés közölte, Stewart Udall amerikai képviselő kedden javasolta, hogy Eisenhower mondja le a tervezett dél-koreai látogatását. A képviselő hangoztatta, a legújabb dél-koreai fejlemények azt bizonyítják, hogy a március 15-i választásokat Li Szin Man pártja rendőri terror segítségével nyerte meg.

A dél-koreai nagykövet újságíróknak adott válaszaiban előbb tagadta, később azonban beismerte, hogy Herterrel foly- tatott megbeszélésén szóba került Eisenhower tervezett délkoreai látogatása is.

A vezető amerikai lapok szerdán a leplezetlen aggodalom hangján írnak a súlyos dél-koreai helyzetről.

A New York Times kénytelen beismerni, hogy „a tüntetők nagy többsége semmi esetre sem kommunista”.

A lap beismeri, hogy a Li SzinMan-klikkel szemben megnyilvánuló ellenállás a március 15-i választásokból fakad, s a választásokat korruptnak, rendőri terror mellett lefolytatott választásnak nevezi.

A New York Herald Tribune azon kesereg, hogy Dél-Korea demokratikus államformája az amerikai példán épült fel, s többek közt az a rendeltetése, hogy megmutatássá: „a szabad nyugati politikai intézmények ugyanolyan jók Ázsia számára, mint amilyen rossz a kommunizmus.”

A New York Herald Tribune megjegyzi, a dél-koreai kormány, „azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy a kommunisták állnak a jelenlegi események mögött...” „ostobaság lenne azonban feltételezni, hogy a kormány ártatlan, vagy hogy magatartása könnyen összeegyeztethető a demokratikus kormányzásról vallott elképzelésekkel”. (MTI)

rendezésében. A csúcstalálkozót fonál bi békés célú erőfeszítéseknek kell követniük. „A török orosz viszóny kedvező alakulása az említett erőfeszítések része lehet és nagy hasznára válhatik az egyetemes békének”. (MTI)

Időjárás jelentés

Várható időjárás csütörtök estig: változó felhőzet, többfelé eső, néhány helyen zivatar. Mérsékelt és^ak-keieti, keleti szél. A nappali felmelegedés a déli megyékben egy-két fokkal erősödik. Várható legmagasabb napdali hőméiséklet csütörtökön 17—20, várható legal acßony^bb éjszakai hőfoérsék!«! 8-11 fok között. (MTI)

Török lap Hruscsov és Menderes kölcsönös látogatásáról