Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-19 / 67. szám

i

népüjsAg

1960. március 19.,

Ha . , .

Brutus ekkor kirántotta tőrét és sújtásra emelé, hogy a következő pillanatban Caesar megtérjen az elysiumi mezőkre.

— Te is fiam, Brutus? — sóhajtott fel Caesar és tógáját fejére borítá és alóra kukucs- kála ki, hogy Brutus „te is, „vagy” nem te is... ”

— Nem, atyám — mondta Brutus, kezének csapásával megállva — még nem vagyok „te is fiam...” Most látám, hogy tőröm életlen vala — szólt Brutus és elrohant tőrt élesíteni.

Ha így lett volna, mi lett volna?

Többek között nincs egy Shakespeare-dráma...

(—ó)

— TERMELŐSZÖVETKEZETI tanácsot hoztak létre közösen a makiári és az andor- naktályai termelőszövetkezetek. A tanács első tevékenysége az volt, hogy az egyforma adottságokkal dolgozó termelőszövetkezetekben egyforma munkaegység-jóváírást állapítottak meg, hogy ne legyen feszültség a termelőszövetkezetek között.

— A HEVESI Állami Gazdaság vöröskeresztes szervezete a közeljövőben nagyszabású tej-bált rendez Heves községben. A tej-bált az alkoholellenes küzdelem jegyében rendezik. Jelenleg az előkészületek folynak.

— EGERCSEH1 községben tz évben is tovább bővítik a Villanyhálózatot. A községfejlesztési alapból 51 000 forintot terveznek villanyhálózat bővítésre.

— ÖTVEN Diesel-erőgépet kap az Atkári Gépállomás. A traktorok nagy része már meg is érkezett. Az VTOS-okból több már kint dolgozik a határban, többet pedig most járatnak be a gépállomás udvarán.

— POROSZLÓN a helyi földművesszövetkezet a mai napon nagyszabású divatbemutatót rendez. A divatbemutatón a nagykereskedelmi vállalat manekenjei mintegy 70 tavaszi ruhát mutatnak be.

— FELVÁSÁRLÁSI Felügyeletet szerveznek április 1-töl minden járási székhelyen. Az élelmezésügyi miniszter utasítása értelmében létre hívott új hivatal feladata a járások fel- vásárlási feladatainak eredményesebb és jobb ellátása, a tanácsok, a hatóságok és a vállalatok munkájának összehangolása és a lakosság jobb ellátása.

— TIZENÖTEZER csirkét keltetett ez ideig a Hatvani Baromfikeltető Állomás. Eves tervük 160 000, de a keltetési idény végére 200 000 csibét akarnak kikeltetni.

— 9000 TERMELŐSZÖVETKEZETI tag vett részt eddig a hevesi járás termelő- szövetkezeteiben szervezett munkacsapat-értekezleteken. Az értekezleteken a tavaszi munkák feladatairól tárgyaltak a szövetkezeti tagok.

Jelentkezés a Debreceni Mezőgazdasági Akadémiára

A Debreceni Mezőgazdasági Akadémia nappali tagozatára jelentkezhetnek most érettségiző középiskolai tanulók, vagy régebben érettségizettek, továbbá középiskolák esti vagy levelező tagozatain ez évben érettségizők. Korhatár 17—30 év.

A középiskolások és az 1957 —58. és 1958—59. tanévben végzettek április hó 10-ig, a jelenlegi, illetve a volt középiskolájuk igazgatójának küldhetik be jelentkezésüket. Az ennél régebben végzettek az akadémia igazgatóságánál jelentkezhetnek: (Debrecen, II.

Böszörményi u. 104.).

Az érdeklődőket a jelentkezéshez szüksége« nyomtatvánnyal a középiskola látja el, de jelentkezési ívet bárkinek küld, tájékoztatást ad az akadémia igazgatósága.

Debreceni Mezőgazdasági i Akadémia igazgatósága.

Frédéric Joliot-Curie

születésének 60. évfordulójára

IV emrég temettük el. Most lenne 60 éves, március

19-én. S mi, akik nem egészen két éve eltemettük, most megünnepeljük hatvanadik születési évfordulóját. Mi, haladó emberek, akik hisszük, hogy a fejlődés útján az emberiség beláthatatlan szép jövő felé tart; mi, elvtársai, akik tudjuk, hogy ez a jövő harcban születik, s harcolunk is érte, mint ő tette; mi, kortársai, akik meghajtjuk tiszteletünk zászlaját korunk nagy szellemei, nagy alkotói előtt, akik között ő élvonalban haladt; mi, fiatalok, akik számára munkájával hozzájárult a korlátlan emberi lehetőségek megteremtéséhez: az atomenergia felszabadításához és békés fel- használásához, egyszóval, mi: — kevés híján — az egész emberiség.

Frédéric Joliot 1900. március 19-én született Párizsban. Kiváló eredménnyel elvégzett tanulmányai után a párizsi Rádium Intézetbe kerül, s ott kezdi tudományos munkásságát. Ebben az intézetben dolgozott a rádium felfedezőjének, Pierre Curienek és feleségének, Maria Skíodowskának leánya, Iréné Curie. Ö lett F. Joliot felesége, s a házasság- kötés után vette fel a Joliot- Curie nevet.

IJ armincöt éves korában lett a Sorbonne tanára, s ebben az évben kapja meg feleségével együtt a Nobel-dí- jat. Jelentős tudományos eredményei sorából ekkor már kiemelkedik kettő: Anderson 1932-ben a kozmikus sugárzás tanulmányozása során felfedezi a pozitront, az elektron ikertestvérét. Ez az atomi részecske ugyanolyan tömegű és ugyanakkora töltésű, mint az elektron, de elektromossága nem negatív, hanem pozitív. Joliot-Curieék 1933-ban megállapítják, hogy kísérleteik során — atommagoknak atomi lövedékekkel való bombázásakor — egyes esetekben pozitronok keletkeztek, tehát a pozitron nemcsak a kozmikus sugárzásban létezik, hanem laboratóriumi körülmények között is előállítható.

A következő év még nevezetesebb, rendkívüli horderejű felfedezést hoz. Alumíniumot alfa-sugarakkal bombáztak, s

ekkor neutronon kívül a természetben jól ismert foszfornak egy izotópja, tehát foszfor keletkezett. A keletkezett foszfor azonban sugárzó, radioaktív tulajdonságú volt, miközben pozitront sugárzott ki magából, átalakult szilíciummá. Ez a kísérlet azt jelentette, hogy a radioaktív anyagokat nemcsak - természetben készen lehet találni, hanem mesterségesen is elő lehet állítani. Ezért kapták meg 1935-ben a Nobel-díjat. A felfedezés rendkívüli jelentőségű volt, mert ennek nyomán állították és állítják elő ma már a radioaktív izotópok egész sorát, s ezek az anyagok az orvos- tudományi, biológiai, műszaki kutatások egész új ágainak kifejlődését tették lehetővé. (Gondoljunk csak a kobalt 60- ra, amely a roppant drága rádiumot helyettesíti és sok területen annál használhatóbb is.)

IQQQban elvégzi azt az 1 V'JU atommagátalakítási kísérletet, amelynek nyomán Hahn és Strassmann felfedezi az uránhasadást, az atomenergia felszabadításának alapfolyamatát. S ezután nemsokára lezárul a békés alkotómunka korszaka, a fasizmus vérbe borítja a világot. "Joliot-Curie azonnal tudja, hol a helye. Tanácsára veszi meg Francia- ország Hitlerék orra elől a

norvég nehézvízkészletet, amely a „csodafegyver” előállításához, azaz az atombomba-kísérletekhez kellett volna. A Franciaországot lerohanó fasiszták elől ő menti meg, s szállíttatja Angliába ezt a körülbelül 180 liter nehézvizet. De ő hazája földjén marad, aktív harcosa lesz az ellenállásnak, s például laboratóriumában robbanóanyagokat gyárt az ellenállás hőseinek.

A háború legsúlyosabb perceiben vállalja az eddiginél is súlyosabb életveszedelmet — belép a kommunista pártba.

A háború után két területen küzd, dolgozik: a tudomány mezején, s 1948-ban megalkotja az első francia atommáglyát, a Zoe-t. A másik küzdőtér a békeharc mezeje. Küzd az atomenergia háborús felhasználása ellen, a tudós felelősségével, a békeharcos töretlen kitartásával. A varsói Béke-Világtanács elnökévé választja, s szava innen még messzebb hangzik az emberiség védelmében. S míg ezért „egyik” oldalon, hazájában, elmozdítják tudományos posztjáról, a „másik” oldalon, 1951-ben megkapja a Nemzetközi Békedíjat.

C'mbersége és példája szo1J bornál maradandóbban őrzi emlékét.

DARVAS ANDOR

EGRI VÖRÖS CSILLAG 12 dühös ember EGRI BRÓDY

Az 57-es riport GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Végállomás: szerelem GYÖNGYÖSI PUSKIN Virrad (szélesvásznú) HATVANI KOSSUTH Szegény gazdagok HEVES

Pár lépés a határ (szélesv.) FÜZESABONY

Az utolsó visszatérés

Egerben este 7 órakor:

A CSODALATOS VARGANÉ

és

Don Perlimplin és Belisa szerelme a kertben

(Madách-bérlet)

i,iiiiaititiiiiiiiiiiiiiiiiIliittiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiii.'i<ii>.k.iiiiaiU)iiiiaiiiiiaitiiiaiiiiianaiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiBiii!iihiii« .■.•■•laiianaiiaiiaiiaiiaitaiiBiiaiiaiia laiiiiiaiiaiiaiiaiia

PÉTERVASARA

Kölyök (szélesvásznú)

muHora i

I960. MÁRCIUS 19., SZOMBAT

Névnap: JÓZSEF

A Nap kél: 5 óra 50 perckor nyugszik: 17 óra 55 perckor.

1900-ban született FRÉDÉRIC JOLIOT-C'URIE francia fizikus. Feleségével együtt fedezte fel 1934-ben a mesterséges radioaktivitást — azt a jelenséget hogy a protonokkal, neutronokkal bombázott elemekből előállított ún. izotópokban a természetben előforduló atommagok figyelhetők meg. Ezért feleségével együtt Nobel-díjat kapott.

u

FREDERIC JOLIOT-CURIE

1885-ben tört ki Pétervárott a munkásmozgalomban nemzetközi jelentőségre szert tett Putyilov-gyári sztrájk.

1944-ben e napon szállták meg a fasiszta német csapatok Magyarországot, a Horthy-hadsereg semmiféle ellenállást nem fejtett ki.

1950-ben a Béke-Világtanács határozatot hozott az atomfegyverek eltiltásáról.

Néhány szó

a furfangosok bajnokságáról

Az Országos Rendező Iroda egy különleges műsorával keresi fel megyénket. A nagyon divatos kérdés-felelet, dupla, vagy semmi játék egyik formája a „Furfangosok megyei bajnoksága”, amelyben a játék segítségével megszűnik a távolság a színpad és a nézőtér között. A közönség — persze, csak aki akar —, maga is szereplője lesz az előadásoknak, mondotta az ŐRI szervezője.

A „furfangosok” eddig kétszer foglalkoztatták az ország közvéleményét. Egy éve rendezte meg az Országos Rendező Iroda az 1959. évi országos bajnokságot. A tíz városban rendezett elődöntő után az országos döntőt Budapesten, az Erkel Színházban, majd nyáron a Balaton mellett a „Furfangosok balatoni bajnoksá- gá”-t.

A műfaj nagy sikere és népszerűsége indította az Országos Rendező Irodát arra, hogy 1960. évben nagy tömeget megmozgató mozgalommá fejlessze.

Az országos bajnoki címért most először indul megyénként a verseny. Az év végére jönnek össze a megyei bajnokok, hogy az országos döntőn elváljék, ki lesz a legérdemesebb az országos bajnoki kitüntető címre.

Bács, Szolnok, Borsod, Csongrád, Békés, Hajdú megyék után a mi megyénk is sorra került.

A játékokat Pálos Miklós vezeti, aki immár egy éve végzi ezt a munkát és bízvást nevezhetjük a játékvezetők bajnokának. Bár mindig ő kérdez, a játékok és válaszadások során többször kerül olyan helyzetbe, amikor bizonyítania kell rátermettségét, különleges érzékét, igazságos ítélőképességét.

A játék nagy műsor keretében megy. Egyik legnépszerűbb tánczenekarunk két kiváló táncdalénekessel és a játékokhoz szükséges színészekkel.

A kérdések zöme a megyei művészi, gazdasági, politikai és tudományos adatokat dolgozza fel. Nem nehezek. Minden megyéjét ismerő, szerető és újságolvasó ember meg tud felelni rájuk.

Érdemes olvasni a megyére vonatkozó irodalmat, sajtót, mert a győztes megyei bajnok a dicsőség mellett még komoly értéket is vihet haza a tarsolyában.

intiiBHaiiBiiBiiaiiBiiaiiaHaiiaiiBiiBiiBiiaiiaiiaiKiiaiiauBi iiiai.aiiauBiiaiiBiiatiaiis-iaiiiiiaiiaiiaiiaiiaitiiiBiiiiiaii*

A PERPÁC gerincének árnyéka már a Hidegkút-lapos fenekére nyújtózkodott, amikor a munkahelyünkről a szállásunk felé iparkodtunk. Ahogy a Szoros-Kőporost elhagytuk, elénk tárult a katlanszerű Hidegkút. Balra az út mentén szétszórtan a kon- da. Széleskarimájú kalappal, vállravett szűrrel, botjára támaszkodva állt a kondás. Ö még nem vett észre bennünket, de a lábától már felboly- dult egy kétöklömnyi, cingár kutya, és rettentő csaholással szaladt felénk. Nevetni kellett ezen a berzenkedő kis jószágon, amely a fajtájára jellemző hűséggel szolgálta sovány kosztját. Szürkeszínű puli lett volna, de ruházat dolgából igencsak szűkében állt. Csak ott szerénykedett rajta gyér szőrzet, ahol fogával és hátsó lábaival már nem fért hozzá, mert a bolhák miatt minden egyéb helyen lerugdalta vagy levacorogta fogaival magáról. Hanem ugatni, berzenkedni úgy tudott, hogy nevetni kellett a kölyök buzgalmán.

A nagy csaholásra lassan felénk fordult a kondás is. Csak most láttam, hogy micsoda pompás figura. Hosszú, hófehér haj bújt kifelé széleskarimájú, fekete kalap alól s ugyanilyen színű vastag, bozontos szemöldökök árnyékolták a szemeit. A szemei... Mint egy ártatlan fiatal lány világos, búzakék szemei úgy vidámultak a bozontos szőrzet alatt. Sehogy sem illettek a bozontos szemöldökök és a jókora, bozontos bajusz közé.

— De mérges kutyája van, bátyám — köszöntem oda. Az öreg felemelte állát a botvégéről és úgy válaszolt:

— Hiszen, ha akkora téhecs- csége volna, mint hangja ... rögvest lenyelné az embert — válaszolt.

KEZET FOGTUNK és bemutatkoztam. Az öreg csak hümmögött valamit és a kis puli is megcsendesült. Leült vagy három méterre és úgy leste a gazdáját, mintha állandóan az utasítását várná. Az öreg sorjában szemügyre vett bennünket. Meleg volt nagyon, a szöges bakancson meg rövidnadrágon kívül minden egyebünk a hátizsákban lapult.

— Fájin bakancsuk van — mondta elismerően.

— Ezt nem tudja megenni a kő — mondtam neki.

— Aztán honnét?

— Itt a Subalyukban dolgozunk, most megyünk a szállásunkra.

— Hát az hol vóna?

— Itt a szárvölgyben, a vadászházban.

— Oszt mit kuthásznak abba a lyukba?

— Megnézzük, hagytak-e ránk valami örökséget ősapáink — montam nevetve.

— Aha! Értem ... Kincset keresnek, mi?

— Hát nem éppen kincset, mert állatcsontokat és kőeszközöket keresünk ott. — A csodálatosan szép, kék szemek huncutul villantak.

— Pudvás csont meg kava- csok?... — és hamiskásan mosolygott.

Második találkozásunk alkalmával már a kis puli is, gazdája is barátságosabb volt hozzánk. A haragos kiskutyát „lekenyereztem”, a gazdáját meg érdekelte a munkánk és afelől faggatott. Társaim hazamentek, én meg maradtam egy kis tereferére. Figyelmesen hallgatta a barlang feltárásáról szóló fejtegetésem, aztán megkérdezte.

— Osztán van-e már valami haszont

A paksus

— Van!.

Letettem a hátizsákom cs kivettem néhány kőeszközt a dobozból.

— No, nézze! Ez a kincs, amit mi keresünk. — Volt közte néhány kovából pattintott kisebb vakaró és penge is. Az öreg a kezébe vette és forgatta az ősi eszközöket.

— Aztán má ezék is pipáztak?

— Hogy, hogy? — kérdeztem csodálkozva jóízű nevetéssel.

— Hát ehun a kova, amivel csaholtak a taplóra — mondta meggyőződéssel.

Nem pipáztak ezek, bátyám, mert akkor még azt sem tudták, hogy mifán terem a pipa.

— Akkor a már régen léhe- tétt... tán még Noé idejin — mondta elgondolkodva.

— Még ennél is régebben használták ezeket az eszközöket.

— No! Csak nem Ádám apánk jádzott velék?

— Még annál is régebben — mondtam neki. Erre az öreg összehúzta szemöldökét és úgy nézett rám.

EZ ALKALOMMAL később az élete folyására tereltem a szót.

— Hát megvónék — így az öreg. — Csak ne vóna az a sok gizgaz.

No, ebből nem sokat értettem, de azt sejtettem, hogy nem a hegyoldalakon tenyésző gizgazra gondolt.

— Azelőtt jobb vót. Nem vót ez a sok irkafirka, Most má teszem azt egy ilyen malacot ád vagy vesz az ember — a puli felé intett — má paksus kéll rula.

Jól láttam azt az égszínkék szemeit elmélázással villogni a kalap karimája alatt.

— Akkor vót még jó, amikor gyerék vótam ... Az apám sósé emlégette a paksust. No. jó is nézett vóna ki, teszem azt Vidrócki, ha paksust kértek vóna tüle.

— Hallott tán Vidróckiról, bátyám? — Az öregnek felvidult a szeme.

— Láttam is — szólt hozzám. Egy éccaka égyütt is aluttam vele. Látta má ott a halomná azt a kalyiba helyet?

— Láttam.

— No, ot vót az apámnak égy záros kalyibája. Én is vele tanyáztam, mert jó vót ott. Égy éccaka ugat a kutya, aztán kopognak az ajtón. Apáfn félkel, oszt kérdi, hogy ki az? Hallottam mikor a vendég kérdi: Magad vagy-é?

Magam — mondta az apám. No, akkor bemék. Ahogy apám világot gyújt, meglát engém: hát ez ki? A fiam — mongya az apám. — Szép fekete szűr vót a vendégén, dicsérte is apám, hogy de szép szűröd van. Hol vétted?

— Csináltattam Rimaszombatba, a szűrszabóná! Beszélgettek sokáig az apám meg' még megkérdezte: mére jár errefelé?

— Vót égy kis dógom itt a szomszédba — mondta a vendég. Reggel, mikor a vendég elköszönt, a szűrét a kampón hagyta.

— Hát a szűrőd? — kérdi az apám. A vendég nevetett..

— Nagyon dicsérted, úgy Iá tóm, teccik. No, horgyad egészséggel, én majd csináltatok másikot. Avval elmént. A szűr ott lógott a kampón, csak ünnepnap vette fel apám. Valami haragosunk félgyújtotta a k ilyibát, oszt ott égétt a fekete szűr is. Csak a csattya maradt meg. Ewóna é — húzta

előbbre a szűre csatját. Rávarrattam a szűrömre, mert e* a Vidróckié vót... Mert, mondom, akkor még nem vót fon» tos a „paksus”.

LÁTTAM, HOGY az öregnek nagyon a begyében van a „paksus”, hát otthon megkérdeztem az erdészt, hogy miért neheztel úgy miatta az öreg. Az erdész jóízűen nevetett és elmondta, hogy nagy sora van annak. Egy alkalommal a falu kondájából eltűnt hat süldő. A kondás tűvé tette érte az erdőt, meg a környező falvakat, de mintha csak a föld nyelte volna el őket, se hírük, sem hamvuk. A pandúrok aztán kikajtatták, hogy az öregnek van benne a keze. Persze, akkor még szemrevaló legény volt. Szálanként szedték kifelé a bajuszát, de nem vallott. Kutya kemény legény volt az öreg és egy mukkot sem tudtak volna belőle kiszedni a süldőkről, de azon ijedt meg, hogy csupasz marad az orraalja és világcsúfja lesz belőle. így aztán megmondta, hogy az apátfalvi vásárban keltek el a süldők. Megülte Miskolcon a megyebörtönt, majd hazakerült. Itthon, főtt is a tanács feje, hogy mi a ménkűt csináljanak vele. Az egyik tanácstag aztán azt mondta: Tudják mit, atyámfiai? Fogadjuk meg kondásnak. A tanácstagok meghökkentek az indítványon.

— Kutyára bízzuk a hájat? Az indítványozó azonban megmagyarázta:

— Hát nem tudják kentek, hogy zsiványból lesz a legjobb pandúr? Ettől ugyan a herkópáter se tud ellopni még egy szopos malacot se, nemhogy disznót.

ÜGY IS LETT. Nem is volt többé hiány a kondából, de azért az öreg soha nem tudott megbékélni a paksussal.

Dancza Janó*