Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-16 / 64. szám

5 I960, március 16., szerda NÉPŰJSAG H Kerecsent!! Téglagyár felkészült a termelésre H? marosan megindulnak új­ra a gépek, az agyaggal meg­rakott csillék újra megkezdik folytonos útjukat az üzem és a bánya között, a forró kemen­cékből újra magasra száll a füst a Kerecsenéi Téglagyár­ban ... A munka azonban a hosszú téli hónapok alatt sem szüne­telt. A gyár dolgozóiból 54-en vettek részt a munkában, vé­gezték a bányában a fedési munkákat, s a gépek téli nagy­javítását. Az 1958-as évben gé­pesített téglagyár gépeit kü­lönös körültekintéssel és sze­retettel készítették fel az idei év munkáirg. Lelkes és hoz­záértő munkájukat már a ha­táridő előtt befejezték az ösz- szes gép, gépi berendezés elő­készítését, téli nagyjavítását. Megtörtént a gépek bejáratása, s eközben egyik gépnél sem került felszínre hiba, vagy hiá­nyosság, a Heves megyei Épí­tőanyagipari Vállalat főmérnö­ke nyugodt lelkiismerettel alá­írhatta nevét a gépek átvéte­lét igazoló papírra. Á tél folyamán kicserélték, kiegészítették a munkavédelmi berendezéseket, új tűzvédelmi berendezéseket szereltek fel, s több ésszerűsítést, újítást va­lósítottak meg, amivel a hónap közepén beinduló termelést meggyorsítani, illetve meg­könnyíteni tudják. Az üzembiztonságot növeli a felvonószalag meghajtásánál alkalmazott újítás. Az eddig láncmeghajtással működő szál­lítószalagnál hetenként történő kisebb-nagyobb üzemzavar, ami komoly kiesést jelentett a termelésből. - Most az egyik dolgozó javaslatára a láncmeg­hajtást fogaskerékmeghajtásra módosították át, így az eddigi üzemzavarok lehetőségét a leg­minimálisabbra csökkentették. Módosították a kocsik fékbe­rendezését is, az eddigi két kerék helyett négy kereket fé­keznek, s a biztonság növelése mellett jelentősen csökkentik az anyagfelhasználást, mert az új fékberendezést hulladékfa­anyag felhasználásával készí­tik el. • Megkönnyítették a lefedést végző dolgozók munkáját is. A szomszédos kőbánya lőmes- terének irányításával robban­tással lazítják meg először a talajt, s így a nehéz fizikai munkát igénylő csákányozásra nincs szükség. Nagy jelentősé­get tulajdonít a téglagyár ve­zetősége a kotrógép kiömlő nyílásának elzárására történő újításnak. Az újítás bevezeté­sével — amelynek elfogadása jelenleg a kipróbálás stádiu­mánál tart — megszüntetik a gépállást, s a folyamatos mun­kájává] lehetővé válik, hogy a kocsik cserélésénél kiküszöböl­jék az időkiesést. A régi megbízhatatlan bá­nya helyett új bánya felfede­zését kezdték meg. A gépek próbajáratása utáni napon kezdték meg az első próbafú­rásokat, s rétegenkénti talaj- vizsgálattal igyekeznek új, bő készletű bányát biztosítani az üzemnek. Abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy az új bánya helyének távolsága nem jelent problémát, mert két „Kuli” vontatóval rendelkez­nek. Az égétőkeméncék javítás alatt vannak, de a javítást végző dolgozók kijelentették, hogy munkájukat a határidő előtt két héten belül befejezik, s lehetővé teszik már április első felében az égetés megkez­dését. A feltételek biztosítva van­nak a termelés megkezdésére, most már csak a téglagyár dolgozóinak munkáján múlik, hogy az időjárástól függően, 15—20-a között megkezdődő nyerstéglagyártással teljesíteni tudják havi 35 ezres és évi 5 és félmilliós téglagyártási tervüket. (P. E.) (Juödáiúk. Apró asztalkák, székecskék, az asztalon tányérkák és mint­ha csak terülj-terülj asztalká­mat kiáltott volna valami me­sebeli tündér, máris ott az ap­róságok előtt a párolgó leves. A Zsuzsikák, Katikák, Pistikék és Jancsikák jóízűen esznek és a kedves szakács néni máris hozza a finom mákos csíkot. — Én ezt nem szeretem ... — tiltakozik az egyik szöszke kis­lány, de az óvónéni biztatására mégis nekifog, aztán, uramfia, máris úgy megy az evés, mint a karikacsapás. — Háromtól hatéves korig vannak nálunk a gyerekek — meséli Szabó Eszter óvónő, de beszélgetésünket gyakran fél­be kell szakítani, mivel hol az egyik, hol a másik apróságnak akad valami mondani, kérdez­ni valója. A falon érdekes na­pirendet pillantok meg és most erre kérek magyarázatot a kedves óvónénitől. — Nálunk minden gyereknek két neve van — magyarázza a használati utasítást Szabó Esz­ter. — Egyik a saját „igazi" neve, a másik, amit itt kap, az óvodában. Erre azért van Szükség, mert a kis óvodások még nem tudnak olvasni, így képek, ábrák kellenek ahhoz, hogy eligazodjanak a napi­renden. Álljon fel „Hóvirág” — szól az óvónéni és máris fel­pattan Kovács Marika. Hó­virág ugyanis Marika második neve és hóvirágot rajzoltak ka­bátjára, törülközőjére, fogasá­ra az előszobában. Nos, hát a kis Hóvirág ma a napos és bi­zony, sok minden tisztet kell neki ellátnia. Napostársa Men- czel Gyurka, aki másik nevén Barack. Jól megértik egymást és egyformán felelősek azért, hogy a napost teendőket hiány­talanul ellássák.' Az óvoda második termé­ben találkozom az egri Farkas­völgyi úti óvoda vezető óvó­nőjével, Fitala Endréhével, aki nagy-nagy szeretettel beszél a hatvannyolc apróságról, óvo­dájuk lakóiról. A gyermekek­ről beszél, de azt is elmeséli, hogy az apróságok szülei, óvo­dájuk Szülői Munkaközössége mennyit fárad, és mennyi mindent megtesz és megtett már eddig is azért, hogy az V. számú iskola óvodája minél szebb, csinosabb legyen, és hogy a kicsik igazán jól érez­zék magukat második ottho­nukban. Mert itt a függönyt, a térítőkét mind a szülők készí­tették, adták az óvodának. Ar­ról is szó esett, hogy az óvoda két patronáló üzeme, az egri Lakatosárugyár és a Város­gondozási Vállalat is gon­dol az apróságokra, a csöpp kis emberkékre. A Lakatos­árugyár például ruhafogasó- kat, kályhavédőrácsokat, törül- közötartókat készített az óvoda részére, a Városgondozási Vál­lalat pedig tavasszal az óvoda udvarán levő kertét, parkokat hozza rendbe. De erre az óvodára éppúgy, mint a többire, államunk is igen jelentős összegeket költ minden esztendőben. Nincs esztendő, hogy valamivel ne bővülne, épülne, szépülne mindegyik Az elmúlt évben kiadásaikból 210 ezer forintot térített meg az állam, de máris újabb tervek állnak készen, hogy a farkasvölgyi óvoda, Eger egyik legrégibb óvodája, tovább épüljön, fejlődjön. Szalay István Az apci kohászok — Miből adódott ez a nagy­összegű önköltségcsökkentés? — A vállalat műszaki dolgo­zói rendkívül nagy súlyt he­lyeztek a pontos technológiai utasításokra. Folyamatosan és nagy türelemmel oktatjuk er­re a munkásokat és gyakor­lati útmutatásokat igyekszünk adni számukra. Munkásaink jól tüdják, hogy főleg import­anyagokkal dolgozunk, Auszt­ráliából, Kínából és a Szovjet­unióból érkeznek a drága érc­szállítmányok. A ferroman- gán olvasztása például 500— 600 percig tar­tó folyamat és a kohászok szaktudása, munkához va­ló hozzáállása nagyban be­folyásolja a kinyert fém mennyiségét és minőségét. Egy jó olvasz­tár egy tégely­ből 1000 kilo­grammot ter­mel ki, míg a gyengébb munkás csak 900-at. A kü­lönbség 100 kilogramm, de ennék értéke 2500 fórint. És naponta 5—6 tégelyt üríte­nek, tehát, ha jól dolgoznak kohászaink, egy nap alatt 15 ezer forint önköltségcsökkentést érhetnek a el a ferromangán olvasztásá­nál. A ferrövandálium ton- nája 260 ezer forint. Tíz kilogrammos anyagmegta­karítás 2600 forintos önkölt­ségcsökkentést jelént, tehát nagyon ügyelnünk kell az ol­vasztásnál és az előkészítés­nél. Ez mindnyájunk köteles­sége, no, meg érdeke is, mert ezután kapjuk a nyereségré­szesedést. -nkább kétszer elol­vassuk a technológiai utasí­tást, munka közben és nagyon vigyázunk a mázsálásnál, hogy az elegyösszéállítás pontos le­gyen. Ebben a tégelyben az előírás szerint 148 kilogramm a vasreve, Kovács Zoltán a legfiatalabb köztünk, de már ő is tudja, hogy az nem lehet 150, hanem csak 148 kilo­gramm — magyarázza Serfő­ző István, pörkölő szakmun­kás. Toldy István így foglalja össze a csoport mindennapi teendőit: megnyertük a kong­resszusi versenyt, de nem bíz­hatjuk el magunkat. A ver­senyt tovább folytatjuk ha­zánk , felszabadulásának 15. éves emlékünnepére és úgy érezzük, hogy ez erkölcsi kö­telességünk. Havonta értéke­lik munkánkat és ha összefo­gunk, nem maradhatunk 1* most sem. — Hol tanulták ezt a mes­terséget, Misinszki szaktárs? — Mi tagadás, egyikünk sem született kohásznak. Van, aki földműves volt, vagy a vasút­Minden renfloen, a mai nap jól sikerült. Ez lát­szik Serföző István és Misinszki Flórián kobá- szok megelégedett mosolyán. Még csak egy éve tanulja a saak- mát, de jó kohász akár lenn! Ko­vács Zoltán és bizonyára Így iá lesz, mert segítik az idősebbek é* az üzem is. nál dolgozott, én meg a sélypi malomban kerestem a kényér­re valót. A csoportból móst ketten járunk kohász-tanfo­lyamra. Gulics és Serföző szaktársak már elvégezték, hát mi sem maradhatunk le, mért úgy gondoljuk, hogy holnap jobban kell dolgoznunk, mint ma: Van még tennivaló bő­ven, de akad is tartalék, csak élnünk kell vele. IVT em, nem maradnak le a nagy versenyben, sem Apcon, sem nemzetközi vi­szonylatban. Az Apci Fémter- mia Vállalat fiatal üzem, ez meglátszik a modern épület­tömbön, a laboratóriumon, de főleg az emberek munkalen­dületén. Itt sokan még most tanulják a szakmát, de főbben már kimagasló eredményekkel öregbítették a vállalat hírne­vét. Hazánkban új iparágakat teremtettünk, modern gyára­kat építettünk az utóbbi évek alatt, de legnagyobb értékünk a szaktudásban és általános műveltségben egyre gyarapo­dó munkásosztályunk. FAZEKAS LÁSZLÓ kisbaba, visszajön ide. Csak nem képzeli, hogy ilyet meg­engednék ... Viola kórházi éjjeliszekré­nyén nem fértek el a virágok. — Három és félkiló —, mondta ugyanúgy, mint min­denki, akivel megtörtént az élet kifürkészhetetlen csodája és teste megvált a titkától. Arca most megenyhült, bol­dog, nevetős volt, amilyennek soha nem látták. Aztán ko­csit küldött érte a vállalat, s az asszonyok egymást váltva segédkeztek nála, hogy töré­keny alkatát megkíméljék az első hetekben. SENKI NEM GONDOLTA, hógy Viola csak mások szemé­ben látszik gyöngének. Erős volt testben is, ugyanúgy, ahogy lelkében, s annyira, mint minden nő, aki anya lett. A három hónap letelte után kétfüles kosárkában hordta be reggelenként And­riskáját, s négyóránként át­szaladt hozzá a bölcsődébe. A tompa bot sietős kopogásáról az egész folyosó tudta: móst megy Viola a fiához. Néhány hónap múlva már mindenki elfelejtette a rend­kívüli történetet, s csak a ré­gi Violát látta a nagy titkár­női íróasztal mögött. Pedig ha jobban megnézik, láthatták volna, hogy tárgyilagos tekin­tete mögött büszke, fensőbb- séges mosoly bujkál. Azt azon­ban, hogy ki lehet Andriska apja, senki nem sejtette to­vábbra sem. Amikor a kisfiú már beszélni tudott, s együtt mentek hazafelé, úgy kapasz­kodott anyja botjába, mintha a szoknyája, vagy keze lenne. A bot nélkül el sem tudta volna képzelni a mamát, ha elindultak, ő már szaladt ve­le, vitte az anyjához, S míg Violának is vigyázva kellett kopognia a lépcsőkön, ugyan­úgy óvta kisfiát, mint más asszony, mint minden anya, mint minden óriás ... A vállalat előtt a parkban már másodszor zöldelltek ki a fák, amióta Andriska megszü­letett. ötóra felé nagyon gyak­ran lehetett látni, a bokrok mögött egy magas, figyelő sze­mű embert, aki úgy bámult a bottal és kisfiúval ballagó asz- szonyra, mint valami áhítatos csodára. A járókelők nem tud­ták, hogy a túloldalon, annak a kisfiúnak a szeme milyen kísértetiesen azonos a figyelő fiatglemberével, s kócos, feke­te haja pontosan olyan ék­alakban nőtt homloka köze­pén, mint emennek. Néha utá­nuk ment, messziről és hazáig elkísérte őket. VIOLÁÉK egyszer nem a szokott úton mentek hazafelé, hanem Andriska kedvéért át­jöttek a parkba, a hintákhoz. Violát követte egy tekintet, meg is érezte és arranézett. Megrezzent, ösztönösen meg­fogta kisfia kezét. A rózsafa­bot gyorsabban koppant a ka­vicsos úton. A szempár tulaj­donosa tétován megindult utá­nuk, majd szaporán csikor­gatta a kavicsot talpa alatt, s mivel bot nélkül gyorsabban lehet menni, hamarosan utol­érte őket. — Viola... hadd nézzem meg a ... — Ki ne mondja! — riadt meg az anya. A kisfiú tétován nézte a mögötte kullogó embert, aztán az anyját. — Mama, ki ez a bácsi? — Nem tudom ... — Nagyon kérem, adjon al­kalmat, hogy megbeszéljünk mindent... — Nincs mit megbeszél­nünk ... — Bácsi, te szereted a cso­kit? Mert nekem van ... Adok... Andriska botladozva lépke­dett, miközben zsebéből egy desszertet kapart elő, s kérdő- leg, hogy jó lesz-e, anyjára nézett. Viola arcán két fé­nyes ezüst szalagocska szaladt le, mire a kisfiú zsebrevágta a csokoládét és ellenségesen pillantott a férfira. — Mama, ne sírj, nem adok neki... — Viola, maga nem tudja milyen rettenetes nekem ezt látni... — Ne sajnáljon, higgye el. semmi oka rá. És magát se sajnáltassa. Annyi nő van a világon, aki boldogan szülne magának gyereket, látja, még olyan is volt, aki beérte így... — Vióla, kérem ... — Tudja, vannak dolgok, amelyeken nem lehet változ­tatni .., Ha az ember lekési a szín­házi előadást, másnap meg­nézi mégegyszer, ha éppen ki­váncsi rá. Sok mindent lehet pótolni, ismételni... De az el­vesztett bizalmat, a szerelmet mégegyszer visszaváltani... ó, az nem megy mindenkinek ... — Próbálja meg mégegy­szer ... Viola keményen előrenéz, s úgy fogja a kisfiú kezét, hogy a gyerek behúzza a nyakát, nyöszörög, érzi a szorítást. Az anya megrázza gyengén a fe­jét, belül azonban erősen mond nemet és már mosolyog is. Hi­ába ér csak válláig annak az embernek, aki néhány boldog hét után ijedten elment a fe­lelősség elől és most, hogy ön­magát látja újra születve, ka­paszkodik. Nagyon magasnak érzi magát Viola. Ogy néz le, mint a pacsirták, akik éne­kelve, gyönyörködve keringe­nek a földi világ felett. A FÉRFI lemarad és nézi, amíg lendül a hinta a kisfiú­val. Csak akkor jut eszébe, hogy a tábla csokoládé, amit mindennap magával hozott, megolvadt a zsebében, amikor már nem látja őket. Viola meleg, földszagú leve­gőt érez, szaladni, ugrálni len­ne kedve, mint egészen kis­lány korában, amikor még nem lett beteg, s hogy haza­érnek kinyitja az ablakokat. Andriska kiabál: — Mama, gyere birkózzunk! Mama, te olyan erős vagy! És birkóznak. A kisfiú ne­vetése néha elcsuklik, de azért újra kiabálja: „Még, még!” Viola pedig vigyázva, óvato­san gyömködi. Hiszen olyan parányi még az a kisfiú, ő pedig őlyan erős... A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tájegységi értekezlete Egerben A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság március 16-án, szerdán délelőtt 10 órakor táj­egységi értekezletet tart Eger­ben, Nógrád, Heves és Borsod megye népi ellenőrzési bizott­sági tagjai, függetlenített mun­katársai, valamint a három megye járási népi ellenőrzési bizottsági elnökei számára. Az értekezlet tárgya az 1959-es év eredményei és a további feladatok meghatáro­zása. Előadója Qczel János elvtárs, a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság elnöke, Tartós papír műsxálhulladékból Eredeti magyar eljárást dol­goztak ki a Budapesti Műszaki Egyetemen a műanyagból ké- izült papír előállítására. A Könnyűipari Minisztéri­um megbízásából az egyetem szerveskémiai technológiai tanszékén dr. Csűrös Zoltán professzor, Kossuth-díjas aka­démikus hosszú kísérletsoro­zattal kidolgozta a magyar műanyagoknak legmegfelelőbb, úgynevezett száraz papírgyár­tási eljárást. A Papíripari Kutató Intézet most fejezte be ellenőrző kí­sérleteit. A vizsgálatok igazol­ták, hogy az új módszerrel készített papír sokkal tartó­sabb a cellulózból gyártottnál, nem szakad, nem gyúródik annyira. Ez a magyar eljárás a kül­földiektől eltérően alapanya­gul nem műszálat, hanem an­nak csak a hulladékát hasz­nálja fel. A termelési költség tehát nálunk alacsonyabb, de még mindig meghaladja vala­mivel a cellulózból készült pa­pírét. Ez a különbség azonban bőven megtérül a sokkal na­gyobb élettartam következté­ben. A száraz eljárással készült műanyagalapú papír félüzemi gyártása előreláthatólag a kö­zel jövőben megkezdődik. Fólmilliós költséggel artézi kút épül Tarnaszentmiklóson Eddig minden harmadik esz­tendőben új kutat kellett fúrni !Tarnaszentmiklóson, de még egy sem sikerült olyan jól, hogy egyszer s mindenkorra 'megoldotta volna a falu víz­ellátási problémáit. A községi tanács ebben az esztendőben végre ezen a téren is teljes rendet akar teremteni & fél­millió forintot fordít egy, ártézi kút fúrására, amelynek mun­kái előreláthatólag májusban kezdődnek meg és augusztus­ban fejeződnek be. Ha ez a kút beváltja a hozzáfűzött re­ményeket, a következő idők­ben víztornyot építenek a köz­ségben, hogy a kút vizét min­den utcába elvezethessék; 4 lene ezt jobban csinálni? — Kik járnak most élen ; termelésben? — A munkások a jók közü is a legjobbnak ismerik e Gulics Pál kohász csoportját Céltudatos és szívós munká' jukkái megérdemelten nyertél meg a kongresszusi versenyt A feladat nem volt könnyű mert az üzem térven felül 881 ezer forintos önköltségcsök kentést vállalt. Sokan hitetlen kedtek, fej ükét csóválták, vagi csak magukban morogtak hogy majdnem egymilliós ön költségcsökkentés . azt má: nem lehet, az nem fog sike rülni. De .ma már hiteles ok Hiányokkal tudjuk igazolni hogy vállalatunk 1 600 000 fo rintos eredményjavulást ért el s ebben nagy része van Gulic Pál csoportjának — büszkéi kedik az apci kohászok sike reivel az üzem fiatal mérnöke K ékesvörös lángnyelvek vibrálnak, sistereg, forr a több tonna súlyú ferrovaná- dium massza és pokoli hőséget áraszt magából. Kicsit odébb munkások dolgoznak. Az egyik homlokára tolja védőszemüve­gét, állványra helyezett könyv fölé hajlik és kemény férfi­arcán feszült figyelem tükrö­ződik. A technológiai utasítást tanulmányozza. Maga mellé inti egyik társát és ketten ta­nakodnak. hogy betartottak-e minden utasítást, hogyan kel-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom