Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-11 / 60. szám

4 NÉPtJSÄG 1960. március 11., pénteft iiiltsi Őszülő fejjel is... A falusi asszonyok egyre jobban megtalálják a helyüket a termelőszövetkezetben, s nem megy már ritkaságszámban az, ha valaki őszülő fejjel, évtize­dekkel a háta mögött tanulni kezd, hogy jobban megfeleljen a. szövetkezetben a reá bízott feladatnak. Jellemző ez a lő­rinci Petőfi Tsz asszonyaira is. Szívesen vállalnak munkát a szövetkezetben akár növény- termesztésről, akár kertészet­ről van szó. Sőt, büszkén me­sélik, hogy az 53 éves Kalócz- kai Andrásné még egyhetes tanfolyamra is elutazott. Ö lesz a szövetkezet baromfitenyésze­ténél a vezető, ősz fejjel fo­gott hozzá ő is a tanuláshoz. Lám, mintha csak visszafiata­lodnának ezek a falusi asszo­nyok, amikor levetik magukról az egyéni gazdaság nyomasztó gondját, terhét. — d. — — TEGNAP, csütörtökön út­törővezetői értekezletet tartot­tak a hatvani városi és járási úttörőcsapat vehetői. Mind a 20 úttörőcsapat benevezett a felszabadulási seregszemlére, s a tegnapi tanácskozás során a nyomolvasó mozgalom eddigi eredményeiről és a nyári tábo­rozás terveiről tárgyaltak. — ÜNNEPI NAGYGYŰ­LÉST tartottak Ecséden hét­főn este. A nagygyűlés elő­adója Bukovinszki Vilmos, a hatvani járási pártbizottság munkatársa volt. A gyűlésen több mint háromszázan vet­tek részt, melyen a részve­vőket az iskolások kultúr­műsorral köszöntötték. Nagy Piroska. — A HATVANI CUKOR- és Konzervgyár közelmúltban új­jáalakult kultúrcsoportja már­cius 26-án Fehér Klára: A te­remtés koronája című, három- felvonásos vígjátékát mutatja be az üzemi művelődési ott­honban. — EGERSZALÓK község­ben az ez évi községfejlesz­tési alapból 1800 méteres szakaszon villanyhálózat bő­vítést kívánnak létrehc ú. A bővítésre 274 000 forintot terveztek. — A KÁPOLNÁI Űj Élet Termelőszövetkezet felújított istállóiba kivitték a lovakat. Megkezdődött a szövetkezet­ben a tavaszi munka is, mely­nek során több mint ezer négyzetméter területű meleg­ágyat készítenek. Melegágy­ban nevelik majd 60 katasz­teri hold dohánynak szükséges palántákat is. — KÉT ÜJ ISTÁLLÓ épí­tését kezdik meg Kápolnán. A két istálló 90 férőhelyes lesz, amelyet egy malom melléképületéből alakítanak át. Ügy tervezik, hogy május 1-re átadhatják rendetetésé­nek és így a szövetkezet tag­jai bevihetik a közösbe ál­latállományukat. — TOVÁBB bővítik a kará- csondi Művelődési Otthont. A község lakói saját erőből tár­sadalmi munkával és állami támogatással ez évben mint­egy 300 000 forintot fordítanak az épületre. A bővítés során a kultúrház 400 személyes be­fogadóképességű lesz. EGRI VÖRÖS CSILLAG Virrad (szélesvásznú) EGRI BRODY Bűntény, vagy? ... GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Ismerték egymást GYÖNGYÖSI PUSKIN Májusi emlékek HATVANI KOSSUTH Horgász a pácban HEVES Emberi sors FÜZESABONY Nincs előadás PETERVASARA Nincs előadás f Poroszlói Közlöny 1902 műsora ■ Egerben este 7 órakor: LUXEMBURG GRÓFJA CBianco-bcrletl Kézzel írott, négyoldalas újságot tartok a kezemben. Valahonnan, talán az iratse­lejtezés során került elő és megsárgult lapjain alaposan nyomot hagyott az elmúlt 58 év. A lap. az említett újság 1902. június 26-i száma, az első évfolyam 10. példánya. Megtudom, hogy a lap pontos és teljes címe: „Helyt érdekű társadalmi heti-közlöny■’ és megjelent minden vasárnap fél íven. No és az impresz- szum? Azt is kihámozom a fakó betűkből. „Szerkesztő és kiadó: Jósvay Gábor, szerkesz­tő társa: Kun István. Szerkesz­tőség: Poroszló, rk. Iskola, hová a lapot illető közlemé­nyek és előfizetési díjak kül­dendők. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona, egyes szám ára: 8 fillér. Egy negyed oldal hir­detés: 1 korona.” A lap első oldalán „Egy üd­vös indítvány” címmel közöl cikket, amelyben megható sza­vakkal ecseteli a „szegény is­kolás gyermekek” helyzetét és egyesület létrehozását sürgeti a célból, hogy a poroszlói „sze­gény iskolás gyermekek” ruha és tankönyv gondjain segítse­nek. A cikk igen szívhez szóló, meleg hangon szól a „módo­sabbakhoz” a szegénység érde­kében. így: „Hány és hány gyermek esik el a tudás kin­csétől a szegénység miatt. Eze­ket hiába áldotta meg az Isten bármely ragyogó ésszel: nem vehetik hasznát Isten e fenn- ségeg adományának, mert^ a szegénység miatt nem művel­hetik ki azt kellően. Elmék, melyek kiképzés esetén nagy, vagy legalábbis közepes dolgo­kat alkothattak volna, az édes haza boldogítására. dicsőségé­re ... elnyomatnak a szegény­ség által. így maradnak azután nagyon is alsó rendű, a hazá­nak nem is használó, de ártó polgárok.’1 , „Ha egy, a szegenv iskolá­sokat segélyező egyesület mű­ködését megismerni akarjuk, csak egyik szomszéd közsé­günkbe kell menni, Tisza-Fü- redre, ott már megalakult a szegény iskolásokat segítő­egyesület. működik is szépen s áldásosán. Tagjaitól vajmi kevés áldozatot követel. és mégis mily áldásos, mily nagy fontosságú hazafias működést fejt ki.” Eddig a cikk, minden bi­zonnyal valamelyik tanító tol­lából, aki nem nézhette már szótlanul az iskolás gyerme­kek nyomorúságos helyzetét és tenni próbált valamit érdekük­ben. És a cikk a következőkép­pen fejeződik be: „Társadal­munk vezető rétegei vegyék Szárnyalt a dal a nyitott ablakon át és betöltötte a gyár előtti teret, ahol már sarjadt a boglárka és a kanka­lin, s himbálózott a mogyorófa rojtja. Az illatos tavaszi szellő belopakodott a dohány- szagú terembe, és ígé­retével dalra serken­tette a gyorskezű asz- szonyokat. Dagadt urak léptek a gyártásterembe. Igaz­gató, aligazgató, osz­tályvezető, ügyelő és ki tudná felsorolni a sok naplopót, akik hát­ratett kézzel, hordó­hasukat dudorítva néz­tek végig az asztalok­nál dolgozó, sok száz asszonyfejen. Az énekszó elhalkult, majd teljesen abbama­radt, ahogy az ajtóval szemben ülő sor észre­vette a látogatókat. Az asszonykezek fürgén mozogtak és az asztalon fekvő dohány­levélbe ügyesen gyö­möszölték ujjaik he­gyével az apró dohány­szálakat, aztán tenye­rükbe formálták, so­dorták, végül egy bo­rító lappal betakarták. Mikor megvolt, gyor­san egy új dohányleve­let tettek maguk elé, hogy a műveletet meg­ismételjék és így gyűl­tek az asztalon az A, B, H és K elnevezésű szivarok. Az átvevőnő egy kis rózsaszín arcú lányká­hoz hajolt. kezükbe szerény indítványun­kat s az emberbaráti cél érde­kében és a siker reményében tegyék meg azt. amit jónak látnak. Ha indítványunk süket fülekre nem talált, s ha ta­pasztaljuk. hogy a nálunk szo­kásos átkos közöny jegét olvasztani képes, annak idején szívesebben előállunk részle­tesebb indítvánnyal”. Az indítvány, úgy látszik, kevesett sem késett, mert a Hír-rovatban máris ez olvas­ható: „Az általunk már jelzett szegény iskolásgyermekek ja­vára rendezett táncmulatság folyó hó 26-án tartatik meg az Űj Világ szállóban.” A lap egyébként hűen akar­ja tudósítani olvasóit minden közfontosságú eseményről, amelyeket „Népmozgalom”, „Hírek”, valamint „Piacz" ro­vatában tesz közzé. Szemem elé került az egyik népmoz­galmi adat is, amely a kö­vetkezőket mondja: „Poroszló községben f. hó 13—20-ig elhaltak: Német Vin­ce 4 éves, vörhenyben. Molnár Erzsébet 3 éves, Hajdú Imre 66 éves. és Tóth Sándor 6 na­pos korában, összesen 4. Há­zasságkötés nem történt.” De minden bizonnyal helyes lesz, ha az 1902-ben megjelent Poroszlói Közlöny hű bemuta­tása kedvéért megemlékezünk a „Piaczá” árakról is. „Piacz f. 22-én. 1 M tiszta búza ára: Poroszlón .14 K. 40 f., Budapesten: 18 K 10 f. A kappan ára: Poroszlón 1 K 60 f, Budapesten 2 K 20 f. Hízott liba Poroszlón 8 K 30 f, Buda­pesten: 12 K 40 f.” Nem kevésbé érdekes a ko­rabeli újság: „Szerkesztői üze­netek” rovata. Csupán egyet­len üzenet: „Kunsági lánynak. Egy bájos mosoly kíséretében elrebegett „köszönöm’1 teljesen megfelel, míg a főbólintás egy­magában igen kimért és hideg ily esetekben”. ★ íme, kedves olvasók, a Po­roszlói Közlöny 1902. január 26.-i száma, minden kommen­tár nélkül. Olvassa ki belőle magának mindenki azt, ami tetszik, olvasson a sorok mö­gött is, és ha jól olvasott, tisztán áll majd előtte az egész akkori élet, hiszen Poroszló akkor éppúgy, mint ma. ha­zánk egy kis darabkája volt. Ügy volt ott is minden, mint másutt a hazában, éppúgy, mint ma is az történik Po­roszlón is, mint Tiszafüre­den ... Miért nincs járda Horton ? A 3. sz. Budapest—Miskolc főútvanol betanszalagja több kilométer hosszúságban fut keresztül Hort községen. Ezen az útvonalon igen nagy forga­lom bonyolódik le, személy­autók. tehergépkocsik és autó­buszok százai igyekeznek a Mátra vagy Miskolc felé és onnan vissza Budapestre. Feltűnő, hogy a község la­kói ezen a nagyforgalmú úton az úttesten gyalogolnak, perc­ről percre kockára téve testi épségüket, életüket. A gépko­csivezetők fog- és fékcsikor­gatva óvják a gyalogjárókat a rájuk kényszerített veszélyek­től. Fokozott ez a veszély az esti órákban, esős, sáros időben, amikor a rossz látási viszo­nyokat még fokozza a gyér közvilágítás. Ám nem a hortiak hibája, hogy a kocsiúton járnak, szí­vesen közlekednének ők a be­tonjárdán — ha volna. De nincs! A járdahiányáért felelős­ség terheli a horti tanácsot. Egy ilyen gazdag község költ­ségvetésében feltétlen helyet kéne szorítani a járdaépítés­hez szükséges összegnek. Biz­tos. hogy a lakosság is jelen­tős táradalmi munkát vállal­na, mert a járda megépítésé­vel mind saját, mind gyerme­keik testi épségét, életét óv­nák. Nem utolsó szempont az sem, hogy a községen áthaladó je­lentős idegenforgalom szemé­ben más benyomást keltene, ha a Budapesttől alig hetven kilométernyire fekvő község kulturáltabb külsőt mutatna. A Hazafias Népfront felada­ta lenne a járdaépítés meg­szervezésére a kezdeményező lépéseket megtenni, javaslatot tenni a községi tanácsnál a szükséges összeg előteremtésé­re és mozgósítani a község la­kosságát a társadalmi munka felajánlására. A közlekedés biztonsága és Hort dolgozóinak: biztonsága érdekében nem lenne hiába­való a ráfordított erőfeszítés. Márkus István. GÉPESÍTÉS 1960. MÁRCIUS 11., PÉNTEK Névnap: SZILÁRD A Nap kél: 6 óra 06 perckor, lyugszik: 17 óra 43 perckor. 15 évvel ezelőtt, 1945-ben halt meg SZABÓ DEZSŐ író, az I. világháború utáni évek nagy­hatású regényének ,,Az elsodort falu‘’-nak szerzője. Bár nevét a Horthy ellenforradalom tette népszerűvé, később szembefor­dult annak nemzetgyilkos mód­szerével és pamfleijeiben kora magyar bűneit sorra leplezte le. Művei a falu tragikus sor­sát tárgyalják és a kapitaliz- mus-előidézte szociális problé­mákat vetnek fel, anélkül, hogy ezek megoldására rámutatnának. Egyéb művei: Nincs menekvés, Ölj', Feltámadás Makucskán, Az egész ................ ~ ' 18 79-ben született. látóhatár. Szabó Dezső FILM: Virrad Az 1956-os ellenforradalom napjaiban játszódik a film iz­galmas, lebilincselő 'története. A főszerepeket Ladányi Fe­renc, Tolnay Klári, Bihari József, Bitskey Tibor és Bessenyei Ferenc alakítják. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutatja be március 16-ig. Színházi krónika A „K" SZIVAR — Tudod csinálni, Pi­ros? Egy pengővel is többet fogsz keresni, majd meglátod! A látogatók össze­súgtak a terem végé­ben, és utána megszó­lalt a ragyásarcú, szem­lesütve járó felügyelő. — Csak énekeljenek, asszonyok! Csak éne­keljenek, mintha itt se volnánk! Valahol, a hosszú asz­talok mellett, egy lá­nyos hang újból éne­kelni kezdte az előbbi dalt. Kellemes, csengő hangja betöltötte a ter­met és néhány segítő­vel lassan, vontatottan énekelt a „gyártás”. — Minek kezdte el ez a buta Liktor Piros, míg itt vannak — mond­ta egy asszony. A látogatók elindul­tak. Az igazgató az osz­tályvezetővel a jobb asztalsoron, az aligaz­gató az ügyelővel a bal asztalsoron mentek végig. Megálltak min­den asztalnál és szem­lét tartottak a szivar­gyártás fölött. A munkások sápad­tan lesték a látogató­kat és félénken dug- dosták selejtjüket az asztalfiókok hátul iába. A kezek, mint motol­lák dolgoztak, hogy a darabszám készítésnél legalább napszámot keressenek. Az asszo­nyok idegesek voltak és most nem akart menni a munka, hiába­való volt minden igye­kezet. „Puha a szivar”, „Be­lerakta a kocsányi”, „Nem jó a borítója" hangzott a felügyelő rekedtes hangja. A töb­biek hangtalanul szem­lélődtek, de a felügye­lő most különösen kér­kedett szigorával. Ami­kor magas funkciója eszébe jutott, akkor beosztásának megfe­lelő pózba vágta ma­gát és halszemeivel, fa képével megállt vala­melyik asztalnál és né­zett. Sose lehetett tud­ni, hogy mit, vagy ho­vá néz, mert mindig máshová nézett, mint ahová látott. Az ügyelő az osz­tályvezetővel, a dalba kezdő lány, Liktor Pi­ros felé tartott és meg­állt az asztalánál. Hosz- szú ideig nézett vala­hová, miközben Piros ügyesen formálta fehér kezeiben a „K” siivart, de sápadt arcáról látni lehetett, hogy idegesíti az ügyelő jelenléte. Egyszerre abbahagyta az éneklést és mély lé­legzetet vett. mintha zavarán akarna segí­teni, majd újból meg­rakta apró dohánnyal a szivarborító dohány­lapokat. _______ Az ügyelő állandó fi­gyelése már annyira idegesítette a lányt, hogy a bélanyag ki- markolásakor egy ke­véske dohánycsomó a földre esett. Tovább dolgozott. És ekkor az ügyelő a földre muta­tott. — Mi ez ott? — Mi volna? Dohány! Nem lehet mézes­kalács, most söpörtem! — válaszolt Piros ide­gesen. — Úgy?! De nagy szád van, lelkem! — vágta a szót gúnyosan és kezébe fogott Piros elöl egy szivart. — Ta­lán sokat akarsz keres­ni? Azért csinálsz „K” szivart, mi... i... i ... — és három ujja között összeroppantotta a szi­vart, azután az asztal­ra hajította és egy má­sikat fogott kézbe. — Nézze, ügyelő úr — szólt Piros —, én igyek­szem ezt is jól megcsi­nálni, ha most vastag is egy kicsit, majd meg­szokja a kezem és ak­kor jobban csinálom. — Igen! Meg bizony, megtanulod te ezt! — és újból darabokra tör­te a kezében tartott szivart. A felügyelő már egy halom szivart tört szét, amikor Piros felugrott az asztal mellől és az Lehár: Luxemburg grófja című nagyoperett­jének szín­házi sikeré­ről úgy­szólván kár is beszélni, hiszen kitű­nően mutat­ja ezt egy­egy előadás közönségének ki­tűnő hangulata, sok-sok tapsa, amely mind az operett szerep­lőinek elismerését jelenti. A legutóbbi előadásokon azonban nem is egy kellemes meglepe­ügyelő szeme közé szi­szegte: — Hagyd abba, te! Te!... Te rongy!... A teremben a pilla­natnyi csendet az asz- szonyok fenyegető mo­rajlása váltotta fel. Az igazgatók köszönés nél­kül elsiettek, utánuk nyomban az ügyelő is kisomfordált a terem­ből. Ebédre csengettek. A munkások a közeli te­metőbe vonultak, hogy ebédjüket elfogyasz- szák. Piros nem evett. Sápadt arcára csak las­san tért vissza az élet színe. A délutáni kez­désnél az osztályvezető hivatta. — Mit tettél. Piros? Megtámadtad az ügye­lő urat? — Én? Dehogyis tá­madtam én meg, osz­tályvezető úr! Velem még nem volt soha baja. Én iparkodok, dolgozok szorgalmasan, csak ... széttördelt hu­szonöt szivaromat, azért, mert eay szál dohány a földön volt. — Nézd. Piros, ki ké­ne csapnom, téged a gyárból. de éppen azért, hogy szorgalmas vagy. most az egyszer megbocsátunk, nem csapunk ki, de meg- bünt.artek öt pengőre! — öt pengőre! Jesz- szusmária! — sírta el magát Piros és holt sá padtan kitámolvontt az osztályvpratő a italán. Okos Miklós tésben volt része a népes né­zőtérnek ... A női főszerepben — Angela Didier énekesnő sze­repében a színház egyik fiatal és nagy reményekre bátorító, tehetséges énekesnőjét, Szegő Zsuzsát láthatta és élvezhette a közönség. Szegő Zsuzsának ez az első primadonna-szerepe és ezen első bemutatkozása máris — és megérdemelten —, számára sikert, a közönségnek pedig kellemes élményt ho­zott. A fiatal művésznő kitű­nően oldotta meg nem kis fel­adatát, szép hangjában na­gyon sok ígéret cseng... A másik meglepetés, az ugyancsak fiatal művész, Kleszó Imre sikeres „beugrá­sa” a megbetegedett Gyuricza Ottó — Brissard zeneszerző szerepébe. Kleszó Imre sok tapssal jutalmazott játéka az előadás egyik sziporkázó pontja. ★ Március 18-án „szilaj bohó­zat” és „erotikus halleluja” be­mutatására kerül sor a szín­házban. Garda Lorca két mű­vét, A csodálatos vargánét és a Don Perlimplin szerelme Belisával a kertben-t ismer­heti meg ezúttal az egri közön­ség Vass Károly rendezésében. A szilaj bohózat főszerepeit Stefanik Irén, Csapó János és Magda Gabi, a „halleluja” sze­relmespárját pedig Gyuricza Ottó és Stefanik Irén játsszák. A csodálatos vargáné zenéjét Csenki Imre, Kossuth-díjas ál­lította össze, a Don Perlimplin zenéjét Vass Lajos szerezte. Az előadás díszleteit és jelme­zeit Pásztor Péter tervezte. Váratlan keresztapaságnak örvendezik a színházban Fe­kete Alajos. A vasárnap esti előadáson ugyanis, a nézők kö­zött egy gyermeket váró fiatal­asszonyka olyan jókat neve­tett a Fekete Alajos alakította Lord Winchester tréfáin, hogy a második felvonás közepén gyorsan kórházba kellett szál­lítani, s még aznap egészséges leánygyermeknek adott életet. A színház szakszervezeti bi­zottsága másnap ajándékokkal és virággal kedveskedett a kismamának, s rövidesen meg­történt a megállapodás: Fekete Alajos keresztapasága mellett a színház nyitódarabja emlé­kére az Annuska nevet kapja az újszülött kislány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom