Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-08 / 57. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Hárman a milliók közül AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 57. szám Ara 50 fillér 1960. március 8., kedd As ötvenedik évforduló I960, március 8. E napon a világ asszonyai — a fel­szabadultak éppúgy, mint a szabadságukért harcolók — összegyűlnek az üzemekben, hivatalokban, városokban és falvakban, hogy elkészítsék a küzdelmekkel és győzel­mekkel teli ötven év számvetését. Ma ötven éve, hogy a világ haladó asszonyai megünneplik ezt a napot. 1910-ben a szocialista nők második nemzetközi konferenciája Klara Zetkin javaslatára, március 8-át a világ asszonyainak nemzetközi harci ünnepévé nyilvánitotta. Ezt a napot a konferencia részvevői, amerikai nőtestvéreik, a New York-i konfekció-varrónők első nagy győzelmének emlé­kére választották. 1908-ban március 8-án negyvenezer munkásnő győzelmes sztrájkban vívta ki követeléseit a tő­késekkel szemben. Azóta szerte az egész világon a nők sok küzdelemmel, nemegyszer és nem egy helyen vérrel vívták ki maguknak, vagy küzdenek ma is jogaikért, emberi életükért. Az év­tizedek azonban bebizonyították, hogy a nők egyenjogú­ságának megvalósítása, a kizsákmányolástól mentes tár­sadalmi rend, a szocializmus megteremtéséért folytatott harc lényeges és elengedhetetlen része. Feltétlenül igaz, hogy a nők problémáit teljesen és kielégítően csak a szo­cialista társadalmi rend képes megoldani. Az ötven esz­tendővel ezelőtt megtartott koppenhágai szocialista nő­kongresszus célkitűzéseit éppen ezért legelsősorban a Szov­jetunió, Kína és a népi demokratikus államok váltják valóra, azok a népek, amelyek már véglegesen leszámoltak a tőkések, a burzsoázia hatalmával. A magyar nők ma már világosan látják, hogy a női egyenjogúságot csak a felszabadulás hozta meg számukra. Vagy nem emlékeznek-e még a magyar munkásasszonyok Horthy fasiszta rendszerének sötét napjaira, amikor fér­jeik munkáért könyörögtek a tőkés gyára előtt, maguk pedig nem tudtak betevő falatot tenni síró gyermekeik szájába? Vagy elfelejtették-e már parasztasszonyaink azo­kat az időket, amikor munkájuk nem volt egyenértékű a férfiak munkájával és csak „félkezes”-nek nevezték őket, és ötven fillér volt a napszám? Nem. Ezeket a dol­gokat nem lehet egykönnyen elfelejteni, különösen nem akkor, ha figyelmeztetőül még a világ sok országában él­nek nők hasonló körülmények között. Nálunk a Magyar Népköztársaságban megvalósult a nők egyenjogúsága, megszűnt a jogfosztottság, a megaláztatottság, a kizsákmá­nyolás és múlté már a kenyérért, a holnapért való rette­gés is. A népi demokrácia, ha nem is egy csapásra, de lassan begyógyította a múlt fájó sebeit és új, derűsebb életet hozott a magyar nők számára is. Tudjuk, hogy nincs még minden rendjén, érezzük, hogy vannak még tennivalók, amelyeket azonban meg lehet és meg is kell oldani, de kétségtelen, hogy az élet alapjaiban változott meg nálunk és ugyancsak alapjaiban változott meg a nők helyzete is. Kádár János elvtárs, amikor a nőnappal kapcsolatban a nők társadalmi helyzetéről nyilatkozott, többek között a következőket mondotta: A legutóbbi tíz évben négyszer annyi nő helyezkedett el a népgazdaságban, mint a felsza­badulás előtti 25 évben együttvéve; ma az önálló kereset­tel rendelkező nők száma hazánkban kereken másfél- millió. A több mint hatvan országgyűlési képviselőnő, a 13 000 tanácstagnő mutatja, hogy a közéletből korábban kirekesztett nők rendszerünkben már mind nagyobb szám­mal intézik a közügyeket. örvendetes — hangsúlyozta Ká­dár elvtárs —■, hogy nálunk már az egyetemi oktatók 24, a bírák több mint tíz százaléka nő. Az egyetemeken és fő­iskolákon a női hallgatók számaránya a réginek három­szorosára emelkedett. Az elmúlt, sikerekben gazdag tizenöt esztendő, a jogu­kat visszaszerzett magyar nőket újabb eredményekre lel­kesíti. Az MSZMP VII. kongresszusán meghatározott gaz­dasági és politikai, kulturális feladatokra népünk lelkesen mondott igent. Iparunk tovább fejlődésére, második ötéves tervünkben, új munkásnők tíz- és tízezrei kapcsolódnak be a termelő munkába. Munkásnőink előtt az a feladat áll, hogy olcsóbban, jobban, szebb kivitelben állítsák elő a magyar ipar termékeit. Nem kisebb feladat hárul a mezőgazdaságban dol­gozó parasztasszonyokra, leányokra, akik most a falu újjászületésének időszakában már eddig is nemegyszer adták tanújelét józan gondolkodásuknak, bölcs előrelátá­suknak, boldogulni akarásuknak. Az új választásában, megszilárdításában, a közös munkában igen döntő szava és szerepe van a parasztasszonyoknak, parasztlányoknak. Az új élet magával hozza a válaszfalak ledőlését, azokét a falakét, amelyek eddig a gazdag és szegény asszonyt elválasztották egymástól. Az új úton elindulni azt jelenti, hogy eljutunk ahhoz a naphoz, amikor minden paraszt­fiatal egymás becsülése és szeretete alapján, nem pedig a föld megszerzéséért apák, vagy anyák vagyoni törekvé­seiért köt majd házasságot. Jómódú, gazdag falvakat aka­runk teremteni, olyan falvakat, amelyeknek minden lakója egyformán boldog és elégedett. Napjaink világproblémája a béke kérdése. Az egész világ ismeri már a Szovjetunió nagyszerű ajánlatát, amely a teljes leszerelésre irányul. Mivel a népek ismerik a há­ború borzalmait, éppen ezért a békét követelő milliók hangjában erősen érződik a magyar anyák, leányok szava is, akik azt akarják, hogy soha többé ne legyen háború és örökké béke legyen ezen a Földön. A sok-sok feladat kö­zött, nem utolsósorban a békéért való harc, asszonyaink, leányaink szent kötelessége. m 7i Rab Ferenc: jüdAspénz ★ Dr. Szántó Imre: TIZENÖT ÉVE ★ A KETTŐS ÉVFORDULÓ ★ Gsehily Gyula: EGY INTERNACIONALISTA j HARCOS EMLÉKIRATAIBÓL \ ★ Weidinger László: NÖTANACSOK A GYERMEKEKÉRT ★ EZ TÖRTÉNT AZ NB III-BAN < Szimfonikus dzsesszhangverseny Az Országos; Filharmónia március 14-én. hétfőn este ren­dezi meg Egerben a Gárdonyi Géza Színházban ötödik bérleti hangversenyestjét Szimfonikus dzsesszhangverseny címmel. Az ez alkalomra Egerbe ér­kező budapesti MÁV szimfoni­kus zenekart Gyulai Gaál Fe­renc, az egri színház ismert karmestere vezényli, zongorán Túrán László működik közre. A hangverseny műsorán Gerschwin: Kék rapszódiája, Fischer: Az Alpoktól délre cí­mű műve. Gyulai Gaál Ferenc Hőltomiglan-hőltodiglan című műve, Bágya Tűzijáték című műve és Addin Sell Varsói koncert című műve szerepel. Ebben az esztendőben is nagy szeretettel. készültek megyénk dolgozói a nemzetközi nőnap megünneplésére. Városokban, falvakban, s üzemekben már hetekkel ezelőtt azon munkálkodtak a nőtanácsok, nőbizottságok, kultűrcsoportok tagjai, hogy minél szebben, a jobban sikerüljön a nőnapi ünnepség. Erről beszélgetett Visontán is Farkas Józsefné, a szülői munkaközösség elnöke, Valiskó Ferencné, a nőtanács elnöke és Domoszlai Imrén*, a nőtanács gazdasági vezetője. Három tűzesőt nem egészen egy nap alatt Mozgalmas szolgálatuk volt vasárnap déltől hétfő délelőtt- ig az egri tűzoltóknak: három esetben kellett tűzesethez ki- vomilniok. Az első tüzet vasárnap dél­ben egy óra után néhány perc­cel jelentették,. azzal, hogy Demjén és Kerecsénd között egy Ratal, hatesztendős feny­veserdő gyulladt meg. A hely-r színre sietett tűzoltóság, a honvédség segítségét is igény­be véve, kétórás megfeszített munkával tudta megállítani a tűz továbbterjedését, amely így is négy hektárnyi területen pusztította el a fiatal fenyőket. A kár nagyságának megálla­pítása még most folyik, annyi azonban már biztos, hogy a tűz gondatlanságból keletke­zett. Második alkalommal délután hat óra előtt hívták a tűzoltó­kat, ezúttal a kőporoson kelet­kezett tűzhöz. Itt ugyanis Takács Márton, az egri Város- gondozási Vállalat dolgozója délután meggyújtotta a Szőlé­szeti Kutató Intézet almás­kertje közelében a száraz, avart, majd mit sem törődve a kötelező elővigyázatossági rendszabályokkal, eltávozott a tűztől. A gyorsan továbbterje­dő lángok egy idő múlva ve­szélyeztetni kezdték a gyümöl­csöst, úgyhogy ki kellett hív­ni a tűzoltókat, akik kéziszer­Kisvendéglő nyílt Poroszlón Régi megoldatlan problémá­ja volt Poroszló községnek a dolgozók kulturált szórakozási lehetőségeinek megteremtése. A földművesszövetkezet még az elmúlt évben egy cukrász­dát nyitott, amellyel részben lépéseket tett a termelőszövet­kezeti község jobb életének megteremtésében. Mindez kevésnek bizonyult és így még az ősszel elhatá­rozták, hogy melegkonyhás kis­vendéglőt létesítenek. Az el­határozást tett követte és 260 000 forintos átalakítással korszerűen berendezett ven­déglő várja ma már a község dolgozóit. A szombaton megtartott ün­nepségen Bartolák Mihály elv­társ, a MÉSZÖV igazgatóságá­nak elnöke adta át a forga­lomnak a vendéglőt. A meg­nyitón mintegy 260 meghívott vendég vett részt, akik elisme­rően nyilatkoztak az itt kap­ható ételekről és italokról. Az ünnepségen a Fővárosi Ope­rettszínház művészei szórakoz­tatták a megnyitóra összegyűlt dolgozókat, (Szabó Lajos) Baráti segítség A megye fölművesszövet­kezetei jelentős segítséget ad­nak a termelőszövetkezetek­nek és a múlt év márciusában megjelent párthatározat értel­mében jelentősen közreműköd­nek a termelőszövetkezeti gaz­daságok megszilárdításában. Segítik a közös termelés kiala­kítását. A múlt esztendőben 950 holdra kötöttek termelési szerződést a termelőszövetke­zetekkel. Ez esztendő első hó­napjának végéig már mintegy hétezer hold zöldség és gyü­mölcs termésére biztosítottak szerződést. számokkal akadályozták meg a lángok továbbterjedését. A tűzből ezúttal anyagi kár nem származott, ám tanulságul számosán megjegyezhetik e példa nyomán: avartüzet soha­sem szabad őrizetlenül hagyni; A harmadik tüzet, amelyet hétfőn délelőtt Verpelétről je­leztek, ' gyermekjáték okozta. Cibik Béla tsz-tag négy esz­tendős. . kisfia ugyanis — mint azt a tűzoltóság első vizsgála­ta megállapította — egyedül maradva a lakásban gyufát kerített, s azzal kiment az ud­varra játszani. Itt meggyújtot­ta a szalmakazlat, s az élénk szél segítségével a lángok szin­te perceken belül továbbter­jedtek. A harmincöt perc alatt a helyszínre érkező tűzoltók hét sugárral kezdtek a tűz ol­tásához, amelynek teljes meg­fékezése után megállapíthat­ták, hogy a gyermekét gondat­lanul magára hagyó apa ha­nyagságából 160 mázsa szal­ma. 46 mázsa takarmány, 650 kiló csöves kukorica, egy ko­csi. egy kerékpár és egy öt­száz literes hordó égett el. A tűzoltók ugyanekkor meg­mentettek három lakóházat, amelyeket már erősen veszé­lyeztettek a gyorsan tovater­jedő lángok. m ^cfxLSd... A vezető éppen de- fektet szerel. Megesik ez mindenkivel, főleg aki sokat fuvarozik. — Egy pillanat és máris mehetünk — mondja Varga Ist­ván, a karácsondi drapp Pobjeda taxi vezetője. — Mióta van taxi­állomás Karácson- don? — Három hete. — Van utas? — Eleinte idegen­kedtek tőle a lakosok, de most már több mint városon. Na­ponta általában 200 —250 forintot forgal­mazok, míg Gyöngyö­sön jó volt, ha százig felmentem. — Milyen műszak­ban dolgoznak? — Ketten vagyunk György öcsémmel. Reggeltől estig. — Hová járnak ál­talában? — Vasárnaponként főleg Gyöngyösre, a kórházba teszünk legtöbb fordulót. De igen sokan járnak a vasútállomásra is, mivel a község igen nagy része vasutas és ipari munkás. Nem kell gyalog megten­niük azt a két és fél kilométert. — Ezenkívül? — Nincs orvos a községben és főleg most, az influenza- járvány idején, sok a nagyfügedi utam, odajárnak az orvos­hoz. Míg beszélgetünk, újabb kíváncsiskodók érkeznek. Az egyik viccesen megjegyzi: — Pista, ha az út felszárad, taxin járok én is munkába. — Akár már most ui hazavihetlek — vág vissza a gépko­csivezető. — ... Mert hát megéri azt a négy fo­rintot, legfeljebb le­mondok egy féldeci­ről — teszi hozzá az előbb szóló. Közben elkészül a ragasztás is. A veze­tőnek nem kell so­káig várnia utasra. — Hová? — Nagyfügedre, de defekt nélkül —, mondja az utas és a drapp Pobjeda már száguld is a megje­lölt útirányba. (kisbé) I960, február 22-én ülést j tartott a Hatvani Városi j Tanács. Ezen az ülésen ér- 1 tékelték és megállapították j i a hatvani Petőfi Termelő- j szövetkezet ötven férőbe- 1 lyes istállójának építésénél ■ i végzett társadalmi munkát. > $ A társadalmi munkában j J részt vettek a Konzerv- és j * Cukorgyár, valamint a • c MÁV dolgozói és a társadat- j j mi munka értéke eléri, sőt j í meghaladja a százezer fo- í | rintot. I j A Hatvani Városi Tanács t J arra kérte szerkesztöségün- * í két, hogy lapunkban mond- j j junk köszönetét mindazok- i í nak a dolgozóknak, akik l ( társadalmi munkával járul- l j tak hozzá a Petőfi Termelő- i * szövetkezet építkezéseihez, i | Kérésüknek ezúton tettünk j \ eleget. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom