Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-30 / 76. szám

I960. Március go,, szerda

népújság

S

Uozzássólás egy bíráló cikkbez:

Mit tud az egri lakásépítkezésekről a Beruházási Bauk?

A szarvaskői szénbánya be fejezte első negyedéves tervét

Március 26-án, szombaton este befejezte első negyedéves tervét a szarvaskői szénbánya. A télen átmeneti nehézségek jelentkeztek a lakosság tüzelőellátásában, akkor felkerestük a bánya vezetőségét és azt mondták, hogy januárban komoly nehézségeik voltak, de ígérték, hogy a lemaradást a negyedév végéig behozzák. Örömmel jelentették, hogy

szavukat állták. Április elsejéig 65 vagon szenet termelnek terven felül. Ennek minden előfeltételét biztosították. A hazánk felszabadulásának 15. évfordulójának emlékére indított munkaverseny kiemelkedő eredményeket hozott. Március

25-től mindennap 115 százalékon felül teljesítették a napi tervet.

„Nemtörődömség, hanyagság, felelőtlenség” cím alatt ismertettük az egri lakásépítkezésekén tapasztalt hibákat, közöltük a lakók panaszait és a kialakult vita során elmondtuk észrevételeinket a Kiskörei Állami Gazdaság 8—10 éves építkezéseinek tervezési hiányosságairól is.

Tegnap felkerestük a Beruházási Bank egri fiókját, mert itt folyósítják a megyei építkezésekhez szükséges sok-sok millió forintot, pénzügyileg— műszakilag ellenőrzik az építkezéseket és elszámolják a megvalósult beruházásokat. Ilyen módon, rendeletéink értelmében, a Beruházási Bank az államot, a közérdeket képviseli.

— A bank ellenőréi milyen kifogásokat és észrevételeket tettek az egri lakás- építkezések közben?

— Mindössze két műszaki ellenőrünk van és sok millió forintos építkezések folynak szerte a megyében. A legnagyobb építkezések ellenőrzését sem győzzük. Menetközben az egri építkezésekről panaszt nem hallottunk, így azokat műszakilag nem is vizsgáltuk — válaszolja Sebők Béla, a bankfiók vezetője.

— A műszaki átadás során, illetve a számlaellenőrzések közben tapasztaltak-e nagyobb hibát és szabálytalanságot?

— Az egri 36 lakás 1959-es építési költségeinek számla- vizsgálata során megállapítottuk, hogy a felvonulási épületeket kétszeresen számolta el az Építőipari Vállalat. A 95 ezer forintos jogtalan felszámítást az építők az egyeztetés során elismerték. Az emlitelt létszámhiány miatt az egri lakásépítkezéseken tavaly és az idén sem műszaki, sem pénzügyi vizsgálatot végezni nem tudtunk.

— Részt vett-e a műszaki átadáson a Beruházási Bank?

— Nem, de ez részünkre nem is kötelező. Az építtető, tehát a megyei tanács műszaki ellenőre azonban minden esetben jelen van az átadásnál

— Szabálytalan számlázást máshol nem tapasztaltak?

— Előfordult. Nagyobb arányú a Pusztaszikszói Állami Gazdaság egymillió 600 ezer forintos komlószárító berendezéseinél volt, ahol a múlt év végén 371 ezer forint el nem végzett teljesítményt állítottak be a számlába. Kifogásoltuk, az Építőipari Vállalat elismerte, hogy követelése jogtalan, így a pénzt nem kapta meg.

— Milyen tapasztalatokat szereztek a bank ellenőrei a megye többi építkezésein?

— Általában jelentős előrehaladás történt az ÉM. Heves megyei Építőipari Vállalatnál, az építkezések kivitelezési idejének csökkentésében, a határidők betartásában, különösen a lakásépítkezéseknél. Ügy látszik azonban, hogy a nagy

hajrá a minőség rovására megy, erre nem fordítanak kellő gondot. A munkavezetők és építésvezetők nem biztosítanak kellő munkafegyelmet, de talán nem kifogástalan a dolgozók továbbképzése sem. Ezek a kérdések azonban mélyebb elemzést igényelnének, erre a jelenlegi lekötöttségünk és csekély létszák műnk miatt lehetőségünk nincs, — mondják a bank ellenőrei és vezetői.

— Tapasztalataink szerint igen sok panasz hangzott el a nyílás-záró szerkezetekre és a parkettára. Felelős-e mindezért az Építőipari Vállalat? És lenne-e javaslatuk a hibák felszámolására?

•— Sokszor nyers, három- négyhónapos faanyagot is bedolgoznak, mert nincs más, Aztán száradás közben hajlik az ajtó, és felpúposodik a parketta. Erről a kivitelező vállalat nem tehet. Feltétlenül kívánatos lenne, hogy az Építésügyi Minisztérium, vagy az Anyagellátó Vállalat beépítés előtt legalább egy évig szakszerűen tárolná és szárítaná a faanyagot. Ezzel nagyon sok kárt, vesződést és panaszt lehetne megelőzni. Persze, ennek megvalósítása egyelőre nagyon sok akadályba ütközik.

Ügy véljük, ez a pár perces beszélgetés is tanulságos volt, s talán egy lépéssel e sorokkal is sikerült továbbjutni.

Fazekas László

Nyereségosztó ünnepség a Heves megyei Nyomda Vállalatnál

A Heves megyei Nyomda Vállalat dolgozói hétfőn este tartották meg nyereségkiosztó termelési ünnepségüket Egerben. Az ünnepséget az üzemi tanács nevében Kiss Jánosné nyitotta meg, majd egy szavalat elhangzása után Mandula Ernő, a vállalat igazgatója tartotta meg beszámolóját.

A beszámoló érintette az aktuális kül- és belpolitikai eseményeket, majd ismertette a vállalat elmúlt évi eredményeit.

A Heves megyei Nyomda Vállalat az elmúlt évi termelési tervét 115,1 százalékra teljesítette. Az egy főre eső termelési érték a tervezett 66 101 forint helyett elérte a 77 379 forintos szintet, ami 117,1 százalékos teljesítésnek felel meg. A párt hetedik kongresszusára indított szocialista munkaversenyben a vállalat dolgozói 4 százalékos tervtúlteljesítést vállaltak. Vállalásukat jelentősen túlteljesítették és a versenyben — a megye hasonló besorolású üzemei között — a megtisztelő harmadik helyet érték el.

Az igazgatói beszámoló után felszólalt az ünnepségen Ivádi József elvtárs, a megyei ta!loc)ooooüocxx>oöooocxx5oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo(x

A feldebrői tavasz...

Nem tudom mennyire figyelnek mostanában a falvak, községek népének munkájára, minden bizonnyal érdeklődnek ma is, mert kit nem foglalkoztat ez a kérdés: mi lesz a mindennapi kenyerünkkel?

Kitavaszodott ismét, friss föld illatát hozza a házak közé a szél, és azoknak, akik a földet művelik, már lebarnította az arcukat a nap. Bent a városok aszfaltján olyanoktól is .hallottam már, akik csak a vonatok ablakából ismerik a mezőgazdaságot: „jó idő van, jót tesz a vetésnek.”

Beszéltünk a földről, a parasztságról a tél folyamán is, mert ebben az országban mindenütt megtanulták azt, hogy mit jelent a tsz. Közös ügy volt segíteni a földek népét a döntés meghozatalában, most aztán biztosan hiszem, hogy érdeklődnek: mi történt azóta? Érdeklődnek a városban, hogy mit csinál a falu... Érdeklődnek a faluban meddig jutottak máshol... Érdeklődnek ugye? — Mert a tettek ideje elérkezett és most már túl azon, hogy óriási lépést tettünk, amikor hatalmas gazdaságok alakultak, amikor közös útra lépett a falu — most már a munka kezdődik.

Űj tavasz ez, nem egyszerű, mert ott van előtte, hogy új. Kezdet, és mindnyájunknak az. Erről a tavaszról még emlékezünk majd ilyenformán: hősi korszak volt. Indulás... Bizony, nem könnyű.

’ Kitavaszodott, itt erről olvasnak majd, s a tollat ez veteti: őszinte szóval.

Ki gondolta volna?

i.

Jövök-megyek a faluban már napok óta és minduntalan eszembe jut, ha nem sarkallna a kíváncsiság és nem az lenne a célom, hogy a lehető legtöbbet gyűjtsem össze amire a szem, az agy, a ceruza és a jegyzet képes, akkor sem tudnék kimaradni a község belső életének mozgalmas, lüktető napjaiból.

üakásadó gazdám házánál megígérte az egyik Kiss János ikerül a községben vagy tizenöt névrokon), hogy eljön egy este néhány barátjával és elmond iák tüzelésen, hogyan mennek a- dolgok, de Márton Mihály, a 6-os brigád vezetője

is hívott a szőlőbe, mert már megígérte a brigádnak, hogy kimegyek, és Lénárt Márton is szívesen látna a portáján ... Ha megtérek este, lakásadó gazdámnak, Tóth Lajos bátyámnak van egy-két szava hozzám, miközben meg-meg- kóstoljuk a debrői rizling levét.

Mozog az emberekben a közlési vágy és a téma egyforma: megindult az új élet, még nem tudják egészen milyen lesz, mindenesetre a kezdet jól sikerült, csakhogy...

No, igen: csakhogy... Ám fontos ez most mindjárt? Majd erről később. íme, inkább ami mindenkinek egyaránt örömére szolgál: még így nem dolgoztak a feldebrői határban.

Mondják: — Ezt nem hitte volna senki.

Mondja a tanácselnök, mondják a termelőszövetkezet vezetői és az emberek szerte a faluban.

Bizakodnak. — Ha így megy tovább, nem lehet baj — és ezt a munka menetére értik.

Bernáth Imrénél, a községi tanács elnökénél kezdtem érkezésem után a tájékozódást: Elmúlt azóta több mint három hónap, hogy kiírták a falu két szélén „Feldebrő, termelőszövetkezeti község”, mit végeztek azóta?

Mély lélegzettel kezdődik a beszámoló, mintha emlékezni is olyan fáradsággal járna, mint az a munka, amit az utóbbi hónapokban maguk mögött tudnak.

— Ki értette itt, hogy mit jelent a tsz? A belépési nyilatkozatot aláírták, aztán várt a falu. A vezetők vitatkoztak, kemény ellentétekkel birkóztunk. Nézze, több mint háromezer hold már nem középparaszti birtok és itt ehhez nem értett senki. A tagság létszáma 565, ennyi embert összefogni, irányítani, az utolsó pillanatig lehetetlennek látszott.

— Csalt a látszat — mondom, mert érzik a szóból, hogy amit hallottam, az a múltra vonatkozik.

— Kérdezze csak meg, hogy

mi történt itt egyik napról a másikra... <

Nem kell kérdezni, az emberek elmondják maguktól. Egy brigádvezetői megbeszélésre

mentem az elnök szobájából, ahol heten: Lénárt István, Kiss János, Csomós István, Kiss István, Petró László, Márton Mihály, Bukta Ignác mondják sorban: készen vagyunk, igen, kész, megvan a munka.

Befejezték a szőlő metszését a közös földön, összesen 354 holdon.

Bukta Ignác vidáman és nem kis büszkeséggel ismételgeti: Ilyen korán Feldebrőn még nem végeztek a metszéssel.

Helyeselnek a többiek sorban: Való igaz, még sohsem.

Lejegyzem, hogy egy-egy brigádban hányán dolgoznak és összeadom, közben odahaj- lok Kiss Istvánhoz: Dolgoztak a szőlőben háromszázan is — egy-egy nap?

— Volt az négyszáz is. — Elgondolkodik. — Igaz is, legalább annyi.

A magyarázat ezután következik: eljöttek a családtagok is.

Sokat hallottam, mert bizony sokszor elmondták már, hogy a termelőszövetkezeti községek csak úgy bodogul- nak, ha részt vesz mindenki a munkában, éppúgy, mint régen: az egész falu. Feldebrőn már minden bizonnyal boldogulnak, mert az ígéret biztató, hiszen mondtam már, hogy dolgoztak egy-egy nap négyszázan is. Ám mit érne ez az írás, ha nem igyekezne a kérdés válaszának megadásával: hogyan lehet, hogy egyik nap még töprengtek, gondolkodtak, kétségeikkel küszködtek, másnap pedig kint a földeken megindult a munka?

Kész a metszés... A szőlő tavaly több mint négymilliót hozott a falunak. Az első lépés tehát megtörtént a milliók felé, és ezzel egy időben az agronómus kiadta az utasításokat a cukorrépa vetésének megkezdésére vonatkozóan. Vetik a cukorrépát, de háromszáznegyven hold árpa már a földben van.

Kijegyeztem a földművesszövetkezet kimutatásaiból, hogy a dohány és a paradicsom az elmúlt esztendőben 300 000 forintot jövedelmezett, ennyit kaptak a termésért a feldebrőiek.

Már kibújt a palánta a melegágyakban. Nem volt deszka, munkaerő, semmi és ma már mégis zöldell a palánta. Lesz dohány és lesz paradicsom.

— Katona György, a dohánykertész, kifogástalan ember — ezt mondta róla Bodnár György, a tsz-elnök helyettese és tartom is ezt vele együtt, mert láttam - munkát: tizennyolc melegágyat, és a friss palántákat.

— Ha nem vállalta volna a dohányt, hozzá se fogunk — hallom és jólesik ugyanakkor kimondani: — De elvállalta.

Linkics Istvánt így emlegetik: A paradicsom szerelmese, ö honosította meg a paradicsomot a faluban, most a közös palántákra ügyel.

íme tehát a kezdés, a tények korszaka. Amit nemrég még a népnevelők papíron és a szó erejével bizonyítottak, most itt a faluban hozzáfogtak az emberek, hogy két kezük munkájával megvalósítsák. Egyik napról a másikra gyorsan határoztak, és a kezdet jö sikerült.

Mit jelent ez? Hol a siker kulcsa? És mi a tanulság?

Kiss János

(Folytatjuk.)

nács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. Felszólalásában röviden ismertette a vállalatnak az államosítás óta végbement fejlődését és méltatta azokat az eredményeket, amelyeket a dolgozók ez alatt a tíz év alatt elértek. Ivádi elvtárs dicsérettel emlékezett meg arról a szép munkáról és eredményekről, amelyeket a vállalat dolgozói a párt hetedik kongresszusa tiszteletére végeztek, illetve értek el. Felszólalása végén Ivádi elvtárs átnyújtotta Mandula Ernő igazgatónak a megyei tanács végrehajtó bizottsága által adományozott, a munkaversenyben harmadik helyezést felért vállalatot illető vörös se- ílyemzászlót és a vele járó uat- 5 ezer forint jutalmat. A megyei jtanács dicséretben és pénzjutalomban részesítette Mandula 5 Ernő igazgatót és Fényes Ele- ^ mérné főkönyvelőt:

Ezután került sor a jutal- Bmak, „Kiváló dolgozó”-okle- Bvelek és a 17 napi fizetésnek 3 megfelelő nyereségrészesedés ^kiosztására.

A vállalat vezetősége ezután ^vacsorán látta vendégül a dol- jgozókat.

Közgyűlést tart a MEK

A Szövetkezetek Heves megyei Értékesítő Központja március 31-én tartja a rendes évi közgyűlését. A Szakszervezeti Székház elsőemeleti nagytermében délelőtt 9 órakor kezdődő gyűlésen megvitatják a MÉK múlt évi munkáját és meghatározzák az 1960. évi legfontosabb feladatokat, különös tekintettel a termelőszö- gvetkezetekkel kiépülő kapcsoslatra. Hevesben ugyanis ez év- §ben a zöldség- és gyümölcs- -szükségletnek több mint 90 §százalékát a termelőszövetke- jzetek adják.

§ A közgyűlésen az igazgatóság beszámolóját Kollár József, |a MÉK elnöke tartja, majd STakács Sándor, a felügyelő bí- gzottság elnöke számol be a ^felügyelő bizottság munkájáéról. A gyűlésen részt vesznek Ba megye földművesszövetke- ?zeteinek ügyvezető elnökei, a jíöldmű vessző vetkezetek járási ^központjainak járási vezetői, >a MÉSZÖV képviselői, vala- :mint a SZÖVOSZ és a SZÖVŐÉRT küldöttei.

A megértést tanulni

hettek ott azok, akiktől élvették, akikről lenyúzták a „hagyományos magyar vendégszeretet” filléreit, pengőit, millióit.

S azért igazi egzotikumban sincs hiány. A Mátra és a Bükk ősvadonát jóbban ápoljuk, mint valaha és egyáltalán nem rontja az összhatást, hogy a hegyek ölén ott van a Gyöngyösoroszi Ércelőkészítőmű. A Hortobágy is megvan, a százlábú híddal, a pefge- kalapú juhásszal, s az legalább olyan érdekes, hogy motorfal jár, mint hogy egykor szamáron baktatott végig a délibábot forgató pusztán. A délibáb is megvan, ott hintázik a rizsföldek, halastavak felett, s amikor vizet mutat, nos akkor és most nem hazudik. Mi tanítottuk meg a délibábot i(/ae- ságra. A magyar táj „hagyományos’“ képét — úgy véljük — nem félforgatta, de igazán széppé tette Komló és Kazincbarcika, Várpalota és Inóta — s ezekről a szépségekről, a szépségek igazi értőinek versei, festményei, írásai szólnak esztendők hosszú gora óta.

Jöjjenek minél többen, minél több országból vendégségbe is, jöjjenek azok is, akik erőlködve szeretnének nézni és nem látni, jöjjenek azok is, akik nemcsak nézni, de látni és érteni is tudnak. Jöjjenek, hogy tanuljanak és mi is tanulhassunk — sajnos azonban, régi magyar romantikával ném szolgálhatunk, bár gulyásunk ma is kitűnő, csak legföljebb a gatyáról nem illik beszélni már. Hiába: ilyen ez a tizenöt év: a szó megmaradt és más értelme lett. Ezt is meg kell tanulnia a Nyugatról jövőknek és még mennyi mindent: egy új világ, egy szabad ország megértését.

Gyurkó Géza

lyés és jó időnek hájlandók elismerni.

Nem sikerült, pedig mindent

elkövettek.

Feltételezhető, hogy a nem újságírók között is akadnak Olyanok, akik néhány napos, vagy hetes magyarországi tartózkodásukat arra használják fel, hogy azt lássák, amit szeretnének, s nem azt, ami van, hogy azt mondhassák el majd otthon, amit hinniök kell és kötelességük, s nem azt, amit szemük Oktatott hinni. Mégis, az elmúlt évek nem haladtak el nyomtalanul: ma már sehol sem hiszik el szerte Európában és azon kívül sem, hogy itt valamiféle terrorral szövetkezett nyomor dőzsölne a gazdag kirakatok, az épülő, szépülő városok tövében. A nyomorgó, terror alatt nyögő ember nem öltözködik jól, nem nevet, nem szórakozik és főleg nem dolgozik — megelégedetten és sikeresen.

Egyre több az olyan józan és reális hang, amely akár kelletlenül, akár szívesen, de elismeri, hogy valami történt ebben az országban az elmúlt másfél évtized alatt, hogy a párt, a munkásosztály vezette Magyar Népköztársaság csak és annyiban „egzotikum”, amennyiben a nagyszerű átalakulások, egy ország teljes talpraállása az egzotikumok közé sorolható. Barátaink „haza” jönnék hozzánk, a kapitalista országok látogatói vendégségbe. Az előbbiek tudják, az utóbbiak megtudják, hogy a hagyományos, magyaros ; vendégszeretet csak kiteljesedett, csak sokrétűbb lett, mert más az alapja Is.

A Gellért Szállóban, vagy az egri Parkban ma azok is ott ülnek, akik megteremtették a vendéglátás gazdasági alapjait, mint ahogy a múltban nem ülEgyetlen vasárnap, amely sem • napos, sem különösebben tavaszias nem volt, hazánk egyetlen városát, Egert, tíz külföldi csoport kereste fel: a világ tíz tájáról, a világ tíz nemzetének képviselője, turistája. Eljöttek barátaink, eljöttek a kapitalista országok képviselői, akik között bizton akad néhány, aki ha barátunk ném is, de jó ismerősünk lesz — hogy lássanak, tapasztaljanak, ismerkedjenek a mai magyar élettel. Azelőtt is, húsz esztendővel ezelőtt is volt idegenforgalom Magyarországon, s így ez, egymagában, legalábbis ami a formát illeti, még se ném új, se nem érdekes...

De akik annak idején jöttek, talán a következő töprengés után határozták el magu- kát az útra: mehetnék Afrikába, vagy Magyarországra. Magyarország közelebb van, gyerünk oda. És jöttek és gondoskodtak számukra „afrikai egzotikumokról”. Tamtam-dob ugyan nem volt, de volt ostorpattogás, oroszlánbőgés sem volt, csak a szilaj bika bőgő vadsága és nem volt harci tánc, amelytől meg lehet ijedni és arhellyél el lehet hencegni az unokák előtt, de volt fokosfórgatás, rikkantás, pergőruhás magyar tánc, amelyet odolfogú, gatyás legények, és pirospozsgás, kicsattanó szépségű magyar lányok lejtettek a kedves idegen úr előtt. S ez is valami! A pirospozsgás lányok ringó szoknyái aztán nagyon szépen eltakarták azokat a nyomorult viskókat, ahol csak a tüdőbaj lázrózsái festették pirosra az arcokat, ahol legfeljebb a halál járta rikoltozó csárdását, s ahol sötétebb volt az élet tán, mint ama sötét Afrikában.

Mostani vendégeink közül a barátok tudják, hogy effajta egzotikum, éppen az 6 segítségük révén is, nem található hazánkban, a nyugati országokból jöttek pedig, ha reméltek is effélét, kaptak helyette kinek jobbat, kinek elkeserítőbbet: szabad hazánk mai, pezsgő ritmusú életét. A közelmúltban egy nyugati újságír öcsoport meglátogatta Sztá- linvárost: ■' kerestek, kutattak valami jó story után, amelynek segítségével nemcsak azt lehet bebizonyítani, hogy nálunk nyomor van, de elsősorban ' azt, hogy odaát immár előre és jól megjósolták, hogy nálunk nemcsak nyomor van, de lesz Is, hogy a régi szép „afrikai idők” voltak azok az idők, amelyeket a nyugati „meteorológusok” egyedül he-