Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-25 / 72. szám

1960. március 25., péntek

népüjsAg

S

A bírálat védelmében

Alkotó, nagyszerű munkánk minden eredménye, sikere, népünk összefogásában, hitében, bizalmában, a vezetők és vezetettek együttes erőfeszítéseiben rejlik. Nincs nagyobb dicsőség és öröm, mint erről, ezekről az eredményekről számot adni az újság hasábjain is, nap mint nap beszámolni, mit tettünk újat. előbbrevivőt a holnapért, magunkért. De a mindennapi munka lázában óhatatlan, hogy kisebb vagy nagyobb nehézségek, hibák fel ne üssék fejüket az élet legkülönbözőbb területén és kapcsolatában. Amilyen öröm írni a sikerekről, legalább annyira kötelessége az újságnak feltárni ezeket a hibákat, segíteni azok kijavításában, ösztönözni a nehézségek legyűrésében Pártunk megyei lapjának egyik fő feladata, kollektívájának fő gondja, hogy a párt megbízásából ezt a feladatát is becsülettel és főleg eredményesen oldja meg. Nem az embereket sértve, bántva, de a hibákat őszintén feltárva.

Távol álljon tőlünk, hogy azt várjuk, azt higgyük, hogy a bírálatot „lelkes örömmel” fogadja bárki, különben is, nem őszinte ember az. aki öröméjről biztosít bárkit, mert bírálattal illették munkáját. Különösen nincs ok az effajta „örömre", ha a bírálat egy tizenhatezer példányban megjelenő Újság hasábjain, egy egész megye olvasó társadalma előtt hangzik el. Az újságíró, éppen úgy, mint bárki más, sohasem gondol arra, hogy okosabb, mint akiről, vagy akikről szó van, hogy módjában van azt a bizonyos spanyolviaszt feltalálva, átnyújtani: így kell! Legfeljebb, mint kívülálló, jobban észrevesz olyan kisebb, nagyobb hibákat Is. mint az, aki napi munkája lázában nem ügyel, nem figyel fel ezekre a problémákra.

Ebből is adódik, hogy a bírálat előtt mérlegel: mit jelent a cikk egy közösség, egy ember számára, mennyire hasznos, mennyire szükséges a tapasztalt problémák nyilvános feltárása.. megírása. Az ilyen jellegű cikkekért sem tapsot, sem hálát nem vár az újság, mint ahogy egyetlen ember se, aki bírál, attól, akit megbírált. Hogy most mégis írni kell arról, hogy egyesek miként is reagálnak a párt vezette új-? ság bíráló cikkeire, az tette?! szükségessé, hogy hovatovább^ tarthatatlan a helyzet — éppeng a reagáció terén. Mert a válasz; a bírálatokra, amelyeket a dol-| gozók vetnek fel, a lap vizsgáig ki, s találkozik is a lap vélei-| menye a dolgozók vóleményé-g vei ~ nos a válasz ezekre ax cikkekre nemegyszer messre-§ menően nélkülözi a kommu-8 nista tárgyilagosságot, a ve-| zetők példaadását.

Most mindössze két példátg erre!

Az még az enyhébb, de ko-§ rántsem méltánylandó esetek g közé tartozik, hogy a februári 4-én megjelent „Milyen a ki-; szolgálás az egri üzletekban?”g című cikkünkre. Egerben, ag vállalat központjában megtar-8 tott értekezleten úgy reagál- jj tak, hogy egyszerűen hozzá g nem értőnek tisztelték meg a; cikk íróját s azzal vigasztalód-» tak, hogy szerencsére, a fel-jj sőbb szervek elismerésben ré-s szesítik őket, mert azok a szak-8 értók. Mintha ahhoz valami-8 féle különleges, magas iskoláig képzettséget igénylő hozzáértést kellene, hogy bárki elbírálja,? udvariasak voltak-e vele egy? üzletben, vagy sem. Ha az új-g ságiró itt hibát követett el. az csak egy volt: nem figyelt féli arra az ügyre, amely az egris kereskedelemben a cikk megjelenése után néhány nappal pattant ki, s amelynek nyomán egy-két ember most a bíróság előtt felel tetteiért.

Különben is a szocialista ke-? reskedelem dolgozói örömmel? fogadják, ha olyanokat illett bírálattal az újság, akik ma-^ gatartásukkal súlyosabb, vagy; kevésbé sú'yos mértékben ép-: pen azt az elismerésre mé’tó munkát kompromittálják,?

amely évről évre mind na-; gyobb eredmények dicsőségét, jelenti, éppen a kereskedelem) munkásai számára. Ez csak;

azoknak a szűklátókörűelcnek lehet kellemetlen, akik szívesebben beszélnek csak az eredményekről — megfeledkezve arról, hogy a sikerekhez többek között a nehézségek legyűrésén keresztül vezet az út.

De ez még csak az enyhébb, bár nem kevésbé jellemző példa volt, a bírálat, a kritika fogadására. Durvább. s még kevésbé megérthető a másik, amely végül is tollat adott a kezünkbe. Legutóbb történt, egyik üzemünk nyereségkiosztó ünnepségéről szóló cikkünk nyomán. Ezen az ünnepségen, amely mintegy ünnepélyes záróakkordja volt egy munkás esztendőnek, amelyért az igazgató felsőbb szervei jogos elismerésében részesült, s amelyen ott voltak a dolgozók családtagjai, — az üzem igazgatójának nem akadt dicsérő szava a jól dolgozókra. de az élesség határát is túlhaladó módon beszé’t egyes hibákról, sőt még elbocsátásokat is kilátásba helyezett.

Helyes volt ez? Semmiképpen sem. Ez volt és ez most is az üzem munkásainak véleménye. Helyes volt, hogy mintegy példaképpen — így ne csináld! — megírta ezt az újság? Kétségkívül. Hiszen embereket szégyenítettek meg, olyanokat, akik ugyan nem használják mindennapi szavaikban a jelszót — Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga —. de a munkával szerezték meg embertársaik, sőt családjuk, gyermekeik, feleségeik megbecsülését. Milyen érzés lehetett ott ülni az asszony mellett, akinek ezerszer elmondták egy év alatt, mit és hogyan dolgoztak, s most a közös munkáért méltán kitüntetett igazgató nem talál jó szót, nem talál nevet a dicséretre ... Sőt!

Nem akarunk messze menni a párhuzamban, de milyen érzés lett volna a vezető számára, ha felsőbb szervei ezen az ünnepségen, a családja előtt, munkatársai előtt a dicséret helyett, csak és egyedül hibáiról szóltak volna — hasonló élességgel?

Meg kellett hát írni ezt a cikket, mert abban a légkörben, amelyet pártunk Központi Bizottsága a dolgozókkal összefogva megteremtett, abban a légkörben, amelyben nemcsak jelszó, de nagyon is mély és kézzelfogható tartalom az emberség — úgy gondoltuk — ma már nem engedhető meg ilyen anakronizmus.

S a válasz a kritikára? Vádaskodás, reklamáció, futko- sás és jelentgetés a felsőbb szervekhez, sőt fenyegetőzés, s a múlt egyéni érdemeire való hivatkozás. Nem hisszük, hogy ez volna a helyes, a kommunista vezetőhöz méltó magatartás, nem hisszük, hogy ez volna a helyes példa, amelyet egy igazgatónak kell mutatnia beosztottjainak, munkatársainak. Ha egy üzem vezetője így fogadja a bírálatot, mit vár az irányítása alá tartozó emberektől — akik még csak nem is fenyegetőzhetnek? A kérdésre adható egyetlen válasz már eleve megmutatja ezt a zsákutcát, ahová az ilyen magatartás vezethet.

Ez a két példa is igazolja, hogy a kétségtelen és örvendetes fejlődés ellenére nincs még minden rendben — az önbírálattal, a kritika fogadásával, az ilyen helyzetben egyedül helyes kommunista magatartással. Vagy úgy vélik, hogy őket érte támadás, hogy a cikk tekintélyük megtépázását jelenti? Hisz nem másról, mint a hibákról van szó, hisz nem másról, mint arról, hogy ezek a vezetők éppen a hibák kijavításával még nagyobb tekin télyt szerezzenek, még nagyobb megbecsülést vívjanak ki maguk számára. Van mire alapozniok: elsősorban is kétségkívül elismerésre méltó munkájuk, eddigi eredményeik. A szocialista demokrácia, az a légkör, amelyről már fentebb is beszéltünk, megköveteli a legmesszebbmenő emberséget — ezt tudják és elvárják a dolgozók. Ez ellen lehet véteni, s lehet azok >s vétenek, vagy véteni fognak, akik írnak erről a kérdésről De más dolog egy hibát elkövetni és azt elismerni, s megint más a tényekkel szemben is kézzel-lábbal, nem éppen helyes eszközökkel tiltakozni.

S itt a kérdés lényege.

Nagysikerű bemutató Füzesabonyban

Szombat este mutatták be a füzesabonyi nőtanács színjátszói: Farkas Ferenc Zeng az erdő című operettjét a füzesabonyi Művelődési Otthonban. A jól sikerült előadásért — amely a közönség körében igen nagy elismerést váltott k> — dicséret illeti a kitűnő rendezőt, Okáli Artúrt és a tehetséges szereplőgárdát egyaránt

Különösen kiemelkedő alakítást nyújtott a két főszereplő: Hidv"ai László és Gyeiíes Katalin. Meg kell még említeni Koczka Istvánt, aki kitűnő zongorakíséretével járult hozzá az előadás sikeréhez.

Influenzás gorilla

A kameruni kormány egyéves gorillát ajándékozott a tokiói állatkertnek. A gorillát repülőgépen Bécsen át akarták Tokióba szállítani, de az utat meg kellett szakítani, mert a majom influenzás lett. Beszállították a bécsi állatkórházba.

Nyereségrészesedés előtt Interjú a MEGYEVILL igazgatójával

Nyólc évvel ezelőtt, 1952- ben, mindössze 50 emberrel kezdte meg munkáját a MEGYEVILL. Munkájuk nagy részét a faluvillamosítások képezték, s a vállalat dolgozóinak — különösen e kezdő években —, igen sok problémával kellett megküzdeniök. hogy tervüket teljesíthessék Felszerelésük hiányos volt, gép pedig egyáltalán nem állt rendelkezésükre.

Most, nyolc év után, felkerestük a vállalat Igazgatóját. Deli Istvánt, s megkértük, tájékoztasson bennünket: menynyit fejlődött vállalatuk az eltelt nyolc év alatt?

— össze sem lehet hasonlítani a kezdeti időszakot a jelenlegivel. Az első években általában egymillió forintos tervteljesítésünk volt, viszont jelenleg a 15 milliónál tartunk.

— Hogyan érték ezt el?

— Elsősorban a tervteljesi- tés növekedése, a nagyobb kapacitású munkákra való áttérés eredménye. Vállalatunk a

En9 a meteorológus

Bedugtam a konnektorba a drótot, az elektronikus számológép zümmögni kezdett: munkára fel! Milyen idő lesz holnap, — ezt kell megtudnom, ezt akarja megtudni tőlem, egyedül én- tölem most egy ország. Elő a térképet, úgy... kezdhetjük!

A következő pillanatban dolgozni kezdtem a rádióadókkal, jöttek a jelzések a világ minden tájáról, rajzoltam az izobár vonalakat a térképre, csomópontokat jelöltem meg, és a Gaus-féle számot szoroztam a Lu- dolf-féle számmal, mert nálunk, meteorológusoknál így szokás. A kapott számot, megszoroztam tízzel, majd elosztottam

öttel, s a megfelelő képlettel kiegészítve, betápláltam a számológépbe. Gombnyomás: kijött az

eredmény, s azt megint rávezettem a térképre. Általában mindent rávezetek a térképre, mert az a biztos.

Az első pillanattól mostanáig, negyedóra telt el, s már tudom, hogy a légtömegek mozgása cotan- gens alfa, per sinus delta, a négyzetköbön.

Megy ez gyorsan, csak érteni kell hozzá. Most már csak az van hátra, hogy vertikálisan is tudjam a horizont fekvését. amely ugye, egyik napról a másikra, délről

északra fordulhat, nem beszélve a naptevékenység

kétségkívüli hatásáról. Üjabb gyors számítások, jelentések a világ minden Iájáról, azok összegezése, betáplálása az elektronikus szá- számológópbe és az eredmény rávezetése a térképre.

Egy félóra telt el, s hála a modern technikának, szakértelemnek, magabiztosan jelenthetem ki: holnap erős napsütés, emelkedő hőmérséklet.

Hiába, a tudás, az tudás.

Ma reggel felkelek, kinézek az ablakon, zuhog az eső és hideg van Felháborító! Mi történhetett?

A fene egye, eltévesztettem egy összeadást!

(egri)

megye minden területén a kul- túrháztól kezdve a termelőszövetkezeti épületek, iskolák, téglagyárak és egyéb nagyobb intézmények villamosítását végzi.

— Milyen létszámmal dolgoznak?

— összesen 149 dolgozója van a vállalatnak, amelyből 102 fizikai munkás.

— Milyen a szakmunkái- utánpótlás lehetősége?

— Tizennyolc tanulója van a vállalatnak, akik egy-egy épületen már önállóan dolgoznak. Ők készítették el a füzesabonyi orvosi lakást, az eger- szóláti kultúrház épületének villany-bevezetését is. Ezenkívül gondoltunk a műszaki utánpótlásra is. Mivel a vállalatnak nincs 1957 óta főmérnöke, az egyik segédmunkásunk fiát, Szabó Lászlót, társadalmi ösztöndíjjal a budapesti Műszaki Egyetemre küldtük, hogy azt elvégezve, vállalatunknál alkalmazzuk.

— Mik á további terveik?

— Mivel megbízásunk olyan sok, hogy ez évre már alig tudunk valamit vállalni, szeretnénk a munkát megkönnyíteni azzal, hogy ahol lehet — gépesítünk. Ezen a téren elég gyengén állunk, mivel mindössze egy gépkocsival és az arra szerelt orr-daruval rendelkezünk. Ha sikerül a munkát még jobban meggyorsítanunk — éppen a gépesítéssel —, akkor bizonyára a jövő évben a nyereségrészesedés nem 23 nap, hanem még több lesz. A tanácsi vállalatok között a kongresszusi munkaversenyben második helyezést értünk el és így a nyereségrészesedésen kívül még 18 000 forintot oszthatunk ki a dolgozók között április 1-én, a nyereség- részesedés kifizetésekor.

—kisbé—

Veterántalálhoxó volt Füzesabonyban

A napokban bensőséges ösz- szejövetelt rendezett a füzesabonyi étteremben a községi KISZ-szervezet. A rendezvényen húsz idős veterán vett részt, akik a jól sikerült vacsora után vidám poharazga- tás közepette tanácsköztársasági élményeikről meséltek a fiataloknak.

„Mi nem küldjük, hanem hívjuk az embereket"

Beszélgetés a Mátravidéki Erőmű párttitkárával

közösség károsodása nélkül el nem választható.

Tj1 gyre növekvő figyelem- mel és csodálkozással nézem ezt a kék munkaruhába öltözött embert. Párttitkar, egyszerű munkásembernek látszik. A politikai és gazdasági vezetés egységének szükségességéről sok tanulmányt olvastam már, egyetemi tanárok előadásait hallottam, de ezt az okfejtést ilyen világosan és ilyen magától érthetően még nem hallottam.

— Miben látja munkájún lényegét és eredményeik forrását?

— Üzemünk pártvezetősége jól képzett szakemberekből tevődik össze. Nemcsak a pártvezetőségben, hanem a négy alapszervnél is a legjobb technikusok és kiválóan képzett szakemberek dolgoznak. A vezetőségválasztó taggyűlés határozata szerint minden negyven éven aluli párttag — akinek nincs meg — a nyolc általános iskolát köteles elvégezni. A pártvezetőségi tagokkal szemben nagyobb a követelmény. Ez csak természetes. A pártvezetőség minden tagja valamilyen fokon iskolába jár. Ügy szerveztük meg a politikai oktatást, hogy a pártszervezet vezetőségéből jelöltük a szemináriumi előadókat.

Tehát a párttitkár nem valamilyen „kampány-feladat”, vagy egy-két fontosabb gazdasági probléma megoldásában látja az üzemi pártszervezet legfőbb feladatát, nem is a műszaki fejlesztés sikeres megoldásában, hanem mindezek alapfeltételeiben: az emberek szakmai tudásának elmélyíté5 Az első másfél évtized alko- f ** tásai között egyik büszke- 5 ségünk a Mátravidéki Erőmű. í Pár évvel ezelőtt szántóföld s volt a helyén, ma hatalmas és | modern üzem dolgozik Lőrin- 5 ci község mellett. Ezerötszáz 5 embernek ad kenyeret — és í micsoda gépek! j| Szép, de rendkívül bonyo- í lúlt és nehéz dolog egy ilyen ; nagy üzem vezetése, sokoldalú i felkészültséget és alapos tu- 5 dást igényel. Hogyan segít az \ üzemi pártszervezet? Mit tet- ; tek eddig és milyen feladato- 9 kát kell még megoldania a \ pártvezetőségnek, hogy a meg- 3 felelő irányítást és ellenőrzést 9 biztosíthassa?

5 — A múlt évi kongresszusi

i verseny alapfeltételeit az üze- R mi pártszervezet teremtette ^ meg és a termelésben élenjáró p párttagok indították azt el. Az k idén is a pártaktíva ülése ha- : tározta el, hogy tovább foly- 5 tatjuk a versenyt.

1 Szép, szép, de ezek általá- 9 nosságok, ezt mindenütt ellj mondhatják, de tényeket ké- 8 rek. Mit tett az üzemi párt- X szervezet, mondjuk a műszaki fejlesztés ügyében? De mielőtt 8 szavakba formázhatnám gon- ' dolataimat, Szilágyi Antal, a pártszervezet titkára folytatja: — Műszaki gárdánk, különösen a középkáderek, pártta- \ gok, mérnökeink nagy része a 3 KISZ korhatáron belül van. í Főmérnökünk 29 éves! Dolgo- l zóink többsége itt nőtt fel az í üzemben. Nemcsak mi, de az 8 élet nevelte őket, saját sorsu- , kon tapasztalhatták a fejlődj dóst és a kezdeti hibák leküz- “ dósét. Ma már elmondhatjuk, hogy nálunk a politikai és ? a gazdasági vezetés egyöntetű, ? nálunk nincsenek csak gazda- 5 sági, vagy kizárólagosan csak i politikai szempontok, mert a | kettő egymással szorosan ösz- $ szefügg, egyik a másiktól a

sében, a rendszeres és állandó oktatásban. Igaza van: ma — és még hosszú ideig — ez a leglényegesebb kérdés.

— A politikai oktatáson felül milyen szakmai tanfolyamokat szerveztek?

— ötvenen technikumba járnak, Makarész Istvánt, az egyik hatgyermekes dolgozónk fiát és másik két tanulót társadalmi ösztöndíjjal egyetemre küldtünk. Negyvenen elvégezték az alapfokú könyvelői tanfolyamot. Közülük soknak nem volt meg az alapfokú képzettsége sem — nem tehetnek róla, nem az ő hibájuk, hogy a negyedik-ötödik elemiből napszámosnak, meg sum- másnak szegődtek — de a könyvelési tanfolyammal egyidejűleg pótolták a régi hiányokat, sőt 28-an képesített, négyen mérlegképes könyvelői tanfolyamra járnak. A „szocialista brigád” címért küzdő brigádok vállalták, hogy a nyolc általános iskola és a meglevő szakma mellett még egy szakmát kitanulnak. A napokban vizsgázott ötven kazángépész. Néhány napja 16- os létszámmal indult a főiskolai felvételekre előkészítő tanfolyam, ősszel technikumi előkészítő kezdődik, már eddig húsz jelentkezőnk van. A párt- szervezet hívta össze az embereket, ismertettük a tanulási .lehetőségeket, megfelelő előadókat biztosítottunk. Ma már van jelentkező az ilyen pártmunkára is.

— Csorba Pál fontos beosztásban dolgozik a villamos osztályon és mint pártvezetőségi tag, legfőbb pártmunkaként a

tanfolyamok szervezését kapta. Ő az erőmű „oktatási minisztere". Dö az iskolázás terén nemcsak egyedül képviseli a pártot. Szabó László KISZ-tit- kár és egy személyben jól képzett villamosmérnök. Lelkesen oktat és segít. Nemcsak a kiszedek __ járnak hozzá egy-egy nehezebb matematikai képlet „megemésztésére”, de sok nagyapa-korban levő dolgozónk is felkeresi őt. 'Minden segítséget megadunk „diákjainknak”. Persze a mi erőnk, buzdításunk és példamutatásunk kevés lenne. Államunk is megad minden támogatást. Üzemünk szociális ellátottsága országos viszonylatban is kiváló. Helyben, a gyártelepen iskola, kultúrterem, klubszoba, gazdag szépirodalmi és szak- könyvtár, üzemi étkezési lehetőség áll a dolgozók rendelkezésére.

telnek is a lehetőségekkel, bámulatos erővel és szorgalommal tanulnak. Az 1500 ember közül 480 rendszeresen képezi magát. Pedig a mindennapi munka mellett ez igen komoly erőfeszítést követel. Ezt csak az tudja igazán értékelni, aki maga is próbálta. Az adminisztratív dolgozók több mint fele és a műszakiak jó része is pár évvel erelőtt még segédmunkás volt. De az egész üzem büszke arra. hogy innen került ki Verte Győző, a Kísérleti Atomreaktor főmérnöke, sKerényi Ödön, a villamosiparági főmérnök, Dénes Sándor, a Tiszapalkonyai Erőmű főmérnöke.

Amíg beszél, egyre figyelmesebben néztem markáns férfiarcát. Mindaz, amit Szilágyi

elvtárs elmondott, ott csillogott a szemében is. egy-egy mosolya külön beszélt az elmúlt évek küzdelmedről és sikereiről. Problémák, emberi sorsolj elevenednek meg előttem Megértettem, hogy a Mátra- vidékí Erőműnél kulturális forradalom zajlik le. Üjra fülembe zsongtak a szavak: főiskolai előkészítő tanfolyam, 50-en járnak technikumba, könyvelői tanfolyamok, ismertettük a tanulási lehetőségeget, előadókat biztosítottunk, legfőbb pártfeladat az oktatás... A párt is egyben legfőbb szívügyének tekinti a tanulást ...

Ki ez az ember? Most találkoztam vele először, tudom, hogy az üzem párttitkára... Nem morfondíroztam tovább nyiltan megkérdeztem: mi a beosztása és milyen képzettséggel rendelkezik?

— Tizenkét évvel ezelőtt villanyszerelő voltam. Azóta sokat tanultam én is. Elsősorban nekem kellett példát mutatnom — mondja természetes egyszerűséggel.

A ztán a személyzeti veze- ^ tőtől megtudtam, hogy a Mátravidéki Erőmű párttitkára nagy munkabírással éí szorgalommal egyik vizsgál tette a másik után, pedig nem mai gyerek, 53 éves, meglett férfi és ma már üzem-mérnök Ebben a beosztásában rájött, hogy egy ilyen nagyüzem párttitkárának nemcsak jó műszaki embernek kell lennie, hanem gazdaság) ismeretekre is szüksége van. Most végzi Egerben a marxista egyetemei és ő szervezte be erre a főmérnököt és másokat is. Így aztán joggal elmondhatták, hogy Lőrinciben a pártszervezet az egyszeregytől a7 egyetemig mindenütt részt vesz az oktatásban, és büszkék lehetnek rá hogy ők nem küldikj hanem hívják az embereket.

Dr. Fazekas László