Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-23 / 70. szám
I960, március 23., szerda nepdjsag 5 A valóság varázsa KIVÁLÓ DOLGOZÓ Mindig tiszteltem a józan embereket. Becsülöm azokat, akik meggondolják minden szavukat, és megfontolatlanul nem tesznek semmit. De mélyen megvetem azt, aki soha nem tud lelkesedni, akinek a hangját a rideg objektivitás szürkíti el, akinek a szemében a belső tűz soha nem lobbant lángot. Voltak évek, amikor állandó lelkesedésben éltünk, mert vallottuk: „mindennap — győzelem”. Lelkesedtünk, tapsoltunk, megmámorosodtunk a számoktól, a jelentésektől, melyek mindig a „legoptimáli sabb” képet vetítették elénk. És megfeledkeztünk arról, hogy ezeket a számokat ml állítottuk össze, ezeket a jelentéseket mi küldtük el, de mindig úgy, hogy egy kicsit „kozmetikáztuk” a valóságot. A nagyot még nagyobbá tettük, a szépet még csillogóbbá, s ha olykor disszonáns hang panaszkodott ki a kórusból, igyekeztünk nem meghallani. De olyan idők voltak ezek- amikor nagyon nehéz volt nem lelkesedni, és türelmetlenül legyintettünk, ha valaki azt mondta, hogy nem mind arany, ami fénylik. Pesszimista, akadékoskodó volt a neve az ilyen aggályoskodónak a legjobb esetben is. Aztán volt idő, amikor a felhők mögül kicsillanó napsugár is hidegebbnek tetszett, mint amilyen a valóságban volt. De mindez ma már a múlté. A múltba merengeni már Kölcsey óta meddő, értelmetlen és férfiatlan ábrándozás. Meg szoktuk a mát vizsgálni, de úgy, hogy tekintetünk fénye a holnap sejthető körvonalait világítsa meg. És ma már az is természetes, hogy a társadalmi kérdések a legintimebb +ársaság- ban, a legmeghittebb hangulatban is ott lebegnek, nem lehet kitérni előlük, de nem is akarunk kitérni ezek elől a kérdések elöl, s ahol néhány ember összedugja a fejét, bárhonnan induljon is a beszélgetés fonala, előbb-utóbb oda jut el, ahol idegsejtjeink ra-, darközpontjai a körülöttünk kavargó, forrongó valóságot jelzik agyunk és szívünk számára. így történt, hogy nem is olyan régen, a járási tanácson minden „előre megfontolt szándék” nélkül parasztságunk mai életéről, gondolkodásmódjáról, a körülötte és benne végbemenő változásokról, pezsgő, élénk ritmusú konzultáció kerekedett ki, pedig könyvekről vallottak az első nehezen lendülő mondatok. — Tegnap Heréden Voltam előadást tartani — kezdi a témát a járási könyvtár vezetője. — Jóindulatúan megsúgták az előadás előtt, hogy legfeljebb egy félórát beszéljek, mert... mert az érdeklődés nem futja tovább a hallgatók erejéből. Különben is utána filmvetítés lesz, és értsem meg ... így történt, hogy az előadás alatt illedelmesen néztem az órámat, és amikor a félóra letelt, mondtam, hogy most már az időm lejárt, különben is... a film ... és a többi. Mindannyian mosolyogtunk egy kicsit, a sorstársak megértő, de kajánkodó mosolyával, hiszen ismerjük ezt a helyzetet: elkészültünk arra, hogy szép és okos dolgokat mondjunk szép és okos dolgokról, és amikor már sikerül megragadni a lényeget, akkor, igen: mindig éppen akkor közbejön a film, vagy a tánccsoport, esetleg a kultúregyüttes legújabb vidám műsora, és sóhajtva gondolunk arra a sok beiénkszorult „okos és szép” dologra, amit már legutóbb is magunkban cipeltünk haza, és amit legközelebb is kénytelenek leszünk elhallgatni. — És tudjátok, mi történt? — kérdezte a járási könyvtár vezetője. De ez csak amolyan költői kérdés volt, mert 6 azonnal folytatta tovább az elbeszélést. — Azt mondták a hallgatóim, csak folytassam tovább, mert ez őket érdekli. Érdekli őket a könyv, azok a könyvek, melyek róluk szólnak, melyeket a gyerekeiknek kellene elolvasni, érdekli őket Móra és Móricz éppúgy, mint Solohov, vagy A. Tolsztoj. De az egészben a legnagyobb meglepetés a jelenlevő községi vezetők megjegyzése volt. „Néhány hónappal ezelőtt még gondolni sem mertünk volna ilyenre.” Igen, néhány hónappal ez- ,előtt. De akkor még Heréd parasztsága is az egyéni paraszt gondjainak hínárjában vergődött, már érezte ugyan, hogy a holnap őt is magával sodorja, a társadalmi kérdések elől nem lehet kitérni, sem elbújni, még akkor sem, ha egyesek közülük valóban szerettek volna akár a szalmakazalba is belebújni, mint a közös gazdálkodás nagy kérdésével szembekerülni. De a nagy kérdés eldőlt. És hogy ez a kérdés valóban helyes megoldást nyert, mutatja az is, hogy ma már a herédi parasztok is ráérnek Móricz- cal és Solohovval foglalkozni, mert a probléma gyökere szerintem valóban az, hogy ma már ráérnek. Holnap pedig még több idejük lesz, még tovább érdeklődnek és érdeklődésüket nemcsak a mozi és a televízió elégíti majd ki, hanem az eggyé fogott érdekek talaján kinőtt nagy család okos közössége is. Mindig tiszteltem a józan embereket, és megvetem azokat, akiknek szívét soha meg nem dobogtatja semmi, akiknek hangja soha semmitől át nem forrósodik, akiknek a szemében soha semmitől nem gyulladnak apró kicsi lángok. G. Molnár Ferenc PALOTAI LÁSZLÓ, az Iíger és Vidéké Körzeti iöld- müvesszövetkezet dolgozója. Jó munkájával jelentősen hozzájárult a földmüvcsszövetkezet kongresz- szusi versenyének és az egész éves versenyfeladatok kiváló teljesítéséhez. Áruforgalmi tervét 128,1 százalékra teljesítette, A földmüvesszövetkezet termelési tanácskozásán egyhangúlag határozatot hoztak arra, hogy az egyéni kongresszusi vcrsenyzászlót és az ezzel járó kiváló elmet megkapja. A kitüntetésen felül még kétheti fizetését is jutalmul kapta. ^Oöimtcui... Fiatalasszony lép be a vasúti kupéba, még indulás előtt. Kimelegedett — a sietéstől is, a tavaszi napsütéstől is. Az ablak mellett, a sarokban foglal helyet. „De meleg van” — mondja félhangosan, inkább csak magának, s felnéz az ablak lehúzófogantyújára. Lehúzza... rte húzza le ? Azután körülnéz a többi utason: mit szólnának hozzá? A kocsit még fűtik és a szabály ilyenkor az, hogy nem szabad kinyitni az ablakot. Végül is elhelyezkedik és egy parányi lemondással kinéz az ablakon. Ekkor egy fiatalabb vasutas áll fel a szemközti padsorból, s valamiféle fensöbb- ségés mosolykával az arcán az asz- szony ablakához lép és lehúzza az üvegtáblát. „No, tessék” — csak ennyit mond, s meg sem várja a köszönő szót, cigarettát vesz elő és kimegy ' rágyújtani a peronra, — lévén a kupé „nem dohányzó” ... Hanem azért az elválasztó ajtó ablakán bebenéz ... Azután indul a vonat, most már tényleg fel kell húzni az ablakot. Jöhet a kalauz is ... Az asszonyka feláll, megpróbálja. Csakhogy igen nehezen jár az ablak, valahol megszorulhatott. Húzza, húzza felfelé, meg is indul az, de egy döcce- nőnél visszacsúszik. Ekkor nyílik az elválasztó ajtó és a kis vasutas lép be a peronról. Az asszonyka ránéz, kicsit elpirul, de mosolyog. „No, majd én, ha Olyan nehéz...” — mondja a kis vasutas és egy erős mozdulattal felrántja az ablakot. Még meg is vizsgálja, hogy jól áll-e? Jól áll. Azután már csak azt látom, hogy Ott ülnek egymással szemben és beszélgetnek. Csendesen, szépen, barátságosan. Az asszonyka az egyik közbeeső állomáson száll le. Kézfogással búcsúznak el egymástól a friss ismerősök. A vasutas még utána is lép a peronra és csak akkor jön vissza, amikor a vonat újra elindul. Leül a helyére és úgy n$z a sarki ablakra, mint ahogy Napoleon nézhetett végig az austerlitzi csatámezőn... A vonat döcög tovább, odakinn pedig ragyog a tavaszi nap. (—r) mm, A kisbetű Az a kis betű, amelyik egyre jobban az élre tör, és kiszorítja a nagybetűket az őket megillető előkelő helyről. Mert azt tanultuk iskolás korunkban, és azt tanítják ma is a világ minden iskolájában, hogy írásban a mondatot nagybetűvel kezdjük; hogy a személyek nevét nagybetűvel írjuk; hogy a könyvek, intézmények nevét is szintén nagybetűvé) írjuk. Most azonban azon véleményemet, hogy „Holtig tanul az ember” ekképp változtatom meg: „Nem fontos túl sokat tanulni, mert...” Az „Európa Könyvkiadó”, nemkülönben a „Szépirodalmi Könyvkiadó” kitalálta azt, hogy fölösleges nagybetűvel terhelni az emberek amúgy is túlterhelt agyát, amikor a kisbetű is ér annyit, mint a nagy. E korszakalkotó felfedezés után megindult az új mozgalom: „írjunk minél többet kisbetűvel!” Előbb egy „hernádi gyula” könyv került a kezembe. Nem kérem, ez nem tévedés és nem sajtóhiba, hanem a „Szépirodalmi Könyvkiadó” így irta fel a címlapra az író nevét. S azt, hogy „deszkakolóstor” ugyancsak kisbetűvel írták rá címnek. A vonatban ismét találkoztam a kisbetűs íróval és könyvével, most aztán ismét sikerült az „Európa” kiadásában megjelent. Kodolányi fordítású finn könyv címlapján a következőt olvasnom: „sillanpää” (ez az író), „jámbor szegénység” (ez a cím). Se nagybetű, se pont. Még Hernádi Gyula nevét kis- és nagybetűvel egyformán ki tudjuk böngészni, de ha ezt látom egymagában, hogy „sillanpää” csak így kisbetűvel, nekem ugyan azt is beszélhetik, hogy ez a legújabb kifejezés az „asztali só” helyett, hiszen finnugor rokonság ide, finn-ugor rokonság oda — idegen a fülemnek. Van ám itt valami egyéb is! Már az általános iskola II. osztályában megtanulja a gyermek azt, hogy a személyek nevét nagy kezdőbetűvel írjuk, és III. osztályban megtanulja, hogy a könyvek címét is nagy kezdőbetűvel írjuk, akkor mit tesz a pedagógus, ha valamelyik csemete előáll egy ilyen hibás könyvvel? Ügy gondolom, nem lenne szabad a védőboríték kedvéért ilyen nagy helyesírási bűnt elkövetni. Az írás maradjon necsak tartalmában, hanem formájában is olyan, hogy ne kételyt ébresszen, hanem erősítse meg a tudást. ... és azért tiszteljük meg az író nagyságát azzal is, hogy nevét nagybetűvel írja ne csak az iskola, hanem az „Európa”, a „Szépirodalmi” kiadó is. (ádám) Takarékos emberek Szorgalmas, munkaszerető és takarékos emberek lakják Kál községet és a környező falvakat. Éppen ezért vált szükségessé, hogy másfél évvel ezelőtt létrehozzanak Kálban egy ÖTP-fiókot. A rövid múlttal rendelkező kis takarékfiók hét község takarékossági mozgalmát irányítja és máris szép eredményekről adhat számot. A fiók megnyitásakor 600 000 forint volt a takarékbetétek összege, s éz a mennyiség állandóan és folyamatosan növekedik. Jelenleg már két és félmillió forint takarékbetétet tartanak számon, ezenkívül minden héten eladnak háromezer lottó- és totószelvényt. A •iiiuiiiiiiiuiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiliiliiiuiiiliiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiuiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiüiiiiiuiiiiiiiiitiiiuiiiiuiuiuauiiii taiiBiiaiiiiiBiiaticiiairvuiiiaiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiuaiiBiiBiiBiiaiiiiiaiiaiiiiiiiiBiiviiiiiBiiaiiiiiiiiiiiiniiis'iiiiiiiiiiaiiiiiiiiBiiiitiiiiiin:« Nagyok, Eger múltjából BALAZS IGNÁC, a kommunizmus harcosa Az elmúlt két év során, ebben a sorozatban megjelentek azon személyek portréi, akiket Eger városához fűzött munkájuk, hivatásuk és ezen a téren valóban kimagasló helyet foglaltak el. A különböző művészetek és az irodalom egri nagyjai után, valóban teljessé téve e sort — közeledve országunk felszabadulásának 15. évfordulója —, kötelességünknek érezzük bemutatni Eger munkásmozgalmának egyik legkimagaslóbb harcosát: Balázs Ignácot. Balázs Ignác 1910 januárjában született Egerben, mint szegény szülők gyermeke. Szőlőművelő parasztgyermek létére, hamar megszereti a betűt, az olvasást, a jó könyvet. 18—19 éves, mikor kapcsolatba kerül a munkásmozgalommal. Megismerkedik a marxizmus—leninizmus tanításainak alapjaival, kapcsolatot teremtve a földalatti kommunista mozgalom egri szervezőjével, Zbiskó Józseffel. Húszesztendős, amikor belép a szociáldemokrata pártba, de hamarosan felismeri a marxi—lenini tanítások és a szociáldemokrata párt irodalma közötti különbséget. Zbiskó József révén hamarosan bekapcsolódik az illegális kommunista munkába. Ezekben az években Grósz Ernő tartott Egerben rendszeresnek mondható kommunista felvilágosító szemináriumi előadásokat — ezeket is látogatta a fiatal Balázs Ignác. Tántoríthatatlan hűsége a marxizmus—leninizmus iránt megmutatkozott abban is, hogy amikor az egri rendőrség leleplezte a titkos gaemináriumokat, Balázs nem volt hajlandó kiadni a rendőrség részére az előadások hallgatóinak névsorát. Nyolc évvel a mozgalommal való megismerkedése után, 1935-ben Zbiskónak Egerből való távozása után, a 25 esztendős Balázs Ignác vette át az egri illegális mozgalom vezetését. Továbbra is tagja marad természetesen a szociáldemokrata pártnak, hogy meg legyen a lehetősége a legális keretek felhasználásával a mozgalom szolgálatára. Állásfoglalása teljességgel megfelel az 1936-os Kommunista Inter- nacionálé határozatának. Budapesti elvtársaitól szerezte be rendszeresen a szükséges irodalmat, könyveket. Hajnal Bernáttal és Mihállyal meg is szervezik az illegális mozgókönyvtárat, amely egészen 1942-ig volt használatban. Balázs Ignác vezette a szociáldemokrata párt egri szervezetében a baloldali csoportot és minden alkalmat felhasznált arra, hogy kiszorítsa a párt vezetéséből, hangadói közül a jobboldali, opportunista elemeket. Később munkálkodását elvhű barátaival, a szőlőhegyek dolgozó parasztjai között fejtette ki. A második világháború kitörését követő időben sem torpant meg a súlyos megpróbáltatások súlya alatt. Folyamatosan biztosította az egri illegális mozgalmi csoport részére a kommunista röpirato- kat és a felvilágosító-tanító anyagokat. Egy megbízható elvtársa lakásán jöttek össze, ahol rendszeresen hallgatták a moszkvai rádió magyar adásait. Horthy rendőrsége 1941-ben letartóztatta és Miskolcra szállította. Fél hónapig volt ott őrizetben. Hazatérte után tovább folytatta illegális kommunista tevékenységét Egerben. 1941 őszén újra letartóztatják és a hírhedt kistarcsai intemálótáborba hurcolják, ahonnan a még kegyetlenebb nagykanizsai táborba szállítják. Ezeken a kegyetlen helyeken. minden emberségükből kivetkőzött őreik kénye- kedvének voltak a politikai foglyok kitéve. Balázs Ignác is ott szenvedett, egyre súlyosabb tüdőbajával küszködve. Az intemálási határozatot az m. kir. rendőrség egri kapitánysága felülvizsgálta és 1943 nyarán Sántha rendőrkapitány helybenhagyta fogva- tartását. A határozat megoko- lása így hangzik szóról-szóra: „lg” kellett határoznom, mert nevezett a szociáldemokrata politikai szervezetnek régi tevékeny tagja volt, s mint ilyen, különösein a földműves lakosság beszervezése során tevékenykedett. Nevezettet, mivel a dolgozó napszámosok körében szokott mozogni, káros tevékenységében csak internálásának fenntartásával lehet megakadályozni. A jelenlegi külpolitikád, gazdasági viszonyokra és honvédelmi érdekekre tekintettel a nevezettel szemben tehát az internálás szükségessége még mindig fennáll...‘’ — 1943 utolsó hónapjában. végre, betegségére való tekintettel, mégis szabadlábra kerül, s hazajön Egerbe. Az 1944. március 19-i német fasiszta megszállást követően, április 4-én Zsákay rendőrfőtanácsos emberei a városban „21 kommunistagyanús és szélsőbaloldali veszélyesebb egyént” fogtak össze s már másnap Budapestre szállították. Balázs Ignácot is elhurcolta a fasiszta terror, sáncbeli, Janicsár utca 6- szám alóli lakásából. A „rendőrhatósági őrizetbevétel’1 ellen Balázs Ignác Budapesten fellebbezést nem jelentett be. 1944 júliusában elbocsátják budapesti fogságából, de rendőri felügyelet alá helyezték Egerben. Hazatérte után sem hagyta abba az illegális szervezkedést a kommunisták és baloldali szociáldemokraták körében. A Horthy-féle októberi akció hírére abban bízott, hogy sikerül a megfelelő időpontban fegyveres beavatkozást megszerveznie — azonban a hatalomra jutó nyilas uralom ok- j tóber 17-én lefogatja Balázst, több egri társával, köztük G régász Józseffel. Hajnal Mihállyal. Kuzman Jánossal. Egyik lefogott társukat, Braun Ignácot, letartóztatása után fel is akasztották. A Szálasi-legé- nyek a magyar nép szabadságának harcosait Kistarcsára hurcolják, honnan a hitleri Németország&a szállították őket. Sachsenhausenbe vitték Balázs Ignácot, egyik hű elvtársával. Grégász Józseffel együtt. Innen egy repülőgép- gyárba kerültek ki munkára a politikai foglyok. Betegsége a kiállott meghurcoltatások folytán annyira súlyosbodott, hogy kórházba került. Később pedig, mikor már a náci Harmadik Birodalom összeomlása küszöbön állott, a betegeket visszaszállították a sachsen- hauseni központi táborba, és ott kivégezték őket. Német SS-alakulatok puskagolyója oltotta ki az egri munkásmozgalom kiváló harcosának. Balázs Ignácnak is életét, mesz- sze szeretett hazájától, népétől. Büszkén emlékezünk Balázs Ignácra. városunk szülöttére, aki rövid élete alatt oly nagy szolgálatot tett a marxi—lenini kommunizmus ügyének. Nem rettentette meg a rendőrség hajszája, többszörös letartóztatása, meghurcoltatása, a nyomába szegődött spiclik besú- gása, a tomboló terror. Hittel szolgálta a kommunizmus nagy és szent ügyét, halála pillanatáig. Nevét, emlékét utca és termelőszövetkezet is őrzi, sőt az ellenforradalom után alakult egri járási munkásőrséget is róla nevezték el. A magunk részéről felvetjük a gondolatát annak, hogy a Janicsár utcai házat, ahol élt és ahonnan elhurcolták. emléktáblával jelölje meg a hálás és reá emlékező utókor — erre pedig az idei, 15. esztendős évforduló volna igen időszerű. Balázs Ignác példamutató, kommunista élete, tettei és halála révén csillogó betűkkel írta be nevét, Eger örökké maradandó nagyjai közé. Sugár István hét község iskolai takarékos- sági mozgalmának eredményeképpen szeptember óta 50 000 forint értékű takarékbélyeget adtak el a tanulóknak. Ez az összeg a tervév végére mintegy 65—70 000 forintra emelkedik. Szép eredményt értek el a kápolnai általános iskolások, ahol már 13 000 forint értékű takarékbélyeg talált gazdára és dicsérendő még az al- debrői iskola eredménye, ahol 85 forint az egy tanulóra jutó takarékosság átlaga. Nemcsak az iskolák, hanem a termelőszövetkezetek is jó példát mutatnak a takarékosságban. Az aldebrői Űj Élet Termelőszövetkezet tagsága a bevitt jószágok árát, összesen |360 ezer forintot — benn hagyta a takarékban. Példájuk a többi szövetkezetek számára is követésre méltó. Illetékesek figyelmébe Panasz, taxiügyben Igen nagy volt a poroszlóiak öröme az elmúlt év őszén, amikor az egri 32-es Autóközlekedési Vállalat egy új taxit rendszeresített a községben. Nagy volt tehát a taxi népszerűsége, utasa is akadt szép számmal. A kocsi mindennap si volt használva, és a vállalat számára is nyilván jövedelmezően működött. A baj csak akkor kezdődött, amikor a Selypi Cukorgyár termelési felügyelője is felfigyelt a taxira, és az év eleje óta csaknem minden napra, sokszor több napra is egymás után, lefoglalja a lakosság szükségleteire szánt gépkocsit. A helyzet már odáig fajult, hogy a kocsit csak néhanapján lehet megtalálni a községben, s a poroszlóiak keserű kézlegyintéssel csak azt mondják: hogy: no lám, a kocsit csak megmutatták nekünk, aztán már el is vették tőlünk. A község vezetői mindenképpen szeretnének segíteni ezen az állapoton, s ezért kéréssel fordulnak mindkét érdekelt vállalathoz. A Selypi Cukorgyártól azt kérik, hogyha tudják, lehetőleg a sajá1 gépkocsiparkjukkal oldjál meg a termelési felügyelt közlekedési gondjait, és ne ve gyék el a lakosságtól a bér autót. Amennyiben erre meg oldást nem találnának, akko az Autóközlekedési Vállalattó kérik, hogy tegye szabaddá j lakosság szükségleteire szán kocsit, vagy amennyiben le hetséges, adjanak még egyet i poroszlóiaknak.
