Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-26 / 48. szám

I960, február 26.; péntek

NEPÜJSAG

3

Mongóliában a magyar szakemberek eddig négyszer akkora terület lakosságát látták el ivávínel, mint egész Magyarország

Nét és fél évre dolgozik Mongólia vízszegény területein, a Góbi-sivatagban és környékén, egy tizennégy tagd magyar expedíció, hogy ivóvizet ädjöh a lakosságnak. Az expedíció geológusokból, geofizikusokból és fúrási szakemberekből áll,

A mongol Góbi-sivatagban nincsenek folyók. A lakosság eddig oázisszerü kutakból jutott némi vízhez. A magyar estpedteió most geológiai mérésük után, a geofizika módszereivel keresi üteg ö sivatagnak ásókéi a pontjait., ahol a nagy óbb mélységekből állandó jelleggel vizet lehet felhozni és mongöt földmunkások segítségével a kútfúrást is elvégezni.

Eddig főleg a központi tartomány. valamint Kelet-Góbi, Közép-Góbi és Ubur-Hangaj tartományok vízellátási nehézségeit szüntették meg a magyar szakemberek. Munkaterületük körülbelül négyszer akkora, mint Magyarország.

A mongolok — eltekintve attól, hogy rendkívül élénken él bennük a magyar—mongol rokonság tudata — igén nagyra értékelik ä magyar segítséget. Egyik Oka ennék az, hogy az eddig részben külföldi segítséggel Végzett fúrások, a nem is ennyire ViZszegény területekén 30—50 százalékos eredménnyel jártak, a magyar expedíció áltat létesített kutaknak pádig 93 százaléka ad

viéét.- MEGKEZDIK a szemcsés- trágya gyártását az egri üzemben. A HéVés itiégyei Talöjerö- gazdalkodásí Vállalat egri. szemcsézd üzeme a felújítási munkálatokat, valamint az átapanyagelőkészllést március 31-ig befejezi és április eise napjaiban megkezdik a Bioszuper (Szemcséstrágya) gyár-, t&sát. A bioszuper igén fontost tették és jó üzleti íe- mlapanyaga a mezőgazdaság- 5 hétöségekéi a jövő nah. 5mozijában —, MégAz expedíció munkájának jelentőségét mutatja, hogy egyes esetekben egész falvak lakói települtek át azokra a pontokra, ahol a magyar szakemberek „vizet fakasztották á sivatagból”, mert a régi helyükön ivóvízhez nem lehetett hozzájutni. Az expedíció még egy évig dolgozik Mongóliában, (MTI)

kül folyt a paraszti munka. Nem szabad, nem lehet úgy tekinteni a szövetkezeti ugitá- ctót, a megnyugtatást, hogy jól választanak, a holnap megrajzolását, a jövő képének Igaz megfestését, mintha az a nyllutkozat aláírásával lezárult ügy lenne, valamiféle felesleges további időtöltés. A szövetkezeti pártszervezetek, áz agitátorok, a patronáló üzemék munkásai ezerszer és tizezerszer találkoznak még szembe az a már ezerszer és lítezérszer megválaszolt kérdéssel, legfeljebb más köntösben, más fogalmazásban, de ugyanazzal az alap* gondolattal.

Menjen le bárki a megye valamelyik SZTK-rendclésere: zsúfoltak ezek a rendelések. Rengeteg az új szövetkezeti tag. Olyan asszonyok jönnek él a fogászatra műfoysort esi* náltatni, akik húsz éve nyam- mognak fóg nélkül, levesbe áztatott kenyéren. Újsütetű, szövetkezeti parasztok fekszenek be a kórházba, évek, év* tizedek óta elhanyagolt betegségükkel, hogy csak egyetlen példát hozzunk fél arra, mái* az első pillanatban lemérhető — és le is mérik — változásra: mit jelent szövetkezeti tagnak lenni. Nem áltatjuk magunkat, talán akad olyan is ezek között, aki azt gondolja — legalább ennyi hasznom legyen, mert több úgyse

lÉSliiS mi*

Hadd mondja, de mondjuk

mi is az igazságot. S ráadásul az idő nekünk dolgozik. Egy- ben-másban már most, mint például éppen a betegbiztosításban, még több dologban kicsit később, dé nékübfc dolgozik: a kommunista igazságot, az emberi felszabadulás és jólét igazsága hirdetőinek. Jönnek majd a zárszémadó közgyűlések, ahöl a tagság maga dönt „elevenek és holtak” felett, ahol maga szabja meg szövetkezete sorsát, életét, és ahol maga veszi fel az évről évre kevesebb munkáért áz évről évre magasabb munkaegység* j uttatást,

Erről persze most még csak beszélhetünk. illetőleg más szövetkezetek példájára hivatkozhatunk. Öé éájöh az idő, s nem is soké, mikor minden szövetkezet saját példáját állíthatjuk az igazság hites könyvvizsgálójaként a tagság elé: íme, ezt akarták a kommunisták, ezt ígérték, s mert becsülettel dolgoztatok, meg Is Valósult.

Egy év? Két év? Ez mér elsősorban a szövetkezetek tagéágáh, munkáján, összefogásán múlik. Ami az államon,

a munkásosztályon múlik, abbán ezután sem lesz hiba — mindenkor lösz segítség!

Gyurkó Géza

Újabb gépek érkeztek a* Atkári Gépállomásra

A tavaszi munkák elvégzésére a termelőszövetkezeti községekben számítanak a gépállomások segítségére,

munkagépeire. A közös földterületek kialakításában a gépállomások traktoraira hárul ez a nagy feladat. Az újonnan alakult termelőszövetkezeteknek tavaszi kezdésük előtt a lehetőségeket figyelembe véve, biztosítják az erőgépeket.

A nagy feladatok végrehajtására tovább kell bővíteni a gépállomások erőgépeinek számét. Az Atkári Gépállomásra is újabb erőgépek érkeztek, Ezúttal 17 uniVerzál és 2 kerti traktorral gazdagodtak az Atkári Gépállomáson. Az egyenletes műtrégyaszőrá« biztosításéra 12 műtrágyaszóróval szaporodott a gépállomás traktorállománya. \

Az újonnan érkezett gépeket bekapcsolták a tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzésének tervébe.

ülést tart

a Havasi iírísl Tanács

A Heve;.! Járási Tanács 1980. március 4-én ülést tart, amelyen elsőként a járás egészségügyi helyzetéről dr. Hitt József járási fő&rvós tart beszámolót. Második napirend! pontként a járási mű* velődési állandó bizottság is* mértét! a járás kulturális helyzetét és problémáit,

fl szovjet élet híradója

Egy lapról Írni, annak munkásságát méltatni, nem köny- nyű dolog. Hogy mégis megtesszük, annak köszönhető, hogy e lap közel áll hozzánk és egyre többekhez, akik már Ismerik, olvassák.

A Szovjet Híradó immáron negyedik évfolyama lát napvilágot és színes, gazdag anyagával máris sokak érdeklődését keltette fel. Mér a lap külső kiállítása is reprezentatív, bátran mondhatni, előkelő, nem is szólva gazdag képanyagáról, cikkeiről, amelyek a Szovjetunióval, a világ első szocialista országával ismertetik meg a magyar Olvasóközönséget. Külön figyelmet érdemel a lap aktualitása, az, hogy a havonta kétszeri megjelenése ellenére is friss, eleven, új.

Bizonyára nem veszik rossz néven a kedves olvasők, ha rövidén Ismertetjük a február 15-i szám tartalmát.

A huszonnégy oldalas folyóirat címlapján művészi balett* jélenet. fényképét közli, mű- taellékleténék olajtiyomásos képe pedig „A szovjethatalom békédékrétuma” címet kapta. A hátsó lap mindkét oldala is igazán művészi fényképet kő* zöl a moszkvai télről, síelőkről, Ugyancsak közli a lap a szovjet kormány rendeletére leszerelt katonák egy csoportjának fényképét, amint a kaszárnyából „hazafelé” indulnak.

A folyóirat vezető cikke „A

szovjet hadsei-eg a béke ha<|* serege”. Alekszandr Beljájév tollából közöl a lap ugyancsak egy cikket „Ma katona, holnap munkás” címmel.

Igen figyelemre méltó a „Kombájnt gyártanak Magyar- országnak” című írás Is, amely ezzel a mondattal kezdődik: Becsülettel teljesítjük magyar barátaink megrendelését.

Kedves, képekkel Illusztrált, nagy figyelmet keltő cikk a lapban „Az ukrán kultúra ünnepe”. A január 20-1 Budapesten megnyitott ünnepségről van szó ób azokat a kedves vendégeket láthatják, akik nagy sikerrel léptek fel anna idején a magyar, illetve a bu dapestt közönség élőtt.

Nagyszerű képes riport az „Utazás a Szovjetunió térképén”, amelyben a kóml pép életével ismerkedhet meg az olvasó.

Általában elmondható, hófcy minden megtalálható e folyóiratban, hiszen a filmkritikád tói a gyermekmeséig, a novellától a regényrészletig mindennel találkozhatunk itt. A divat, a sport szintén bő teret kapnak, de nem feledkeztek meg a sakkról, a keresztrejtvényekről sem.

Mindent összegezve: a Szovjet Híradó, a Szovjet-Magyar Baráti Társaság lapja, ma már egyre kedvesebb és keresettebb olvasmány, amely nem hiányozhat egyetlen kultúrát; művészétét szerető, a magyar- szovjet barátságot ápoló magyar olvasó asztaláról sem.

Csak a törvény szellemében dolgoztunk...

N1M CSINÁLTUNK

mi----■. ...................................■ sétami különöset, Csák a 4-és törvényrendelet szerint dolgoztunk — mondja a säfudl tanácselnök, Pásztor Endre, amikor a tánáCs és a tömegék kapcsolatáról faggatom, illetve arról, mit tették azért, hegy ez ilyen jó legyen. Mert most jő, ez tagadhatatlan. Bíznak az emberek a tanácsban, ez megmutatkozik mindenben. Abban, hogy az átszervezés idején tízesével keresték fél az emberek a tanácsot, hogy mit tavaséi az elnök, meg a helyettese, abban, hogy amikor megalakult a három üj termelőszövetkezet, az alakuló gyűlésen az egyik szövetkezetbe áz elnökhelyettest, á másikba a titkárt, a harmadikba meg magát az elnököt hívták meg vezetőnek. Mindannyian ném mehettek el, de a jó viszony azért megmaradt. A tsz- tagok még ma is bejárogatnak a tanácshoz, ha valami probléma akad. A jó Viszonyt tükrözi az is, hogy esténként zsúfolásig megtelik a tanácsterem, idejár a fél falu televíziót nézhi, s az előadás Után senki sem siet háza. Még ótt maradnak a tähäcs vezetőivel egy kis tercierére, s ilyen beszélgetés során egész hasznos dolgok születnek, hogy csak egyet említsek: egy sor társadalmi munkavállalás a vízvezetékhez.

mit [tettek,

Érdeklődöm, j,

Fél évszázad a közönség szolgálatában

Lakatos Sándor, a MÖKÉP Vállalat égti Vörös Csillag filmszínházának gépésze, ötVeh esztendeje dólgözik á váttdtái- nál — a közönség szolgálatában. A moziüzem dolgozóinak „Sándor bácsP’-ja értői a fél évszázadról sok-sok érdekességet tud mondám, hiszen a filmgyártás, a mozi, meg csak gyem mekcipőkben járt egy fél évszázaddal ezelőtt.

Lakatos Sándor bácsi még Ott kezdte d PdhákoSztá-házbáü a MözlgépéSzkedést, áz emeleti teremben, ahol másnap esténként néhány kiváncsi eí is ment megnézni, hogy mi is áz a „M0- zr, Ez Hsiö-ben volt és mivel még nem volt a városnak mozija, így két esztendeig propagálták az új szórakozás lehetőségét, amit lassan a közönség meg is szökött. Későbbén néhány nagyiparos, — akik a konjunktúra eljövetelét sejépiiétték a mai Vörös Csillag mózit, áhót az ideig egy öreg istálló elégendő számú patkánnyal éktelenkedett,

Ekkor, lSlä-ben

kezdődött el tulajdonképpen Egerben a mozgóképszínháznak működése. A némafilm korszaka következett és folyt néhány évtizedig és a témakör megválasztása is a filmeknél inkább az étet torzításait, fonákságait mutatta, mini magát az életet. Az akkori fiimnagyságok: Harry Pm, cocamin, Ramon Navarro, Stan és pan, Harry Baut és a híres Charlie Chaplin.

Az igen kezdetleges technológiai eljárással készült némafilmeken mindig Szaladó emberekét láttunk és többnyire azt áz illúziót keltette bennünk, hogy esik az eső, nem is beszélve árról, hogy az alakok legtöbbször torzítottak voltak. Persze, ez Már a vetítőgépek hibájából adódott, A MóziélődddS- hoz hozzátartozott egy lassú, vagy gyors zóHgórajáték,

aszerint, ahogyan a filmen pergő játék áet megkívánta.

AZ első Vetítőgép Csák 1—2 évig szolgált, mert a „Nöfi” még nem Sökát tudott. Májú felváltotta egy tökéletesített „Ernemann V’. típusú vetítőgép, ami azután harminc évig volt használatban, Ennék a gépnek ts megvolt az a hibája, hogy a gyúlékony anyagú (akkor még háncsuk) filmtekercs egy zsákba hullott a földre, amit, ha meggyulladt, Lakatos Sándor bácsi nagy lélekjelenléttel vágott ki az Udvari ablakon anélkül, hogy a közönség tudomást szetzéü volna róla.

A háború befejezésé Óta már hatmdd- izben cserélődtek a vetítőgépek, a mindig tökéletesebb és biztonságosabb Szerkezetű gépékket, Ma mar két géppel vetítenek, es a Himszatagok a gépben „fedve” nyertek elhelyezést, ami nagy biztonságot nyűit. A most kapott és beszerelt „Dresda —2”. vetítőgép éppen ügy, mint a hangosfilm egész teehmkai Móziberendezése a le hetö legkorszerűbb,

LákatOs Sándor bácsi tamtványavat, az ugyancsak jubiláns — negyedszázad óta túozigépéSZ —, Rákóczi Györggyel kezeli a két „Drezda— 2”-ot. Kezeit? imádja! Sándor tíáeSi Mát nyugdíj jogosult, nyugdíjba mehetne.

— Nem bírnám ki!

Így szokta Sándor bácsi mondani, ámi- kör a nyugdljbame- néSföl esik szó. 0 a gép szerelmese, akinek kora ifjúsága öid mindennapos a Olgaként a gép fendbéft- tártástt, előkészítésé, jáVttása VÖÍt ä hivatása és ezt, á minden idegszálába betoko- södott munkát most abbahagyni1 Dehogy!...

Sándor báesi Csinálja csak tovább, Viég sok-sök esztendeig — minél több erő Bén, egészségben d. M.

mert ném volt mindig ilyen jó barátság a falu Vezetői és a falú lakói között. Idestova három esztendeje, amikor ott jártam, á tanácselnök, aki akkoriban került erre a posztra, még arról beszélt: meg kell nyernünk a falu bizalmát, Csak így lehet dolgozni.

fiögyán nyerték még? Munkával. Azzal, hogy íratlan törvénnyé vált a tanács dolgozói között: senki sém mehet el a tanácstól anélkül, hógy meghallgatnák a panaszét. És ha ótt helyben drVosölni is leheléit, nem késtek az orvoslással.

De másban is lehet keresni a siker titkát. A falú Vezetői minden ügyben Ügy döntöttek, hogy előbb meghallgatták á falu véleményét is. így születtek meg a községfejlesztési tervek, a járdaépítés, a Vlllárty- hálözat-böVltés, így Oldották meg ideiglenesen a kültúrház dolgát. És a müHka, a közösen meghatározott feladatok végrehajtása meghozta a nagy változást a falu életében is, a tanács és az emberek kapcsolatában is. A falu életéről CSak egy-két jellemző dolgot; Három esztendővel ezelőtt égető probléma volt, hogy alig van járda, Hogy egészségtelen ö víz, nincs kültúrház, és alig akad émber, aki társadalmi munkára kapható, És hogy néz ki ma?

következik:

SZÁMVETÉS

__________ megépült

egy sor utcában a járda. Megkérdezték az embereket. Hova javasolják. Megmondták, s azzal egy időben azt Is, hogy ki két napot, ki többet társadalmi munkában segít, ne kelljen mindig a Sárát taposni. Vdit egy holdnyi mély telek a templom körül. Csúfította a falu képét, eső Után hatalmas pocsolyává változtatta az egész környékét. Bántotta az emberek szeméi. A tanácsiak javasolták teremtsenek parkot a helyére, kétkedve Csóválták a fejűket áZ emberek, ugyan ki győzi aZt a munkát. Egy hoid- nyi területei több mmt egy méter magasan feltölteni 1 Az éihökék kiszámították, ha mindenki csak egy-egy kocsi főidet hozna, egy-egy napot

dolgozna,,. Ma csinos park áll a régi pocsólyás rész helyén; nyáron üde zöld a pázsit, szépén fejlődnek a fák, még játszótér is lett a gyerekeknek.

Több utcában gyulladt ki a Villany, s ebben benne van áz is, hogy az érdekelték ásták tó Oszlopok helyét.

Dolgoztak az emberek, s amikor látták, hogy majdnem minden hónáp Valami úját hóz a falunak, mér nem is kellett Olyan nagyon noszogatni At embereket. Elég volt,, hógy á tanácstagok elmondták a körzetükben: kevés a pénz. és vannak még hátralékosok á kőzségféjlesztéssel. Máshap egész Csapat ember mént fizetni, Vagy aZt mondták: keltené égy-két fuvar, 10, vagy 2ö ember. Mindig akadt jelentkező, még a nagy munkák Idején is.

teltek

HOSSZÚ HőNAPök

el ilyen munkában, s az eniberekben egyre jobban tudatosodott a félismerés: jó dölgö* kát mond a tanács. Érdemes hallgatni rá, mért a tervek, á munka nyomán épül, szépül a falu. Hogy mennyire megnőtt a bizalom a községi tahácS vezetői Irént, az a termelőszövetkezeti mozgalomban tükröződött a legjobban. Nem égy ember elmondta azokban a napokban: belépek, mert a tanácsnál is így ajánlották.

Sóik dolgot oldottak Meg az elmúlt három éV sörén a községi tanács és a sarud! nép közösen. Az idén azonban minden eddiginél nagyobb fába vágták a fejszét. Meg akarják oldani egyszer és mindenkorra a vízellátás nagy problémáját. A községfejlesztési járulékot ebben az évben teljes égé* szébett artézikét fúrására használják fel, s élvezetik az egészséges artézi vizet a fülű legtávolabbi pontjára is. Pénz is kell hozzá, társadalmi munka iS, — és nem kevés! Öé mennek aa emberek szívesen, mert még mindig csak hasZrtát látták annak, hogy hallgattak a tanácsaikra.

j A HAroM ESZTENDŐ

alatt sokat, nagyon sokat vél tózott Sarud kepe, Es vele együtt a sarudi ember is, aki most már nem blzalmatlán- kodva megy el a tanácsháza előtt, hanem betér oda elmondani gondját, ami a' szívét nyomja, örömét, ami felderítette. s az egésznek a titkát így foglalja össze az elnök: a töltény értelmében dolgoztunk. Nálunk nincs olyan ember, aki ne találna meghallgatásra a tanácsnál.

Deák Un isi

Szövetségben az idővel

Es aki azt mert. állítani, hogy ezen a téren nőisünk már semmi dolgunk nincs, akit elvakítanak a számok és százalékok, a táblák a legtöbb falu végén, hogy szövetkezeti község, — nem érti mit jelent a szocialista mezőgazdaság megszervezése, lebecsüli az embereket és lebecsüli, még mindig lebecsüli az egyik legdöntőbb feladatunkat, egész életünket és jövőnket illetően.

Ezren és tízezren írták alá a belépési nyilatkozatot olyanok, akik éjszakák és nappalok töprengései után most azt mondják: „Döntöttem, meggyőzet* tem..i most tótón csináljuk”. Igaz, ez a többség, ez az erő, ez a biztosíték a holnapot illetően. De ki tagadhatja, hogy nem kévés azoknak a száma sém, akik csak aláírták a belépési nyilatkozatot és még nem döntöttek, vagy akik csak azt hitték, hogy döntöttek, g a következő éjszaka álmatlanságában rájuktört ismét a nagy ik rdés: most már ml lesz, hogy lesz? Mert a falu nagy erjedése kétségkívül sok helyütt, mint gátszakította áradat, úgy sodorta magával az embereket, — ment a szomszéd, ment a sógor, ment hát a koma is;

Vannak, nem ia kevesen vannak még, akik nem győzet- ték meg, akik odasodródtak a szövetkezetekhez, akik most mártírnak, szerencsétlennek érzik magukat és talán . i; talán kilátástalannak í* látják a jövőjüket.

Emberek, akik fél élétüket töltötték el a maguk négy—öt, vagy tíz holdján, hol az álmok szárnyait rendre lényeste a mezsgye füve* határa; emberek, akik már az anyatejjel szívták magukba, hogy csak annyira lehetsz ember, ameny- nyl sáját földed van, — most ezek az emberek „odaadták" a földjüket. A földét!

Hogyan is lehet kívánni, hógy mindenki és azonnal megértse, dehogyis megértse, alaptulajdonságává váljék a közös gondolata, az ezefhol- dak gondolata, a váll a váll mellett gondolata, mikor azelőtt egy kicsit mindig egymás ellen, s nemcsak egymás nélHfába, távlat nélkül sehogy, sem tudjuk a monumentalitást a maga lenyűgöző nagyságában felmérni. Mondjuk, tudjuk, szó szerint értjük is, hógy ami most végbement és végbemegy a magyar mezőgazdaságban, az nem lehet sem kis dolog, sem már néhányszor megtörtént hasonló erejű forradalmi változás, de valójában teljes mélységében átérezni még azok is alig tudják, akiK pedig kelesztő kovászai voltak a nagy átalakulásnak. A munka hétköznapisá- ga, amely szemre egyszerű tetté sőványítja, ami hős; tett, s napi feladattá, ami korszakot formáló, ezernyi drámát, aggódást, sikert és fél sikert, töprengést és döntést, felszabadult megelégedettséget kovácsolt össze ebbe az egy fogalomba: szövetkezett mozgalom.

Eljön majd az idő, talán nem Is sokára, amikor ezekre a napokra úgy emlékszünk vissza, mint szabad létünk egyik hősi korszakéra, amikor a legnehezebbel. a maradi sággal, a megszokással, a magántulajdonhoz való ezredévek táplálta görcsös ragaszkodással vívtunk győztes harcot, — a holnapi ezredévekért. De addig, nos, addig még meglehetősen hosszú az őt. még előttünk áll nem kevés „hétköznapi tett1’, amelyét ismét és újra egyáltalán nem érzünk majd sem hősinek, sem korszakváltónak; Mert vas mit tenni még!

ft nem is csak egyszerűen forint-probléma az: mit és mennyit és hogyan tegyünk? Nem azon, s döntő mértékben nem azon múlik, hogy a megye szövetkezeti mozgalma is erőssé, izmossá és megdöntibe* tétlenné vallják, gazdaggá és életet boldogítóvá, hogy menynyi állami hiteit, mennyi gépet kapnak a szövetkezetek, hogy mennyi istálló épül, s hogy vlllamaafiják-é a szövetkezetekét? Ha szabad éZt a merésznek tűnő hasonlatot használni: ez csak a felépítmény! Az alap a szövetkezetbe tömörült parasztság hité, akarata, őszinte bizalma, ÖSZ- szefogása, tervező és szervező készsége.' — egyszóval, maga az ember.