Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-18 / 41. szám
I960, február 18., csütörtök NÉPÜJSAG A jövő terveiről, az egyesülés után Kristóf László elvtárs nyilatkozata Nemrégen született meg a határozat, amely véget vetett a hosszú évtizedes huzavonának, s egyesítette Felnémetet Egerrel. E határozat után méltán mondhatta bárki, hogy végre új fejezet kezdődött a megyeszékhelyhez alig néhány kilométerre elterülő település életében. Felnémet lakossága örömmel és köszönettel fogadta az intézkedést és sokat vár a jövőtől ennék nyomán. De mit ad Eger Felnémetnek, helyesebben most már Eger XIII. kerületének a következő időkben? Erre Kristóf László elvtárs, a városi tanács VB-elnökhelyettese adott választ. — Elöljáróban el kell mondanom — mondotta —, hogy az, amiről szólni fogok, még nem elhatározott dolog, hivatalosan még nem tárgyalta meg egyetlen törvényes testület sem, hanem csupán várható és minden bizonnyal bekövetkező eseménysorozat lesz a következő esztendőkben. Mindenesetre az máris megállapítható, hogy az egyesülés Felnémet számára lényeges előnyöket hoz, hiszen a járás egy községéből egy csapásra megyeszékhellyé lépett elő, s már ebből számtalan lehetőség fakad. — Példaként mindjárt meg tudom említeni a szolgáltatások megjavulását. Tudvalevő az, hogy a fodrászok, a vendéglátósok nem szívesen létesítenek üzemeket, fiókokat a várostól messzebb levő községekben, s ezt bizony Felnémet is megsínylette eddig. Ez a hiányosság azonban fokozatosan megszűnik. Ugyanilyen fejlődés tapasztalható majd a közművesítés terén is. Nem beszélek arról, hogy milyen nagy gondot okozott hosszú időn keresztül a felnémetieknek a viztorony-építés, a víz- és csatornahálózat kiépítése, s mennyit küszködtek ezeknek hiányában. Most majd közösen állítjuk Össze az egész megnagyobbodott város fejlesztésének tervét az ott továbbra is működő tanácskirendeltséget is bevonva a munkába és ha a jövőben a családiház-építések helyett a fél, vagy összkomfortok, vagy méginkább a tömbépítkezések kerülnek előtérbe, könnyebben megoldható lesz és gyorsabban befejeződik a közművesítés nagy munkája. — Sok gonddal, bajjal küszködött eddig egymagában a felnémeti tanács — folytatta Kristóf László elvtárs. — Ezeket vagy sikerült megoldaniok. vagy nem. így voltak például a mozival. Az Egertől mindössze néhány kilométerre fék vő községnek mindeddig nem volt saját mozija, sőt saját hatáskörében a tanács még azt sem tudta elintézni, hogy legalább a művelődési otthonban vezessék be a rendszeres vetítéseket. Remélhetőleg, ez is orvoslásra talál nemsokára, éppen úgy, mint az utak, járdák rendbehozásával kapcsolatos „betegségek”. Egernek saját útépítő, javító brigádja van, s ez nyilvánvalóan sokat segít majd ilyen tekintetben is a kerületnek. — Mit mutatnak még az egyesüléssel kapcsolatos tervek, elképzelések? — A többi között azt, hogy az új kerület lakossága a jövőben könnyebben értékesítheti majd mezőgazdasági terményeit, a gyümölcs-, zöldségféléket. Eger közvetlen közelében ugyanis nincs alkalmas hely arra, hogy a tervezett camping-táborokat felállíthassuk, így azok létrehozására elsősorban csak az Almár- völgye jöhet szóba. A táborok lakóinak pedig élelemre, friss gyülmölcsre, zöldségfélékre Ahol a „jókedvet“ palackozzák • • • Mezőgazdasági mérnökök országos találkozója Gödöllőn Az elmúlt napokban Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetem dísztermében országos találkozót rendeztek a mező- gazdasági mérnökök, s ezen megyénkből is többen részi vettek. Elnöki bevezetőjében dr. Kolbai Károly Kossuth-díjas rektor, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa üdvözölte a jelenlevőket és méltatta ezen találkozók jelentőségét és szükségességét. Dr. Gabi József, az AGRIMPEX vezérigazgató-helyettese, aki az 1952—53. évben végezte el az; egyetemet, ünnepi beszédében= a végzett hallgatók gyakorlat*! ban elért munkájáról, ered-§ ményelről és a kis mértékben* található hiányosságokról be-? szélt. Megállapította, hogy az= egyetemen végzettek nem let-| tek hűtlenek a mezőgazdaság-| hoz. Nagy többségük ma is a| szocialista mezőgazdaságii nagyüzemekben dolgozik és| bátran mondhatjuk, hogy igen| jó eredménnyel. Vannak kö-= zöttünk igazgatók, tsz-elnökök,| főagronómusök, kik fáradságot| nem ismerve, dolgoznak a szo-f cialista nagyüzemek fölényé-! nek bebizonyításáért. A talál-| kozón felszólalt dr. Magyarig András, a földművelésügyi mi-| niszter helyettese is, aki hang-! súlyozta, hopr a magyar mező-| gazdaság történelmi időket él| át, amelynek kialakításában a| mezőgazdasági mérnökökre! nagy feladat hárul. Soha nem? látott perspektívák állnak elöt-| tünk. Űj korszak kezdődik a? magyar mezőgazdaság ' életé-" ben, a Szocialista nagyüzemi! gazdaságok kialakításával. Le-| gyen a mezőgazdász pedagó-] gus is, a tsz-tagok tanítója, az? új termelési eljárások beveze-' tője és megszilárdítója, Dr.\ Bálint Andor egyetemi tanár," a most készülő új felsőoktatási tervekről beszélt, amelynek lényege az elméleti színvonal megtartása méllett még több és nagyobb gyakorlati oktatást adjanak a hallgatóknak. A központi KISZ-bizóttság kikül döttje az Országos Agráfértel- Büségi Tanács megszervezésének szükségességéről beszélt, melynek célja a mezőgazdasági mérnökök kulturális életének és szakmai fejlődésének elősegítése lesz. A jelenlevők egyhangúlag megállapították azt, hogy ezen találkozó a szakmai tapasztalatok kicserélése és a problémák megbeszélése terén is igen hasznosnak bizonyult. Ezért elhatározták, hogy a találkozót ezután minden évben megrendezik. Vincze János lesz szükségük, s ezért ott egy piacot is kell létesíteni, amelynek ellátása Felnémet lakóinak feladata lesz. De ha már ennyire sorra vettük az egyesülésből származó sok előnyt, nem szabad kihagyni az Építésügyi Minisztérium által elfogadott 15 éves távlati fejlesztési tervet sem. Ennek alapján Eger és Felnémet között — csak a nagyj át említve —, kétezer lakás épül a legteljesebb közművesítéssel, azon kívül különböző kulturális intézmények, egészségcsecsemő-, gyermekvédő házak létesülnek, még a mezőgazdasági terület rovására is. Itt épül fel majd az Egri Spartacus új sportpályája is, mert a jelenlegit az Eger patak partján ugyancsak lakóházépítésre vettük igénybe. De itt kap majd a Város kiállító területet is, hiszen a Népkertet, amely gyönyörű parkká fejlődött, ilyen célra már nem szabad használni. Amint e rövid ismertetésből kitűnik, számtalan előny származik Felnémet lakói számára a nemrégen kimondott egyesülési határozat alapján abból, hogy ma már a megyeszékhely Xlll. kerületeként tartjuk nyilván. Még egy fontos dolgot befejezésül azonban hadd említsek meg, s ez a mezőgazdasággal kapcsolatos. Tudvalevő ugyanis, hogy a felnémeti Petőfi Termelő- szövetkezet, amely a megye egyik jó nevet szerzett közös gazdasága, sok tagja mellett földhiánnyal küszködik. Eger ben viszont pontosan fordított képet kapunk jelenleg a tsz- ekben. Az együttműködés kialakítása a továbbiakban min den bizonnyal ezen a bajon is segít majd. — Ez hát a jövő képe az egyesülés után — fejezte be nyilatkozatát Kristóf László elvtárs —, amely szocialista építésünk egyik velejárójaként jelentkezett, hiszen a cél az, hogy a városokhoz közel fekvő falvak beolvasztásával ilyen módon is igyekezzünk eltüntetni a város és a falu közötti különbséget. S mi cserébe csak egyet kérünk: azok a köztiszteletben álló emberek, akik eddig is teljes odaadással képviselték Felnémet egész lakosságának érdekeit, tegyék ezt továbbra is így, majd az egri tanácsban és végrehajtó bizottságában. Jó bor, jó egészség — tartja a közmondás, s van is ebben valami. Az Eger—Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaságba látogattam el, oda, ahol a „jókedvet” palackozzák. Ügy mondják, ez az üzem az ország egyik legkorszerűbb palackozóüzeme. Nézzük, vajon hogyan néz ki belülről? Tóth Ferenc, a fiatal üzem? vezető kalauzol: — Hárommillió forintos költséggel épült ez a palackozó — mondja és a feldolgozóba tessékel. A korszerű üzemrész valóban a legmodernebb berendezésekről árulkodik. De nézzük csak sorjában. Az első munkafolyamat az üvegmosás. Itt is gép dolgozik az emberek helyett. Az ide beosztott munkásnak csupán annyi a dolga, hogy ellenőrizze a gép munkáját. A tisztára mosott üvegek innen a kitűnő minőségű német gyártmányú töltőgéphez kerülnek, ahol a gép automatikusan a hétdecis üvegekbe méri az adagokat. A gép kezelője Dongó László. — Nagyszerű ez a gép. Csak kapcsolgatni kell jobbra-balra és az üvegek automatikusan mennek a dugaszolóba. Naponta 5—6000 üveget lehet vele megtölteni — mondja. A megtöltött üvegek a dugaszoló- gép alatt lezárulnak, a nyakára kerül a sztaniol és ezután — ez az egy munkafolyamat, amelyet kézzel végeznek — a cimkézők ragasztják fel a már világviszonylatban is ismert leányka címkéjét. Innen a szállítószalagokon keresztül a csomagolóba kerülnek, ahol gyékénytokot húznak a megtöltött üvegekre és ládákba rakva már szállítják is a megrendelőkhöz. — Hová exportálnak Eger híres terméséből? — Elsősorban a belföldi KELEMEN SANDORNÉ a palackozás utolsó folyamataként az üvegdugózást végzi. szükségletet látjuk el, főként a kereskedelmet, de bőven jut a külföldi piacra is a híres egri termésből. Üzemünk ném közvetlen, hanem közvetett utón szállít a Külkereskedelmi Vállalaton keresztül a különböző országoknak. — Milyen borféleségeket palackoznak? — Jelenleg az egri leánykából hétdecis üvegekbe, de rövidesen megkezdjük a rizling, a híres bikavér és a kitűnő za- matú abasári rizling palackozását is. — Naponta hány üvéget töltenek? — Általában hatezer palác- kot, ami megfelel 4200 liter bornak. — Milyen a kereslet? — Sose legyen rosszabb. Nemcsak a belföldi, de a külföldi kereslet is olyan nagy, hogy sok esetben nem tudjuk az igényeket kielégíteni. Megnéztem a pincét is, ahol „a nyersanyagot” tárolják. Innen szivattyúzzák fel a töltőgépbe a híres nedűt. — Bővítik az ágakat — mint mondja Tóth Ferenc —, szükség van a tárolóhelyre, hiszen napról napra növekszik a megrendelés, a bornak viszont hely kell. Az előkészítő-raktárban már ládázva vannak a leánykák, vaspánttal átfogva. Innen teherautókba rakják, aztán elindul az üzletekbe, a külföldi országokba. Valamennyi üvegen ott az egri címke, a híres márka, amely nemegyszer szei'zett már elismerést a külföldi piacokon... Kiss Béla Elfogadta az üzemi tanácsülés a versenyvállalást a Mátravidéki Fémmíívekben Megyénk egyik legnagyobb üzeme, a Mátravidéki Fémművek dolgozói is csatlakoztak a felszabadulásunk 15. évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaversenyhez. A vállalat vezetői ötös bizottságot hoztak létre, mely hivatott a verseny szervezésére, s a verseny eredményének kiértékelésére. A bizottságban helyet kapott a szakszervezet, a KISZ, a párt és a vállalat vezetőségének képviselője, s kidolgozták az üzem adottságainak figyelembevételével, az április 4-i munkaverseny vállalást. Az ötös bizottság az üzem versenyvállalását négy pontban foglalta össze, s ezt a javaslatot a kedden összeült, kibővített üzemi tanácsülés elé terjesztette. A tanácsülés elfogadta a javaslatot, s e szerint az üzem dolgozói: az export- rendeléseket az eredeti határidő — március 31-e — helyett már 20-án teljesítik; növelik a termelést mennyiségben: 2140 kerékpárhoz elegendő lánccal készítenek többet az első negyedévben, s ezzel mintegy 80 ezer forintos többlettermelést érnek el; ci- pőpasztás dobozból 1 500 000 darabbal gyártanak többet, segéd- és egyéb motorhoz szükséges láncból 1200 folyóméterrel, lánc-patentszemekből pedig 6000 darabbal adnak át többet az üzem negyedéves tervéhez viszonyítva. A többlettermeléssel 746 300 forint eredményjavulást érnek el, természetesen — az üzem vállalásainak leglényegesebb pontja szerint — a minőség megtartása, sőt javítása mellett; 103,2 százalékra növelik az egy munkás, egy munkanapjára eső értéket, a termelékenységet; a minisztérium által megadott 4 százalékos feszítést az üzem dolgozói tovább növelik, s ezzel 933 600 forintos önköltség-megtakarítást érnek el. Az üzemi tanácsülésen részt vevő aktívák megvitatták üzemrészenként, hegy hol mutatkozik bér- és anyagkeret túllépés, s melyek azok a lehetőségek, amelyekkel eredményjavulást tudnak elérni az első negyedévben. Az üzemi tanácsülést követően a dolgozók ma és pénteken, röpgyűléseken tárják fel a lehetőségeket, s beszélik meg a versenyvállalás részleteit, s annak teljesítését. Lesz elegendő villamos háztartási gép A Belkereskedelmi Minisz-1 kevésnek bizonyult, ezért az téri um Vas—Műszaki Főigazgatósága az idén sok tavalyi „hiányt” pótol. Amint elmondták, főként villamos háztartási gépekből hoznak többet forgalomba, mint az elmúlt évben. 1959-ben tízezer villanytűzhelyet adtak el a szaküzletek és áruházak. Ez a mennyiség idén kétezerrel több kerül a boltokba. Kellő számú hűtő- szekrény, mosógép, padlókefélő, villanyvasaló és kétlapos gyorsfőző áll majd rendelkezésre. A Vas—Műszaki Főigazgatóság 1960-ban negyvenezerrel több .televíziót hoz forgalomba. (MTI) _ ‘i.iiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiinaiiiiiiiiii 1.1 ■ ■ i ■. •i.iiifliiBii|ninaiiaiiaiiaiiBiiaiiaiiftiiaiiBiiaiiBiiaiiaiiaiiBuaiiBiiiiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiaiiaiiaiiaiiaiiaii«iii>i«iiaiiaiiaiiiiiitiaiiaiiaiiiiii.>aMai.*i.a.ii>ii.ta,,ii:>..i. BiiiHBiiBKBiiaiiBiiaitBiiriBiiBiiBiiiiiBiiaiiBiiaiiBiiBiiBua A kis Moszkvicsban halkan szól a rádió: „Különös éjszaka volt” ... búgja az énekesnő lágyan, halk zenekísérettel... Hát valóban az. Olyan igazi, hamisítatlan egri farsangi éjszaka. A taxinak jóformán egy perc megállása nincs. Cseng a telefon, néhány pillanatnyi beszélgetés. aztán máris felberreg a motor: indulás az utasért. Nem jó ilyenkor a várost járni. Látni mindenütt, hogy áll a bál, nagy vigasság, a fiatal taxisofőrt meg, aki maga is szívesen szórakozna egy kicsit — köti a szolgálat. — Megszoktuk ezt már — nevet KemeneS György gépkocsivezető —, meg aztán azért nekünk is van néha szabadnapunk ilyen alkalomkor. Akkor rápótolunk. A taxi a Park Szálló elé szálad utasért. Benn a nagy termekben itt is áll a bál. A kapun egy nő és egy férfi lép ki. Felöltő nincs rajtuk, csak úgy estélyiben dideregnek, míg kifutnak a kocsihoz. — Segítsen rajtunk — mondja a férfi a sofőrnek — otthon felejtettem a pénzt, |most űzettem volna benn, s 1 nem találtam sehol. Szalad- | junk haza érte. ! Kemenes György egy kicsit- gondolkodik. Gondatlan embe- l rék. de hát ki nem járt már I így? Taxival egy farsangi éjszakán — Nem kell azért külön hazamenni — mondja aztán. — Tessék, odaadok kétszáz forintot, bemennek, fizetnek, felveszik a kabátjukat, aztán, ha hazaértünk, megkapom. Hálás mosoly a köszönet, aztán mikor a fiatal pár lakása előtt stoppol a Moszkvics s rendeződnek az anyagiak, még egy baráti kézszorítás. A következő utasok ismét fiatalok. Beülnek, bemondják a címet s a gépkocsivezető fordít egyet a taxaméter kiálló karján. Ketyeg az óra, mutatja, hány forintot kell fizetni majd, a lány meg a hátsó ülésen a rádióból kiszűrődő zene dallamára halkan dú- dolgat. A jó báli hangulat hatása még nem múlt el. Nem megy az olyan könnyen ilyen fiatal karban. — Megérkeztünk, kérem — szól hátra a sofőr, s a fiatal férfi fizetni készül. A leány azonban hirtelen mást gondol: — Nem akarok addig kiszállni, amíg ennek a szánnák ném lész vége — mondja gavallérjának egy kicsit pajkos kérleléssél, s a fiú ugyan mit téhet? Beleegyezik. Közben azónban egy kis aggodalommal a taxiórára pisiant: hányszor ugrik a forintokat jelző szám felfelé a várakozás ideje alatt? Mert az óra rendületlenül tovább ketyeg. Nincs tekintettel a támcdalok szerelmeseire... Gyorsan telnek az órák ezen az éjszakán. Szánté észre som venni, mert annyi a munka. Most a Kőporos felé szalad a Moszkvics. Utasokat visz az egyik pincéhez. Van, aki itt folytatja a farsangolást. A vidám férfiak hirtelen előreesnek egy gyors fékezés után. A gépkocsivezető valamit Szászég az orra alatt — s méltán. Egy szembe jövő társaságnak tréfás kedve volt, s egyik tagja egy demizsont hajított az autó elé, úgyhogy a szélvédő üvegje majdnem betörött. — Buta tréfa volt — jegyzi meg az utasok egyike. Mit lehet erre mondani? Van éppen elég ilyenből is, így hét végén, különösen farsang idején. — Meg kéll szokni, kérem — vonja le higgadtan a bölcs következtetést a sofőr. — Ahány ember, annyiféle természetű ha józan, hát még ha ivott égy kicsit és a szesz dolgozik benne. Valóban. Ezt a következők is bizonyítják. A Vadászkürt Étteremből nem sokkal ezután telefonon keresik a taxit. Vigyen haza engem — követeli a drót másik végén egy borízű hang, s Kemenes Györgynek rossz sejtelmei vannak. A felszolgálót kéri a telefonhoz. — Én. kérem, nem vállalok felelősséget érte — mondja —, mert már tudja, hogy garázda részegeket nem szállít a taxi. Nemrégen egyes helyeken még úgy akartak megszabadulni a részegektől, hogy taxit hívattak, beültették — hadd kínlódjék mosit már egy kicsit a sofőr is a magárói megfeledkezett pácienssel. Ez azonban nem vált be, s most már mindenütt óvatosabbak a felszolgálók is a taxirendelésnél. A telefonáló bácsinak is várnia kell. ha taxival akar hazamenni — míg kijózanodik egy kicsit. Végre kevesebb már az utas, de végig kell most járnia a még nyitva levő szórakozóhelyéket. Ha valahol meglátják a sofőrt, néhány embernek eszébe jut: haza kellene menni. Az Otthon Vendéglőben nincs jelentkező. A Mécsét Étteremben azonban egy társa? ság azonnal felkerekedik. Nem látszik rajtuk, hogy többet ittak a kelleténél. Az egyik férfi mindjárt betelepszik a hátsó ülésre. Tessék beülni — szól ki a sofőr a még kinn álló másiknak. Az is meggörnyed és elfoglalja helyét, de mire berántja maga után az ajtót, társa a másik oldalon kimászik. — Miért tetszett most kiszállni? — kérdi a sofőr, mire a kérdezett nagy meglepődéssel néz körül: — Na. nézze, én meg azt hittem, hogy most vagyok a kocsiban ... Kemenes György ezúttal nem tud komoly maradni. Nevet ő is, mint a többiek. Ilyenek az emberele az egyik demizsón- nal dobál, a másik erőszakoskodik már a telefonban is, a harmadik meg tréfásabb, mint bármikor, ha iszik. De hát hiába. farsang van, s ha nem lenile ilyen eset, nem is lenne színes, érdekes. Hajnalodik. Akik ilyenkor vitetik magukat haza. már álmosak, fáradtak, hallgatagok. A sofőr is. Lassan itt a hat óra — vége a munkának. Még be kell menni az irodába, leszámolni. aztán bevinni a kocsit a garázsba. Csak utána jöhet a pihenő. Megérdemelt az alvás egy forgalmas farsangi éjszaka után... Weidinger László