Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-03 / 28. szám

4 NEPÜJSÄG ¥96«. február f.» s«er®» Ili üst I vágyak teljesülnek... Egy esztendővel ezelőtt még csak a csupasz falak meredez- tek az égnek, de a nemrég el­búcsúzott 1959 utolsó napjai­ban mégis sikerült átadni ren­deltetésének az egerszóláti kul- túrházat. Nagy szó ez a község életében, hiszen a kis hegyi falu egyetlen szórakozóhelye eddig csak a kocsma volt, vagy a pincék, ahol esténként össze­gyűltek a fiatalok. Sgk munka, pénz, áldozat fekszik az új kultúrházban. Dolgoztak itt felnőttek, gyerekek, tanítójuk­kal együtt, és most, amikor át­vették a kultúra új fellegvárát, nyugodt szívvel mondhatjuk el, hogy „benne van a mi mun­kánk is’’. Ma már lemezjátszós rádió, televízió is található az új kultúrházban és a község fiatalsága előtt nyitva áll a ta­nulás, a szórakozás útja. örül­nek ők is, örülünk mi is a szép kultúrháznak. (sz... y) — KÖZÖS mozilátogatáson vett részt a gyöngyösi Vak Bottyán Gimnázium nevelőtes­tülete és a tanuló ifjúság. A Hruscsov Amerikában című filmet tekintette meg. — BALATON községben felszerelték a hangoshíradó hálózatot. Az egri járás egy községében újra megszűnt a dobszóval való híradás. — A GYÖNGYÖSI járási kommunista ifjúsági szövetség a KISZ-titkárok részére egy­hetes tanfolyamot rendez, amely tanfolyamon pártunk VII. kongresszusának anyagát dolgozzák fel. Ugyancsak ez alatt az egy hét alatt beszélik meg a KISZ-titkárok, a szer­vezetek eredményeit, illetve hiányosságait is. — TELEVÍZIÓS készüléket vásároltak Andornaktálya, Demjén, Felnémet és Szilvás­várad községek tanácsai. A televíziós adásokat a község lakói rendszeresen látogatják. — 273 EZER forintos költ­séggel építtetett kutat a nagy- tályai legelőn a községi tanács. A kút elkészültével megoldó­dott a jószágok ivóvíz ellátásá­nak problémája. — A GYÖNGYÖSI Szer­szám- és Készülékgyárban igyekeznek kialakítani az új munkacíklusokat, hogy ezzel is fokozzák a termelékenysé­get. A tervezéssel elkészültek a gyár vezetői, a kivitelezést az osztályok dolgozói végzik. — FEBRUÁR 2-ÁN Egerben a járási tanács épületében ta­nácsülést tartottak. Napiren­den szerepelt a végrehajtó bi­zottság beszámolója a termelő- szövetkezetek helyzetéről. A tanácsülésen megjelentek a já­rás tsz-elnökei, a tsz-községek VB-elnökei, valamint a szövet­kezeti mozgalmat patronáló üzemek vezetői. — AZ EGRI Finomszerel- vénygyárban felülvizsgálják, milyen tényezők akadályoz, ták a gyár vezetőit abban, hogy a műszaki intézkedési tervet csak 60—70 százalék­ban tudták megvalósítani az elmúlt évben. — AZ EGRI szakszervezeti kultúrotthon központi színját­szó csoportja nagy sikerrel mutatja be a megyében Nico- démi Tacskó című háromfelvo- násos vígjátékát. Vasárnap este 7 órai kezdettel a péter- vásári járási kúltúrotthonban lépnek fel. — Á MEGYE ipari üzemei­ben 1959-ben sok értékes újí­tással tették még könnyebbé, gazdaságosabbá a termelést az újítók, és munkájuk 20 millió forintot eredményezett az üzemekben. — A MEGYEI tanács végre­hajtó bizottsága február else­jén ülést tartott. Csank Lajos osztályvezető ismertette az építési és közlekedési osztály jelentését, majd második 1napi­rendként Vajda László, a me­zőgazdasági osztály vezetője az expressz öntözési rendszer el­terjedésének lehetőségeit is­mertette. j^Olvasdl j Terjeszd! O népo^Agot A jónak és a rossznak éneke RITKA MŰVÉSZI élmény- nyél gazdagodott a hatvani Irodalmi Színpad vasárnap esti előadásának közönsége. Erről az előadásról csak a lel­kesedés hangján lehet szólni. Azt hiszem, nem tévedek, ha az összképet nézve, ezt az elő­adást az eddigi műsorok csú­csának tekintem. Az irodalmi est összeállítása, megtervezése, a legelvontabb művészi téte­lek ember-közeibe hozása, ötletes megrendezése, a mini­málisnál is kevesebb technikai lehetőség kihasználása mind arra mutatnak, hogy ez a kis lelkes gárda, rövid működési ideje alatt, méltán keltett or­szágos figyelmet és megbecsü­lést és jogosan igényli a vá­rosi és megyei hivatalos szer­vek intenzívebb szellemi és anyagi támogatását. Igen le­hangoló volt, hogy az előadá­son csak két hivatalos sze­mélyt láthattunk: a városi mű­velődési felügyelőt és a makói Irodalmi Színpad vezetőjét. El kell hinnie mindenki­nek. hogyha a hatvani Irodal­mi Színpadot felviszik Buda­pestre minta-előadást tartani és elviszik Győrbe, országos versenyre, s elutaznak Makó­ról, előadását megtekinteni, akkor ez a gárda megyei vi­szonylatban is oly jelentős kultúr-missziót teljesít, ami megérdemli a legteljesebb fi­gyelmet. Az előadás egy már-már el­feledett századeleji költőnk: Bányai Kornél „A jónak és a rossznak éneke’* c. versének gondolatai köré épült fel: az élet a jónak és a rossznak, a Gonoszságnak és a Jóságnak a harca. E harc. mely az egész emberiség életét jellemzi, fel­található egy ember életében is és miként az emberi törté­nelem: a művészet is bizony­ság arra. hogy bármily hatal­masak a gonoszság erői, a vég­ső győzelem az emberi jóságé. Az emberi gonoszság tort ül­het az emberék fölött, időle­gestan kitűzheti véres fekete lobogóit, de a jóságat sohasem fektetheti kétvállra. A VERSEK és drámarészle­tek kiválogatása és összeállí­tása avatott kezeikre vall, a magyar és a világirodalom, klasszikusok és kortársak alko­tásainak, tégláiból lélekbemar­koló és felemelő boltívet vont fölénk az előadás és meggyő­zött minket kitűzött céljának igazságáról. Elhitették velünk a szereplők a költők igazságát, hogy csak az lehet erős és csak az lehet hős, aki hisz a jó győzelmében, mert csak az képes a harcra. A pesszimista, aki csak a rossz rész-győzel­meit látja, s ebből azt az álta­lános következtetést vonja le, hogy minden harc hiábavaló, képtelen harcolni. De az opti­mista, a jó győzelmében bízva, harcbaszáll, s ha mint egyén el is bukik az egyenlőtlen harcban (Cyrano, Radnóti Miklós. Anna Frank), hősies­ségének példája erősíti kör­nyezetét és az utódokat, s a küzdelem nem fejeződik be megadással, hanem láncszerű­en tovább halad mindaddig, míg eljön az az idő, amikor a jó végleg legyőzi a rosszat. Ángyán Zsóka két bevezető zongoraszáma: Szkrjabin: Etüd-je és Chopin: Polonaise-e az elhangzó szavak magasságá­ba emelte a közönséget, Sárkö­zi Miklós költői tollal megírt összekötő szövege — melyet Fülöp Katalin mondott mikro­fonba — segítette a hallgató­ságot abban, hogy az egyes műsorszámokat ne csak rész­leteiben, hanem összefüggő egésznek fogja fel és értékelje, így tegye magáévá. Kár, hogy a kölcsönzött hangszóró az összekötő szöveg szavait nem vitte el mindenki füléhez. Az összekötőben a bevezetőként előadott Bányai-vers. egy-egy sora. mondata időnként ismé­telten felzengett, külön is alá­húzva az előadott művek pozi­tívumait. A versek és dráma­részletek között fel-f elcsend ül­tek Radnóti Tibor hegedűjé­nek hangjai, felesége zongora- kíséretével, s a hallgatóság a muzsikán, mint suhanó gondo­lán libbent egyik költőtől a másikig. Az est szereplőd nem sajnál­ták képességük legjavát adni, s ez nem volt kevés. Szívós Jó­zsef, Dr. Ripka Kálmán és Lestyán Katalin mesterhárma­sa kimagasló teljesítményt nyújtott. Szívós Lucifer-je, Frank-ja, Ripka Cyrano-ja és EGRI VÖRÖS CSILLAG A megfelelő ember (szélesv.) EGRI BRÖDY Tenger törvénye GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Hruscsov Amerikában GYÖNGYÖSI PUSKIN Felfelé a lejtőn HATVANI KOSSUTH Hetedik kereszt PÉTERVASÁRA Szegény gazdagok HEVES Bogáncs Lestyán Katalin Roxan-ja lu­váló színészi munka volt. Versmondásukat is csak di­csérni lehet. Szívós Kosztolá­nyitól a Számadás-t, Ripka Bá­nyai Kornél címadó versét és Ady Az ős Kaján-ját, Lestyán Arany Vörös Rébék-jét tolmá­csolta megragadóan. Mellettük versmondásban Kanyó Gábor (Vörösmarty: Előszó és Karin­thy Frigyes: Mene tekel), drá­marészletekben Musztafa Fuat- né, Fülöp Katalin és Antal József kifogástalanul oldotta meg feladatát. Musztafáné a Csongor és Tünde Mirigy-jé- ben élővé varázsolta a rút­ság és gonoszság megszemé­lyesítőjét a lángra lobbantott kút mellett. Az együttes újon­cai: Vízy Mária, Dr. Gaál Mik­lós és Zelnik János is tehet­séges ígéretek, de meg kell még tanulniok a színpadi moz­gás szabályait. Kanyó Gábor versmondása ugrásszerűen fej­lődik, de nemcsak hangját, és arcát, hanem egész szívét és testét is át kell adnia a köl­tőnek. S nagyon szeretné a közön­ség, ha Lestyán Katalin gon­dolna arra: nem elég. ha csak Cyrano hallja Roxan szavait, az utolsó sorokban is, hallani szeretnék a suttogást is. Oly kiváló színészi játékot nyújt, hogy ennek a kérésnek telje­sítése nem lesz számára nehéz feladat. VÉGEZETÜL meg kell em­líteni azt is, ami a műsorból nagyon hiányzott azoknak is, akik egyébként a két remek­művet ismerik: a lesokszorosí- tobt műsortól eltérően nem hallottuk Radnóti Miklós: Le­vél a hitveshez és Simon Ist­ván: Buchenwaldi rapszódia c. versét Forgács Károly FÜZESABONY Pár lépés a határ Egerben este 7 órakor; NÓRA (Bianco-bérlet) Farkaslyukon este 7 órakor: BÁSTYASÉTÁNY 77 I960. FEBRUAR 3., SZERDA Névnap: BALÁZS A Nap kél: 7 óra 10 perckor; nyugszik: 16 óra 47 perckor: 225 évvel ezelőtt, 1735. február 3-án született IGNACZY KRA- 3ICKI lengyel költő és meseiró. Szatírái kora társadalmát bí­rálják, Monachomachia című költeménye a kolostorok med­dő életét figurázza ki. A Chocimi háború című eposza árgyát a XVII. század lengyel örténetéből vette. Krasicki 1301-ben halt meg. 35 éve halt meg OLIVER HEAVISIDE angol fizikus. Ró­la nevezték el a Föld felső lég­körének (Ioniszféra) a rádió rö­vidhullámait visszaverő réte­gét. Heaviside 1850-ben született. Tiszta szándék, — kevéssé sikeres folytatás Óda a repüléshez, — ezzel a címmel hívta az . egri közönsé­get műsorára a Kisipari Szö­vetkezetek Heves megyei Szö­vetsége. Dicséret illeti az ilyen kezdeményezést, de ami a ki­vitelezést, magát az előadást illeti — nos, arról már nem szólhatunk teljesen csak az el­ismerés hangján. Miért? Először is, az egri Irodalmi Színpad műsoraiból már meg­szokta a közönség, hogy egy irodalmi műsornak fonala, egy gondolatköre van, amely köré csoportosítják az egyes műve­ket Nos, ennek a műsornak nem volt ilyen központi gondolata. Fiatal költők verseit tolmácsol­ták az előadóművészek, min­denféle összekötő szöveg nél­kül, s így a műsor egésze nem adott egységes mondanivalót. A bevezetőt mondó Horváth Zsigmond író szavai után azt reméltük, hogy a felszabadulás óta eltelt 15 esztendő nagy él­ményeit, változásait kapjuk a bemutatott művekből. Valójá­ban csak a Keres Emil igen jó tolmácsolásában előadott Győ­ré Imre: Vers a szocializmus­ról című és G. Szabó László: Fehér rapszódia című műve je­lentett ilyen élményt. Garai Gábor Odüsszeusz cí­mű művének egy részletét tol­mácsolta Sütő Irén és Keres Emil, a Néphadsereg Színház művésze, de egy rövid össze­kötő s magyarázó szöveg na­gyon hiányzott ehhez a közön­ség által csak igen kevéssé is­mert műnek a megértéséhez. A szándék tehát kevés. A megvalósításhoz nagyobb kö­rültekintéssel és alapossággal kellett volna hozzálátni. A má­sik probléma, amiről szólni kell az előadás után, az, hogy nem ezt ígérték a műsor ren­dezői. A nagy plakátok, s az aranykeretes szép meghívó többek között Orosz Júlia, Básti Lajos Kossuth-díjas mű­vészeket, s Jámbor László ér­demes művészt is ígérték. Nos, ezeket nem láthatta az egri közönség, helyettük másokat állított színpadra a rendező- szerv. Igaz, Orosz Júlia helyett Takács Paula énekelt, Jámbor László helyett pedig Radnai György, s Fejes Endre „Élő Klára” című novelláját pedig nem Básti Lajos mondta élj hanem Ungvári László olvasta fel. Igen, Kossuth-díjas művé­szünk felolvasta a no­vellát, s így ebben az előadás*- módban nem jelentett különö­sebb művészi élményt. Mikes Lilla most is remekeit műsorával és sikert arattak Kun Zsuzsa és Fülöp Viktor, az Operaház magántáncosai is. összefoglalva, többet vár­tunk ettől a műsortól tartalom­ban, másrészt úgy gondoltuk, hogy el is jönnek azok a mű­vészek, akiket a plakátok hir­dettek. A műsort az OKISZ készítette elő, úgy látszik, nem valami jól, pedig sok-sok fo­rintba került ez az előadás, az egri közönség pénze, s a szö­vetkezetek pénze van benne, s vigyázni kell mindkettőre. (márkusz) Régen leszállt már az estei amikor megérkeztünk a dim- bek-dombok hátán épült falu­ba. Itt, Bodonyban, az egyik sor ház a völgyben, a másik a domb oldalában, a harmadik meg éppen a domb tetején épült, mintha versenyezni akar­nának egymással, hogy ki lát messzebbre, túl a falucska ha­tárain. özv. Farkas Bertalanná há­zát a Kossuth utcában találtuk meg, amelynek eleje a völgy­ben van, a vége pedig felka­nyarog egészen a part olda­lába. Amikor először kérdezősköd­tünk felőle, csak gondolkod­tak, tűnődtek az emberek, de amikor megtudták, hogy a ba­baöltöztető asszonnyal szeret­nénk találkozni, mindjárt ér­tették, hogy kiről is van szó, Farkasné éppen egy régi, szúette szövőszéken vetette a fonalakat, édesanyja pedig, mint afféle öreg néni, a vén guzsalyt vette elő és orsóper- getéssel, fonogatással tölti el a hosszú téli estét. Ügy mondják, a szövő-fonó asszonyoknál nem áll nehéz helyen a beszéd, mert jobban megy a munka is, ha közbe- közbe elbeszélget egy kicsit erről-arról, a világ soráról az ember. — Itt a faluban sok helyen divat még mindig a fonás, szö­vés — kezdi a szót Farkasné, aztán arról beszél, hogy most éppen a Hevesi Háziipari Ktsz- nek dolgozik, mivel tőlük kap­tak megrendeléseket. Azt is el­meséli, hogy az elmúlt eszten­dőben Tamaörsön részt vett egy szövőtanfolyamon, ahol megtanult torontáli saönyeget Híres lesz a bodonyi népviselet szőni és mint meséli, akkor kedves háziasszony a szoba látta meg azt a sok-sok szép felé, ahol az ágy tetején szé- babát is, amelyet a Hevesi Há- pen, egymás mellett sorakoz- ziipari Ktsz-ből szállítottak az nak az utazásra elkészített ba- ország különböző tájaira. bák. Bizony, szemkápráztató — Szóval így lettünk baba- látvány ez a sok szép, díszes öltöztetők... — és alighogy ki- ruhába öltöztetett baba, de kü- mondja munkatársa nevét, Ionosén akkor néz nagyot az máris belép az ajtón Kovács ember, amikor Kovácsné, ke­zébe véve az egyiket, máris sorolja a rajtuk levő ruhadara­bokat. — Csizma, bu- gyogó, ingváll, alsófehér, felső­fehér, kázsmér- szoknya, kázs- mér-kendő, var­rott kötény, vagy ganga, ahogyan itt, a faluban neve­zik, aztán fején bodor meg dí­szes aranycsip­ke mindegyik­nek. — No, bi­zony, nehéz lenne még egy­szer emlékezet­ből hibátlanul elsorolni ezt a sok darabot, amelyekbe fel­öltöztették ezek a kedves asszo­nyok a bodonyi Mihályné, akivel együtt öltöz- babákat. Nem lenne könnyű, tetik igazi, hamisítatlan bodo- de azt is meg kell hagyni, hogy nyi népviseletbe a babákat. ez a munka díszére válik mind — Itt vannak — tessékel a a két bodonyi asszonynak és egészen bizonyos, hogy mun­kájukkal nem vallanak majd szégyent a hevesi háziipari szö­vetkezet dolgozói előtt sem. — Pedig nemrég kezdtük csak el a babaöltöztetést — szabódik Kovácsné a dicsérő szóra. — Alig száz babát öltöztet­tünk még, de reméljük, hogy a következő száz már könnyeb­ben és jóval gyorsabban megy majd az eddiginél. A beszélgetésbe a fonogató öreg nénike is bekapcsolódik és a múltat emlegeti, amikor még igazán bodonyiak voltak a bodonyiak, igazi népviselet­ben jártak, aztán nem sajnál­ták a fáradságot, vesződséget az öltözködéssel — szól közbe. — Most is divat még a nép­viselet — kapcsolódik a beszél­getésbe Farkas Évike, aki fia­tal kislány még, de máris ügyesen öltözteti a babákat és mint mondja, maga is szeretné nagyon jól megtanulni a baba­öltöztetés mesterségét. Fényképek kerülnek elő az őszi szüreti mulatságról, ahol valóban népviseletben táncol­tak a fiatal párok, de máskor bizony — igaza van a néninek —, hűtlenek már a bodonyiak a népviselethez. — Szép volt pedig, lelkem, nagyon szép volt — bizonygat­ja és a babákra mutat, mert azok — mint mondja — „sza­kasztott” olyanok, mint az ide­valósi lányok, menyecskék vol­tak vasárnap még a régi idő­ben. — Ma már szállításunk is volt — magyarázza az egyik öltöztető asszony. — Huszonhárom nagy és ti­zennégy kisebb babát vittek el Hevesre, ahonnan azután üzleti árusításra kerül valamennyi. Fiatal még ez az ipar nálunk, de ha a háziipari szövetkezetek szép kezdeményezése kiterebé­lyesedik. akkor néhány eszten­dő múlva minden bizonnyal már nemcsak a mezőkövesdi, de a bodonyi, a patai, meg a többi népviseletbe öltözött ba­bákat is megismeri majd nem­csak az ország, de az egész vi­lág. — Szép. nagyon szép dísze a szobának a népviseletbe öltöz­tetett baba. — mondja az egyiti asszonyka, aztán arról beszél, hogy szinte örül a szíve, ami­kor valahol, valamelyik háznál megpillantja a bodonyi babát, nemcsak azért, mert szép. ha­nem azért is, mert ió látni, ha a magunk kezemunká jóban gyönyörködnek az emberek. És mit szólnak mindezekhez a bodonyiak? — A bodonyi asszonyok örül­nek, hogy keletje van a bodo­nyi népviseletbe öltöztetett bá­báknak és többen szeretnék, ha már annyi lenne a megrende­lés. hogy ők is bekapcsolódhat­nának a munkába, a babaöltöz­tetésbe. — Hadd tudja meg a világ, hogy nem akármilyen falu ez a Bodon.y — toldja meg még a szót valaki —. mert népvise­lete híres volt. de mi szeret­nénk. ha híres maradna ezután is. Szalay István

Next

/
Oldalképek
Tartalom