Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-14 / 38. szám

I960, február 14., vasárnap NÉPÜJSÄG A Mátra gyöngye lesz Néhány nap csupán és any- nyi minden változik, hogy az ember a meglepetését nehezen tudja palástolni, ami aztán a legérdekesebb ráadásul, hogy a faluban történik; mindez, ahol régen a legjellemzőbb sa­játosság az egyhangúság volt. Kimegy az ember egy falu­ba. ellátogat a termelőszövet­kezetbe. ahol buzgón dolgoz­nak, terveznek: száz-kétszáz holdas gadaság jövőjéről gon­dolkodnak, többnyire egy fa- luszéli kis irodában. Eltelik néhány hét és az Iro­da a falu közepére kerül — hiába is keresnénk a régi he­lyén — a községben iönnek- mennek az emberek, egész más a hangulat, szóval mintha kicseréltek volna mindent. Érdeklődünk: mi történt, hogy történt? — kiderül, hogy immáron az egész falu termelő­szövetkezeti tag. a földet ezer holdakban számítják, a régi tsz a múlté, új alakult, na­gyobb és mint minden itt a fa­luban, még a neve is megvál­tozott a termelőszövetkezetnek. Az irodában másik terv ké­szül és a régit elnyeli a köz­ségi irattár. Domoszlón is ilyenformán történt és ami külön meglepe­tést jelentett számomra, hogy éppen Lökös János beszámoló­jából tudtam meg az egészet. Alig pár nappal korábban még Csókás-tanyán kóstolgattuk az állami gazdaság borát, közben Lökös János, mint a gazdaság főkertésze az idei nagy tervek­ről nyilatkozott. Még frissnek számít a nyomdafesték, amely­nek révén a nyilvánosság elé került az említett nyilatkozat és íme, máris a domoszlói tsz főagronómusaként mutatkozott be. A minap az állami gazda­ság nagy lehetőségeiről, jövő­jéről szólott, ezúttal a dornosz- lói határ térképét mutatja, mi­közben magyaráz, a jól tájé­kozott ember bőbeszédűségé­vel, olyan hévvel, lendülettel, ahogy csak azok tudnak, akik szinte a szerelmes rajongásá­val szeretik a foglalkozásukat, a munkát, amit naponta vé­geznek. — Domoszló rendkívül sze­rencsés. község. Jól látszik a térképen .. . Itt felül, a Mátra déli lejtőin, 500—600 méter széles ívben körül ölelik a fa­lut a szőlők. Vagy ezer hold ez a sáv. Itt terem a Csaba­gyöngye. a saszla, az olaszriz- ling, a musíkát otonel... Len­tebb a szántóföldek... Két­ezerháromszáz hold ... Ez a sötét folt 500 hold erdő ... A rét ernitt, a legelő, a Bereg- patak vize — mind-mind a mi­enk: a falué, a termelőszövet­kezeté ... Mátragyöngye — ezt a nevet? adta a falu az új termelöszö-i vetkezetnek, amelynek mind-? nyáján tagjai most már. Ezer| ember akarja szívvel, lélek-- kel. becsülettel megteremteni! azt a gazdaságot, amelyik qyöngye lesz a Máira vidékének. ­Hozzáfogtak már most fris-| sen, nagy lendülettel... Pár| hete, hogy fellélegzett a köz-| ség, feloldódott a várakozás, aj bizonytalanság időszaka^ és ki-? mondták: megtörtént hát, most! már aztán kezdeni az újat. ? A központban midenütt em-? brigád vezetője, hiszen híres arról a faluban, hogy hozzáér­tő, jó szakember. Három esz­tendő alatt 11 bikát nevelt föl és a hét hold szőlője mellett csupán az állattenyésztésből évi húszezer forintja szárma­zott. Szükség lesz most is a szaktudására; beállítanak negyven fejőstehenet, ötven növendékmarhát, lesz harminc­négy anyakocájuk és 300—400 juhot is vásárolnak, ha lesz helyük hozzá. Bódi József már kiválogatta az embereit. olyanokkal akar dolgozni, akis szeretik az állatokat ... mert a jószágot szeretni keb — így mondja. Több bora lesz a tsz-ne.<, mint az állami gazdaságnak. Már az idén nyocezer hektóra számítanak. A vezetők az el­helyezés kérdésének megoldá­sán fáradnak; hordóteret biz­tosítani, megfelelő nagy pincét keresni — ez a feladat. Pin­cészet kell, mert ha palackoz­zák a bort, sokkal több jöve­delem származik belőle. Kint, a falutól elég messze, hatalmas pince ugyancsak a termelőszövetkezet tulajdona. Itt egy gombatelepst létesíte­nek .. . Nos, körülbelül ez az, hogy minden lehetőséget kihasznál­ni. Kisütött a nap és a szőlő­hegy oldalát verőfénnye' árasztja el. Nap mint nap jön­nek az emberek az irodába, munkát kémek, mert itt ‘az ideje, hozzá kell fogni. Elmon­dották már egy párszor: türe­lem emberek, nem kell sokáig várni ... És lassan itt az ideje, most már lehet a szőlő metszésé­hez kezdeni. Kiss János DISZNÓÖLÉSEN. Goethe és Schiller „Mindent elért, már többet nem kívánhat, ki Természet-isten csodáin átlát: látja, hogyan old szellemmé szilárdat s hogy őrzi meg a szellem alkotását*’. (Goethe: lm ernsten Bein­haus . . . Képes Géza fordí­tásában.) Az egyik olimpuszi így zeng a másikról, amikor annak ko­ponyáját a kezében tartja ha­lála után tíz esztendővel. A szerencsés sorsú Goethe tíz év­vel hamarabb született halha­tatlan barátjánál és jóval túl­éli. de összekötötte őket egy olyan barátság, amelynek szel­lemisége. önzetlensége. köl­csönhatása páratlan a világiro­dalomban. Pedig mennyire kü­lönbözőek adottságaik és sor­suk is, ahogyan egymáshoz el­jutnak. Goethé (1749-1832) gazdag kör­nyezetben indul és harmonikus nevelést kap; meglepő gyorsa­sággal mellépártol a szerencse is: Weimar hercege meghív)» és titkos tanácsosává teszi, ké­sőbb miniszterévé. Üj környe­zetében is megőrzi szellemi függetlenségét, bár az udvari élet és kötelességei sokszor el­fedni látszanak az irodalomban élő és abban hatni akaró láng­elmét. Testi és szellemi képes­ségei uralkodnak az akkori tár­sadalom törvényei és szokásai szerint, de úgv. hogy világné­zete. életszenfilélete mindig kü­lönálló marad. Goethe derűs és szenvedélyes, filozofáló és kutató lángelme, harsog benne életerő és életöröm s mintha szellem és a szenvedélyek olykor izzó ''gyötrődésén kívül számára más nem is akadt vol­na a világon. Schiller apja hadnagy, ami­kor ő megszületik. A katona­család sorsa az egyik helyről a másikra való költözés. A ser­dülő Schiller testközelből is­mert meg a zsarnpkságot. a katonai akadémiára kerül. In­nen kezdve élete csaknem megszakítás nélküli küzdelem — változó formákban, változó eszközökkel — a zsarnokság ellen. De hiába „regiment­medikus” Schiller, írja drá­máit, antológiáit adja ki. szer­keszt. átír, vitatkozik, tanul­mányokat végez, néha mene­kül is. Élete küzdés a minden­napi gondokkal, az irodalom és a színpad világával, a test erőtlenségével, majd a beteg­séggel. A nyolcvanas években súlyos adósságok terhelik, de barátságokat köt. fáradhatatla­nul dolgozik, mint aki tudato­san. műveivel és munkájával akarja megvívni helyét az örökkévalóságban — az olym- dosz csúcsán. 1787-ben még Wieland készíti elő weimari sikereit, hogy — a kezdeti tar­tózkodás felengedése után — Goethe baráti jobbot nyújtson Schillernek. A Haramiák, az -Ármány és szerelem, a Don [[Carlos szerzője végre az írók rMekkájában. az óriások között = maga is óriássá nő. Ragaszko­dóik barátjához, a világfi "Goethéhez és az addig kanyar­gós ösvényeken járó Schiller a “férfiúi és szellemi barátság «magas feszültségében találko­zik egyre sűrűbben Goethével. „Annyira hatnak egymásra. ‘hogy a viták eredményeképpen I irodalmi gyakorlatuk is párhu­zamossá válik olykor-olykor: L1797 mindkét költő életében a -balladák esztendeje. Schiller “most írja Polykratész gyűrűjét, ■Ibykusz darvait. á Kesztyűt. 'Goethe meg Az isten és a ba­jiadért. a Kincsásót. a Korint- [hoszi menyasszonyt. Schillerből ■ ezekben az években is kibújik a szerkesztőkészség: a Múzsa- almanachot szerkeszti. Elméleti kérdésekkel foglalkozik, vitá­zik, kutat forrásmunkák után, történelemmel és sok minden­nel őrli idejét és egészségét, míg mellette, egészen más vér­alkattal, más természetű für- készéssel. dé a Schillerhez való ragaszkodással él és alkot Goethe. Goethe mellett Schil­ler valóban lázas lobogással dolgozik, mintha csak tudná, hogy nem sok ideje van hátra. Foglalkozik Kanttal, a har­mincéves háború történetével, a tragikus művészettel, de írja a Wallenstein-trilógiát. Stuart Máriát és a Wilhelm Telit is. Barátságuk elején Goethe an­nak örül, hogy belőle, a szen­vedélyes természetkutatóból is­mét költőt csinál annak a Schillernek a barátsága, aki viszont azért érzi magát nyer­tesnek. mert a Goethe által ki­tágított világkép birtokába jut. S ahogyan egymáshoz közelebb kerül a két alkotó, úgy szűnik meg Schillerben az az érzés, hogy Goethe a „görög szellem” rabia és az embert látja benne, aki belső vívódásain és élmé­nyein keresztül érkezik meg a művészet gyakran meredek csúcsaira. A weimari kezdő években Schiller — sokfelé szórtsága miatt —. tudatosan neveli magát arra. hogy olyan költő legyen, aki nem vall szé­gyent mások és önmaga előtt. És ez a nagyszerű cél — a ren- gern.yi egyéb munka és elfog­laltság mellett is — kitűnően sikerül. B‘zom'osan azért s. mert Weimarban. a kiváló ba­rátok és a mecénás körében más adottságok állnak a?, ud­vari tanácsossá lelt .Schiller rendelkezésére, mint bárhol, máshol korábban. Weimar nem nagy hely ebben az időben sem. a csipp-csup fejedelemsé­gek sorában az egyik foltocska a német opereltállamok térké­pén. de a szellemoriások Goethe és Schiller barátsága idején — a szellemi élet emle­getett központjaként szerepel: a weimari udvar költői — élükön Goethével és Schillerrel — vi­lágítanak a XVIII. századvégi Európa felett. Schiller lelkialkatánál és helyzeténél fogva mélyebben hordja magában a barátság ér­zését Goethével szemben és ezt adódó alkalmakkor bizonyítja is. Goethe megnyilvánulásai a barátságban nem oly exaltál- tak. mint Schilleréi, de szerete- tének és nagyrabecsülésének fé­nyes bizonyítékát adja Schiller halála után, amikor így ír az Epilógus Schiller Harangjához című versében: „Ti ismertétek, amint óriásán i szándék s tett. köreit fogta át, térben, időben, néphitben s szokásban, eígan olvasva a zord könyv sorát; Se mint gyötrődött, Iélekzet­sóváran, s mint vonta köztünk életét tovább: mi éltünk a gyászos-szép időkben, mert miénk volt, vele együtt gyötörten”. (Rónay György fordítása): A „gyászos-szép időkben” a Goethe—Schiller barátság esz­tendei voltak, amikor a gyógyít­hatatlan kór már rágta Schiller testét, hogy aztán 1805-ben életét vegye. A két költő szellemi és em­beri barátsága — sorsaik kü­lönbözősége ellenére — töret­len fényű, mert mindketten hittek önmagukban, az ember­ben. a humánumban, az em­beriség szabadságvágyának jo­gosságában. S ezt a hitet alko­tásaikkal fényesen hirdették. (f. a.) (Foto: Márkust) Szövetkezeti építöbrigád: alakul Pétervésárán ; Lapunkban már többször _ beszámoltunk arról, hogy mi- » lyen nagyszerű eredményeket! ért el az elmúlt évben meg-# alakult pétervásári községfej- ? lesztési brigád. Mivel a .iá- - rásban is egyre többen lép-? - nek az egyéni parasztok a _ nagyüzemi gazdálkodás útjá-? ra. egyre több gazdasági épü-| letre van szükség. Az újonnan» alakult termelőszövetkezetek | már ez évben is több közöse épület építését tervezik, ame-; lyeknek kivitelezésére most a, községfejlesztési brigád mel- ■ lett egy termelőszövetkezeti! építőbrigád alakul. E brigád. tagjai végeznék el valameny-! nyi tsz-ben a különböző gaz-, dasági épületek átalakítását, ‘ renoválását, építését. 2 • Kék. fehér, vagy rózsaszínű, de lehet, hogy éppen zöld, kisebb, vagy nagyobb méretű, előfordul az is. hogy illatos és tartalma a címzetten kívül mindenki számára ismeretlen, természetesen csctk addig. amíg a címzett a kegyeit élvező va­lakivel a boríték titkait meg nem osztja. Legtöbbször bizony sok min­dent rejt magában egy kis bo­ríték. Ha postán érkezik, izga­tottan bontják fel és szinte le­olvasható a felderülő, vagy el­komolyodó arcokról a kiváltott érzelmek változása. Kinek örö­möt, kinek pedig bánatot, vagy esetleg csalódást jelent. A bo­ríték felhasználási területének skálája napjainkban már ugyancsak kiszélesedett. A le­velezésen kívül sokan ebben gyűjtenek bélyeget, gyufásdo- bozcímkét, megőrzendő papí­rokat. esetleg szalvétát is és nem szabad elfeledkezni, hogy elterjedt a használata a jutal­mak osztásánál, a fizetések al­kalmával is. Milyen hasznos kis jószág tud lenni ilyenkor a kis borí­ték! Ügy lapul a belsejében az a néhány százas, amelynek nagyságát még én sem isme­rem, de a legnagyobb szeren­csére rajtam kívül mások sem, és így nem vagyok kitéve an­nak, hogy mire hazamegyek, feleségem örömtől sugárzó arc­cal ugorjon a nyakamba és forrón üdvözöljön 400 forintos jutalmam elnyerése alkalmá­ból. Természetesen az ilyen üd­vözlet minden esetben „elszá­moltatással*’ végződik. A borí­A boríték Kozmetikai tanácsadás fel vékonyan és hagyjuk az ar­con reggelig., Állandó haszná­lata az arcbőr rugalmasságát biztosítja. Illatosítása még a legérzékenyebb bőrt sem irritál­ja. Újfajta műanyag tégelyben való csomagolása ízléses külsőt biztosít a cikk számára. (—) Megkezdték a munkaegységek kifizetését a hevesi járás tsz-eiben ság Termelőszövetkezet 50,09 forintot, a Kossuti Tsz 54.42 forintot, a Rákóczi 46,61.' fo­rintot, a kiskörei Üj Élet 44,33 forintot, az erdőtelki Üj Élet 48,76 forintot fizetett ki mun­kaegységenként. \ Z A hevesi járás termelőszö- ■vetkezeteiben megtörtént a =zárszámadások jóváhagyása, s ^a termelőszövetkezetek jó [munkája eredményeképpen ^megkezdték a munkaegységek ^kifizetését is. A kömlői Szabad­t Favorit bőrtápláló krém, ki- .váló hatású, bőrrokon anyago­kat tartalmazó zsíros krém. .Különösen előnyösen alkal­mazható száraz típusú arcbőr­ére, amely ráncosodásra haila- [mos. Ajánlatos a krémet lehe­tőleg este használni. Az arcbőr ‘teljes letisztítása után kenjük és ezzel egy időben növekedet Imre bácsi feleségének kivárt csiSága is. Történt egyik fize tésnapon, hogy Imre bácsi ré gén nem látott barátok társa ságába keveredett és kevés un szólásra a boros pincék irányá ba irányították lépteiket. Imrt bácsi a huszonkilencedik lopó ig számolt, és utána valahogy összekuszálódtak benne a szá mok. Mondanom sem kell, a kon reggeli órákban vetődött haza Borítéka szelíden, kissé szó márkásán lapult a zsebében Óvatosan az asztalra tette, : mintha mi sem történt volna nagy lendülettel fogott a mo sakodáshoz. hogy •munkahelyé re késés nélkül beérkezzen Gondos felesége álmos, d> mindent egyszerre felmérő pil lantása azonnal az asztalos heverő borítékra 'esett. Kíván esi öröme szinte elfeledtetU vele férje kiruccanását szá- monkémi. A rég óhajtott bori ték, most az egyszer végre < kezébe került, de mennyin meghökkent, amikor az olyas üresen ásított rá. mint valam bérház sötét kapuja. „Éveken át a borítékot ku nyeráltad, na most itt a bori tők” — vágta el a még el sen kezdődött, de kirobbanni ké­szülő szóáradatot Imre bácsi é- ezzel fejébe nyomva a ka­lapját, elviharzott, de égés; nap csak az járt az eszé­ben, hogy este mégsem ke­rülheti el a magyarázatot és a számadást az asszonnyal, c boríték miatt... ÍV...U) ték hasonló „apróbb” kellemet­lenségektől megóv. mert diszk­réten. kizárólag csak velünk osztja meg titkát. Így titkolódzott Kiss Imre bácsi is borítékával hosszú időn keresztül, mígnem egy­szer mégiscsak meg kellett osz­tania titkát élete párjával. — Imre bácsi hivatali küldönc volt. Jó állásnak tartották, hi­szen fix fizetést adtak mun­kájáért, na meg aztán majd nyugdíj is jár vele. Tanulé­kony ember lévén, amit látott, amit hallott, mindent igyeke­zett elsajátítani, úgy szívta magába a tudományt, mint a szivacs a vizet, így mindjárt az első fizetéskor megismerte annak a borítéknak előnyét, melyben fizetését kapta. örült az asszony a pénznek, mivel ritkán gyűlt össze eny- nyi azelőtt, érdeklődött is Imre bácsitól járandósága felől, de azonkívül. hogy borítékban kapja, akár a többi „tisztvi­selő”, semmit sem tudott meg felőle. Hogyan is mondta volna el, hiszen olyan jól jött az a 40—50 forint eqxrik fizetéstől a másikig, melyből a féldeciket kitevő kontóját fedezhette. Az asszonytól esetleg egy héten egyszer sikerült egy nyeleire valót kicsikarni. így aztán nagy titkát a lelke. üdvössé­géért sem árulta volna el sen­kinek. Ahogy telt az idő. úgy kö­vette egyik fizetés a másikat- berek. Kint az udvaron szeke- z rek érkeznek, körülfogják va- i lamennyit, a lovak fogát né- i zik, a tartásukat vizsgálják, r néhány feljegyzés és megy a ;, kocsi tovább, hogy átadja a- helyét egy másiknak. Egy szo­bában bent a brigádvezetők ta­- nácskoznak, megbeszélik hová . mennyi ember kell, hogy osz- . lik meg a tagság a munkacsa- , patokban. Egy másik helyen- csendes beszélgetős: üldögél- . nek. Az elnök. Csontos Mihály.- jön, megy, intézkedik, alig ma­rad ideje, hogy szót váltson . velük: hiába, a munka megin- ä dúlt, csinálni kell. — A cél, hogy minden lehe­tőséget megfogjunk és a leg­kevesebb legyen amit kezdeti nehézségnek hívnak — ennyi: mond és a termelőszövetkezet • tagjaitól tudjuk a többit, hog- ez mit jelent. A régi tsz — a Dózsa tagsá- . ga — mindössze 200 holdon ■ gazdálkodott és a szőlője úgy ■ volt 16 hold, hogy tízet ebből ■ most nemrég telepítettek. — Hogy mit jelent a válto­zás? Régen két traktor dolgo­zott a dcxmoszlói határban, most meg lehet nézni, 14 érke­zik a faluba. Azok a gépek, amelyek már túl vannak a főjavításon, meg­érkeztek és jön rövidesen a többi. Több mint 25 esztendeje kertészkedik Lukovszki Vajner István, a kertészeti brigád ve­zetője. Most lépett a termelő- szövetkezetbe & elégedett. Jól mennek a dolgok, két hét sem kellett és hat em­berrel kihordtuk vagy hu­szonöt holdra a trágyát a zöld­ségkertészethez és a meleg­ágyakhoz. Napok alatt történik min­den. — Ha így megy tovább, nem lesz semmi baj — így mondja Bódi József, az állat- tenyésztési brigád vezetője. — Három nap alatt behoztak a tagok több mint kétszáz lovai, a tanyaközpont mögött meg le­het nézni, egész géppark ala­kult ki; szekerek, kocsik, ekére, lókapák, boronák állnak szép rendbe ra'Kva egymás melleti, valamennyit a tagság hozta be. Lökös János, a főagronómus elmondta, hogy Domoszló ez­után is megmarad boros köz­ségnek, az ezer hold szőlő lesz a gazdaság alapja. Azonban az állattenyésztésre is nagy gon­dot fordítanak. Nem véletlen, hogy Bódi Jó­zsef lett az állattenyésztési

Next

/
Oldalképek
Tartalom