Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-10 / 34. szám

4 nbpüjsag I960,, febrnár 10., szerda tiiPsjt Élt 100 évet Még élhetett volna. Nyugod­tan. békességben, igaz szere­tetlen, megbecsülést, gondos­kodást élvezve, amit az egész társadalom részéről igazán csak tizenöt éve érezhetett. Hosszú időt ért meg özvegy Nagy Jánosné Boldogon. 1860. január 23~án született, s most, az elmúlt hónap végén töl­tötte be századik életévét. Az egész falunak tudomása volt a nagy eseményről, örültek a jubileumnak, sőt büszkék vol­tak a ritkán előforduló magas kort megért Nagy Jánosnéra. Ám az öröm nem tartott soká­ig. A századik születésnap után néhány napi könnyebb bete­geskedés után örökre lehunyta szemét özvegy Nagy Jánosné, fájdalmat hagyva nagy család­jának, a falu társadalmának, — hiszen most már valóban tartalommal telt meg a néhány tzó: még élhetett volna ... — SZÉP CSILLAGOM cím­mel február 13-án este 7 órai kezdettel a gyöngyösi Városi Kultúrházban műsoros estet rendez a Budapesti Kamara­kórus. A műsor keretében operett- és operarészleteket adnak elő, budapesti művé­szek felléptével. Vezényel dr. Faulovics Géza.- A HÁM AN KATÓ kultu­rális seregszemlére készülnek az egercsehi KISZ-fiatalok. A színjátszó csoport tagjai a Csil­lag-tárna titka címmel bá­nyász témájú darabot tanul­nak, míg a tánccsoport a mike- pércsi csárdással szerepel majd a seregszemlén. — ALBÁN—MAGYAR ba­ráti találkozót rendeznek ha­zánk felszabadulásának 15. évfordulója tiszteletére feb­ruár 11-én délután 5 órakor az egri megyei Művelődési Házban. A TIT, az MSZBT, a Hazafias Népfront és a Vá­rosi Művelődési Ház igazga­tósága rendezésében a talál­kozón az előadás után film­vetítés is lesz. = A MÜLT HÉTEN nagy ér­deklődés mellett tartott elő­adást a gyöngyösi helyőrségi tiszti klubban dr. Húgai Pál „Házasság, család, válás” cím­mel. Ugyanaz nap a járási művelődési házban a Szülők Akadémiája előadás sorozatá­nak keretében Sereg József gimnáziumi igazgató tartott előadást: Pályaválasztás, fizi­kai és szellemi munka címmel. — A PÉTERVÁSARI járási tanácsnál február 16-án ta­nácsülést tartanak. Az ülé­sen az MSZMP Központi Bi­zottsága művelődéspolitiká­jának végrehajtását értékelik a járás területén.- A BÉLAPÁTFALVI Ce­ment- és Mészműben hat if­júsági munkabrigád dolgozik a felszabadulási munkaver­senyben, a hat brigádból két női brigád végzi munkáját a zsákkészítők között. A PÉTERVASARI já­rás földművesszövetkezetei­nek főkönyvelői egész napos értekezleten tárgyalják az első féléves költségvetést. Második napirendként az fmsz-ek 1959. évi munkáját értékelik. Gyöngyös város anyakönyvéből Születtek: Kakas Zsuzsanna, Tóth Katalin Kinga, Besze József, Farkas Árpád Attila, Balogh Má­ria, Tóth Ildikó, Zámbori Gáspár Iván, Demeter Erzsébet, Nagyfejed Edit, Tasi Éva, Vágner József, Se- bák Sándor, Berkes Andor, Kova- lik Róbert Tibor, Nagy Ilona, Bé­na Hanna Beáta, He vér Tihamér Tibor, Csellár Ildikó, Király Zsu­zsanna, Pápai Mihály, Medve Zol­tán, Bugyi Ágnes, Horváth Péter József, Juhász József, Krupánszki István Miklós, Szabó Katalin. Házasságot kötöttek: Farkas László—Berzéki Anna, Csontos Já­nos—Nyilas Mária, Harman András —Fehér Emma, Koczka Ferenc— Toldi Mária Magdolna, Mező Jó­zsef—Takács Erzsébet, Dobróka László—Mádi Magdolna, Ferenc László Imre—Juhász Júlianna. Meghaltak: Pálinkás Mária, Bor­dás Imre, Rafael László, Nagy Jó­zsef né (Losonczi Rozália), Sípos Béla, Cziferi János Lajos, Nagy Já­nosné (Szabó Ilona), Wurm János, Veják Lajosné (Kocsis Borbála), Virág József, Imreh András, Sza­bados László Lajos, Kis János, Er­id. István, Gambár Mihályné (Ga­ffes Erzsébet); Hangversenyeztek a gyerekek EGÉSZEN ELÖL, a színpad­nál kaptam helyet és ha nézni akartam a közönséget, való­sággal ki kellett csavarnom a nyakam. Fájt még a gerincem is, de megérte... Fenn, a színpadon, szép sor­jában 40 apró emberke mu­tatta be alapfokú zenei tudá­sának színe-javát, s a közön­ség: a szülők és a válogatott rokonság minden alka’ommal hatalmas tapsviharban tört ki, és mind a kétszázan határta­lan boldogsággal arcukon, gyö­nyörködtek a kicsik több-keve­sebb ügyeskedésében. Az egész teremben, a füzes­abonyi kultúrház hideg nagy­termében én voltam az egyet­len, akinek nem szerepelt hoz­zátartozója. Így, ha most kí­vánnák, meglehetősen elfogu­latlan bírálatot mondhatnék, s ’efesthetném azt a művészi él­ményt. melyben részesültem. De beszéljünk inkább egye­bekről. Például arról, hogy milyen nagy szó ez: Füzesabonyban is működik zeneiskola, méghozzá kiváló pedagógusok vezetésé­vel és a zeneiskolának már 96 növendéke van! VASÄRNAP rendezték a szokásos félévi hangversenyt (fennállásuk óta immáron har­madízben), melynek során 36 műsorszám keretében léptek fel a növendékek. Legtöbbjük egy-két év óta ismerkedik a hangszerekkel és a zene vilá­gával. Mondta is az a néni, akit a szünetben megkérdeztem, hogy: — Rokongyereket jött meg­hallgatni? — Azt bizony! Az unokámat. A Gál Andrást! — Szépen játszik? — Még nem hallottam. — Hát nem szokott otthon gyakorolni? — Én olyankor elmegyek ha­zulról. Botond Istvánnak, a zeneis­kola igazgatójának ez a véle­ménye: — SOK A REJTETT TE­HETSÉG a növendékek között, némelyikben már most felcsil­lan az eljövendő művész te­hetsége. Vannak persze ügyet­lenkék is. Mint bárhol másutt. Megkapó azonban, hogy az abo- nyi és a környékbeli szülők milyen nagy gondot fordítanak gyermekeik műveltségére... Sajnos, pillanatnyilag még zongorahiánnyal küzdenek a növendékek, de szerencsére az általános iskola igazgatója, Várhegyi Ferenc segít: az is­kola zongoráján gyakorolhat­nak a gyerekek. A növendékek közül a leg­kisebbet, Dávid Enikőt faggat­juk: — Nem volt lámpalázad? Iz­gultál? — Á, dehogy — legyintett nagyosan és mivel unta a kér- dezősködést, otthagyta a köré seréglő felnőtteket. De csak­ugyan nem volt ideges. Persze az is igaz, addig mesélnek A papírboltban 10 év körüli kislány kér papírszalvétát. Nem egy csomagot, csupán egy-két darabot, hogy gyűjte­ménye gyarapodjon, ezenkívül cserélni is tudjon másokkal. A kiszolgálónő mintát mutat. — Ilyen már van. Köszönöm, nem kérem! — mondja a kis­lány és eltávozik. Pár perccel később a másik papírboltban találom. A napokban külföldről kap­tam levelet. Tanítási szünetben bontottam fel, s legalább tizen­öten kérték a bélyeget. Mások gyufacímke után ér­deklődtek. Tanulóinkban — állapítottam meg —, egyre nagyobb a gyűj­tőszenvedély. Ez nem is lenne baj eddig, hiszen tanulnak, új dolgokat ismernek meg, hogy egy példát említsek: a gyufa- cimkét, melyen egész sor mű­emlék épület, stb. található. De ... — és ez a de figyelem­re méltó —, mint ahogy egyik kartársam tantestületi értekez­leten elmondotta: jobban, gaz­daságosabban, szakszerűbben kellene kihasználni a tanulók EGRI VÖRÖS CSILLAG Merénylet EGRI BRODY Szökés a szigetről GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Kilenc élet GYÖNGYÖSI PUSKIN A megfelelő ember (szélesv.) HATVANI KOSSUTH Halál a nyeregben HEVES Rose Bernd (szélesvásznú) FÜZESABONY A torreádor neki a felnőttek lámpalázról, míg majd csak sikerül ide­gessé tenni... És hogy a szülők mit szól­nak? DICSÉRIK a másik gyere­két, hogy az viszonozza a bó­kot. Aztán, amikor hazafelé mennek, mindannyian megál­lapítják: aranyos volt ez is, meg az is ... De amilyen édes az övék. olyan egy sincs. így szokott ez lenni olyan­kor, ha hangversenyeznek a növendékek, így volt ez min­denütt: Szegeden, Egerben, Budapesten és így van Füzes­abonyban is. Tehát az összes kulturált helyen, ahol zenét tanu'nak és hangversenyt ad­nak zeneiskolai növendékek. —szó— gyűjtőszenvedélyét, és a szak­tanárok irányításával haszno­sabbá tenni. Érveléséhez példákat hozott fel. Ha az énektanár zeneszerzők képeinek gyűjtésére irányítaná a tanulók figyelmét, a kép­szemléltetés fokozná például a gyűjtött zeneszerző művei irán­ti érdeklődést. A rajztanárnak ugyanilyen segítséget adna. ha képzőművé­szek képeit gyűjtenék tanítvá­nyai és azokhoz gondolatokat fűznének. De ugyanilyen hasz­nos lehetne a gyűjtés a föld­rajz. történelem, magyar sza­kos tanárok számára is. A tanulók gyűjtésének ilyen formában való irányítása, s a versenyszerűség. — ki miből tud többet gyűjteni, nagy szol­gálatot tenne a játszva tanu­lásnál. Figyelemre méltó kezdemé­nyezés. amit ha kézbe vesznek a pedagógusok, nagymértékben segítik a gyermekek gyűjtő­szenvedélyének hasznos, helyes irányba való terelését... (—csányi) PÉTERVASARA Erőszak árnyékában Egerben este 7 órakor: NORA (Jókai-bérlet, főiskolás), 1.1 ■ J1 gyűjtőszenvedély — irányítva Mostk műsorát mo. február io., szerda Névnap: ELVIRA A Nap kél: 7 órakor, nyug­szik: 16 óra 58 perckor. 1865-ben halt meg HEINRICH LENC, német származású orosz fizikus. 1834-ben alkotta meg a róla elnevezett törvényt, amely szerint az indukciós tekercsben keletkezett áram erőssége a te­kercs meneteinek számától és a mágneses tér változásától függ. Joul-lal egy időben fe­dezte Tel az elektromos áram­lás és az így keletkezett hő közti összefüggést. Lene 1804- ben született. 1755-ben halt meg CH. S. MONTESQUIEU, francia filozó­fus és politikai író. FILM: A csodálatos malom Színes szovjet—finn film Nagyszabású, látványos, színes finn—szovjet film a finnek híres nemzeti eposzának, a Kalevalának egy epizódját doU gozza fel, amelyben legendás hősök harcolnak a gonoszság el­len. A filmet a gyöngyösi Puskin és a hatvani Kossuth film* színház mutatja be február 11-től 15-ig. Négymillió forint tűzkártérítés a múlt esztendőben Az elmúlt esztendőben az Állami Biztosító mintegy négy­millió forint tűz- és viharkárt térített meg az ország területén a mezőgazdasági termelőszövet­kezeteknek a villámcsapások s viharokból származó károk na­gyobb részt megtérültek azon termelőszövetkezeteknek, ame­lyek biztosítási idejüket is pon­tosan rendezték. Megyénkben a hatvani Petőfi Termelőszövet­kezet szenvedett az elmúlt esz­tendőben jelentős kárt. szá­mukra az Állami Biztosító mintegy 55 000 forintot fizetett ki. Már négy órája hullt a hó.; A szél, mint a tébolyult beteg, eszeveszetten rohangált, szá­guldott a mezőn. Az úton >— amely teljesen elhagyatottá vált — a .,kecse” — az autó nem indult. Valami baj van. a motorral, nincs gyújtás, pedig a gépkocsivezető megtett min­dent. Nincs más lehetőség, mint várni, amíg a segítség megérkezik! — Tóth tizedes! — hangzott Kocsis százados hangja, — Parancs! — Induljon el azonnal a kö­zeli faluba és onnét telefonon értesítse a parancsnokot, hogy leragadtunk"! — Értettem! — Azután jöjjön vissza! Itt leszünk a közeli háznál... Tóth tizedes elindult. A met­sző szél arcába vágta a nagy­szemű havat. Pár lépés után már minden hópille úgy kopo­gott halántékán, mintha kővel dobálnák. Előredőlt teste hamar eltűnt a sötétségben. Kocsis százados, hogy útra bocsátotta egyik emberét, ka­tonáival kemény munkával majd hatszáz métert tolta élő­re a gépkocsit, míg a közeli fészer alá nem értek. Itt vala­mivel könnyebb volt az idő. Embereit — egy kivételével — aludni küldte a szalmába: — Ha sikerül, szerzek vala­mi meleget maguknak — mond­ta, s a fehérre meszelt épület felé indult. Az apró házacska ablakaiból világosság szűrődött ki. Amikor az eresz alá lépett, első csizmakoppanásával egy időben kihunyt a petróleum­fény. Egy pillanatig tétovázott az ajtónál, majd egy elhatáro­zással bekopogott. Kisvártatva dallamos női Éjfél után hang válaszolt a kopogásra. — Ki az? — Egy ismeretlen! A ked­ves férjével szeretnék beszél­ni) — Névszerint ki keresi? — hallatszott kíváncsiskodva bentrőL — Én! — felélte s az ajtó kilincsén tartva kezét, várta az újabb választ; — Én? — incselkedett a női hang — én, itt belül vagyok. Kulcs nyikargott a zárban és azzal nyílt is az ajtó. Béni­ről egy piciny lámpa sárgás fénye kúszott elő. Meleg pára vágódott Kocsis arcába. A férfi tekintete végigreb- bent a telt, asszonyos alakon és megállapodott keble fölött, ahol az asszony gyűrűs kezé­vel a pongyoláját összefogta. — Sanyikéin, hát te vagy?... — sóhajtotta az asszony hitet­lenkedve. — Bocsánat... Nem! — vá­laszolt a tiszt — én véletlenül Béla vagyok. Kocsis Béla szá­zados a nevem, mint előbb is mondtam, a férjével sze­retnék beszélni. Nagyon komolyan, udvaria­san hangzott a szava. Észre sem vette, miképpen is történhetett, máris a konyhá­ban állt Az asszony kiváncsi szemekkel nézegette, szemében izzott a barna láng. — Éjfél is élmúlt — — Tudom. Bocsánatot kérek a zavarásért. Szállást szeret­nék kérni embereimnek, né­hány órányira a kemény hi­deg éllen. Az asszony elmosolyodott Eközben — gyűlt lámpafény­nél gyöngyként villogtak elő fehér fogai. Arcbőre igézetes elefántcsont fényt árasztott. — A férjem úton van... így kénytelen az én engedelmem- mel beérni — kötekedett, s hogy többet nem mondhat, széttárta a kezét. — Köszönöm asszonyom! Köszönöm, hogy segít rajtunk! — Hát akkor ... vegye le a kabátját és üljön le! — Talán a köpenyem, nem? — A férfi nagyon távoli gon­dolattal viszonozta a még ki tudja — mire fajuló apró kö- tekedést. Nevetett. Azután le­húzta kesztyűjét és köpenyét gombolta. — Egészen átfáztam. Elgém­beredett minden ujjam, sóhaj­tott. Az asszony segítő szán­dékkal előrelépett — a férfi egy fejjél volt magasabb, és fürge ujjakkal szétgombolta a köpenyt. „Oh, de gyönyörű vagy" — gondolta a férfi, de egészen ellenkezőjét mondta: — Köszönöm a segítséget. Amint látom: jól ért a gom­boláshoz! — Egy háziasszonynak min­denhez kéll értenie — csilin­gelt a válasz. Helyet mutatott a tűzhely mellett. A férfi leült a kályha mellé. A kályhában még izzott a parázs. — Akár a háborús filme­ken ..! — fűzte tovább csen­des mosollyal. — Csak még az kellene, hogy elővegyük a fényképeket és mutogassuk egymásnak... Csend telepedett közéjük! — Ami azt illeti — törte meg a csendet Kocsis százados — tőlem kezdhetjük ott is. Vannak nálam fényképek. Elővette igazolvány tartóját. Lassú mozdulatokkal nyitotta szét. A jobboldali reteszből ki­húzta fényképalbumát. — Na, látja, így néztem ki 18 éves karomban. — Egy fényképet tolt az asszony elé. Aztán sorba következett a töb­bi is. Gyönyörködve, mutatta a nőnek a saját feleségét és négyéves kisfiát. Bélust, akit nem adna a világ összes kin­cséért sem senkinek. — Jó magának! — sóhajtot­ta szelíden a háziasszony. Né­kem még csak egyéves kisfi­am van. Ott fekszik az ágy­ban! — kinyújtott keze vélet­lenül a férfihoz ért, ahogy az ágy felé mutatott. Furcsa, bi­zsergő hullámok futottak át a férfin. Csak sejtette, mint tudta, a lüktető vértől kida­gadnak az erek a homlokán. Lassan, komótosan kelt fel a meleg helyről, odament az ágyhoz, és lágyan megcirógat­ta az alvó kisfiú puha arcát. Az alvó kisfiú a cirógató mozdulat pillanatában elfordí­totta a fejét. Többször nem kísérletezett. Nem akarta az alvót felkelteni. Az anya csillogó szemmel nézte a furcsa, de mégis any- nyira emberi próbálkozását. Valami melegség futott át raj­ta. Nem szólt csak hallgatott. A férfi visszaült a helyére. Nem tudta mit kezdjen az is­mét közéjük ékelődött néma­sággal Hirtelen a fiatalasz- szony tekintetét Kereste) Meg is találta. Kissé élőbbrehajolt. A nő meg sem mozdult. Né­hány percig így nézték egymást. Aztán megfogta az asszony könyökét, és megcsókolta az asszony meggyszínű ajkát. Az arcán csattanó pofon egy pil­lanatig megdöbbentette. Az asszony felugrott és kacagva a sarokba menekült. Kacagott, majd hirtelen megzavarodva harapdálni kezdte jobbkeze kisujját. Olyan volt, mint a kelepcébe került, megfogott mókuska. Kocsis százados bámulta az asszony minden mozdulatát) Nem tudta még felfogni az előbb történtek igazi valóját. A zajra felébredt a kicsi és sírásra fakadt. Édesanyja hoz­zálépett és csitítgatta. Vigasz­talásképpen porcukorba már­tott cumit dugott a síró gyer­mek szájába, aki az édes ízt ízlelve, nagy akarással szopni kezdte azt és dünnyögve el­hallgatott. — Százados elvtárs, Tóth ti­zedes jelentem, a parancsot végrehajtottam. A szerelőko­csi néhány perc múlva itt lesz. Ezt az üzenetet kaptam — ha­darta el gyorsan mondókáját, ahogy kinyílt az ajtó. — Köszönöm! Menjen az elvtársakhoz. Azonnal megyek én is. Az ajtó bezárult. Kocsis százados öltözködni kezdett. — Ne haragudjon! Köszö­nöm, hogy beengedett, s néz­ze el, hogy . .. dehát az embe­ri életnek vannak furcsa, meg­magyarázhatatlan pillanatai is. — Ugyan! — felelt a nő és puha kezét, mosolyogva nyúj­totta búcsú kézfogásra. Az ajtó kissé nyikorogva, lassan zárult Kocsis százados után! Fazekas István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom