Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-10 / 34. szám
2 népújság I960., február 10., szerd* BOLYAI FARKAS (1775. febr. 9 - 1856. nov. 20.) p^z elmúlt hetekben emlékeztünk meg a legnagyobb magyar matematikus. Bolyai János halálának századik évfordulójáról. A Bolyai név fényességéből azonban a zseniális felfedező apjának. Bolyai Farkasnak is illik juttatnunk. nem pusztán az apai büszkeség jogán, hanem saját munkássága alapján is. Születésének 185. évfordulója alkalmából vessünk egy rövid pillantást életére, munkásságára. Már zsenge gyermekkorában rendkívüli tehetséget árult el. Hat és féléves korában, amikor beíratták a híres nagyenyedi kollégiumba. — a feljegyzések szerint — néhány perc alatt 190 latin szót tanult meg kívülről Rendkívüli nyelvtehetségére jellemző, hogy kilenc éves korában már latin verseket rögtönzött. egy szünidő alatt megtanult görögül és héberül, később elsajátította a francia, német. angol és olasz nyelveket. ..oláhul pedig úgy beszélt, mint egy született oláh” A számolásban ugyanilyen kiemelkedő tehetségnek mutatkozott. „... egymásból folyó számképek keletkeztek agyában. látta azokat, mintha táblára volnának felírva, amint egyik a másik nyomán keletkezett. a végeredményt a megadottakból előre sejtve, s a műveletet csupán a biztosság kedvéért hajtva végre... mint gyermek a logaritmusokat véste elméiébe, tizennégy (azaz ti- zennégviegvű) számból másod- harmadgyököt vont...” — írta róla e<*vik életrajzírója. 14 éves korában az akkori szokásoknak megfelelően, egy erdélyi főúri családhoz, a báró Kemény-családhoz került, a nála mintegy négy évvel fiatalabb Kemény Simon „mentora” lett: félig tanulótársa, félig felügyelője és diák-házitanító- ja. Ez sorsdöntő fordulatot jelentett életében, mivel így vált lehetségessé, hogy később beiratkozzék — Kemény Simonnal együtt — a már akkor is híres németországi göttingeni egyetemre. Ott ismerkedett meg Gaussal, aki mint ugyancsak a göttingeni egyetem hallgatója. világszerte ismert volt matematikai felfedezéséről Gauss már az első találkozások alkalmával lángésznek nevezte Bolyai Farkast geometriai fejtegetései hallatára. Szoros, meleg, a halálig tartó barátság alakult ki köztük. Ez sokat használt Bolyai Farkas tudományos fejlődésének, bár együttlétük alkalmával Gauss nem volt közlékeny, s a maga elképzeléseiről, alkotásairól nem szívesen beszélt. „Kár. hogy nem tudtam ezt a címet- len sarkú hallgatókönyvet felnyitni, s olvasni” — írta Gáncsról Bolyai Farkas. TJ olyai már Göttingenben foglalkozott élete legnagyobb matematikai problémájával. a párhuzamosak elméletével. A párhuzamosak axiómáját (melynek a lényege az, hogy a síkban egy egyeneshez valamely rajta kívül fekvő pontból egy és csak egy egvenes húzható, amely nem metszi) „foltnak érezte a geometria szép testén”. Élete feladatának tekintette ennek a bebizonyítását. Nem sikerült neki. Mindössze azt érte el. hogy ezt az axiómát más, vele egyenértékű, talán szemléletesebb tényekkel pótolta. Néhány évvel Göttingenből való hazatérése után (közben meg is házasodott) a marosvá- sárhelyi református kollégium tanára lett, s ebben az állásában meg is maradt élete végéig. Fizetése azonban kevésnek bizonyult, s szinte egész életében anyagi gondokkal küzdött. A matematika terén reménytelen problémát hajszolt, hiszen a párhuzamosak axiómáját nem lehet bizonyítani. Lángeszű fiát is intette ettől a veszedelmes témától, de szerencsére hasztalanul. Bolyai János megoldotta a kérdést, bebizonyította, hogy fel lehet építeni geometriát a párhuzamosok axiómája nélkül is. Ennek a dicsőségét azonban sem ő. sem apja nem élte meg. 1? olyai Farkas matemati- kai művei közül elsőnek kell említenünk az 1832- ben megjelent latin nyelvű Tentament. Ebben olyan könyvet igyekezett nyújtani, amilyent if jú korában ő maga szeretett volna tanulni, s amelynek önállóságát és eredetiségét Gauss is megdicsérte. A geometriára vonatkozóan felismerte az axiomatikus módszer több olyan tulajdonságának fontosságát, amelyeknek végső tisztázása csak a 20. század elején sikerült Hűbérinek, a kiváló német matematikusnak. Zseniális meglátásait azonban nem képes következetesen végigvezetni. Gyakran megáll a problémák végleges megoldásának kapujában, sőt néha téved is bizonyításaiban. Ennek ellenére a Tentamen hazai viszonylatban teljesen egye-' dülálló, kiemelkedő alkotás, a maga korában j* pedig még nemzetközi viszonylatban is értékes munka. Egyéb matematikai munkái közül említésre méltó az 1830- ban megjelent ., Aritmetika eleje" és a halála előtt öt évvel írt „Térelmélet". 13 olyai Farkas nem kapott elismerést munkájáért sem itthon, sem külföldön. Egyik munkája sem volt olyan remekmű, amely magára vonta volna a külföldi legnagyobb tudósok figyelmét, a hazai tudományos közvélemény pedig még messze állt attól, hogy felismerhette volna gondolatainak mélységét. A Tudós Társaság, ahogy akkor a Magyar Tudományos Akadémiát nevezték, levelező tagjául választotta ugyan, de nem a matematikai, hanem a természettudományi osztályba. „A magyar ugaron nem terem meg a matematika’1 —■ panaszolta. Ez azóta megváltozott. Bizonyos, hogy megértő, munkásságát támogató környezetben sokkal többet alkotott volna sokoldalú tehetségével. Bolyai Farkas azonban így is a magyar matematika nagyjai közé tartozik. Járosi András XVI. Megfordultam, s egy idegen nő állt mosolyogva mögöttem, aki egyetlen szempillantásával megnyugtatott, hogy maradjak csak nyugodtan. Fehér, gyapjúszövetből készült bő köpenyét levettem a válláról, átnyújtottam a pincérnek. A nő halkan, finoman mosolyogva köszönte meg figyelmességemet. Bemutatkoztam: — Hella — felelte. — Tudom, nagyon kellemetlen ilyen vacsoraidőben asztal nélkül maradni. — Köszönettel tartozom, asszonyom — mondtam, de asztaltársam kezével elhárító mozdulatot tett: — Nem vagyok asszony... — szólt közbe és szemében pajkos mosoly bujkált. Határozottan szép teremtés, — ezt mindjárt megállapítottam magamban. Magas, nyúlánk, formás termete bizonyos tekintélyt biztosított számára, s ezt betetőzte büszke fejtartása, rövidre formált, gesztenyebama hajköiteménye. Ápolt, finoman öltözködő nő, — első pillantásra határozott egyéniség. Tüzetes, fürkésző vizsgálódásomat észrevehette, mert amikor táskáját és fekete csipkekesztyűjét végül is elhelyezte az asztal sarkán, — kissé pirulva nézett rám: — Nos? Mit állapított meg? Kínosan éreztem magam. — Bocsásson meg, zavarba hozott... Felnevetett: — Inkább én jöhetek zavarba, nem gondolja. Elvégre is ön vetett rám olyan kutató pillantásokat, amelyeket, persze... a férfiaktól el kell tűrnünk, mert önök már csak ilyenek. A pincér szerencsére közben megérkezett, felvette a rendelést. A vacsora mellé a szokásos konyakot kértem, csinos asztaltársam azonban nem kért italt. — Kiejtése után ítélve, ön nem német, igaz? — kérdezte. — Nem. Magyar vagyok ... — Én sem vagyok német, azaz, hogy csak az apám. Anyám amerikai. Én már kint születtem Floridában. De amint látja, a német szokásokba nagyszerűen beleéltem magam. Itt bátrabbak a nők, önállóbbak, különben nem mertem volna megosztani önnel az asztalomat. — Hálás vagyok... — vetettem közbe, de ismét félbeszakított. — Ne hálálkodjék. Akár holnap is vendégül látom az asztalomnál. Nekem ezt minden este fönntartják. Bizonyára ön is egyedül van... Bólintottam. De még mennyire! Sőt, legszívesebben én az egyedüllétet osztanám meg Hellával, de persze ezt csak gondolatban javasoltam magamnak. Közvetlensége nem tévesztett meg, mert tudtam, hogy e mögött azért bizonyos tartózkodás lappang, ami különben jellemző is az önálló, határozott fellépésű nőkre. Vacsora után Hella elbúcsúzott tőlem: — ... Bár bizonyos vagyok benne, hogy ma még viszontlátjuk egymást...! — mondotta és kezet nyújtott. Jóslatát nem tudtam mire véljem. Mindenesetre — szokásos esti programom megváltoztattam, miután kint megeredt az eső, a sétából már úgysem lesz semmi —, ezért inkább a bárban szándékoztam eltölteni estémet. A bár egy varietészerű helyiség. Két oldalt páholyok, félkör alakban, lent ugyancsak asztalokat helyeztek el a színpaddal szemben. A színpadhoz legközelebb eső páholyban foglaltam helyet. Fél óra elteltével bejelentették, hogy megkezdődik a műsor. Gershwin-motívumokból összeállított egyveleggel nyitott a zenekar, majd a színpadon megjelent — Hella... Egyszerű ruhában, kissé kócos hajjal, karján virágkosárral... Kellemes, bájos hangon adta elő a Broadway virágáruslányának minden bánatát, apró örömét és a járókelők jó és rossz típusait, s hogy ezek az utóbbiak nem is a virágot vásárolnák meg, hanem a virágáruslányra alkudnának... stb. Ez a Greuel! és Hruscsov beszéde a moszkvai olasz nagykivetség fogadásán MOSZKVA (TASZSZ): Gronchi köztársasági elnök az olasz nagykövetségen Voro- silov tiszteletére adott fogadáson mondott beszédében kijelentette, az olasz kormánynak és neki az a szándéka, hogy „ezzel a látogatással kidomborítsuk Olaszországnak azt a meggyőződését, amely szerint új és gyümölcsözőbb kapcsolatokat kell kifejleszteni a Szovjetunióval, s ennek előmozdítására Olaszország őszintén hajlandó is”. „Azt kívánom — mondotta —, a Szovjetunióban való látogatásomat követő események korunk történelmében ne egyszerűen úgy szerepeljenek, hogy az Olasz Köztársaság elnöke látogatást tett Oroszországban, hanem úgy, mint a gyümölcsözőbb olasz—szovjet kapcsolatok kezdete.” Gronchi elnök kifejezte azt a reményét és óhaját, hogy látogatása „ne szorítkozzék csupán az olasz—szovjet viszony megjavítására, hanem segítse elő a Szovjetunió és az egész Nyugat kapcsolatainak javulását is.” Hruscsov válaszában kijelentette: osztja Gronchi elnöknek azt a véleményét, hogy szükség van a nemzetközi kapcsolatok javulására. Valóban van is javulás e kapcsolatokban — hangsúlyozta. A szovjet kormányfő hangoztatta, hogy meg kell oldani a vitás kérdéseket. — Véleményünk szerint — folytatta — elsősorban olyan kérdéseket kell megoldani, mint a második világháború maradványainak felszámolása, a német békeszerződés megkötése, s ennek alapján a Nyu- ,gat-Berlinben bevezetett megszállási rendszer megszüntetése. — El kell ismerni és jóvá kell hagyni a második világháború után végbement változásokat — folytatta Hruscsov —, alá kell írni a békeszerződést Németországgal és ezzel együtt meg kell oldani a berlini kérdést. A Szovjetunió és Olaszország viszonyáról szóivá, Hruscsov megelégedését fejezte ki, hogy most már jelek mutatkoznak arra, általánosan megértik a kereskedelem fejlesztésének fontosságát. — Ez egészséges alap — mondotta. — Fejlesszük a kulturális kapcsolatokat is, biztosítsuk az olasz és a szovjet emberek nagyobb arányú közeledését, hogy jobban -megismerjék egymást és akkor ez elősegíti majd államaink viszonyának javulását. — Nagy megelégedésünkre szolgál — mondotta Hruscsov —, hogy önök meglátogatták hazánkat, nem törődve bizonyos olasz körök szovjetellenes előítéleteivel. Nagyra becsüljük ezt a lépést, megbecsüljük, hogy önök bátorságot tanúsítottak és az előítéletek fölé emelkedve, eljöttek hozzánk. — Mi kommunisták vagyunk, önök kereszténydemokraták. Az önök politikai meggyőződése az önök személyes ügye, ugyanúgy, mint a mi kommunista meggyőződésünk is a mi dolgunk. A béke fenntartása és megszilárdítása azonban a Föld minden népének közös ügye. Nos, építsük országaink kapcsolatát úgy, hogy ne csak békében, hanem barátságban is éljünk — jelentette ki Hruscsov. (MTI) Hruscsov ellátogat Guineába MOSZKVA (TASZSZ) Nyi- kita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke elfogadta Sekou Touré guineai elnöik meghívását és hivatalos látogatást tesz majd a Guineai Köztársaságban. A látogatás idejét diplomáciai úton hangolják össze. A moszkvai lapok keddi számukban közlik a meghívással kapcsolatos levélváltást. Hruscsov válaszában teljes mértékben osztja Touré elnök véleményét, mely szerint rendkívül fontos, hogy fenntartsák és tovább fejlesszék a személyi kapcsolatokat a két ország kölcsönös megértésének és együttműködésének megszilárdítása végett. A szovjet kormányfő rámutat, hogy Sekou Tourénak a közelmúltban tett szovjetunióbeli látogatása lényegesen előmozdította a Szovjetunió és a Guineai Köztársaság baráti kapcsolatainak elmélyülését. Ugyanakkor azt a reményét fejezi ki, hogy újabb találkozásai és beszélgetései Sekou Touréval szintén hasznosak és gyümölcsözőek lesznek s kétségkívül még közelebb hozzák egymáshoz a két ország népét. Hruscsov közli még levelében, hogy a Szovjetunióban szívesen látják Se- kou Touré elnököt a számára megfelelő időben. Biztosíthatom önt — hangzik Hruscsov levele —, ha ismét ellátogat a Szovjetunióba, amint ebben kaukázusi találkozásunk alkalmával megállapodtunk, a legmesszebbmenőbb lehetőségei lesznek a szovjet nép életének további tanulmányozására és biztosíthatom arról is, hogy szovjet földön önt magasrangú és kedves vendégként fogadják. (MTI) Idő járás jelentés Várható időjárás szerda estig: Kisebb felhőátvonulások, néhány helyen, főleg délnyugaton kisebb havazás. Gyenge dél-keleti, déli szél, az éjszakai lehűlés még erős marad. Várható legmagasabb nap- ’ pali hőmérséklet szerdán mínusz 2—plusz 1, várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 8— mínusz 13 fok között. Távolabbi kilátások: Egy-kétnap múlva felhősebb, szelesebb idő* havazással, havasesővel. (MTI) sanzon lényege. Hella számát őszinte tapssal jutalmazták. A műsor végeztével a pincér hozzámjött: — A művésznő üzeni, amennyiben nincs kifogása ellene, uram, akkor egy vendégét idehozná az ön asztalához. — Kérem, örömmel...! — feleltem. E pillanatban már meg is jelent Hella, habfehér estélyiben, s magával hozta vendégeit is. Első pillantásra tudtam, hogy valahol már láttam ezt az idősebb simamodorú, markánsarcú férfit. De hol? Nem volt időm töprengésre ... — Mr. Carry... — mutatta be Hella. — Mr. Rodyn ... Hella még elmondotta, hogy Mr. Carry távoli rokona, amerikai üzletember, jelenleg Bécsben tartózkodik és csak az ő meghívására jött át Frankfurtba, néhány napra. Az amerikai francia pezsgőt rendelt. Ettől az estétől — tekintettel Hellára — sokat reméltem, csak éppen azt nem, ami történt velem. E naptól kezdve ausztriai tartózkodásom új szakaszához érkeztem, amely végül is kihatott sorsom tragikus jövőjére is... De akkor még mit sem sejtettem... ★ Most pedig hagyjuk magára Rodyn urat egy .rövidke időre. Hiszen úgyis viszontlátjuk őt nemsokára, s akkor majd belekukkantunk naplójába, amelyből értesülünk majd a frankfurti eseményekről. Egy kicsit megkerüljük a jó öreg Kronoszt is és időben lépjünk vagy néhány hónapot előre. Gyönyörű volt a tavasz, nemcsak Frankfurtban, hanem Budapesten is, sót, a nyár még szebb, csak az a rettenetes forróság ne bágyasztaná el az embert. Lám, ez a fiatalember, — aki itt lakik a körút egyik hatalmas bérházának második emeletén — nem érzi annyira a nyári kánikulát. Éppen most kászálódik ki a hideg vízzel telített fürdőkádból. , — Mama ...! Kapom már azt a törülközőt ...? ! Dörömböl az ajtón, mire kintről csoszo- gást hallunk és az ajtónyíláson egy fony- nyadt, öreg kéz nyújtja be a frotírt. — Mindent úgy kell utánad hoznom ...!? Te... te... hol jár mindig az eszed...?! Így korhol a mama, pedig ez az őszhajú, jóságos arcú nénike nem is mama. Egy I áng-gyári művezető öreg özvegye, egyedül él, se fia, se lánya... azaz, hogy „fia” ez a fiatalember, akit évekkel ezelőtt idevett albérletbe. Rendes fiú, bár mindig későn jár haza, sokszor napokra eltűnik, de a „mama” soha nem tett 'szemrehányást. Tudja ő, hogy a „fia” munkaköre megkívánja a sok éjszakázást. És most bemutatjuk az albérlőt: Szegedi István főhadnagy, a rendőrség külügyi elhárító részlegének beosztottja. Izmos, jóvágású legény, az ország egyik nyugatra eső, bortermő megyéjéből való. Még annak idején leérettségizett, de aztán a közeli város nagyüzemében még lakatostanoncnak is leszerződött. Így hát a géplakatosi segédlevele is ott lapul az érettségi bizonyítvány lapjai között. A mama már megterített ebédre, a konyhaasztalon, mire Szegedi kilépett a fürdőszobából. Kissé bosszúsan húzogatta a nyakát, meleg ez a nyakkendő, de most már nem veszi le, megebédel, aztán úgyis elmegy hazulról. Szótalanul birkózik azzal a jókora húsdarabbal, amely a tányérján fekszik. A mama meg ül vele szemben, könyököl és nézi a „fiát”. Így szokta ő régen is, amikor az ura hazajött a gyárból. Csak nézte, hozván eszik az ura. A világért sem szólt addig, tudta úgyis, hogy evés után lesz idő a napi beszélgetésre. E beszélgetésekből aztán megtudta, hogy az ura mit végzett aznap a gyárban, bosszankodott-e, vagy nem, fáradt-e, vagy nem, kivel találkozott össze hazafelé, meg hogy már megint savanyú bort mértek a Diófában ... stb. (Folytatjuk)
