Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

I960 február 2., kedd NfPCJsíG 5 Házi „filmszínházak", tanuló munkások Hatvanban A CSlFŐS JANUÁRI szél Pirosra marja az arcokat, tola- kodóan fúj be még a gondosan zárt kabátok alá is. A hatvani utcákon pöttömnyi emberkéd és nagyobb lányok sietnek, ke­zükben könyv, vagy filmet tar­talmazó kerek doboz. A Hatvani Járási Könyvtár felé egyengetik lépteiket, ahol a szűk kis helyen már többen ácsorognak a kultúrára, a tu­dományra áhítozók. Amíg az újonnan érkezők ki­választják a számukra megfe­lelő mese- vagy tudományos dia-filmet, addig a könyvtár vezetőjének. Békés Györgynek tájékoztatását hallgatjuk: — A január hónapi könyv­es filmforgalomról mondha­tom. hogy 20 százalékkal ma­gasabb, mint a múlt év hasonló időszakában volt. Fokozódik az érdeklődés a műszaki könyvek iránt. Az olvasók között lehet találni cukorgyfiri technikust, állomási villanyszerelőt és konzervgyári munkást. Az idő­sebb korosztály a műszaki könyveken kívül Jókait. Dumas-t olvas szívesen, míg a fiatalok között nagy sikere van az útleírásoknak, a rádió- és rakétatechnikáról szóló köny­veknek. A könyvtárunkban 12 ezer könyv van jelenleg, és 1300 azoknak az olvasóknak a szá­ma. akik a könyvtári napokon rendszeresen látogatnak ben­nünket. A könyvkölcsönzés mellett diafilm-kölcsözéssel is fog­lalkozunk. A december havi ünnepek után ugrásszerűen emelkedett a dlafilmkölcsönzés. Ez annak tudható be. hogy a gyerekek vetítőgépeket kaptak ajándékba, hogy azzal a szülők is szórakoznak főleg — moso­lyog szemüvegén keresztül a könyvtárvezető. Eddig még a legnagyobb rohamokat is kiáll­tuk, mert az 1200 filmet őrző raktárunkból mindig válogat­hattak az érdeklődők. Ez alatt a beszélgetés alatt Erdélyi Zoltánná, a kölcsönző könyvtáros egész halomra való diafilmet adott ki a zsibongó gyerekeknek. De még most is sokan ácsorognak előtte. Alacsony termetű, szöszké- hajú kislegény kutatva böngé­szí a filmeket tartalmazó dobo­zok feliratát. Sokáig gondol­kodik. melyiket is vigye. Mind érdekes, de egyszerre csak egyet lehet befűzni a dia néző­iébe. A KIS SZÖSZKE hatodik osztályos Csólya Laci, ingado­zás után dönt és az űrhajós cí­mű diafilmet szorítja kezében, félőn. nehogy másoknak is megtetszen és osztozkodni keh­ien a nemes ..zsákmányon”. Két kisláng — Molnár Ma­rika és Bernáth Klára — "az ál­talános iskola VII. C osztályá­nak tanulói is ott topognak a kölcsönző előtt. A kartonokról olvassák: — Balassi Bálint! — ezt vi­gyük. nyúl a doboz után Klá­ri. A Különös házasságot is — szaporodik a két lány filmgyűj­teménye. s a végén 10 filmmel megrakottan indulnak haza. A fiatal gyerekek gyűrűjé­ben mamák is válogatnak az eléjük helyezett kartonokról. Vannak olyanok is. akik már törzstagnak számítanak a hat­vani könyvtárban. Csinos, fekete szemű asszony­ka. LummerFerencné, 12 filmet szeretni kivinni. — A Télapó hozta a kicsinek a vetítőgépet. Azóta ez jelenti számunkra az esti szórakozást. Ez a 12 film elég lesz három hétig, tudunk vetíteni a saját ..filmszínházunkban”. — Főleg milyen filmeket szeretnek? — Mi a férjemmel különö­sen a szép tájakat bemutató filmeket kedveljük, de azért a kicsinek is viszek mesefilmet — teszi hozzá magyarázatképpen, és hogy mentse is magukat, hogy nemcsak ők nézik a dia- filmet, hanem kedvében járnak a gyereknek is. Már eddig 53 diafilmet per­gettek le állóképeivel a Lum- mer-családnál. Ez csak egv pél­da. amit a kölcsönzőnapon meg lehetett tudni, de biztosan van­nak olyanok is. akik még ettől is több szakmai, irodalmi, tör­ténelmi és mesefilmet kölcsö­nöztek már a Hatvani Járás Könyvtárából. NAGY AZ ÉRDEKLŐDÉS Hatvanban a könyvek és a dia­filmek iránt. A város lakosai­nak 13 százaléka olvas rend­szeresen könyvet, és egy ilyen kölcsönző- napon 250 tekercs díafilm is űj gazdát cserél egy hétre. 1300 olvasója van a könyvtárnak, de még több is lehetne, ha a könyvtárhelyiség céljainak mindenben megfelel­ne. A kölcsönző szobában 20 ember nem fér el. az olvasóte­rem is gvűlésteremhez hason­lít. az eevmás mellé rakott szé­keivel. Hiányoznak az aszta­lok! A könyvtárba lépőket a füg­gönyként használt pokrócon kí­vül az olvadó hóié nyakbacsö- pögése köszönti. A városi ta­nács vezetői eddig is sokat tet­tek azért, hoev a járási könyv­tár méltó helyet kapjon a vá­rosban Az új év. új fe'adatok- kal fogadja őket. Az 1300 ol­vasó és a hatvani lakosok is szeretnék, ha kényelmes olva­sóteremben kereshetnének fel­üdülést a kultúrát hordozó könyvekben, s megfelelő helye* kanna Hatvanban is a járási könyvtár. A város új építkezé­seinél erre is kellene gondolni Kovács János Äktäk apák bűnéről HALLOTTAM apákról, akik inkább éheztek, de gyerme­keiknek mindent megadtak. Hallottam apákról, akik éjt nappallá téve, egészségüket is feláldozva, dolgoztak, hogy gyermekeik kényelemben élje­nek. És láttam apák arcán fel­derülni a leírhatatlan boldog­ság mosolyát, amikor apró gyermekük először mondta ki ezt a szót: — Apa ... És most nézem ezeket a sár­ga aktákat, bírósági ügyeket. Aktákat, amelyeket apók bű­néről készítettek, apákról, akik megtagadták gyermeküket, akik miatt a maguktehetetlen kicsik akár éhenpusztulhatná- nak. megfagyhatnának, ron- gyoskodhatnának... Lapozom a papírokat. ítéletek. A bíróság bűnösnek találja tartási kötelezettség elmulasz­tásának bűntettében... T. Sándor egri lakos. Két gyermek apja. A Járásbíróság 3S0 forint tartásdíj fizetésére kötelezte. Nem fizetett. Üjabb tárgyalás. Fejére olvassák bű­nét. A vádlott védekezik. Mit hoz fel mentségére? AZT, HOGY szobafestő és ezekben a hónapokban senki sem akarta éppen vele meszel- tetni a lakását. így nem dolgo­zott és nem keresett... Elhiggyük neki? Hisz még talán soha nem volt annyi munkalehetőség, mint éppen manapság. Na és, mi történik akkor, ha például jelentkezik munkára valame­lyik gyárban? Vagy akár havat lapátol... De nem, ő egyszerűen nem akar fizetni. Hisz ez már a második ügye. Néhány évvel ezelőtt már állt bíróság előtt hasonló ok miatt. Akkor hat hónap felfüggesztett börtön- büntetést kapott. Most négyet. És le kell ülnie a másik hat hónapot is. Megérdemli. V. János egri lakos. A havi ötszáz forint helyett egy alka­lommal fizetett háromszázat. Semmi többet. így védekezett: — Tisztelt bíróság, én fizet­tem volna a tartást, csak nem tudtam a feleségem címét... Igen, nem tudtam, hogy hová küldjem a pénzt. Ez az oka... A tanúk ezt mondják: — Nem igaz, kérem, amit V. János mond. Az igazság az, hogy volt felesége nem merte megmondani címét, mert V. János mindig üldözi, megölés­sel fenyegeti és az asszony fél... Azt mondta, hegy apjánál hagyja volt férje a pénzt. A férfi pedig erre nem hajlandó. ÉS BÍRÓI letétbe Is helyez­hetné. de V. János erre se haj­landó. Az ítélet hathónapi bőr-» tön... K. Benjámin elhagyta fele­ségét és öt gyermekét egy má­sik nő miatt. Az új asszony három gyer­mek anyja volt az esküvő ide­jén, mostanában szülte a ne­gyedik gyermekét. Az első há­zasságából származó gyerme­keinek fizetni kellene. Egy fil­lért sem ad. Hát igen, kell a pénz a má­sodik házasságában élő négy gyereknek... Ügye, ezt gon­dolná az ember? De nézzük a jegyzőkönyvet. Tanúkihallgatáson készült. Tanú a második feleség. így vall: — Nemhogy odaküldene pénzt, de még nekem sem ad. Mindig részeg ... Fizetését az utolsó fillérig elissza. Most már nem is dolgozik, hanem engem küld el pénzt keresni. És az én pénzemet is a kocs­mákba hordja. HÁROM ÜGYET néztem csak meg. De elég volt belőle. Igaz, nem sokkal van több. De még ez a három is sok lenne. Megdöbbentő. Hát ilyen apák is vannak? Szántó István VAN, AKINEK INGE — Maga szolgálja fel az ebé* det, magánál nagyobbnak lát» szartak az adagok. I—. re- ..» t tt I szélétől nem köze­1 A KIS FALU | lobb n0m szebb, mintegy fél kilométernyire terül el a szövetkezet tanyája. Ügy is szokás mondani, itt van egy kő- hajításnyira, ámbár még olyan em­ber nem akadt, aki azt a bizonyos követ addig hajította volna. Széles dűlőút köti össze a kis tanyát a falu­val. s ezen az úton most egy ember ballag a tanya felé. Kucsmája alól kikandikáló őszes haja, hallott de­reka már messziről elárulja, hogy gazdája. Nagy András, már nem mai gyermek, bizony, közel jár az öt- venhez. Kérges csizmája szaporán kopog a télvégi fagyos göröngyökön. Szó se róla. átkozottul rossz ez az út, hisz ősszel tengelyig vágta a sarat a kocsikerék, rájött a fagy, s most olyan, mintha az ördög szántotta volna meg valami csorba ekével. And­rás bácsi azonban láthatóan nem sokat törődik most mindezzel, s mintha valami mágnes húzná előre, szapora léptekkel tart a tanya felé. Ismeri már az utat, nem először járja, mert évekkel ezelőtt mindennapos volt errefelé. Bizony, akkoriban minden­nap ide járt dolgozni, de egy idő óta azután fe'éje sem nézett, a szö­vetkezeti tanyának. Hosy miért? En­nek külön története van. ★ A naptár 1953-at mutatott, akkor is ilyen csípős, téli szelek jártak, amikor ez a termelőszövetkezet meg­alakult. Főleg egyszerű, szegény, földnélküli emberek, ú’gazdák ala­kították. de szívesen látták maguk között a régi jól gazdálkodókat is. Az elnök. Forgács Sándor, meg a föld- művesszövebkezet ügyvezetője, több­ször is megfordult abban az időben Nagv András lakásán és szíves szó­val hívták masuk közé. — Nézze. András bátyánk — ál­lottak eléje maga ügyes értelmes ember, jó gazda, a földművesszö­vetkezet vezetőségében is szívesen do1 gozik maga csak mégérti. hogy a közösségben, az összefogásban az erő.______________________ | ÉS ANDRÁS GAZDA-}61^^.32 szóból jól esett neki. hogy bíznak benne hogy sokat vár tőle a kis csoport. Aláírta a belépési nyilat­Az utolsó fecske kozatot. így lett a szövetkezeti tanya Nagy András mindennapos munka­helyé, s ahogy teltek a napok, le­aratták a nyár bő termését, egyre inkább hozzánőtt a szíve a termelő­szövetkezethez. A baj azonban ez­után következett. Amikor az ember nem is várja, akkor jelenik meg a váratlan vihar, amely belülről rom­bolja a lelket, s összedűti az ember­ben a belülről kialakuló új érzé­seket. Éppen az őszi vetések ideje volt, a brigádvezetőt tanfolyamra küldték, és az elnök Veres Mihályt bízta meg a vetések irányításával. Nem volt ez a Veres Mihály rossz ember, csak egy kicsit hirtelen haragú, no meg a gazdálkodáshoz sem értett eléggé. Uradalmi kocsis volt a múltban, más lába-kapcája szegényember. El­vé,, rte ugyan a dolgát, amit az is­pán parancso’t njki. de semmi más­sal nem törődött, jóllehet nem is volt beleszólása az uraság dolgaiba. Elég az hozzá, hogy már javában folyt a vetés, lófogatokkal dolgoztak, s egy szép napon az elnök így szólt Nagy Andráshoz: — Segítsen már rajtunk. András bátyám, én nem tudom mi az oka, de rengeteg búzát kihordtak már a magtárból. Ha így haladunk, nem lesz elég vetőmag, pedig a nyáron pontosan kimértük a háromszáz holdra jutó vetőmagot. — Rendben van, elnök eivtárs, majd megnézem — vállalta el gon­dolkozás nélkül a megbízást Nagy András, bár fogalma sem volt róla, hol is kezdje. A felkelő októberi nap már oda­künn találta a szántóvetőket, s And­rás azon törte a fejét, hova is tűn­het hát el a sok búza? Hol is kezdje, kit is merjen gyanúsítani. Amint ott töpreng, megakad a szeme a mel­lette forduló vetőgépen, s hirtelen rákiált a kocsisra: — Állj meg csak egy szóra! A két szürke lihegve megáll, And­rás a gép szabályzójára tekint. S gyakorlott szemével mindjárt felis­meri. hogy az túlságosan nagyra van á'lítva Gyorsan számo'nj kezd. Ilyen szabályzás mellett a 100 vagy 110 kiló helyett 130 is leszóródik egy holdba. Egy holdnál ez átlag 20 kiló, tíz holdnál két mázsa, öt­ven holdál pontosan 10 mázsa vesz­teség. — Álljon meg az egész! — kiabált végig a messze határban, s mintegy parancszóra a vetőgépek zökkenve leálltak. aki éppen a szekér oldalá­VERES MIHÁLY, nál szalonnázott, paprikavörös arccal ugrott fel és egyenesen Nagy And­rásnak esett. — Mi baja van magénak azokkal a vetőgépekkel? És egyáltalán, mi köze van hozzájuk? — Értsünk szót, Mihály, engem az elnök küldött és segíteni jöttem. Ezek a gépek rosszul vannak be­állítva, sokat pazarolnak, számítsuk csak ki, hogy ha így megy. a há­romszáz holdon... — de még be sem fejezhette, Mihály Indulatba jött, csaknem a torkának ugrott. — Ne tanítson maga engem, ha meg dirigálni jött ide, akkor meg hordja el magát, amíg szépen van! — De Mihály, én csak jóakaratból — most sem tudta tovább foly­tatni, mert Veres tovább mondta a magáét: — Még az lesz végén, hogy en­gem gyanúsít, mintha én lopnám el a szövetkezet gabonáját, még nekem mondja, hogy csináljam, persze mert gazdaember volt, idejött, aztán pa­rancsolni akar. Hát parancsoljon akinek tud, megszűnt már az a világ régen. Mintha kést szurkáltak volna Nagy András oldalába, úgy érték a szavak. Hát ezért jött ő ide 18 holdjával, hogy ezt kapja? Nem. ő nem ilyennek képzelte a közös éle­tet. Egy szót sem szólt vissza tovább, mégcsak magyarázkodni sem pró­bált. gyorsan kifogta a két lovat a vetőgépből, fe’pakolt a régi kocsi­iára. s odahaza volt mit csodálkozni az asszonynak amikor a kapun be­hajtott. Még a két derék igavonó sem tudta mire vélni az e°e+et Nagy András pedig, a szívében csalódást és mélységes keserűséget érezve, csak ennyit mondott. — Szakadjon el a lábam, ha még egyszer feléjük is ^negyek. Az éveli aközben gyorsan, elhalad­tak, mintha kergették volna egymást. András bácsi lába sem szakadt el, pedig elég sokszor jáirt arra. Leg­többször mindig lopva, titokban járt ha senki sem látta, megnézte a ve­téseket, az aratógép gyors munká­ját, szemével mohón követte a do­hogó traktorait nyomában maradt mély barázdákat. De a sértést, amit kapott, nem tudta feledni. Egyéni gazda lett ismét, tovább baj csikódat t kis gazdaságával, és egyre inkább kétségbeesett, amikor azon vette ma­gát észre, hogy a szomszéd, a sógora, meg minden ismerőse szövetkezeti tag lett. Csaknem minden tavasszal agitátorok járták a falut, agitáltak a szövetkezetiek, de őt senki sem ke­reste fel. — Ne is keressen senki — mar­góit magában —, mert én már eb­ben az életben közéjük nem megyek, még ha itt pusztulok is el a földem­mel együtt. — Ökölbeszorított kezekkel, sok­szor elmormolta magában ezeket, bár maga is kétségbe volt esve, ha arra gondolt, mi is lesz vele egyedül. — Bizony, alaposan benne vagyak a pácban. Régebben én voltam a szö­vetkezeti eszme szószólóia, és a vé­gén én maradok ki belőle. A megsértett ember hiúsága, a pa­raszti gőg, és dac azonban erősebb volt benne, még ennél a kétségbe­esésénél is. Es Nagy András egy­szer csak ismét elindult a göröngyös úton. I va^ArtvapI regSel ugyanis nem | VASÁRNAPI várt vendég nyitott rájuk ajtót. András gazda lába csak­nem a földbe gyökeredzett a megrö­könyödéstől. Te jó ég, hiszen ez Ve­res Mihály. Arcát elöntötte a meleg, keze ökölbe merevedett, de hirtelen eszébe jutott. Vendég a háznál, s a magyar ember tudja, hogy a ven­dégnek jogai vannak, s akárhogy ha­ragszunk is, az emberség azt kíván­ja, hogy szívesen fogadjuk. — Jó napot, András bátyám — kö­szönt be csendesen. — Hozott isten, Mihály — nyújtott neki kezet és beljebb tessékelte. S odabenn a nagy töigyfaa&ztal mellett csak ültek, ültek, egyik sem tudta, mivel kezdje. A gazda törte meg a kínos csendet. — Hát aztán mire végzed? Mihály sem bírta már tovább a hallgatást. — Mondja, András bátyám, harag­szik-e még rám? — Tudod, öcsém, úgy van, az idő minden haragot mégenyhít. — Nagyon jólesik, hogy így gon­dolkozik, és nagyon kérem, felejtse el az egészet. — Nono — szól csendesen And­rás, de akkor mire volt jó az a csú­nya viselkedés? — Tudja, András bátyám, azóta sok év lepergett az Idő homokórá­ján, évről évre tapasztaltabbak let­tünk, s most már van erőnk és ta­pasztalatunk ahhoz is, hogy belássuk a saját hibánkat. Valahogy úgy vol­tunk vele akkoriban, mint a kisgyer­mek amikor járni tanul. Sokszor megbotlik a küszöbben, sokszor el­esik, de amint nő és okosodik, meg­tanulja, hogy máskor jobban kell itt vigyázni. Én nemrég jöttem haza is­koláról, most a szövetkezet párt- titkára vagyok. S amióta tanultam* most már tudom, hogy hol követtük el a hibáinkat, de azt is tudom, hogy mindez addig hiba is marad, amíg nincs erőnk ezt kijavítani. Eljöttem, mert úgy éreztem, itt föltétien javí­tanivalóm van. — Igazad van, Mihály. — No látja, bátyám, akkor meg­egyezhetünk, mert amikor összevesz­tünk, magának volt igaza. — No, hát akkor szent a béke, ke­zet rá — s a két ember keményen egymás tenyerébe csapott. S ezután Veres Mihály nem is beszélt többet, tudta jól, hogy megtette a kötelessé­gét. NAGY ANDRÁS JP®** ‘udta ml ■ a leendőié __________________ teendője* Ez ért igyekszik most a csípős febru­ári szélben ki a tanyára, ahol be- szélnivalója van az elnökkel. Az út fagyos és göröngyös, tud a ezt jói András bácsi, de nem bánja Nem bánja, mert jól tudja, hogy ' zörön- gyös *út maid kiolvad a avasz folyamán és ha rásül a uan köny- nyebben jár rajta az »rnber Császár István Számadás és tervek szabadulásunk 15. évforduló­jára gondozásba vesszőik a szovjet hősök sírjait. Azok az úttörők helyezik majd el a hála koszorúit a szovjet hősök sírján, akik a felszabadulá­sunk évében születtek. A kö­zeljövőben, február végén 14 alapszervezeti titkárt küldünk egyhetes KISZ-iskolára Mát­raházára. Az iskola környezete „kellemes”-nek ígérkezik. Es, hogy a szórakozásról se „fe­ledkezzünk el”: irodalmi este­ket, dupla vagy semmi műso­ros estet, hétvégi táncdélutá- nokat rendezünk. De sporto­lunk is: labdarúgás, ökölvívás, asztalitenisz, sízés, kézilabda, a fiatalok kedvenc sportja, hogy csak a legkedveltebbeket említsem. —- Dióhéjban: ezek az ered­ményeink és a terveink. Nincs mit hozzá tennünk ... Az adatok önmagukért be­szélnek. G. Molnár Ferenc zetők közömbössége, a KISZ- titkárok állandó változása hát­ráltatja ennek a mozgalomnak a kibontakozását. Az elmúlt évben 18 fiatal vett részt bentlakásos KISZ- iskolán, Girincsen és Síkfőkú- ton. Jutalomkirándulást szer­veztünk százas létszámmal, Budapest megismerésére. Ezen a napon színházban is voltunk A kirándulás költségeire 7834 forintot fordítottunk. Hat új házasnak juttattunk ajándé­kot. A vasgyűjtésben és a fá­sításban kiemelkedő munkát végzett kiszesek összesen 2167 forint pénzjutalomban része­sültek. Az alapszervezetek ak­tivistái közül 15-öt könyvvel jutalmaztunk év végén. — Ez évi feladatunk első­sorban a tervteljesítés előmoz­dítása az üzemekben. Fokozot­tabban szeretnénk bekapcso­lódni a védőpajzsos szénfej­tésbe. Üjabb szocialista mun­kabrigádokat szervezünk. Fel­Schrüffel Gyula KISZ-titkár : tájékoztat a Mátravidéki Szén- 1 bányászati Tröszt KISZ-szer- j vezetének munkájáról: i — A kongresszusi munka­versenyben 19 ifjúsági és KlSZ-brigád versenyzett, de j rajtuk kívül három szocialista i munkabrigád Is alakult Pető- ■ fibányán. Eredményeik 104 és : 140,5 százalék között mozog- ; nak. A verseny most tovább . folyik felszabadulásunk 15. : évfordulója tiszteletére. A bri- ' gádmozgalom napról napira ] szélesedik. i — Politikád oktatásban a ■ trösztnél 222 kiszista vesz ! részt. Ebben a számban nem i szerepelnek azok, akik pártok­tatásra jelentkeztek. — A szakma ifjú mestere címre 302 fiatal pályázik. Szak- s ágak szerint: vájárok, villany- < szerelők, lakátosok, bánya- 1 mozdony-vezetők, esztergályo- 3 sok. A rózsái IX. aknánál vt- 1 szánt a nemtörődömség, a ve- ] A. .A. — — — — ~~ ~ — - —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom