Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-04 / 29. szám

1960. február 4., csütörtök NÉPÚJSÁG II járás termelőszövetkezeteinek helyzetét tárgyalta az Egri Járási Tanács AZ EGRI JÄRÄS tanácsa február 2-án megvitatta a vég­rehajtó bizottság által készített — a járás termelőszövetkeze­teinek helyzetét értékelő — beszámolót. E tanácsülésen meghívottakként részt vettek A termelőszövetkezeti községek tsz-elhökei és tanácselnökei is. A járási tanács végrehajtó bi­zottságának beszámolóját Klaisz Ferenc, a végrehajtó bi­zottság elnökhelyettese terjesz­tette a tanács elé. Tájékoztatta a tanácstago­kat, hogy a kitartó, türelmes, meggyőző munka nyomán a járásban jelenleg 14 termelő­szövetkezeti község van, 23 termelőszövetkezet működik 5133 család részvételével, 26 083 katasztrális holdon, melyből 21 284 hold a szántó és 979 hold a szőlő. A járás szántóte­rületének 53,4 százaléka a tsz- ek birtokában van. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEK vezetése megfelelő ke­zekbe került, ezt a követke­zőkben rögz'-etté a beszámoló- „Közel egy év távlatából ma már megállapíthatjuk, hogy termelőszövetkezeteink több­sége — a munkájukban idő­szakonként jelentkezett hiá­nyosságok ellenére — rendel­kezik olyan vezetőkkel, illetve vezetőségekkel akik a közös gazdálkodást képesek helyesen iránvítani.” Szó esett a beszámolóban a gépállomás és a tsz-ek kap­csolatáról is. Tá’ókoztatást adott az érté­kelés arról is, hogy a tsz-ekbe lépett dolgozó parasztok 716 lovat, 98 tehenet, 397 ökröt vittek a közösbe. Allatférőhe- lyek kialak'tására több mint 458 000 forint hitelt biztosítói - tak a termelőszövetkezetek­nek. Törzsállatállomány vásár­lására a tsz-ek 1 030 000 forint hitelt kaptak. Ebből az ősz- szegből 750 000 forint szarvas- marha, 120 000 forint sertés és 160 000 juh vásárlására lett fordítva. Tájékoztatott az ér tékelés a tsz-ek vetésterületé­ről és a földek megművelésé­re visszatartott igaerőállo- mányról is. Kitért a beszámoló arra is, hogy a tsz-szervezés és az új tsz-ek megszilárdítása mellel kissé „megfeledkeztek’“ a régi tsz-ekről, ezért egyik-másis helyen hibák ütötték fel fejü­ket. Példaként említette a fe1- németi Petőfi Tsz-t, amely már tíz éve működik s ered­ményei alapján a legjobb tsz- ek között emlegették, ennek ellenére mégis hibák jelent­keztek a szövetkezeti demok­rácia érvényesülése, és a mun­kafegyelem betartása terén. A ZÁRSZÁMADÁSOK el­készítése után egy munkaegy­ség járási átlagának értéke 40,50 forint. A járás termelő- szövetkezeteinek tiszta vagyo­na 9,4 millió forint, amelyből egy családra 14 500 forint jut. Az 1958-as évi zárszámadások­hoz viszonyítva 18 százalékka. emelkedett a szövetkezetek tiszta vagyona. Jól gazdálkodó szövetkezetként említi a be­számoló az egerszalóki Vörös Csillag Tsz-t, ahol annak el­lenére, hogy a tagság 1959 ta­vaszán alaposan felduzzadt s több beruházást is végrehajtot­tak, mégis az egy munkaegy­ségre eső részesedés 53,40 fo­rint lett. A verpeléti Dózsa Tsz is 50 forinttal zárt, holott több jelentős összegű beruhá­zást valósítottak meg. A beszámoló befejező része részletesen foglalkozott a ter­melőszövetkezetek megszilár­dításának teendőivel. A beszámolót a felszólalá­sok egész sora követte: Gubán Dezső elvtárs, 'árás: tanácstag. a járási pártbizott­ság titkára, felszólalásában el­sősorban a termelőszövetkeze­tek állandó seggeséről beszélt. Kihangsúlyozta, hogy az ellen­őrzés ne csak abból álljon, hogy felfedjék a hibákat, ha­nem felkészültségükhöz mér­ten segítsenek azok kijavítá­sában is. Szólt a társadalmi tulajdon védelméről is. Arról is beszélt, hogy egves helye­ken mellőzni próbálják a párt vezetését, a tanács irányítá­sát. Az ilyen és hasonló egy­két emberrel — kik ezt a lég­kört próbálják kialakítani —' meg kell értetni, hogy nálunk a munkásosztály a vezető erő, amelynek élcsapata a párt s vezető szerepe kell, hogy ér­vényesüljön életünk minden területén. A TERVKÉSZÍTÉSRŐL szólva kihangsúlyozta, ho.g>’ reális terv csak akkor készül­het, ha a meglevő munkaerők­re terveznek. Beszélt még a megvalósítandó soron követke­ző feladatokról is. Kalyinka János, a verpe’éti Vörös Csillag Tsz elnöke, el­mondta, hogy szövetkezetük taglétszáma és a földterület nagysága a felfejlesztés során jelentősen megnövekedett. Ter­veik szerint a termelékenység emelésével biztosítják, hogy a tagság jövedelme növeked ék. Dr. Nany János járási v. b - titkár arról beszélt, hogy a he­lyi tanács és a VB a jövőben többet foglalkozzék a tsz-ek munkájával. Hegyi János elvtárs, a já­rási tanács elnöke, a tanács­tagság tsz-szervezés alatti be­csületes helytállásáról emléke­zett meg és ugyanezt a helyt­állást kérte a megszilárdítás munkáinak ''dőszakára is. Kreskai János, járási tanács­tag a törvényesség betartásá­ról és betartatásáról beszélt. A tanácsülés Klaisz Ferenc elnökhelvettes válaszadásával a késő délutáni órákban ért véget (varjú) Szállj költemény...! Szavalóverseny a gyöngyösi IV. sz. iskolában Sok sápadt arc. fénylő szem. sok-sok kedves lány és fiú. A gyöngyösi IV. számú Általános Iskola önképzőkörének szavaló­versenyén vaavunk. A magvar szakos nevelők elfoglalják he­lyeiket. a pontozóbírák helyét, hogy a megadott szempontok szerint döntsék el: ki a legiobb szavaló? Kötelező vers Csoko­nai a Reményhez című Lillát búcsúztató verse. Juhász Jutka V. osztályos tanuló szavait, lé­legzet visszafojtva hallgatja mindenki. Jónás Zoltán. VII. B. osztá­lyos tanuló mély átérzéssel bú­csúztatja Lillát. Aztán Presov- szki Mária. Horváth Julianna és Juhász Balázs adja elő ha­sonló átérzésseL A szabadon választott verse­ket hallgatva Bán Ági buzdító, lelkes előadása: Csák Máté földién ... nyeri meg a bírálók tetszését. Szappan Kati Petőfi fenye­gető szavait és Dózsa szellemét idézi. Udvarhelyi Teréz száz év után is átkozza Görgeyt a ha­za árulásáért, a szabadságharc bukásáért. Juhpsf Balázs V. Lászlójának mondanivalóját mélyen átélve' fejezi ki. A szavalóverseny elérte cél­iát. Felkeltette a tanulók iro­dalmi érdeklődési körét S re­mélhetőleg megvalósulnak a hallott távlati tervek, hogy március 15-ig a város iskolái­ban osztályok között, majd áp­rilis 4-én, hazánk felszabadu­lásának 15. évfordulóján a vá­ros négy iskolája közti szavaló­versenyt rendeznek. Sok sikert a szép tervek va­lóra váltásához. *— csányi — Egy városi üzem a falusi termelésért 1390 vagonnal több trágya a mezőgazdaságnak EGER KELETI szélén, a putnoki vasútvonal mentén szerényen húzódik meg, a He­ves megyei Talajerőgazdálko­dási Vállalat. Hogy igen keve set hallat magáról ez a válla­lat, az nem a tétlenség, sőt, a szorgos munka következmé­nye, hiszen a vállalat elért eredményei minden szép szó nál is szebben beszélnek. A vállalat 1959. évi tervfel­adata az volt, hogy adjon 2500 vagon trágyát a mezőgazda­ságnak — értékben ez a vál­lalás 3 352 000 forintot jelen­tett Az ismert márciusi pártha­tározat után, amely a tervtel­jesítés, az önköltségcsökkentés és az anyagtakarékosságot cé­lozta, a vállalat 300 000 forin­tos megtakarítással szemben, 600 000 forintos megtakarítást ajánlottak fel. Ez a szellem az év folvamán még inkább ja­vult, úgy, hogv eredeti tervfel­adatát a vállalat 1959. szep­tember 17-re már teljesítette. A vállalat elődje valahogy nem sorakozott fel a szocialis­ta vállalatok közé, egy kissé mintha külön, egyedi életét él - te volna a tanácsi vállalatok sorában. Bár itt Egerben volt a vállalat legnagyobb üzem­egysége, a vállalati igazgató­ság Gyöngyösön székelt, tgv hiányzott az az összefogó erő, amely a szocialista vállalatok­ra leginkább “eUemző. A vállalat igazgatója. Pooo vies József elvtárs. aki előbb mint műszaki vezető ismer'e az üzem és a vállalat hiányos­ságait, mint igazgató ott igye­kezett megfogni a doleok vé­gét, ahol a hibák kútforrása volt. A legelső feladatok közé tartozott a szakszervezeti bi­zottság és az üzemi pártszer­vezet megalakítása. Ettől az ’dótól kezdve, ezen szervekkel együttesen végezték az üzemi feladatokat. Ennek a munká­nak lett aztán az az eredmé­nye. hogy az év végéig új ab’ 39 százalékos termelési ered­ményt értekei vaevis 139 szá- alékra teljesítették évi ter­vüket. a' PÁRTSZERVEZETNEK ma már van egy aktív törzs­gárdája, akikre minden üzemi feladat megoldásában biztosan lehet számítani. A vállalat 70 főnyi fizikai és 14 főnyi admi­nisztratív dolgozója egy, az üzemben most folyó politikai szemináriumot hallgat és feb­ruár hó folyamán indul egy szakmai továbbképző, ahol az üzem technológiájáról, a gyár­tási eljárásokról és az üzem­vezetésről nyernek a hallgatók ismereteket. Hogy ez az út jár­ható és jó, mutatja egyebek között az is, hogy az elmúlt év folyamán, egyetlen dologzó ellen sem folyt fegyelmi eljá­rás. Megkönnyítette a vállalat vezetősége a dolgozók munká­ját is azáltal, hogy az elmúlt évben nagy teljesítményi úgynevezett (Prága típusú) „szippantó’-gépeket vásárol­tak és így a munka jó része gépesített. Egy ilyen gép 25 ember munkáját végzi el na­ponta. A „szippantó‘’-gépek dara­bonként 736 ezer, egy Zetor vontató kisebb szippan tóval pedig 300 ezer forintos költ­séget igényeltek. Ugyancsak a dolgozók jobb munkakörülmé­nyeit van hivatva szolgálni a szállítószalagok beállítása, amely prizma- és vagonrako- dásnál könnyíti a dolgozók munkáját. MINTEGY 5 SZÁZALÉK­KAL emelte a dolgozók kere­setét a gépesítés és a kerese­tek 1300—2000 forint között alakulnak, de vannak 2000 f>- rintnál magasabb keresetek is. A gépi gyártási részleg, a ,biószuper“’-üzem jelenleg áll, részben azért, mert ez egy kí­sérleti üzem és nem volt a gyártási eljárásnál még kiala­kult gyakorlat, másrészt azért, mert csak április hóban kap­nak engedélyt a beindulásra amikor 300 vagon bi ős zu per gyártanak le. amely 1500 hold­ra elegendő műtrágya. Addig is azonban, amíg a biószuper- gyártás megindul, az a törek­vésük hogy a megyed szükség­let ellátásán kívül, rrinél több trágyát juttassanak az ország mezőgazdaságának. A vállalatnak üzemegységei működnek Hatvanban, Gyön­gyösön és Füzesabonyban. Ezek közül a múlt év folya­mán az önköltségcsökkentés és a tervtúlteljesítés terén kiváló' eredményt értek el a ©mngyö- si és a füzesabonyi üzemegj- ségek, ahol két kiváló agronó- mus munkálkodik. A dolgozók az 1960. évi munka versenyben, alulról jö­vő kezdeményezésre, éves szin­ten, 74 700 forint túlteljesítést és 139 000 forint alapanyag­megtakarítást tettek felaján­lásként. Ezeken kívül 600 mun­kaórát ajánlottak fel társadal­mi munkára, amiből az egri telepen egy kuglipályát égi _* többi telephelyek parkírozását, szebbé tételét fogják elősegí­teni. A VÁLLALAT folyó évi ter­ve egymillió forinttal több a múlt évinél, de a vállalat ve­zetősége és a dolgozók egymás­hoz való viszonya, a szakszer­vezeti bizottságon és az üze­mi pártszervezeten keresztül jó. A terveket együttesen be­szélik meg a dolgozókkal és bontják fel időre és egyének­re. EZ A KÖZÖS MUNKÁL­KODÁS és az igazgatásnak az a módja, amit Popovics elv­társ választott biztosíték arra, hogy a vállalat még nagy fel­adatok elvégzésére hivatott és ezt a feladatot nemcsak a ta­nács, de a mezőgazdaság felé is maradék nélkül teljesíteni fogja. OM. Taltaréhoslfod’h a tissnnánai Vörös Csillag Ts* tagsága A tiszanánai Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe látogató idegennek megérkezése után az első ami szembetűnik: egy faliújság, amely mindig a leg­aktuálisabb kérdésekkel. így jelenleg a zárszámadással fog­lalkozik. Ugyanakkor azonban egy. a takarékosságra va’ó fel­hívás is olvasható a cikkeik között. A kis írásban sok jó tanács szerepel, s ezeket meg is fogadta a termelőszövetker zet tagsága: a zárszámadáskor kifizetésre kerülő járandóságu­kat legtöbben takarékbetét könyvben kérik. Nem ez az első termelőszö­vetkezet a megyében, ahol így gondolkodnak az emberek, mert már sok közös gazdaság tagsága lépett a takarékos em­berek népes táborába. Erre elegendő egy bizonyíték is: az utolsó hetekben mintegy 1500 “erme'őszövetkezeti tag, közel négymillió forintot helyezett el a takarékpénztárak fiókjainál, a postahivatalokban és a taka­rékszövetkezeteknél betétköny­vekben. A „Pacsiríoszó' Füzesabonyban A füzesabonyi kultúrotthon- ban vendégszerepeit szombaton este a káli Nőtanács kultúrcso- portja. A színjátszók Móricz JYlaiipulek, cl rßajrnajfzu,s occ ben a könyvben benne van a Betűcsőszök Országos Konfe­renciáján elhangzott beszédem. — Itt sokat jelentő pillantással nézett a társaságra: — Most pedig, ha nem ve­szik ezt nagyképűségnek, fel­olvasok egy részletet a beszé­demből: „Mi. a kísbürgözdi kulturális tényezők, szívós és kitartó munkával elértük, hogy Kis- bürgözd városában ma már mindenki olvas. Olvas a VaP. a paraszt, a munkás. Még a kopasz emberek és a piaci ko­fák is olvasnak. Persze, a ko­paszok csak a meglevő hajuk szálait, a kofaasszonyok pedig a kofálkodásban szerzett pén­züket. De hát, ez, kérem, csak a kisebbség". A gyakorlati munkám során olyan esettel is találkoztam, hogy egy imád- ságos öregasszony kikölcsönöz­te az „Urak, papok dölyfét, ím, eleget *űrtük...’‘ című könyvet. S kérem, mi történt? A ne­vezett asszonyka, a könyv el­olvasása után elfelejtette a Miatyánkot. Egyszerűen: azóta nem tud imádkozni És e nevezetes ülés óta Kis-, bürgözd lázban ég. A város vendéglőiben, a borbélyműhe-; lyekben és a piactereken vi- • tátják az emberek a fenti j nagymérkőzés kimenetelét. < Mert a mérkőzés még tart. ' Az egyik fórumon Széles Jó­zsi, az elárvulásra szánt író- és költőfiókák istápolója. a másik fórumon pedig Matyu- lek György, a Parnasszus fo- gadatlan prókátora. Püspöki Mihály Zsigmond népszínművét, a Pa­csirtaszót mutatták be Körös- kényi Lajosné rendezésében. A községben nem nagy ér­deklődést tanúsítottak a darab iránt. így az előadóterem csak félig telt meg. amely szemmel láthatóan rossz hatással volt a szereplőkre. Ehhez járult még az. hogy a kultúrház igazgatósága nem gondolva a téli esték hidegére, nem füttette be az előadóter­met. s így a szereplőknek és a körülbelül 200 főnyi közönség­nek végig kellett fagyoskod- niok az előadást. Ennek ellenére a darab mégis sikert aratott, mert a kezdeti el- csüggedés után. a közönség tet­szését látva, a szereplők min­den tudásukat beleadták, és kitűnően játszották végig a da­rabot. Az alakítások közül különö­sen kiemelkedett Böske szere­pében Somogyi Ambrusné, Kö- röskényi Lajos mint Miska, dr. Mikuta József mint a gaz­da és Enyedi Balázs, aki a fa­lusi bírót alakította. (Gy. I.) Cukor, napraforgó, sárgarépa exportra A Hatvani Cukorgyár jelen­tős exportszerződéseket kötött. Jelenleg Nyugat-Németország számára cukorrépa-szeletet szállítanak a gyárból. Naponta 20—25 vagonnal visznek el az értékes takarmányból. Ugyan­akkor Lengyelországba is na­gyobb tétel cukrot exportálnak. Megyénk területéről több áru­cikk kerül ezekben a napokban külföldre: Poroszlóról napra­forgót szállítanak Svaiéba, Gyöngyösről és Egerből sárga­répát exportálnak Kelefr­< Németországba. bedugult a szó a műkedvelők képviselőjébe. Mert valóban: az irodalmi lexikonig még igen messze az út. Kisbürgözd nem dicsekedhet még olyan embe­rekkel, akik már az irodalmi pantheon várományosai. Kis idő múltán, amikor már az elszótldnodás nagyon rá­ülepedett a ■ tanácskozó testü­letre, Matyulek György ün­nepélyes pózzal emelkedett szólásra: — Én csak annyit kívánok megjegyezni ehhez a köny- nyelmű és szerencsétlen szín­padi műsortervezethez, hogy nem támogathatunk minden irodalmi kóficot a népszerű­sítésben. Elvégre Magyaror­szágnak tízmillió lakosa van, s ebből kilenc millió ír, író­nak hiszi magát. Ennél a kinyilatkoztatásnál megállt a beszéddel. Nagy fon­toskodva leemelte ismét oku- láréját a hegyes orráról, majd megtörölgetve, a szeme elé illesztette újra. — Végeredményben én is írónak számítok — pirult el a hirtelenjött szemérmességé­ben. — Nékem is megjelent egy felszólalásom 1952 táján a bu­dapesti Betűcsősz című folyó­iratban. — Ezzel gyorsan a ka­bátzsebébe nyúlt, s némi pisz­mogó^ után. előhalászott egy vékony, papírfedelű brosúrát. — Itt van ez a könyv! — né­zett szét Matyulek György a megilletődött társulaton. — Eb­padra vitelével, egyszeriben az elszömyedés moraja zúgott végig a tanács tagjain. Ma­tyulek György. betűcsősz és .,kultúrforradalmár" egy sze­mélyben, rúgó gyanánt pat­tant fel a székéből. Remegő izgalommal kapta el a vörös- paprika-orráról az aranyke­retes szemüvegét, majd nagy sebesen, csillogóra törülve zsebkendőjével, szeme elé il­lesztette okuláréját s elkékülö fizimiskával hörögte szavait a megszeppent Széles Józsi kör­teábrázatába. — Micsoda?! Ti ezeket a mi­haszna költőcskéket akarjátok a Parnasszusra segíteni? Eb­ben a városban?... Hát abból nem esztek! Míg én itt tag va­gyok, addig mondjatok le az ilyen szándékokról. Horribile dictu! — De Matyulek elvtárs! — hajolt meg észrevehetően a vá­rosi kultúcsoport vezetője a kegyurasági pózban feszítő po­tentát felé — ezeknek a kezdő íróknak, költőknek írásaik is jelentek már meg itt-ott. — De hol, kedves barátom, hol? — húzta fel az orrát Ma­tyulek György. — Akad köztük olyan is, aki már a fővárosi lapokban is szerepelt. Sőt! Az egyiknek könyve is jelent meg a közel­múltbán. — De a neve még nincs az irodalmi lexikonban! Erre az érvelésre végképp télyes notabilitása is, a betű- csöszködésben jeleskedő Ma­tyulek György. Matyulek betű­csősz, aki ugyan eléggé bete­ges feltűnési viszketegségben szenved ........Rettenetesen ked­ve li a dicsőségben való fürdést, a szakajtóval öntött dicséretet. A rossznyelvek szerint: éj­szakánként babérkoszorúval a homlokán alussza az álmát. Egy remélhető dicséretért még a tetűt is végigvezetné a vá­roson. Mégpedig: — madza­gon.” Mindezeken felül, még egy kevésbé elviselhető hibája van Matyulek Györgynek: nem bír­ja elviselni a nálánál tehetsé­gesebbnek mutatkozó embert. Különösen akkor, ha az illető egy fokkal lejjebb van tőle a ranglistán. Mert, aki egy lép­csővel fentebb csücsül, az már más eset. A magasban kuporgó közéleti személyiségnek már csak hangfogóval tálalja fel az egyébként lefele dörgedelme­sen használt kinyilatkozásait, azzal az óvatosduhaj meggon­dolással, hogy: sosem lehet tudni! A nagykutyának még a kacsintása is ijesztő a szür­ke egér számára. A fenti előzmények után, természetes, hogy elkerülhe­tetlenné vált az összecsapás Kisbürgözdön. Széles Józsi, amikor a helyi színjátszók ne­vében előhozakodott c város­ban és megyében élő kezdő írástudók munkájának a szín­Kisbürgözd városában igen­csak fellendült mostanában <* kulturális élet. A városka iro­dalomkedvelő polgárai, fárad­ságot nem kímélve, olyan pezsgő életet teremtettek a műkedvelő színjátszásukkal, hogy egy-egy előadásuk al­kalmával teltház-közönség él­vezi játékukat. Sűrűn feldübö­rög a tetszést jelző taps, ami azt jelenti, hogy a rangos név­vel bíró Irodalmi Színpad kis együttese mégsem dolgozik hiába. Megkedveltetik városuk lakosságával a klasszikus és a ma élő irodalom maradandó alkotásait. Mostanában azonban meré­szebb célt tűzött maga elé a helyi kis Irodalmi Színpad ve­zetősége. Elhatározták, hogy a városkában és a megyében még vacogva jelentkező író- és költő fiókáknak rendeznek egy estet. Bizonyára azzal a céllal, hogy ezek a Parnasz- szusra kapaszkodni akaró, az irodalommal kacérkodó süvöl- véiiyek is megfürödhessenek egy kicsit a népszerűség kelle­mes. langyos vizében. No de nem megy ez ám olyan egyszerűen! A buzgó, kis Irodalmi Színpad felett ott trónol még egy hatalmasabb, rangosabb névvel felruházott intézmény — tagjai csupa nagy nevű. nagy múltú személyi­ségek. Itt döntik el, hogy a kis mű­kedvelő • együttes milyen for­mában, milyen tartalommal ruccanjon a nagyérdemű kö­zönség elé. Ebben az intézményben fog­lal helyet a város egyik tekin-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom