Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-27 / 49. szám
1Ó*Ó. fébruár 27., szombat népújság 9 Verpeléten folytatódott a megyei főagronómusok kétnapos tanácskozása Világhírnévre tör a Hatvani Konzervgyár A MEGYÉK főagronómusai- tsak és a gépállomások főmezőgazdászainak országos tanácskozása — amelynek első nápi eseményeiről már beszá- íttóltunk — kedden Verpeléten, a Dózsa Termelőszövetkezetben folytatódott. Az értekezlet tárgya — mint már közöltük — a tavaszi mezőgazdasági munkákra való felkészülés volt. ennek megfelelően a megyék küldöttei kint a helyszínen tájékozódtak a felkészülés munkájának menetéről. A vendégeket Kalyinka János, á verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet elnöke fogadta, majd a községi kultúrházban tartott tanácskozáson beszámolt a termelőszövetkezet múltjáról, arról a hatalmas változásról, amely a termelő- szövetkezet életében nemrég bekövetkezett, s végül a tavaszi előkészületekről szólott. Beszámolója első részében elmondotta, hogy a Dózsa Termelőszövetkezet tizenegy esztendővel ezelőtt alakult, tizenhat család hívta életre a termelőszövetkezetet és mindösz- sze 60 holdon gazdálkodtak. Az első időkben a termésátlag nem érte el a község átlagát. Nem rendelkeztek megfelelő állatállománnyal, nem gondoskodtak eléggé a talajerő utánpótlásáról és bizony kenyérgabonából hat mázsát arattak egy holdról, cukorrépájuk is mindössze 70 mázsát termett és a szőlő is 13 mázsás termést hozott. A termelőszövetkezet azonban fokozatosan erősödött, fejlődött és a terméseredmények egyre jobbak lettek. Az utóbbi három esztendőben a hatmázsás búzatermés helyett 18 mázsát arattak holdanként, de megnö- vékedett a többi növényfélék termésátlaga is. HOSSZÚ és fáradságos utat tett meg a termelőszövetkezet. amíg eljutott addig, hogy tiszta vagyona majd hárommillió forint lett. Jé munkát termesztéssel foglalkozik, egy az állattenyésztéssel kapcsolatos teendőket látja el, s egy brigád a gyümölcs- és növény- védelmi teendőket végzi. Alakítottunk ezenkívül egy iparös- brigádot. A brigádokon belül tíz-, tizenöt fős munkacsapatok dolgoznak. A termelőszövetkezet női dolgozóit egy brigádba csoportosítottuk. A női brigádban 150-en dolgoznak, főként az Ipari növények — paradicsom, dohány, mák, cukorrépa — művelését végzik és a gyümölésSzedés lesz a feladatuk. Mivel a termelőszövetkezetben több mint ezer tag dolgozik, kisgyűléseket. hívtak össze a falu több részén s ezeken a kisgyűléseken beszélték meg a legnagyobb tavasa feladatokat. A brigádvenetőknek ebben az észteridőbén nagy munkát kell elvégezniük. Va- 1 amennyien hozzáértő szakemberek a brigádok Vezetői, olyanok, akik éveken keresztül részt vettek az ezüstkalászos gazdatanfolyamokon, vagy tíz esztendős nagyüzemi tapasztalatokkal rendelkeznék. — A földek megművelését úgy biztosítjuk — folytatta beszámolóját Kalyinka János —, hogy a területet egyénekre osztottuk fel. A brigádokon és munkacsapatokon felül a tagok egyénenként felelősek a rájuk bízott terület megműveléséért. ELMONDOTTA még, hogy kidolgozták a premizálási rendszert, amelyet különösen a szőlőnél, kukoricánál, és az ipari növények termelésénél alkalmaznak. A terven felül termelt mennyiség 40—50 százaléka illeti a tagot, a premizálási rendszer értelmében. Sok munkaigényes szerződéépítési módot alkalmazzak. A beszámoló »tán hozzászólások következtek. A megyék képviselői kérdéseket tettek fel a premizálási rendszerrel, a műtrágya felhasználással kapcsolatban, érdeklődtek a takarmányozás megoldásának kérdéséről, valamint a régi és az új tagok viszonyáról. Haj- dú-Bihar megye, Győr megye, Szolnok megye főagronómusai hasznos tanácsot adtak a Dózsa Termelőszövetkezet vezetőinek, niajd Mészáros István, a Földművelésügyi Minisztérium Gépállomási és Gépesítési Főigazgatóságának helyettes vezetőié eme'kedett szólásra. Beszédében a gépállomásók teendőit, fe’adatait vázolta. Sramkó László, a Heves megyei pártbizottság munkatársa az időszerű feladatokról beszélt és arról, hogy a termelőszövetkezetek tagságát mindenképpen érdekeltté kell tenni a termelésben. A kétnapos tanácskozás végén dr. Soós Gábor, a Földművelés- ügyi Minisztérium Növénytermesztési Főigazgatóságának vezetője válaszolt a tanácskozáson felmerült kérdésekre. Ivády József, a megyei tanács elnökhelyettesének zárszavaival fejeződött be az országos tanácskozás. A DÉLUTÁN folyamán a megyék küldöttei megtekintették a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet gazdaságát, majd a tsz vendégül látta a megyék főagronőmusait és a gépállomások főmezőgazdászait. A baráti összejövetel keretében Vajda László, a Heves megyei Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője termelési versenyre hívta ki a többi megyét. A termelési verseny a nyolc fő növényféleség termesztésére vonatkozik. K. J. Lecsó, főzelékek, dzsemek, izék és savanyúság, kicsi és nagy üvegekben, kádakban és hatalmas tartályokban, 160 féle minőség- és méretkülönbségben. Mindezt gyártja: a Hatvani Konzervgyár. Kik dolgoznak itt? Főként asszonyok. Fiatalok és idősebbek, csacsogó, huncutszemű lányok és komoly tekintetű nagymamák. Az ember el sérti tudná képzelni, hogy így, tél vége felé, mennyi dolog akad itt. Szorgos munkáskezek bontogatják a hordók szalmabáláit — a téli fagytól védték Vele az árut — majd válogatják, üvegbe rakják, óvatosan, szépen: Mert nem lehet ám akárhogy! Mostanában Angliába, Belgiumba. Hollandiába, Nyugat-Német- országba, Franciaországba, Irakba, az NDK-ba, Csehszlovákiába, Finnországba és a Szovjetunióba szállítanak nagyobb mennyiségű árut. — Ahány ház, annyi szokás, és nekünk pontosan alkalmazkodnunk kell a külföldi vevők kívánságaihoz — mondja a kereskedelmi osztály vezetője. Aztán előveszi az egyik holland nagykereskedővel kötött szállítási szerződést, amely szerint 40 tonna paradicsom- sűrítményt szállít a Hatvani Konzervgyár Hollandiába, egy- tizedes dobozokban, régi aranyfácán litográfiával, három pánttal ellátott faládákban és még egy csomó kikötést olvashatunk a precíz megállapodásban. — És tudják, mire kell legjobban ügyelnünk? A paradicsom színére. A nemzetközi kereskedelemben ugyanis pontosan meghatározott színskálák vannak és sokszor alig észrevehető árnyalati különbségektől függ, hogy a külföldi piacon a magyar, Vagy az olasz paradicsomot vásárolják-e? Különösen az angolok igényesek. ők szörpként és különféle hűsítő italként isszák paradicsom-készítményeinket. — Hogyan történik a minőség ellenőrzése? — Jól felszerelt gyári laboratóriumunk van, de ezenkívül rendszeres ellenőrzést végez a TERIMPEX, a kiszállítást a Minőségi Ellenőrzési Részvénytársaság, a csomagolást pedig a Vámhivatal ellenőrzi. — Igen, a vámőrökkel mi is Mikes Kálmánná, 29 éve dolgozik a gyárban. találkoztunk, lent az első emeleten. Az üzemvezető leemel egy dzsemes üveget és a világosság felé tartja. — Reklamáció, vagy érdeklődés esetén ezekből a lapkákba és zárógyűrűkbe préselt jelekből mindig meg tudjuk állapítani, hogy melyik évben és melyik műszak gyártotta a szóbán forgó készítményt. — Meg is teszünk minden tőlünk telhetőt — szól közbe Mikes Kálmánná és egy pillanatra fürge keze megáll az uborkás üvegek között. Elnézem a néni nyugodt, komoly arcát. Egészséges vonásai és határozott mozdulatai önfegyelemről, és megbízható, kitartó munkáról regélnek. — Mióta dolgozik a gyárban? Szeme huncutul felvillan, fejét kicsit félrehajtja és mintha kicsit csúfolódva mondaná: — Csak 29 éve. Talán tréfára vennénk a dolgot, de Janik Ilona, meg Keresztes Miklósné kedves mosollyal bizonygatják, hogy „ő a mi második mamánk”. — Hogyan alakul a belföldi fogyasztás? . A gyár vezetői elmondták, hogy állandóan növekszik az igény. Tavaly körülbelül 220 vagon belföldi forgalmat bonyolítottak le, de most 360 vagonnal számolnak, mert nemcsak a borsót, lecsót, hanem savanyúságot és különféle ízeket kérnek a Hatvani Konzervgyártól, városokból és falvakból egyaránt. A szorgos munkások a tízdekás dobozoktól az öthektós hordóig, mindenfajta edénybe rakják a magyar föld termését, hogy az év minden szakában bőven jusson belőle exportra, és hazai fogyasztásra is. Fazekas László Jelmezes bál — iskolásoknak A kápolnai pedagógusok és a szülői munkaközösség nagyszabású, színes, jelmezes karnevált rendezett az általános iskola tanulói részére a mozi helyiségében. A napokban rendezett jelmezbál alkalmával Igen sok ötletes jelmezt mutattak be a fiatalok. Látható volt kéményseprőtől az/ élő virágkosárig mindenfajta jelmez. A jól sikerült bál végére az este nyolc óra tett pontot. végeztek a régi kis termelő- szövetkezet tagjai. Bizonyítja ezt az is, hogy most a tél fo- Hjraffláíb-Ver-pekit- köaség—doíz gozó parasztságának mintegy 75 százaléka, összesen 932 család lépett be a tsz-be. A földterületük most már négyezer holdra növekedett és a tavaszi munkákat már ezen a hatalmas földterületen kezdik él. Beszéde további részében rátért a tavaszi felkészülés ismertetésére. — Termelőszövetkezetünk jövedelme főként növénytermesztésből, állattenyésztésből és a szőlőtermelésből származik — mondotta. — Ennek megfelelően alakítottuk ki a munkaszervezetet. Nyolc brigádot szerveztünk, ebből öt növényses növényt termelnek ez esztendőben, többek között 62 holdon cukorrépát, paradicsomot 60 holdon, 40 holdon dohányt, 30 hold burgony át és mákot is 50 holdon. Ezenkívül száz holdon málnáit telepít a termelőszövetkezet. A talajerő utánpótlását a homokos területen főleg zöldtrágyával és műtrágyával biztosítják. Növelik a termelőszövetkezet állatállományát, éppen ezért a napokban elkezdték két 50 férőhelyes szerfás istálló építését, valamint két húsz férőhelyes sertésfiaztató építését, amelyeknél ugyancsak a szerfás Most már a dolgozókon a sor Lassan egy esztendeje lesz annak, hogy a Népújság hasábjain bíráló cikk jelent meg az egri 32. számú AKÖV-től érkezett bejelentések kivizsgálása alapján a hibák ellen, de légióként Beleznai Béla igazgató tevékenységével kapcsolatban. Azóta az akkor csaknem Kilercszáz dolgozó* foglalkoztató vállalat ismét nagyot fejlődött — csak munkás- létszáma jóval ezer fölé emelkedett. Érdemes volt tehát most már csak ezt az egy szempona szava, aki valahol a Kisalföldön, Gutánál így szónokolt: — Megszökni ne is próbáljon serki, mert odahaza úgyis a halál vár rátok. Az oroszok fej belövöldözik, ólornbányákba hurcolják a fiatalokat... Akkor nem hittem és a legtöbben nfem hittük ezt a dühös rikácsolást, de most... a ködös... amúgyis lehangoló novemberi estében az jutott eszembe: hátha? ... Mégis igaz lenne? A falu legutolsó házában volt a parancsnokság. A két katona előre intett és egyszerre egy földes kis szobácskábar találtam magamat. A lámpa fénye sárgásán világított és árnyékokat rajzolt a falra, magam pedig a kinti redves sötét után hunyorogva tekinte*terr, szét a „parancsnokságon”. Egy rozzant kis asztalt katonák — többnyire tiszten — ültek körül és milyen nagy volt a csodálkozásom, amikor közöttük megpillantottam Boriszt, a mi Bcriszunkat, aki az anyám kezéből kiveszi a vödröt és előre engedi őt az ajtón. — A Borisz, a te Boriszod fog megölni — villant most föl bennem váratlanul a gondolat, aztán Borisz tekintetét kerestem, de ő rám se nézett, hanem egykedvűen szívta „folyton égő”, csibukját. Egy nyurga, szőke major intett a két katonának s azok szó nélkül távoztak. A major lassan, kényelmesen rágyújtott egy cigarettára, majd valaki magyarul szólított meg: — Hogy hívják? — Megmondtam névemet s máris ®óltam a második kérdésre: — Tanító vagyok::, most végeztem közvetlenül a háború előtt. Két hónapig taníthattam mindössze itt a faluban. — „Ucsityel” — tekintett a majorra a tolmács és erre a szóra Borisz is rámnézett, valami igen kíváncsi, fürkésző tekintettel. — Ucsi... tyel? ... — Kérdezte, aztán tovább szívta a csibukját, de most már látszott az arcén, hogy élénken figyeli a tolmács fordítását. IV| ÉG KÖRÜLBELÜL tíz percig kérdezgettek, s főként arról, hogy miért nem voltam katona, hogyan szöktünk haza a leventékkel és hogy tudok-e németül? A kihallgatás végén a major felállt, közelebb lépett hozzám és kigombolta mellemen a leven teánget. — Miért van bekötve a melle? — kérdezte a tolmács és a hónam alatt húzódó vastag pólyára mutatott. Elmondtam a történetét. Elmondtam, hogy szökés Idején napokig nem tisztálkodhattunk és mérges pattanások nőttek a hátamon, mellemen, Végezetül még megnézték noteszemet. feljegyzéseimet, majd rövid tanácskozás után a major kiadta a parancsot: mehetek haza. Nyolc órára járt már az idő, s nekem eszembe jutott a kijárási tilalom. Szóvá tettem, mire Borisz elnevette magát és jókedvűen magyarázta a majornak, hogy velem jön és, hogy ő nálunk lakik. Ilyesmit mondhatott, úgy gondolom, mert a következő pillanatban már Borisszái együtt léptünk ki a parancsnokság ajtaján. Odahaza azután mindent megértettem. — Háború ... Vojna... háború van — mondta Borisz — nem haragudni, mi téged nem bántani ... igaz emberek nem bántani ... csak ellenség bántani ... És még aznap este, amikor Tamara is megjött, Borisz beszólított magához, az ő szobájába. Tamara németül elmesélte, hogy ő moszkvai színésznő, Borisz a vőlegénye, tanár egy Moszkva külső kerületi iskolában. Ha vége a háborúnak, akkor megesküsznek és hogy itt szerették meg egymást a fronton, a háborúban. Arra is kért, hogy ne nehezteljek a történtek miatt, de ők katonák és nem szabad feledniük, hogy a németek még a szomszédban vannak... OTT, AKKOR ESTE, ^ miközben vidáman szürcsölgettük a teát, Borisz egy fehér gyolcsra, amit anyámtól kért, piros tintával ezt a szót írta: „UCSITYEL”. Amikor elkészült, fel tűzte balkaromra és azt mondta: Ez vinni magad ... ez jó ... szovjet szoldát szereti tanító... és én büszkét jártam a Borisztól kapott kar- szal aggal; . Másnap kidobottak a faluban, hogy az iskolában kezdő-; dik a iaitftáa.. tat figyelembe véve is ismét ellátogatni a vállalathoz: vajon milyen változás tapasztalható tizenkét hónap alatt, vajon érvényesek-e még a panaszok Beleznai elvtárs zárkózottságát, túlzott keménységét, az apró emberi gondokkal, bajokkal való nemtörődését illetően? Az egy esztendő ilyen vonatkozású mérlege elkészítésének alkalmából Egerbe látogatott Balogh János elvtárs, a miskolci Autóközlekedési Igazgatóság vezetője is — segíteni a sokrétű tevékenységet felmérő munkában; A mérleg eredménnyel zárult s megnyugtató ezt most leírni, annál is inkább, mert az egy esztendő alatt nem csökkentek, hanem éppen ellenkezőleg a növekedés velejárójaként egyre szaporodtak, mind nagyobb számban jelentkeztek a gondok, megvalósítandó tervek az egri AKÖV-nél. Érdemes meghallgatni, mit mond a vállalatnál folyó munkáról most Beleznai Béla igazgató: — Ami munkám lényegét illeti — boncolgatta beszélgetés közben az 1959-ben' vele kapcsolatban leírtakat — ebben a tekintetben változásról nem beszélhetek, s ennek magyarázata egyszerű. A párt és kormány azért állított az egyes üzemek, vállalatok élére vezetőket, hogy ők a határozatok, rendeletek, intézkedések szellemében végeztessék el a dolgozókra váró feladatokat, amelyek mind előbbre viszik a szocializmus építését. Ennek szellemében dolgoztam — úgy érzem egy évvel ezelőtt is, s ebből elvi engedményeiket nem teszek most sem. A módszerei? azonban ez idő alatt mégis sokat változtak. Ezt nemcsak az igazgató elvtárs érzi, visszatekintve tizenkét hónap munkájára, harem maguk a vállalat dolgozói, a műhelyek szakmunkásai, a gépkocsivezetők, autóbuszkalauzok egyaránt. Könnyű lenre felsorolni összehasonlításként az elmúlt esztendei állapotot és a mai helyzetet, ám nem érdemes, mert mindennél többet mond egyetlen tény, ami Balogh elvtárs következetes ne- velőmurkájának is köszönhető, mégpedig az, hogy Beleznai elvtárs felnyitotta elefántcsonttornyának ajtaját, s ma már lassan többet lesz a dől gőzök között, mint irodájában. Változott a gyűlések, termelési tanácskozások hangja is. Őszintébben, sokkal több emberséggel beszélnek már ezeken. a következő tennivalókkal kapcsolatos felmerülő gondokról, a problémákról, amelyeket közösen kell megoldani Hibák természetesen akadnak még most is szép számmal. Ezek egyike — mint azt többen is említették — az, hogy meglehetősen kevés a pártoktatásban részt vevők köre. Szinte kizárólagosan csak párttagok vesznek részt ezeken, s azok közül is csak azok, akik lelkiismereti kérdésnek tartják, hogy az igazgatóság külön engedélye alapján azon a napon vegyék ki szabadnapjukat, amikor azt az oktatás megkívánja. Sokan ugyanis arra hivatkozva maradnak távol, hogy a „szolgálat nem engedi" őket. Miért baj ez elsősorban? Azért, mert az igazgatói rábeszélés, a fegyelmi határozat, az egyre jobban működő társadalmi bíróság ítéletei együttvéve sem sokat érnek, ha az emberek, akik a gépkocsikon dolgoznak, vagy bármilyen társadalmi vagyont kezelnek, nincsenek teljesen tisztában azzal, mi a kötélességük a maguk munkaterületén a szocializmus építésében; Az oktatásban való részvétel hiányát most, nemrégen pótolta valamennyire a VII. pártkongresszus anyagát ismertető előadások sora. Am erre sem lehet azt mondani, hogy teljesen elegendő, meri — ne nézzünk mást — a társadalmi tulajdon kezelését illetően még nem sok a változás. A miskolci Igazgatóság ellenőreitől hetenként általában kétszer érkezik jelentés, s ezek mindig vagy egy tucat szabálytalanságról, fekete áru- fuvarozásról, tiltott utasszállításról, jegycsalásokról számolnak be. Miért? Nagyrészt az előbb tárgyaltak miatt, — a teljes felvilágosultság, a közösségi érdek szem előtt tartásának, az egész dolgozó társadalom javai megbecsülésének hiánya miatt. Ezeknek a hibáknak eltüntetéséhez több mód áll rendelkezésre. Az egyik, az elmúlt esztendőben először kiosztott, becsületes munka után járó jutalomrészesedés, nagyon sok dolgozónál megtette kellő hatását, aminek következményeként csökkent a fegyelmi ügyek száma is. A másik azonban továbbra is az oktatásban való részvétel szorgalmazása, a még több és több beszélgetés marad. S ez utóbbiban továbbra is nagy feladatok hárulnak éppen Beleznai elvtársra a műhelyekben, a garázsokban. a rakodóhelyeken, vagy éppen — Balogh elvtárs tanácsa szerint — a gyakrabban megszervezhető közös kirándulásokom rendezvények családias hangulata köreiben. — Ha valakinek többször vetik szemére egyazon hibáját — mondta most Beleznai Béla igazgató elvtárs —, akkor az biztosan fel is lelhető benne. S — tegyük hozzá —, ha valaki elér eddig a beismerésig, már az sokat számít további munkáját illetően, s a dolgozókkal való kapcsolat további erősítésén való igyekezetben, ennek alapján a jövőben még kevesebb hiány lesz Beleznai elvtársnél. Csak most már mind több és több segítőre is szüksége van feladatainak jó végzéséhez, — az egri AKÖV több, mint ezer embert számláló dolgozó társadalmára. Weidinger László