Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-27 / 49. szám

2 NÉPÚJSÁG le#©, féhíwfe PT„ söWnlía* Ülést tartott a megyei tanács (Folytatás az 1. oldalról) hogy ezt a szervező munká­hoz hasonlóan szintén társa­dalmi üggyé kell tenni. A me­gyei tanács felkéri az összes társadalmi és tömegszerveze- ték, állami szervek és vállala­tok tagságát, vezetőit és dol­gozóit, megyénk munkásait, termelőszövetkezeti parasztsá­gát, értelmiségi dolgozóit, hogy a megszilárdítás további munkájában is tevékenyen ve­gyenek részt. A termelőszö­vetkezetek megszilárdítása erősíti a munkás-paraszt szö­vetséget. A megyei tanács végrehajtó bizottsága, a járási és városi tanácsok e politikai célkitűzés érdekében támo­gatnak minden olyan kezde­ményezést, atnely elősegíti a munkások és termelőszövetke­zeti tagok együttműködését. A már kialakult patronálásd mozgalmon kívül lehetővé te­szik, hogy nagyobb ünnepeken a termelőszövetkezeti tagok és munkások találkozzanak és majd kicserélhetik politikai nézeteiket, látogatást tesznek egymásnál az üzemekben, il­letve termelőszövetkezeteknél. A találkozó, a látogatások minden bizonnyal előmozdít­ják a cél elérését, miszerint a termelőszövetkezeti tagság között is elterjednek az ipar­ban már rég alkalmazott, a termelést elősegítő különféle mozgalmak. A termelőszövetkezeti pa­rasztság közti felvilágosító munkának nagy szerepe van abban, hogy a tsz-tagok meg­szeressék a közös munkát, ma­guk k tekintsék a közös va­gyont, s megszűr jenek azok a régi szokások és nézetek, ame­lyek az egyéni paraszti tulaj­don alapján keletkeztek s most visszahúzó erőként je­lentkeznek. Termelőszövetkezeteink azonban mindinkább erősöd­nek, n tagság jövedelme egyre nagyobb les». Mint ezt dr. Lendvai Vilmos beszédének egyik részében is­mertette: — Sok olyan termelőszövet­kezetünk van, mint például a füzesabonyi Petőfi Tsz, ahol egy tagra átlagosan 19 000 fo­rint, a Szabad Nép Tsz-ben 21178 forint, a komlói Szabad­ság Tsz-ben 22 550 forint jö­vedelem jutott. És vannak olyan tsz-tagok, akiknek ennél sokkal magasabb volt a jöve­delme, így a kiskörei Űj Élet Tsz-ben Szőlőst András tsz-tag 27 000 forint részesedést ka­pott, vagy például a füzesabo­nyi Petőfi Tsz-ben a Bocsi­család 70 000 forint jövedelem­re tett szert. A továbbiakban a termelő- szövetkezetek belterjes gazdál­kodásának fontosságáról be­szélt. A megyei tanács utasítja a végrehajtó bizottságot és a megyei tanács szerveit, bizto­sítsák, hogy a termelőszövet­kezetekben már 1960-ban száz katasztrális hold szántóra 16— 20 számosállat jusson. El kell érni, hogy minden termelőszö­vetkezetnek legyen szarvas- marha-, sertés- és baromfiállo­mánya. Az állattenyésztés színvona­lának megjavítását a tanácsi szerveknek oly módom, is elő­keli segítenie, hogy az állat­gondozók megállapodását tá­mogassák. Részükre rendszeres szakmai oktatásról kell gon­doskodni, kérdéseket megszer­vezni. Pártunk VII. kongresszusa az életszínvonal további emelé­sének egyik fontos feltétele­ként jelölte meg a mezőgazda- sági árutermelés növelését. Eh­hez az szükséges, hogy a ter­melőszövetkezetek száz ka­tasztrális holdanként mir. tégy 170 000 forint értékű árut adja­nak az államnak. Hiányossága a szövetkezetekriek jelenleg, hogy többségük nem vizsgálja a termelési önköltségi mutató­kat. s nem vezetik az ehhez szükséges nyilvántartásokat. A termelőszövetkezetekben min­denütt, de legalább 50 százalé­kában már ez évben létre kell hozni azokat a nyilvántartáso­kat, amelyek alapján lehetsé­ges az önköltség kiszámítása. Be kell vezetni a kettős könyvelést A tanácsszerveknek bizitosíta- niok kéül, hogy a tsz-ek a gaz­daságosság figyelembevételé­vel állítsák elő termelvényei- ket. Érdekes, hogy a tsz-ek gaz­dálkodásának nagyüzemi felté­telei a növénytermesztésben többnyire megalapozottabbaic, mint az állattenyésztésben. Ki­alakultak a nagyüzemi táblák, amelyeken alKalmazhatók a legkorszerűbb gépek is. Az ál­lattenyésztés nagyüzemi felté­telei főleg a férőhely hiánya miatt fejlődnek lassú ütemben. A termelőszövetkezeteknek te­hát a beruházási hiteleket mind gazdaságosabban kell félhaszirólniuk. Már 1960-ban el kell érni, hogy a rendel­kezésre bocsátott hatvanmillió forint építési és beruházási hitéiből az előre megtervezett létesítményeken kívül — meg­felelő takarékossággal termé­szetesen', s a termelőszövetke­zeti tagok bevonásával — több létesítményt, főleg több állat- férőhelyet hozzanak létre, mint a megtervezett. A megyei tanács elnöke ez­után ismertette a határozati javaslatot, majd a hozzászólá­sokra került sor, amelynék keretében értékes felszólalások hangzottak el, így többék között Tamás László, az MSZMP Heves me­gyei Pártbizottságának mező- gazdasági osztályvezetője a megye termelőszövetkezetei­ben szerzett tapasztalatairól beszélt. Felszólalásában hang­súlyozta: — Termelőszövetkezeteink­ben még kevés a szerződött állat. Két év előtt még lehető­ség volt arra, hogy leírjuk, ha valamelyik tsz nem teljesítet­te a szerződést, bízván abban, hogy az egyéni gazdák helyet­tük is leszállítják. Ma erre le­hetőség már nihcs. A továbbiakban elmondta, hogy az állatok részére szük­séges takarmányt sok helyütt nem biztosítják kellőképpen. Szerinte tehát a termelőszövet­kezetek egyik legfontosabb fel­adata. hogy okos, ésszerű gaz­dálkodással fejlesszék állatte­nyésztésüket, állatállományu­kat. A későbbiek során arról szólt, hogy nem minden eset­ben helyes a nagy termelő­szövetkezetek (kialakulása. Csak ott egyesüljenek a tsz- ek, ahol politikai, szervezési és gazdasági alapja is megvan az egyesülésnek. A következő hozzászóló dr. Pozsonyi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa titkárságának vezetője volt, aki üdvözölte a Heves megye tanácsának ülését ab­ból az alkalomból, hogy Heves termelőszövetkezeti megyévé lett. Mint mondotta: — Ez a nagyszerű alkalom egyben kötelez is. Egyrészt meg kell mutatni, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság töb­bet és jobban termel, mint a régi, a kisüzemi gazdasági módszer, másrészt pedig, hogy a városi lakosság igényé­it mindjobban kielégítse a mezőgazdaság. A délutáni órákban került sor dr. Pápay Gyula, a me­gyei tanács pénzügyi osztálya vezetőjének beszámolójára, az 1960. évi végleges költségve­tésről. A beszámoló után, mely még lapzártakor tartott, az ülés részvevőinek interpellá- ciós kérdései következtek. Növekvő felháborodás világszerte a tervezett Madrid—Bonn tengely miatt kozhat rá, Spanyolország nem gyón is emlékeztet az egykór német terület*’. használt „élettér” kifejezésére. A nyugatnémetek azzal ér- Nyilvánvalóan, ez az egyik oka veinek, hógy nincs elég ,.íc- annak, hogy a nyugatnémét rük” ahhoz sem, hogy a „kő- hadügyminisztérium annyira WASHINGTON: Az amerikai külügyminisz­tériumban úgy vélekednek, hogy Bonn a spanyolországi rakétatámaszportok tervét „el­ejti“. Az amerikai hadügyminisz­tériumhoz közelálló körök kö­zölték, hogy a bonni tervek „egyáltalán nem nyugtalaní­tóak”. NEW YORK: A New York Post csütörtöki száma azt írja, hogy Nyugat- Németország „csalárd játékba*’ kezdett Fravco Spanyolorszá­gával és ezzél komolyan árt „a nyugati ügynek”. A lap nyil­vánvalónak tartja, hogy Bonn titokban kétoldalú egyezményt akart kötni Francóval nyugat­német támaszpontok spanyol- országi felállításáról. Ismét nyilatkozott Sulzber­ger, a New York Times fő- munkatársa. Közödite, hogy a NATO-tagállamok — az Egye­sült Államok, Anglia, Francia- ország kivételével — minded­dig semmit sem tudtak Nyu- gat-Németország „ambícióiról,,; A párizsi szerződés megtiltja, hogy Nyugat-Németország bi­zonyos fegyvereket állítson elő „saját területén”. Bonn ezt a tilalmat úgy akarja kijátszani, hogy Spanyolországgal szövet­kezik. hiszen „világosan hivat­DJ AKART A (TASZSZ): Az indonéz sajtó és közvélemény továbbra is nagy lelkesedéssel kommentálja Hruscsov látoga­tását. A szovjet miniszterel­nöknek Jáwa és Báli szigetén tett körútja, djakartai, ban- dungi, djokjakartai, surabajai és dénpasari beszédei az ország figyelmének központjában áll­nak. A lapok közük Hruscsov életrajzát, arcképét, beszédeit. Kiemelik azt a rendkívüli szí­vélyes fogadtatást, amelyben Hruscsovot részesítették Indo­néziában. A Semarang városában meg­jelenő Harian Tempo vezér­cikkében hangsúlyozza, hogy a Moszkva és Djakarta kö­zötti tízezer kilométeres távol­ság nem lehet akadálya a tar­tós és szilárd barátságnak. E barátság alapja: közös törek­vésünk a békére, a független­nyöküket megmozdítsák”. A múlt tapasztalata azonban arra int, hogy ez a „könyöktér” na­BONN. Strauss nyugatné­met hadügyminiszter csütörtö­kön kifejtette álláspontját a Politisch-Soziale Korrespon- dézben, a CDU kőnyomatosá­ban. A hadügyminiszter igyeke­zett igazolni a nyugatnémet katonai politikát. Azt állította, hogy Nyugat-Németországnak „európai politikát”, sőt „világ- politikát” kell folytatnia. A bonni hadügyminiszter nézetei szerint nem szabad megvalósítani Európában a „katonai erők szétválasztását” megfelelő politikai megoldás nélkül. Hangoztatta, hogy a nyugat-európai országokat TOKIÓ (TASZSZ): A Was­hingtonból érkező hírek azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok sietősen valóra váltja ségre — írja a lap. A Szovjet­unió forradalmunk első napjá­tól kezdve teljes szolidaritást vállalt az indonéz nép harcá­val. A szovjet ENSZ-küldött- ség elszántan ellenállt annak az imperialista kísérletnek, hogy ismét gyarmati sorba ta­szítsák hazánkat — írja a lap. A Bandung Warta így ír: „Magas vendégünkként, meghitt barátunkként fogadjuk Hrus­csov miniszterelnököt6”. A djakartai szovjet nagykö­vetség több száz levelet kapott a háromezer sziget országának különböző részeiből. Baranaja, a djakartai egyetem hallgatója például Hruscsovhoz címezi levelét és különösen azért üd­vözli a szovjet vendéget, mert benne látja a leszerelés és a béke legnagyobb harcosát. (MTI) igyekezett eltitkolni ézt a ter­vezetet — állapítja még Sulz­berger. egyesíteni kell, és tartósan hözZá kell láncolni az Egye­sült Államokhoz és Kanadá­hoz, Strauss a nyugat-európai összefogást úgy képzéli él, hogy „összpontosítani kell minden erőt és így Optimális hatást kell elérni". „Az európai”, ily módon a nyugatnémet politika megkí­vánja, hogy katonailag „bizto­sítsák” az északi és a dóU ál­lamokat, a Földközi-tenger medencéjét és a Közel-Keletet. E feladat a NATO-fa vár, a megoldásban pedig „nagy sze­repet” kell juttatni a nyugat­német haderőknek — szögezte le a bonni hadügyminiszter. Japán újrafelfegyverzésénék terveit. Mint a Tokió Símbun című lap washingtoni tudósítója rá­mutat, áz amerikai katonai hatóságok el akarják érni, en­gedje meg a japán kormány, hogy Japánban különleges tá­maszpontot létesítsenek egy távirányítású rakétakilövő-be- rendezésekkel ellátott atom­tengeralattjáró részére. Azt akarják, hogy a jövő évtől leg­alább egy ilyen tengeralattjáró állomásozzék a távolékeleti vi­zeken. Japán sajtóközlemények sze­rint magasrangú japán tisztek tartózkodnak az Egyesült Ál­lamokban, hogy tanulmányoz­zák a rakétafegyvereket. (MTI) Időjárásjelentés Várható Időjárás szombat estig: Néhányórás napsütés. Helyenként meg kisebb esők, a hegyekben ki­sebb havazás. Reggeli párásodási Mérsékelt északkeletl-keleti szél: Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet szombaton: plusz 4— plusz 7 fok között, várható legala­csonyabb éjszakai hőmérsékk : északon 0—mínusz 3, délen 0— plusz 3 fok között. Távolabbi kilátások: Vasárnap erősebb hajnali fagyok. (MTI) Indonéz sajióhangok Hruscsov látogatásáról Sírttuft» megmagyarázza bizonyítványát Rz Egyesült Államokkal megkötött katonai szövetség Japán atomfelfegyverzéséhez vezet XXXXI. Judit elérzékenyült, amikor a virágot át­adtam. Átölelte a csokrot, beletemette az arcát, s ragyogó szemei átparázslottak a virág szir­main, levelein. — Még hoztam neked valamit... — mon­dottam és letettem a megterített asztalkára az üveg soproni kékfrankost. — Ma innod kell... — szóltam kedves­kedve. — Ketten, jó? Koccintunk a boldogsá­gunkra? — Igen — feleltem. Judit kezemnél fogva leültetett. Az üveget vacsora után bontottuk fel. Én csak kortyolgattam az italt, de Judit egymás után itta ki poharát. Bekapcsoltuk a rádiót és táncoltunk ... — Ma vagyok huszonhat éves... — sut­togta és szeme megtelt könnyel. — Évek óta egyedül élek... az utolsó három születésna­pomat is egyedül ünnepeltem. Mindén alka­lommal át bőgtem az éjszakát... — Hiszen most is sírsz... — Igen, de most más. Most... most... azért, mert itt vagy mellettem. Örülök ne­ked. De látod, már nem is sírok ... Erőltetetten nevetett, aztán szemét meg­térülte és iámét táncoltunk. — Judit. Rámemelte tekintetét és teljesen hozzám­simult. — Én mindent megteszek neked. Egyetlen célom az életben, hogy boldoggá tegyelek ... De valamit kérnem kell tőled... — Tudsz-e olyant kérni, amit ne teljesí­tenék? — ... Gyere velem ... Hagyjunk itt min­dent. Mi vár itt rád? Csak a sivárság, a ro­bot, az örökös gondok... És nekem sem mindegy, hogy örökké félelemben éljek-e, vagy nyugodt légkörben ... Judit abbahagyta a táncot. Leült a rekamiéra, arca szomorú volt. — Nem tehetem meg, Miklós. Ez az egy, amit nem szabad megtennem... Tölts a poharamba... — ... Gondoltam — folytatta —, hogy ma erről nem esik szó közöttünk, és ... — Igazán nem akartam elrontani a jóked­vedet, bocsáss meg... — Mindegy, nem rontottad el, de most mór, ha szóbahoztad... én is mondok vala­mit. Én sokat gondolkoztam arról, hogy mi­ként tudnálak kiszabadítani nyugati bará­taid hálójából. És rájöttem. Én magam me­gyek el a rendőrségre... — Judit, megőrültél?! — kiáltottam fel. — Engedd, hogy elmondjam... — s kézé­vel elhárító mozdulatot tett. — Én elmondok mlftdent... Azt, hogy nagyon szeretjük egy­mást és én most, te helyetted jöttem el je­lentkezni. Megkérem őket, hogy ne bántsa­nak téged... hiszen mindegy, hogy te jöttél el, vagy én? Nem igaz? Nem tehetik tönkre a boldogságunkat, nem hiszem, hogy ezt akar­nák! És tulajdonképpen nem is csináltál semmit. Semmi olyant, ami kárunkra lenne. Megbocsátanak, meglátod ... — Naív vagy, Judit... — feleltem. — Meglátod, azt mondják majd, hogy küldjétek be, kihallgatnak, elmondasz szépen mindent, őszintén és hazaengednek... És akkor soha-soha többé nem kell félnünk semmitől... Semmitől? Judit nem tudta, hogy Carry és Lucy rettenetes bosszút áll rajtam. Egy­szerűen nem tudta megérteni, hogy ebből a hálóból lehetetlen megszabadulni. De nem is akarok. Mi keresni valóm van nekem ebben az országban? Judit közben felugrott, ivott, utána engem lenyomott a rekamiéra és így szólt: — Most ne mozdulj, csak nézzél erigém. Nézd, milyen szép leszek...! Énekelgetve, tánclépésekkel ért oda a szekrényhez. Az ital megtette hatását. Judit egyszerűen becsípett. Arca kipirult, szemei furcsán csillogtak. Kitárta a szekrényajtót, a fogasokról kiszórta a ruháit... Levetkőzött, aztán magára vette azt a nyári selyemruhá­ját, amelyben először megláttam. Egyet per­dült előttem: — Ugye, szép ... ? 1 — és felkacagott. Szinte letépte magáról és már nyúlt a másik után. Megint öltözködött, közben éne­kelt, táncolt, ivott.., néha hozzám futott* megcsókolt és mégint folytatta ezt a furcsa divatbemutatót... Judit megteszi, amit ígért. Tudom, min­den bizonnyal megteszi... Lucynak csodála­tos hatodik érzéke volt. Nekem megjósolta előre, hogy Judit még kitöri a nyakamat, ha él nem némítom. Irtóztam attól a gondolattól, hogy éveket, talán egy teljes évtizedet kell lehúznom valamelyik börtönben. S akkor minden megszűnt a számomra. Sem Lucy, sem pénz, sem Judit, semmi az ég világon! Egy megöregedett, idegileg ronccsá változott ember lesz belőlem. Most kell döntenem, az utolsó óra előtt öt perccel. Talán már holnap is késő lenne ... Judit már a hatodik ruhát vette magára. Ismét a szekrény felé fordult. Levetette blúzát, szoknyáját... Én a zsebemből kivet­tem a kis üveget, amelyben a fehér por volt. Remegett a kezem, amikor tecsavartam a tetejét... — Boldogok leszünk ... ? ! — szólt hátra Judit és a választ meg sem várva, énekelt tovább. Most egy habfehér kisestélyit öltött magára... ... A porból egy csipetnyit beleszórtam a borába... Megállt előttém. Két ujja közé csípte a ruha alját, kissé széthúzta és komikus mo­sollyal pukedüzett. — Most fölkérhetem, uram, táncolni... ? ! Hölgyválasz, uraim...!!! — majd fölkapta a poharat, egy hajtásra kiitta a tartalmát. Aztán kezemnél fogva felrántott a reka- miéról... — Táncoljunk... táncoljunk... Szoríts ma­gadhoz ...! Átkaroltam, szédült keringőzésbe kezdett, de mintha szorítása egyre gyengült volna ... — Meleg van ... Miklóskám ... olyan fór- róság borította el a szívemet... — mondotta elhaló hangon. Megtántorodott... elkaptam .., még próbált néhány tánclépést tenni, de összecsuklott... Szépen, lassan... lecsúszott előttem a földre... kezét széttárta, mintha kapasz­kodni akarna még Valamibe... aztán le­hanyatlott ... fehér habíuhájában elnyúlt a parketten, mint a hattyú ... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom