Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-25 / 47. szám

19Ö0. február 83., csütörtök NÉPÚJSÁG s Tiaxanána, 1960 február Epilog helyett A tiszanánai látogatás véget ért. Az utolsó nap reggelén a szerkesztőség enyhén megviselt, fűzöld Pobe- dája a tőle telhető legelegánsabb ívben kanyarodott a tanácsháza elé. Hazaszállítottuk a kölcsönnyerget és még egyszer utoljára megveregettem a Büszke tomporát... Egyszóval, búcsúzkodtam. Egy héttel előtte, amikor a köz­ségbe érkeztem, s először láttam a határtalan tiszanánai sarat, igazám nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz búcsút venni a községtől és Tiszanána lakóitól... kara, s működik rövidesen a színjátszó csoportjuk is. A mű­velődési ház színjátszói bemu­tatóra készülnek: a Majd a papa kerül színre... Igaz is, még valamiről szól­ni kell ... Tiszanánáról hazafelé, a Tarnaszentmiklósi GépállCr másra mentünk. A főagronó- mustól: Lőrincz Bélától tuda­koltam, milyen gépimunkát igényelnek a tiszanánai ter­melőszövetkezetek, s mit nem... íme, a válasz! — Ma már minden munkát igényelnek. Csak sajnos, mi nem tudjuk telies egészében kielégíteni a kívánságokat. Például kétezer hold aratá­sát kérték, s ebből csupán ezerkétszáz holdon végezhet­jük el... — Miért? — Mert 'kevés az aratógép és hiány van a kombájnokban is. A gépkapacitásunkat húsz százalékkal túlteljesítettük. És mégis. — Kapnak erőgépet? — Azt igen. Huszonnégy traktort. És három eszközhor­dót is. Ezek munkáját már beterveztük. így tudunk el­vérezni a tiszanánai határban 32 ezer hold területen külön­böző fajta munkálatokat De több kellene... így bizony nehéz. De évről óvna bővül a gépállomás gép­parkja. s vásárolnak gépeket a termelőszövetkezetek is. Csak idő kérdése az egész. Persze, reméljük: nem hosszú időé... Ez még az utolsó előtti nap történt. Valami vidéki tele­fonra vártam a tanácselnök szobájában, amikor bekopo­gott egy javakor beli férfi. Már rég túllépte a hatvanadik évét. ám az idő múlása csak lábát gyengítette és szemét, szelleme fiatal maradt. Kedé­lyesen, jóízzel beszélt... Valahogy ilyenformán kezdte: — Aztán, mondja csak, maga igazán újságíró? Mit felelhettem erre? Végre rátért a tárgyra; — Segítsen nekünk! — Miben? — Érkezett hozzánk egy fia­tal orvos. Feleségestül jött és leülepedne, de a felsőbbsége még nem helyezte végleg hoz­zánk. Pedig mi őt akarjuk, mert megszerettük. Ügy néz­zük, gyökeret eresztene ná­lunk. Mint a régi kedves dok­torunk, a Nánai Iván, aki negyven évig élt velünk... Varga Ivánnak hívják a fia­tal orvost, doktor Varga Iván­nak ... De ennyi jogunk csak lehet nekünk, hogy olyan or­vost kapjunk, amilyet mi aka­runk? Elvégre is nem a fel- sőbhséget, de minket kell gyó- gyótani... Nahát... De írja meg azt is, hogy a tiszana- naiaknak nem kell más orvos, csak ő. Megírja? Megírtam. Sőt, telefonálok a megyei tanács egészségügyi osztályára is, mert az ottaniak hátha nem olvassák az új­ságot. Megteszem, Jenei bácsi, meg én. feltétlenül... És megírom azt is, hogy TU szanánán gyakran nincs ke­nyér. Az utolsó nap reggelen is szóltak, hogy nem kapni kenyeret. Telefonáltam a szö­vetkezet ügyvezetőjének. Ko­hóiak Istvánnak, s elmondtam a panaszt. Ezt a választ kap­tam: — Már van. a boltban. A tanácselnökkel sétáltunk át a boltba. Még nem kap­tak. Ismét telefon: — Csak tíz után szállít a sütőüzem ... A sütőüzemben ezt mond­ták: — Kevés kenyér sült. majd tizenegy felé lesz. Egy egész hetet töltöttem Tiszanánán, ahhoz éppen eleget, hogy megszeressem lakóit és megtanuljam tisztelni őket becsületességük miatt és szorgalmukért, ám nagyon keveset ahhoz, hogy ismerjem minden gondjukat, s mindazt, ami örömet okoz nékik. Ám ahhoz éppen elegendő volt ez rz egy hét, hogy jó néhány villanásszerű kép belémrögződjék, olyanok, amelyekkel lépten-nyomon találkozik az ember, ha Tisza- nánát járja. Kiragadott, de jellemző adatokat és epizódo­kat igyekeztem közrebocsátani, hisz ez a riportsorozat távolról sem azért íródott, hogy bemutassunk egyet me­gyénk sok községe közül, vagy legalábbis, nem csupán azért. Tanácsot akartunk adni megyénk fiatal termelőszövetke­zeti községeinek, a tsz-eknek, hogy miként induljanak mind kevesebb zökkenővel az új és nagyszerű, de koránt­sem minden tekintetben könnyű, a réginél azonban fel­tétlenül jobb, megbízhatóbb útra... Az útra, amely a fel- emelkedéshez, a még emberibb élethez vezet. Tiszanánai tapasztalatok íródtak meg, szó esett a hibákról is a szép és jő mellett, hisz ebben a községben is meg-megdöGcen a szekér. Ezt kár is lett volna tagadni. Ám szokás mondani: a hibából is tanul az ember. Mi legyünk okosak; tanuljunk a más hibájából... SZÁNTÓ ISTVÁN Jól sikerült a főzőtanfolyam Petőfi bányán Közel húszán vettek részt a 15 hétig tartó főzőtanfolya­mon a petőfibányai bányász­asszonyok. A tanfolyam vezetője, Csa- jányi Simonná, 60 féle étel készítését tanította meg. Ezek között különböző előételeket, sülteket és tésztákat tanultak meg elkészíteni a tanfolyam részvevői. A kultúrház a főző­tanfolyam részére jól felsze­relt konyhát rendezett be, ahol a villanytűzhelyen percek alatt elkészült egy-egy fogás. A tanfolyamot „vizsgavacso­rával*’ zárták. Több mint 40 meghívott kétféle előétel, há­romféle sült és ötfajta sült­tészta elfogyasztása után „je­lesre” minősítette a tanfolyam részvevőit. Cikkünk nyomán s Megvalósult kérés Január 10-i számunkban megírtuk, hogy nagyon szépek és tiszták az egri Finomszerel- vénygyár munkatermei. Elfo­gultság nélkül megállapítot­tuk, hogy megyeszerte nem ta­lálni párját. Mégis, mikor mű­szak végén kiállt valaki az üzem kapujába, azt látta, hogy nagyon is kétes tisztaságú em­berek áramlanak ki onnan. A dolgok egyszerű magyarázata az volt: már hosszabb idő óta nem volt víz a magasabban fekvő üzemekben és a mun­kások kénytelenek voltak ola­josán, piszkosan hazautazni, a sokszor 20—30 kilométerre le­vő otthonukba. A napokban levelet kaptunk az üzem egyik dolgozójától, amelyben örömmel újságolta, hogy megoldották a régóta hú­zódó problémát. A vállalat ve­Már hatvan traktor megérkezett típusú kerti Köztudomású, hogy me­gyénk gépállomásainak gép­parkja az 1960-as esztendő so­rán komoly mértékben meg­növekedik. Ez évben minden gépállo­más több új erőgépet kap. Már eddig hatvan erőgép érkezett megyénkbe, ezek ro­mán gyártmányú UTOS 45- típusú univerzál gépek. Ezen­kívül 28 RS 09 traktor érkezett. Az új gépeket még nem he­lyezték ki a munkák színhe­lyére, mert jelenleg a bejára­tásukat végzik a gépállomások dolgozói. A jövőben újabb gé­pek érkezésére számítanak. zetőségének utasítására a TMK emberei a hideg idő ellenére is nekifogtak egy új kút fúrá­sának. A kútfúrás sikerült, a vízhiány problémáját jelenti>s mértékben megoldották. Az üzem dolgozói így naponta megmosakodhatnak, tisztán indulhatnak haza. A vízhiány kérdése még nincs teljesen megoldva, a lakótelepen —■ ha szükség van rá — vannak kor­látozások a vízellátásban, de rövid időn belül ez a problé­ma is megszűnik. Levélírónk azt is megírta* hogy a vízellátásban megja­vult a helyzet, de sokan fele­lőtlenül elpazarolják a vizet a munkahelyükön, a fürdőkben a vízcsapokat használat után nem zárják el. s így többször nehézséget jelent a többi üze­mek vízellátásában. Reméljük, hamarosan olyan híreket hallunk, hogy a Ber- vában megváltozott a helyzet; A dolgozók gondoljanak arra* hogy még mindig kevés üze­mükben a víz és ha felelőtle­nül pazarolják, másutt talán már nem jut annyi sem a für­dőkbe. hogy munkatársaik megmosakodhassanak. P. E. Nagy mennyiségű növényvédőszer érkezett megyénkbe Kegyetlenség Egy amerikai férj, valahány­szor a felesége egy fél kilót hízott, egy rendkívüli karcsú nő fényképét akasztotta fel a falra. Amikor már két és fél­tucat ’ karcsú asszony és leány képe tekintett le gúnyosan és szemrehányóan a meghízott feleségre, az nem bírta tovább és beadta a válópert: a bíró­ság helyt adott az asszony ke­resetének. Közeledik a tavasz, a nagy növényápolási munkák kezde­te. A Növényvédőszer Értéke­sítő Vállalat megyei kirendelt­sége jól felkészült a nagy me­zőgazdasági munkák idősza­kára. Már most elegendő per­metezőszer áll a termelők rendelkezésére. A szőlőművelésnél nélkülöz­hetetlen permetezőanyagból, a rézgálicból mintegy 50 vagon érkezett és kötözőanyag is nagy mennyiségben kapható, mert eddig hét vagon rafiát szállítottak megyénkbe. A vál­lalat további szállítmányok érkezését várja ezenkívül. Már most beszerezhetők új gyümölcsfa-ápolószerek is. Ilyen többek között a Pernit nevű DDT tartalmú permete­zőanyag, amely különösen az almamoíy irtására nagyszerű­en alkalmas. Ugyancsak új szer a Dikonirt, amely a gabo­nafélékben előforduló két­szikű gyomok irtására alkal­mas. Füzesabonyban végre sikerült Néhány sikertelen erőfeszí­tés után, amely aira irányult, hogy közös szórakozásra hozza össze a pedagógusokat, a szer­vezők feladták a küzdelmet. Miért, miért nem, sok esetben olyan látszata van a dolognak, mintha a pedagógusok jobban éreznék magukat más foglal­kozású emberek társaságában. Ezt az általánosítást dönti most meg a füzesabonyi járási pedagógus szakszervezet peda­gógus farsangja. Az állomás éttermében már este V2 6 felé be-benéztek a vidékről érkezett nevelők Nyolc órakor sokan, kilenc felé már rengeteg ember hul­lámzott a teremben. Az étte­rem dolgozói minden dicsére­tet megérdemelnek azért a jó felkészültségért, kitűnő, udva­rias kiszolgálásért, amelynek nyomán a pedagógusok kitű­nően érezték magukat. Este nyolc után felhangzott a zene és kevés megszakítással reg­gel 5 óra utánig muzsikáltak Köröskényi Lajos, Nagy László, Bársony Ferenc káli tanárok és Mitterhuber Rudolf íeldebrői igazgató, akik önként lemondtak a szórakozásról, hogy kellemessé, hangulatossá tegyék a járás nagy területé­ről összejött nevelők farsangi bálját. És most még meg kell mondani azt, hogy ez nem el­sősorban szervezési kérdés volt, hanem annak a nagy egyéni és kollektív átalakulás­nak az eredménye, amely a közös munkában, a közös nagy feladatok elvégzése közben hozta közelebb egymáshoz a pedagógusokat. A járás pedagógusai ezen a bálon még jobban megismer­ték egymást, megismerték a járási tanács vezetőit, akik utolsó percig kitartottak, s lát­hatóan örömmel vették tudo­másul a járás nevelői feltét­lenül hasznos, közös szórako­zásának eredményességét. Megszabadulni a kisipari módszerektől — ez egyik dSnlö feladata az ÉM Heves megyei Épitüipari Vállalatnak A magyar építőipar tizen­háromezer új lakást ad át az idén és újabb tizennégyezer építéséhez kezd hozzá. Az ÉM Heves megyei Építőipari Vál­lalat ez évi munkája nyomán 121 új lakásba költöznek be a. lakók és 92 további lakásépí­tés indul meg. Hosszú lenne felsorolni, hogy a lakásépítke­zéseken felül egyedül az ÉM Heves megyei Építőipari Vál­lalatnak mennyi iskolát, üzemi épületet és tsz-istállót kell az idén felépítenie, de a fejlődés ütemét jól érzékeltetik a kö­vetkező adatok: 1957-ben 30, 1958-ban 55, 1959-ben 92 mil­lió forint értéket termelt ez az egy építőipari vállalat és az idei terve 187 millió forint. Pénz — vagy ahogy hivata­losan mondják: a beruházási hitel — rendelkezésre áll, az anyag is meglesz, de a legfon­tosabb kérdés: bírja-e építő­iparunk ezt a tempót? Biztosí­tották-e a legfontosabb műsza­ki feltételeket, idejében felké­szül-e az ÉM Heves megyei Építőipari Vállalat az idei nagy feladatokra? A kezdet nem éppen biztató A szokatlanul hideg tél mi­att januárban másfélmillió tervlemaradás állt elő. Az asz­talos, lakatos, bádogos, és a többi részlég ném fejlődött olyan gyorsan az utóbbi évek- teen, mint ahogy a követelmé­nyek nőttek és mai napig sem tudtak szabadulni ezek a rész­legek a kisipari jellegtől. Az asztalosok és a lakatosok ar­ról panaszkodnak, hogy alap­vető megmunkálógépek is hiá­nyoznak, nincs pr&gép, ezért sajtolt ajtókat és egyéb nyílás­záró berendezéseket nem tud­nak gyártani, pedig az építte­tők és a tervezők gyakran ezt igényelnek. Általában elmara­dott az egész vállalat gépesí­tése. Az egy főré eső lóerő­érték 0,50, a minisztériumi át­lag pedig 1,25, de van olyan építőipari Vállalat, ahol eléri a hármat. És még rosszabb a helyzet, ha tüzetesebben meg­vizsgáljuk a jelenlegi gépállo­mányt. A meglevő gépek jó ré­sze elhasználódott, elavult. Az Építésügyi Minisztérium ugyan megígérte, hogy ebben az év­ben betonkeverőket, szállító- szalagokat és egyéb import­gépeket ad Gyöngyösre, de a gépekre máris nagy szükség lenne. A gyöngyösi magasépítőnek 187 millió forint értéket kell beépítenie az idén, de egy hosszú kimutatásból könnyen kiolvasható az is, hogy 54 mil­lió forint értékű építkezésnek nincs még tervdokumentációja, tehát hiányoznak a rajzok és a költségvetések, enélkül pedig nem szabad az építkezést meg­kezdeni. De ugyan hogyan is kezdenék, mikor csak annyit tudnak, hogy Egerben építen­dő például egy nyolcvan ágyas terápiás kórház, körülbelül nyolcmillió értékbén, vagy egy anya- és csecsemőotthon, közel hárommillió forintért. Ennyi adattal nem sokra megy a ki­vitelező vállalat, a legalapve­tőbb szervezési és előkészületi munkákat sem tudja elindí­tani. Miből adódik ez a sok visszásság? A tervdokumentációkat kü­lönböző tervező irodák készí­tik, ami helyes is, mert nekik van erre megfelelő műszaki gárdájuk. De az már sehogyan sem helyeselhető, hogy az egyik építtető hamarabb ki tudja ügyeskedni a tervrajzokat és a költségvetéseket, a másiknak a banknál, a harmadiknak meg a kivitelező vállalatnál van jobb összeköttetése, így aztán az egyik építkezésre tervdokumentáció van, de nincs kivitelező, a másiknál meg kivitelező lenne, de a ter­vek hiányoznak. A vállalat je­lentette az Építésügyi Minisz­tériumnak, hogy melyik léte­sítménynek nincsenek tervei, melyik iroda készíti azokat, mikorra kell kezdeni és befe­jezni a szóban forgó építkezé­seket. A kellő összhang meg­teremtése nem a kivitelező vállalat feladata — azt képte­len is lenne megoldani —, de a felettes szervek sürgősen in­tézkedjenek, mert ezek a hu­zavonák a kivitelezőnél lénye­ges időveszteséget, népgazda­ságunknak pedig tetemes ká­rokat okoznak. Ismeretes, hogy az építkezé­sek átfutási ideje — a kezdés­től a befejezésig eltelt idő — nálunk hosszabb, mint ami­lyenre gondos előkészítés és helyes munkaszervezés mellett szükség lenne és a hosszúra nyújtott időtartamban megdrágítja az építkezéseket. sőt veszélyezteti lakásépítési és egyéb beruházási programun­kat. A gyöngyösi Építőipari Vállalat vezetői jól tudják, hogy az átmeneti anyag- és munkaerő-hiány keletkezne abból, ha túlságosan széthúz­nák a munkaterületet, és en­nek következtében megnövel­nék a tárolt anyagok mennyi­ségét, ezzel szemben egyes építkezéseken anyag vagy munkaerő hiányában leállná- nak, a kevés gép is kihaszná­latlanul heverne, vagy vándo­rolna az építkezések között. A gyöngyösi vállalat helyes érzékkel és az elmúlt évek ta­pasztalatai szerint az idén is súlypontokat fog képezni, va­gyis nem száz—százötven épít­kezést folytat egyszerre, nem húzza szét a munkaterületet, hanem alapos előkészítés és jó szervezés után összpontosítja erőit és a lehető leghamarabb befejezi a megkezdett építke­zést. Az ÉM Heves megyei Építő­ipari Vállalatot hirtelen nőtt ifjúhoz hasonlíthatnánk, aki egyszerre kinőtte ruháját, csak úgy duzzad a tettvágytól és ereje tudatában bátran neki­vág a feladatoknak. Probléma és nehézség akad bőven, sok minden kiforratlan még ben­ne, nagyobb segítségre szorul­nak. De eddig sem kényeztet­ték el és a jövőben is megáll a maga lábán. Jó szervezés, az építkezések gondos előkészítése és a mun­kások szorgos hada biztosíté­kot nyújt arra, hogy a vállalat kötelezettségeit az idén is tel­jesíteni fogja. FAZEKAS LÁSZLÓ Az IPARCIKK KISKER V. hírei s Már csak három napig tart a téli áruk szezonvégi kiárusd- tása. Felhívjuk vásárlóink figyel­mét, hogy a leszállított árak csak a kiárusítás ideje alatt érvényesei! Kijelölt szaküzleteinlk Eger­ben, Gyöngyösön és Hatvan­ban február 27-ig árusítják még 20—30—40 százalékos en- • gedménnyel a kijelölt cikke- ; két. Újdonságok érkeztek az egri MŰANYAGBÓLT-ba. Az újabb árucikkek közül a mos­dótálat, a vizes- és tejeskan­nákat, szemétvödröt stb. vár­ták már nagyon a vásárlók. Korszerűen átalakítják az egri NŐI RUHABOLT-ot. A Jókai utca sarkán levő áruda önkiválasztó eladási formával; új köntösben, előreláthatóan a jövő hét elején nyílik meg. Önkiszolgáló kézimunka- és rövidárubolt. Modern üzlet létesül az egri Kézimunkabolt helyén. A megnagyobbított, önkiszolgáló árudában egy he- <lyen minden kézimunka és rö- ívidáru cikket beszerezhetnek I majd a vásárlók. Nyitása szin- stén a jövő hét elején lesz. (x) — Miért sült kevés? — Mert a boltok keveset rendelnek. És rendszertelen a mennyiség is. Egyik nap öt mázsa, a másik nap csak tíz kiló... — Ki a hibás? — A kereskedelem ... A szövetkezet Viszont a sü­tőüzemet hibáztatja. Hát én nem tudok igazságot tenni. És nem is feladatom. Csupán azzal az eggyel vagyok tisztá­ban, hogy kenyérnek kell len­nie, de nem a Tiszanánán szo­kásos, palacsintászerűen szét­lapított kenyérnek, hanem ele­gendőnek és szépnek, ízletes­nek ... És tudom azt is, hogy a jó tiszanánaiak is letakaríthat­nák járdájukról a sarat. Még csak korábban sem kellene felkelniök hozzá... Már az a szóbeszéd járja, hogy nyáron ismerős lesz a por, ugyanis még az elmúlt évben találkoz­tak ugyanazokkal a porsze­mekkel. amiket majd idén tö­rölnek le cipőjükről... Hamarosan vidámabb lesz a község lakóinak hangulata. Mint hírlik, megalakult a Pe­tőfi Tsz fiataljainak tánczene-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom