Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-24 / 46. szám

2 NÉPÚJSÁG I960, fébruár 24.. széflifc Február 24: SZÖKŐNAP így áll a naptárakban eb­ben az évben, mert hát ugye szökőévben kell egy nap, ame­lyik „szökik’*, amelyikkel hosszabb az esztendő. Másként nem tudták megoldani a Ger- gely-naptár összeállítói. De akikor, amikor ezt a beosztást kitalálták — egészen biztosan —, nem gondoltak az ebből származó bonyodalmakra. Vannak, akik féltve őrzik a szökőévek kedves emlékeit, s mindig izgalommal várják — nem is annyira a 24-i szökő­nap, mint február 29. elérke- zését. Éppen ezért talán ko­rainak tűnik már most szólni róluk. de végeredményben mindennek a mai nap, a szö­kő” 24-e az oka. Ez alkalommal azok után kutattunk, akik íebruár 29-én születtek. Vannak szép számmal. Az egri Anyakönyvi Hivatalban feltárultak a vén anyaköny­vek és róluk beszéltek. A fiatalokról, akik közül a most négy esztendős korosztályt a kis Drávucz Károly képviseli a megyeszékhelyen, s aki — hiába született 1956-ban — mégis most ünnepli hivatalo­san első születésnapját. Fiatal­embereknél, férfiaknál ez ugyan nem sokat számít, an­nál nagyobb jelentőségű vi­szont a nőknél. A példa: Nagy Józsefné, aki egy zöld csíkos borítású nagy könyvben leánykori ne­vén úgy szerepel, hogy Kalo Magdolna, született 1936/ feb­ruár 29-én Mezőtár kány ban. Most így beszél: — Nem minden nő tagadja le éveit, s azt hiszem, én is ezek közé tartozom majd —, de mindjárt gyorsan hozzá is teszi: — bár lehet, hogy ké­sőbb sor kerülhet erre is. Ez a vélemény alapjában véve nagyon is érthető, hiszen Nagy Józsefnének nincs is szüksége különösebb tagadás­ra. szerencsés helyzete miatt. Ha például valahol megkér­deznék hány esztendős, nem kell bemondania évei számát, nyugodtan válaszolhatja: 1960. február 29 után: most ünne­peltem hatodik születésnapo­mat. No, de félre a tréfával — bár ezzel a fiatalasszony maga is szívesen el tréfálkozik —, mert Nagy Józsefné szökőév­ben születésének van egy ko­molyabb része is. Ez pedig ar­ról győz meg mindenkit, hogy úgy látszik, azok, akik február 29-én születtek szerencsés em­berek. Nagy Józsefnével való beszélgetésünk legalább is er­ről tanúskodik. 1958-ban ment férjhez, egy — idézzük szavait — „nagyon rendes férfihez*’. Mindenük mégvan. A fiatalasszonyt nagy­szülei házasságkötésük után nem sokkal azzal lelték meg, hogy egy külön kis házacská­ban saját otthont biztosítottak számukra, a férj pedig szor­galmas munkájával valóságos kis paradicsomot teremtett asz- szonykájának itt. A következő lépés már természetes: Ka'.ó Magdolna három hónappal ez­előtt egy aranyos kislánnyal lepte meg férjét. S ezután már ismét a férjen a sor, mégpedig a születés- napi meglepetés kiokoskodása tekintetében. Ő rosszabb hely­zetben van mint mi, nem kér­dezheti meg feleségét, mi len­ne számára a legkedvesebb ajándék, de mi megtettük, s íme a válasz: — Nem tudom mit kapok a férjemtől, de legnagyobb örömmel egy négytalálatos lottószelvényt vennék, s kö­szönnék meg Józsinak... Amilyen szerencsés volt ed­dig Káló Magdolna, hatodik születésnapjára még ez is si­kerül ... De lapozzunk tovább az anyakönyvben. 1920-nál tar­tunk. s itt két név is található február 29-i születési dátum­mal. Az egyik Pagonyi Mária — ma Bacsó József felesége, s szülővárosában, Egerben él —, s a másik Sós Terézia. Aztán 1904-re fordul a nagykönyv Hangverseny Valóban művészi élményben volt része annak a mintegy 150 főnyi közönségnek, akik szombaton este végighallgat­ták a gyöngyösi énekkart és a petőfibányai művelődési ház bányászzeneikaránaik közös hangversenyét. Mind a fúvószenekar, mind pedig az énekkar mély átélés­sel. kitűnő hangzással tolmá­csolta a műveket, melyek a jól összeválogatott, gazdag műsor során előadásra kerül­tek. A műsor lehetővé tette, hogy a közönség újabb zenei isme­retekkel is gyarapodjon, zenei műveltségét emelje. Dicséret illeti ezért az énekkar veze­tőjét, Szabó Tivadart és a ze­nekar karnagyát. Marosvölgyi Henriket. De az. elismerésből lapja, majd megint ugrunk négy évet: 1900-ra. S itt nagy a meglepetés: pontosan a XX. század első évében nem szüle­tett senki Egerben, vagy Eger környékén február 29-én. Vég­eredményben azonban nem olyan nagy a baj, mert igaz, hogy 52 évvel később, de erre a hiányra ráduplázott Erdélyi Ferenc, Petőfibánya személy­zetisének két kis csemetéje: Éva és Gyula, az Ikrek. akik azzal tették még emléke­zetesebbé szüleik számára meg­érkezésüket, hogy épp egy szö­kőév februárjának utolsó nap­ján születtek. Büszke is mind­kettőjükre az édesanya, édes­apa. Erdélyi Ferenc legkedve­sebb témája például — ha munka közben akad néhány percnyi beszélgetésre idő —, a két, ma már iskolába járó ap­róság. — Már megint csak dicsére­tet hallottam az iskolában Évire is, Gyulára is — mon­dogatja elég sűrűn, s ilyenkor még azt sem bánja, hogy lesz-e hivatalosan születésnapjuk, vagy nem —, mert ajándék az mindenképpen jár nekik. ... 1960. február 24.: szökő­nap. Így áll a naptárakban ebben az évben, s lehet, hogy ennek ellenére mégis sokan február 29. helyett majd már­cius 1-et írnak most is. Azok azonban, akikről most röviden megemlékeztünk, biztosan nem hibázzák el ritkán — négy évenként — előforduló szüle­tésnapjuk dátumát... Weidinger László Petőfibányán jusson a kultúrház vezetősé­gének is: az így megszerkesz­tett műsor csakúgy dicséretet érdemel. Mindkét együttes megkapta már a Szocialista kultúráért ki tüntetést. Végezetül még csak annyit: az érdeklődés na­gyobb is lehetett volna. G. Molnár Ferenc Idő járás,jelentés Várható időjárás szerda estig: Felhőátvonulások. megerősödő északnyugati-északi széllel, több helyen esővel, futó hózáporral. A hőmérséklet csökken. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet szerdán: plusz 2—plusz 6 fok, várható legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet: északnyugaton mínusz 1—plusz 2, máshol plusz 2— plusz 6 fok között. (MTI) marsall cikke a Pravdában Malinovszkij MOSZKVA (TASZSZ): Ro- gyion Malinovszkij marsall, szovjet honvédelmi miniszter, a Pravda keddi számában meg­emlékezik a szovjet hadsereg napjáról. Megállapítja, hogy a szovjet fegyveres erők kezdet­től fogva híven szolgálják a nép érdekeit, védelmezik füg­getlenségét és biztonságát. A fegyveres erők létszámá­nak újabb csökkentéséről szól­va, a marsall megállapítja, hogy ez logikusan következik a hajthatatlan szovjet béke- politikából, amelynek soha sem volt, s ma sincs agresszív cél­ja. Malinovszkij válaszol azok­ra a nyugati állításokra, ame­lyek szerint a szovjet kormány intézkedése nem hadseregcsök­kentést, hanem agresszív át­szervezést jelent. Nagy bölcsesség nélkül is megérthető, hogy egy támadni készülő ország nem csökkent- heti fegyveres erőinek, főként szárazföldi csapatainak, légi- erejének és flottájának létszá­mát, amely fegyvernemek nél­kül minden offenzíva elkép­zelhetetlen — írja. Az ilyen állítások még ért­hetők, ha a hadtudományok­ban analfabéta, de annál dü­hödtebb rágalmazóktól szár­maznak. Viszont ha a hadtudo­mányokban járatós, vagy ma­gas katonai állású emberek állítanak ilyesmit, akkor vilá­gos, hogy céljuk a szovjet bé- kepptitika rosszindulatú elfer­dítése. Malinovszkij megemlí­ti, hogy ebbe a kategóriába tartozik Gates amerikai had­ügyminiszter legutóbbi be­széde is. Gates-nek válaszolva. Mali- novszkij kijelenti: a Szovjet­Sulzberger, a Ne in York Times tudósítója jelenti: a bonni kor­mány titkos tárgyalásokat folytatott a Franco-kormány- nyal, hogy Spanyolországban képezhessenek ki és taníthas­sanak meg a rakétafegyverek használatára nyugatnémet pi­lótákat. Mint Sulzberger írja, a bon­ni kormány NATO szövetsé­gesei közül mindössze hármat, az Egyesült Államokat, Ang­unió őszintén és következete­sen arra törekszik, hogy örök­ké kiiktassa a háborút az álla­mok egymás közötti kapcsola­tából. S ha mégis folytatja fegyveres erőinek megszilár­dítását a korszerű technika se­gítségével, ennek egyetlen oka az ország biztonságának védelme, mert világszerte van­nak imperialista erők, ame­lyek nyíltan követelik a Szov­jetunió és a többi szocialista ország megtámadását. (MTI) Hát és Franciaországot tájé­koztatták e tervekről. A tudósító a továbbiakban rámutat, hogy a NATO égyes tagjai, így Norvégia és Dánia határozottan tiltakoznak azel- len, hogy Spanyolországot fel­vegyék az Észak-atlanti Szö­vetségbe. Viszont Nyugat- Németország képviselőinek ál­lítása szerint NATÓ-tagsága nem akadályozhatja meg a bonni kormányt abban, hogy kétóldalú egyezményt kössön Francóval, olyasfélét, mint an­nak idején az amerikai kor­mány. „Washington tudja — folytatja a tudósító —, milyen kényes helyzet keletkezett a Francával fennálló különleges amerikai kápcsölatok miatti möst kitér a nyílt állásfoglalás elől a szóban forgó kérdés­ben”. Amíg Bonn és Madrid gon­dosan tanulmányozza, milyen lehetőségek nyílnak Nyugat- Németország számára Spanyol- országban, azalatt a két or­szág tulajdonképpen támasz­ponttá válik, még akkor is, ha egyelőre csak kiképzésre hasz­nálják fel. — Az egész világ tudja azt is — írja a tudósító —, a pá­rizsi szerződés megtiltotta, hogy Nyugat-Németország elő­állíthasson bizonyos fegyver­fajtákat „saját területén”. Nos, Spanyolország pem Né­metország területe és ugyan­akkor nem tartozik a szövet­ségesek ellenőrzése alá, amely­nek keretében figyelemmel kí­sérik, milyen új fegyverei van­nak Nyugat-Németországnák. (MTI) Küszöbön áll N. Sz. Hruscsov franciaországi látogatása hivatalos programjának közzététele PÁRIZS (MTI) Párizsi jól­értesült körök szerint küszö­bön áll N. Sz. Hruscsov fran­ciaországi látogatása hivata­los programjának közzététele. A szovjet kormányfő pári­zsi és Rabouillet-i tárgyalásai­nak időpontja már óidig is ismeretes volt, csupán a há­romezer kilométeres francia- országi körút egyes részletei tekintetében akadtak techni­kai jellegű problémák. Bordeaux, Marseille, Lyon, Dijon, Nancy, Reims, Lille, Caen, Rouen lesznek a körút egyes államásai. A szovjet kor­mányfő látogatásának időtar­tama is régóta befejezett ténynek számít: N. Sz. Hrus­csov pontosan két hetet tölt Franciaországban. Protokolláris nehézségek sem merültek fel a látogatás programjának összeállítása­kor. De Gaulle tábornok ele­ve az államfőnek kijáró fo­gadtatás mellett döntött: N. Sz. Hruscsövot százegy ágyú­lövés fogadja a repülőtéren, ahol De Gaulle tábornok ma­ga is megjelenik Franciaor­szág vendégének köszöntésére. A köztársasági elnök nem kíséri végig N. Sz. Hruscsovot vidéki kőrútján. Képviselője Louis Joxe. a közoktatásügyi miniszter, Franciaország egy­kori moszkvai nagykövete és De Gaulle tábornok egyik bi­zalmasa, Sukdreau építésügyi miniszter lesz, aki annak ide­jén személyesen vitte a fran­cia elnök meghívását Moszk­vába. Az N. Sz. Hruscsov látoga­tását megelőző rendkívüli ér­deklődés nyilvánul megFran- ciaórszágban a Szovjetunió iránt. A Francia—Szovjet Ba­ráti Társaság Párizsban és a 'vidéki városokban naponta rendez előadásokat. 4 /\eií York Times szerint a bonni kormány titkos tárgyalásokat folytatott Traneo kormányával nyugatnémet pilóták spanyolországi kiképzéséről NEW YORK (TASZSZ): XXVIII. Eljöttem hazulról, de útközben meggon­doltam magam és a Gellért-fürdő helyett in­kább beléptem Pista bácsihoz, az étterembe. — A festő már két napja nem volt itt — fogadott az öreg. — Nem tudom, mi lehet vele? Vállat vontam. Ha nem jött, hát nem jött. Gondolataimat inkább lekötötte most Lucy, aki személyesen hozott el kocsijával tegnap éjjel a határig. Lucy egész idő alatt könyör- g'ött, amikor az osztrák fővárost elhagytuk, átadta a kormányt, s ő mellém ült. fejét a vállamra hajtotta. A reflektor fényében meg­megvillantak a fehérre meszelt kilométer­kövek. Friss, nyáréji szél csapott be az abla­kon, az olasz lány hosszú, fekete haját néha arcomba csapta. — Meg tudod tenni? — kérdezte akkor Lucy és nem válaszoltam. Borzalommal töltött el az a tudat, hogy Juditnak meg kell halnia, amennyiben meg­hajtom a fejemet Lucy és az amerikai kíván­sága előtt. De Juditot nem akartam megölni. Szeretem, olyan kimondhatatlanul, hogy in­kább gondolkodás nélkül mást ölnék meg, aki kezet emelne rá. Arra képes lennék. És mi lenne, ha... ha Lucyt ölném meg. Itt van a lány revolvere a kocsi ajtajának zsebé­ben. Lucy mindig itt hordja fegyverét. Bal kezemet levettem a kormányról és kezem- fejét odaértettem a zsebhez. A fegyver ott dudorodott a huzat szövete alatt... De ennek nem lenne semmi értelme. Ott van Carry! Keze elöbb-utóbb elérne, fciaba maradnék Magyarországon, Alegköny­nyebb megoldás lenne számára, hogy a ma­gyar hatóságok figyelmét felhívná rám és már le is buktam. Ettől pedig félek, mert akkor elveszítem Lucy után Juditot is. Leg­jobb esetben is néhány esztendőt a nya­kamba sóznak.. Lucy aggódóan nézett rám. — Mire gondoltál most? — kérdezte. — Semmire — feleltem, egykedvűségét színlelve. — Azaz, hogy rád gondoltam. leg­szívesebben megfordítanám a kocsit és visz- szamennék veled .:: Lucy ábrándozva mosolygott: — Majd egyszer... annak is eljön az ideje. A határon aztán elbúcsúztam az olasz lánytól. Lucy szenvedélyesen belémkapasz- kódott. — Ígérd meg, hogy megteszed .;. — ígérem... — feleltem száraz hangon. — Énnekem kötelességem téged figyel­meztetni, hogy ha gyáván megfutamodsz .:. akkor mi... azaz, hogy Carry, halálra ítél, s az elől nem menekülhetsz el... Megvan rá a mód, hogy ... Karjait lefejtettem magamról. Hihetetlen dühre gerjedtem. — Hát ennyire elvadultál! Képes lennel megöletni!? S ezt éppen te mondod, miköz­ben csókolgatsz és sírsz a búcsúzásnál?! Lucy szó nélkül visszaült a kocsiba, a kormánykerék mellé. Elővette a revolverét és fenyegető mozdulatot tett: — Nézd, Miklós. Te jelented a számomra a boldogságot. Minden ember a tíz körmével küzd azért, hogy a jussát kivegye az életből, ami mindenkinek kijár. Én a saját boldog­ságomért ölni is tudok. Még ha éppen te leszel az, akit meg kell ölnöm, én akkor is elhúzom a ravaszt. Mert inkább pusztulj el, s veled együtt a szerelmem is, minthogy a másé legyél... Megérted te ezt? Választ nem várva, ezután beindította a kocsit és elhajtott. Ez történt velem tegnap éjjel. S most — amint iszom a szokásos napi konyakot törzshelyemen, ebben a körúti ét­teremben, — megremeg a kezem. A pohár vékony széle odakoccan a fogamhoz.:. Mit tegyek...?! Mit tegyek..:?! Ebbe bele lehet őrülni!.:. — Rosszkedvűnek vélem pia« fiatal bará­tom ...! Megérkezett a festő, valamipek örülhetett, mert nagyon jókedvűnek tűnt, Fáradt mo­' sollyal üdvözöltem. — Konyak? — Bólintottam. — Egy konyakot és két decit tisztán ::. ! — szólt oda Pista bácsinak, utána hozzám­fordult. — Miért lógatja a fejét? — Nem tudom, hogy lógatom-e — felel­tem, és mert az egészen bizarr válasz vólt, igyekeztem jó képet vágni. — Nézze, látja ezt a tömeget, ott. a sön- tésben? — és kimutatott az étterem ajtaján, ahonnét valóban kilátni a füstös előtérre. — Még nekik is jókedvük van, ők másfajta törzsvendégek, mint mi. Azok ott elisszák a keresetüket, amit alkalmi munkával megsze­reztek maguknak. Isszák, vedelik az italt, Redig a bor, az igazi jó magyar bor, az tisz­teletet követel magának. A jó bort nem sza­bad vedelni. Ügy kell meginni, áhítattal, las­san, ünnepélyesen ... Hogy átjárja az ember vérét. Persze, keveset... Sűrűn, de egyszerre csak keveset. Nézze csak meg ezt a bort... Látja? Zöldes a színe. Ez rizling. Igazi, jó olasz rizling, de van benne egy kis musko­tály is... Annak van ám zamata! Amikor az ember egyet kortyint belőle, a muskotály illata feltolakszik az ember orrába ... Ott érái. Mint a frissen szedett szőlő, olyan az illata ... Egyszer, képzelje ... A piktor megint belekezdett a bormesébe, s semmi kedvem nem volt most végighall­gatni a locsogását. Már fölálltam volna, ami­kor Pista bácsi a piktor füléhez hajolt és valamit súgott neki. A festő felállt és elin­dult a söntés irányába. Kint valami duhaj­kodás zaja hallatszott, láttam, két egyen­ruhás rendőrt is, de aztán a nyílást eltakarta testével a festő, aki éppen most ért oda. Kiváncsi voltam, mi történik kint. utána mentem. Akkor álltam meg a küszöbön, ami­kor a két rendőr tiszteletteljes pillantással üdvözölte a festőt, majd néhány rövid szó­váltás után — mintegy utasításként, amelyet a piktor adott — a két leghangósabb része­get kívitték a söntésből és a rend ezzel úgy- ahógy helyre is állt. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom