Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-23 / 45. szám

1960. február 23., kedd NÉPŰJSAG 5 II nagyüzemi gazdálkodás iskolái - az állami gazdaságok Tiasanána, 1960 február Fiatalok és öregek zettségem. Kaptam egy ügyes mezőgazdasági kisgépet, azt kell kezelnem, ápolnom. Ilyen­kor, amikor sár van, a mű­helyben dolgozom. Javítunk mindent: autót, kerékpárt, még gumicsizmát is ... És he­geszteni is lehet. Tehát, ha akarok, sokat tanulhatok. — Pénzben ennyire szá­mít? — LEGROSSZABB esetben is 2400 forintra. Tiszanánán ez még háromezer forintnál is többet ér. És itthon lehetek. Motort akarok venni, Pesten mikorra gyűjteném össze? Soha. Ha színházba vágyom, lesz annyi pénzem, hogy be­utazzam. Ha tetszik: televí­ziót vásárolok. Jól élek és itt­hon élek... És ez a leg­fontosabb! Amikor búcsúzkod tunk: Karcsi egyik rokona nevetve mondta: — Ugye mondtam, Karcsi, ha hazajössz, még az újságba is írnak rólad! Nevettünk mi is, de nem állhattam, hogy meg ne mond­jam: — Ném sokáig lesz szenzá­ció egy-egy fiatalember visz- szaérkezése! — Ugye nem? — kérdezte vissza a néni. — Jönnek, szépen egymás után. Csak lássák, hogy érde­mes. — Bizony! — vágta rá Kar­csi, komolyan bólogatva. Megnyugtató ez mindenkép­pen. És nagy előrehaladásról tesz bizonyságot. Ma már nem menekülnek, de hazatér­nek községükbe a fiatalok. Persze, nem a saját kis íöl- decskére, hanem a hétezer holdas közösre. Mert arra ér­demes, igaz? Még valami jóról kell írni: az öregek helyzetéről. Már azokról, akik a tsz-ben van­nak; Petróczki Gábortól, a Pető­fi ’ fiatal agrármérnökétől kér­deztem minap reggel, hogy melyik idősebb tagról írhat­nék: hogyan , él, milyennek látja jövőjét? — Válassz találomra. Kérdezd batyubAl Hírt adtunk már arról, hogy Kálban Galambos László ve­zetésével férfikar kezdte meg működését. A néhány hónapja dolgozó kórus tagjai azonban nemcsak az énekórákon jelen­nek meg szeretettel és pontosan, hanem másra is van gondjuk. Szeretnének egységes öltözetet viselni szerepléseik alkalmá­val. Ehhez az anyagi alapot egy, már régebben megrende­zett nyilvános táncmulatságon szerezték meg. Ez ugyan még nem elegendő, de nem kell fél­teni őket, találékonyak, majd kieszelnek még valamit. Most azonban farsang van, a „vidám mulatságok” ideje. Hát ezért, meg azért, hogy az asszonyok is lássák, milyen jó helyen töltik heti két esté­jüket férjemuramék — batyu­bált rendeztek. Ételben, ital­ban nem volt hiány. A gondos Az illetékesek figyelmébe ! Február 16-án Mikófalván Leszálláskor került sor a fi­az elsőt, akivel találkoaoí ... MEGFOGADTAM a taná­csot. így kezdtünk beszélge­tésbe idősebb Tóth Istvánnal. Tizenegy éve tag, s aimak idején hét hold földdel lépett be. — Hány éves, István bá’? — Hatvanon felül már — És mennyit keresett? — Harmincezeret ez évben. Anyagraktáros vagyok már három éve... Nálunk is ilyen helyekre kerülnek az időseb­bek: éjjeliőr, raktáros, vetés* re vigyázó. Ami könnyebb. — Nagy a család? — Nyolcán voltunk, de mái kirepültek a gyerekek. Mórt csak egy fiam van az én ke­nyeremen ... Az is Pestre jár iskolába. Hadd tanuljon... — Ha telik ...? — Nem kerül sokba. Azért a többieket is segítem néha. Egy kis hazaival: egy-egy hí­zott sertést küldök. Ha már egyszer városiak lettek... — Most már nem fél aa öregkortól? — Nincs félnivalóm. Félre­rakhatunk és nyugdíj is lesz. Meg a többi is kap a szociális alapból. Majd kapok én is. És a kukoricaföldeit, búzát, rizst, cukrot... — Van itt a faluban egyéni, aki megöregedett, aztán ... Pe­dig hót holdja is volt? Tóth Pista bácsi befejezi a mondatat: — A... aztán koldulni ment. Van ám, pedig nem is hét, de húsz hold földje volt... Mondani akartam: ma már sekinek sem kell koldulnia^ hisz vannak szociális ottho­naink, s ott sincs panaszra okuk az öregeknek... De nem szóltam. Hisz Pista bécsi sem ilyen értelemben mondta. Csak az eühagyaitottságot, áss elfáradt ember magáramaira- dását ákarta érzékeltetni. MERT IGEN. ö nem ma­rad magára. Mellette áll hét- sfcázötven család, mindmeg­annyi dúsgazdag ember: hét­ezer holdas, korszerűen fel­szerelt birtok törvényes ura. SZÁNTÓ ISTVÁN asszonykezek még kocsonyát is rejtettek a batyu mélyén, aminek nagy keletje támadt a borozgató, éneklő férfiak kö­zött. Előkerült egy gondosan „kifaragott” csasztuska is, és a batyubál soha nem hallott daloktól zengett. Előkerültek a régi nóták, el lehet képzelni, milyen éneklés volt abban a bálban, ahol csupa énekkari tag van! Itt-ott beleszóltak az asszonyok is, és ők is kitűnően érezték magukat. Az emelke­dett hangú kisszámú „báli kö­zönség” éjfélen jóval túl hatá­rozta csak el magát a hazaté­résre. S a zsörtölődő feleségek, ha nem is mindegyik mondta ki hangosan a helyeslést, de valamennyien elhatározták, hogy időre elküldik az embert a próbákra, mert hát inkább itt énekeljenek, mint — másutt. (ádám) (Befejező rész.) MAR A KORÁBBI I evG'íben __________________! igen na gy jélentőséget tulajdonítot­tunk annak, hogy minden gaz­daságban a pillagós takar- mány termő-területek emelked­jenek. Ennek az elsődleges és legfontosabb feladat mellett, ami az állatállomány fehérje­dús takarmányszükségletének biztosítását jelenti, az is célja volt. hogy a talajom termőere- je minél rövidebb idő alatt nö­vekedjék. így az állami gaz­daságok pillangós területará­nya a meglevő állatállomány takarmányszükségletét bizto­sítja, sőt igen nagy területen lehetővé vált a magtermelés is. A gyors ütemben fejlődő termelőszövetkezetek éppen a pillangós területarányának emelése miatt lucerna, lóhere vetőmagból igen nagy igény­nyel lépnek fel. Az 1959-es esztendő Köztudomásúan igen kedvezőtlen volt az apróma-g- terfnelésre. Elsősorban a mag­kötés idején, hoísszan tartó esőzések gátolták a jó megter­mékenyítést, majd később a dús sarjadzás méginkább tönkre tette a magtermést. A közvetlen kár mellett ez az időjárás igen nagymérték­ben nehezítette, sokszor lehe­tetlenné tette á nagyon fontos növényvédelmi munkálatok időbeni és eredményes elvég­zését. Az időjárás ilyen vonat­kozásban egészen kedvezőtlen alakulása nemcsak megyénk­re, hanem az ország teljes te­rületére vonatkozott. Az időjárás kártételét az egyes táblák cserélésével ki­sebb mértékben tudtuk csök­kenteni. s a szívós növényvé­delmi munka következtében összesen 924 mázsa 88 százalé­kos tisztaságú aprómagot szál­lítottak gazdaságaink a takta- harkányi tisztítótelepre. A be­szállított mennyiségből saját gazdaságainknak 1960 tava­szán csak 165 mázsa vetőmag­ra van szükségük, így több mint 750 mázsa aprómagot adunk át köztermesztés cél­jára. Az összeredményen belül megemlítem, hogy a Füzes­abonyi Á. G.T51 mázsa vörös­here és 421 mázsa lucemave- tőmagot termelt. Ennek értéke megközelíti a két és félmillió forintot. A Füzesabonyi A. G. ezt a kimagaslóan szép ered­ményt — ami országosan is a legjobbak között van — példás növényvédelmi munkával érte él. Termelési és védekezési munkáit az év folyamán érde­mes tapasztalatcseréken meg­tekinteni és elsajátítani. Mivel a legtöbb baj a magfogás te­rén a kártevők elleni küzde­lem elhanyagolásából szárma­zik. elsősorban a termelőszö­vetkezetek részére ismertetem a nagyüzemi gazdálkodásban követésre való legfontosabb növényvédelmi feladatokat. LUCERNA MAGFOGAS A magfogásra kijelölt terüle­teken a lehető legkorábban kell megkézdeni az első nö- vedék lekaszálását. A korai kaszáláson kívül igen fontos az, hogy a táblák kijelölése­kor, illetve kaszáláskor arra is törekedjünk, hogy a magkötés idején szakaszos virágzás követ­kezzék be, tehát a magfogó te­rület egy részét még a harma­dik növedékből is meg kell hagyni. így az egyes fővirág­zások között 1—2 hét különb­ség lehet, s valamelyik sza­kasz, még kedvezőtlen időjá­rás esetén is feltétlenül igen jó termést hoz, kiegyenlítve más szakaszok gyengébb ered­ményeit. Ezt gyakorlatilag bi­zonyította az 1959-es év is. Volt olyan terület, ahol a má­sodik, volt olyan, ahol a har­madik növedék hozta a jó ma­got. A szakaszos magfogás az érési időt is széthúzza, így a betakarítás is kedvezőbben oldható meg. A területek kijelölése után elengedhetetlen a tarlóporozás. Ugyanis a zöldtömeg lekerülé­se után a tápláléktól megfosz­tott levélkártevők tömege, és azok lárvái hihetetlen falánk­sággal vetik rá magukat a zsenge, fejlődő hajtásokra. Gyakorlati tapasztalataink sze­rint, de ezt mondja a tudo­mányos megállapítás is, a magfogó területek tarlóporo- *ását elhanyagolni nem lehet. A lekaszált növedéket a lehe­tő leggyorsabban le kell a táb­láról takarítani, s az egész tarlót holdanként 12—15 kg DDT+5—8 kg HCH keveréké­vel kell beporozni. A porozást csak az esti, illetve a hajnali órákban szabad végezni, s eredménye altkor tökéletes, ha nehézfogassal, vagy küllőska- pával a talajba dolgozzuk. A jó tarlóporozás után levélkár­tevőktől mentes, egészséges, dús lombozat fejlődik, s gaz­dag virágzás várható. A veszedelmes virágKárte- vők kártételének megakadá­lyozására újabb, úgynevezett zöldbimbós porozás végrehaj­tására van szükség. Ugyanis nem egy esetben nagyon szép és dús virágzás utón is csak üres virágnyelek maradnak, amire azt mondja a gazda, hogy ,.elrúgta0 a termést. Ezért a zöldbimbós kor kezde­tén, amikor még nincs virág­zat — tehát nincs méhjárás se —, a már ismertetett ösz- szetételű és mennyiségű nö­vényvédőszer kiszórása szük­séges. A szórt por hatása mintegy két hétig védi a virá­gokat a kártevőktől, s ez alatt az idő alatt a lucerna elvirág- zik. Szükséges lehet még egyes helyeken, ahol a magkártevóK túlságosan elszaporodtak, egy harmadik védekezés is, zöld­csigás korban. 1959-ben mi több helyen virágzás köbben is végeztünk porozást, specifi­kus méhkímélő szerrel. Ennek hiányában azonban virágzás­ban levő táblán, a hasznos termékenyítő méhek megóvása érdekében, vegyszert használni szigorúan tilos. VÖRÖSHERE MAGFOGAS A vöröshere magfogás leg­veszedelmesebb kártevője a vöröshere ápian. Ezért a vé­dekező munka ennek a kár­tevőnek az elpusztítására irá­nyul, mégpedig úgy, hogy az ápian ne rakhassa le a petéit a virágzatokba. A porozást már akkor el kell végezni, amikor a magnak hagyott má­sodik növedék legelső bimbói a levelek közül kibúvóban vannak, de még alkalmatlanok a peterakásra. Aki ezzel a po­rozással megkésik, s csak ak­kor végzi el, amikor a bomla- dozó virágokban az ápion le­petézett, hiába pusztítja el az ápionokát, a lárvák a pusztí­tást annak ellenére elvégzik. Tehát a vöröshere magfogás egyetlen fontos vegyszeres vé­delme, a zöldbimbós kor kez­detén végrehajtott porozás, mégpedig holdanként 12 kg DDT+8 kg HCH. Megemlítem még azt is, hogy az aprómag-betakarításá- nál — úgy lucerna, mint vö­röshere esetében — a terület több mint 80 százalékán kombájnokat alkalmaztuk. Különösen jól végezték ezt a munkát a szovjet SZK 3-as kombájnok, amelyek talajve­zérlésű vágószerkezetükkel még a megdőlt magvörösherét is igen szépen takarították be. összes apró­magot a Taktaharkányi A. G. tisztítótelepén mágneses tisztí­Vámosgyörk község tanácsi vezetői beszámoltak arról, hogy a falu határában a kö­zeljövőben érdekes munkála­tok kezdődnek: a Mátrai Er­dőgazdaság a községi tanács­nak is bemutatta már a fásí­tás tervét. Még az elmúlt esz­tendő végén felmérték a terü­letet és úgy tudják itt a vá- mosgyörkiek, hogy rövidesen hozzáfognak a telepítéshez a gazdaság dolgozói. Ügy hírlik, valamilyen mintatelepítésre kerül sor a község határában. Megkérdeztük Fila Józsefet, a Mátrai Erdőgazdaság igaz­gatóját, mikor kezdenek a munkához, mekkora területet fásítanak és mit jelent az a „minta” kifejezés, amiről a vámosgyörkiek beszélnek. — Vámosgyörk község ha­tárában körülbelül négyszáz­ötven holdas mezőgazdasági területtel rendelkezünk — mondotta Fila József —, és ezen a részen valóban jelentős fásítási munkákat végzünk a közeljövőben. Való igaz, rom­ra. Csak fémzárolt vetőmagot adunk át állami értékesítésre, s ilyet használunk mi is. Néhány szóval megemlítem azt is, hogy cukorrépa terme­lésben évről évre növekvő ter­mésátlag mellett elértük azt a szintet, amit magunk elé 'űz­tünk. 1959-ben 525 holdon 158 mázsás átlagtermést értünk el, s ezzel tervelőirányzatunkat 227 mázsa cukorrépával telje­sítettük túl. A cukorrépa ter­méseredményének emelésében nagy szerepe volt az 1958. évi 250 mázsás, majd 1959. évben a 300 mázsa« versenynek. Ugyancsak nagy gondot fordí­tottunk a tőállomány növelé­sére is. A legalább 60 000-es tőszámot — mint a betakarí­táskor szükséges állományt, kívánatosnak tartjuk. Ügy gondolom, a teljes érté­keléshez hozzátartozik még az is. hogy állami gazdaságaink úgy a szálaslak ármányokat, mint a nedvdús takarmányo­kat — elsősorban jó minőségű silóval — az állatállomány ré­szére bőségesen biztosították. Némely helyen még arra is gondoltunk, hogy egyes ter­melőszövetkezetek közös ál­latállományuk részére is ad­junk takarmányt. Az őszí ve­téseket még a novemberi esők előtt teljes egészében elvé­geztük, s befejeztük a teljes területen az őszi mélyszán­tást is. Ezek nagy vonalaikban azok az eredmények, amelyeket a Heves megyei állami gazdasá­gok a 10 éves jubileumi év­ben elértek. Kétségtelen, hogy az eredmények mögött első­sorban a munkájukat becsü­letesen és áldozatosan végző dolgozók ezreit kell keresni. A termelőmunka minden egyes szakaszában megtalál­juk a kimagasló eredményt el­érő dolgozókat, vagy munka­csapatokat. A mennyiségi eredményeken túl azt is el­értük, hogy gazdaságaink ösz- szességében nyereségesek, ki­vétel nélkül minden gazdaság eredményjavulást ért él, s nyereségrészesedést fog dolgo­zóinak űzetni. Így kapcsoló­dik össze közvetlenül a né­pünk felemelkedése, szocia­lista építésünk érdekében vég­zett jó munka, a dolgozó egyé­ni érdekeivel is. 1 ÜGY GONDOLOM, állami gazdaságai becsülettel teljesítették az MSZMP Poli­tikai Bizottságának eddigi időszakra vonatkozó határo­zatait s az eredmények is­merete további feladatok meg­oldásához is erőt fog adni. Ezen túl, szeretnénk, ha egy- egy jó elgondolás megvalósí­tásához munkánk és eredmé­nyeink széleskörű ismerete nagy segítséget adna régi és újonnan alakult termelőszö­vetkezeteink részére. Ezért minden termelőszövetkezet számára úgy az állami gaz­daságok. mint az igazgatóság készségesen ad legmesszebb­menő felvilágosítást, segítsé­get a nagyüzemi termelés megszervezésében. taerdősítésre kerül sor. Bemu­tatjuk ugyanis, hogy hogyan kell a gazdaságokban a fásítás segítségével a terméshozamo­kat emelni, tehát az erdők szerepét fogjuk gyakorlati mó­don illusztrálni. Sor kerül a dűlőutak fásítására, fákat ül­tetünk a tanyaközpont köré, ezenkívül a mezőgazdasági te­rületen védősávokat létesítünk és különböző cserjéseket tele­pítünk. Ezek a cserjések nagy­szerű búvóhelyet adnak a kü­lönböző hasznos vadaknak, az erdősávok védelmet biztosíta­nak a földnek, egyszóval, a je­lenlegi tudományos megálla­pítások gyakorlati kivitelezé­sére kerül sor a vámosgyörki határban. — Milyen fákat telepítenek? — A különböző talajoknak megfelelően nemes nyárfát, tölgyet, juharféléket, hárs- és szilfákat telepítünk. Ezt a munkát már meg is kezdtük és körülbelül a jövő esztendő­ben fejezzük be — folytatta Fila József igazgató. LEERESZTI az ácsszekercét és szemüvegén át, mint vala­mi csodabogarat, vizsgálgat. Csak hosszú szünet után vá­laszol: Vannak, hogyne lennének! A szervezetünknek is több a tagja, mint harminc. És a fia­talok közül nem mindegyik KISZ-tag ... A Petőfi Tsz KISZ-tilkára, Farkas Ferenc mondta ezt. Többet nem beszélgethettünk, mert bognár lévén, őt hívták el valami rossz szekér ügyé­ben. Adott egy tippet: — Most jött vissza a város­ból szövetkezeti tagnak egy fiatal, beszélgessen azzal ... Útnak indultam, pedig ez nem könnyű eset itt Tiszaná­nán, hiszen a község áthág­hatatlannak tűnő sártengerét csak kétféle járművel lehet biztonságosan leküzdeni: von­tatóval és a szürkével — a Büszke nevű táltossal, „akit” a Petőfi Tsz vezetősége volt szíves rendelkezésemre bocsá­tani. Ezt annál is nyugodtab- ban tették, mert Büszke már tapasztalatokkal rendelkezik a városiakkal való bánásmódot illetően. Alig néhány napja hagyott faképnél például egy tanítót. Elég az hozzá, hogy ez alkalommal inkább a von­tatót választottam. GRONÁS KÁROLYT, a ha­zatért fiatalt, otthon találtam. Asztal mellé telepedtünk és faggatni kezdtem: honnan és miért jött vissza? — Budapesten, Zuglóban laktam. A hetedik kerületi KÖZÉRT karbantartó részle­génél dolgoztam... — Mennyit keresett? — Ezerhétszázat... — Szép összeg! — Szép bizony. — Miért jött haza? — Mert akármennyit is ke­resek másutt, az otthonom azért mégiscsak Tiszanánán van. Itt élnek szüleim. Ezért. Meg a pénz miatt is. — Mennyibe került Pesten az élet? Papírt, ceruzát vettünk és számoltunk. Kétszáz forint az ágy, mert szobát nem kapott, csak amolyan ágyrajáró volt. Legalább 100 a mosás, 250 fo­rint az ebéd havonta, s ugyan­annyi a vacsora és reggeli. Száz a cigaretta, s a közleke­dés, ki tudja? Ha elszakad valami, vagy egy ruhadara­bot kell venni, és ilyen min­dig előfordul... És mennyi más kiadás. Miből? — Azért kijöttem a pénzből De nézze... Tizenkilenc éves vagyok. Szeretek szórakozni járni. Udvarolgatni. Színház, mozi. Lehetőségem volt rá. Már úgy értem, színházat, mozit bőségesen találni Pes­ten. — Az ezerhétszázból kel­lett, hogy teljék!? — Még ha telt is. Azért mégis nehéz gyökeret ereszteni az idegen, nagyvárosban. Csak otthon nélkül cselleng az em­ber. Bútorozott lakásokban, ismeretlen emberek között; — És itt milyen kilátások vannak? — Géplakatos a szafckép­Arra a kérdésünkre, hogy az erdőgazdaság milyen összeget fordít az erdősítésre és mek­kora területet fásítanak, a kö­vetkező választ kaptuk: — Körülbelül 30 000 forin­tos költséggel összesen 25 hold erdősítésnek felel meg az a munka, amit a vámosgyörki határban végez a gazdaság. Ebből az erdőből évente kö­rülbelül 300 köbméter fa­hozamra lehet számítani. A gazdaság újonnan telepí­tett erdői nemcsak a 450 hold­ra hatnak előnyösen, hanem befolyásolják a két-három- ezer holdas határ termésered­ményét is. — Szeretnénk, ha erdősítési munkánk valóban minta jelle­gű lenne — mondotta befeje­zésül Fila József igazgató —, és ez a mintajelleg abban mu­tatkozna meg, hogy a termelő- szövetkezetek is hasonló fásí­tási munkákat végeznének a földjeiken. (—sss) az Eger—Egercsehi—Balaton között közlekedő autóbuszra vártam, mivel Balatoniba sze­rettem volna eljutni. Jóval túlhaladta már az óramutató az autóbusz menetrend szerin­ti érkezésének idejét, amikor befutott egy munkásokat szál­lító ,,bódés’‘ kocsi. Udvariasan betessékelték az utazni szán­dékozókat, mondva: „nem le­het tudni, hogy mennyit késik a rendes járat.” Örömmel foglaltunk helyet a kocsiban, hiszen mindenki minél előbb szerette volna eredeti célját elérni, az sem hatott zavarólag, hogy egy ki­csit kényelmetlenebb ez az utazás, mint lehetne a másik. zetésre. Ez természetes, de az már kevésbé, hogy jegyet sen­ki sem kapott. Amikor az uta­zók közül megkérdeztem egy fiatalasszonyt, hogy ez így van-e máskor is? Erre óvato­san úgy válaszolt: „előfordul, de ők nem szólnak érte, mivel az a fontos, hogy hazahozzák őket. Ez is egy álláspont, de meg­engedhetetlen. hogy egyes em­berek az adott lehetőségekkel visszaélve jogtalan haszonhoz jutnak és ezzel a társadalmat megkárosítják. Jó lenne, ha az AKÖV az ilyen és hasonló visszaéléseket fokozottabb el­lenőrzéssel megszüntetné. (V ... g) A BETAKARÍTOTT tóval készítjük elő fémzárolás­Lódi György Mintaerdősítést végeznek Vámosgyörk határában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom