Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

év után, olimpia előtt Magunk mögött hagytuk az óesztendőt és beléptünk az Olimpia évébe. 1959-ben erőteljesen kiterebélyesedett testnevelési és tportmozgalmunk, ismét magyar sikerektől volt hangos a sportvilág. A fejlődés természetesen nem kerülte el megyén­ket sem. úszóink, vízilabdázóink, atlétáink, kosarasaink, ví­vóink, birkózóink, ökölvívóink, asztaliteniszezőink, sakkozó­ink, természetjáróink — de a többi sportág képviselői is — becsületes, jó munkával járultak hozzá az MTST célkitűzé­seinek megvalósításához. Falvainkból mind erőteljesebben hallatják hangjukat a sportoló parasztfiatalok, az iskolákban olyan ütőképes sport­körök alakulnak ki, mint a felszabadulás óta sohasem még, de sportvezetőink is mind jobban és jobban együtt halad­nak a fejlődéssel: tanfolyamokon és különböző iskolákon ké­pezik tudásukat. Mindez nagyon reménytkeltő. Azt várjuk tehát, hogy az Olimpia évében még fokozódik a szervezett, tervszerű sportte­vékenység és a sport hatalmas tábora még nagyobb sikerek­nek örvendhet majd. Heves megye sportvezetői, sportolói mind mind bizako­dóak a jövőt illetően, mint ahogyan ez az alanti néhány nyi­latkozatból is kitűnik. DR. CSICSAY JÓZSEF, a megyei TST elnöke: A megye sportjának nagy fellendülését várom Megyénk testnevelési és sport­mozgalmában az elmúlt évben je­lentős fejlődés volt tapasztalható. Ez megmutatkozott a sportélet ha­tározott demokratizálásában, szer­vezetének megerősítésében, spor­tolóink számának és eredményei­nek növekedésében. A megye testnevelési és sport­mozgalmának irányításában, vala­mint ellenőrzésében a megyei TST apparátusa egyre intenzívebben kapcsolódott be. Újjászerveztük és megerősítettük a megyei sportszö­vetségek elnökségeit, több új sportágban sikerült megyei baj­nokságot létrehoznunk, illetve nö­velnünk a bajnokságban szereplő csapatok számát. örvendetesen nagy tömegek vet­tek részt a spartakiád és a VXT jelvényszerző versenyeken, s a sportvezetők politikai és szakmai munkájának sikeresebbé tétele vé­gett különböző fokú tanfolyamokat rendeztünk. Hogy mit várok az 1960. évtől? Röviden: megyénk testnevelési és sportmozgalmának további fellen­dülését. Szeretnénk — a népgazda­ság más területeihez hasonlóan —, ha ez a fellendülés tervszerűen menne végbe. Ezért fokoznunk kell a sportmozgalom társadalmi jelle­gét. Évről évre el kell készítenünk a megye fejlesztési tervét. El kell érnünk, hogy a megye minden sportszervezete munka terv alapján végezze munkáját, s ez év tapasz­talatai alapján készítjük majd el Heves megye ötéves sportfejlesztési tervét. A megyei bajnokságot kiterjeszt­jük a férfi teke, valamint a női kézilabda, röplabda és kosárlabda sportágakra. A minőség fejlesztését szolgálja majd az a törekvésünk, hogy a megyénkben levő sportkö­rök legalább három szakosztályt működtessenek. A falusi dolgozók spartakiádján való jó szereplésért egyéves fel­készülési tervet dolgozunk ki és az a tény, hogy az országos döntőket Egerben rendezik meg — fokozot­tan kötelez bennünket. 1960-ban tovább emeljük majd a termelő­szövetkezeti sportkörök számát és a szakkáderhiány megszüntetéséért ez évben is növeljük a különböző tanfolyamok számát. Elsősorban azokban a sportágakban, amelyek a falusi sportélet fellendítését biz­tosítják; Legfőbb reményem az, hogy az 1960. év a falusi sportéletben mi­nőség tekintetében is jelentős fej­lődést hoz, T. BOGNÁR LILI, a gerelyhajítás megyei csúcstartója: Igazolni a rendszeres sportmunka eredményességét Tíz évvel ezelőtt történt — álta­lános iskolás koromban —, hogy egy iskolai versenyen jó messzire elhajítottam a kislabdát, s ez a dobás megszabta sportpályafutá­som útját. Mind gyakrabban ke­restem fel a sportpályát, ahol hosz- szú hónapokon keresztül egy tö­rött magasugró-léccel gyakoroltam a gerelyhajítás alapmozdulatait. A kezdeti sikerek erőteli esebb munkára serkentettek, s így a ge­relyhajításon kívül több rövidtávú futóversenyen is elindultam. Ered­ményeim évről évre javultak. 1952-ben megyei serdülőcsúcsot ál­lítottam fel, amelyet azóta sem ja­vított meg senki. Innen kezdve minden évben bejutottam a ge­relyhajítás országos ifjúsági, sőt felnőtt döntőjébe is. 1955-ben 38,70 cm-t, majd 1956-ban 38,97 cm-t sikerült hajítanom, s ezek az ered­mények jobbak voltak az első osz­tályú szintnél. 1957-ben kislányom született, így ezt az évet kihagytam, de 1958-ban ismét kezembe vettem azt a sport­szert, amelyik oly sok sikerhez se­gített. Régebbi eredményeimet nem tudtam elérni, de 34,80-as dobással mégis első lettem a megyei rang­sorban. Az idei legjobb eredmé­nyeim 36,80 cm, túl van a másod- osztályú szinten, de még nem éri cl az elsőosztályt. 1960-as terveimét nem én, hanem családi körülményeim szabják meg. Kislányom elmúlt már két­éves, s a házimunka mellett sokat kell vele foglalkoznom. A Gyü­mölcs- és Szeszipari Vállalatnál dolgozom, s amikor férjem labda­rúgóedzésen lesz — és is kimegyek a pályára egy kis mozgást végez­ni. Ha a megyei válogatottnak szüksége lesz rám, néhány verse­nyen is elindulok. Nem az elért eredmény a fontos, hanem az, hogy amíg néhány 35 méter körüli gerelyhajító nem lesz a megyében, „tartsam a frontot’\ Ügy gondolom, hogy erre nem is kell sokáig várnom, mert a hat­vani Radnóti Júlia már túldobta a' 36 métert és a gyöngyösi Bozóky Márta is állandóan 30 méter fö­lött dobál. A legnagyobb lehetősé­get azonban a még 1960-ban is serdülő korú Halmóczky Iliben lá­tom, aki többször hajította túl a 29 métert. Technikáján kell még javítani és akkor még ebben az évben megjavíthatja 32,88 centimé­teres megyei serdülő csúcsomat. További terveim: sportszeretetből példát mutatni a fiatalabbak felé, igazolni a rendszeres munka ered­ményességét. Tíz évet töltöttem el a sportpályán, mégsem untam meg és ha 13 éves lennék: újra csak a gerelyhajításnál kötnék ki. Okle­veleim, érmeim, tiszteletdíjaim mind egy-egy sikeres verseny ta­núságai, egy-egy szép vasárnap emlékei. Sok ilyen kedves emléket kívánok mindazoknak, akik az at­létika göröngyös, de felejthetetle­nül szép útját választják . s 5 GERZOVICH JÓZSEF, a megyei DSX elnöke: Az áj iskolai versenyrendszer sok előnyt biztosít részünkre Iskolai vonalon jelentős fejlődést Várok az új évtől! Az új iskolai versenyrendszer számunkra renge­teg előnyt biztosít a fővárosi isko­lákkal szemben. Azelőtt ugyanis az iskolák ki­mondottan saját erőikre és mun­kájukra támaszkodhattak, s mivel nem rendelkeztünk úgynevezett nagy sportegyesületekkel, csak ke­vés versenylehetőséggel vehették fel a küzdelmet a budapestiekkel. A fővárosi iskolák nevelői sok esetben még azt sem tudták, hogy milyen sportolóik vannak, s ha versenyezni kellett, csak mozgósí­tották a patronáló egyesületek ed­zőit és jól képzett kész csapatok­kal képviseltették magukat a ver­senyeken. Ami testnevelőink szűkös anyagi körülmények között, sokszor a szó legszorosabb értelmében „veríté- kezve" készítették elő 5—6 sport­ágban a csapatokat s»« Azért is ismétlem még egyszer, hogy az új versenyrendszer hű tükre lesz az iskola sportmunká- lának, így lehet majd valósan le­mérni a testnevelők aktivitását. Látják ezt ők is, s még ( nagyobb erőkifejtéssel dolgoznak’, hogy munkájuk sikeres legyen. Sportolóink tehetségesek, szor­galmasak. Kosarasaink, tornásza­ink, vívóink és atlétáink — de egyéb más sportágak képviselői is —, sok örömet okoztak már és okoznak majd a jövőben számunk­ra. Nevelőink rendelkeznek a szükséges szaktudással, — ezért bízom én az 1960. évi sikerekben. Sportprogramunk igen gazdag, hiszen általános és középiskolás vi­szonylatban 16 megyei bajnokságot kell megrendezni, ami bizony nem kis munka — sok testnevelő segít­sége kell hozzá. Április 4-én, az egri Gárdonyi Géza Színházban ünnepi tornabemutatót szeretnénk rendezni, de részt veszünk az MTST által lebonyolítandó olim­piai napokon is, egy-egy tömeg­számmal. Remélem, hogy a sportiskola ez évben is betölti hivatását és sok­sok ifjú sportolót ad a megye sportéletének. Az iskolai testnevelés vonalán különösen az általános iskolákban várok jelentős fejlődést, szeretném elérni, hogy minden iskolában a tanterv anyaga szerint tervszerűen haladva tanítsanak és neveljenek. Ez közös ügy. erre a párt tézisei is különös gonddal köteleznek bennünket. Hiszem, hogy a fejlő­dés lemérhető lesz és egyfe több egészségesebb, vidámabb, sportigé- nyesebb ifjú hagyhatja el iskolá­inkat és léphet be a sportolók nagy családjába. hanus Agnes. az ESC kosárlabda-csapatának kapitánya: JÓ érzés9 ha a nézők biztatnak bennünket Az elmúlt év eredményeit és az új év terveit nagyon nehéz néhány sorban leszűkítve elmondani. 1960-nak különös jelentőséget ad, hogy ekkor rendezik Rómában a IX. nyári olimpiai játékokat. Sze­retném, ha a magyar sportolók jó­val több aranyérmet szereznének, mint legutóbb Melboumeben. S mivel kosárlabdázó vagyok, nem veszi tőlem rossznéven senki sem, hogy elsősorban a női kosárlabda- válogatottnak kívánok jobb szerep­lést, mint az elmúlt évben. Miránk, egri kosaras lányokra is ránk fér egy kis biztatás, mert az őszi fordulóban nem a legjobban szerepeltünk. Ennek oka főleg az volt, hogy csapatunk zömét ifjú­sági játékosok alkotják, akik jó­részt az idén játszottak először NB Il-es mérkőzéseket. örvendetes viszont, hogy a csapatunk az el­múlt idény alatt teljes egésszé ko- vácsolódott, és alapos edzésekkel készül a tavaszi találkozókra. A lányok fogadkoznak, hogy legalább a hetedik helyet megszerezzük. Persze ez nem elérhetetlen, de ah" hoz az kell, hogy cseresorunk is biztosan álljon a lábán és bizto­sabban kezelje a labdát. 1960-ban hét mérkőzést játszunk itthon, és nagyon szeretnénk, ha e mérkőzé­seknek sok nézője, sok szurkolója akadna. Hiszen olyan jó érzés — és ezt minden sportoló ismeri —, ha a nézők biztatnak és velünk együtt harcolnak a győzelemért. Bízom abban, hogy az új évben megoldódnak felszerelési problé­máink is. örömmel értesültem arról, hogy 1960-ban az Egri SC Vasas néven működik tovább, hiszen a Vasas mindig a legkiválóbb nevelő sport­egyesületek közé tartozott. Kívá­natos volna, hogy az egri férfi ko­sárlabda-csapat is ugyanebben a sportkörben szerepeljen. Hogy mit várok még az 1960. év­től? Nagyon szeretem a gyerekeket, no meg a sportot is és nem tudok szebb hivatást elképzelni, mint a testnevelő tanári pályát. Ezért egyetlen nagy álmom a Testneve­lési Főiskola. Nagyon, de nagyon szeretném ha sikerülne e főiskola hallgatója lenni . ;; Szakosztályunk vezetőségétől és a sportkör elnökségétől azt kér- jük, hogy legyenek mindenben se­gítségünkre és mi mé& nagyobb eredményeket érhessünk el. Ahhoz, hogy mindez megvaló­sulhasson, félelem-mentes, nyu­godt, békés élet kell, azért végeze­tül — de nem utolsósorban —, azt kívánom: a nagyhatalmak végle­gesen egyezzenek meg egymással és 1960-ban sikerrel zárják ki egy új, szörnyű világháború kirobban­tásának lehetőségét.;, CSÄNYI barna testnevelő, a megyei TST tagja: Sportolóink Rómában is jól megállják majd a helyüket 1960 az olimpia éve, természetes tehát, hogy a sportvezetők és a sportot kedvelők elsősorban iránta érdeklődnek, már most szeretnék tudni, hogy sportolóink hogyan szerepelnek majd. Bár a pillanatnyi helyzet nem valami sokat ígérő, mégis bízha­tunk abban, hogy sportolóink Ró­mában is jól megállják majd a helyüket. Az 1960. évre megyei vonatkozás­ban is vannak tervek, elgondolá­sok. természetesen szeretnénk, ha ezek meg is valósulnának. Kosár­labdában az elmúlt évekhez viszo­nyítva, jelentős fejlődést állapít­hatunk meg, ez évben hoztuk létre — a megyei TST hathatós támoga­tásával — a megyei bajnokságot, amelyhez csatlakozott Nógrád me­gye egyetlen csapata, a Salgótar­jáni Kohász is, így nyolc csapat­tal, zökkenőmentesen zajlott le az összevont megyei bajnokság. A bajnokság tavaszi fordulója ugyanilyen körülmények között rendeződik meg, őszre azonban szeretnénk elérni a 12-es létszá­mot. Női vonalon - az igényeknek megfelelően — tavasszal egyfordu­lós bajnokságot rendezünk, ősztől kezdve azonban a hivatalos baj­nokság is megindul. Nagy szépséghibája a megyei kosárlabda-sportnak, hogy legjobb férficsapata ismét gazda nélkül maradt, mert a Pedagógiai FSC a nem főiskolásokból álló csapatot a jövőben nem óhajtja működtet­ni. Igen sajnálatos, hogy ez a csa­pat, amely tudását, érettségét nem­egyszer bebizonyította már, évek óta hasonló gondokkal küzd!. Re­méljük, hogy a megyei TST elnök­sége mielőbb megoldja majd ezt a problémát. Sajnos, az is nagy baj, hogy az egész megyében egyetlen terem sincs, amely alkalmas lenne kosár­labda-mérkőzések lebonyolítására. A tornatermek ugyanis még ma is az elavult, 20X10 méteres méret­ben épülnek, viszont a kosárlabda­pálya hivatalos, minimális mérete 24X13 méter. Miért nem lehet leg­alább a legközelebb építendő tor­natermet néhány méterrel hosz- szabbra és szélesebbre építeni? Ezen a téren nincs fejlődés? A vívás talán a legelhanyagol­tabb sportág a megyében, elsősor­ban azért, mert a sportvezetők között nincs egyetlen egy sem, aki valaha vívással foglalkozott volna. Pedig ez a sportág több ér­deklődést és támogatást érdemel­ne, hiszen világviszonylatban is legeredményesebb sportágunk. Középiskolás országos bajnoksá­gok. különböző országos versenye­ken való kitűnő szereplés fémjelzi az egri és a gyöngyösi vívók mun­káját. E sportág lelkes művelői 1960-ban is szorgalmasan fognak dolgozni és mindent megtesznek azért, hogy mind minőségben, mind pedig mennyiségben tovább folytatódjék a fejlődés. térnem arra, a kicsit már talán unalmasnak ható témára: a továb­bi fejlődéshez fedett uszoda szük­séges! Csak ez oldaná meg töké­letesen az egész évi folyamatos felkészülést. Az új esztendő tehát egyaránt nagy feladatokat ró diákra és a sportolóra és ennek tudatában irá­nyítom majd a jövőben az érettsé­gi vizsgára, valamint a római olimpiászra való felkészülésemet. TREZSENYIK SÁNDOR, a megyei ISB elnöke: » Uj szakembereket adni a falu sportjának Ha az ember arról beszél, hogy mit is vár az új esztendőtől, — rö­viden számba kell venni az óévben végzett munka eredményeit, ame­lyek alapjai kell, hogy legyenek az új terveknek. örömmel számolhatok be arról, hogy a KISZ megyei VB mellett működő megyei ISB az 1959-re elő­irányzott célkitűzéseket végrehaj­totta. Ennek eredményeként me­gyénk területén a fiatalok nagy tömegei kapcsolódtak be a sport­életbe. A falusi spartakiád-versenyeken több mint 3000 parasztfiatal vett részt, mintegy 7000-en szerezték meg a VIT-jelvényt és körülbelül tízezer főre tehető azoknak a szá­ma, akik a megye területén a „Béke és barátság sportünnepély” rendezvényein részt vettek. Ezek a lényegesebb eredmé­nyeink, s úgy véljük: már ezek is feljogosítanak bennünket arra, hogy az új évben még nagyobb követelményeket állítsunk magunk elé. Az olimpia évében szeretnénk elérni, hogy legalább 15 000 fiatal kapcsolódjék be az olimpiai jel­vényszerző mozgalomba. Ügy véljük, hogy a falusi spor­toló tömegek ’további növelése mellett minőségileg is sikerül előbbre lépnünk, s végre elkerü­lünk a spartakiád-versenyeken szinte hagyományosan elfoglalt utolsó helyünkről, annál is inkább, mivel az országos döntőt Egerben rendezik meg. Az olimpiai gondolat' tiszteletére méreteiben nagyobb és impozán- sabb „Béke és barátság sportünne­pélyeket” akarunk rendezni, és különböző sportrendezvényekkel hozzásegíteni a fiatalokat az „Ifjú­ság a szocializmusért”-próba har­madik követelményének teljesíté­séhez. Az új évben még több szakem­bert és sportvezetőt akarunk adni a falu sportjának. Remélem, hogy célkitűzéseink valóra válnak majd és a megyében mind több és több fiatal ismerke­dik meg a sport örömeivel és szép­ségeivel. Azt várom, hogy a sport még inkább a közösség ügye lesz, végül pedig azt, hogy megyénk olimpiai válogatottjai méltóan kép­viselik majd Rómában a haza szí­neit ... KOVÁCS JÓZSEF, a füzesabonyi JTST elnöke: Sok versenyzési alkalmat biztosítunk sportolóink számára Azt szeretném, ha 1960-ban Járá­sunk sportvezetői a népgazdasági érdekek szem előtt tartásával, az MSZMP művelődéspolitikájának megvalósítására összpontosítanák erejüket. Tervbe vettük, hogy já­rásunk területén a községi sport­körök • 1960 első felében termelő­szövetkezeti sportkörökké alakul­nak át. A Járási TST nemrégiben tár­gyalta meg és fogadta el az 1960. évi sportfejlesztési tervet, melyben többek között az is szerepel, hogy Füzesabonyban MEDOSZ sportkört hozunk létre, atlétikai, asztali- tenisz-, sakk-, kézilabda-, röplab­da- és teke-szakosztályokkal. A meglevő szakosztályok számát 56-ról 87-re, a tagok számát pedig 932-ről 1490-re óhajtjuk növelni. Az új évben tovább szélesítjük pályaépítési, felújítási és karban­tartási mozgalmunkat, el kell ér­nünk, hogy mindezek főleg társa­dalmi munka-ráfordítással valósul­janak meg. 1960-ban minden bi­zonnyal megépül a Füzesabonyi VSC félig kész állapotban levő atlétikai pályája, s ez annál is in­kább sürgető, mivel a járás nem rendelkezik versenyek rendezésére alkalmas futópályával. A meglevő három kézilabda-pálya mellé még legalább ötöt akarunk építeni, hogy végre erőteljesen fejlődjék ez a kevés költséggel járó sport. A sportolók részére sok verseny­zési alkalmat biztositunk a járási KISZ VB-vel és a járási sportszö­vetségekkel karöltve. Versenynap- tárunkban járások közötti sparta- kiád-válogatott találkozókat is ter­veztünk, 1960-ban az egri, a gyön­gyösi és a tiszafüredi járások vá­logatottjai lesznek az ellenfelek. Remélem, hogy az Idei községi és járási spartakiád-versenyek több olyan fiatal tehetséget hoznak majd felszínre, akik megyei válo­gatottunkat elmozdítják a már ko­rábban elfoglalt dicstelen utolsó helyről. TURÄN ISTVÁN, labdarúgó edző: Nem a szerencsének köszönhetjük őszi 3. helyezésünket Amikor 1959 júliusában az Eger­esein Bányászhoz kerültem labda­rúgó-edzőnek, első benyomásom az volt, hogy egyes játékosok töb­bet képzelnek magukról, mint amit valójában tudnak, s úgy láttam, hogy a csapaton belül a fegyelem is kívánni valót hagy maga után. Hosszú hónapok türelmes mun­kájával sikerült a hibákat lenyese­getni és nyugodtan állíthatom, hogy a csapat játékosainak leg­többje már rájött arra: hogyan kell szocialista sportemberhez méltóan viselkedni. Az idény vé­gére baráti szellem alakult ki a csapatban, s ez eredményekben Is megmutatkozott. Az előkelő harmadik hely arra kötelez bennünket, hogy az 1960-as tavaszi idényre még nagyobb kö­rültekintéssel készüljünk fel. So­kan azt tartják, hogy csak a sze­rencsének köszönhetjük harmadik helyezésünket, azoknak azonban más a véleményük, akik végig­nézték a kemény őszi edzéseket, és tapasztalták a játékosok nagy akarását. Már január 5-én megkezdjük az alapozó edzéseket, hogy a bajnoki nyitányra már jó erőnléttel ren­delkezzék a csapat. A tavaszi sor­solás részünkre kedvezőnek mond­ható, hiszen küenc mérkőzést ját­szunk Egercsehlben és csak hetet idegenben. Nem tévesztjük szem elől, hogy a csapat ősszel Idegenben jobban szerepelt, mint otthonában, s a ha­zai sikeres szereplésért mindent elkövetünk. Ehhez azonban az kell, hogy a szurkolók Is jobban biztas­sák a játékosokat, mint eddig. Reméljük, hogy nem kell majd megküzdenünk sérülésekkel, és a bajnoki táblázat első hat helye­zettje közé kerülünk. Ezt várja csapatunktól a bányatelep minden sportot szerető dolgozója! NAGY ISTVÁN, a hatvani VSE elnöke: 4 Uj szakosztályokat létesítünk BODNÄR ANDRÁS, az úszó válogatott keret tagja: Szeretnék tagja lenni Rómában a 4x200-as váltónak Az 1960. év fokozott munkát kö­vetel meg minden sportolótól, így tőlem is. Minden vágyam az, hogy ne okozzak csalódást sportveze­tőimnek és a római olimpiász részvevője lehessek. A fokozott munkát nagyban megnehezíti, hogy a gimnázium negyedik osztályába járok és érettségire készülök. A tanulást és a sportot nem egy­könnyen lehet összeegyeztetni, hi­szen első a tanulás és csak azután jöhet a sport. Remélem, hogy sike­resen túljutok majd az érettségin és jövő szeptemberben a Buda­pesti Orvostudományi Egyetem hallgatója lehetek. Jelenleg tagja vagyok az olim­piára készülő magyar úszó válo­gatott keretnek, de tudom, hogy sokat keil még javulnom, hogy eredményeim elérjék a kijutáshoz szükséges szinteket. Az olimpiai keretben, mint a 4X200 méteres gyorsúszó váltó tagja szerepelek és ez arra késztet, hogy ezen a távon eddigi legjobb eredményemet, 2:12,4 másodpercet 2,4 másodperccel meg­javítsam. Ez a 2,4 másodperces ja­vulás tervszerű felkészülést, szor­galmas munkát igényel. Persze, nemcsak 200, hanem 100 és 400 mé­teren is szeretnék javítani idő­eredményeimen, szeretnék méltó utóda lenni a híres egri sprinte­reknek. Remélem, hogy célkitűzé­seimet Válent Gyula edző irányí­tása mellett el is érem majd. A téli felkészülés lehetőségei jobbak, mint az elmúlt évben vol­tak, de azért mégiscsak vissza kell A Hatvani VSE öt működő szak­osztálya jelentős eredményeket ért el az 1959. évben. Mindez arra kö­telez bennünket, hogy jól készül­jünk fel az elkövetkezendő új baj­noki évadra is. Az a célunk, hogy az olimpia évében a már meglevő szakosztá- lyok mellé újabb szakosztályokat létesítünk, azt akarjuk, hogy a vasutas dolgozók minél nagyobb tömegeit vonjuk be a testnevelési és sport-mozgalomba. Hogy a sportköri munka is megjavuljon, a járási KISZ VB-vel közösen elha­tároztuk. hogy a szakosztályok ve­zetőségébe KISZ vezetőségi tago­kat választunk. Az eredmények javulása csakis úgy érhető el, ha minden egyes sportvezető és sportoló átérzl a ráháruló feladatokat, a vállalt fe­lelősséget. A HVSE sportolói jelenleg aktív pihenőjüket töltik és január 10-én kezdik meg az alapozó edzéseket. Az 1960-as évben sportolóinktól sokkal többet várunk, mint az el­múlt esztendőben. Ügy érezzük, erre biztosíték a jelenleg kialakult jó szellem a sportkörön belül. A sportolók túlnyomó többsége vas­utas, akik tisztában vannak azzal, hogy a szocialista társadalom alap­ja a munka, tehát az út csakis a munkán keresztül vezet a sporto­láshoz és ez, véleményem szerint, döntő tényező az eredmények ki­alakításánál. A szakvezetők feladata munkál­kodni azon, hegy a fiatal sporto­lókban meglevő akaraterőt, mun­kakedvet gyümölcsözővé, eredmé­nyessé tegyék. Ha minden vezető eleget tesz ennek, akkor jöhetnek a magasabb igények kielégítésére vonatkozó további kérdések. Reméljük, hogy a 24 birkózni óhajtó fiatal is mielőbb hódolhat majd kedvenc sportjának - mert mindenáron létrehozzuk birkózó szakosztályunkat is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom