Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
év után, olimpia előtt Magunk mögött hagytuk az óesztendőt és beléptünk az Olimpia évébe. 1959-ben erőteljesen kiterebélyesedett testnevelési és tportmozgalmunk, ismét magyar sikerektől volt hangos a sportvilág. A fejlődés természetesen nem kerülte el megyénket sem. úszóink, vízilabdázóink, atlétáink, kosarasaink, vívóink, birkózóink, ökölvívóink, asztaliteniszezőink, sakkozóink, természetjáróink — de a többi sportág képviselői is — becsületes, jó munkával járultak hozzá az MTST célkitűzéseinek megvalósításához. Falvainkból mind erőteljesebben hallatják hangjukat a sportoló parasztfiatalok, az iskolákban olyan ütőképes sportkörök alakulnak ki, mint a felszabadulás óta sohasem még, de sportvezetőink is mind jobban és jobban együtt haladnak a fejlődéssel: tanfolyamokon és különböző iskolákon képezik tudásukat. Mindez nagyon reménytkeltő. Azt várjuk tehát, hogy az Olimpia évében még fokozódik a szervezett, tervszerű sporttevékenység és a sport hatalmas tábora még nagyobb sikereknek örvendhet majd. Heves megye sportvezetői, sportolói mind mind bizakodóak a jövőt illetően, mint ahogyan ez az alanti néhány nyilatkozatból is kitűnik. DR. CSICSAY JÓZSEF, a megyei TST elnöke: A megye sportjának nagy fellendülését várom Megyénk testnevelési és sportmozgalmában az elmúlt évben jelentős fejlődés volt tapasztalható. Ez megmutatkozott a sportélet határozott demokratizálásában, szervezetének megerősítésében, sportolóink számának és eredményeinek növekedésében. A megye testnevelési és sportmozgalmának irányításában, valamint ellenőrzésében a megyei TST apparátusa egyre intenzívebben kapcsolódott be. Újjászerveztük és megerősítettük a megyei sportszövetségek elnökségeit, több új sportágban sikerült megyei bajnokságot létrehoznunk, illetve növelnünk a bajnokságban szereplő csapatok számát. örvendetesen nagy tömegek vettek részt a spartakiád és a VXT jelvényszerző versenyeken, s a sportvezetők politikai és szakmai munkájának sikeresebbé tétele végett különböző fokú tanfolyamokat rendeztünk. Hogy mit várok az 1960. évtől? Röviden: megyénk testnevelési és sportmozgalmának további fellendülését. Szeretnénk — a népgazdaság más területeihez hasonlóan —, ha ez a fellendülés tervszerűen menne végbe. Ezért fokoznunk kell a sportmozgalom társadalmi jellegét. Évről évre el kell készítenünk a megye fejlesztési tervét. El kell érnünk, hogy a megye minden sportszervezete munka terv alapján végezze munkáját, s ez év tapasztalatai alapján készítjük majd el Heves megye ötéves sportfejlesztési tervét. A megyei bajnokságot kiterjesztjük a férfi teke, valamint a női kézilabda, röplabda és kosárlabda sportágakra. A minőség fejlesztését szolgálja majd az a törekvésünk, hogy a megyénkben levő sportkörök legalább három szakosztályt működtessenek. A falusi dolgozók spartakiádján való jó szereplésért egyéves felkészülési tervet dolgozunk ki és az a tény, hogy az országos döntőket Egerben rendezik meg — fokozottan kötelez bennünket. 1960-ban tovább emeljük majd a termelőszövetkezeti sportkörök számát és a szakkáderhiány megszüntetéséért ez évben is növeljük a különböző tanfolyamok számát. Elsősorban azokban a sportágakban, amelyek a falusi sportélet fellendítését biztosítják; Legfőbb reményem az, hogy az 1960. év a falusi sportéletben minőség tekintetében is jelentős fejlődést hoz, T. BOGNÁR LILI, a gerelyhajítás megyei csúcstartója: Igazolni a rendszeres sportmunka eredményességét Tíz évvel ezelőtt történt — általános iskolás koromban —, hogy egy iskolai versenyen jó messzire elhajítottam a kislabdát, s ez a dobás megszabta sportpályafutásom útját. Mind gyakrabban kerestem fel a sportpályát, ahol hosz- szú hónapokon keresztül egy törött magasugró-léccel gyakoroltam a gerelyhajítás alapmozdulatait. A kezdeti sikerek erőteli esebb munkára serkentettek, s így a gerelyhajításon kívül több rövidtávú futóversenyen is elindultam. Eredményeim évről évre javultak. 1952-ben megyei serdülőcsúcsot állítottam fel, amelyet azóta sem javított meg senki. Innen kezdve minden évben bejutottam a gerelyhajítás országos ifjúsági, sőt felnőtt döntőjébe is. 1955-ben 38,70 cm-t, majd 1956-ban 38,97 cm-t sikerült hajítanom, s ezek az eredmények jobbak voltak az első osztályú szintnél. 1957-ben kislányom született, így ezt az évet kihagytam, de 1958-ban ismét kezembe vettem azt a sportszert, amelyik oly sok sikerhez segített. Régebbi eredményeimet nem tudtam elérni, de 34,80-as dobással mégis első lettem a megyei rangsorban. Az idei legjobb eredményeim 36,80 cm, túl van a másod- osztályú szinten, de még nem éri cl az elsőosztályt. 1960-as terveimét nem én, hanem családi körülményeim szabják meg. Kislányom elmúlt már kétéves, s a házimunka mellett sokat kell vele foglalkoznom. A Gyümölcs- és Szeszipari Vállalatnál dolgozom, s amikor férjem labdarúgóedzésen lesz — és is kimegyek a pályára egy kis mozgást végezni. Ha a megyei válogatottnak szüksége lesz rám, néhány versenyen is elindulok. Nem az elért eredmény a fontos, hanem az, hogy amíg néhány 35 méter körüli gerelyhajító nem lesz a megyében, „tartsam a frontot’\ Ügy gondolom, hogy erre nem is kell sokáig várnom, mert a hatvani Radnóti Júlia már túldobta a' 36 métert és a gyöngyösi Bozóky Márta is állandóan 30 méter fölött dobál. A legnagyobb lehetőséget azonban a még 1960-ban is serdülő korú Halmóczky Iliben látom, aki többször hajította túl a 29 métert. Technikáján kell még javítani és akkor még ebben az évben megjavíthatja 32,88 centiméteres megyei serdülő csúcsomat. További terveim: sportszeretetből példát mutatni a fiatalabbak felé, igazolni a rendszeres munka eredményességét. Tíz évet töltöttem el a sportpályán, mégsem untam meg és ha 13 éves lennék: újra csak a gerelyhajításnál kötnék ki. Okleveleim, érmeim, tiszteletdíjaim mind egy-egy sikeres verseny tanúságai, egy-egy szép vasárnap emlékei. Sok ilyen kedves emléket kívánok mindazoknak, akik az atlétika göröngyös, de felejthetetlenül szép útját választják . s 5 GERZOVICH JÓZSEF, a megyei DSX elnöke: Az áj iskolai versenyrendszer sok előnyt biztosít részünkre Iskolai vonalon jelentős fejlődést Várok az új évtől! Az új iskolai versenyrendszer számunkra rengeteg előnyt biztosít a fővárosi iskolákkal szemben. Azelőtt ugyanis az iskolák kimondottan saját erőikre és munkájukra támaszkodhattak, s mivel nem rendelkeztünk úgynevezett nagy sportegyesületekkel, csak kevés versenylehetőséggel vehették fel a küzdelmet a budapestiekkel. A fővárosi iskolák nevelői sok esetben még azt sem tudták, hogy milyen sportolóik vannak, s ha versenyezni kellett, csak mozgósították a patronáló egyesületek edzőit és jól képzett kész csapatokkal képviseltették magukat a versenyeken. Ami testnevelőink szűkös anyagi körülmények között, sokszor a szó legszorosabb értelmében „veríté- kezve" készítették elő 5—6 sportágban a csapatokat s»« Azért is ismétlem még egyszer, hogy az új versenyrendszer hű tükre lesz az iskola sportmunká- lának, így lehet majd valósan lemérni a testnevelők aktivitását. Látják ezt ők is, s még ( nagyobb erőkifejtéssel dolgoznak’, hogy munkájuk sikeres legyen. Sportolóink tehetségesek, szorgalmasak. Kosarasaink, tornászaink, vívóink és atlétáink — de egyéb más sportágak képviselői is —, sok örömet okoztak már és okoznak majd a jövőben számunkra. Nevelőink rendelkeznek a szükséges szaktudással, — ezért bízom én az 1960. évi sikerekben. Sportprogramunk igen gazdag, hiszen általános és középiskolás viszonylatban 16 megyei bajnokságot kell megrendezni, ami bizony nem kis munka — sok testnevelő segítsége kell hozzá. Április 4-én, az egri Gárdonyi Géza Színházban ünnepi tornabemutatót szeretnénk rendezni, de részt veszünk az MTST által lebonyolítandó olimpiai napokon is, egy-egy tömegszámmal. Remélem, hogy a sportiskola ez évben is betölti hivatását és soksok ifjú sportolót ad a megye sportéletének. Az iskolai testnevelés vonalán különösen az általános iskolákban várok jelentős fejlődést, szeretném elérni, hogy minden iskolában a tanterv anyaga szerint tervszerűen haladva tanítsanak és neveljenek. Ez közös ügy. erre a párt tézisei is különös gonddal köteleznek bennünket. Hiszem, hogy a fejlődés lemérhető lesz és egyfe több egészségesebb, vidámabb, sportigé- nyesebb ifjú hagyhatja el iskoláinkat és léphet be a sportolók nagy családjába. hanus Agnes. az ESC kosárlabda-csapatának kapitánya: JÓ érzés9 ha a nézők biztatnak bennünket Az elmúlt év eredményeit és az új év terveit nagyon nehéz néhány sorban leszűkítve elmondani. 1960-nak különös jelentőséget ad, hogy ekkor rendezik Rómában a IX. nyári olimpiai játékokat. Szeretném, ha a magyar sportolók jóval több aranyérmet szereznének, mint legutóbb Melboumeben. S mivel kosárlabdázó vagyok, nem veszi tőlem rossznéven senki sem, hogy elsősorban a női kosárlabda- válogatottnak kívánok jobb szereplést, mint az elmúlt évben. Miránk, egri kosaras lányokra is ránk fér egy kis biztatás, mert az őszi fordulóban nem a legjobban szerepeltünk. Ennek oka főleg az volt, hogy csapatunk zömét ifjúsági játékosok alkotják, akik jórészt az idén játszottak először NB Il-es mérkőzéseket. örvendetes viszont, hogy a csapatunk az elmúlt idény alatt teljes egésszé ko- vácsolódott, és alapos edzésekkel készül a tavaszi találkozókra. A lányok fogadkoznak, hogy legalább a hetedik helyet megszerezzük. Persze ez nem elérhetetlen, de ah" hoz az kell, hogy cseresorunk is biztosan álljon a lábán és biztosabban kezelje a labdát. 1960-ban hét mérkőzést játszunk itthon, és nagyon szeretnénk, ha e mérkőzéseknek sok nézője, sok szurkolója akadna. Hiszen olyan jó érzés — és ezt minden sportoló ismeri —, ha a nézők biztatnak és velünk együtt harcolnak a győzelemért. Bízom abban, hogy az új évben megoldódnak felszerelési problémáink is. örömmel értesültem arról, hogy 1960-ban az Egri SC Vasas néven működik tovább, hiszen a Vasas mindig a legkiválóbb nevelő sportegyesületek közé tartozott. Kívánatos volna, hogy az egri férfi kosárlabda-csapat is ugyanebben a sportkörben szerepeljen. Hogy mit várok még az 1960. évtől? Nagyon szeretem a gyerekeket, no meg a sportot is és nem tudok szebb hivatást elképzelni, mint a testnevelő tanári pályát. Ezért egyetlen nagy álmom a Testnevelési Főiskola. Nagyon, de nagyon szeretném ha sikerülne e főiskola hallgatója lenni . ;; Szakosztályunk vezetőségétől és a sportkör elnökségétől azt kér- jük, hogy legyenek mindenben segítségünkre és mi mé& nagyobb eredményeket érhessünk el. Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, félelem-mentes, nyugodt, békés élet kell, azért végezetül — de nem utolsósorban —, azt kívánom: a nagyhatalmak véglegesen egyezzenek meg egymással és 1960-ban sikerrel zárják ki egy új, szörnyű világháború kirobbantásának lehetőségét.;, CSÄNYI barna testnevelő, a megyei TST tagja: Sportolóink Rómában is jól megállják majd a helyüket 1960 az olimpia éve, természetes tehát, hogy a sportvezetők és a sportot kedvelők elsősorban iránta érdeklődnek, már most szeretnék tudni, hogy sportolóink hogyan szerepelnek majd. Bár a pillanatnyi helyzet nem valami sokat ígérő, mégis bízhatunk abban, hogy sportolóink Rómában is jól megállják majd a helyüket. Az 1960. évre megyei vonatkozásban is vannak tervek, elgondolások. természetesen szeretnénk, ha ezek meg is valósulnának. Kosárlabdában az elmúlt évekhez viszonyítva, jelentős fejlődést állapíthatunk meg, ez évben hoztuk létre — a megyei TST hathatós támogatásával — a megyei bajnokságot, amelyhez csatlakozott Nógrád megye egyetlen csapata, a Salgótarjáni Kohász is, így nyolc csapattal, zökkenőmentesen zajlott le az összevont megyei bajnokság. A bajnokság tavaszi fordulója ugyanilyen körülmények között rendeződik meg, őszre azonban szeretnénk elérni a 12-es létszámot. Női vonalon - az igényeknek megfelelően — tavasszal egyfordulós bajnokságot rendezünk, ősztől kezdve azonban a hivatalos bajnokság is megindul. Nagy szépséghibája a megyei kosárlabda-sportnak, hogy legjobb férficsapata ismét gazda nélkül maradt, mert a Pedagógiai FSC a nem főiskolásokból álló csapatot a jövőben nem óhajtja működtetni. Igen sajnálatos, hogy ez a csapat, amely tudását, érettségét nemegyszer bebizonyította már, évek óta hasonló gondokkal küzd!. Reméljük, hogy a megyei TST elnöksége mielőbb megoldja majd ezt a problémát. Sajnos, az is nagy baj, hogy az egész megyében egyetlen terem sincs, amely alkalmas lenne kosárlabda-mérkőzések lebonyolítására. A tornatermek ugyanis még ma is az elavult, 20X10 méteres méretben épülnek, viszont a kosárlabdapálya hivatalos, minimális mérete 24X13 méter. Miért nem lehet legalább a legközelebb építendő tornatermet néhány méterrel hosz- szabbra és szélesebbre építeni? Ezen a téren nincs fejlődés? A vívás talán a legelhanyagoltabb sportág a megyében, elsősorban azért, mert a sportvezetők között nincs egyetlen egy sem, aki valaha vívással foglalkozott volna. Pedig ez a sportág több érdeklődést és támogatást érdemelne, hiszen világviszonylatban is legeredményesebb sportágunk. Középiskolás országos bajnokságok. különböző országos versenyeken való kitűnő szereplés fémjelzi az egri és a gyöngyösi vívók munkáját. E sportág lelkes művelői 1960-ban is szorgalmasan fognak dolgozni és mindent megtesznek azért, hogy mind minőségben, mind pedig mennyiségben tovább folytatódjék a fejlődés. térnem arra, a kicsit már talán unalmasnak ható témára: a további fejlődéshez fedett uszoda szükséges! Csak ez oldaná meg tökéletesen az egész évi folyamatos felkészülést. Az új esztendő tehát egyaránt nagy feladatokat ró diákra és a sportolóra és ennek tudatában irányítom majd a jövőben az érettségi vizsgára, valamint a római olimpiászra való felkészülésemet. TREZSENYIK SÁNDOR, a megyei ISB elnöke: » Uj szakembereket adni a falu sportjának Ha az ember arról beszél, hogy mit is vár az új esztendőtől, — röviden számba kell venni az óévben végzett munka eredményeit, amelyek alapjai kell, hogy legyenek az új terveknek. örömmel számolhatok be arról, hogy a KISZ megyei VB mellett működő megyei ISB az 1959-re előirányzott célkitűzéseket végrehajtotta. Ennek eredményeként megyénk területén a fiatalok nagy tömegei kapcsolódtak be a sportéletbe. A falusi spartakiád-versenyeken több mint 3000 parasztfiatal vett részt, mintegy 7000-en szerezték meg a VIT-jelvényt és körülbelül tízezer főre tehető azoknak a száma, akik a megye területén a „Béke és barátság sportünnepély” rendezvényein részt vettek. Ezek a lényegesebb eredményeink, s úgy véljük: már ezek is feljogosítanak bennünket arra, hogy az új évben még nagyobb követelményeket állítsunk magunk elé. Az olimpia évében szeretnénk elérni, hogy legalább 15 000 fiatal kapcsolódjék be az olimpiai jelvényszerző mozgalomba. Ügy véljük, hogy a falusi sportoló tömegek ’további növelése mellett minőségileg is sikerül előbbre lépnünk, s végre elkerülünk a spartakiád-versenyeken szinte hagyományosan elfoglalt utolsó helyünkről, annál is inkább, mivel az országos döntőt Egerben rendezik meg. Az olimpiai gondolat' tiszteletére méreteiben nagyobb és impozán- sabb „Béke és barátság sportünnepélyeket” akarunk rendezni, és különböző sportrendezvényekkel hozzásegíteni a fiatalokat az „Ifjúság a szocializmusért”-próba harmadik követelményének teljesítéséhez. Az új évben még több szakembert és sportvezetőt akarunk adni a falu sportjának. Remélem, hogy célkitűzéseink valóra válnak majd és a megyében mind több és több fiatal ismerkedik meg a sport örömeivel és szépségeivel. Azt várom, hogy a sport még inkább a közösség ügye lesz, végül pedig azt, hogy megyénk olimpiai válogatottjai méltóan képviselik majd Rómában a haza színeit ... KOVÁCS JÓZSEF, a füzesabonyi JTST elnöke: Sok versenyzési alkalmat biztosítunk sportolóink számára Azt szeretném, ha 1960-ban Járásunk sportvezetői a népgazdasági érdekek szem előtt tartásával, az MSZMP művelődéspolitikájának megvalósítására összpontosítanák erejüket. Tervbe vettük, hogy járásunk területén a községi sportkörök • 1960 első felében termelőszövetkezeti sportkörökké alakulnak át. A Járási TST nemrégiben tárgyalta meg és fogadta el az 1960. évi sportfejlesztési tervet, melyben többek között az is szerepel, hogy Füzesabonyban MEDOSZ sportkört hozunk létre, atlétikai, asztali- tenisz-, sakk-, kézilabda-, röplabda- és teke-szakosztályokkal. A meglevő szakosztályok számát 56-ról 87-re, a tagok számát pedig 932-ről 1490-re óhajtjuk növelni. Az új évben tovább szélesítjük pályaépítési, felújítási és karbantartási mozgalmunkat, el kell érnünk, hogy mindezek főleg társadalmi munka-ráfordítással valósuljanak meg. 1960-ban minden bizonnyal megépül a Füzesabonyi VSC félig kész állapotban levő atlétikai pályája, s ez annál is inkább sürgető, mivel a járás nem rendelkezik versenyek rendezésére alkalmas futópályával. A meglevő három kézilabda-pálya mellé még legalább ötöt akarunk építeni, hogy végre erőteljesen fejlődjék ez a kevés költséggel járó sport. A sportolók részére sok versenyzési alkalmat biztositunk a járási KISZ VB-vel és a járási sportszövetségekkel karöltve. Versenynap- tárunkban járások közötti sparta- kiád-válogatott találkozókat is terveztünk, 1960-ban az egri, a gyöngyösi és a tiszafüredi járások válogatottjai lesznek az ellenfelek. Remélem, hogy az Idei községi és járási spartakiád-versenyek több olyan fiatal tehetséget hoznak majd felszínre, akik megyei válogatottunkat elmozdítják a már korábban elfoglalt dicstelen utolsó helyről. TURÄN ISTVÁN, labdarúgó edző: Nem a szerencsének köszönhetjük őszi 3. helyezésünket Amikor 1959 júliusában az Egeresein Bányászhoz kerültem labdarúgó-edzőnek, első benyomásom az volt, hogy egyes játékosok többet képzelnek magukról, mint amit valójában tudnak, s úgy láttam, hogy a csapaton belül a fegyelem is kívánni valót hagy maga után. Hosszú hónapok türelmes munkájával sikerült a hibákat lenyesegetni és nyugodtan állíthatom, hogy a csapat játékosainak legtöbbje már rájött arra: hogyan kell szocialista sportemberhez méltóan viselkedni. Az idény végére baráti szellem alakult ki a csapatban, s ez eredményekben Is megmutatkozott. Az előkelő harmadik hely arra kötelez bennünket, hogy az 1960-as tavaszi idényre még nagyobb körültekintéssel készüljünk fel. Sokan azt tartják, hogy csak a szerencsének köszönhetjük harmadik helyezésünket, azoknak azonban más a véleményük, akik végignézték a kemény őszi edzéseket, és tapasztalták a játékosok nagy akarását. Már január 5-én megkezdjük az alapozó edzéseket, hogy a bajnoki nyitányra már jó erőnléttel rendelkezzék a csapat. A tavaszi sorsolás részünkre kedvezőnek mondható, hiszen küenc mérkőzést játszunk Egercsehlben és csak hetet idegenben. Nem tévesztjük szem elől, hogy a csapat ősszel Idegenben jobban szerepelt, mint otthonában, s a hazai sikeres szereplésért mindent elkövetünk. Ehhez azonban az kell, hogy a szurkolók Is jobban biztassák a játékosokat, mint eddig. Reméljük, hogy nem kell majd megküzdenünk sérülésekkel, és a bajnoki táblázat első hat helyezettje közé kerülünk. Ezt várja csapatunktól a bányatelep minden sportot szerető dolgozója! NAGY ISTVÁN, a hatvani VSE elnöke: 4 Uj szakosztályokat létesítünk BODNÄR ANDRÁS, az úszó válogatott keret tagja: Szeretnék tagja lenni Rómában a 4x200-as váltónak Az 1960. év fokozott munkát követel meg minden sportolótól, így tőlem is. Minden vágyam az, hogy ne okozzak csalódást sportvezetőimnek és a római olimpiász részvevője lehessek. A fokozott munkát nagyban megnehezíti, hogy a gimnázium negyedik osztályába járok és érettségire készülök. A tanulást és a sportot nem egykönnyen lehet összeegyeztetni, hiszen első a tanulás és csak azután jöhet a sport. Remélem, hogy sikeresen túljutok majd az érettségin és jövő szeptemberben a Budapesti Orvostudományi Egyetem hallgatója lehetek. Jelenleg tagja vagyok az olimpiára készülő magyar úszó válogatott keretnek, de tudom, hogy sokat keil még javulnom, hogy eredményeim elérjék a kijutáshoz szükséges szinteket. Az olimpiai keretben, mint a 4X200 méteres gyorsúszó váltó tagja szerepelek és ez arra késztet, hogy ezen a távon eddigi legjobb eredményemet, 2:12,4 másodpercet 2,4 másodperccel megjavítsam. Ez a 2,4 másodperces javulás tervszerű felkészülést, szorgalmas munkát igényel. Persze, nemcsak 200, hanem 100 és 400 méteren is szeretnék javítani időeredményeimen, szeretnék méltó utóda lenni a híres egri sprintereknek. Remélem, hogy célkitűzéseimet Válent Gyula edző irányítása mellett el is érem majd. A téli felkészülés lehetőségei jobbak, mint az elmúlt évben voltak, de azért mégiscsak vissza kell A Hatvani VSE öt működő szakosztálya jelentős eredményeket ért el az 1959. évben. Mindez arra kötelez bennünket, hogy jól készüljünk fel az elkövetkezendő új bajnoki évadra is. Az a célunk, hogy az olimpia évében a már meglevő szakosztá- lyok mellé újabb szakosztályokat létesítünk, azt akarjuk, hogy a vasutas dolgozók minél nagyobb tömegeit vonjuk be a testnevelési és sport-mozgalomba. Hogy a sportköri munka is megjavuljon, a járási KISZ VB-vel közösen elhatároztuk. hogy a szakosztályok vezetőségébe KISZ vezetőségi tagokat választunk. Az eredmények javulása csakis úgy érhető el, ha minden egyes sportvezető és sportoló átérzl a ráháruló feladatokat, a vállalt felelősséget. A HVSE sportolói jelenleg aktív pihenőjüket töltik és január 10-én kezdik meg az alapozó edzéseket. Az 1960-as évben sportolóinktól sokkal többet várunk, mint az elmúlt esztendőben. Ügy érezzük, erre biztosíték a jelenleg kialakult jó szellem a sportkörön belül. A sportolók túlnyomó többsége vasutas, akik tisztában vannak azzal, hogy a szocialista társadalom alapja a munka, tehát az út csakis a munkán keresztül vezet a sportoláshoz és ez, véleményem szerint, döntő tényező az eredmények kialakításánál. A szakvezetők feladata munkálkodni azon, hegy a fiatal sportolókban meglevő akaraterőt, munkakedvet gyümölcsözővé, eredményessé tegyék. Ha minden vezető eleget tesz ennek, akkor jöhetnek a magasabb igények kielégítésére vonatkozó további kérdések. Reméljük, hogy a 24 birkózni óhajtó fiatal is mielőbb hódolhat majd kedvenc sportjának - mert mindenáron létrehozzuk birkózó szakosztályunkat is.