Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-19 / 15. szám

nepüjsag 3 I960, január 19., kedd Két óra napfény... Az6k szamára, akik nem bújják naponta a bányák sötétjét, akik felé ném száll alattomo­san az egészségrongáló ércpor, talán nincs is olyan jelentősége a napfénynek, a szabad le­vegőnek. Nem is tudják kellőképpen érzékel­ni, mit jelent naponta egy-két órát elcsípni a földalatti tartózkodásból. De mennyire ismredk ennek jelentőségét, értékét a gyöngyösorcszi ércbányában, ahol a kormány intézkedése alapján a korábbi nyólc óráról hat és hét órára csökkentették a mun­kaidőt. Több mint egy évé már ennek;. Azóta már szinte természetessé vált az emberek előtt, hogy kevesebb sápadt színt vihet arcuk­ra a bánya mélye, hogy szervezetük is kevés­Mezel József lőmeslert éppen vasalás közben lep­tük meg, amint többlet szabadidejét töltötte. Aztán s pénteki szemháriumra készül — amint mondotta —, sokkal alaposabban, mint előtte. bé van kitéve a bányamunka ártalmainak. Két óra napfényt nyertek, két órával több szabadidőt. De vajon mivel töltik, miként hasznosítják a népi állam eme nem kicsi ado­mányát a bányászok százai, akik annak ide­jén határtalan örömmel és mégis aggodalom­mal fogadták a munkaidő csökkentésének hí­rét. — Aggodalommal? — Valóban így volt — ad választ a hihe­tetlennek tűnő kérdésre Mezei József lőmester, a bánya legényszállójának egyik lakója. — Féltek az emberek, hogy a kereset látja kárát a munkaidő csökkentésének .. a — S nem úgy lett? — Nem. Vegyünk példát csak az én kere­setemről. Azóta, hogy hat órát dolgozom nem­hogy csökkent volna, de több lett. Így van ez a többieknél is..-: Azóta csak az öröm maradt meg a két ér­zés közül, öröm, hogy könnyebbé vált az éle­tük, öröm, hogy otthon és a bányában egy­aránt kedvező változásokat hozott a rövidebb munkaidő. — Hogyan a bányában is? — Mindenki azt hitte, fuccs a tervteljesí­tésnek. S mi lett a vége? A mi brigádunk a hat óra alatt most többet ad, mint korábban *— ezt már a szomszéd szoba lakói és vendé­gei mondják, akik egy izgalmas kártyapartirá gyűltek egybe. — Azelőtt... kezdi a bizonyítást Bessenyei József vájár — egy műszakban lefúrtunk és lerobbantottunk.. Most meg ...? Él is szállítjuk ugyanazon a műszakon. — Nehezebb tehát a munka. — Szó Sincs róla! — tiltakozik élénken Szalai János vájár. — A gépek segítenek — ad magyarázatot Mezei József. —* Azelőtt sok baj Volt a fúrók vízellátásá­val, a szállítással, most ezek már mind meg­szűntek ... A termelés tehát nem sínylette meg a nagy változást. Nagy része volt ebben a bánya ve­títőinek, műszaki gárdájának, de főleg ezek­nek az egyszerű embereknek, akik nem be­szélnek háláról, amiért könnyebb lett a soí- 'ük. Nem beszélnek róla, de többet termelnek a gépek és lehetőségek ügyes kihasználásával. Ez pédig minden frázisnál többet mond. Egymás szavába vágva inkább arról be­szélnék, kt mire használja az „ajándék" két órahosszát. Milyen kedvenc szórakozást lehet a korábbinál tóvább folytatni? — Olvasni. — Gyerekeket ródliztatni. — Jó mátrai levegőt szívni. — Sakkózni, ping-pongozni, televíziót nézni... — Tanulni. — Segíteni az asszonynak ..; Ahány kérdezett, annyiféle válasz. De mindegyik válaszból kicséndült, jó, nagyon jó ez a hatórás munkaidő. Gál Jancsi így majd mindennap bejut Gyöngyösre, ahol mozi, szó­rakozóhelyek és egy kislány várja, Bessenye1 vájár — a közeli lakótelepen — az udvaron Rendes körülmények közt már műszakban lenné Gál János csillés és Bessenyei József vájár, de igy van még két szabad órájuk néhány izgalmas parti lejátszására a lejényszálló barátságos meleg szobá­jában. Nyertek mindenképpen — ha a parti „úszik” is azért, nyertesek maradnak: nyertek két órát pihenésre, szórakozásra. többet foglalatoskodhat, hogy minél tovább szívhassa a friss levegőt. S örül Mezei József is, mert több idő jut a tanulásra, a társadal­mi munkára, s üdvözli az intézkedést Molnár Kálmán vájár, aki nyáron kis szőlőjében, té­len meg fiával tölthet két órával több időt. És örülnek a bányászfeleségek, mert bár min­den óvintézkedést megtesznek a bányában, hogy biztonságos munkakörülmények között dolgozhassanak férjeik, azért az aggodalom mégis a szívükbe költözik, a föld mélyén dol­gozó párjuk iránt. És most két teljes órával csökken az aggodalom ..; S mindezt a jót és szépet egyetlen rendel­kezéssel biztosították három és félszáz bányász részére. Egyetlen rendelkezéssel azok közül, amelyek oly gyakorta jelennek meg a mun­kásember életének szebbé tételére. Kovács Endre A Füzesabonyi Vegyes Ktsz idei terveiből (Tudósítónktól.) Szép terveikkel és nagy re­ményekkel kezdtek a munká­hoz az 1960-as évben a Füzes­abonyi Vegyes Kisipari Ter­melőszövetkezet. — Ez az év a szövetkezet további fejlődésé­nek, megerősödésének és foko­zott termelésének éve lesz — mondja Hegedűs János elv­társ, aki az elnöki tisztséget viseli. Különösen sok dolga lesz az építő részlegnek, amely nem­rég fejezte be a poroszlói Ha­ladás Tsz 600 férőhelyes juh- hodályának építését. Nemsoká­ra pedig — amint az időjárás megengedi — a füzesabonyi Szabad Nép Termelőszövetke­zetnek építenek egy ötven fé- rőhelves tehénistállót. Ezt az építkezést még az idén, másik kettő követi. Ugyanilyen istál­lót építenek az egyik mező- tárkányi és a maiklári .terme­lőszövetkezetnek. A tavasz be­álltával hozzálátnak a magán kislakás építkezésekhez is. Az asztalos részleg a Mes­terséges Megtermékenyítő Ál­lomás építkezéseihez készíti el az összes abiakrámákat, ajtó­kat és szobaberendezéseket. Hasonló munkákat végeznek majd él a besenyőtelki Föld- m üvíísszö vetkezet Italboltjá­nak építkezésein. Még az idén új borkóstoló nyílik Kérecsen- den és ennek berendezéseit szintén az asztalos részleg ké­szíti el. Az elmondottakon kí­vül több kombinált szobabú­tort is készítenek a magán megrendelők részére. Az autósok és motorkerék­párosok nagy örömére a gép­lakatos részleg most kapta meg a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium megbízatá­sát az autószerviz építésére. Nem kell ezután a járás jár­műtulajdonosainak messzire menni, mert itt megbízható, és téljes javítást, ha kell, fel­újítást tudnak végezni a gép­kocsikon. Az idei tervek között szere­pel még az is, hogy új férfi és női fodrászüzletet nyitnak Füzesabonyban, a telepen, és ugyanitt bővítik a nagy nép­szerűségnek örvendő kozmeti­kai részleget. Mindent össze­gezve, sok-sok munkával, s mintegy félmillió forint értékű szolgáltatásokkal igyekszenek az idén is kielégíteni a lakos­ság szükségleteit. Az egyre növekvő feladatok­kal együtt nő én gyarapszik a szövetkezet vagyona, üzemi be­rendezése. Nemrég bővítették az üzemházat, bővült a köz­ponti raktáruk, az idén pedig egy kisebb méretű munkás- szállást és egy fürdőt készíte­nek a szövetkezet dolgozói vé­szére. E néhány apró tény min­den külön magyarázat nélkül iS ékésen bizonyítja, hogy az idén is tóvább fejlődik és erő­södik a Füzesabonyi Vegyes Kisipari Termelőszövetkezet. ...hogy titokzatos repülő­katasztrófa történt a Szahará­ban. Egy francia katonai re­pülőgép a felszállás után egy­szerűen eltűnt, nem érkezett meg a szokott időre a fogadó leszálló helyre. A gép személyzetén kívül még egy utas és négy tonna súlyú titokzatos rakomány utazott a géppel. Az eltűnt repülőgép a szaharai' Regga­néba indult, ahol a közeli he­tekben felrobbantják az első francia kísérleti atombombát. A legújabb jelentések arról számolnak be, hogy a két napja „eltűnt” francia repülő­gép Ghardaia térségében le­zuhant, valamennyi utasa meghalt és a négy tonna is­meretlen rendeltetésű anyag is mégsemmisült. A szaharai francia atombomba-robban­táshoz készülődök hiába vár­ják az értékes szállítmányt vivő repülőgépet, hogy a kísérletet végképpen befejez­zék és a közvélemény tiltako­zásának ellenére is fellőjék az első francia atombombát. A repülőgép lezuhanásának körülményeiről hallgat a kró­nika, a francia katonai körök nem nyilatkoznak. A kísérle­tek ha egu-két órára is, de abbamaradtak, várnak újabb szállítmányra. Már eddig hat ember halálát okozta a fran­cia kísérleti atomrobbantás, amelyet újabb emberi életek kioltására készítenek az amúgy is csak halált termő szaharai sivatagban. Nem használ a figyelmeztetés, nem parancsol megálljt hat ember halála? (—ács) Milliók és milliók hódolnak neki, vannak sokan, akik inkább az evésről mondanának le, mint a cigarettáról, ha választani kellene. Ismerek nyolcvan esztendős embert, aki ma is dohányzik és a legjobb egészségnek örvend, de tudok olyat is, hogy az orvos parancsára kellett fiatal férfinak abbahagyni a dohányzást. Ki íay, ki úgy, annyi azonban bizonyos, hogy egészsé­gére senkinek se válik a cigaretta, de különösen nem a fej­lődő szervezetnek, a serdülő korú lányoknak, fiúknak. Hogy a felnőttek dohányoznak, cigarettáznak, rendben van, de miért dohányoznak egyre többen és többen immáron nem­csak a tizennégy-tizenöt esztendős fiúk, de az ugyanilyen korú lányok is? Nagyok akarnak lenni, már felnőttnek érzik magukat* nekik már szabad. így gondolják, no meg úgy, hogy a gomblyukban viselt piros gomb egyenesen megköveteli azt* hogy rágyújtsanak. A napokban találkoztam nagy lányok­kal, akik vidáman pöfékeltek. Szájukban, kezükben még esetlenül állt a cigaretta, sápadozott is egyik-másikuk, do azért szívták rendületlenül, egymás kedvéért. Félreértés ne essék. Nem az élet „örömeitől" akarom megfosztani, megfosztva látni diákjainkat. Sőt, szeretném, ha nagyon-nagyon boldog és örömteli lenne az életük. De hadd kérdezzem meg tőlük: — Miért kell erővel, legtöbbször egymás kedvéért rá­szokni a dohányzásra? Higgyék el, kedves ifjú lányok és fiúk, nem ad ,a cigaretta nagykorúságot, érettséget, még tekintélyt sem, de sokkal inkább lehet kárára fiatal, még fejlődő szervezetüknek. Ha később, az élet forgatagában rászoknak a dohány­zásra, a cigarettára, ám legyen, de szándékosan „rászokó tatai” magukat, igazán felesleges, nem okos dolog. Hallottam már olyat is, hogy az egyik másodikos gim­nazista így bátorította barátját: — Szívd csak, bátran! Ne félj, a huszadik után már nem fogsz szédelégni. És az ifjú barát szívta, szívta, ne­hogy gyávának tartsák, csak azért, hogy végre már ő is egyszer nagy fiú lehessen. Nem helyes ez így, igazén nem helyes. És nem ártana, ha osztályfőnöki órán, családi körben, több szó esne erről a problémáról is a jövőben. Megérné, mert a fiatalok látnák a hasznát.. . (Szalay) Takarékoskodó diákok Spkfaita szenvedélyt, űznek az emberek, s ezek közül talán legtöbb a „gyűjtő.” Van aki postai bélyeget, gyufacímkét, levelezőlapot, szalvétát, vagy egyéb érdekességeket gyűjt, sokszor minden valamirevaló cél nélkül, talán csak azért, hogy szabad idejére szórakozást biz­tosítson magának, vagy pedig csak azért, hogy valamivel ő is dicsekedhessen társainak. A gyűjtőszenvedély egy kü­lönös formájával foglalkoznak az egri Szilágyi Erzsébet Gim­názium növendékei — termé­szetesen az általánosan elter­jedt szalvétagyűjtés mellett —, a bélyeg egy különös fajtájá­nak, a takarékbélyeg gyűjtésé­vel. A lányok nap, mint nap fel­keresik a takarékossági megbí­zott teendőit ellátó Dobi Judit tanárnőt, s ki egy, ki két, vagy néha ennél is több egy-, öt-, vagy tízforintos bélyeget vásá­rol, s boldogan ragassza be egy­re gyarapodó kis gyűjteménye közé, az iskolai takarékkönyv­be. A határozott szándékkal gyűjtő diákok száma ugyan nem több mint a szalvétagyűj­tőké, de azért jelentős kis tá­bort képviselnek, takarékosságu k eredménye már meghaladja a 18 ezer forintot. A gyűjtök célia az év vési kiadások fedezése, különösen a negyedikeseknél, akik most ve­szik meg a tablót, készülnek a bankettre, az alsóbb osztályok­nál pedig az őszi tanulmányi kirándulások költségét teremtik elő, s ezzel nemcsak kelleme­sebbé teszik a kirándulást, a végzős növendékek az utolsó összejövetelt, hanem nagy ter­het vesznek le a szüleik vállá­ról is, azzal, hogy az egyszerre jelentkező nagy kiadást az egész év ideje alatt 20—30 fo­rintos tételenként gyűjtik ösz- szé. Többen a csokoládéra, vagy mozira kapott pénzt is ta­karékkönyvükbe ragasztják, szép kis takarékbélyeg formá­iéban. Nagy Ibolya például a nyári szünidőben többször is helyettesítette édesapját az üz­letben. s a munkájáért kapott pénz nagy részét takarékbélyeg formájában gyűjti az őszi ki­rándulásra. Virág Éva a Gár­donyi Géza Színházban bemu­tatott Nyugtalan boldogság cí­mű operett táncában szerepelt, s a színháztól kapott pénzt nem költötte el mozira, vagy csokoládéra, hanem több száz forintot ebből betett az iskolai takarékba. Fodor Marikának már 400 forint értékű bélyege van ö talán az egyik legjobb gyűjtő az iskolában, tavaly is mintegy 700 forintot gyűjtött össze, s kapott kézhez az év vé­gén. Marika nemcsak édesany­jától kapott pénzt váltja be ta­karékbélyegre, hanem mint az osztály egyik legjobb oroszosa, tanítás után foglalkozik alsóbb tagozatú, gyengébb képességű iskolatársaival, s az ő kis „kü­lön keresetét” is szorgalmasan gyűjti. A III. c. osztályban különö­sen szorgalmasak, s takaréko­sak a növendékek, mert az az elhatározásuk, hogy az ősszel egy közös buszkirándulás ke­retében ellátogatnak Csehszlo­vákiába, feljutnak a Magas- Tátra ködbevesző csúcsaira. El­határozásuk mellett kitartanák, s ezért gyarapították az osz­tálypénztárt is. Csokoládét árultak a tízpercekben, ősszel pedig az egri Tangazdaság sző­lőjében kötöttek, szüreteltek, s ilyen úton már 800 forint érté­kű takarékbélyeg van a közös takarékkönyvben. Az osztály tanulóit már a múlt évben is takarékosságuk­ról ismerték az iskolában, A Balaton körüli kirándulásra egész éven keresztül 20 forin­tot fizettek be havonként, s íay az összes költséget jelentő 3500 forintból már előre^ biztosítot­tak mintegy 2800 forintot. A negyedikesek már az érettségire készülnek, ők ősszel már nem lesznek együtt, s ígv kirándulást sem terveznek, de a takarékosság egyik erényük közé tartozik még mindig. Tab­lóra. bankettra már most gyűj­tik apránként a pénzt, s így év végén nem jelent szüleik szá­mára nagy megterhelést a költ­ségek kifizetése. A tanulók itt is igyekeznek szüleiket segíteni. Tamás Tün­de például szünidei keresetével növelte a takarékbetétét. Azéi" a negyedikesek között is akad­nak többen is, akik még egy­szer részt vesznek közös kirán­duláson. Az iskola „Mopedesei’! július közepén egyhónapos túrára indulnak Csehszlovákián keresztül Len­gyelországba, s erről a kirándu­lásról nem mondanak le, Bódy Ilona már részt vett a Szolnok ^-kecskeméti és a szeged—bé- késcsaba — nyíregyháza — mis­kolci túrán is, s most készül a harmadikra. A kiadásokra már több mint 250 forintot gyűjtött össze. Az ugyancsak „Mope- des” Nagy Máriának már 400 forintja van a takarékban, most már csak az érettségi si­kerétől függ, hogy jól érzi e ma­gát a közös túrán. Az iskola tanulói három éve gyűjtik forintonként pénzüket, hogy év végén segítsék szülei­ket, s a takarékosság mindig meghozta gyümölcsét. Évköz­ben összegyűjtött pénzükön ki­rándulásokat szervezhettek, megismerhették hazánkat, üze­mek munkájával, munkásaival ismerkedhettek meg, s mindezt takarékosságuknak köszönhetik. A múlt évben 30 ezer forin­tot fizetett, ki a takarékos diá­koknak Dobi Judit tanár, s az idén is ló eredményre szá­mítanak. jelenlegi összesítő számai szerint 30 takarék­forint jut az iskola egy-egy nö­vendékére. Már a jelenlegi számok biz­tató eredményt ígérnek, egész évi takarékosságuk meghozza gyümölcsét az idén is. Az ösz- szegyűitött pénzzel örömet sze­reznek szüleiknek, kellemeseb­bé teszik kirándulásaikat, s már az iskola padjaiban felis­merik a takarékosság nagy je­lentőségét. P. E. A TIT Szabadegyetemen a következő előadások lesznek: Világirodalom: Stendhal-ról tart előadást Dr. Lukács Dezső- né, a Pedagógiai Főiskola fsz. 22-es termében. Technika: A világtechnika fejlődése. Előadó Darvas An­dor tanszékvezető tanár, a Pe­dagógiai Főiskola U. em,, 70. sz. termében. Az előadások január 19-én, délután 5 órakor kezdődnefc

Next

/
Oldalképek
Tartalom