Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
NßPÜJSAG 1960. január péntels KÖLTŐK ES VERSEK «PAPP MIKLÓS versel: NEKED Csilló mezőkön halad a léptem, s tavasz-napok szép dala szól ma: ritmusa egy a hulló pillékkel: orgona-tested karomba hozza; vattás fenyőfák jönnek felém s csöndes-neszezve száll a hó, fönn úszik egy fehér vitorlás: Téged ringat az ég-hajó; ott messze fehér a hegy, Té vagy, s a gondtól súlyos ágak is, a puha föld, a jég-kristályok a lábnyomok és minden itt... A ml szobánkban meleg a kályha, s csokor-öledbe hajtom a féjém: együtt-utunk zenéjét hallom: emlékezem. A téli nap Téli délben nevet a nap. oldalbacsíp, nagyot kacag, én fázom s arra gondolok olyan ő, mint az asszonyok: hidegbe egy kis melegét, de olyan messze van, hogy soha, soha el nem érheted. A Mátra melege A síkságról Indultam s csillogó szerpentin-mágnes húz a hegyre föl. s ezüst fenyőkről felém tündököl millió metszett kristály és a hó rámhullő álom, fehér, altató, s a jó világ bársony anya-öl, így jó nekem: a sok gond nem gyötör, puha emlékek ölelnek; s a jó felhő-pásztorok játékot hoznak fehér bárányt, csengőt, karácsonynak terítenek örömöt s az ég rámszórja minden csillagát: szeret, pihés kabátkát terít a váltamra s olyan vagyok, mint egy kisgyerek. 1NTALFY ISTVÁN versei: Emlékszem FARKAS ANDRÁS: A percek megfizetnek Örülök minden kis dolognak. Ha néha ajtómon kopognak, S megkérdezik, hogy s mint vagyok, S szavalva kívánják a jót. Örülök minden csepp mosolynak. Mikor a lányom úgy sikongat, Hogy arca ráncot vet s szeme S zikrázik-káprázik bele. örülök, hogyha jön a holnap. Szép fényei buján loholnak A hajnali világ felett. Mint tiszta, békés üzenet. Örülök minden Indulóknak, Akikben büszkén fellobognak A bit s remény szent lángjai ÉS nem kell őket szítani. örülök a megérkezőknek, ■ Akik mindent legyőzve jönnek, ök mindig megrendítenek, Mert ők győzelmes emberek. örülök a békés halóknak, Mert ők már többé nem dadognak. Mert mint az elhullott szavak, A fölben újra rajzanak. És a rajzásból nő a dallam Az élnlvágyó fiatalban, S ebből újulnak mindenek, Amik a földön fénylenek. örülök, ha a szeretetben örök jóén hívása rebben, S egymist megszüli éj s a nap, S én Is hozom világomat. Örülök léhanap magamnak, Ha a feem felett suhannak A sejtés furcsa dalai, Amiket »ly jó hallani, Amiket ily jó énekelni, Amiken ül már ott a semmi, Dehogyis semmi: végtelen, Ahogyanén elképzelem, S ki szá határt a képzeletnek. Mikor a »ercek megfizetnek. Ahogy a itkuk feltöröm, S árad lxőlük az öröm. PATAKY DEZSi versei: Oljssép lennék Szeretnén ha egyszer valakinek én lennékaz öröm, s a bánat. Szeretném ha egyszer valakinek oly szép hnék, mint az anyámnak.« Kapája ‘öldbevágott... Az utak porosa az égre szaladtak, a bokros völgy Is csendet ringatott, a dombok gerinci vibrált a tűz s a krumplibokn bágyadt-zöld tövén tücskök szomjazfc a zivatart. A domboldalban apálgatott anyám, öreg kapával, fáuló tenyérrel, Lassú vágásokkakapaszkodott a dombra. Fakó szövet feszt meggörnyedt hátán, szellőért sóvárgóhangját a nap égette föl. ... De rigó füttyeett s a bokros völgyll , szél lobogott neki dombnak. A föld végében egremegett a bodza. Lehullt a virágpa. és harangozva delet üzent a temomtorony. ... Anyám megáll homlokát Ietörölti Sóhajtott egyet és kapája újra föbevágott. A tájba hajolva ti* kora reggel küzdött az átkos sderszállal, a szikkadt, csontlnény rögökkel. Közbén zsémbelt,; sok a gyom! Hogy az isten veti agyon valamennyit! — Mert sok volt gaz, sok volt a krumplira a babra. S nem győzte, dera nem állta. De énekelgetett tgls, szegény, s a csenevész kruilit kapálta ... 'o^cxoooooo<>>»óoooocxx»ooooooooooooooooooooooóoooóó6ooóoócooo6oooooooóoc5ooooocxxx)ocoooooooocoocxx>oocoockx'o6ooooch>>>dooooco Emlékszem a bűnös napokra, Nagyváradon, ott láttam őket... Egy karszalagos gúnyolódott: „Ez még semmi! Csak az előleg!...” KI jajgatott, ki sírt zokogva, batyuval, vagy batyutlanul, vak félelemmel, vagy gyűlölettel, — amint az út kövén vonultak... A jajgatás nem színpadon szőtt, valóság volt a kép előttem, mégsem hittem, csak álltam, álltam, lábaimmal a földbe nőttem. Nyomorult aggastyánok arcán félelem, gyász, könny, némaság, vád, s nem értettem meg a világnak e szégyentelen durvaságát. Nem értettem meg, s ma sem értem, hol volt az emberség, a jóság, az ész, a szív — és érzem, ó, még nagy-nagy, még mindig az adósság... TÉL JÖTT... Tél jött, mert ez a törvény, ez a rend. A hegyeken már lehullott a hó. Svédországban harminchat fok hideg, és Fréjusben gátat tör a folyó... A világ kisebb lett, és csendesebb, közelebb bújik a földhöz az ég, és egyre forróbb vágy tüzeli át az emberek békétváró szívét. A béke — élet. Háború — halál. Emberszemekből fény ragyog felém, ki verset ír: írjon a szerétéiről, és békéről szóljon a költemény! mondott;;. A fene ebbe a névrokonba ..; Ismerem én jól, éppúgy, mint maguk ..; Örök egy izgága ember volt, meg olyan kupec fajta... Dehát most itt vagyok ... Értse meg, hogy itt vagyok, éppen az igazság dolgában vagyok itt. Nyugodjék meg, úgy elvesszük ennek az embernek a szája ízét, hogy akkor se találja meg, ha örök éltében mézet nyalogat..; — De hol marad a becsület? — Gergely bátyám ;.: Gondolkodjék azon, amit mondok... Az ember ne annál keresse a becsületét, aki még ezt a szót se ismeri. Macskánál hűséget, kutyánál dorombolást úgyse talál senki. Ami történt, megtörtént, s az nem a maga, de az én szégyenem .;. Gondunk lesz rá, hogy engem, minket se érjen ilyen szégyen. Volt maga katona, tudja, hogy minden harcnak van sebesültje! Bocsásson meg, hogy ezt a harcot, hogyismondjam, szóval, hogy a magam részéről rosszul vezettem ... Cseh Gergely feszengeni kezdett a széken. Mit kér bocsánatot a titkár, s miért? Nem ő volt a gazember, hanem az az átkozott Bujdosó István, hogy az Isten akárhóvá tegye, de leginkább a pokol fenekére. Mert rongy ember az, vita se lehet, egy suhintás a lőccsel, az kellene neki..; — Ne mentegetőzzél, Bujdosó elvtárs ... Nem csináltál te semmit Dehát megérted te is, hogy az ember védi, amije van .;. Hogyne védené a becsületét ..; Asszony, hozzál már egy kancsó bort... A vöröset, azt kóstoljad meg, titkár elvs, olyan az. mintha forró óin nyelnél... Elhiheted ... • UJDOSÖ, a titkár, zseb’ redugott kézzel, felhaj- totjallérral ballagott haza- íelAz ebéd megint kihűlt, az biz;, az asszony majd el- moja a házi áldást, mert mertő, jó feleség, de olyan jó izonyt még nem talált fel egjlen tudós se, aki a kihűlt ebé dolgában megértő lenne. De; ilyen az élet — sóhajtott fel. megint eszébe jutott, váraiul, vagy talán nem is váraiul, a lenini hármas jelszómelyet oly jól ismert, amet éjszaka álmából felkel is elfújt, mint valami kar.onyi versikét. Csak a hardikról, az idézet harma- dik'észéről ne feledkezett voll meg. Dehát tanulva tanul. emberfia! tehát maga sem jött külön- í ben énhozzám... így hát sok 5 »gymás szemére vetni valónk 8 nincs. De annyival tartozik ne- § sem, legalább nekem, akivel § itt vitatkozott egy álló héten | keresztül, hogy legalább meg-8 magyarázza, mi történt magá- 3 val — huppant le kmálatlanul g az asztal másik oldalára. 8 — Jaj, édes kedves titkár 5 »Ívtárs, ilyen megszégyenítést, 8 ami az én jó uramat érte... 8 Hát képzelje már ... - kezdte S rá rögtön Csehné, de egyből 5 torkára forrott a szó ... A Z EBÉDDEL tö- í rődj, ne a férfiak [ dolgával! — mordult fel Cseh 5 Gergely. — Mit akarsz tőlem? 8 — nézott vissza Bujdosóra... S Megmondtam. Visszacsinálom ? az egészet. Tehetem, az én föl- i demről. az én életemről van c szó. Engem ne köpdössön sem- í ki, más miatt. Ha magam mi- j att, vagy letörlöm, vagy ütök, \ de más miatt? í — Dehát ki köpte le, ki? És S miért? Ezt már elmondta, de 5 azit, hogy ki, azt nyögje már ? ki, a mindenségit magának —? futotta el a méreg a titkárt, 5 és zsebe után kapdosott, dga- \ rettáért. Ha lett volna! I Cseh Gergely egy ideig né- l zegette a csizmája orrát, mint- s ha attól kéme tanácsot, mond- 5 ja-e, ne mondja, aztán felbök- 5 te a fejét: : _ Nem mindegy az mér 5 most? 1— Nem. Sem most, sem so- ^ ha. Különösen nem, ha azért 1 szégyenítették meg, mert:.* \ — Engem azért, éppenhögy azért..: Mert aláírtam — bólintott mogorva nyugalommal ^ Cseh. Mégpedig, ha tudni í akarja, a maga névrokona, a Bujdosó István. Itt, a saját kapum előtt. Még azt is mondta, j csak úgy mentében, hogy járok < majd én még rosszabbul is. j Mire magamhoz jöttem a nagy j szégyenbe, már a harmadik ut- j cában járt.:. Hát ezért! Ha j egy ilyen ember, csak úgy le- í köphet valakit, aki azt akarja, í amit az állam akar, akkor én- j nekem nem jó, ha azt akarom, ; amit az állaim TJUJDOSÖ, a titkár egy: u pillanatig tanácstalan volt, mit mondjon, mivel érveljen ennek a tisztességben megöregedett, öreg parasztembernek, akivel még akkor se volt baj, amikor más nyelven is szóltak egyesek a parasztsághoz. Mert a szégyen elvitathatatlan, mert azóta már a fél falu tud róla, biztos ... — ... mert ide figyelj, titkár elvtárs. Én nem azért adtam a fejem a szövetkezésre, hogy jó pontot szerezzek, de még csak azért se, hogy valami rangom, különösebb szavam legyen. Mentem, mert hívtak, jó szóval, igazsággal, ha nem is könnyen. Tán’, ha fiatalabb lettem volna, rövidebb idő alatt is ráadtam volna az áment. Aztán, hogy beagitáltatok, hagytatok, mintha csak valami százalék lettem volna.;; Utána senki nem jött hozzám, hogyan is lesz ezután, mit gondolok én az öreg eszemmel... De még ez is hagyján ..; Dehát milyen igazság az, ha valakit fejbeüthetnek az igazságért, le köphetnek az igazságért, egy olyan világban, ahol állítólag én is úr lennék ... Mert újságot azt olvasok, elhiheted. — Bizony, lelkem, titkár elvtárs, még sírtam is, hogy ilyen szégyen érte a házat... Nem volt bajunk nékünk soha senkivel, s ha ez az ember nem ír alá, most nem lennénk így megcsúfolva — Ingatta a fejét Csehné, s most nem szólt ré az ura, hadd lássa a titkár, hogy itt nemcsak a férfi büszkeségéről, de a család becsületéről is szó van. Bujdosó belekótort gyér hajába és csak ennyit mondott: — Igaza van, Gergely bátyám! — Na, úgye;:. — Igaza van, de csak abban, amit az igazság védelméről hány óra van — és 168 órája. 1 Ennyi idő alatt a legtökéletesebben elfeledkezett Cseh Ger- 1 gelyről, de még arról is, hogy : valaha vitája volt ezzel az em- ' berrel, — de most aztán az eszébe jutott. Most aztán alaposan az eszébe juttatták. Rágyújtott az utolsó cigarettára, a füstje keserű volt, a gyomra is émelygett tőle. sokat szívott az elmúlt napokban, de szívta elkeseredetten és közben azon töprengett, ki és miért köpte le ezt az embert, illetőleg hogyan függ össze ez a dolog a szövetkezeti mozgalom fejlesztésével... — ... a mennykőbe is, már gondolkodni se tudok, csak ilyen újságidézetekben ... Szövetkezeti mozgalom fejlesztése! — s egy pillanatra kegyetlen kiábrándultság ömlött végig egész testén, mintha valami olyan festékkel öntötték volna végig; amelyet letisztítani merő lehetetlenség. Három esztendeje, hogy titkár, egyfolytában. Itt is született, ismeri hát a falut jól, minden emberről tudja, mi fáj neki, mi az öröme, az ök- lömnyi kis kölykökről megmondja, melyik kinek az unokája, tán még a napot is, amikor született. Egyszer megkérdezték tőle, valami hivatalos kimutatás ügyében, mikor született a Jancsi, a kisebbik fia, hát szégyenszemre gondolkodni kellett, amíg eszébe jutott. Mert az ilyen ember megfeledkezik arról, hogy az egész falu sorsába legalábbis beletartozik a saját családja sorsa is. Elment öthónapos iskolára, s úgy jött haza majd fél év után, mintha évekig lett volna távol: úgy hiányzott ez a kis sárból, múltból vetkőző falu, amelynek új ruháját, ha nem is egyedül, néni is egymaga, de ó is szabogatja serényen, szépen. D ÜHÖSEN a sarokba vágta a cigarettát, mintha az tehetne most mindenről, és felállt, odalépegetett az ablakhoz, kinézett az utcára, Tári Varga Mátyás nyüszködött ott a sovány lovával, az Istennek se akart megindulni, pedig alig volt teher a kocsin. Ez a Tari is mindig lovat akart, sa- : ját lovat, s pucolta az uraságét, aztán, ahogy tehette, ő, a lószakértő, mindig bevásárolt a jószágokkal. Ha nem ■ volt rúgós, akkor harapós, ha nem volt harapós, akkor nem akart húzni, egyszer meg majd 1 úgy járt, mint az a bizonyos Scsugarj apó, az Új barázdát szánt az ekében, csakhogy nem alatta, de a szekér előtt lehelte ki a páráját a kupéétól vett csudaparipa. S ez a Tari Varga, akin a jó isten se tudna segíteni, ez is milyen egy makacs ember. Űr akar lenni a saját szemétdombján, s nem képes ötról hatra jutni, olyan szerencsétlen-e a keze, vagy olyan kevés már egymagában az ereje? Hát nem jobb volna otthon ülni az asszony mellett, játsza- . ni a gyerekekkel, pihenni, kényelmesen dolgozgatni? Hát . mi haszna van neki, személy szerint, hogy lesz-e szövetkezet a faluban, vagy sem? Hát . több lesz a fizetés? Hát földje . sincs, sohase volt... Mikor ideért a keserű töprengésben, szépen sarkon fordult és indult kifelé az ajtón, 1 végig az utcán, és szinte ko- • pogás nélkül nyitott be Csehek ! ajtaján. Az öregember, fejtetőre tolt kalapban, az asztal mellett ült, az asszony valami 1 ételt kavargatott nagy seré- ■ nyen, s hogy meglátta a tit- > kárt, úgy bélebújt az edénybe, mintha holmi nagy titkot fe- ' dezett volna fel a lábas alján.- Ide figyeljen, Gergely bá- 1 tyám ... A felnőtt ember nem játszik a szavaival, még kevésbé az aláírt nevével... „ — Adjon isten! — bökte oda Cseh Gergely, hogy a titkár elvörösödött, s alig bírt lenyel- Y ni egy kacskaringós káromko- ' dást. a — Jónapot... Igaza van, aj- 1 tőstül rohanok be itt a hazbe, A PÄRTTIK Ar égnek emelt kézzel, mintha a düh istenének áldozna, szaporán és egyfolytában káromkodott. Aztán Szusszantott egy mélyet és visszahuppant a székbe, ahonnan az imént pattant fel, mintha tüzes parázsra ült volna. Rákönyökölt a sok esztendőt kiszolgált és szolgálatának c jegyeivel gazdagon pöttyözött asztalra, s öklére eresztette fejét. — Hát most mit csináljak? — sóhajtott fel végül is, mintha a szemben levő Lenin-kép- től kéme tanácsot, de sürgősen. A kép mélyen hallgatott, csak a titkár agyában járkáltak a gondolatok, idézetek, amit a pártiskolán tanult, különösen az a bizonyos lenini hármas jelszó, amelyet úgy bebiflázott, hogy álmából költve is elfújta volna egyszuszra. De arra nem talált idézetet, hogy mit csináljon a megnyert középparaszttal, aki... ... aki a mennydörgés mennykőjét ennek a bolond világnak, idecsörtet a pártirodára, mordul egyet és se szó. se beszéd, odalöki a már aláirt és kettészakított belépési nyilatkozatot az íróasztalra. ...— De Gergely bátyám... hát mi ez? Mit akar ezzel a belépési nyilatkozattal? — hebegett a meglepetéstől és így visszagondolva, nagyon nevetséges látvány lehetett volna egy idegen számára. — Én-e? Hát visszahozom, csináld vissza az egészet. Miattatok engem ne köpdössön le senki, azt a keserves úristenit.. Megéltem hatvan évet tisztességben, becsületben, úgyis temessen el engem a pap — ágált dühösen az öreg, s már fordult is ki az ajtón, csapta is be, hogy a hideg sem érkezett beosonni a résen. Igaz, hogy sok keresnivalója nem lett volna az irodában, hideg volt ott anélkül is, talán csak a kályha alján kínlódott egy maroknyi parázs az elmúlás ellen. Mióta abban a nagy kályhában, amit úgy neveznek, hogy élet, felizzott a parázs, s füzénél olvadni kezdett a régi, hevétől formát nyerni az új. nem nagyon volt ideje melegedni Bujdosó Gyulának, még otthon se, nemhogy a pártirodán. Ment. szervezett, agitált, gyűlést tartott, érveket gyűjtött és adott, vitázott, elkeseredett és újból fellelkesült, evett állva és aludt már ülve is: J-JOGY ENNÉL, ennél a vén mégkergültnél is hányszor megfordult, hányszor nyelte le a méreg fuldokoltató szörgombőcát. hányszor szeretett volna „keményebb eszközökhöz” is nyúlni, hogy utána még a gondolatától is elszé- gyellje magát. — Igyék egy pohár bort, mert kiszáradt a szája, titkár elvtárs... — Hallja, Gergely bátyám, maga miatt egy óceán kiszáradhatott volna már, annyit kell győzködni itt — morgolódott a titkár és egy hajintásra kiitta a kétdecis pohár kellemesen savanykás lelkét. — No... no, szóból ért az ember... Ki hallott olyat, hogy "idejön valaki, s egy szóra, egy intésre vigyem a tizenöt holdat, tehenet, lovat? Az olyan ember, aki egyből otthagyja a megszokottat az ismeretlen újért, az vagy hazudik, vagy olyan semmiféle ember. Ilyesmire meg nincs szükség abban a szövetkezetben. Nem igaz? — védte magát Cseh Gergely, hogy a titkárnak igazat kellett adnia. Örömét alig bírta titkolni, amikor látta, hogy Cseh Gergely nagy erőlködve karcolja oda a nevét a papír aljára. — Majd elviszem én a tanácshoz ... Ne féljen, nen gondolom meg — eresztette le a kopott hegyű tollat. U NNEK PONTOSAN e® hete. Hét napja és.. és — erőlködve számolni kezdett. mintha az volna most i legfontosabb, hogy hét napba: Tanulva tanul az emberfia
