Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-12 / 9. szám
1960. január 12., kedd NPPÜJ8AG s A süvegcukor MINDliNKI azt hitte Csortos Etel áról hogy a párád i gazdák közül ő írja alá elsőnek a belépési nyilatkozatot. Széles látókörű ember, a helyi Népfront-bizotts-ág elnöke s a múlt évben sokszor bebizonyította: nem idegenkedik az újtól. Béla bácsi azonban most az egyszer csalódást okozott barátainak. Nem mondta ő egyszer sem, hogy nem a termelőszövetkezeté a jövő, de majd két hétbe tellett, amíg rászánta magát és egy reggel hívatlanul beállított a tanácsházára. Megkönnyebbülten újságolta; döntésre jutott a család; közösbe viszik a 21 hold földet. Az igazsághoz tartozik, hogy ettől a perctől kezdve teljesén megváltozott. Még arra is vállalkozott, hogy bejárja a szomszéd falvakat és a maga példájával magyarázza: a sok tépelődést utólag megbánja talán egy kicsit meg is mosolyogja az ember. — Restellem, hogy kerékkötő voltam — móndta a fehér hajú szép szál ember amikor Sályj Jánossal, a Hazafias Néofront megyei titkárával nála jártunk. Nem titkolta, örült a vendégeknek, jónéven vette, hogy a jövőben is számítanak tapasztalataira, közéleti tevékenységére. Vajon miért döntött ilyen nehezen Béla bácsj s később hogyan lett belőle, szinte egy pillanat alatt kezdeményező, vidám ember? E lélektani talány megfejtéséhez nem az ő, hanem a felesége szavai adtak kulcsot. Piros néni jó darabig szótlanul figyelte a beszélgetésünket a köpülő mellől. Csak amikor az ura kiment hogy megtöltse az üveget a Mátra oldalán termett zamatos borból, akkor szólalt meg először a Csortos-család matrónája. Mindjobban belemelegedve, hol egy kicsit pityeregve, hol meg mosolyogva elmesélte hálom generáció sorsát. NE NEVESSÉK ki az egyszerű öregasszonyt — emelte fel az ujját figyelmeztetően —, de amikor az uram elindult akkor reggel, hogy senkitől se biztatva aláírjon, a nyakába borultam. Azt mondtam neki: nem a fűidet sajnálom, Béla, hanem azt az öt esztendőt, amit Kanadában töltöttél, meg azokat a kicsiny örömöket, amiket meg kéllett vonni magunktól. Tessehek idé figyelni: én 1902-ben születtem. Anyatejet nem szóptam. Ezt később mondták meg nekem, de hogy gyerekkoromban miképpen éltem, arra nem is érrúékszém. Nagyanyám süvegcukrot vett., és amikor Vagdosta a késsel, néha lepattant egy darab. Ha akkora volt mint egy dió, rászólt az unokákra adjátok id'-, gyerekek, mert kihull tőle a fogatok. Ha csak akkora Volt, mint egy babszem, ránkhágytá: na. ézt megéhetitek. gyerekek. Most beteg a Csontom és ha nagyon fáj, arra vetek, hegy gyerekkorömban nem erősödhetett meg rendesen. Így volt ez a fiammal is. Amikór az uram elment Kanadába. két apró gyetekkel hagyott Itt. Karácsonyra, hús- Vétra, a jeles ünnepekre mindig küldött öt-tíz dollárt költőpénznek. Ám én csak a legelsőből vettem függőlámpát, örökös emléknek, mert a többit összeraktam és megszereztem az Ortás-földet külön négyszáz pengőért. Amikor az Lesz-e megállóhelye Tófalunak ? Később indul!on-e Kál-Kápo néról a déli vonat? Füst helyett meleget a tarnaszentmáriai váróterembe 1 Valamikor még az óévben történt, hogy asszonyok, tófalusiak panaszolták a Mátravi- déki Fémművekben, hogy sokan járnak a gyárba és még sincs táját állomásuk, és jól közlekedő vonatuk. A támaszén tmáriaiak azt panaszolták, hogy a váróteremmé előléptetett vasúti kocsiban inkább füstöl a kályha, mintsem meleget ad. Azóta sok víz lefolyt a Tárnán, sok kerékpár láncot készítettek az asszonyok. Panaszu-§ kát a MÁV igazgatóságon,? Miskolcon is tanulmányozták,- talán lehet rajtuk segíteni. f De ... A tófalui megállóhely! létesítéséhez még abban az; esetben sem járul hozzá a| Közlekedés- ég Postaügyi Mi-| nisztórium, ha a lakosok tár-| .sadalmi munkával építenénekl feltételes megállóhelyet. Az in-= dokolás: azért nem lehet Tófa-f lun megállóhelyet létesítem,? mert Kápolna állomás mind-s össze 1100 méterre van a kér*; déses helytől és ilyen kis tá-1 volságon két megálló akadá-| lyozná a közlekedést, nagyoböf próbára tenné a mozdonyokat.; A meglevő megállóhelyeket :sf felülvizsgálják, hogy indokol-? tak-e, s ha nem, javaslatot? kell tenni a megszüntetésére. | A tófalusiak kérésére ez a? miskolci igazgatóság válasza.; A második kérést hogy Kál; —Kápolnáról 11,45 perckor in-f dúló vonat még később induí-| jón. csak a legközelebbi me-| nelrénd-változáskór tudjál? * teli'-áteni. | ,,A larnaszentináríai Váróhe-f lyiség kályhájának megjavíts-? Posthumus féltékenység Luigi Pirandello olasz drá-í trmiró özvegye felszólította a* párizsi Galllmard kiadót, hogy| férje műveinek újabb kiadá-f saíból törölje azokat az aján-1 lásokat. amelyeket Pirandello? annak idején egy másik a»z-| Szonynak írt. ? A kiadóvállalat nehéz jogi? döntés előtt áll, miután az| ajánlás az irodalmi mű része,? ugyanakkor az özvegy, mint az (ró örököse, a legszemélyesebb Indokok alapján is, jogosult^ Ilyen követelés támasztására. 1 sara. esetleg kicserélésére a hatvani pályafenntartási főnökséget utasítottuk’1. — így szól a válasz a tarnaszentmá- rlaiak kérésére. A munkások kérésére adott válaszokból az tűnik ki, hogy a lehetőséget figyelembe véve, a MÁV Miskolci Igazgatósága igyekezett eleget tenni a munkások kérésének. (— ács) ember érte jött, még nem volt együtt az egész összeg. Jancsi fiam, akivel a tanácsházán találkoztak. első osztályos volt akkor. A dobozából, a kony- hakredencből el kellett vennem a 62 fillérjét és azt is beletettem a földbe. Utána hazajött az iskolából, kereste, hol a pénz. Hagyjad fiam, elvette anyád. És aZ urtokák? — Veti közbe Sályi János. Ö, AZ UNOKÁK — emeli feljebb a hangját Piros néni. Azok ha akarják, evőkanállal szedik a kristálycukrot. Egyetek. gyerekek. Ne féltsétek a fogatokat. Én a magam szenvedésén tanultam meg, hogy a táplálékot nem szabad megvenni a serdülőktől. — öt unokám van. Kettő már bent tanul Egerben. Az egyik állandóan nálunk lakik. A nagyapja úgy neveli, hogy mindig legyen neki pénze és szokja meg, hogy takarékosan kell vele bánni. Vegyél magadnak, amit akarsz, de vigyázz, mert a fórint könnyen elgurul. A múlt tavaszon már 4Ő0 forintja volt és a nagyapja kipótolta. így vehetett magának egy biciklit. Sokszor mérlegeli a háróm generáció sorsát Pirós néni. Kettőnek nehéz volt a gyermekkora, a harmadiké gyönyörű. Ezeknek mindent még kéll adni és ha az ő érdekük úgy kívánja, nehezen bár, de új életet kezdenek öreg fejjel. Tudja? — sóhajtgatja halkan a háziasszony. — Más lenne ám. há most lennék huszonnyolc esztendős. Dehogy engedném az emberemet idegen országba, más földre gürcölni. Azt mondanám, jöjjön csak az a termelőszövetkezet maid meglátjuk, ki mire viszi benne. így panaszolta el a múltbeli szenvedéseit, és jelen betegségét Piros néni. Párád egyik legmódosabb gazdájának felesége. Most készül, hogy fájós kézzel is megmutatja a fiataloknak: szorgalmas munkával lehet csak boldogulni. A CSORTOS házaspár nehezen indult el az új élet félé, de most már nem tekinget vissza. Mindig csak előre, hogy a gyerekeik sose csengjenek az elpattant süvegcukoi után. Solymár József Hat tehénistálló épült a füzesabonyi járásban A füzesabonyi járás területén az újonnan alakult és megnövekedett termelőszövetkezetek jelentős építkezéséket folytattak az elmúlt esztendőben: hat tehénistállót készítettek, s így mintegy 400 szarvasmarha részére biztosítottak férőhelyet. Az új épületeket már az 1959-es év végén átadták rendeltetésének, kivéve a sarudi Kossuth és a Petőfi termelő- szövetkezetekét, ahol az idei év elejére készültek el a munkával, s a 92 férőhelyet biztosító két istálló átadására csak a napokban került sor. A közéi hatmillió forintos állami hitellel épült szarvasmarha-istállók mellétt, mintegy egymillió forin tot fordítottak átalakításra a járásban. Átalakítással 360 szarvasmarha részére biztosítottak helyet, s ezzel nagyrészt megoldották az év végén jelentkező férőhely- próblémát. Emeletráépítés A lakáshiány csökkentéséért Egerben megkezdték az emeletráépítést. Éhnek az a célja, hogy minden olyan állami épületre, amelynek alapja elbír még egy emeletet, ráépítenek, amit az építtető felek az építkezés befejeztével azott- nal megkapnak. Képünk a Somogyi Béla úti egyik emeletráépítést ábrázölja. Új tervek — új létesítmények Tallózás a községteiJesztési tervekben Ismét élmúlt égy esztendő. Ha visszatekintünk az elmúlt évi községfejlesztési tervek létesítményeire, nem kis büszkeséggel állapíthatjuk meg. hogy 1959 e téren is gazdag eredményeket hózott. Nincs a megyében olyan község., várós. ahol ne épült volna új út, járda, közületi épület, vagy valami más létesítmény. Most nézzük, mit terveznek a községi tanácsok az 1960-as esztendőre? A HEVESI JÁRÁSBAN, mint megtudtuk, az elmúlt évi 6 945 Ó00 forintos községfejlesztési hozzájárulás ez évben 12 160 697 forintra emelkedik. Ebből az összegből csaknem 29 ezer méter villanyhálózatbővítést valósítanak meg. Ezenkívül kilenc községben 14 ezer néavzetméter járdát, valamint 7700 méter artézi kút vízvezetékhálózatot építenek. Bővítik a kömlői kultúrházat is 860 000 forintos beruházással. Felépül a járásban a tiszaná- naihoz hasonló második víztorony Pélyen 360 ezer forint értékben. öt községben, Átány- ban, Erken, Hevesen, Tárnái na ni «nana széntmiklóson, Hévesvezeké- nyen új artézi kutakat fúrnak. a füzesabonyi JÁRÁSBAN az 1960- as évi községfejlésztési terv előkészítési munkálatai folynak. É tekintetbén a látás valamennyi községében már kialakult a községfejlesztési terv. A járási tanács végrehajtó bizottsága úgy tervezi, hogy ez évben főként házi kezelésben történő kivitelezéseken keresztül valósítják meg a terveket, amelvnek sőrán iárási viszonylatban 100 ezer forint megtakarítást érnek el. E célból a pétervásári köz- ségfeilesztési brigádhoz hasonlóan a füzesabonyi járásban is létrehoznak egy községfejlesztési építőbrigádot. A brigád kidolgozott működési szabály szerint dolgozik, s a házi kezelésben levő. közséefeilesztési munkálaton kívüli költségvetésből megvalósítandó munkákat is csinálnak. Elsősorban út- és járdaépítéssel foglalkoznak. Az 1960-as évben körübelül ötmillió forint értékű munkát végednek majd el. A HATVANI JÁRÁSNÁL mégtudtuk, hogy a járás községei éz évi községfejlesztési tervüket részben már elkészítették. s azokat felülvizsgálatra a járási tanácshoz beküldték. A tervek szerint így Apc községben 498 ezer fórint lesz az ez évi községfejlesztési hozzájárulás. Ebből az összegből többek között 1350 méter villanyhálózat-bővítést valósítanak meg, tovább építik a járdát. valamint 800 négyzetméter új makadámút építését tervezik. A község helyes arculatának kialakításáért ez évben 55 ezer forintos költséggel elkészítik a község rendezési tervét is. A községi malom gépeit 10 ezer forintos költséggel felújítják, 60 ezer forint értékben parkosítják a kultúrház környékét, új mosdószobát építenek a napközi Otthonban, a könyvtár bővítésére pedig 5000 forintot biztosítanak. A terveket vizsgálva azonban több községben nem elég körültekintően készítették el az ez évi terveket. Nem értett egyet a Hatvani Járási Tanács végrehajtó bizottsága például a herédi községfeilesztési tervvet A községi tanács ugyanis 30 ezer forint értékben tataroz- tatni kívánja a tanácsháza épületét és 12 ezer forintot tervezett a községi tűzoltók segítésére. Bár a végrehajtó bizottsági 'tagok tudják, hogy községükében milyen nagy probléma az út és a járda, sok helyen nincs közvilágítás, mégis a kevésbé fontos tanácsház tatarozását tervezték. A Hatvani Járási Tanács végrehajtó bizottsága javasolta: helyesebb volna, ha .az összegnek nagyobbik részét éinkább út-, s járdaépítésére, valamint a villanyhálózat bővítésére fordítanák. [ Rosszul tervezték az ez évi ;községfejlesztési tervüket a ró- • szaszentmártoniak is. A községi ■tanács leien esetben egy új te- .levíziós készülék vásárlását ter- ivezte. Itt sem sürgető a televíziós készülék megvétele, mivel [a községben már több helyén Ivan televíziós készülék. Helyesebb lenne, ha 1959-ben megkezdett vízhálózat bővítését 1 folytatnák és biztosítanának [összeget a további út- és járdaépítésre is. I A hatvani járásban ez évben ■2 200 000 forinttal több a köz- iségf'4ft*ztéei hozzájárulás, [mint az elmúlt évben. Bizonyára az év végén elmondhatnák majd ők is. hogy az összeget a községi tanácsok a szűk- íséges létesítmények megvalósítására fordították. Kiss Béla Sok vadászembert ismerek itt Egerben Is, — a Dobó István Vadásztársaság sok tagját. Érdekes emberek valamennyien, A vadászat szenvedélyként él valamennyiökben. — Szenvedélyként valóban, mert mi, ha nem ez kell ahhoz, hogy úgyszólván minden szabad idejüket kint töltik az erdőn, a területen, lesnek a vadra, hajtják a vadat fáradhatatlanul — van, ami- tor eredménnyel, van, t mikor eredménytele- bül. Csodálatos dolog nekivágni a hegyoldalnak a keskeny erdei úton, behatolni a sűrűbe meglesni a lompos- S2őrű vaddisznót, a kecses mozgású szarvast, vagy őzet, vállhoz emelni a puskát és leteríteni, ami a fegyver csöve elé kerül. És mennyire lehet örülni a zsákmánynak!? Bizony, még a legöregebb, legtapasztaltabb vadász szívót is átjárja az öröm érzése, amikor leterit egy-ogy disznót, vagy egy-egy sutát — mikor, minek van ideje. És én még soha sem láttam fáradt vadászt. Egy-egy hajtás alatt 10 —20 kilométert 1» gyalogolni kell — de senki fel sem veszi. A terep — Egerbaktárói van szó — nem könnyű: hegynek fel, völgynek le, állandóan. És megy az ember, hajtja a vadászat izgalma, percenVasárnapi vadászaton kénti változatossága. Nincs fáradság, a várható siker megsokszorozza az erőt... S Így van ez rekíkénő nyárban is, csikorgó télben is. Az elmúlt vasárnap hajtás volt Egerbaktán. A vadásztársaság húsz puskát állított erre a napra. Gyönyörű volt az idő. A vadászok „ideális”-nak nevezik az ilyen időt Ragyogó, tiszta volt az ég, sütött a nap, szikrázott a szűz hó, fenn a hegyoldalakon és a fák között. Szél is alig fújt, csend volt, ilyen körülmények között egy jó vadász még a vaddisznó lélegzetvételét is meghallja. Persze ha közel ván az a vaddisznó. Kora reggel mentünk ki, teherautóval. ,.Csak aztán magukon kívül legyen is mit hozni haza az autóval” — mondta valaki, amikor elindultunk, hangot adván egy kis tamáskodásnak a sikert illetően. Hát volt mit hazahozni. Bőven. öreg vadászok mondják: a vasárnapi siker nem mindennapi volt. De hát menjünk csak sorjában,., öreg vadásztársunk, Csanádi Imre bácsi már kint fogadott bennünket. Nem is üres kézzel. A Vadászház előtt egy igen szép szarvastehén feküdt. Előző este, jobban- mondva késő délután lőtte. Jött befelé a terepről, a ház irányába és egészen váratlanul bukkantak fel előtte a vadak. Három, vagy négy lehetett egy kis domb mögött. Ahogy megpillantotta őket, rögtön megállt, lehúzódott a domb mögé és tüzelt. Lövése pontos volt, az egyik tehén elterült. Bizony, nem kis munka volt azután, házhoz szállítani a nehéz állatot. A puskások jó ómennek vették ezt a sikert, s mint később kiderült, nem csalatkoztak. Rövid megbeszélés után el is indultunk a területre. Hatalmas félkörben álltuk le az egyik erdőrészt, s megindult a hajtás. Nyolc, vagy tíz perc múlva hangzott el az első lövés, utána még néhány következett. A szembeni oldalban nagy kant láttam futni a lövések irányából. Messzire volt. olyannyira, hogy kár lett volna a golyóért. Hagvni kellett, fusson. Majd megkerül a második hajtásban. (Mint ahogy meg is került.) Hanem, van-e zsákmány? Amikor a hajtők megérkeztek, mind siettünk a megbeszélt helyre. Bizony, volt zsákmány, méghozzá Irigylésre méltó: egy nagyon szépen fejlett. szép agyarú vadkan, mellette pedig egy suta. A vadkant borkő József lőtte. A következő hajtásnak még nagyobb eseménye volt. Molnár Mihály bácsi két vaddisznót ejtett el egy kisebb falkából. Bizony, tapasztalt, jószemű és gyorskezű embernek kell lenni ilyen teljesítményhez. A másik esemény az volt, hogy feltűnt a körben egy bika. Többen rálőttek és biztosan el is találták, de a vad mégis el tudott menekülni. Az állatot megsebezni és nem lelőni, nem valami szép dolog. — ezért meg kell keresni, utána menni a nyomokon. Dorkó József másodmagával Indult a sebzett bika nyomában. Le is terítette, de bizony addig gyalogoltak vagy nyolc kilométert és késő délután lett. Egyszóval: a kitartás is a kötelező vadásztulajdonságok közé tartozik. Négy .lisznó, két suta, egy szarvastehén és egy bika volt a zsákmányt szállító kocsin, amikor hazafelé indultunk. Mér-már estébe hajlott a délután, amikor leereszkedtünk a faluhoz vezető völgyben. Hármas-négyes csoportokban ballagtunk, egymás nyomá-. ban. Ahogy haladtunk • lefelé, váratlanul lövé-[ sek dörrentek előttünk,. majd valaki azt kiál- ] tóttá: ..Bikát lőttem a, szemközti oldalban, ■ segítsetek lehozni!1’ —' Előre siettünk: mi van? Mata Ferenc vadásztársunk puskacsöve elé került a bika. Először, egy bokornak nézte a vadat, de ahogyan 1ob-[ ban figyelt, meglátta, < hogy agancsai vannak [ a „bokornak”... Nyom-' ban odatüzelt és talált] is. ami nem kis telje-: sítmény. mert már sö- ] tétedett és a távolság, is volt vagy százötven] méter. Nagy volt az] öröm, érthetően. Egy ] szép, páratlan 12-ss ] agancsú bika eleUése < akkor, amikor már sen- ] ki sem számít vadra,, nem utolsó dolog. Volt tehát mit hazahozni a vasárnapi vadászat után. S a jövő vasárnap talán még ] szebb sikert hoz. Mert . jövő vasárnap is men- ] nek a vadászok a bak-j tai erdőbe. A vadász- ] szenv _d. senkit sem, hagy nyugodni. — És — kedves ol-í vasó —, ha betérsz va- ] lame'yik nap az egri i Vadász.kürt Étterembe, j és látsz az étlapon [ szarvascombot vada-j san, gondolj erre a va- [ sámapi vadászatra... i f-r) I
