Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-31 / 26. szám
6 NSPÜJSÄG 1980. Jarniür 91., vasárnap Irodalmi oldal a Heves megyei Irodalmi Kör kiadásában Embernek lenni! KOLTOK ES VERSEK cA QflAra. az, upi Qáutdöwjsi SzuiítázboM „Ibsen nevét valószínűleg a Kára és a Kísértetek -fogják legtovább megőrizni...” írja a századfordulón Franz Mehring, a kiváló marxista esztétikus, s ha az immár klasszikus norvég drámaíró pantheoni ^belépőjére keveset is jegyzett fel. de ami a Nórát illeti. — semmiképpen sem csalatkozott. Ibsennek ez a drámája, amely 1879-ből való, s amely a drámaíró legtisztábban látó korszakának édes és talán örökéletű gyermeke, magán hordja az „ibseni-kér- dés” jegyét: „Az én dolgom a kérdezés. válaszaim nincsenek ..Minthogy nem is lehettek: ez a kétségkívül lángeszű drámaíró, aki orvosnak készült és lett belőle forradalmár. versben is köszöntve a magyar 1848-at és drámáiban távolról is, újra és megint hadat üzenve a romantika fanatikus csatlósainak, — az akkor még nem levő norvég munkás- osztály nélkül, nem találhatott kulcsot a „minden titkok” ajtajához. „Minden, amit megírtam, szervesen összefügg azzal, amit megéltem, ha nem is éltem át. Minden művemnek szellemi felszabadulás és megtisztulás volt a célja...” — mondotta Ibsen egyik életrajzírójának. S talán itt. valahol a megfogalmazás mélyén kell keresni a norvég drámaíró halhatatlanságának titkát, s egyben arra is a magyarázatot, hogy a számos ibseni mű mellett, miért szól a mának is. a mindenkori mának: a Nóra. Szellemi felszabadulás! A gondolatok, az érzések szabadsága és a gondolatok, az érzések hordozójának szabadsága Küzdelem mindazzal, ami ezt a szabadságot kordában próbálja tartani, bilincsbe akarja verni fegyverrel, szóval a polgári társadalom ezernyi filisz- teri szemforgatásával. álbecsületességével és gyalázatos kenetteliességével. Lassan száz esztendeje, hogy a Nóra vihart kavart tendenciájával, amelyet nyíltan kimondott az író: a női egyenjogúság deklarálásával. Ez azonban eí^Tnagában ma már nem teszi érdekessé, legfeljebb csak. mint harci dokumentum, korunk száméra a Nórát. A mi társadalmunkban a női egyenjogúság már megoldott probléma. — ettől Ibsen nem nyerne létjogosultságot hazánk színpadain. Nyelve? Amely erőteljes, érzésekkel teli. de mentes minden felesleges cicomától, sallangtól? Vagy kiváló színpadismerete, amelyet mint a krisztiániai „Norvég Színház” dramaturgja sajátított el oly lenyűgöző módon? Nem, helyesebben nemcsak ezek, hanem elsősorban a gondolatok, amelyek ma éppoly frissek és elevenek és ha lehet — márpedig így van —•. érthetőbbek, mint voltak a 19. század haldoklása hajnalán és teszik ma is aktuális színpadi művé Ibsen alkotásait. Ibsen a Nórában is kimondja a kegyetlen verdiktet: nem lehet tűrni az elnyomást, jelentkezzék az bármily formában. küzdeni, harcolni kell ellene éppúgy, mint ahogy harcolni kell a püffeteg. a meg- poshadt múltat konzerválni akaró polgári törtetés. hiúság, immorális moralitás ellen. „Azt hiszem, hogy legelsősorban ember vagyok, évven úgy, mint te. — vagy mindenesetre meg kell kísérelnem, hogy az legyek” — mondja Nóra a harmadik felvonás végén. Embernek lenni! Embernek. Ez a harci felhívás teszi ma is. holnap is időszerűvé, aktuálissá a Nóra •tínpadra vitelét. A dráma, amely egy család felbomlását mondja el szűkszavúan. csak a lényeget, a fontosat megmutatva, de azt teljes mélységében, — voltaképpen nem is a „szabályos” tragédia. Az egyik hős. Nóra. nem teljes vértezetben lép a dráma színterére. hogy megvívja csatáját, amelyben jelleméből és társadalmából adódóan győz. vagy elbukik. Csak sejtjük, mintsem tudjuk, hogy a férje egészségéért váltót hamisító, az üzleti élet szennyes titkaihoz nem értő játékszerből, akit „pacsirtának” és „mókusnak”, de nem embernek tart és tekint a férje. Helmer ügyvéd: ember lesz-e? Igaz. rálépett az útra. de az a társadalom millió és egy buktatót épített ki az igaz útkeresők számára és a cél messze van ... Drámai, tragikus hős Helmer? Nevetséges. Amikor a darab végén összeroskadva. magára marad, sem részvét, sem együttérzés nincs és nem is lehet az emberben. Ez a felfújt hólyag, aki hiú és voltaképp ostoba — osztálya kísérteties típusa! — aki feleségének így szónokol: „De ha sor kerül rá... Látni fogod, hogy olyan ember vagyok, aki mindent magára vállal” — amikor sor kerül rá: „Ilyen nyomorultul kell lesüllyednem. tönkremennem egy könnyelmű asszony miatt...” — nos. ez semmiképpen sem lehet tipikus hős. Dehát a drámát, a tragédiát nem a skolasztikus szabályok teszik azzá ami. hanem elsősorban: a mondanivaló. A mondanivaló. amely Ibsenre oly jellemzően három szálon vezetve jut el a végső konklúzióig, félreérthetetlenül. nyíltan kimondva azt. amit az író dolga szerint „kérdezett”, s amelyre választ a néző és az elpergett évtizedek adtak meg. Mert Ibsen célratörő, szug- gesztív egyéniség. A drámában Rank doktornak az apja „vidám, hadnagyi naviaiért” kell elsorvadnia súlyos gerincgyulladásban, — más szóval, mintegy magyarázó, jegyzetként egyik oldalon — vallási Koncepció kiteljesülése ez Nóra számára. — az apák bűnét, a szülők bűnét gyermekeiben is büntetik, másrészt: az osztály saját bűneibe pusztul bele. Lindéné, a magára maradt, erős. energikus özvegyasszony és a csaló, lecsúszott, zsaroló, de élni akaró Krogstadt egymásra találása a felszabadult asszonyi erő csodálatos átalakító hatásának, vagy egyszerűen a felszabadult és tenni tudó akaratnak, magával ragadó példája. — és a dráma mesteri ellenpontja. Ezek után vitatkozni sem kell azon, hogy helyes volt-e az egri Gárdonyi Géza Színház választása, amikor a Nórát műsorra tűzte. A színház évadbeli magáratalálásának újabb, és kétségkívül minden eddiginél jelentősebb állomása lenne ez a bemutató akkor is, ha nem Ibsent kaptuk volna. De — s ez döntően a rendező, Vass Károly érdeme —, hogy azt, pontosabban egy modem és nem modernizált Ibsent! Helyes érzékkel azt tette a rendező hangsúlyossá, ami általános, ami klasszikus ebben a drámában: az ibseni gondolat és nem egyszerűen a köntös, a cselekmény dominál. S ami külön érdem, hogy a különben sem cselekményes dráma, amelynek kiinduló magja, a konfliktus alapja is a dráma elé tevődik, néhány megtorpanást eltekintve, fojtott légkörű, izgalmas, jó tempójú műként került a színpadra. Az egyetlen szoba kitárult, magába sűrítette az egész társadalmat, minden aljasságával, törtetésével, a jó minden akarásával. Egyszóval: sikeres rendezői munka volt! De hogy sikeres színpadi munka is, abban elismerésre méltó érdeme van a dráma kevés számú szereplőjének. Minden különösebb rangsorolás nélkül elsősorban a címszerepet alakító Kovács Máriáról kell szólni, aki ebben a rendkívül összetett figurában ismét és újra megmutatta, hogy tehetséges drámai színésznő. Az első felvonásban még inkább csak játszotta, és kitűnően Nórát, de később, különösen a tarantellában és az utolsó jelenetben teljesen azonosult az; ibseni alakkal, élte, újravarázsolta a játékszernek tartott „baba”-nő emberré eszmélését. Ekkor már olyan egyszerű, tömör és kifejező eszközökkel dolgozott, amelyek a legteljesebb művészi alázatról tanúskodnak az ibseni mű iránt. Az önzés, a hiúság és a képmutatás olyan mélységekre; süllyedt Pálffy György Hel mer-alakításában, hogy a szánalom legkisebb nyoma sem maradt a nézőben. Hiú és nagyképű szónoklatai, örömujjongása, hogy a visszakapott adóslevél megmenti az ő, egyedül az ő karrierjét, úgynevezett becsületét és kegyes megbocsátása — sokáig emlékezetes marad mindenki számára, aki nyomon kísérhette ennek a törtető polgárnak „tragédiáját”. Rank doktor figurája — tisztelet minden tradíciónak! — elsősorban mégiscsak valahogy jegyzői, magyarázat: felkiáltójel, egy felkiáltó mondat után. Hogy a drámában Rank több lett, hogy ez a nyomorult és halálra ítélt orvos lassú haldoklásában is az élet igenlését- hirdeti, — ez Kárpáthy Zoltán műve. Nem alakítása: műve. Egy tehetséges színész szétfeszítette, új tartalommal töltötte meg ezt a figurát, s tette az igaz emberi eszmék hirdetőjévé. Lenkey Edit magabiztos könnyedséggel és hitelesen formálta meg Lindénét, az asz szonyt, aki — mert tehette — bebizonyította, hogy a tenni tudó akarat csodákra képes. Biztos pontja volt mindvégig az előadásnak. Kürtös István Krogstadtot, az egyszer aláírást hamisító és most foggal, körömmel polgári becsületéért küzdő ügyvédet alakította. Az ügyvédet, aki semmivel sem aljasabb, mint a társadalom becsületét védő „tiszták”, sem emberileg, sem eszközeiben. Nem valami rémdráma fantomját, hanem egy elesett ember küzdelmét, élni akarását formálta meg — helyesen. A dajka szerepében Erős Irént láthattuk, míg Losonszky Aranka Helént alakította. Kedvesek, bájosak és hitelesek voltak Helmerék gyermekei: ifj. Dienes Tibor, Ongjerth Richard és Zsuzsanna, valamint Szállási Blanka. A jól megkomponált, levegős, a dráma hangulatát kifejező díszletek Kocsis Árpád munkáját, míg a jelmezek Rácz Ilona és Nádassy Géza munkáját dicséri. A függöny legördült, de az előadás nem ért véget: az ibseni mondanivaló ott zsong, duruzsol és emlékeztet továbbra is bennünk. Ezekért a gondolatokért köszönet az írónak, köszönet a színháznak és köszönet a színészeknek. Gyurkó Géza SZILÁRD CSABA: Az én hitem Egy hitem van Az emberek hite Hiszek abban, mit az ember alkot Es abban hiszek, mint önmaga mutat És abban hiszek, hogy vívunk egy nagy harcot. Hegy megtaláljunk egy igazibb utat. Hiszek abban, hogy fáj az ami fáj S mi üdvös, az mindig üdvöt ad Hiszek abban, mit a gondolat Józanával ad és egyre ad Hegy elveszejtsük mind a gondokat. Hiszek azokban Kiket nem koszorú És öndicséret lánca fon körül De egyszerűen természetességgel Örülnek ha más velük örül És bízni tudnak csöppnyi kis reménnyel. Hiszek abban Ki lerántja a leplet Az emberről, ki bálvánnyá magaslott És igazat ad az egyszerűségnek És igazával vívja meg a harcot És igazával tesz, csinál és alkot. Hiszek abban Kit nem kábítanak el önmagának csöppnyi tettei Ki nem kábul el hamis csinált fénytől És azt mondja, mit át tud érezni És nem zengedez himnuszt holmi névről. Hiszek abban Ki a népnek él Kinek a nép maga az élet Kinek csupán nagy tette beszél És nem kívánja, hogy kántáta. ének Zengedezzen arról, hogy ö is él. Hiszek abban, Kinek minden tette Örömet ad a népmillióknak S a néppel él együtt, a nép között De nem veszejt el ezret, milliókat És millióknak szerez örömet. Hiszek abban, kinek hisz a nép Kire mindig figyel egy világ Ki nem veszti el soha hitelét És nem követel magának vivát! És igazságot nem tépi szerte-szét Hiszek a pártban És tudom miben hiszek Hisz Lenint hiszi az óriási párt! FAZEKAS ISTVÁN: Jdinmk S mit örökül itthagyott nekünk Hiszek abban, mit Lenin alkotott. Lenin értünk volt Mi Leninért legyünk. Hiszek a népben A dolgozó kezekben Benned barátom Ki most házat építsz Vagy tebenned, ki a katedrán állsz S magad módján életünkön szépítsz. Hiszek a pékben Ki éjszakákon át Dolgozik, hogy jusson több kenyér A parasztba, ki egész napon át Szánt, arat és el sosem henyél. Az orvosban. Ki életeket ment meg, A vasmunkásban, Aki vasat izzít Az emberben, Ki csodákat teremtett Hiszek abban, hogy mindenki Tesz, szépít. Ez a hiszekegyem Gz amiben hiszek Nem kábít el másnak csinált fénye. Amit teszek, azt hitemért teszem. Hiszek mindig, mindig e szép hitben. Ajánlás: Higgy te is És én benned hiszek! ANTALFY ISTVÁN: Utolsó ajándék Megállók most e percben, és e ponton. Halk köszöntéssel illetlek, szerényen, (szívemben, vágy, de semmi, semmi szégyen...) s az emlékek kis batyuját kibontom. Neked hoztam, hogy picinykét szerethess, hogy lásd, én őrzöm, hűen, és rajongón s nem lépek át a rámszabott sorompón.;: De mondd: nem úntat-e beszédem, Kedves? Hosszú útról érkeztem meg ma Hozzád. Visszahoztam, amiket Tőled kaptam, minden itt van e maroknyi csomagbein... E csomag: szívem. Sáros. Megtaposták; ; De tartalmát itt hagyom. Mást mit adjak? Ha akarod: vedd, és tedd el Magadnak ... Ha hegyeK állnák az utam. S sziklák éle sebezné fel talpam Mennék! — Ha vad árvíz zúdúlna iám, Ha belém döfnék bálnák szigonyát Mennék, bár tudnám: Megöl a baj, ha léptem alatt kigyúlna a talaj. ?; Mennék! — Sietve, futva el hozzád. Feledném más nők bolondos csókját Mennék — Ö, hogy is mennék én hozzád? Futásom elhagyná a paripát! —- Mennék — ints, — bár csak kezed emeled, Mégis gyúlt szívemben a szerelem — Mennék — én bohóc és régi ünnepelt Ég szavam, mi szívemben benne kelt Mennék, — de egyre várok messze idelent. hogy szólj, hogy hívj, én megyek: Ott leszek! ANTALFY ISTVÁN versei: II VÁGÓK Itt árulják magukat reggelente, ahol szabadon futkorász a szél. Hunyorogva néznek a nappal szembe, ha ajándékul, fénye odaér .. s Az induló hajnallal útrakelnek, és posztjukon őrséget tartanak, egymást biztatják, míg múlnak az órák: a favágó, a fűrész és a bak ..; Nem úgy fáznak, mint más. Kicsit topognak, markukba fújnak — ennyi az egész.;; Elsuttogják: „Fát vágni..de a hangjuk a kegyetlen-vad szélbe belevész. Elmúlt idők emlékeként maradtak, nem tudják, hogy az idő elhaladt, s még árulják magukat reggelente, a favágó, a fűrész és a bak.. • Karácsonyi képeslap Hadd címezzem meg ezt a kis lapot ünnep előtt, ünnepre készületben azoknak, kiket mindig úgy szerettem, akiket tán mindenki elhagyott, akiknek már talán csak tegnapok időszépített-festett fátyla iebben, akik sírnak a fénylő ünnepekben, akiknek mást. ó, úgysem adhatok ... Hadd címezzem meg hát, kedves színekkel, ha elindul a nap, ha jön a reggel, kívánjak nékik békés ünnepet! Ó, békés ünnep! Milyen tisztelettel ejtem e szókat... szívem megremeg... Szeretlek, béke! s békés öregek! HA MEGHALOK ... S. Scsipacsov ukrán költő verse, fordította Antalfy István Az Ukrán Kultúra Ünnepe alkalmából. Ha meghalok, s évek futnak tova, testem már por lesz, szürke föld pora, leányka megy mezítláb át a réten, felébredek a nyári alkonyon, s míg kamillaillat leng közelében, napbarnított lábát megcsókolom. FARKAS ANDRÁS: Téli tájban A rég lehullt havon Pár árnyék hempereg, S mint téli unalom, Horkant a hegynyereg. Szemközti oldalon A nap már szendereg, Az erdő is jajong, Mint béna rengeteg. A szél nem fájdalom. Olykor vakkant-nevet, Mulat bánaton Az érzések helyett. __ • • A lábam csúsztatom, Hunyorgó szememet Vezetem a havon Szándékaim megett. Megyek haza — Hívom, Kísérjen engemet A csend a szűz úton, Amerre én megyek.
