Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-29 / 24. szám

1980. január 89., péntek NÉPÚJSÁG 5 r Uj mozgalom bölcsőjénél Ahol a datálok második szakmát tanulnak Rövid közlemény a rádióban, néhány sor az országos lapok­ban, máris országhódító útjára indult egy mozgalom. Sikeré­nek titka: megfelel a kor kö­vetelményeinek, egyaránt hasznos az egyén és társada­lom számára. A Borsodnádasdi Lemezgyár karbantartó műhelyében, ahol megszületett a gondolat, nem csak elképzelésekben van meg, de valósággá vált a fiatal szak­munkások mozgalma, misze­rint a meglevő szakmájuk mel­lé legalább még egyet megta­nulnak két év alatt. Aki itt jár a hét elején, és ismeri a műhelyeit rendjét, furcsának találja, hogy kette­sével dolgoznak a fiatal és idő­sebb szakmunkások, Az egyik végzi a valóban nagy szakmai képzettséget igénylő javítást, a másik pedig, minden mozdula­tát figyelve, mesterének „keze alá dolgozik“’ és az apróbb munkáknál segédkezik. Amint Vitális Lajos művezető elmon­dotta, a fiatalok elhatározása után nyomban megindult a második szakma elsajátítása, mégpedig gyakorlati módón. — A fiatalok önként vállal­ták. hogy hétfőn, vagy más napon még egy műszakra be­jönnek, ahol a választott szak­ma mesterével dolgoznak. Így heti nyolc órán át tanulhatják a másik szakmát. — Két éven keresztül — égé. gzíti ki a mozgalom egyik részvevője. — De nemcsak heti nyolc órán át gyakorolunk — szól közbe Kormos Imre fiatal ko­vács. Én is, meg a többiek is, ha nincs munka, kézbevesszük a második szakma szerszámait és dolgozunk... Vagyis tanu­lunk dolgozni — igazítja helyre sajátmagát. Ez a fiatal balatoni szak­munkás, aki nemrégen „szaba­dult” a kovács szakmában, most a lakatosságot tanulja, de a többi balatoni fiatal — akik elindítói voltak e mozgalom­nak — lelkiismeretesen járnak a gyakorlati és a két óra el­méleti oktatásra, amelyet szin­tén hetenként tartanak meg. Az érdeklődés változatlanul nagy — így tájékoztatott ben­nünket Kormos Lajos, a gyár íib.-titkára, akinek szavait megerősítették a karbantartó üzem fiataljai, akik közül egy­re többén csatlakoznak ehhez az igen hasznos mozgalomhoz. Mert ki vitatná nem is egy, de többszörös hasznát ennek a kezdeményezésnek? Elrom­lik egy gép. Lakatos kezd a javításhoz, de némi villany­szerelőnek való munka is van rajta. Az eddigi gyakorlat sze­rint ilyen esetben a lakatos el­megy villanyszerelőért - ez nagy időveszteség —, s ha szükség van még más szakma­belire is — újabb időveszteség. Ezt a felesleges gépáhást oko­zó futkosást akarják megszün­tetni a borsodnádasdi fiatalok, azzal, hogy több szakmát sze­reznek és a kovács, vagy he­gesztő mesterség mellett: meg­tanulják a bádogosságot, vil­lanyszerelést és más foglalko­zások minden tudományát. — Hasznos ez a mi számunk­ra is — folytatta az érveket Kormos Imre —, mert mlrket is értékesebb embernek tarta­nak két, vagy három szakmá­val... ahogy szokták mondani, két kézzel kapnak az ilyen emberek után. — S nem kíván nagy áldo­zatot a második szakma elsa­játítása? — Azt éppen nem. De egy kis plusz munkát, meg tanú­son. Ezt viszont nem sajnálják a kiszisták, akiknek kezdemé­nyezésére a KlSZ^en kívüli fiatalok közül is többen je­lentkeztek a második szakma elsajátítására, akiknek szemé­ben a mozgalom megindítása óta nagyot nőtt a KlSZ-szer- vezet tekintélye. Vas Ferenc, KISZ-titkárt, akit a mozgalom elindítójának tartanak az üzemben, azóta sokan állítják meg azok kö­zül is. akik még nem rendel­keznek szakmai képesítéssel és szeretnének legalább egy szakmát megtanulni. Ez még egyelőre megoldatlan kérdés, de a tárgyalások már megkez­dődtek, hogy azok számára is lehetővé váljak valamely szak­ma elsajátítása, akik nem ipa­ri tanulóként végezték. Ezt ha'lottuk, láttuk a moz­galom bölcsőjénél, a Borsodná­dasdi Lemezgyár karbantartó műhelyében és azzal a remény- nyei adjuk közzé, hogy a He­ves megyei üzemekben is kö­vetőkre talál a kiszisták pél­dája. A lehetőség a megye üzemei­ben adva van, tanulni vágyó fiatal is szép számmal talál­ható — erre vall az ifjúmunkás aktívaülés legutóbbi határoza­ta is, miszerint minden fiatal a tanulás évének tartja az 1980-as évet. Ilyén lehetőségek és ilyen akarat birtokában, nálunk is virágzásnak Indulhat e mozga­lom, amelynek egyaránt hasz­nát látja a tanuló fiatal, ép­pen úgy, mint a társadalom. Kovács Endre TSbb építőanyagot biztosítanak a családiház-épitöknek Hazai építőanyagiparunk az idén újabb berendezésekkel, a régiek korszerűsítésével növeli termelését. Nemcsak a nagy ál­lami beruházásokhoz, hanem a lakosság magánépitkezéseihez is több anyagot gyártanak. A kislakásépitők ebben az évben mintegy kétszázmillió forint ér­tékű anyaggal szerezhetnek be többet, mint tavaly. Ezek elké­szítéséről és szállításáról úgy gondoskodik az Építésügyi Mi­nisztérium. hogy az anyag túl­nyomó része április és október között az építkezők rendelke­zésére álljon. A tégla- és tetőfedőhiány jó­részt már tavaly megszűnt, s az idén még bőven jut a lakos­ságnak a TÜZÉP és MÉSZÖV raktáraiba kerülő tetőfedőpala például mintegy 15 000 családi házhoz elegendő, tetőcseréppel pedig ötször ennyi épületet le­het befedni. Vasbeton födém­gerendából 110 000 méterrel, parkettából 9000 és hajópadló­ból mintegy 50 000 négyzetmé­terrel, égetett mészből 9000 ton­nával nagyobb az 1960, évi elő­irányzat. Cementből is több jut. de ez még nem fedezi a Szükségletet. Ebben az évben olyan építő­anyagokat is vásárolhat a la­kosság. amelyet a belkereske­delem eddig nem árusított. Most már vásárolhatnak BH jelű födémkitöltő betoneleme­ket. ami nagyobb, könnyebb és erősebb a korábban használt födémbélés-testeknél. Megkez­dik a háztáji istálló, tyúkól és más melléképületek befedésére alkalmas hullámlemez árusítá­sát is. Mezőgazdasági tájkutatás 3,5 millió holdon A mezőgazdasági szervezési intézetben az ország valameriv- n.yi községe részére elkészítik a termelési viszonyokat feltün­tető talaihaszncsítás! —. és en­nek alapián a közgazdasági té­nyezőkkel is számoló tájgazdál­kodási térképet. Ezzel együtt kimutatják, hogy az egyes községek adott­ságainak legjobban megfelelő növények termesztése és álla­tok tenyésztése milyen hozam- növekedést eredményezhet a mostanihoz képest. A mezőgazdasági szervezési Megkezdte munkáját a Pedagógus Képzőművészeti Stúdió Egerben Az elmúlt év májusában Bu­dapesten tartották meg az első raiztanári. fajzpedagógiai kong­resszust. Ezen a kongresszuson többek között foglalkoztak a rajztanárok feladataival, a pe­dagógia és a művészet terén egyaránt. Ez adta a gondolatot ahhoz, hogy a pedagógus szak- szervezet területi bizottsága mellett működő raiztanári ta­gozat. amely a pedagógiában országosan is kimagasló ered­ményeket ért el, most művészi vonalon is elmélyült munkához kezdjen. A Képzőművészeti Stúdió célja, a tagok egész évi állandó szakmai gyakorlatának biztosí­tása. valamint a korszerű szo­cialista-realista művészet ki­alakításában való részvétel le­hetőségeinek megteremtése. A Pedagógus Képzőművészeti Stúdióban a megye legjobb rajztanárai és festőművészei vesznek részt. A stúdió munkájához az ille­tékes szervek minden támoga­tást megadnak. intézetben tavaly csaknem egy­millió holdat felölelő 173 hely­ség részére készítették el a 'ál­gazdálkodási térképet. Sok he­lyen már hasznosítják ezeket: a mosonmagyaróvári járás ter­melőszövetkezetei az idén már a térképek alapián állítják össze üzem terveiket. Ebben az évben csaknem hétszáz helység, több mint három és félmillió hold anyagát dolgozzák fel és továb­bi két és negyedmillió holdról gyűjtik össze az adatokat. Az ország mezőgazdaságilag mű­velhető telies területének fel­térképezését 1903-ban fejezik be. Áprilisig tart a munkaverseny a felnémeti örlöüxemben A fiatal fennállásra vissza­tekintő felnémeti örlőüzem munkásai tovább folytatják a kongresszus tiszteletére indított munkaversenyt hazánk felsza­badulásának 15. évfordulójára. Az első negyedéves tervüket a vállalásaik szerint 102 százalék­ra teljesítik, folyamatos gép­karbantartással megakadályoz­zák. hogy elromoljanak a ter­melőgépek és ebből állásidő, termeléskiesés keletkezzen. A munkaversenyben dolgozó örlőüzemi munkások olyan lel­kesedéssel dolgoznak. hogy nemcsak a napi tervüket, ha­nem az üzem múlt évi lemara­dását is nagyrészben teljesítik. A munkaverseny megszerve­zésében Aranyosi Tibor műve­zető és Eged András üzemi párttitkár végzett jó munkát, de az őrlőüzem valamennyi munkását, műszaki dolgozóját dicséret illeti a munkaverseny­ben végzett eddigi jó munká­ért. Férfi ízlés, női divat — Egerben persze, most nem arról 1 akarok írni. hogy ezek­ben a napokban milyennek ta­lálni az egri férfiakat és nőket. Merthogy úgy mondjam: ez nem téma... A férfiakon kucsma, vagy svájci sapka, nagykabát és csizma van, a nő­kön pedig ázott kalap, fázósan összehúzott kabát és sárral te­lefröcskölt harisnya, <s tocsogó cipő... Így hát jobb megoldás, ha végigjárom a divatszalonokat és hadd meséljenek az egri íz­lés irányítói, illetve kiszolgálói arról, hogy mi tetszik Egerben. Kezdjük . a férfiakon. Ez könnyebb... Könnyebb? Majd meglátjuk. Itt van például el­sőnek a fodrász. Az egyes fiók vezetőjétől kérdem: — Melyik a divatos férfifri­zura? —1 Nincs általános hajdivat. Ahány vendég, annyi kívánság. Legfeljebb a diákok hajlanak az uniformizálásra... r— Hogyan? — Seregestöl jönnek és azt kérik, hogy elöl két centisre, hátul pedig tíz-tizenöt centisre vágjuk... A mérték utáni férfiszabó­ságban már jobb hírrel örven­deztetett meg a részlegvezető: —i Az úgynevezett olasz fa­zon megy. Háromgombos, egye­nes hátú zakók és az ötcentis hajtókás nadrágok... •— Bőségük? — 22-23 centiméter. Elegáns. A felöltők a térd alatt tíz cen­tire érnek... A férfiak többsége kész ci­pőt hord. Kényelmeset, olcsót. A különlegességek kedvelői a ktsz-ben készíttetnek maguk­nak lábbelit. Nyújtott, kes- kenyorrút és leginkább csau- színűt. Sokan rendelnek két­színű, úgynevezett betétes cipőt is. A Divatház vezetője. Fülöp Károly, ezt árulta el a férfi­ízlésről: — Nyakkendőben a kereszt­csíkos nylont keresik, az ingek között azonban már kezd ki­menni a divatból a kereszt­csíkos. A sima ingek jobban tetszenek. — A kézzel festett nyakken­dők? — A pálmafás, meg a többi ilyen? — Igen. —i Senkinek... Most nézzük a nőket. Persze, ne olyankor, amikor a fodrász- nál éppen szépítés közben ta­láljuk őket. Mert az — enyhén szólva —. illuziórombóló... Az úgynevezett Józsi fod­rászatban érdeklődtem, Kalauz Józseftől. — Jelenleg mi a női haj­divat? T, — Kalap alá még a hollandi frizura megy. A fülre fésült kö­zéphosszú. — És mi várható? — A hattyúfrizura. —Az milyen? — Egész rövid, öt-hatcentiSj hullámnélküli, csak vonalak­kal ... — És mi a kedvelt hajszín? — Még mindig az egész vilá­gos. A svédszőke, az ezüstszín és a nylonszinek. Tudják kedves nőolvasók, hogy mi is az a kazakos ruha? Igen? Én sajnos, csak most is­mertem meg. A rendelt szabó­ság női részlegében. Cseh 1st- vánné. a vezető, új francia di­vatlapot mutatott: — Ez a kazakos. Az egyik oldalon vékony nő, rajta az ötven év előtti divat­hoz hasonló „modem” szabású kosztüm. Azaz. hogy nem is kosztüm, hisz épp ez az érde­kesség. Nagyon szűk alj. s fe­lette valamivel rövidebb egybe- ruha. A szoknyából csak te­nyérnyi csík látszik ki. — Hát ez lesz a divat «ni mondja Csehné. s hozzáteszi —* és a kétrészes, angolos, idegen színnel paszpollozott ruhák. A szoknyák rövidek. A Divatházban Bertha An- dómétól vásárolják kalapjaikat az egri nők. — Most. akárcsak Pesten, ez :a kétféle fazon hódít. A tok­kalap és ez... i — Ennek mi a neve? \ — Hogyis mondjam... A ;nők egymásközt nem éppen il- ; domos névvel illetik. Mi inkább I nevezzük fazéknak ... I — Milyen színek? | — Világos, egészen világos, i vagy fekete. | — És a táskák? ! — A doboz fazon. Műanyag, 1 műbőr. 1 A holland frizurára nyo- ! mott kalapokat vedig hosszú, egyenesnyélű. világos mintás esernyőkkel óvják a csapadéktól, s a latyak a feke- tecsikos. világos nylonharis­nyákat maszatolja be. Cipők közül pedig a középmagas sarkú betétes cipők — mennek az egri aszfalton ... Hát igen. ez van a — téli- kabátok alatt. Szántó István l — De Kalocsai bácsi... — Tudom... tudom — tar­totta tel a kezét az öreg. mint a kőből faragott, áldást osztó szentek. — Tudom, a szövetke- j zetek szervezésében kiváló ; munkát végeztek — mondta kenetteliesen. — Hát vak va­gyok én. hogy ne tudnám, a kutya mindenségit... De miért csak akkor, amikor kampány van, miért csak akkor, ha fent- ről szólnak, a kutya mindensé­git... Hát elveszett belőletek a kezdeményező erő... Hát magatoktól semmit? — vörösö- dött bele az öreg a magacsinál­ta hevébe. Sólymos hallgatott egy ideig, töprengett azon. amit az öreg Kalocsai harsogott itt neki. már a falu szélső házai között, néhány arra iáró nem kis cső- j dálkozására. s egy-kettő el sem titkolt örömére. Mert igazsága van. azaz. hogy van igazsága az öregnek, hogyne volna. Na- gvonis van De miért kell ezt az országúton, meg a faluban elharsogni? Hát nem volna iobt szépen beiönni a pártiro- dára. s ott nyugodtan megvi­tatni a kérdést... A pártiro­dán? Hm ... Lehet, hogy ez a hivatalosság éppen a kényei-; mességet jelenti... Hát ezen még gondolkodni kell. —VISZONTLÁTÁSRA - dör- rent az öreg hangja. Sólymos egyedül maradt, még egy ideig nézte, hogy széles, kicsit már hailott hátával, mint tűnik el a házban Kalocsai, aztán neki­indult a falu főutcájának: ha­zafelé. — Ha még tíz percig beszél a titkár, akkor fuccs a haza- iövetelnek — mormogta magá­ban. — ... hát akkor mit akar? Dolgozom én éppen eleget ah­hoz. hogy jogom és jussom le­gyen annyihoz.-mint bárki más nak ebben az országban. . Annyim nekem is legyen, ha több nem is. de annyi igen ... Miért egyek hagymát puliszká­val. mikor disznót vágtam? Vagy járjak rongyos ruhában, mint 45-ben? Vagy egyáltalán csak éjfél után tántorogjam haza az éhségtől, csak azért, hogy ne legyek elpuhult? Ma­ga is most vette ezt az új. bun­dával bélelt kabátot, vagy nem? — tette hozzá alig titkolt kaiánsággal. KALOCSAI hallgatott egy ideig. ment. előre tartott fejjel, mintha homlokával kellene utat nyitni a nyirkos levegő­ben. Hirtelen megállt, hogy Sólymos majd beléfutott... — Ostoba vagy. Mit gondolsz, annak idején csak virtusból po- foztattam magam a csendőrrel? De mégis. igen. a virtus hiány­zik most belőletek ... Emlék­szem. 45-ben összejöttek a kommunisták.. Nem tudtam csendet teremteni, mindenki­nek szava volt. vitázott.. Mit? Dehogyis vitázott, vesze­kedett ... S félóra múlva már ahánvan, annyifelé voltunk Most? Elvtársak, szóljunk már hozzá .. Elvtársak, kinek van valami mondanivalója... Elv­társak így. elvtársak úgy. s az elvtársak a fülüket vakarják, ha valamit csinálni kell.. . Er­ről van szó kedves fiatal elv­társam... Erről! lanatra. Mint mindig, most is meghökkentette Kalocsai gon­dolatmenete, amely a lagtávol- állóbb témáról úgy ugrott át egy másikra, Olyan gyorsan, hogy az egy légtornásznak is díszére vált volna. — Miért volnék én, vagy miért volnánk, ha úgy tetsziic. mi, kényelmesek, csak azért, mert haza sietünk? — kérdezte kicsit csodálkozva, kicsit inge­rülten. — Eh, mit érted te ezt... Ez a baj, hogy még csak nem is érted, se te, se a többiek... Kényelmesek vagytok ég igen. elpuhultak... Majdnem polgá­rok — rántotta meg a vállát Kalocsai és egykedvű arccal felnézett az égre, mintha arra volna most leginkább kíváncsi: eső lesz-e, vagy hó? Sólymos megcsóválta a fe­jét, s azon tűnődött, hogy mieg- sértődjön-e, vagy sem. Aztán döntött. Nem. megsértődni os­tobaság lenne, felesleges éles Vita, veszekedés, hadd öntse ki a lelkét az öreg, mi nyomhat­ja, mi piszkálja olyan nagyon. Óvatosan válaszolt vissza: — Hát azért most. éppen most — intett a messzire nyúló egybefüggő táblák felé —. nem éppen megokolt dolog kényel­mességgel vádolni... Majdnem polgárok... De kedves Kalo­; csai elvtárs. hát mit akar mar ga ... Játsszuk meg az illegális ■ forradalmárt, rejtőzzünk el. tartsunk titkos sejtgyűlése­■ két... ! — ... Badarság — hökkent • közbe Kalocsai... te az örég, közbe azt figyelte, hógy lomha szárnyalással, mint emelkedik magasba a varjúhad, hogy aztán kissé odább, előre csapott szárnyak­kal fékezve, ismét visszaeresz­kedjenek ä csatakos hóra. — Neked sincs nagy szavad — intett a varjak felé. — Látód, már megint letelepedtek. Olya­nok, mint a gyászhuszárok — morgolódott tovább Kalocsai. Nem szerette a varjakat, pe­dig minden állatot szeretett, a madarakat különösképpen, még a vércsét is, pedig az rendre megszedi a vámot az asszony csirkéi között... — Ingyenélő dögök ... Ezek még arra se képesek, hogy megküzdjenek a begyükért, s feketék, mint. az ördög — fej­tegette haragja okát. — No, nem key mindenben osztályharcos szempontokat keresni, Kalocsai bácsi... Hasz­nos a varjú is, semmi sincs ok nélkül a természetben — szállt vitába Sólymos, közbe halk szitkot morzsolt szét a fogai között, sikerült belelép­nie egy teknőnyi pocsolyába. — OKTASS CSAK, azért vagy titkár gúnyolódott vissza az öreg. — Még anyád­dal etettél savanyút, mikor ér ! már akkora pofont adtam égj ■ csendőrnek, hogy öten tudta'* • csak visszaadni, mármint at ■ őrsön... Igaz, hogy akkor nerr • izgultam azon, hogy hazaérek­• e még aznap, amikor a város­ba találkoztam az elvtársak . kai... Kényelmesek vagytok Sólymos megtorpant egy Pil­KÉT EMBER baktat az ál­lomásról, be a faluba. A ha­tárban csak egy vigasztaló van, hogy tűnnek, tűnnek a mezsgyék, mint ha valami cso­dás, nagy varázsló fekete színt ontó ecsetjével kente volna fel a határ nagy vásznára az egybeolvadó föld színét. Kü­lönben az ilyen engedő tél olyan, mint a vajúdás: nem szép. de életet ígér, ijesztő, de győzelmet hoz. A két ember, felhajtott ka­bátgallérral capiat a sáros or­szágúton, a járásról jöttek, va­lami aktívaülés Volt ott dél­előtt, s éppen elérték a vona­tot. — Ha még tíz percig beszél a titkár, akkor fuccs a mai hazajövetelnek —így a fiata­labb, aki gyűrött kalapját hom­lokára húzva olyan elszánt ko­molysággal lépkedett az idő­sebb mellett, hógy most az se hitte volna, hogy az imént még nyujat kergetett, mint valami gyérek. — Ezt már mondtad — je­gyezte meg kicsit gúnyosan, mint mindig, ha érezte, hogv ez a fiatal ember, ez a titkár valami baklövést követ el, le­gyen az legkisebb is. Sólymos úgy tett, mintha nem vette volna észre a megjegyzés élét, megrántotta a vállát: — Jólesett még egyszer mon­dani. mert annyi a dolgom, hogy tényleg nagyon örülök a korai érkezésnek ... Nézze már micsoda csapat varjú, hogv honnan jönnek össze eny- nyien ... Aktívát tartanak — tette hozzá kamaszos vigyor- ral és nagyot rikkantott... - Hé ... hó... hopp! — NÉ RIKOLTOZZ már mert megsiketülök — dörmög­GYURKÓ GÉZA: Ha még tíz percig...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom