Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-15 / 294. szám

1959. december 15., kedd NÉPÚJSÁG Mit h núböi ^ Mit kapok karácsonyra? **- Mit vegyek karácsonyra? ★ 1— Mit kapok karácsonyra? — Mit vegyek karácsonyra? A négy mondat teljes egé­szében megegyezik egymással, nemcsak szavaiban, kérdőjelle­gükben, de a mögöttük meg­húzódó kétségtelen töprengés­ben is. Pedig az első két mon­dat, az első két „mit” e sorok írójának akarata szerint, vagy negyed századdal ezelőtt hang­zott el egy kisfiú és egy apa szájából, mint ahogy a másik két mondat is apa és fia töp­rengése volt, csakhogy az egy­kori kisfiúból közben apa lett... Vajon csak ennyi történt ez alatt a negyedszáz esztendő alatt, amely csak így: negyed­század — hangzik soknak, való­jában ma már csak lassan egy élet harmada? S lett légyen egy ember számára nagy idő is huszonöt esztendő, az emberi­ség, a társadalmak fejlődésé­ben általában kettőt tiktakol a történelem órája. Ó, visszagondolva, milyen földönjáró vágyai is voltak en­nek a kisfiúnak, amelyekről később kiderültek, hogy a „föl­di vágyak” nagyon is szfériku- sak, mint ahogy kiderült az is, hogy a mostani „szférikus” gyermekálmok már csak azért sem lehetnek azok, mert ott járt az ember, ahol állítólag a szférák zenéjét hangszerelik. De nemcsak ezért. Sokkal in­kább azért, mert történt egy s más a „kisfiúból apa lett” idő­szak alatt, nemcsak ezzel az egy emberrel, de egy egész társadalommal. A kisfiú meg­szabadult a bájos, de mégis naív gyermekálmok, — a tár­sadalom pedig a sem nem bá­jos és naiv, sokkal inkább foj­togató félkábult álom rabságá­ból. A kisfiúból és a társada­lomból egyaránt felnőtt lett, mégha az utóbbi egyedei az­előtt is azok voltak, legfeljebb sem felnőttnek, sem kisfiúnak és legfőképpen nem embernek tekintették őket. A tervezgetés nagyszerű és családot kovácsoló napjait él­jük most: minden évben ugyanazt és minden évben mást. A szeretet olyan, mint a levegő, vagy a kenyér, a for­rásvizek, — betelni vele soha­sem lehet, mindig új és izgató. Ez az egyik titka a mostani tervezgetés lázának, de van másik is. Van „kulacs”, amivel merhetünk a forrásból és van „kés”, amivel szelhetünk a ke­nyérből, egyáltalán van ke­nyér, amely a magyar ember számára nem egyszerűen a pék munkáját, a lisztből sült sajá­tos tésztát jelenti, hanem, ha van, akkor a jómódú életet. Miért állítanám én azt, senki se hinné el, de senki se kért ar­ra. hogy olyasmit állítsak: eb­ben a karácsonyra készülő or­szágban mindenki könyökig nyúlkálhat a bőség szarujában. Akad még olyan ház. ahol még kisebb lesz a karácsonyfa, sze­rényebbek az ajándékok, kur­tábbak az álmok valóságot öl­tött arányai. De mindenütt lesz karácsonyfa és ajándék, terített asztal és bizalom a holnapban, ebben a kétségkívül legnagyobb ajándékban Igaz. nem lesz mindenki ka­rácsonyfája. de lesz mindenki­nek karácsonyfája; igaz. nem lesz országos gyűjtés holmi rongyok, kopott babák, törött játékautók ügyében, de lesz minden gyereknek ajándék a szülőtől, jó néhány helyen még a szülők munkahelyétől is. Minden dobverés, kenetteljes­ség és türelmetlenség nélkül, de annál több szívvel és tarta­lommal. Nagy dolog az. ha ilyenkor karácsony táján bátran lehet tervezni és örülni, mert volt idő és nem is olyan régen, amikor a tervezésnek alapja, az örömnek meg éppen oka nem volt semmi. S ha töpreng is az édesanya, hogy mit vegyen fiá­nak, férjének karácsonyra, a töprengés tárgya elsősorban a „mit” és csak másodsorban a „miből”. E két kérdőszócska egyszerű helycseréje is nagyon sokat elárul az elmúlt évek változásaiból. Gondok mindig lesznek, a miből” is felmerül még jó né­hányszor. de más a gondok tar­talma s más e kérdőszócska előjele: semmiből, vagy a van miből... — Mit kapok karácsonyra? — Mit vegyek karácsonyra? Az előbbire ott lesz a válasz minden bizonnyal a fa alatt, Az utóbbira segítségként ott vannak a gazdag kirakatok és a — ha nem is kiapadhatatlan, de a becsületes munka árával azért csak ellátott —. pénztár­cák. Mert sok mindenen lehet vi­tatkozni, de azért, kedves kor­társaim, ezzel az eggyel ugye nem? S ez nagyon, de nagyon jó dolog. Gyurkó Géza Szakosítják megyénk kiskereskedelmi vállalatait Heves megyében két kiske­reskedelmi vállalat működik és mindkettő egyaránt foglal­kozik élelmiszer és iparcikk árusítással. A jövőben szako­sítják a kiskereskedelmi válla­latokat és egyik kizárólag élelmiszerekkel. a másik ipar­cikkekkel foglalkozik majd. Az átszervezés elsősorban azért történik, hogy a lakosság igé­nyeit minél jobban ki tudja elégíteni a kereskedelem. Az eddigiek során gyakran előfordult, hogy bizonyos kam­pány-időszakokban, mondjuk a nagyobb élelmiszervásárlások időszakában a vállalat inkább az itt mutatkozó igények kielé­gítésére fordított nagyobb gon­dot és így az iparcikkek árusí­tása terén hiányosságok mu­tatkoztak. A vállalatok szako­sítása után ilyen eltolódások nem fordulhatnak elő. Ezenkí­vül a vásárlók kívánságait sokkal inkább figyelembetud­ják venni az egyes boltok el­árusítói. Korszerűsítik az egri Mária úti tejüzemet A lakosság egyre növekvő tej- és vajfogyasztásának ki­elégítésére korszerűsítik az eg­ri Mária utcai tejüzemét. A város lakosainak jobb ellátása érdekében a vajazó részleget fejlesztik a legjobban. A régi berendezéseket cserélik ki, na­gyobb teljesítményűekre. A 100 000 forintos költséggel kor­szerűsödő tejüzemben a jövő évben fejeződik be a munka. Az év hátralevő napjaiban még 60 000 forint értékű mun­kát akarnak elvégezni az épí­tők.- AZ EGRI SZABADEGYE TEMEN december 15-én a kö­vetkező előadások lesznek, dél­után 5 órai kezdettel: Jog- és államtudományi ta­gozaton Államigazgatási szer­veink címmel tart előadást dr. Komári Endre jogügyi előadó, a főiskola fsz. 22-es termében. Szónokképző tagozaton dr. Némedi Lajos főiskolai igaz­gató tart előadást A hallgató­ság — a meggyőzés technikája címmel a főiskola II. e. 56-os termében. Művészettörténeti tagozaton: Barokk és copf építészeti em­lékeink címmel tart előadást Hevesi Sándor városi főmér­nök a főiskola II. e. 70-es ter­mében. Az ismeretterjesztő mozi e heti programján a következő előadás szerepel: Közös erővel a mindennapi kenyérért címmel tart előadást Lengyel Adám főiskolai tanár. Az előadást filmek vetítése kö­veti, helye: a Szakszervezeti Székház nagyterme. A 3 órai előadásra a belépődíj 1 forint, 5 és 7 órai előadásokra 2 forint. Az előadás ideje decemljer 17. ...a világűr bizottság, amely azért került e rovatba mert napirendre került aS ENSZ-ben és ha a világszervezet’ után sorban, rendben nem is ez a rovat illetékes, hogy foglalkozzék a kérdés inkább érzelmi, mint érdemi részéve!, mégis itt és most esik szó róla. Mert rendkívül érdekes és elgondolkodtató ez a dolog. Soha nem szerettem a bizottságosdit, bár tudom, törvénysze­rű kényszerűség, hogy legyen és funkcionáljon, illetőleg le­gyen. ha funkcionál... De most csak fejet tudok hajtani — talán nem is sokára — e létrejövő 24 tagú bizottság előtt. örültem és lelkesedtem az első, a második, és a harma­dik szputnyiknak, az exploreleknek, örültem és lelkesedtem a lunyikoknak, de mindet valahogy mégis egy kicsit csak kí­sérletnek, próbálkozásnak tekintettem, amely majd egykoron meghozza a maga kétségtelen eredményeit, de addig ugye, addig inkább csak tudományos szenzáció, mint mindennapos gyakorlat. De ez a bizottság, amely a világűr békés felhasználására Irányuló együttműködést lesz hivatva szolgálni, — ez merő­ben más színben tüntette fel előttem a dolgot. Ha egyszer már bizottságra van szükség, akkor valamiért és valamiben dönteni kell — az embert illetően. És ha ez a bizottság a vi­lágűr, a kozmikus térség ügyében ülésezik majd, akkor az embereknek, mint egyszerű polgároknak, utasoknak, vagy expedíciósoknak mindegy, de az embereknek ténylegesen ott kell lenniöl egy olyan térségben, ahol eladdig állítólag csak a mennyei seregek masíroztak holmi harsonaszóra. A bizottság értelem-közelségbe hozta számomra is az eddigi, csak tudományos jellegű kísérleteket. Tanulság: nem szabad mindig szidni a bizottságokat! (gy... ó) 133000 forint jutalom az erdészeknek Termelési tanácskozás Parádfürdon Neonfény a bányában A Győngyősoroszi Ércbányá­ban — ahogy mondani szokták — a leejtett tűt is meg lehet találni, amióta beszerelték a neoncsöveket és a fehér fény árasztja el a föld alatti világot. Ez az újszerű megoldás nem­csak a bányában folyó közle­kedést, munkát teszi biztonsá­gosabbá, de jelentős megtaka­rítást is lehetővé tesz. Az elő­zetes számítások szerint több mint százezer forinttal keve­sebb energiát fogyasztanak a fénycsövek, mint a régi vil­lanyégők, és ezért amint ele­gendő fénycsövet kapnak, a bánya külszínén is ilyen vilá­gítást alkalmaznak. A PARÄDFÜRDÖI SZOT szanatórium társalgójában gyülekeztek vasárnap délelőtt a Mátrai Állami Erdőgazdaság­hoz tartozó üzemegységek munkásküldöttei, hogy részt vegyenek az ez év utolsó ter­melési tanácskozásán. A legtávolabbi községekből autóval szállították be a kül­dötteket, és amikor az elnökség elfoglalta a helyét, már száz­ötvennél is többen ültek a tár­salgóban. A termelési tanácskozáson megjelent a megyei pártbizott­ság mezőgazdasági osztályának munkatársa. Holló Endre és a Szakszervezetek Megyei Taná­csának küldötte is. Aradvári József üb-titkár megnyitója után az erdőgazda­ság igazgatója, Fila József tar­totta meg beszámolóját. Beszé­dében foglalkozott az erdőgaz­daság eredményeivel, s a többi között ezeket mondotta: — A gazdaságunk hatmillió forint veszteségre volt tervezve ebben az évben és most a ter­melési értekezlet részvevői előtt 3 120 000 forint eredmény- javulásról számolhatok be. Ez a szám is azt mutatja, hogy er­Qiiiini í » i iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'iiiiMiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiti.iiiiitiiiiiiiaiiiijgi.iuiiiii.jiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiitiii dészeti vezetőink, erdőmunká­saink igyekeztek úgy dolgozni, hogy a veszteséges gazdaságból nyereséges legyen. Tartozási számlánkon még mindig 2 880 000 forint maradt, annak ellenére, hogy a gazdaság dol­gozói a tervüket az élüzem szinten teljesítették. Ha a munka minősége is megfelelő lett volna minden esetben, ak­kor most az élüzem cím birto­kosaiként üdvözölhetném a je­lenlevőket. Igyekeznünk kell megteremteni az egyenletes termelés feltételeit, hogy élüze­mek legyünk. A BESZÁMOLÓ NAGY je­lentőséget tulajdonított a gépek jobb kihasználásának, alkal­mazásának, mert mint mon­dotta az igazgató: — Még mindig vannak, akik idegenkednek az erdei gépek­től, nem szeretik alkalmazni, pedig az a munkát könnyíti meg. Az is hozzájárul ehhez az idegenkedéshez, hogy a gépke­zelők ismerete sem a legma­gasabb. Ezért tanfolyamokon fejleszteni kell azt. A beszámoló befejező részé­ben foglalkozott a mezőgazda­ságban végbement változások­kal és azzal a munkával, amelyből az erdészetek dolgó- = zói kivették részüket; a gazda- -sághoz közel levő községek ^patronálásával. A dolgozók -több gazdasági épülethez bizto­sították a tetőszerkezethez -szükséges faanyag kitermelését, ;mint amennyit először vállal- -tak. A nagy tetszéssel fogadott beszámoló fölött igen élénk vi­ta alakult ki. A hozzászólások­ból azt lehetett megtudni, hogy a gazdaság erdőmunkásai, er- dészetvézetői szívügyüknek te­kintik a gazdaság eredményei­nek alakulását és azért dol­goznak, hogy még nawobb eredményjavulást érjenek el. A felszólalók között volt Drubin József erdész, Háy György, a siroki erdészet szakelőadója. Szabó Anna csemetekerti mun­kás és még lehetne tovább so­rolni, sokan mondták el a vé­leményüket ezen a termelési tanácskozáson. A termelési tanácskozás vé­gén jutalmakat osztottak ki a termelésben élen iáró és a kongresszusi munkaversenyben győztes dolgozóknak, brigádok­nak. Az erdőgazdaság 13 dolgozó­iának mellén csillog az új .ki­váló dolgozó” jelvény és 39-en kaptak „kiváló dolgozó” okle­velet a velejáró két-, illetve az egyheti fizetéssel együtt. Ezen a tanácskozáson a Mátrai Állami Erdőgazdaság munkásainak 133 000 forint ju­talmat osztottak ki. Idős favágó munkások büszkén mutatták ismerőseiknek a csillogó kitün­tetést és oklevelet, a jutalmat. A TERMELÉSI tanácskozás részvevői ezután közös vadász­ebéden vettek részt, ahol most már kötetlen formában beszél­gettek az értekezleten elhang­zottakról. (—ács) A Tanácsi Építőipari Válla­lat munkásaira is nagy feladat •jutott a mezőgazdaság szocia- Ilista átszervezésében. Az újon- •nan alakult termelőszövetke- Izetek gazdasági épületeinek ^felhúzásához fogtak. Anyag- és |munkaerőhiány sokszor hát­ráltatta az építkezéseket, de a ^munkások igyekezete* minden -esetben behozta a lemaradáso­kat Jelenleg két építkezés, a po­roszlói Rákóczi Tsz 50 férőhe­lyes és a mezőtárkányi Ezüst- kalász Tsz 100 férőhelyes ön- itatós tehénistállója átadás előtt áll. A munkások ígére­tük szerint, december 21-én befejezik a munkát és átadják rendeltetésének a gazdasági épületeket. A termelőszövetkezeti épít­kezések mellett Egerben is je­lentős munkát végeztek el az Építőipari Vállalat munkásai. A vállalat építői dolgoznak a versenyuszodánál, a felnémeti fűrészüzemnél és a város egyes házainak tatarozásánál. Sok műemlékjellegű épüle­tet restauráltak, hoztak rend­be. A jövő évben nemcsak mű­emlékeket, hanem a fontosabb utcák házalt is tatarozzák. ^ jövő év márciusában kezdik a belváros házainak tatarozását. lj' bekötő út épül Eqerszalókon rintos beruházással új maka- dámutat építettek. Az út építé­séhez az állam 60 ezer forintot, a községi tanács pedig 54 ezer forintot biztosított. A föld­munkát a község lakosai, a ter­melőszövetkezeti tagok végez­ték el. amelynek során 20 ezer forintot takarítottak meg. lentős összegeket fizethettek volna ki érte. Szihalom ter­melőszövetkezeti község, így természetesen ingyen orvosi és kedvezményes gyógyszerellátás jár minden tsz-tagnak. Gaál István gyógyszerész tíz esztendeje már. hogy Szihal- mon dolgozik, és véleménye szerint az eltelt tíz esztendő alatt mintegy háromszorosára emelkedett a forgalom. , Három községet lát el a gyógyszertár, így három község lakóival van kapcsolatban a gyógyszerész, és bizony gyak­ran előfordul olyan eset is, hogy éjjel zörgetnek az abla­kon. — Szép. de nem mindig könnyű munka a mienk — mondja mosolyogva Gaál. Ist­ván, és örömmel meséli, hogy az utóbbi esztendőkben álla­munk jelentős beruházást haj­tott végre a gyógyszertárban. Űj üvegeket, új műszereket, felszerelési tárgyakat kaptak, nem beszélve arról, hogy itt, a szihalmi gyógyszertárban ép- . pen úgy megkapható minden . gyógyszer, mint mondjuk , Egerben, vagy Miskolcon. i — A magam életéről is hadd szóljak valamit — folytatja a szót a gyógyszerész bácsi. — Eljárt az idő és közeledik a i hatvanadik esztendő. A gyere- - kék már nagyok, mi éldegé- i lünk csak kettecskén itthon. ■ Csurgón kezdtem a „mestersé­■ get”, ott is voltam gyógysze­A szihalmi patikában szinte egymás kezébe adják a kilin­csel, az emberek. — Így van ez ilyenkor ősz­szel, tél elején, de különösen a rendelési napokon — mondja Gaál István gyógyszerész. — Ma például csaknem százan voltak itt különböző gyógysze­rekért. Kinek influenzája, mandulagyulladása van, vagy éppen az ízületei kellemetlen­kednek a nyirkos, borongós időben, aztán orvosság kell mindenre. Kelemen Boldizsámé már egészen estefelé érkezett Me- zőszemeréről. Megfázott a ki­csi, aztán a baj ellen több­fajta gyógyszert is rendelt az orvos, no meg a szomszédok­nak. ismerősöknek is hazavi­szi szívességből, ha már itt jár. az övékét is. De bármilyen nagy is volt a forgalom a szihalmi gyógyszer- tárban, akadt a gyógyszerész­nek munkája bőven, mégis időt kérünk, néhány perc be­szélgetésre. Gaál István gyógyszerész ar­ról szól mindenekelőtt, hogy az utóbbi esztendők alatt, de különösen egy esztendeje, igen­csak megnőtt a forgalom. Nem arró! van szó hogy talán ma több beteg lenne átlagosan, mint volt. mondjuk, néhány esztendővel, vagy éppen egy évvel ezelőtt, hanem sokkal inkább arról, hogy megszapo­rodott az SZTK-tagok száma és fillérekért kapnak gyógy­szert azok is, akik azelőtt je­részsegéd egy jó ideig. 1924-et írtak, amikor befejeztem az egyetemet és megálltam a ma­gam lábán. Sok orvosságot ki­mértem már azóta, de azért azit mondom most is': szép ez a pálya, ez a foglalkozás. Sza­bad időmben tanulgatok, ol­vasgatok, és „várom a lottó- főnyereményt’1. mert rendsze­res lottózó vagyok — toldja' meg még a szót Pista bácsi, j aztán újra nyilik az ajtó és' ő késedelem nélkül indul, hogy i kiadja az orvosságot. Amikor elbúcsúzunk,, még egy darabig ott áll az ajtóban. Deresedé haja olyan jól áll hófehér köpenyéhez. Szalay István Eserszalók község egyik leg­forgalmasabb útja a Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe vezető út. Esőzések alkalmával különösen megnehezítette a rossz út a közlekedést. Ez év- ,ben sor került ennek az útnak is megjavítására, s mintegy 300 méteres szakaszon 114 ezer fo­j December 21-re elkészül a poroszlói Rákóczi és a mezőtárkányi Ezüstkiilász Tsz istálló fa Szép ez a pálya...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom