Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-02 / 283. szám

1959. december 2., szerű» kepüssä© a Őszinte szívvel kívánjuk az önök pártjának9 az egész magyar népnek, hogy arasson újabb győzelmeket a Magyar Népköztársaság történelmi feladatának megoldásában, a szocializmus építésének befejezésében A pártkongresszus második napján, kedden V2 9-kor folyta­tódott az MSZMP VII. kong­resszusának tanácskozása. Az ülést Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottsága^ nak tagja, a KV titkára nyi­totta meg. A kongresszus rész­Kedyes ■ elvtársak és bará­tainké Engedjék meg, hogy a Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának nevében, a Szovjet­unió összes kommunista és pártcnkívüli dolgozói nevében szívből jövő testvéri üdvözle­tünket tolmácsoljam önökneK, a Magyar Szocialista Munkás­párt VII. kongresszusa küldöt­teinek és önökön keresztül minden magyar kommunistá­nak. a Magyar Népköztársaság munkásainak, parasztjainak és értelmiségének. . Szeretnék szívből jövő köszö- netet mondani a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának azért; hogy meghívta . az önök kongresz- szusara a Szovjetunió Kom­munista Pártjának küldöttsé­gét és lehetővé tette számom­ra, hogy szóljak önökhöz e kongresszus szónoki emelvé­nyéről. Az önök pártjának kong­resszusa, amely a népi Ma­gyarország szocialista építésé­nek legfontosabb kérdéseivel hivatott foglalkozni, különle- '-ges jelentőségű a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a nem­zetközi kommunista mozgalom életében. A legutóbbi kongresszus óta eltelt öt év bonyolult időszak volt az önök pártjának és or­szágának fejlődésében. A ma­gyar kommunisták nagy ne­hézségeken és megpróbáltatá­sokon mentek át, de semmi sem tudta megtörni akaratere­jüket a szocializmusért vívott harcban^ vevői hosszantartó tapssal fo­gadták azt a bejelentést, hogy N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke, az SZKP küldött­A Magyar Szocialista Mun­káspárt, soraiban tömörít­ve a marxizmus—leniniz- mushoz hű erőket, foly­tatta a magyar kommu­nista mozgalom legjobb • hagyományait, megedző­dött az ellenforradalom­mal folytatott harcban, megvédte és megszilárdí­totta a munkásosztály dik­tatúráját, a dolgozók ha­talmát és most eredménye^ sen oldja meg a szocializ­mus építésének feladatait. A Szovjetunió örül azokríak a nagyszerű sikereknek láttán, amelyekét az önök pártja, a magyar nép, különösen .az utolsó) három évben az ellen­forradalmi lázadás szétzúzása óta elért az új élet építésé­ben. Kádár János elvtárs nagy­szerű kongresszusi beszámoló­jában behatóan elemezte a megtett utat és meghatározta azokat a feladatokat, amelyek­nek végrehajtása rendkívül fontos szakaszt jelent a népi Magyarország szocialista épí­tésének befejezéséért folytatott küzdelemben. Az ipar fejlesz­tésében, a mezőgazdaság fel­emelésben és szocialista átala­kításában, a dolgozók életszín­vonalának emelésében, a mun­kásosztály, a parasztság, az értelmiség, az egész nép tö­mörítésében elért sikerek, amelyeket a • Központi Bi­zottság beszámolója ismer­tet, a marxizmus—leninizmus nagy életerejéről, továbbá ar­ról tanúskodnak, hogy helyes az önök pártjának, Központi ségének vezetője szólal fel. IV. Sz. Hruscsov, a kongresszus részvevőinek hatalmas tapsa közben lépett a szónoki emel­vényre és fél kilenc óra után néhány perccel megkezdte beszédét. Bizottságának vezetése, élén Kádár János elvtárssal, a ma­gyar nép hű fiával, (Nagy taps.) Amikor tegnap Kádár Já­nos elvtárs és Fock elvtárs be­számolóját hallgattam, különö­sen nagy hatással volt rám az, amit a magyar mezőgazda­ság szocialista fejlesztésében elért eredményeikről mondot­tak. Nagy dolog ez elvtársak. Jól tudjuk saját tapasztalata­inkból. Mi is örülünk azoknak a si­kereknek, amelyeket az utóbbi években a mi országunk me­zőgazdaságának fejlesztésében értünk el. Szeretnék elmonda­ni önöknek néhány adatot, amelyek szemléltetően mutat­ják; milyen eredményeink van­nak ezekben az években, ho­gyan emelkedett nálunk a me­zőgazdasági termelés fokozása alapján az árubőség,' milyen ugrásszerűen nőtt az állami mezőgazdasági termékbegyűj­tés és felvásárlás. Míg az 1948-tól* 1953-ig ter­jedő időszakban évi átlagban 2 milliárd púd szemesterményt gyűjtöttünk be, az utóbbi négy évben évi átlagban 3 milliárd pud a begyűjtött mennyiség. Az állami húsfelvásárlás az 1953-as évi 3 600 000 tonnáról 1958-ra 5 700 000 tonnára emel­kedett. Az idén körülbelül hét és fél millió tonna húst vásá­rolunk fel, vagyis több mint kétszer annyit, mint 1953-ban. A tejfelvásárlás az 1953-as 10 600 000 tonnáról 1958-ig 22 100 000 tonnára emelkedett. Ügy számítjuk, hogy az idén 25 000 000 tonna tejet vásáro­lunk fel, vagyis majdnem két és félszer annyit, mint 1953- ban. Országunkban 1953-ban 497 ezer tonna, 1958-ban pedig 779 ezer tonna állati zsiradékot termeltek. Az idei állati zsira­déktermelés 845 000 tonna lett, vagyis 75 százalékkal több, mint 1953-ban. Rohamosan növekedtek a kolhozok pénzbeli bevételei Míg ezek összege 1953-ban 49 milliárd 600 millió rubelt tett ki, addig 1958-ban már 132 milliárd rubelre, vagyis több mint két és félszeresére emel­kedett. Ugyanilyen nagyszerű sike-’ reket mutathatnak fel a mező- gazdaság fejlesztésében az ösz- szes szocialista országok, ame­lyek valóra váltják a marxiz­mus—leninizmusnak a mező- gazdaság szocialista fejlődési útjáról, a falu szocialista át­alakításáról szóló tételeit Mi mindig szívesen osz­tottuk és osztjuk meg a testvéri országokkal a me­zőgazdaságunk fejlesztésé­ben szerzett tapasztalato­kat, az abban elért ered­ményeket, és őszintén örü­lünk barátaink sikereinek. Országunk és a többi szocia­lista ország mezőgazdasága szocialista fejlődésének tapasz­talatai meggyőzően tanúsítják, hogy a paraszt, a falu élete csak ott lesz kulturáltabb és anyagilag biztosított a nagy tö­megek számára, ahol a paraszt­ság a fejlődés szocialista útján halad. A szocializmus megszi­lárdulása a falun meghozza a parasztság tömegeinek az anya­gi és a kulturális élet javait. Ezért volt rám nagy hatással az, amit Kádár elvtárs tegnapi beszámolójában az önök mező­gazdaságfejlesztési sikereiről mondott. .Ügy gondolom, kedves elv­társak, hogy helyesen értel­meznek engem és nem rónak meg, ha kifejtem véleménye­met néhány olyan kérdésről, amellyel kongresszusuk foglal­1\. Sz. Hruscsov beszéde a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusán Fock Jenő referátum si a VII. kongresszuson (Folytatás a 2. oldalról.) ságvezetési módszereinkben vissza ne térjenek. A gazdasági vezetésnek semmilyen szinten nem szabad eltűrnie a hibákat, mulasztá­sokat az anyagi javak pocsé­kolását, a felelőtlenséget és nem szabad ilyent azzal men­teni. hogy „azért igen szépek az eredményeink”. Az egyedül helyes felfogás: ezek nélkül még sokkal nagyobbak lehet­nének az eredményeik. Itt^ az ideje hogy az elnézést felvált­sa a figyelmeztetés és a fele- lősségrevonás. Ebben a párt megfelelő szerveinek és a kor­mánynak kell példát mutatni. \ hároméves terv első két évének tervét jelentősen túlteljesítjük. Ez évi tervünk végrehajtásával elérjük a Központi Bizottság márciusi határozatában aján­lott célokat, teljesítik a há­roméves tervben 1960-ra előírt főbb feladatokat. A termelés­ben elért sikerek népünk élet- színvonala emelkedésében is megmutatkoznak. A terv ilyen túlteljesítése népünk és pár­tunk nagy győzelme. Az 1960. évi terv az ideinél bonyolul­tabb feladatokat állít népünk elé, de ezek megoldhatók. Kongresszusunk összefog­lalja az elmúlt évek ta­pasztalatait, kijelöli tenni­valóinkat és világos pers­pektívát mutat a szocia­lizmus további építésére. Hároméves tervünk az ipari termelés 22 százalékos növeke­dését irányozta elő az 1957-es színvonalhoz képest. Az ipari termelés tényleges növekedése 1958-ban 12 százalék volt, s az idén valószínűleg nem le- kevesebb. Ha jövőre csak 3 százalékos emelkedést érünk el, akkor az ipari termelés 35 százalékkal lesz magasabb az 1957. évinél, vagyis a három­éves tervre előirányzott fejlő­dési ütemet több mint más- félszeresen múljuk felül. Az ipari termelés emelkedé­sének a kongresszusi irányel­vekben előírt fejlődési üteme hozzávetőleg 7 százalék éven­ként.. Ez nemcsak a tavalyi és az idei növekedésnél lényege­sen kevesebb, de valamivel kisebb még az 1952—1958-as hét év átlagos emelkedésénél is, pedig ebbén az elmúlt hét évben sok ‘ gazdaságpolitikai kapkodás és ellenforradalom is volt. Nem akarunk újra a régi hibába esni, hogy a reális té­nyek helyett vágyainkat, anya­gi megalapozás nélküli elkép­zeléseinket „tervesítsük”. Ezért a Központi Bizottság nem ja­vasolja a kongresszusnak,’hogy további vizsgálat nélkül, szám­szerűleg meghatározott, gyor­sabb fejlődést írjon elő. Azt azonban teljes meggyőződéssel javasoljuk, hogy a kongresz- szus a fejlődés ütemének fe­lülvizsgálására, a tartalékok feltárására, a gyorsabb fejlő­dés útjában álló akadályok el­hárítására, nyomatékosan hív­ja fel az újonnan megválasz­tandó Központi Bizottság és a tervező szervek figyelmét. Az irányelvekben közölt előirányzatok megalapo­zottak. Központi Bizottsá­gunk az irányelvekben csak olyan célokat tűzött ki, amelyekről már ma tudjuk, hogy elérhetők. De Központi Bizottságunk nemcsak lehetségesnek, hhnem '’clté'-'r-tó! kívánatosnak is i tartja a célok túlszárnyalását, már csak azért is, hogy mi­előbb felzárkózhassunk a vi­lágszínvonalhoz, hogy a többi szocialista országgal történel­mileg egyidejűleg jussunk el a kommunista társadalomba, A kongresszusi irányelvek, a második ötéves terv előkészíté­sének szempontjai is tükrözik, hogy a gazdasági munka terüle­tén, a párt minden szervezete, valamennyi kommunista előtt milyen sokrétű és nagy felada­tok állnak. Most, amikor pár­tunk kidolgozta az ország gaz­dasága és a népjólét emelésé­nek elveit, a gyakorlati, szer­vező munkára kerül sor. Ahogy szélesedik a dolgozók szerepe a gazdasági élet szervezésében, a társadalom irányításában, úgy növekedjék a kommunista párt vezetése a_ gazdaság szervezésé­ben is. A párt gazdaságszerve­ző munkájával is növeli a dol­gozó tömegek szocialista öntu­datát. A dolgozók öntudatának növekedése gyorsítja fejlődé­sünk ütemét. Ezért van a szo­cialista versenynek, a szocializ­mus építése kommunista mód­szerének óriási értéke. A szo­cialista verseny a dolgozó tö­megek nevelésének fontos esz­köze. Hazánkban a munkaver­seny magasabbrendű hajtásai is fejlődnek már. Gazdasági vezetőink egy része azonban — állapította tneg Fock Jenő .— nem használja fel még azokat az előnyöket; amelyeket a szo­cializmust építő társadalmi rendszer, a dolgozók lendülete nyújt a feladatok végrehajtásá­ban. Gazdasági vezetőink zö­mére nem ez a jellemző, de ahol még maradi felfogás és magatartás tapasztalható, ott a kommunisták lépjenek fel el­lene erőteljesen. Az üzemi pártszervezetek munkájának fontossága a jövőben tovább növekszik, a feladatok egyre bonyo­lultabbak lesznek, ezért színvonalasabb felvilágo­sításra, több kezdeménye- < zésre, jobb szervező mun­kára van szükség. Támaszkodjunk a tömegszerve­zetekre, elsősorban a munkás- osztály legnagyobb szervezeté­nek, a szakszervezetnek a segít­ségéré. Pártunk gazdaságszer­vező munkáját minden szinten tovább kell tökéletesíteni. A pártszervezetek irányító, ellen­őrző tevékenysége egyre kultu­ráltabb és szakszerűbb. Igen fontos feladat mindenhol fel­számolni azt a helytelen és ká­ros nézetet, ' amely szerint a pártszervezetek dolga csak a „tiszta pártmunka”, a gazdaság­vezetőké pedig a gazdasági, ve­zetés. A kommunista gazdasági vezető 'érezze felelősnek magát a pártszervezet gazdasági mun­kájáért is. A pártszervezet és ennek titkára pedig tartsa leg­fontosabb feladatának, hogy részt vegyen a gazdasági veze­tésben. Nem egymás mellett, hanem együtt kell dolgoznioka .szocializmus megvalósításáért. Befejezésül a következőket mondotta: ma még nem tűzhet­jük célul a legfejletteb kapita­lista országok műszaki, gazda­sági színvonalának túlszárnya­lását, de nincs messze az az idő, amikor ezt reálisan megtehet­jük. Rendíthetetlen hittel ‘és meggyőződéssel valljuk, hogy dolgozó népünkkel eggyéforrva, szilárd egységben a szocialista tábor többi országaival, győze­lemre visszük hazánkban a szocializmus ügyét (MTI) kozik. Remélem, hogy meg­jegyzéseimet nem tekintik a belügyeikbe való beavatkozás­nak. (Taps, derültség.) Jól tud­juk, hogy minden kérdést, amelyet a beszámoló vet fel, a pártkongresszus old meg. Ké­rem, azokat a megjegyzéseket, amelyeket barátunk, Kádár János elvtárs beszámolójához fűzök, tekintsék egyik vendé­gük és barátjuk véleményének', amely önöket semmii'e sem kötelezi. (Nagy taps.) Az önök pártja elvhű, marxista—leninista politi­kájával kivívta a magyar nép mélységes bizalmát és szeretetét. A magyar pép érdekeinek kifejezőjét és védelmezőjét látja a párt­ban. A marxista—leninista elmélet tisztaságáért, a revizionizmus és a dogmatizmus ellen,' a pro­letár internacionalizmusért és a szocialista tábor egységéért folytatott következetes harcá­val méltán vívott ki nagyrabe­csülést a Magyar Szocialista Munkáspárt a nemzetközi kommunista mozgalomban, amelynek egyik megbízható csapata. Kedves elvtársak! A iiom- munista és munkáspártok ere­je abban rejlik, hogy a lenini elveket szem előtt tartva, józa­nul és tárgyilagosan értékelik az. élet jelenségeit, nyíltan és egyenesen megmondják a nép­nek az igazságot mind a sike­rekről, mind a nehézségekről és a hibákról. Azok az eseményeit, amelyek 1956-ban játszódtak le Magyarországon, komolyan ve­szélyeztették a magyar mun­kásosztály, a parasztság és az egész dolgozó nép minden vív­mányát. Az ellenforradalmi lá­zadás szervezői csapást akartak mérni a szocializmusra, vérbe akarták fojtani a népi hatal­mat. Olyan események voltak ezek, amelyek feltétlenül meg­örvendeztették a kommunizmus minden ellenségét. Már ugrált az ádámcsutkájuk, mert ezek­ben az eseményekben a kom­munizmus csődjének kezdetét látták. (Derültség, nagy taps.) Így azonban csak azok az emberek gondolkozhattak, akik vagy igen dühösek voltak a kommunizmusra és ezért el­vesztették ép ítélőképességüket vagy olyan emberek, akik nem értik meg a kommunista moz­galom erőit és ezért tévedést tévedésre halmoznak. A ma­gyar ellenforradalom és kül­földi sugalmazói lelepleződtek és megsemmisítő vereséget szenvedtek. Éppen az ellenforradalom elleni harc mutatta meg a marxizmus—leninizmus eszméinek páratlan erejét, a magyar munkásosztály­nak és a dolgozó paraszt- ; Ságnak ez eszmék iránt ta- | «ásított odaadását. Felborult az imperialisták­nak az a számítása, hogy Ma­gyarországon megbukik a szo­cializmus. Nem a kommuniz­mus eszméi vallottak kudarcot, hanem csupán azok a vezetők, akik megfeledkeztek a marxizmus—leninizmus szent tételeiről, nem tartották azokat szem előtt. Ezek a gyászveze­tők elszakadtak a tömegektől, basáskodni kezdtek a tömegek­kel. Helytelen cselekedeteik so­rán a munkásosztály diktatúrá­ját gyakran nem a dolgozó nép ellenségei ellen használták fel,, hanem sajátjaikra mértek csa­pásokat. Vezető állásokba emelkedve nem tudták helye­sen használni a hatalmat, nem erősítették a munkásosztály diktatúráját, a dolgozó nép ha­talmát, hanem sajátjaikra irá­nyították a tüzet és a forradal­mi erőkre mértek csapásokat. Ez volt az ilyen politikusok bu­kásának kezdete. Nekünk, marxistáknak azon­ban elvi elemzést kell adnunk az eseményekről, látnunk keil okaikat és helyes következteté­seket kell levonnunk. Meg kell látni, hogy ha azei- lenforradalpmnak akár rövid időre is, de sikerült rendzava-' rást előidéznie az országban ezt nem csekély mértékben az mágyarázza meg, hogy a Ma­gyar Dolgozók Pártjának ko­rábbi vezetősége és mindenek­előtt Rákosi Mátyás komoly hi­bákat követett el, amelyek .kö­vetkeztében gyengült a párt vezető szerepe, gyengült a pro­letariátus diktatúrája. Ha a nép egyszer a pártra bízta az ország vezetését, ez nemcsak hogy nem mentesíti vezetőit a tömegkapcsolatok erősítéséről való gondoskodás alól, hanem éppen arra köte­lezi őket, hogy különösen érzé­kenyek legyenek a tömegek megnyilvánulásai iránt, állan­dóan a gyakorlatban ellenőrizi zék a párt politikájának he­lyességét. A Magyar Dolgozók Pártjá­nak volt vezetői, az irántuk ta­núsított bizalmat sajátos meg­bízólevélnek tekintették, amely függetleníti őket a párttagok­tól és a pártonkívüli tömegek­től, azt hitték, hogy tévedhe­tetlenek, hogy nekik minden meg van engedve és figyelmen kívül hagyhatják az objektív adottságokat és a dolgozók vé­leményét. A meggyőzést, min* a tömegek vezetésének a párt­ban meghonosodott alapvető módszerét, kezdte felváltani a parancsolgatás és az admi­nisztratív .módszerek alkalma­zása. Az ország objektív hely­zete sajátosságainak figyelmen kívül hagyása komoly hibák­hoz vezetett a gazdaságpoliti­kában, valamint az állami és a pártépítés más területein. .Az olyan bonyolult munká­ban, amilyen a szocialista épí­tés vezetése, senki sincs bebiz­tosítva a hibákkal szemben; De bátorság kell ahhoz, hogy az emberek ne féljenek nyíl­tan beismerni és idejében jó­vátenni az elkövetett hibákat. A Magyar Dolgozók Pártjának korábbi vezetősége sajnos nem volt ilyen bátor. Nagy keser­vesen beismerték ugyan az el­követett hibákat, de semmit sem tettek azok kijavítása ér­dekében. A helytelen, hibás vezetési módszerek következtében meg­bomlott a normális viszony a párt és a széles dolgozó töme­gek között, megingott a töme­geknek a pártba vetett bizal­ma. Ezt aztán saját szennyes céljaikra kihasználták a* ellenforradalom erői és ügy­nökségük, a revizionisták, ki­használták a munkásosztály és a dolgozó parasztság ellensé­gei. Magyarország dolgozó né­pének ellenségei. A Magyar Szocialista Munkáspárt és vezetőségé nek történelmi érdeme mindenekelőtt az, hogy bátran rálépett a korábbi \ vezetőség által elkövetett hibák határozott jóvátéte­lének útjára. Az ellenforradalmi lázadás nyomán előállott nehéz körül­mények között állhatatos kö­vetkezetességgel valósították meg a vezetés lenini módsze­reit, vissza tudták állítani a párt iránti bizalmat, amelyet a korábbi vezetés aláaknázott, meg tudták szerezni a nép­tömegek támogatását. Ha forradalmi erőnk fő for­rásából — a marxizmus—leni­nizmus tanításából — merí­tünk, újból és újból meggyő­ződünk arról, hogy ez annyira erős és hatalmas, olyan jól szolgálja a munkásosztályt, » dolgozó nép érdekeit, hogy még ilyen megpróbáltatások közepette sem apad ki. A ma­gyar kommunisták megszaba­dultak a helytelen fogalmak béklyójától., hidegvérre tettek, szert, józanul értékelték s helyzetet, találtak magukba», elégséges erőt ahhoz, hogy le­küzdjék a belső nehézségeket, (Folytatás a 4. oldalon,)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom