Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-10 / 290. szám

2 MEPOJSAG 1959. december 10., csütörtUfc DEÁK RÖZSI: Még alig dereng. Az emoer Inkább csak sejti, mint látja az égnek szökő hegycsúcsodat, amelyek mintha csak incsel­kedni akarnának, hirtelen tűn­nek fel, s mire jól szem ügyre vehetné őket az ember, ismét beburkolóznak felhő és Köd köpenyükbe. Órák óta robog már velünk a vonat a Kárpá­tokban. Messze •elkerül az álom. de úgy látszik, a többie­ket is, mert hol innen, hol on­nan szűrődik ici suttogás, a fülkékből. Hiába van alvás ideje, ki tudná lehunyni sze­mét most. amikor hosszú na­pok készülődése után itt va­gyunk. Tekintetűnk szomjasan issza be a táj szépségét, az új­donság varázsa megejti az em­bereket. Azt hiszem, ezzel min­denki így van, amikor életé­ben először lépi át hazája ha­tárát. Fáradhatatlanul fúrja magát előbbre vonatunk. Szédítő mélységű szakadékok, mere­dek hegyoldalak váltogatják egymást, s kies völgyek ölén kedves kis faházak bújnak meg. Ott messzebb, mintha csak hósipkát húzott volna fe­jére az egyik szikla, olyan fe­hér ... • Háromszázan indultunk el az ország minden részéiből a ..barátság vonatán”, hogy meg­ismerkedjünk a szovjet embe­rekkel, országukkal, hogy tol­mácsoljuk nekik üzemünk, vá­rosunk dolgozóinak baráti üd­vözletét. Erősebben virrad. Reggelre túljutunk a Kárpátokon, eny­hébb dombosabb vidéken ha­lad tovább velünk a vonat, s ahogy reggeledik. úgy népese­dik be a vonat folyosója. Ismer­kedünk, — ha még csak a ko­csi falai között is — az új kör­nyezettel. Az ismerkedés, mon­dani sem kell, sok kedves, oly­kor humoros ízzel jár. Vajon merre járunk, ez most a legfőbb kérdés, és nem is kell sokáig várni a válaszra, fejünk felett megcsendül a rádióhangszóró — önkéntele­nül is felkapjuk a fejünket. — Miután az Inturiszt dolgozói­nak baráti üdvözletét tolmá­csolta, közölte velünk, hogy vonatunk közeledik Sztri ál­lomáshoz. ahol 10 percet ál­lunk. Roppant tetszik mind­annyiunknak az újdonság, — a vonat rádiója, s az is, hogy a közlemények után felváltva magyar és szovjet lemezekkel szórakoztatnak bennünket ..; De egyelőre még csak az el­ső reggel virradt ránk. öltö- zés. mosdás, azután indulunk az étkező kocsiba, fokozott kí­váncsisággal: milyen lesz az első reggeli. Hallottunk jót iß, rosszat is. Csak annyit lehet mondani: háromszáz utasunk közül egy sem halt éhen a fű­szeres magyar koszt hiányá­ban, sőt egyik másik, mintha ki is kerekedett volna egy ki­csit. Reggeli után természetesen tovább ismerkedtünk a vonat­tal és csodálkozva állapítjuk meg. hogy a vonat végén levő csapból meleg víz folyik. Ké­sőbb magyarázták meg: a te­ázáshoz melegítik itt a vizet. Sok időnk azonban nincs már Közeledünk az első állomás­hoz: Lvovhoz (Lemberg). ahol ■válogatni lehet a programban. Lehetőség van arra, hogy a várost nézzük meg és arra, hogy ellátogassunk egy Lvov környéki kolhozba. Amikor megérkeztünk az állomásra, kis küldöttség üdvözöl ben­nünket. az ottani Szovjet— Magyar Baráti Társaság részé­ről. Kedves szóval, meleg öle­léssel tették meghitté szá­munkra már az első perceket, s ez a figyelem végig kísért bennünket egész úton. Érez­hettük, szívesen látott vendé­gei vagyunk a szovjet embe­reknek. Az idő hamar múlik — ta­lán kétszer olyan hamar te it él végig, mint itthon — indul­ná kellett. Mi a kolhozt válasz­tottuk. hogy megismerkedjünk, amennyire egyáltalán lehető­ség van rá, a szűkre szabott idő miatt — a szovjet Kolho­zisták életéve], munkájával, megkérjük őket. mondják el élő szóval, hogyan találták meg boldogulásukat a közös gazdaságban? A tízesztendős jaszinyini Sztálin kolhozban Azt hiszem, ahhoz, hogy az embernek fogalma legyen a távolságokról, jó ha isikerül a Szovjetunióba. Az történt ugyanis, miután elhelyezked­tünk az autóbuszban — való­ságos kis megyeközi busz lett, voltak benne Hajdú-Bihariak, borsodiak, és négy Heves me­gyei is — tolmácsunk Barnák Magda, egy helyes kis szőrre uzsgorodi lány. aki bejelentet­te, hogy az idő rövidsége mi­att csak ide látogatunk el, egy Lvov környéki kolhozba. Tu­domásul vettük, de mikor már több mint egy órája robogott velünk az autóbusz, kezd tűn a érdeklődni: messze van-e még? Nem, hangzott a megnyugtató válasz, már majdnem a félét megtettük az útnak .. j Nincs olyan hosszú, aminek vége ne lenne, megérkeztünk a kolhozhoz, ahol már vártak bennünket a gazdaság vezetői és néhány tagja. Munkaidőben voltunk ott. Tíz esztendeje alakult meg ez a kolhoz, de számunkra ebben a fiatal és közepesnek mondott kolhozban is igen sok látni és tanulni való akadt. Nem is arra gondolok elsősor­ban, hogy mennyire megelőz­tek bennünket a gépesítésben. — itt ez természetes is, arra, sem, hogy magas termésered­ményeket érnek el, az itt levő egyébként nagyon gyenge ta­lajból —, hanem arra. amit az állattenyésztésben produkál­tak. A kolhoz területe 1801 hektár, erre a területre 1087 számosállat jut. Ebből fejőste­hén 370 darab és nagyon elé­gedetlenek ezzel a számmal... Gyors számítás szerint is meglepő az eredmény, magyar holdra átszámítva minden há­rom holdra jut egy számos ál­lat, nyolc és fél holdra egy te­hén. Itt tartanak tíz esztendő után. Hát ettől nagyon messze áll még a mi megyénkben a legjobb állattenyésztőnek számító tíz esztendős termelő- szövetkezet is. A másik jó eredmény: nagy lépéssel előbbre állnak a ba­romfitenyésztésben is, mint mi. A kolhoznak 8000 torzsbarom- fija van. A gazdasági fejlődés gyors és talán ezért is formálódik hamarabb az új ember náluk. Az az embertípus, amely ké­pes előbbre látni a pillanatnyi haszonnál. Amikor a kolhoz kitüntetett elnöKhelyettese be­számolt a gazdaság életéről, fejlődéséről, elmondotta, hogy az elmúlt években, amikor a Szovjetunióban eladták a gép­állomások gépeit a kolhozok­nak, ők kilenc traktort, három kombájnt, két silókombájnt, burgonyaszedő gépet és több kisebb gépet vásároltak. Az állam megadta azt a lehetősé­get, hogy három esztendő alatt fizessék ki. És ennek a vi­szonylag kis kolhoznak, ma­gyar területre átszámítva, mintegy 3200 holdas!) a tagsá­ga úgy határozott: egy év alatt kifizetik az összeget, nem csi­nálnak adósságot. Ki is fizet­ték, s ma már arra büszkék — jogosan —, hogy minden va­gyonuk tehermentes. Tíz esz­tendő után ott tartanak, hogy minden beruházásuk saját erő­ből történik. Elgondolkoztató dolog ez, ha a mi termelőszö­vetkezeteinkhez hasonlítja az ember. Régen probléma volt náluk is, ami ma nálunk, hogy a ta­gok járandóságának nagy ré­szét természetben osztották ki. Ebben a kolhozban ma már teljesen pénzben osztják ki a íészesedést, illetve havonta fi­zetésnek beillő előleget oszta­nak, a végzett munkától füg­gően. Nem járnak rosszabbul, mert állandóan van pénzük, a szükséges gabonát pedig álla­mi felvásárlási áron megvehe­tik a kolhoztól. A kclhoztagok havi átlagos fizetése 400 rubeltől 1100 ru­belig terjed, de van olyan, aki 1600—1800 rubelt is kere/. A kolhoztagok egyik büszkesége: Sutyák kolhozista, az állatte­nyésztő brigád tagja, aki az elmúlt évben 476 sertést ne­velt fel. Jó munkájáért már kitüntették Lenin rendjellel s jövedelme is magas, a végzett jó munka arányában: 1800 ru­bel havonta. Egy-egy kolhozcsaládban, ahol többen is dolgoznak, nem ritka a havi 3000—4000 rube­les jövedelem, ami nagyjából számítva. 4500—6000 forintnak felel meg. Hogy teljesebb ké­pet tudjon alkotni magának az ember a rubel értékéről, meg­próbáltunk tájékozódni az árak felől is. A textil és cipő ára körülbelül azonos árszínvona­lon van a mienkkel, az élelmi­szer szintén, ilyen árú. vagy olcsóbb, a legszükségesebb ház­tartási gépek ára viszont sok­kal alacsonyabb. Jól élnek a kolhozgsaládo'c — s ennek egyik jelét láttuk, amikor Moszkvához közeled­tünk, abban is, hogy Moszkva körzetében alig volt olyan ház. ahol ne láttuk volna a televí­zió jellegzetes antennáját. A kolhoz egyik erőssége, hogy az asszonyok úgyszólván minden munkában részt vesz­nek. Ezt. különben a későbbiek folyamán máshol is tapasztal­hattuk, nem igen akadt olyan hely, ahol ne találkoztunk volna asszonyokkal, sokszor egész nehéz fizikai munkát je­lentő beosztásban is. A hivatalos beszámoló után baráti beszélgetés kezdődött a vendéglátók és vendégek kö­zött, s hamar kiderüli, sok­szor még tolmács sem keli ahhoz, hogy az emberek meg­értsék egymást. Ahogy emlék­szem, Jezoviczkiné, meg Bal- láné, a két Heves megyei nő­tanácsi titkár egész jól elbol­dogultak tolmács nélkül is, amikor a legkedvesebb közös témáról, a gyerekekről került a szó. Közben körülsétáltunk a kol­hoz majorjában. A kolhozisták nem építkeztek olyan költsé­ges«!, mint mi, de a célnak tökéletesen megfelelnek . az épületek, s az állattenyésztés­ben is egyre inkább tért hódí­tó gépesítésnek semmi akadá­lya nincs. Mire végig néztünk mindent, előkerült a kolhoz zenekar, s vidám muzsikával kísértek ki bennünket. A búcsúzás ugyan nem volt még végleges, mert a kolhozisták vendégül láttak bennünket a kolhoz egyik falu­jában, Zolocsnán. Itt azután volt alkalmunk megkóstolni mindent, ami a kolhozban te­rem, a sajttól, vajtól kezdve az uborkán és a csirkén keresztül a vodkáig. És ki ne felejtsük a hagyományos káposztalevest sem, a scsit! Bármilyen jól éreztük is ma­gunkat. bármilyen kedves is volt a vendéglátás, indulni kel­lett hazafelé. Illetve a vonat jelentette nekünk akkor a „ha­zát”, amely háromnapos moszkvai tartózkodásunkat le­számítva, otthonunk volt az egész utazás alatt. Esteledett, mire beértünk Lvovba, de azért tolmácsnőnk ügyessége folytán még volt idő körülnézni a kis városban. Megcsodáltuk az első tankot, amelv a város felszabadítására érkezett. Most beton talapzatán pihen, mintegy emlékeztetve a Ivoviakat. Megilletődve álltunk meg Európa egyik legrégibb te­metőjében, a Locsakovszki te­metőben a nagy ukrán író. Iván Frankó sírja előtt. Meg­néztük a Ívovi operát, az Iván Frankó nevét viselő egyetemet, aztán kicsit fájó szívvei. búcsút vettünk Lvov vendéglátó népé­től. Irány Kiev, az ezer éves ukrán város. (Folytatjuk) Az lityin evezel! magyar ügy vitája az EPÍSZ közgyűlése előtt Péter János felszólalása (Folytatás az 1. oldalról.) pontosabban kelet-európai po­litikájának harmadik szaka­szát jelentik. Az előző szaka­szokhoz képest a bevallott cé­lok nem változtak, csupán a követett módszerek és azok is csak bizonyos vonatkozásban. Az Egvesült Államok keiet- európai politikai stratégiájának első szakaszában ez volt a jel­szó: felszabadíiás katonai ak­ciókkal. Ez a Kelet-E urálidban követett politikai stratégia meg­bukott. A háború utáni politikai stratégia második szakaszában a fő jelszó ez lett: összeeskü­vésekkel aláásni a kelel-euró­pai államok társadalmi és poli­tikai rendszerét. A jelenlegi, harmadik sza­kaszban a hivatalos amerikai nyilatkozatok nem várnak hir­telen változást. Űj jelszavak születtek. Az Egyesült Államok külügyminisztere a közgyűlés általános vitájában beszélt a ..békés változás” politikájáról. Ebben a szakaszban az Egyesült Államoknak a kelet-európai országokkal fennálló minden diplomá­ciai, gazdasági cs politikai kapcsolatát ennek a célnak az érdekében hangolták össze. És amint a szóban forgó irat is bizonyítja, még az ENSZ hatá­rozatait is ezeknek a politikai céloknak az érdekében használ­ják fel. Ezt bizonyítja Lodge úr mai felszólalása is. Mik is ezek a politikai célok? Kiszakítani Magyarországot a többi szocialista országgal, kü­lönösen a Szovjetunióval fenn­álló szövetségből, s azután visz- szaforgatni a történelem kere­két. visszaadni a földet, és az üzemeket a régi tulajdonosok­nak, földesuraknak, bankárok­nak és arisztokratáknak és ug­ródeszkának felhasználni Ma­gyarországot a több szocialista állam, elsősorban a Szovjetunió ellen. így értelmezendő az Egyesült Államok politikai szó­tárában a „politikai független­séget Magyarországnak” jelsza­va. És most hadd szóljak néhány szót arról, milyen kár érhet egyes személyeket — mondotta Péter János. — Értelmetlenül feláldoztak embereket annak érdekében, hogy több bizalmat keltsenek az említett stratégiai célok őszinteségében. Egy. tagadhatatlanul ameri­kai okmánnyal kezdem. 1957 áprilisában az V. S. And News World riport ezzel a címmel kö­zölt cikket: Amerikai idegenlé­gió. Ebben a cikkben olvasható hogy egy amerikai katonai köz­pontban Magyarországról. Csehszlovákiából. Albániából. Romániából, Bulgáriából és máé országokkal való fiatal­embereket különleges katonai feladatokra, képeznek ki hazá­juk ellen. Ez már önmagában mutatja, mit is ért az Egyesült Államok békés szándékok alatt. De nem is ez a legérdekesebb a dologban. Fort Jacksonban és az Egyesült Államok más ka­tonai táboraiban éppúgy, mint néhány nvugat-európai ország­ban. előkészületek folynak nemcsak egv esetleges átfogó katonai akció, hanem ugyan­akkor átmeneti akció érdeké­ben is. Sok ilyen táborból küldtek már felforgató célokkal Ma­gyarországra egyéneket és cso­portokat. Egyesek nevét már nyilvánosságra hoztuk, másokét ezután fogjuk. A magyar hatóságok kezé­be kerültek olyan külön­leges fegyverek és felszere­lések, amelyek ilyen sze­mélyek birtokában, vagy hozzájuk útban voltak. Néhány ilyen személyt már bíróság elé állítottunk, máso- i kát majd ezután állítunk. A napokban Budapesten, a Magyar Szocialista Munkás­párt kongresszusán kormá­nyom belügyminisztere közöl­te, hogy a közelmúltban fel­forgató csoportot fogtak el, amelynél amerikai utasításokat és felszereléseket találtak. E cselekmények önmagukban teljesen hiábavalók és értel­metlenek. Ami a kezdeménye­zőket illeti, cinikus játékot űz­nek. amikor tiltakoznak az ilyen felforgató cselekmények megtorlása miatt. Ami pedig annak a kormánynak képvise­lőjét illeti, amelynek megbízá­sából ilyen cselekedeteket vég­rehajtanak, az — legalábbis Magyarországgal kapcsolatban — minden jogát elvesztette, hogy az alapvető emberi jogok elveire hivatkozzék. Ezután Péter János rámuta­tott arra a tagadhatatlan nyu­gati érdekeltségre és részvé­telre az ellenforradalomban, amelyet a szóban forgó irat tel­jesen figyelmen kívül hagy, sőt kétségbe von. Az Egyesült Államok kor­mánya az ellenforradalom megsegítésére hivatalosan fel­ajánlott húszmillió dollárt. Ez november 2-án történt, amikor tetőfokán volt már a terror minden haladó ember ellen. Ekkorra már több százakat le­mészároltak és tízezrek voltak feketelistán. Akik az ajánlatot tették, .jól ismerték ezeket a té­nyeket és nem tiltakoztak a terror uralma ellen. Az ajánlatot az események teljes ismeretében tették. Erre mutat az a tény, hogy egy nap­pal az ajánlat előtt a budapesti amerikai követség tagjai fel­keresték az ellenforradalom főhadiszállását, ott tájékozód­tak a helyzetről, további taná­csokat adtak és amerikai kor­mánytámogatást ígértek. En­nek nyilvános bejelentése más­nap megtörtént. Ezek tények. Amerikai gyártmányú és az amerikai fegyveres erők által használt nagy mennyiségű szabványfegyvert foglaltak le Magyarországon. Az ellenfor­radalom alatt és után több nyugati, például svájci és nyu­gatnémet lap riportokat közölt ilyen fegyverszállítmányokról. Péter János a szovjet csapa­tok fellépéséről szólva, meg­állapította, hogy arra a ma­gyar kormány felelőssége és illetékessége alapján került sor. Az ellenforradalom leve­rése általános polgárhábo­rútól és a háború veszé­lyétől mentette meg; a ma­gyar népet. Tudatosan vagy öntudatlanul keveslik tehát az elszenvedett emberveszteséget azok, akik az ellenforradalom felszámolását okolják az emberélet pusztu­lásáért — mondotta ezután. Ami a szovjet csapatok ma­gyarországi tartózkodását il­leti, hangsúlyoznom kell, hogy ennek semmi köze a belpoliti­kai helyzethez. Ezek a csapatok a varsói szerződés értelmében az el­lenforradalom előtt is ott voltak és ezután is ott ma­radnak, mindaddig, amíg a szerződés tagállamai ezt jónak látják. Maga az a tény, hogy a NATO- hatalmak az ENSZ-közgyűlés határozataival, mint ahogy ez ma is történik, jogellenesen igyekeznek kicsikarni e csapa­tok kivonását, újabb bizonyí­téka annak, hogy stratégiai szempontból nemcsak Magyar- ország, hanem más szocialista államok biztonsága is megkö­veteli, e csapatok maradjanak Magyarországon. A NATO-ha- talmak által erőszakolt ilyen értelmű határozatok csak iga­zolják e csapatok magyaror­szági tartózkodását — jelentette ki Péter János. A továbbiakban rámutatott, hogy az úgynevezett „magyar kérdés” lélektani előkészítésé­hez tartozott, hogy álhireke t, valótlanságokat és fantasztikus hamisításokat találtak ki és terjesztettek az elmúlt hóna­pokban azzal a céllal, hogy jó­indulatú delegátusokat rábír­janak a napirendre tűzés meg­szavazására. Majd cáfolta azt a botrányos koholmányt, amely arról szól, hogy állítólag 150 ifjút — kü­lönböző számok vannak forga­lomban — bebörtönöztünk, akik az éllenforradalom idején még fiatalkorúak voltak, és most. amikor elérik 18. élet­évüket, ki fogjuk őket végezni. Egy amerikai televíziós adó kezdte terjeszteni ezt a célzh - tos hírt Egy híres televíziós műsorvezető, akit két hirdető cég fizet, felhívással fordult az amerikai közönséghez annak érdekében, hogy7 lépjen fel ezeknek az állítólagos fiatalok­nak a megmentésére. Két is­merősöm megkérdezte az ille­tőt. milyen alapon szervezi ezt a kampányt?. Erre ő megne­vezte azokat a forrásokat, ahonnan ezt az információt kapta és hozzátette, hogy az amerikai külügyminisztérium is jóváhagyta ezt az akciót. Egy New Yark-i folyóirat szerint New York város neve­lésügyi tanácsa felszólította a diákszövetségeket, hogy szer­vezzenek hasonló akciókat. A folyóirat érdeklődött a nevelés­ügyi tanácsnál, hogy milyen in­formációk alapján szervezi a diákokat. A válasz az volt. hogv a külügyminisztérium jóvá­hagyta ezt az akciót azzal, hogy a lehető legszélesebb körű, nyilvánosságot kívánja biztosí­tani ennek az ügynek. Uraim, ez sokkal nagyobb botrány ám. mint televíziójuk rejtvénycsalási botránya! Sok más koholmányt is le­leplezhetnék — mondotta ez­után Péter János —. egyelőre azonban azt gondolom, amit elmondtam, eléggé bizonyltja azt a rosszindulatú nemzetközi összeesküvést, amelynek célja, hogy egyes országokban gya- lázza hazámat. Péter János a továbbiakban amerikai lapok cikkeit idézte, amelyek kénytelen-kelletlen, el­ismerik a magyarországi hely­zet fejlődését, majd adatokat közölt Magyarország gazdasági, politikai és kulturális fejlődé­séről. nemzetközi kapcsolatai­nak. erősödéséről és így fejezte be felszólalását: Elnök úr! A végső következ­tetést a szóban forgó iratról adott elemzésem alapján vo­nom le a következőkben. Delegációm nem veheti tu­domásul a szóban forgó iratot, mivel a Magyar­ország ellen Irányuló ame­rikai külpolitikai tükröző­désének tekinti, ezért „ennek megfelelően fog­lalkozunk majd vele”. Újra szeretném hangsúlyozni, a ma­gyar nép csak azt kéri az Egyesült Nemzetek Szervezeté­től, működjék közre annak ér­dekében, hogy többé ne hasz­nálják fel hidegháborús célok­ra. A delegátusokat pedig illő tisztelettel arra kérjük, ne ve­gyenek tudomást erről az irat­ról és ne szavazzanak mea semmiféle olyan lépést, ami azzal kapcsolatos Az ilyen lé- oés ellen, mint a benvújtott ha­tározati javaslat ellen leadott minden szavazat, vagy már ma­ga a tartózkodás is. segítheti a magyar népet és a világfeszült­ség enyhülését. (MTI) Időjárás jelentés Várható Idő járás csütörtök estig: Erősen felhős, párás, ködös Idő; Többfelé eső, havaseső. A hegyek­ben kevés havazás. Mérsékelt ke­leti-délkeleti szél. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet csütörtökön: 3—7, leg­alacsonyabb éjszakai hőmérséklet: mínusz 1—plusz i fok közötté (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom