Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-09 / 289. szám
Í9S9. december 9., szerda NEPÜj sag s « Gépóriások as ecsédi külsxíni fejtésen állították be újításképpen az egyik kotrógépet. EGYENLETESEN dolgozik a gép, csak az a hibája, hogy túl sok meddőt, használhatatlan anyagot termel ki a szénnel. A télre letakarított és kö- rülárkolt 300 000 tonna meny- nyiségű lignitmezőn végzi ■munkáját a kísérleti gép. A szalagok még győzik szállítani a szenet, de ha munkába kezdenek az új gépek, amelyet- közül a német gép kétréteges munkát bír végezni, azaz külön válogatja a meddőt és termeli a szenet, akkor meg kell szélesíteni a szalagokat. Bolvári Tibor területi főmérnök szerint még húsz évnél is tovább tudnak itt dolgozni a gép*riások, mert a geológia’ kutatások kimutatták, hogy nagy kiterjedésű lignitmező húzódik a Mátra alatt, fel egészen Miskolcig. — Ebbe az összefüggő mezőbe tartozik a már sokat emlegetett abasári lignit is. Azokon a helyeken, ahol a szén közel van a felszínhez és a bányászása külfejtéssel lehetséges, ott megnyitják a telepet — magyarázza a főmérnök. Az abasári lignitmező feltérképezése után a tervek szerint külfejtéssel termelik és szállítják a szenet a Gyöngyös határában majd felépülő erőműhöz. Az abasári lignit felhasználása körül többféle szóbeszéd járja. Egyesek szerint erőművet táplál, mások viszont műanyaggyár építésére teszik le voksukat. Biztosat nem lehet még tudni. AM A GEOLÓGUSOK tovább járják a Mátrát és környékét, talajvizsgáló fúrótornyok emelkednek a magasba, hogy felkutassák a föld mélyének rejtett titkait és az ember szolgálatába állítsák kincseit. S a kutatók után megjelennek a gépek, hogy az ecsédi külfejtés mintájára újabb üzemeket, bányákat nyissanak a Mátra alján. Kovács János Befejezés előtt a gyöngy öshaMszi kultúrotthon A gyöngyösi járás egyik legszebb kultúrotthona Gyöngyös- halászon épül. Az építkezés során a község lakói több tízezer forint értékű társadalmi munkát végeztek és már ott tartanak. hogy a jövő év első negyedévében átadhatják a lakosságnak a kultúrházal. A belső munkálatok után már csak a tetőt kell az épületre ráhelyezni. hogy a nemrég sikeresen kilőtt amerikai rakétában egy majmot helyeztek el. A rakéta kilövése után — eleget' téve rendeltetésének — Florida partjainak közelében a tengerbe zuhant. Az amerikai közvélemény ünnepli a kis Sam-et, a majmot, mert „meghozta szerencséjüket’. Még nagyon jól emlékszem arra az időre, amikor a Szovjetunióból kilőtt rakétából a Lajka kutya figyelte az egyre távolodó Földet és „őt’ figyelték a tudósok távcsövei, rádióvevő készülékei. Áz amerikai Állatbarát Egyesület mélységes felháborodással tiltakozott azért, hogy kutyát lőttek fel a rakétában. A tiltakozás egyre hullámzott, jegyzékek születtek a „barbárok” ellen az emberség nevében. Most kíváncsian vártam az Állatbarát Egyesület tiltakozását. de ez elmaradt. Érthető. hiszen amerikai rakéta orrában kuksolt a szegény majom. (—ács) AHOL VALAMIKOK a Papnon-tenger hullámzott és rabolta mélységébe az élőlények ezreit, óriási fákat temetve el a síkos iszapba, most nagy katlan tátong: az ecsédi külszíni fejtés. Erről a területről húzódott legkésőbb le a tenger, évezredekkel ezelőtt, — ezt tartják a geológia ismerői, akik úgy olvasnak a föld rétegeinek lerakódásából, mint ,más ember a nyitott könyvből. Először kutatók járták a környéket, de később megjelentek a gépek és mély, egyre mélyülő árkot vágtak a földbe. A ragadós, csúszós iszap keményen őrizte kincsét, a lignitet. De hiába! Az emberi akarat győzedelmeskedett és a vékony földkéreg alatt elterülő lignitmező kiaknázása sikeresen megkezdődött. A csákányok csak kevés ideig vágták, szakították a barnás színű lignitet, mert egyre több gép érkezett a külfejtésre, hogy segítsen a bányászoknak. Munkába kezdtek a hatalmas gépóriások, s lassan kiszo- . rították a kézierőt. A VM—2- es kotrógépek nehéz lapátjai feszegették a kemény földet. S azóta a meleg nyár, a hideg tél egyaránt munkában' találja a külfejtés bányászait, de már sokkal könnyebb munkakörülmények Között. Az ecsédi külszíni fejtés hazánk, de lehet mondani Kö- zép-Európa legnagyobb és legjobban gépesített üzeme. Azaz —- csak lesz két-három év múlva, mert akkorra fejeződik be az a nagyarányú gépesítés amelyet ebben az évben kezdtek el. Három év múlva minden munkafolyamatot gépesítenek, a lefedéstől kezdve a széntermelésig és a szállításig. ERRE A CÉLRA 150 millió forintot kaptak. Ebből az ösz- szegből -vásároltak új gépet a Német Demokratikus Köztársaságtól. A gépóriás darabjai már megérkeztek a külszíni fejtésre, a szerelők serényen dolgoznak a 300 tonna súlyú WM—1-es kotrógép összerakásánál, hogy a jövő év februárjára elkészüljenek vele. A német gép az első negyedévben kezdi meg munkáját, egy újabb géppel: a marótárcsás kotrógéppel együtt, amely kiszedi a meddő beágyazásokat a szén közül és ezzel növeli a kitermelt lignit minőségét. A nagyarányú gépesítés azonkívül, hogy könnyíti a bányászok munkáját, jelentős ön. költségcsökkentést eredményez. A tervek szerint 1962-ig 140 forintról 80 forintra esik a lignit kitermelésére fordított tonnánkénti költség. Nagy tervek megvalósítása előtt állnak tehát az ecsédi külsz.íni fejtés vezetői és dolgozói. Nincs panasz rájuk, naponként megtermelik a tervezett mennyiséget, különösen most. amikor széntermelésre A kongresszusi munkaverseny lendületével... (Folytatás az 1. oldalról.) 8 — A HEVES megyei Állami Építőipari Vállalatnál 20 brigád versenyez a kongresz- szusí munkaverseny és a vállalat legjobb brigádja címért. Két új tanterem és ami még hozzá tartozik Kulcsár László, a gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat öntödéjében dolgozik, öntő és formázó. Hetedik éve dolgozik a szakmában. Havonta 110 százalékra teljesíti tervét. Sztahanovista oklevele van s kétszer nyerte el a kiváló dolgozó jelvényt. A VII. PÁRTKONGRESZ- SZUS tiszteletére szerte az országban olyan eredmények születtek, amelyek sokszor felülmúlják a képzeletet is. A munkásak, a gyárak, bányák munkásai megtették a magukét a munka frontján. De ezzel nem ért véget a felajánlások és a teljesítések sora. A társadalmi összefogás hatalmas erejére támaszkodva, sok új létesítményünk nép tudja, kit tiszteljen keresztapjának. hisz sok esetben tízek, százak adnak létrehozásához szabad idejük óráiból. Ilyen módon szaporodott az egri X-es számú iskola is két új tanteremmel, s építői boldog örömmel gyűltek össze december 5-én este, hogy ünnepélyesen átadják rendeltetésének a két tantermet. Ahosy az ünnepi asztal körül ülőket nézem, fiatal honvédok, idősebb emberek koccintottak a kicsik egészségére. Jenei Artúmét, az iskola igazgatóját kérdezem meg, hogy kik ezek az emberek? — Hát nem szülők csinálták a két termet? — Nemcsak ők! — válasz»!. — Ez a két terem örökké emlékeztetni fog építőire. Elmondom, hogyan történt. Az iskolánkba két-három kilométer távolságból járnak be a gyerekek. A kis elsősök téltől tavaszig már teljes sötétben mennek haza. Sok fél, sokat baj is ér, szóval a kicsik miatt is, no mea a szakköri, úttörő-foglalkozás miatt is elterveztük, hogy a gazdasági épület helyén két tantermet építünk. A gondolatot tett követte ... AZ IGAZGATÓ sorolja az építkezés történetét. Bizony, volt sok nehézségük, sok-sok szaladgálni valójuk. Nevek bukkannak elő, a szülők neve mellett olyan nevek, akiknek ha szorosan vesszük a dolgot, semmi közük sincs az iskolához. Se gyerekük, se senkijük, mégis itt álltak a falakon, vagy küldték a segítséget más egyéb módon. Loviczár Antal, a ti- haméri malom igazgatója, Simon Antal, az ÉMÁSZ igazgatója, Solymosi József, a Téglagyári Egyesülés igazgatója sokat tettek az ügy érdekében, az iskola építkezése közben. Itt ünnepel Fodor Sándor is, akiről mindenki tudja, hogy olyan buzgalommal dolgozott az építkezésen, mintha saját i háza készült volna. Cs. Németh Pali bácsi nevét sokáig emlegetni fogják a gyerekek, hiszen az új tantermek világítás-szerelésén kívül neonvilágítást szerelt az összes meglevő öreg termekbe, Csutor Kálmán tapogatja, nézegeti az ablak-, és ajtórámákat, mert ő fogja lemázolni az egészet. És a sorolás még jó ideig nem áll meg. Szó kerül a szülőkről, akik napokig állták a rakodást, akik bontottak, akik fuvaroztak, s nem vártak más segítségre. Mert a megyei tanács tervosztálya csak anyagra adta a 70 ezer forintot, de a csaknem 140 ezer forint értékű társadalmi munkát elvégezte az a közösség, amelynek a nave szocialista emberek közössége. A KONGRESSZUS tiszteletére tett felajánlás valósággá vált. Még javában tartott a párt VII. kongresszusa, Kádár elvtárs még beszélt a társadalmi összefogásban rejlő hatalmas erőről, amikor a X-es iskolában már teljesen készen, betetőzve és" villannyal ellátva, a minisztérium új bútoraival bebútorozva készen állt a két tanterem, s a karácsonyi szünet után várja új, kis tanulóit. CS. ÁDÁM ÉVA g Kollár Gyula, a O § lakatosbrigád vezetője a gyöngyösi vállalatnál. Neki és brigádjának is része van abban, hogy a vállalat befejezte éves tervét. Az asztalon két ököl. Izmos, erős, napszítta mind a kettő. Az egyik már ráncos, a másik bütykein úgy feszül meg a bőr, mint vihardagasztotta vitorla. A két ököl súlyos és fenyegető. mint ahogy fenyegetőek a tekintetek, a két szempár, amelyből már fuldokló, elkeseredett, mindenre elszánt düh árad. — Takarodj innen... Te gyalázatos! — hörögi az Idősebb, s foghíjas szája szélén apró habokat vet a nyál. — István, ne ... Pista, hát az apád! — siránkozik a konyha mé. lyén egy vénült kis öregasszony, kötényét gyűrögetve. Meipe az egyikhez, hisz a férje, majd negyven esztendeje. Menne a másakhoz, hisz a fia, véres kínban szülte anyasága hajnalán. — Hallgasson, anyám... ez a mi dolgunk, ne üsse orrát férfiak ügyébe — dörren a fiatalabb hangja. Én innen nem takarodom. Nekem itt mindenhez jussom van ..; Érti apám? Jussom! A házhoz is, a tíz holdhoz is, de még a kék levegőéghez tó, a gyüGYURKÖ GÉZA: cA küszöb mölcsös felett..: — Jussod ... neked? Hát mit szereztél te ebből, mi? Hát mit hozott az a te híres asz- szonyod a házhoz? Mi? Semmit! Ez itt mind az enyém — ütött a mellére, hogy tompán dobbant szíve tájéka, — Mind az enyém, amíg éiek, és ha akarom, utána se lesz a tiéd semmi..; Semmi! — ordította közelhajolva fia arcához. A két arc most kísértetiesen hasonlított egymáshoz: a fiú és az apa arca. A düh, a gyűlölet, mint tajtékzó áradat a gátakat, elmosta az évek elválasztó különbségét. Két mohó arc volt csupán, a jusst akaró, a jusst védő ember örök arca: mind a kettőnek egy- egy álarc. — Az én asszonyomat maga ne bántsa. Cseléd az itt a háznál, és cseléd vagyok én is, emberséges nagy koromban — váltott egy pillanatra keserűre a fiú hangja, hogy aztán még élesebben csattanjon fel. — De elég volt ebből. A magam embere akarok lenni végre. Adja ki a jussom, az öt holdat is, meg a... — Takarodj ki, te szégyentelen... Takarodj ki a házamból, fattyúiddal együtt, — bökött az ajtó felé horgas ujjával az apa. — Ez az utolsó szava, édesapám? — sunyta le a fejét a fiú, és egy pillanatra eszébe jutott asszonya, örökös síránkokásával. vádaskodásaival, hogy tehetetlen, szolga ember, aki még saját apjával szemben sem tudja kivívni igazát. — Meg ne bánja, jót mondok! — Fenyegetsz, te? — emelte fel kezét az apa. Az öregasszony odaugrott, de embere fél kézzel visszapenderítette a konyha sarkába. — Ide a jussom, mert megbánja. — Itt a jussod! —rikkantotta az öregember és ökle teljes erővel a fiú arcába zuhant. Az megtántoro- dott a váratlan, nagyerejű ütéstől, s egy pillanatra újra gyereknek érezte magát, akit megver az apja, mert rajtakapta, hogy lekvárt lopott a kamrából. Aztán elöntötte agyát a vér. — Megütött.,. megütött. apám — kapaszkodott tíz ujjával saját ruhájába, s aztán megrázta a fejét és vissza ütött. Az öregember nekiesett a stelázsinak, csörömpölve hulltak le az edények, az öregasszony sikoltozva futott ki az udvarra. Az apa szédelegve nézte fiát, amint az valóságos szörnnyé torzulva fogta el szeme elől a világosságot, s látta azt is, hogy újabb ütésre készül. Felhyögött. Négykéz- lábra állt mint valami vert kutya, apró vér- cseppek csorogtak le áriáról és fél kézzel a baltáért nyúlt. A fia odaugrott. Kicsavarta a fényesnyelű fejszét S apja kezéből, fél kéz- g zel felrántotta, s pofoz- § ni kezdte, mint valami ? gyereket. Az öreg már § csak aprókat nyögdé- a cselt, tehetetlenül tűr- | te, hogy jobbról, bal- § ról zuhantak ráazüté- g sek.;. és már sírt is. § Dühtől őrjöngő fia be- 8 lemarkolva ősz, gyérü- § lő hajába, vonszolni p kezdte kifelé a kony- § hába. — Ki innen! Most én mondom, hogy takarodjon. Mától fogva mi -> lakunk itt, én diktálom a jüss dolgát — hörög- >: te a fiú, s egy pillanatra elengedte az apját, aki úgy csuklóit rá ? a küszöbre, mintha 8 valami nagy-nagy bűnért vezekelne. Sírós hangon, nyö- szörögve fordult a hátára, s úgy mondta felette álló fiának, aki begörbült ujjakkal ké- i: szült újra megragadni apját. — Fiam ;;. ne to- p vább! Annáik idején én § is csak a küszöbig 8 vonszoltam az apám... ; S egyik kezével meg- | törölte véres, könnyes, j öreg arcát, g A gyöngyösi vasöntödében dolgozik Bognár Lászlóné mag- készitő is —, teljesítménye sokszor eléri a 150 százalékát.
