Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-06 / 287. szám

b xépcjsag 1959. december 6., vaaama# 1959. december 6? vasárnap: 1941. Megkezdődik a moszkvai csata. A szovjet hadsereg első nagy győzelme a fasiszta hadsereg fö­lött. 1959. december 7, hétfő: 1890. Megnyílik a Magyarországi Szociáldemokrata Párt alakuló kongresszusa Budapesten. 1918. Megjelenik a KMP hivata­los lapja, a Vörös Üjság. C? Névnap O Ke feledjük hétfőn: AMBRUS kedden: MAMA köszönet A Matravidéki Szénbányá­szati Tröszt szűcsi X-es ak­nájánál hősi halált halt 31 bányász gyermekei részére a Xemzeti Szálloda és Étterem Vállalat nő- és szakszervezeti bizottsága 31 csomag télapó ajándékot küldött a szűcsi pártszervezet címére azzal, hogy azt az elhalt bányászok gyermekeinek továbbítsa. A pártszervezet ezt továbbította, es mind a helyi pártszervezet, mind a hősi halált haltak hoz­zátartozói nevében ezúttal mond köszönetét a vállalat dolgozóinak. — A MÁTRAYIDÉKI Fémművekben a faliújságon értesítik a munkásokat az éves terv és a kongresszusi munkaverseny állásáról.- KIDOLGOZTÁK a Szocia­lista munkabrigád cím elnye­résének feltételeit a Mátrayi- déki Erőműben is. A brigád­tagokkal folytatott megbeszé­lés után előrelátható an a jövő év elején kezdődik a nemes versengés a kitüntető cím el nyeréséért.- A KÁL-KÁPOLNA1 vas­útállomáson is megalakultak az első Szocialista munkabri­gádok a vasutas dolgozók kö­zött. Az első kezdeményezesre több vasutasbrigád jelentette be csatlakozását a Szocialista munkabrigád címért indult versenybe.- DECEMBER 6-án, vasár­nap nyílik meg az egri Városi Művelődési Házban a tánc­klub. Ez alkalomból fellép izenti Edit táncdal-énekesnő, kíséri Szalkay László és tánc- zenekara.- HÉTFŐN a prágai tanítónők ötven tagú énekkara ad mű­sort az egri Városi Művelődési Házban. Vezényel Karel Ze­man. — A BM Heves megyei műf Veszeti csoportjai ma délelőtt az egri Városi Művelődési Házban megyei kulturális ver­senyt rendeznek. — Hétfőn este hat órakor az egri Városi Művelődési Házban a Prágai Központi Pedagógus Énekkar vendégszerepei. TÁVIRATI JELENTÉS A MÁTRA VIDÉKI ERŐMŰBŐL Sikerrel teljesítettük éves tervünket A szerkesztőségbe érkezett távirat szerint a Mátravidéki Erőmű dolgozói, akik sikerrel teljesítették kongresszusi fel­ajánlásukat, most újabb siker­ről adhattak számot. „Jelent­jük, hogy az eredeti éves terv szerint értékesített villamos- energia tervünket december 4-én 16 óra 40 perckor teljesí­tettük” — írják táviratukban 6 ez az újabb munkasiker méltán bizonyítja, hogy az erőmű dol­gozói mennyire komolyan vet­ték a pártnak adott szavuk tel­jesítését. Illő köszöntése volt ez a kongresszus befejezésé­be iC. Mezőgazdasági tanácsadó Védekezzünk a rágcsáló kártevők ellen Az őszi tartós szárazság, to­vábbá az elmúlt évek enyhe, csapadéktalan telei igen ked­vezőek voltak a szántóföldi kártevők elszaporodására. Ezek nagymérvű kártételé­re ebben az évben is számíta­nunk kell a takarmánynövé­nyekben, gabonafélékben és egyéb termesztett növényeink­ben. Ősszel és tavasszal a ga­bonafélék leveleit, kalászhá­nyás után pedig a kalászban levő szemeket pusztítják. Egy hörcsög őság egy mázsa sze­met is „begyűjthet". Nagy kárt okoz a mezei pocok a szalmá­val és kukaricaszárral bekötött gyümölcsfák megrágásával is. Földalatti járataikban nagy mennyiségű téli eleséget gyűj­tenek be. Veszedetmességüket fokozza az a tény is, hogy igen szaporák és állandóan rágcsál­nak. A frissen szántott földet nem szeretik és ezért szántás után az árokpartra és az éve­lőkre vonulnak, ahol közvet­lenül a föld felszíne alatt já­ratokat készítenek. Később a talaj ülepedése ég a vetések megerősödése után újra meg­telepednek az őszi vetésekben és ott károsítanak. Az ellenük való védekezés részben mechanikai, részben kémiai szerek útján történik, az ürgét az ürgelyukból kiönt­jük. A mezei pockot fogóval is gyéríthétjük. Ezektől az eljárásoktól job­bak a kémiai szerekkel való védekezések. Ezek közül a cinkfos zfid tartalmú Arvalin a legismertebb és legjobban bevált szer. Ezt tavasszal nap­raforgó olajjal keverjük nyá­ron pedig melasszal édesítjük. Mozik műsora: EGRI VÖRÖS CSILLAG 6—7-én: Halál a nyeregben (szélesvásznú) EGRI BRGDY 6—7-én: Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 6—7-én: A csend világa GYÖNGYÖSI PUSKIN 6- án: A bemutató elmarad 7- én: Fényes esküvő HATVANI KOSSUTH 6—7-én: Vörös lesz a rét PETERV ÁSÁRA 6- án: Asch őrvezető kalandos lázadása 7- én: Nincs előadás FÜZESABONY 6—7-én: A mi kis. családunk Az előzőleg betaposott és más­nap kibontott, tehát a járt lyu­kakba tegyünk belőle egy ká­véskanállal. ettől elpusztulnak. Kézzel ne érjünk az Arvalin szerhez, mert a pocok megérzi az emberszagot és nem eszik belőle. Ez az eljárás főleg ak­kor hoz eredményt, ha a köz­ség egész határában egyidőben, közös erővel végezzük. Irthat­juk még szénkéneggel is, mely­ből 20—30 gr-t adagolunk lyu­kanként. Gyéríthétjük úgy is, hogy a poeóktanyák közepén 2—3 méter magas póznákat ál­lítunk fel. melyről mint les­helyről vadásznak az ölyvök, vércsék és baglyok. A raga­dozó emlősök közül a menyét, róka, macska is pusztítja őket. Segít a kártevők gyérítésében az esős idő is, mert járványos betegségük, a tífusz elpusztít belőlük. A kártételt nagymér­tékben megelőzhetjük, ha min­den évben, minden területen rendszeresen elvégezzük az őszi mélyszántást. — Viucze János — Qupj,zjd:lü/<tdjtnúö / Is „éneklő“ autóbusz Nehezen kapaszkodott a sza- lóki partra az autóbusz. Utasai szórakozottan figyelték a rozs­daszínű szőlővenyigéket, az út kanyarba elfutó tájat. Innen- onnan beszélgetés hallatszott, de az utazók nagyrésze csend­ben várta a megállókat. Fiatal gyerek ült az egyik ülésen, lehetett tizenkét éves, alacsony növésű, pirospozsgás kis legény. A lába kalimpálva verte az ütemet a busz ringá- sához. Kezében csillogó szájharmo­nika, amit néha-néha megfújt, mintha ellenőrizni akarná, meg van-e még a hangja, de aztán szégyenlősen takarta el kezével. Az utazók egy része, hogy legalább az unalmat elűzze, kérlelni kezdte, játsszon vala­mit, mindegy, hogy mit, csak muzsika legyen. A nagy kérlelésre akadozva megszólalt a szájharmonika és a diáklányok kísérete mellett játszani kezdte a kedvenc slá­gert, a „Pancsoló kislányt.” Verpelét után sötétség bo- i rult a kocsira, de ez csak bá- ! torságot adott a kis zenésznek, aki most már hangosabban játszotta: — álom, álom, édes álom, álomkép... Mintha varázspálcával érin- [ tette volna meg a jó hangulat | szelleme a kocsi utasait. Éne- j kelték a magyar nótákat, vi­dáman, a kis Jóska legény élete első. nyilvános szereplése alkalmából. Szólt a szájharmo­nika és a busz utasai énekel­tek, s mintha a motor is meg­érezte volna a jó kedvet, egyre gyorsabban haladt a lejtős úton. l.*sen A csend szunnyadva ül a csupasz ágakon. Az irtás felől bokorzörrenést hoz a szél, titok­zatos zajával éled az éjjeli er­dő. A szemközti hegyoldalban súlyos lépteivel egy agancsos vált át a csapáson, hozzádör- zsölődve a faderekakhoz. Las­sú, komótos lépteinek zaját fel­fogja a haraszt, ahogy a völgy­be fordul a patak felé. A víz­nél megáll, mintha gyönyörköd­ne szétágazó fejdíszében. Le­hajtja aggancsos koronáját, kö­zel, egészen a vízhez, fúj egyet, hogy gyűrűzni kezd a víz. Óvatosan iszik, közbe-közbe kiegyenesíti nyakát, távolra néz, a fák közé, bele szimatol a le­vegőbe. Ilyenkor érzi az erdőt. Ismeri az illatokat, az elszáradt fű kellemes illatát. Magasra tartott orral vár. A szél megfordul. Újra a víz­hez hajtja á fejét, de félúton mintha valami titokzatos erő álljt parancsolt l'olna — meg­áll. Szagot kapott, számára kel­lemetlen erdőjárótól. Egy ugrás és máris a távol­ból hallatszik, amint menti ér­tékes koronáját a birodalmába tolakodó idegen, az ember elől. A holdsarló előbukkan a felhő mögül, sárga aranyszínbe öltözteti az alvó erdőt, s a vadász dühösen ereszti le a fegyverét: kár volt várni a jobb lövésre. Kovács János FILM: Fényes esküvő MAGYARUL BESZÉLŐ AMERIKAI FILM Egy amerikai családról szóló mai történet, amelynek főszerepeit Bette Davis és Ernest Bomie játssza. A filmet a gyöngyösi Puskin Filmszínház mutatja be december 7—9-ig. R gyöngyösi Épület- és Bútorasztalos Ktsz dolgozói teljesítették kongresszusi vállalásaikat A gyöngyösi Épület- és Bú­torasztalos Ktsz tagságát szor­galmas, jó szakemberekként ismerik a megyében. A készít­ményeik igen sokfelé eljutnak, a megye legtávolabbi részéből is érkeznek hozzájuk megren­delések. Az év elején a szövetkezet dolgozói elhatározták, hogy jobb és több közszükségleti cikk termelésével készülnek a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusára. Felajánlásukat becsülettel teljesítették, mert az egymillió 600 ezer forintos éves tervüket műsora, Egerben este fél 8 óraikor: Warrenné mestersége (bérlete z^inet) Abasáron délután 3 órakor: (Honvédség) Érdekházasság Domoszlón este 8 órakor: Érdekházasság november 30-ig teljesítették. Az év végéig úgy dolgoznak, hogy éves viszonylatban két­millió forint értékű munkát tudjanak elvégezni. A vállala- lásuk alapján többek között 200 darab konyhaasztalt, 200 vizesszekrényt készítettek. A szövetkezet tagsága az 1960-as évben is többet akar adni a megye lakosságának a készítményeiből, ezért már most készülnek az első ne­gyedévi feladatokra, kibővített üzemükben az ez évinek két­szeresét akarják termelni. Polgár Miklós KÜLÖNÖS VÉLETLEN Nyugat-Franciaországban Angou- leme elővárosában felavatni ké­szültek az úl sportstadiont. A la­kosság a stadiont a polgármester után „Emile BarouiUiet-staüion- nak” akarta elnevezni, mert az 6 erőfeszítésének volt köszönhető a sportpálya megépítése. A megye­főnök azonban úgy nyilatkozott; hogy élő személyről nem helyes épületet elnevezni és nem engedés, lyezte a névadó ünnépséget. Másnap a polgármestert autó*’’ baleset érte és meghalt. A megye­főnök most már személyesen sie­tett a névadó ünnepség keretében Emile Barouilhetről elkeresztelni az új sportstadiont, j, I ,i.:l:;tn!l!lil»in;i i iiiaiiiüiua ■ i i ■ 11 il!!lni::li:am::imit:i* SZEMES PIROSKA: I tógépes ... hol nem volt, Tiszán in­nen, Zagyván túl, egészen kis faluban, sok más emberhez ha­sonló, se kicsi, se nagy, se szép, se csúnya, se szegény, se gazdag, se okos, se buta em­ber. Mondom, kicsi a falu, ki­csi a határa, kicsi a tanácsa, de mindent meg lehetett benne találni, ami az igazi, nagy fal­vakban van. Templomában de­leiket kongatott a harang, a patak hátának mohos lapátú malom támaszkodott, amiben régesrég nem őröltek ugyan, de volt. Volt aztán főutcája, és néhány mellék is. azonkívül két kocsmája. Egyikben estén­ként, meg vásári délelőttökön cigány cincogott, a másikban pedig kuglipálya csalogatta a nagymarkú, erősdobású férfia­kat. Az az ember, akiről a mese szól, hogy, hogy nem, szerel­mes lett. És nem asszonyba, nem is lányba. Asszonya már volt, békén taposta véle az éveket. Hát mibe szeretett ak­kor? Ha hiszik, ha nem, egy írógépbe. Méghozzá a községi tanács írógépébe. Jó pár éve már annak, hogy hivatalos ügyben odabe járt, akkor, amikor a kisasszony a billentyűket csattogtatta, de úgy, hogy oda se nézett, mind a tíz ujjával játszott és éne­kelve íródtak a rideg, hivata­los mondatok felszólításról, ér­tesítésről, elismervényről, iga­zolásról. Az ember, akit Zsi­gának hívtak, imígy könyör- gött a billentyűn muzsikáló kisasszonynak: — Drága Erzsiké, engedje •meg, hogy egyszer majd én is pöcögtethessek a masinán ... A kisasszony rámosolygott, bevégezvén a hártyapapírra írt hivatalos szöveget, kicsavarta a gépből és így szólt: — Tessék, Zsiga bácsi. Akár most is, amíg nekem nincs szükségem rá! Így kezdődött. És Zsiga a legnagyobb do­logidőben is szakított magának néhány órát, és csattogott pár oldal betűt. Lassan olyan lett neki a gép, mint a dterásnak a hangszere, a kanásznak a síp. Náci bácsinak a hegedű. Életet vitt a gép muzsikálásá­ba és gyönyörködött a betűk egymásután sorakozó szürké­jén, amelyek gondolatainak szobrai lettek. Amikor a ta­nácstitkár más faluba költö­zött, így okoskodtak a községi főemberefc: — Minek hozassunk idegen­ből másikat, amikor itt van a mi írástudó Zsigánk! Annak rendje-módja szerint meg is választották őt tanács­titkárnak. A kisasszonynak sokféle dol­ga van: adóbevallási ügyek, nyilvántartások, könyvelés, olyasmi, amit csak kezeírásá- val tudott megcsinálni. Zsiga pedig nem bánta, mert így csaknem minden gépelnivalót maga végezgetett. Munka után regényrészieteket kopogott mindenki ámulatára és saját gyönyörűségére. Ha az elnök bement a já­rásra, Zsiga volt az úr a ház­nál. Nyugtákat, elismervénye- ket öt. ha Varga néni pa­naszra ment, hogy tévedtek a telekkönyvi átírásnak Zsiga lekopogta a gépen, hogy egy héten belül utánanéz az ügy­nek. Még a nevét is odaírta a masinával, utána meg tin­tával, kézzel is hitelesítette. Persze, fellapozhatta volna a telekkönyvet, de ezt az eljá­rást, a nyugtásat, valahogy szebbnek, tartalmasabbnak látta. Volt ebben valami szép, komoly. Lassan azután olyan ámulat vette körül, hogy min­den megfontolásra illő ügyet elé vittek, lehetett az hivata­los, vagy magántermészetű, ő írásban mondta ki véleményét, amelyet tiszteletben tartottak. Ö fogalmazta a tanácsülések­re szóló meghívókat, ő sokszo­rosította minden alkalommal harminckét példányban. Ö írta a jegyzőkönyveket, kérvénye­ket, utasításokat. Egyáltalán: minden kimondott szót ő fog­lalt írásba, 'csak azt nem, amit nem hallott. Számtalanszor lehetett lát­ni esténként, amint hóna alatt a kis Continental-lal hazafelé kocog: hogy otthon tovább muzsikáljon, s reggel hozta vissza mesterségének nagysze­rű társát, alkotószerszámát. Egyik tavasszal történt, hogy sürgős tanácsülést kellett ösz- szehívni. Arra már nem volt idő, hogy a meghívóitat a kis­bíró kézbesítse. A közellevő ta­nácstagoknak személyesen kel­lett nyakukba szedniök a lá­bukat, hogy értesítsék a ta­nácstagokat. Az elnöknek, Er­zsikének, a kisbírónak és Zsi­gának. Barátunk négyrét hajtott ív- papíroikat, élesre fent bicskát vett magához, kis meghívó-sze- letecskéket aprított, aztán hó­na alá csapta az írógépet és el­indult értesíteni. Elsőnek az ál­latorvoshoz ment, merthogy ő is tanácstag volt. — Szóval délután tanács­ülés? Jó! — Mindj'árt megcsinálom a meghívót. — De nem felejtem én el! — mondta az állatorvos. — így hivatalos! — felelte Zsiga, majd körülnézett, asz­talt kutatva. Hamarosan talált is magá­nak valót, kikapcsolta tokjából a gépet, befűzte a papírt és rá­muzsikálta az értesítést. Aztán újat vett elő, melyre ezt kopogta: ,.Ezennel elisme­rem, hogy a mai napon átvet­tem egy mai napra szóló ta- nácsülési meghívót.” Aláíratta és elindult a többi nyolchoz — ennyi jutott rá — és mindenütt lekopogta a meg­hívót és az átvételi elismer­vén yt. Lassan, lassan teljesen ha­talmába kerítette szenvedélye. Idővel nem törődött mással, csak a géppel. Mindegy lett, hogy mit, csak írt. értelmes, vagy annak látszó szavakat, mondatokat. Végül eljutott odáig, hogy puszta szenvedé­lyének áldozata lett és gondo­latait is leírta. Olyanokat, ami­lyeneket az emberekről gon­dolt. Például a feletteséről, a tanácselnökről. Aki néha el­veszítette türelmét, s mondott valamit arról, hogy a tanács­titkár jó lenne, ha más egyéb­bel is törődne, mint az írógép­pel. Olyankor Zsiga leírta mindazt, amit gondolt róla, s egyszer-másszor postára is ad­ta a leveleket, amelyek nyo­mán különböző vizsgálatok tá­madtak. Bár nevét nem kopog­ta ilyen jellegű gondolatai alá. nem volt nehéz kitalálni, hogy a tanács írógépének egyedural­kodója summázta véleményét. A vizsgálatok egymást ér­ték, már nemcsak a tanácsel­nök ellen indultak postára Zsi­ga gondolatai, hanem mások­ról is írásban adta véleményét. Végül, hogy a kis falu, kis ta­nácsa megbéküljön, el kelleti szakítani Zsigát szerelmétől. Ez pedig olyan módon történt, hogy ideiglenes megbízatását visszavonták és más faluból hozattak tanácstitkárt. Igaz, nem tudott gépelni. Azt mond­ják, nem tanul meg soha. Nem ér rá. Meg nem is akar. De ha kedve lenne, sincs rá ideje, mert Zsiga után még ma sem tudták befejezni a nagytakarí­tást. A mese végére jót keli £mi. azt, hogy minden rendbejött: ami nagyjából igaz is. Annyi­ban azonban eltér a megszo­kott befejezéstől, hogy Zsiga még visszajár. Éjszakánként kí­sért. Néha még hallani, amint a házak felett elhúzó szellőn üldögélve gondolatait, vélemé­nyét csattogtatja hai-agosan gépbe. Lehet, hogy most ép­pen utódjáról ír. Ha elkészül vele, bizonyosan postára adja. Feleslegesen nem tanul az ember. Évek gyakorlatát nem lehet kitörölni az emlékezetből. Neki is nehezen megy..; A Zsigának. Még mindig igyeke­zik, igyekezik, de a stílusa na­gyon gyönge. Ha belefognak, hogy írásait elolvassák, leg­többször már az első mondatá­nál félre teszik a papírt... Azt hiszem, rövidesen már hozzá se kezdenek:

Next

/
Oldalképek
Tartalom