Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-06 / 287. szám
i NEpCJSAo 1959. december 6., vasárira* Marosán György elvtárs előadói beszéde (Folytatás a 3. oldalról) bírálat, a kollektív vezetés készségesen fejlődött és tovább fejlődik a párt un- belüli demokrácia erejének, hatékonyságának egyik legjellegzetesebb mutatója: a pártszervezetek eleven, friss, öntevékeny élete. A kényes problémák, a tömegeket foglalkoztató kérdések nem szorultak és nem szorulnak a párt kapuin kívül. A párt látja ezeket, nyíltan beszél róluk és foglalkozik velük. A személyi kultusz a demokratizmus elsorvasztásához és ezzel együtt a pártélet elszür- küléséhez vezetett. Ez a formális értekezletekben és határozatokban, a tömegektől való elszakadásban jutott kifejezésre. Ma nyugodtan mondhatjuk, pártéletünket a demokratizmus tiszta levegője hatja át. Ez bizonyítja a többi között a kollektív vezetés általános érvényesülését is. Pártunkban helyreállítottuk a kollektív vezetést. a választott pártszervek irányító, vezető szerepét a Központi Bizottságtól kezdve az egész pártban. Mi a kollektív vezetés lényege? í. A Kollektív vezetés megköveteli, hogy a párt Központi Bizottsága a marxizmus—le- ninizmus elvei alapján alakítsa ki a szocialista forradalom minden egyes kérdésében a párt helyes politikáját. A kollektív vezetés feltételezi, hogy a szocialista forradalom és a szocialista építés minden kérdését: a politikai irányvonal kidolgozását, annak végrehajtását és a munka ellenőrzését nem egyes elvtársak, nem is az elvtársak egyes csoportjai, hanem maga a Központi Bizottság, mint a kongresszus által választott vezető szerv tartja a kezében. 2. A párt politikájának' fő vonalát és annak alkalmazását a szocialista forradalom egyes kérdéseiben a Központi Bizottság, mint választott vezető testület dolgozza ki. Ezért a Központi Bizottságnak rendszeresen üléseznie kell, s a pártélet es az ország életének minden fontos kérdésében beható vita alapján kell kialakítania álláspontját. A Központi Bizottság ülésein biztosítani kell a széleskörű és sokoldalú vita lehetőségeit. 3. A kollektív vezetés elve megköveteli, hogy a Központi Bizottság álláspontja kialakításánál és a határozat meghozatalánál — amennyire ez lehetséges — kérje ki és vegye figyelembe az alsóbb pártszervek és a párttagság véleményét a napirenden levő kérdésekben. 4. A kollektív vezetés elvéhez elepgedhetetlenül hozzátartozik a pártszerű kritika és önkritika széleskörű kifejlesztése és rendszeres gyakorlata a párt életében. Mégpedig kritika felülről lefelé és alulról felfelé. 5. A pártunkban kialakuló és egyre erősödő kollektív vezetés új vonása, hogy fontos kérdések eldöntésébe — még a határozathozatal előtt — bevonjuk a velünk szövetségi viszonyban levő pártonkívülieket is. Mi azt valljuk, hogy a szocializmus felépítése a kommunisták és a pártankívüli dolgozók közös műve. Ha tehát a kommunistáknak és a párton- kívülieknek közös erőfeszítéssel kell végrehajtaniok a párt határozatait, helyes, ha e határozatok meghozatala előtt megfelelő formában és módon kikérjük a pártonkívüliek véleményét is. 6. A kollektív vezetés megköveteli, hogy az így hozott határozatokat az alsóbb szervek és az egész párttagság egységesen, ingadozás nélkül hajtsa végre. A Központi Bizottságnak ugyanolyan gondot kell fordítania a határozatok végrehajtására, annak ellenőrzésére, mint amilyen gondot fordított a határozat meghozatalára. 7. A kollektív vezetés elvét az összes alsóbbfokú választott pártszervek tevékenységének élő gyakorlatává kell tenni. Gondosan vigyázni kell arra, hogy ezek a pártszervek helyesen értelmezzék a Központi Bizottság határozatait, s a gyakorlati munka folyamatában ne torzítsák el azt. 8. A Központi Bizottságnak es az összes többi választott pártszervnek állandó feladata, hogy a szocialista építés során nyert gazdag tapasztalatokat összegyűjtse, értékelje, általánosítsa és ezeket a tapasztalatokat a további pártmunka szerves részévé tegye. Meg kel] mondanunk, hogy ez a múltban nem volt így, de most a lenini elveiknek megfelelően érvényesül nálunk a kollektív vezetés és alkotó szelleme mindjobban átjárja nemcsak a pártot, de egész társadalmi és állami életünket is. Egyek vagyunk abban, hogy a kollektív vezetésre úgy vigyázunk, mint a párt féltett kincsére, olyan forrásra, amelyből állandóan friss erő buzog. Ügy érzem, rá kell itt mutatnom arra, hogy ennek a nagy erőforrásnak, a kollektiv vezetésnek legbuzgóbb szószólója, legharcosabb kialakítója és védelmezője a Központi Bizottság, élén Kádár János elvtárssal. A Központi Bizottság továbbra is azon lesz, hogy fejlessze és mélyítse a kollektív vezetést, amely elért eredményeinknek és további sikereinknek alapvető módszere. A párt v ezet őségét újjáválasztó taggyűlések, vagy a pártértekezletek beszámolói és határozatai is kollektív munka eredményeként születtek meg. A pá rtszerve zet i vezetőségek, pártbizottságok számba vették a területen dolgozó emberek javaslatait, kívánságait, akaratát. Ezért nem volt véletlen az a nagy aktivitás, amely ezeket a taggyűléseket jellemezte. Az eredmény: a demokratikus partéiét növelte a ;mrl tagság felelősségérzetét, a választott szervek jeléntősé- gét és szerepét. A kollektív vezetés kialakítását nagyban erősítette a pártapparátusunk létszámának csökkentése is. Általában jellemző most már pártéletünkre, hogy a pártbizottságoknak széles aktívahálózatuk van. A pártszervezetek vezetőségében, mivel csökkent a függetlenített párttitkárok száma, jobban megosztják a munkát. A választott szervek és az app>arátus között is egyensulyozottabb, egészségesebb a munkamegosztás. Meg kell azonban mondani azt is, hogy a fejlődés ezen a területen még nem mindenütt egyenletes. A baj azoknál a pártszervezeteknél mutatkozott meg legjobban, ahol a kritikátlanság és az önelégültség vert gyökeret, ahol a párttagság jogait nem tartják tiszteletben. Találkoztunk olyan esettel is. amikor a bírálatot elfojtották. Fegyelmi ügyekben is sokszor előfordult a szervezeti szabályzat megsértése. Egyes esetekben az érdekelt elvtársak meghallgatása nélkül döntöttek ügyükről, sorsukról. A jövőben a pártszervek határozottan vonják felelősségre azokat, akik megsértik a párttagság jogait. Tisztelt kongresszus! A jövőben több gondot kell fordítani a vezetés színvonalának emelésére. Ez annál is fontosabb, mert kisebb taglétszámú párt vagyunk és felvetődik a kérdés, hogy a csaknem 450 000 párttag átfogja-e, irányítja-e, eJ- lesnőrzi-e közéletünk minden területét? Eredményeink azt bizonyítják, hogy igen. De a szocializmus gyorsabb ütemű felépítése, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a kultúr- forradalom fejlődése, a nacionalizmus, az antiszemitizmus, a vallásos világnézet elleni ideológiai harc szükségessé teszi minden szinten a vezetés színvonalának emelését. Ezért gondolkoznunk kell, hogyan lehet tovább fokozni a választott szervekben dolgozó kommunisták felkészültségét, tudását. A vezetőségválasztás eredménye jó. Most arra kell irányítani a figyelmet, hogy < a kommunisták ideológiai, politikai felkészültségük növelése mellett, nagyobb gondot fordítsanak a gazdasági élet ismeretére, a kulturáltságuk emelésére. Át kell vinnünk a köztudatba. hogy a pártnak művelt pártmunkásokra van szüksége. Területük gazdasági, ideológiai, kulturális, tudományos kérdéseinek ismerete olyan követelmény, amely nélkül ma már nem dolgozhatnak eredményesen a pártmunkások. Hatékonnyá, színessé, elevenné kell tenni a politikai tömegmunkát. j Ez a feladat most nagyobb fel- készültséget követel. Fokozni kell a bírálat és az önbírálat szellemét. Ügy gondolom, szükségtelen aláhúzni ennek fontosságát, hiszen a bírálat és önbírálat egyik lényeges fegyvere a pártnak. Nemegyszer hallottunk olyan véleményt: helyes-e bírálni önmagunkat, nem használja-e ki az ellenség. A kérdés ilyen felvetése gyökerében helytelen. Inkább azt kérdeznék, mi lenne, ha nem tárnánk fel hibáinkat? Mi lenne, ha hagynánk, hogy egyes magukról megfeledkezett párttagok megsértsék a párttagságot és a pártohkivülleket, vagy agresszi vitásukkal félelemben tartsanak embereket? Nem azzal tennénk-e szívességet az ellenségnek, ha erről hallgatnánk? Minden kommunistának tisztában kel lennie azzal, hogy minden hiba eltussolása, vagy elkenése előbb-utóbb bizalmatlansághoz vezet, bizonytalanságot szül, rontja a párt kapcsolatait a tömegekkel. Miért emeljük ki ennyire a párton belüli demokrácia szükségességét? A munkásosztály pártja csak a tömegek aktív támogatásával tudja a szocializmust építeni. A tömegek támogatását csak akkor tarthatjuk meg, ha a dolgozók helyeslik pártunk politikáját, felismerik annak végrehajtáséban a maguk érdekeit, beleszólást kapnak az állam ügyeibe, egyszóval érzik a demokrácia légkörét. Ennek pedig mindenekelőtt magából a p>ártból kell kisugározni. A demokrácia szelleme csak akkor érvényesül életünk minden vonalán, ha a demokrácia légköre és módszere hatja át a pártot, állandóan figyelünk a tömegek véleményére, kívánságára, javaslatára, kritikájára és levonjuk belőlük a szükségeseket és megmagyarázzuk az idő előtti követelések tel j esi thetet fenségét is. Ez a biztosítéka annak, hogy a párt ne szakadjon el a munkásosztálytól, a dolgozó tömegektől. Biztosíték arra, hogy önállóságát. Ha nem is teljesen. de jórészt sikerült leküzdeni a mechanikus, unalmas, sablonos pártmunkát. Mindezekben az eredményekben nagy szerepe volt a szavak és tettek egységének, amely a mi pártunkban közismert. A Központi Bizottság tekintélye többek között abban is van, hogy a kitűzött feladatokat végrehajtja. A szavak és a tettek a Központi Bizottság munkájában fedik egymást. Vannak azonban egészségtelen tendenciák is, részben a párt- szervereteknél, részben a párttagoknál. Nem a felelőtlen ígérgetést akarjuk most bírálni — bár elvétve ilyen is akad —, hanem azt a magatartást, hogy egyes elvtársak vagy szervek szavakban egyetértenek a párt politikájával, de a gyakorlatban azzal ellentétesen cselekszenek. Formálisan tudomásul veszik a párt egyik vagy másik határozatát, de nem értenek egyet vele és ezért nem is tesznek semmit a határozat végrehajtásáért. Ilyen például a pártonkívüliek funkcióba állítása körüli sok huzavona. Ilyen egyes gazdasági vezetőknél a népgazdasági érdekek mellőzése, vagy a tsz-ek megszilárdítására hozott határozat egyenetlen végrehajtása. Egyes elvtársak ilyen magatartása árt a párt hitelének, tekintélyének. A legszigorúbban meg kell tehát követelnünk a határozatok egyöntetű végrehajtását. A párttagságot nemcsak a feladatok helyességéről kell meggyőzni, hanem a végrehajtás szükségességéről is. A centralizmus a pártban nem azt jelenti, hogy fent gondolkodjanak és lent majd csupán végrehajtják a felsőbb szervek határozatait. A centralizmus nem fojtja el a gondoskodást, az önálló tevékenységet, hanem ellenkezőleg, feltételezi, igényli az alsóbb szervek önállóságát és kezdeményezését. A végrehajtás ellenőrzésével a helyszíni ellenőrzést kell elsősorban megjavítani. Ennek a jelentőségét a többi között az adja meg, hogy ez jelenti a konkrét segítségadást. A vezetés művészetének szokták nevezni, hogy az egy időben napirenden levő sok feladat közül, ki kell tudni választani a legfontosabbat, az úgynevezett „következő láncszemet.” Ez a művészet nem születik a kommunistákkal, hanem ezt mindennapi munkájuk során tanulják meg. A helyszíni ellenőrzés és segítés nem mondhat ellent annak, hogy önállóságra kell nevelni a kádereket. Az ellenforradalom tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a lakóterületen folytatott politikai munka elhanyagolása nagy károkat okozott a pártnak. Kiderült, hogy még az egy házban lakó elvtórsak sem ismerték egymást. Az ellenforradalom nagyon élesen vetette fel ennek az állapotnak a tarthatatlanságát. A feladat világos volt: a kommunistáknak meg kell javítani kapcsolatukat egymással és a terület lakosságával. A budapesti párt-végrehajtó bizottság az alulról jövő kezdeményezéseket figyelembe véve, létrehozta a lakóterületi pártcsoportokat. A Központi Bizottság helyeselte ezt és a vidéki városokra is szükségesnek tartotta kiterjeszteni. Tisztelt elvtársak! A tümegszervezetek és tömegmozgalmak az elmúlt három évben megerősödtek, fejlődtek, szélesedett befolyásuk. Sajátos feladataik megoldása, a párt politikájának közvetít- tése a tömegekhez, nagy mértékben attól függ, hogy a párt- bizottságok, a pórt alapszervezetei, az egyes kommunistáit mennyiben ismerik fel jelentőségüket, mennyire érzik felelősségüket a tömegszerveze- tek és mozgalmait ü'ánt. megadják-e számukra mindig a szükséges politikai és gyakorlati segítséget. a tömegek vezetésének fő formája a politikai felvilágosítás, a meggyőzés legyen. Sose tévesszük szem elől, hogy a tömegek nagyon is érzékenyen értékelik a bizalmat. Ha bizalmatlanságot tapasztalnak, bezárkóznak, ha bizalommal vagyunk irántuk, feloldódnak. Ha kívánságaikat, javaslataikat figyelembe vesszük, elnyerjük lelkesedésüket, aktivitásukat és az megint rajtunk múlik, hogyan tudjuk ezt a jó ügy érdekében állandóan ébren tartania Tisztelt elvtársak! A párt munkájának eredményessége döntő mértékben a helyes határozatok jó végrehajtásán múlik. Az utóbbi három esztendőben a párt mindig a fő feladatokra tudta koncén trálni a figyelmet és az erőket. A demokratikus centralizmus erősítésével sikerült magasabb szintre emelni a párt- ivek és a pártszervezetek. Tőmegszervezeteink jelentősége a szocializmus alapjai lerakásának Időszakában tovább nő. Elítélendő az a nézet, amely a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták munkáját nem tartja egyenrangú pártmunkának. Pártszervezeteinknek és általában a kommunistáknak figyelembe kell venniük, hogy a párttagok száma viszonylag kicsi. Községedpk nagy részében és egyes üzemekben is, kis létszámú pártszervezetek vannak. Olyan községek is vannak, ahol nincs pártszervezet. E tények érthetően indokolják a tömegszervo zetek fokozottabb tevékenységét, aktivitását, és megkövetelik, a kommunisták felelősségét. Tekintsük » tömegszerve- zetekben végzett munkát a pártmunka szerves részének, más pártmunkával egyenlő értékűnek. A pártmunkásoknak látniok kell, hogy a tömegszervezetekben a párt irányító segítsége a párt helyes politikájából "következő feladat. Célja kedvező körülményeket teremteni a dolgozók mozgósítására a szocializmus építésében, a tömegék politikai aktivitásának növelésére. Elképzelhető-e a szocializmus építése a kétmillió szervezett dolgozó- jelentősége, hatása nélkül? Nem! A szak- szervezetekre minden kommunistának és minden pártszervezetnek úgy kell tekinteni, hogy az a mi osztályszervezetünk. A szakszervezetben végzett munka egyik legfőbb feladata a munkáshatalom gazdasági és politikai erősítése. Szélesítsük, tegyük általánossá a szocialista munkaversenyt, a termelési tanácskozásokkal erősítsük az üzemi demokráciát. A szakszervezet minden tagjának felelősséget kell éreznie a dolgozók életszínvonalának alakulásáért, három- és ötéves tervünk végrehajtásáért. Ez teremti meg a kívánatos bérügyi és szociális intézkedések anyagi alapjait. A nemrég lezajlott szakszervezeti alapszervezeti választások során 8000 alapszervezetben 216 650 aktivistát választottak meg. a pártonkívüliek aránya közöttük: a szakszervezeti bizottsági tagok 59,9 százaléka, a műhelybizottsági tagok 65,9 százaléka. a bizalmiak 83,5 százaléka, Pártszervezeteinknek fel kell ismerni e több százezer szakszervezeti aktivistában rejlő erőt és helyes irányítással, vezetéssel mozgósítani kell valamennyit a párt politikájának megvalósítására. Másik nagy tömegszervezetünk a KISZ a párt ifjúság’ szervezete, az ifjú kommunisták szövetsége, a párt utánpótlásának fontos bázisa. _ Az egész ifjúság nevelésében mélyrehatóan fontos a szerepe. Az az ideológiai és politikai harc. amely az ifjúság neveléséért, a jövőre való felkészülésért folyik, minden pártszervezetnek és minden kommunistának megszabja tennivalóját a KISZ rendkívül jelentős politikai munkájának támogatásában, segítésében. Amikor az ifjúságot helyes világnézetre neveljük, nemcsak a mát építjük, hanem a jövőt is alakítjuk. A vezetőségválasztó taggyűléseken és pártbizottsági tagok választásánál sikerült javítani a nők arányát, de pártunk életében még ma is sok helyen lebecsülik a nők között végzendő munkát és az egész nőmozgalmat. Ez annál helytelenebb, mert ma már 2600 községben van nőtanács és a nőmozgalom könnyebbé teszi, hogy a nők széles rétegeihez eljusson e párt. a kormány szava, tanácsa. irányítása és útmutatása. A nőmozgalomban elért eredmények nemcsak gazdaságilag jelentősek. de politikailag is. hiszen olyan területen is hatásosan tudnak dolgozni, mint például a szülői munkaközösség, ahol a pedagógusokkal összefogva a jövő nemzedékét nevelik. Pártmunkát minden párttagnak. Pártépítő munkánknak és egész pártéletünknek van egy nagyon fontos problémája: az. hogy valamennyi párttagot konkrét pártmunkával lássunk el. Ezt a kérdést csak úgy tudjuk helyesen megoldani, ha minden területen támaszkodunk a pártcsoportokra. Üzemben, ‘ gyárban, hivatalban, vállalatnál és máshol a pártcsoport tudja leginkább konkrét feladatokkal ellátni a párttagokat. Ez sokoldalú és változatos lehet. Sok helyen olyan pártmegbízatásokat adnak egyes párttagoknak, hogy sajátítsa el jobban szakmáját, hogy növelje a munka termelékenységét, hogy minőségi munkát végezzen, csökkentse a selejtet. Továbbá megbízzák azzal, hogy segítse dolgozó társát tanácsaival, a munka eredményesebb elvégzésében. Helyes gyakorlat az is, ha a pártcsoport egyes párttagoknak olyan megbízatást ad, hogy foglalkozzanak egy-egy tagjelölt politikai nevelésével. A párttagoknak még olyan megbízatást is lehet adni, hogy vegyenek részt a párt politikájának ismertetésében a pártonkívüliek között. Tekintsék állandó feladatnak a politikai felvilágosító munkát. Lehet olyan pártmegbízatást is adni. hogy segítsenek létrehozni szocialista brigádokat Lehet olyan pártmegbízatást is adni. hogy foglalkozzanak jobban az ifjúság nevelésével, a nőmozgalom ügyeivel. Minél több párttagot látunk el pártmegbízatással, pártmunkával, annál jobban és gyorsabban számoljuk fel azt a helytelen gyakorlatot, hogy egy- egy kommunista több pártmegbízatással túl van terhelve, viszont vannak olyan párttagok, akik bár rátermettek lennének, mégsem kapnak megfelelő párt- megbízatást. A párt előtt álló feladatok megvalósításánnak igen fontos feltétele az is, hogy valamennyi párttag mindennapi munkájában állandóan erősítse a tömegekhez fűződő kapcsolatát. Küzdjön a dolgozók jogos igényeinek kielégítéséért, világosítsa fel a dolgozókat a párt politikájáról és határozatairól, de lépjen fel minden ellenséges nézettel, demagógiával szemben. Legyen tanácsadójuk és vezetőjük, de tanuljon is a tömegektől. Nincs rosszabb annál a kommunistánál, aki nem vonzza, hanem taszítja magától a dolgozókat. Ügy dolgozzon, úgy éljen, hogy példaképül álljon a pártonkívüli dolgozók előtt, hogy a pártonkí- vülieknek mindig legyen bátorságuk bármilyen problémával, bármilyen sérelemmel — vélt vagy igaz sérelemmel — bizalommal fordulni a párttagokhoz. Nagyobb gondol a tsz-párí szervezetek erősítésére Tisztelt elvtársak! A termelőszövetkezeti mozgalom ez évi nagyobb" arányú fejlődésével párhuzamosan figyelemre méltó eredmények vannak a tsz-pártszervezetek fejlődésében is. Megyei és járási pártszerveink a termelőszövetkezetek megszilárdításáért folyó harcban nagy súlyt helyeztek a tsz-ekben r pártépítés feladataira. Ezt igazolják a számok is. Amíg 1959. január 1-én a termelőszövetkezetek 43,7 százalékában volt párt- alapszervezet. olitóber 1-én 69,4 százalékában. IFolytatás az S. oldalon4
