Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-04 / 285. szám

1959, december 4., péntek nepcjsAo 7 Nagy érdeklődéssel figyelik a pártkongresszus beszámolóit a megye munkásai és parasztjai Hétfőn kezdte meg munkáját az MSZMP VII. kongresszusa, azóta ez áll az érdeklődés kö­zéppontjában. A beszámolókat, referátumokat nagy érdeklő­déssel figyelik megyénk ipari üzemeinek munkásai és a fal­vak lakosai. Beszélgető csopor­tok alakulnak az ebédszünet­ben, úgy tárgyalják az üzemek dolgozói Kádár János, Fock Jenő beszámolóit és Hruscsov elvtárs hozzászólását. A Mátravidéki Fémművek 1-es üzemében párttagok és pártonkívüliek egyaránt figye­lemmel hallgatják a rádió adá­sait és olvassák az újságokban megjelenő beszámolókat. Mi a véleménye a kongresz- szus eddigi munkájáról PLÖSZ ERNŐNEK, az l-es üzem MLO-vezető jenek? — A rádiót hallgatom min­den este, már hétfő óta. Sok érdekes dolgot tartalmaz Ká­dár elvtárs előadói beszéde, amelyben mérlegeli hazánk bel- és külpolitikáját. Különösen érdekeltek a tech­nológiai folyamatokat korsze­rűsítő tervek és a gyáripar nagyarányú fejlesztése. A táv­lati tervek reális alapról indul­nak és ezért biztos a megvaló­sításuk. Remélem, a mi gyá­runk életében is fordulópontot jelent ez a kongresszus, ml is bekapcsolódunk az értékesebb közszükségleti cikkek gyártá­sába. Egy-két öreg gépet biz­tosan itt is újakkal, modernek­kel váltanak fel: Csak örömmel lehet fogadni Fock Jenő élvtárs referátumát, amely szerint az életszínvonal emelése; a reálbérek fokozott növelésével egyike a legfonto­sabb feladatoknak. Bízom ab­ban és tudom, hogy amit a kongresszus tervezi az meg is valósul és ezzel én és családom élete is szebb és boldogabb lesz. NAGY KAROLY kápolnai tsz-tag: — Azt hallottam a rádióból, hogy az 1955—58-as év átlagá­hoz* viszonyítva, 30 százalékon felül tervezték a mezőgazdasá­gi, termelés emelését az ötéves terv éveiben. — Fogós dolog lesz, de én, mint új tsz-tag, bízom benne, hogy megválósítjüli. Az elsők között léptem a tsz-be még szeptemberben, 28 hold föld­del, Nagyon igazat mondott Kádár elvtárs a kongresszuson, hogy a tsz mindnyájunk ügye, közösen kell az újat a világra segíteni. — így kell ezt nyíltan meg­mondani, megmagyarázni, ezt akarjuk és így segítünk... Az ősszel jártak nálunk munká­sok, idegenként jöttek és most nem is egy jóbarátom van kö­zöttünk. Még az ökör is össze­veti a hátat a nehéz teher alatt, hogy könnyebb legyen, csak a teremtés koronája küsz­ködjön egyedül? A nagygazdaságban segít a gép, olcsóbban, többet tudunk termelni. A kezdet kicsit ne­héz, de csak azt mondhatom, hogy ez a kongresszus nekünk is meghúzza a mezsgyét, a járható utat. Ezután már csak jobb lehet! GYETVAI ISTVÁN. a Mátravidéki Fémművek diszpécsere: — Az üzemszervezéssel fog­lalkozó rész maradt meg ben­nem főképpen a kongresszusi anyag olvasása után. Mivel a beosztásomnál fogva is állan­dóan tanulni kell, így ezt fi­gyelmesebben néztem. ■— Érdeklődéssel várom a hí­reket. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezése is nagyon foglalkoztat, mert többször já­rok falvakba és bizony nein egyszer nehéz feladatok elé ál­lít egy-egy kérdés megválaszo­lása. — Mi lesz az öreg belépő tsz- tagokkal? Erre szeretnék vá­laszt kapni, ha nem is a kong­resszustól, de az utána követ­kező rend eletektől. Azt tudom, hegy már foglalkoznak ezzel a vezetőink és remélem, a közel­jövőben tisztázódik ez a kér­dés is. Sok embernek kényes kérdé­sét tisztázza a kongresszus nyílt és őszinte hangja. Hrus­csov elvtárs békeszózatát sem fogom elfelejteni egyhamar. Bár minden vezető politikus így akarná a békét, akkor nem kellene félni a pusztító atom­háborútól. ★ Lehetne még sorolni az ész­revételeket, amelyek mind azt tükrözik, hogy megyénk lakos­sága éber figyelemmel kíséri a VII. pártkongresszus esemé­nyeit. Olvassák a terveket, az életszínvonal emeléséről és azt is tudják, hogy ezeket a terve­ket a munkások-parasztok két­kezi munkájára építették. A Mátravidéki Fémművek, a kál- kápolnai vasútállomás dolgo­zói, tsz-tagok, párttagok és pártonkívüliek bíznak a kong­resszus munkájában, ahol az ő küldötteik szólalnak fel, az itt­honmaradtak: véleményét is tolmácsolják. Talán még ennyire nem ér­deklődtek politikai esemény iránt, mint ezekben a napok­ban, Nincs szervezett rádió­hallgatás, mégis mindenki ezt tárgyalja mindenütt a munka- padok mellett, vetés közben és a tervező asztaloknál. (K. .1) Kevés támogatást kapnak a ,,Szocialista munkabrigád66 címért dolgozó fiatalok Tanácskoztak az ifjúsági brigádok képviselői Szerda délelőtt az egri szak-1 lítsák össze a brigádokat, ha­szervezeti székház tanácstér' mében a megyei KlSZ-bizott- ság és a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa meghívására gyűltek össze a megye ifjú­sági brigádjainak képviselői, és a szakszervezeti aktivisták, hogy milyen tapasztalatai van­nak a „Szocialista munkabri­gád” cím elnyeréséért indított mozgalomnak és mik akadá­lyozzák a mozgalom további elterjedését. Mudriczki János, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsénak titkára tartott beszámolót, melyben ismertette a mozga-. lom eredményeit, majd rámu­tatott, hogy milyen feladatok várnak az ifjúsági brigádokra, amelyek el akarják nyerni a szocialista munkabrigád címet. A tanácskozás célja főleg az volt, hogy az ifjúsági brigádok képviselői számoljanak be ta­pasztalataikról, és kérjenek vá­laszt tisztázatlan kérdéseikre. A Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár KISZ-titkára ar­ról adott számot, hogy négy, fiatalokból álló brigád dolgo­zik, hogy elnyerje a kitüntető címet és felvehesse a Szer­szám- és Készülékgyár az „if­júsági üzem” nevet. Hangsú­lyozta, hogy nem válogatják ki a legjobb szakmunkásokat, a legpéldúsabb magatartásé embereket, hogy azokból ál­Tízéves a hompolti Új Barázda Tsz (Tudósítónktól) Amikor tíz évvel ezelőtt Kompölton elterjedt a hír, hogy termelőszövetkezet alakult a községben, egyesek lekicsiny­lőén mosolyogtak: no, ebből sem lesz semmi, mások meg kígyót, békát kiabáltak azok­ra. akik a közös gazdálkodás útját választották. Most, a gazdasági év Végén, különösen hogy az már a tize­dik, nem árt egy kicsit vissza­nézni: meddig jutottak, hogyan is állnak a kompoltl tsz-ben és hol kell még a munkát javíta­ni. Az idén cukorrépából 312 mázsát, marharépából 410-et, hibrid kukoricából, májusi mor- zsoltra átszámítva 17 mázsát, tavaszárpából 16 mázsát ter­meltek holdanként és az öthol­das kertészet 140 ezer forintot jövedelmezett a tagságnak. Ez év elején elhatározták, hogy a teljesített munkaegység 60 százalékát havonként fo­rintban kiadják. Persze, a föld egyszer terem a Tárná partján is, és hogy a határozatot be­tarthassák. tervszerű állattar­tásra, lépcsőzetes hizlalásra kellett berendezkedni. így ak­kor is volt pénze a tsz-nek, amikor a kertészetből nem le­hetett árulni, és a terményfel- vásárlóhoz sem szállítottak. Az idén 174 százalékra telje­sítették az áruértékesítési ter­vet. Ezért a rendes áron felül, ráadásként 12 ezer forint hitel- elengedést kapott a szövetke­zet. De tudtak arról a rende­letről is — és bátran éltek ve­le —. hogyha holdanként egy mázsa műtrágyát kiszórnak, akkor 25-75 százalékos áren­gedményt kapnak. A banknak sincs panasza erre a szövetke­zetre. mert fizetési kötelezett­ségének időben eleget tesz, sorbanállás egész évben nem volt. A vezetőség úgy számolja, hogy az idén 54-55 forint jut egy munkaegységre. Nem akarjuk azt mondani — és a tagság sem állítja —, hogy Kompolton minden rendjén megy. Probléma és baj is akad még bőven. A bajok és nehéz­ségek kiindulópontja az. hogy a mindössze. 184 hold földre is kevés a tagok száma, különö­sen a férfi munkaerő. A gép­állomás sokat segít ugyan, de a, legnagyobb, munkaidőben; a tavasziak vetésekor’ kaszálás­kor. aratáskor hiányzik a mun­káskéz. Igyekeznek, az asszo­nyok is a férfiakkal egy sorban dolgoznak, de sokszor nem győzik a munkát, a késedelem­ből meg kár származik. — De tavaszra megoldjuk ezt a problémát is •— mondták töb­ben Kompolton. S ez a fogada­lom. amely mögött tíz év áll —. nem lesz üres szó. (F. L.) nem a gyengébb képzettségű, és fegyelmezetlen emberek ne­velését tartják a brigádok egyik fő feladatának, örömmel közölte, hogy rövidesen újabb hat-hét brigád csatlakozik a mozgalomhoz. IJtassy Mátyás, egercsehi bá­nya ÜB-titkára elmondotta, hogy a megye első három bri­gádja, amely munkába kezdett e cím elnyeréséért, a követel­mények teljesítése után már a cím boldog birtokosa, s nem­sokára elnyerik a szocialista munkabrigád oklevelet is. Olyan példamutató munkát végeztek, s magatartást tanú­sítottak, hogy a trösztön be­lül is első helyre kerültek a brigádok versenyében, pedig olyan nehéz munkahelyen dol­goztak, ahol a többi brigád csak kis teljesítményekre volt képes. A hozzászólók jórésze pana­szolta, hogy a műszakiaktól, az üzem vezetőitől nem kapják meg a szükséges támogatást, ezt mondták a Gyöngyösi XII- es akna fiataljai, a Recski Érc­bánya küldötte is, s ez figyel­meztetés, hiszen ez a mozga­lom igen hasznos és joggal kö­vetelhetik meg e brigádok tag­jai, hogy az üzemek vezetői kellően támogassák őket. Ezért fordultak felhívással a tanácskozás részvevői a megye „Szocialista munkabrigád” cí­mért dolgozó munkacsapatai­hoz ás az üzemek vezetőihez, gondoskodjanak arról, hogy minden ilyen brigádot egy-egy felelős beosztásban levő mű­szaki vezető patronáljon, hogy sikerrel teljesíthessék vállalá­sukat. A tanácskozás részvevői kér­ték, hogy a ,,Szocialista mun­kabrigád" cím elnyerése jogo­sítsa fel a brigád tagjait jel­vény viselésére. Ez a szimbó­lum a gyáron kívül is a példás magaviseletre kötelezze a bri­gád tagjait, s legyen egyben erkölcsi elismerése szorgalmas munkájuknak, példás maga­tartásuknak. A megjelentek táviratban biztosították az MSZMP VII. kongresszusát arról, hogy a megye „Szocialista munkabri­gád” címért dolgozó fiataljai derekasan kiveszik részüket a második ötéves terv teljesíté­séből és sok sikert kívántak e fontos tanácskozásnak. (KE) Békében akarunk élni Béke-nagygyűlés a kál-kápolnai vasútállomás kultúrházában Szerdán este hét órára zsúr tolásig megtöltötték a kál-ká­polnai vasútállomás kultúrhá- zát a környékbeli vasutasok. A három éve, immár hagyo­mányossá vált béke-nagygyü- lésre érkeztek az újabb cso­portok. A gyűlésen képviseltette magát a községi tanács, a he­vesi honvédség, a nőtanács, a füzesabonyi csomóponti párt­bizottság. A díszelnökség meg­választása után dr. Pásztor Pál tartotta meg ünnepi beszédét, amelyben méltatta az ülésező pártkongresszus jelentőségét, beszélt a bel- és a külpolitikai helyzet örvendetes alakulásá­ról. — Nem akarhatja egy ember sem, hogy újra gyilkos bombát szállító repülőgépek feketítsék be az eget és az atomhalál ta­lán örökre nyomorékká zsugo- j rítaná az emberiséget — han- j goztatta beszédében az előadó. ! A beszéd nagy része foglal-1 kozott a kál-kápolnai vasuta­sok kongresszusi munkaered­ményeivel, s hibáival. A nagy tapssal fogadott be­szédre Kis Zoltán, a békebi­zottság elnöke határozati ja­vaslatot terjesztett be, amely­ben további lelkiismeretes munkára hívja' fel a munkáso­kat. A béke-nagygyűlés távirat­ban üdvözölte az ülésező , kong­resszust. A vasutasok a gyűlés befejezése után közös vacsorán vettek részt az állomás étter­mében. — ÜZEMRÉSZENKÉNT szakszervezeti taggyűlést tar­tottak szerdán délután a Mát­ravidéki Fémművekben, ahol az iib. féléves munkáját és az üzemi problémákat tárgyal­ták meg. termelőszövetkezeti község Bükkszék most mér termelőszövetkezeti község. Szerdán délelőtt megfogalmazták a táviratot, amelyben a pártkongresszusnak megüzenték az eseményt. Ügy mondják itt, fellélegzett a Község, megtették a nagy lépést és az emberek elégedettek, boldogok most már, hogy megtörtént. Húsz esztendeje, hogy Bükkszék nevezetes község. Valamikor olaj után kutattak itt a Mátra mögött és a kis falucska mellett nem olajat, hanem vizet találtak. Ennek a víznek köszönheti aztán a község a nevét, a hírét, mert rövidesen elterjedt nagyszerű gyógyhatásának ereje. Itt a hegy mögött, erdők között, közel a gyógyforráshoz, ki gondolná a bükkszéki nép­ről. hogy jelentős részük mezőgazdasági mun­kával foglalkozik. Pedig jobbadán a földből élnek itt is az emberek. A Kövesdy báró 600 holdja tette ki a határ jelentős részét koráb­ban és a legnagyobb gazdánák is csak 28 holdja volt itt a faluban, ebből is csak egy akadt. Legtöbbjük egy-kót holddal, ha rendel­kezett. Summásként, napszámban dolgoztak, vagy mint cselédek. Erre pedig rosszabb a föld. gyengébb, későbben kel ki. később érik a Vetés. Különösen nehéz sors jutott az ilyen hegyvidéki parasztembereknek. Maga a falu. amolyan kis hegyi fészek, felényi lehetett abban az időben; néhány ut­ca. középen a templom, egy kétt an termes is­kola, két tanítóval, aztán az egészről aligha lehetne többet mondani. Lehet, hogy megraj- zolgatták Bükkszéknek is az ideális képét, ahol az emberi boldogság húzódik meg a hegy­vidék mögötti kis házakban. A természethez oly közelálló ember romantikája ... Csodál­ták, megbámulták, biztos, mint a Hortobágy szilaj pásztorát. Orvos viszont nem volt a fa­luban és gyalog jártak majd 30 kilométerre, Egerbe. Ennyit a múltról, Bükkszék múltjáról. A jelenről nehéz lenne az elmúlt roman­tikus képet megfesteni, nem azért, mintha a természet szépsége megkopott volna, inkább emellett azt a változást kötelező észrevenni, ami a falu. az emberek életében bekövetkezett. Megnövekedett a község. Tíz esztendeje fölépült legalább kilencven új ház, de orVos is él már n faluban, köves úton járnak, napontá többször fordul az autóbusz... BÜKKSZÉK | A kisparcellák egy-két holdról hat-hét holdra nőttek. Egyszóval megváltozott az élet. A bükkszéki fürdőin százezer ember for­dult meg a nyáron. Ez a szám is évről évre növekedett, míg eljutott idáig és most arról beszélnek a falu vezetői, hogy a községet üdülőhellyé nyilvánítják. De ugyanakkor meg­jegyzik: most már lehet, mert el tudják tar­tani a vendégeket. Most már igen ..: Bükkszék termelőszö­vetkezeti község. A tanácsházára még mindig jönnek. Egy­másnak adják az emberek a kilincset, a falu többsége aláírta a belépési nyilatkozatot, né­hányon, akik leim arad lak, azdk jönnek még Utólag. Meggondolták. Egy hét leforgá­sa alatt történt minden, erről beszélnek a község vezetői: Ivádi Joachim, a tanácselnök. Zagyva Gábor, a párttitkár és Huszár Pál út- őr, öreg kommunista, agitátor’. Idősebb em­berek mindahányat és nem tagadják, kissé elfáradtak. A községben majd minden házban megfordultak, sok-sok emberrel beszéltek ... Nehéz volt na, segíteni. Huszár Pál fogalmazta meg: — Tíz e z- tendeje dolgozunk és most mutatkozott meg igazán a munkánk eredménye. Vizsgáztunk most, mit végeztünk eddig mennyire jutot­tunk az embereknél. Megértenek-e bennün­ket. elfogadják-e a szavunkat? És segíteni kel­lett, mert nem könnyű választani. Itt még sohasem volt termelőszövetkezet és mi gya­korlati példákra, itt helyben, nem tudtunk hivatkozni. De a szavunkra hallgattak az em­berek. A szép szóra. Mert elmondták, hogy az egész községben minden háznál a meggyőzés okos, értelmes szavai hatottak. Bükkszék dol­gozó parasztsága önként választotta a nagy­üzemi gazdálkodás útját, önként, mert meg­értették velük a népnevelők, hogy az új elő­nyösebb. jobb és boldogabb életet biztosít. A párt és tömegszervezeti vezetők nyolc-, tizedmagukkal járták a falut. Eljöttek a szom­széd községek termelőszövetkezeteinek tagjai Száj Iáról, Terpesről, elmondani, hogy mit je­lent közösen művelni a földet, termelőszövet­kezetben dolgozni. De segítettek a Mátravidéki Fémművek munkásai is. Valamennyien őszin­te segítőszándékkal érkeztek és a falu meg­hallgatta őket, elfogadta a szavukat. Bükkszéken sokáig emlékezetes marad ~z a hét és az emlékek közt semmi zavaró, ke­sernyés íz nem maradt. Zagyva Gábor, a köz­ség párttitkára elmondta, hogy a kommunis­ták kezdték, a párttagok voltak az elsők, akik aláírták a belépési nyilatkozatot, őket követ­ték a tanácstagok... íme a falu vezetőinek a becsülete. Követte őket később minden ember. Azt mondták itt a tanácsházán, hogy az emberek föllélegeztek a faluban, most már elégedett mindenki, mert elhatározták ma­gukat. a döntő lépésre. Hozzátartozik ehhez a beszámolóhoz, hogy az utóbbi napokban már nemcsak a népnevelők, hanem a falu lakói, az új gazdák is siettették ezt a folyamatot, a község együttesen igyekezett, hogy máné’. előbb mindenki tagja legyen a termelőszövet­kezetnek. Házról házra járt egyik másik em­ber. miután aláírta a belépési nyilatkozatot... így tett Koska Császi József is, az idős amerikás magyar. Este van már, ég a villany, ahogy beszélgetünk. Nagy, hatalmas ember Koska Császi József, ki sem nézném belőle, hogy már 64 esztendős. Arrébb a felesége a va­jat köpüli, róla eszembe jut Munkácsy Mi­hály képe. rajta mér jobban meglátszik az idő. Semmi nélkül kezdték, meglett mostanra a 21 hold földjük. Az ember megjárta Ame­rikát, a felesége itthon gürcölt. Császi József annyit dolgozott életében, hogy majd bele­szakadt, előfordult, hogy este a kezefejéve! tűrte le a nadrágját, mert a munkától össze- gémberedtek az ujjai. — Sókat olvastam ón, kérem és értem az idők járását — így nyilatkozik. — Sok em­bernek elmondtam itt a faluban, hogy a szö­vetkezet az olyan, ahogy az ember dolgozik. Az biztos, hogy a föld egyben sokkal jobban fizet. Elérkezett ennek az ideje, hát rajta, magam is mentem, csináljuk meg. Elmondja sorban, hogy első nem akart len­ni, de utolsó sem, huszonhetedik lett. Ren­deztek egy gyűlést, ahol arról volt szó, hogy mikor kezdjenek; ott már megmondta kerek- perec. azonnal, mert minél tovább húzzák az időt, annál többet vesztenek. Kevés az őszi vetés, tavasszal már együtt kell a földekre kimenni, behozni a lemara­dást. Nem messze innen, csak pár házzal arrébb, ott Iákik Juhász János. Fiatalabb ember, 36 esztendős, tíz holdat művelt eddig. Az eddigi életét bogozzuk, számbavesszüK ketten a jö­vedelmét. — Vegyen csak elő papírt, ceruzát — mondja és diktálja az évi bevételt. Harmincegyezer forint. Ketten keresték a feleségével. Számolnám tovább, most a kiadások sora következnék, de ezt nem javalja, elintézi ez­zel. — Volt belőle elég. A termelőszövetkezetben ezt a pénzt vígan megkeresik. — Azt mondja erre: — Sok he­lyen többet is. Megfontolt lépés tehát, hogy a belépési nyilatkozat alá odaírta a nevét. Számolt és ezután döntött. Arról beszél most, hogy Bükk­széken is megadatott a lehetőség. Előfordult, hogy neki is megtermett egy holdon 16 má­zsa búzája, a gabonából hogyne lehetne több vagy ennyi a közösben. Legelő bőven kerül a környéken, kicsapnak rá annyi jószágot, amennyi elfér. Lehet gyömölcsöst telepíteni; Fölmérte hát a lehetőséget is. Bizakodnak, készülnek a bükkszéki dol­gozó parasztok. A napokban megtartják az első, az alakuló közgyűlést. Az agitátorok mun­káját dicséri, hogy kevés kérdés maradt vá­lasz nélkül. A közgyűlésen megválasztják a vezetőket, nevet adnak a termelőszövetkeze­tüknek, és már a közös, együttes munkáról beszélnek. A tanácsházán festik a táblákat, amelyek a falu két szélére kerülnek: ..Bükkszék ter­melőszövetkezeti község”. Kiss János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom