Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-29 / 304. szám

1959. december 29., kedd nerojsAG 3 Nem a győzelmek — a szor­gos munka esztendeje áll mö­göttünk, amelyből már csal néhány nap van hátra, s amelj új, hatalmas építőkövet jelen­tett jövőnk monumentális épü­letében. Nem a győzelmek esz­tendejét zárjuk és búcsúztat­juk néhány nap múlva, hanerr egy olyan esztendőt, amelyber szerényen és serényen sikerül újra megvalósítani terveinket tovább csinosítani országun! háza táj át. Bár talán túlzottal is szerénység nem győzelmek­ről beszélni, s nem mint győ­zelmeket elkönyvelni a min­dennapi munka siketéit, de a; elért eredmények szerényei büszke számbavétele többet él minden hurrá-kitörésnél. Nincs nekünk arra szüksé­günk, hogy állandóan nagybe­tűkkel írjuk, mondjuk, mii tettünk, mit végeztünk, meri könnyen megkopnak a szavak Olyan korban élük. dolgozunk és alkotunk, amikor hétközna­pi tetteink sikerei nagy önfe­gyelemre kényszerítik az em­bert, hogy lelkesedése ne vál­jék lelkendezéssé, öröme n< csapjon az égig. Azok az em­berek, akik tettek, azok a: emberek, akik megvalósítottál* az idei esztendő nem kis fel­adatait, áltálában szerényen éí magától értetődően beszélne! a végzett munkáról. Éppen ej a szerénység volt az alapjí 1959-nek, s ez az az alap amelyre építhetünk az új esz­tendőben is. A szorgos munka esztende­je áll mögöttünk, itt Heves megyében is. S ha még égj nagyon kicsit korai is a teljes számvetés, mégis elmondhat­juk, hogy az idei év történeté­be beírták nevüket a megye üzemeinek, falvainak, a tudo­mányos intézeteknek, iskolák­nak, a kultúrának munkásai. Nem hősi tetteket hajtottak végre — bár példa erre is akadna éppen —. hanem a munka hétköznapjain léptek, mind feljebb és feljebb azon az úton, amelyet a párt jelölt ki az egész dolgozó nép szá­mára; S nemcsak haladtak, de építették is ezt az utat, ne­héz köveket hengerítettek el, hogy könnyebb legyen az utá­nuk jövőknek. Ki jegyezte fel mindazok­nak a nevét, akik hozzájárul­tak ahhoz, hogy országos si­kereket érjen el a Bélapátfal­vi Cement- és M észmű, vagy Néhány éve az Azori sziget­csoportnak új tagja született A nyugvó tengerből egyszerre csak fehér füstfelleg szállt fel, hamu esett, majd ezt kövek és szikladarabok követték. Végül kiemelkedett az új szi­get, Ilha Nova, amelynek 700 méter az átmérője és 100 mé­ter a tengerszint feletti ma­gassága. Ez a szenzációs ese­mény különösen aktuálissá te­szi, hogy beszéljünk a tenger alatti vulkánikus tevékenysé­gekről. Ha a tenger alatti vulkani­kus kitörésről hallunk, rögtön arra gondolunk, hogy két ha­talmas elem, a víz és a tűz kezd ekkor harcolni egymás­sal. A valóságban azonban a tenger alatti mélységekben nincs tűz és nincsenek lángok. A tenger alatti vulkán-kitörés mindössze leszakított sziklá­kat jelent és az a víztömeg, amely a kitörés fölött hullám­zik, nem jelent olyan hatal­mat, mint a Föld felszínén ki­törő vulkánok lángja. Tulaj­donképpen az történik, hogy a föld alatt a megolvadt kőzet, azaz a láva kiemelkedik a víz alatti kráterből és ugyanúgy szétterjed a tenger fenekén, mint ahogy a szabad levegőn szétterjed a láva. kivéve azt, hogy megszilárdulása Kissé gyorsabban történik és külö­nös víz alatti helyzetében szo­katlan formációkat ölt. Ezért a tenger alatti bazaltrétegek­nek igen jellegzetes a formá­juk, például vánkos alakúak, ahogyan az amerikai geológu­sok nevezték el az egyik alak­zatot. Tehát lényegében nem a két „elem" között folyik le gigászi küzdelem, hanem mindössze két folyadék érint­kezik ilyenkor egymással és ezek közül az egyik lehűti a másikat. Mi történik a vulkánikus törésekben? Mi történik ott, ahová a víz behatol, a kiala­kulásuk pillanatában? Az ak­tív törésekben a víz leszáll, A bevitt állatok órtóhót még ez évben kifizetik a tarnabodi Ezüstkalász Tsz-ben A tavasszal alakult tama- bodi Ezüstkalász Termelőszö­vetkezetben — megfelelő férő­hely birtokában — befejezték az állatok összehordását. A közgyűlésen úgy határoztak, hogy a közösbe vitt állatok ellenértékét még az idén, a zárszámadáskor kifizetik a ter­melőszövetkezeti tagok részé­re, s ennek érdekében már megtörtént az állatok érték­összeírása. Jól halad a gazdasági fel­szerelések behordása is. A fel- értékeléskor megjelölt felsze­relések 90 százalékát már be­vitték a közösbe. A gazdasági felszerelések kifizetéséről úgy határozott a tagság, hogy négy részletben egyenlítik ki az értékét. Újévi köszöntő és az első mozielőadás Kínában diplomáciai bonyodalommal és egy kis botránnyal — 1901-ken A naptár 1901-et mutatott, Varé olasz nagykövet hazájából vetítőgépet hozatott és az első mozielő­adásra meghívta a kínai kormányt, va­lamint a pekingi dip- lömáciai kart. A nagy esemény híre óriási szenzációként hatott. Felvetődött, hogy az ünnepélyes alkalom­ra feltétlenül meg kellene hívni a Menny Fiát, a csá­szárt, valamint udva­rát. Igen ám, de ez nem ment olyan könnyen még egy diplomatának sem, mert a császár elé csak hosszas, előzetes diplomáciai tárgyalá­sok és ma már hihe­tetlennek tűnő furcsa és szövevényes szer­tartások közepette le­hetett jutni. Akkortájt különö­sen kényes volt a helyzet. Az történt ugyanis, hogy a nagy és fényes pompával megült újévi ünnep­ségek alkalmával a Pékingben akkredi­tált diplomáciai kar tisztelegni kívánt a császár előtt. A meg­hívással egyidejűleg megindultak a tár­gyalások a császári kormány és a diplo­máciai kart képviselő nagykövetek között, hogy előzetesen, a legapróbb részletekig megállapítsák a fo­gadás formaságait. Évszázados szokás szerint a megjelent diplomatáknak ki­lencszer kellett volna a császár előtt meg­hajolnak. Ezt a köve­telést azonban a kö­vetek tanácsa mere­ven visszautasította. Hosszú kérlelés és több napos huzavona után mégis hajlan­dók voltak annyi en­gedményt tenni, hogy háromszoros főhajtás­sal fogják üdvözölni a :nny Fiát. A csá­szárt mégis módfelett felbőszítette, hogy méltóságán ilyen sé­relem esett és úgy állt bosszút, hogy az ünnepségre megjele­nő diplomáciai kárt nem a díszlépcsőn, hanem olyan mellék­lépcsőn vezette a trónterembe, amelyen csak szolgák és laká­jok jártak. Termé­szetesen ezt a nagy­követek a legsúlyo­sabb sértésnek minő­sítették, amiből sok bonyodalom támadt, s ennek elsimítása érdekében a kínai kormányt újabb nagy koncessziók és ked­vezmények adására kényszerítették. Ilyen előzmények és a kormánnyal való hosszas tárgyalás után érthető, hogy az olasz nagykövet lázas izgalommal várta az első kínai mozielő­adásra érkező csá­szári vendégeket. Ha az „isteni fér­fiú" maga nem is, de de nyolc császári hercegnő, fényes kísérettel megjelent az olasz követség pa­lotájában és közel egy óra hosszáig tartó szertartások és üdvöz­lések után végre meg­kezdődött a feszült kíváncsisággal várt nagy esemény, az első kínai mozielőadás. Akkor még igen körülményes volt a mozigép beállítása. Eőször az állókép je­lent meg a vásznon, s erős berregés, katto­gás közben félszeg, akadozó, komikusán szegletes mozdulatok­kal és rángatózások­kal indultak meg a szereplők tevékeny­ségei. Vetítés közben állandóan rezgeti a kép és úgy tűnt, hogy folytón esik az eső és az esővíz csurgása a néma film ellenére is túlságosan emberi ha­tást váltott ki a h6T* c egnőknél. A nagykövet és fe­lesége a díszpáholy felől valami különös, ideges nyugtalansá­got, mozgolódást és suttogást vett észre, majd a páholyban ketten felállnak, a mellékajtón kisurran­nak. Kis idő múlva alig titkolt nevetéssel térnek vissza, majd másik két hercegnő indul kifelé. Varé azt mondja erre a feleségének: ugyan, menjen már ki, s nézze meg, mi történik. A nagy ke- vetnő kimegy, s meg­lepetésére a herceg­nők csoportját a WC- ben találta, ahol nagy gyönyörűséggel és él­vezettel húzogatják a vízöblítő tartály lán­cát, amely megindít­ja a víz zuhogását. Ilyen szerkezetet ugyanis ők még nem láttak s ezt érdeke­sebbnek találták az első kínai mozielő­adásnál. (F. É.) Nyugatnémet vadászok a Mátrában Beállt a vadászszezon, meg­kezdődtek a hajtások a Mátra erdeiben. Megérkeztek az első külföldi vadászok is. A külföl­di vendégek két hetet tölte­nek a Mátrában, valamelyik erdészházban, ahonnan indul­nak cserkésző útra és ahová megtérnek a vadászat után. Különösen a nyugatnémet vadászok járják a Mátrát szí­vesen, mert az eddigi tapasz­talatok szerint itt kedvez leg­jobban nekik a szerencse. Van olyan vadász is, aki minden évben visszatér. Szeptember óta nyolc nyu­gatnémet vadászt látott ven­dégül a Mátrai Állami Erdő- gazdaság és lehet, hogy ami­kor ez az írás megjelenik, visszaérkezik dr. Wert jogta­nácsos a decemberi vadásza­tokra is. Hogy milyen szerencsével járnak ezek a vadászatok, ar­ról érdeklődtünk Fii a József­től, a Mátrai Állami Erdőgaz­daság igazgatójától és Arad- vári Józseftől. Lehullt a Mátra-rekoidos agancs — November hónap kedve­V <XXXX>OOOOOOOOOOOOOOOOOOC^OOOOOOOOOCOOOC^XXXXXXX)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXX>OOOOOOOCOOCXX>OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC< A szigetek születése amint a gáz nyomása elég alacsony lesz ahhoz, hogy le­juthasson. De a belső hő ha­tására rögtön gőzzé válik és hatalmas buborékok formájá­ban szétterjed és el is tűnik a tenger mélységeiben. A felső részekben szinte nem is látszik belőle semmi. A víz alatti vulkanikus te­vékenység legalább olyan gya­kori, mint a víz feletti. Igen sok vulkanikus sziget képző­dött úgy, hogy igen nagy mélységből emelkedett ki. Ezek a szigetek tenger alatti vulkánként kezdték el az éle­tüket, évszázadok, sőt évezre­dek alatt „növekedtek”, míg elérték az óceán felszínét. Ami a tulajdonképpeni rit­kaság, az az, hogy ez a tenger alatti folyamat nem marad valaki közvetlen a szomszéd­ságában tartózkodik egy ilyen jelenségnek és ezért lát belőle valamit. Az is megtörténik néha. hogy a tenger alatti vul­kanikus kitörés lakott terület közvetlen közelében zajlik le. Például az Azori-szigeteken, a Fülöp-szigeteken. Japánban és lényegében az itteni megfigye­lések alapján ismerjük a lefo­lyását. A víz alatti vulkanikus je­lenség lényegében akkor lesz a víz felett is látható, ha már elég nagy vulkáni kúp épült fel. Ez mindenek előtt a kitö­rések gyakoriságától függ, az pedig erősen változó. A Föld­közi-tenger közepén levő Vul- canó nevű vulkán csak egy­szer vagy kétszer tör ki egy évszázadban. Míg például Kö­meg a tenger alatt, hanem láthatóvá válik a tenger fel­színén. is, mint legutóbb az Azori-szigetek esetében. Álta­lában kevés jel mutatja a ha­jósnak a tenger alatti vulkán működését: a víz fortyogásáts a felszálló gőzréteget kivéve, sem lávafolyam, sem füstgo- moly, sem zúgás nem észlel­hető. Semmi sem hatol át a vastag vízrétegen, hogy magá­ra vonja a tengerész vagy a vidék felett átrepülő pilóta fi­gyelmét, Csak véletlen az, ha zép- Amerikában az Izalco, amely 1770-ben született a Santa Maria nevű vulkán egy töréséből, 200 év óta alig nyug­szik meg, és már közel két­ezer méteres kúpot emelt ma­gának. Földünk legmagasabb hegye a hegy lábától a hegy csúcsá­ig mérve, nem a közhiedelem szerinti Mount Everest, a ma­ga 8842 méterével, hanem a Mauna Kea vulkán, egyike annak az öt hatalmas oszlop­nak, amelyre Hawai-szigete épült fel. A lába tulajdonkép­pen a Csendes-óceán ötezer méteres mélységében van, míg a csúcs 4268 méterre emelae- dik a tenger színe fölé. A Ma­una Kea évezredeken át ten­ger alatti vulkán volt, mint ahogy azok voltak a Strombo­li, az Etna, az izlandi vulká­nok. az Azori-szigetek vulkán­jai és a Társaság-szigeteké is. 1831-ben igen forttos straté­giai ponton tűnt fel egy új sziget, Szicília és Tunisz Kö­zött. Néhány hét alatt 1500 méteres átmérőt ért el, és a különböző nagy európai nem­zetek már vitatkoztak a tu­lajdonjoga felett. Csakhogy néhány hónappal később már nyoma sem maradt, pedig már a neve fölött Is nagy viták folytak, mert a különböző or­szágok Juliánénak, Graham- nak, Femandesnek keresztel­ték el. Ez a sziget csak salak­ból, apró kődarabkákból állt és nem tudott ellenállni a ten­ger hullámalnaK. Az Azori-szigetek környé­kén, San Jorge közelében 1757- ben tizennyolc kis sziget je­lent meg. Azonban ma már nyomuk sincs. 1811-ben ugyan­ez a vulkán újból megpróbál­kozott azzal hogy szigeteket hozzon a világra. Ennek a szi­getnek 1610 méter volt a ke­rülete és körülbelül száz mé­ter a magassága. Elnevezték Sabrina-szigetnek, de néhány hónappal később a tenger el­nyelte. 1838-ban. majd 1867- ben újabb szigetek születtek és tűntek el ezen a környé­ken. Az Ilha Nova hasonlókép­pen született. 1957 októberé­ben Fayal partja közelében keletkezett és két hét alatt száz méter magasságot ért el. Egy nagy folyóirat kiküldöttje, egy Gréry nevű alpinista volt az első, aki rátette lábát az új szigetre. Tudósítását szerint ennek a szigetnek nincs láva­alapzata. csak kidobott kőda­rabokból, salakból és hamuból áll. Ha pedig ez a helyzet, ak­kor igen kevés esélye van az új szigetnek, hogy sokáig él­jen. mivel nem elég szilárd anyagból épült fel és nem alapozza meg a megszilárdult láva. Megtörténik az is, hogy ilyen tenger alatti vulkanikus tevé­kenységből a világ egyik leg­szörnyűbb katasztrófája szüle­tik. így történt a Krakatoa történetében is. 1883-ban, ami­kor a Krakatoa több ezer mé­ter magasságba dobott ki szik- láKat magából, sziget volt és a magassága mintegy 900 mé­ter. Az 1883-as kitörés zaját 4000 kilométeres távolságból is lehetett hallani és 40 ezer em­bert ölt meg. Néhány másod­perc alatt a sziget megsem­misült és mindössze sziklák maradtak a helyén, belezuhan­va abba a vulkanikus tölcsér­be, amely a kráter helyét jel­zi. Körülbelül félszázad múlva a Krakatoa újra működni Kez­dett. 1926-ban egy új kráter nyílt 300 méter mélységben és az új kitörés ismét kőtömbö­ket, hamut és füstöt hányt a levegőbe. Hamarosan újra el­érte a tenger felszínét és egy új sziget jelent meg, melyet a benszülöttek Anak Krakatáu- nak, a KraKatoa gyermekének neveztek el. Néhány hónappal később a tenger eltüntette a szigetet. De a Krakatoa ellen­állt. 1933-ban újból megjelent a Krakatoa gyermeke, de a tenger megölte. 1929-ben végül sikerült életképes gyermeket a világra hozni és ez mind mos­tanáig sem tűnt el. A vulkán tevékenysége ugyanis elég erős ahhoz, hogy a tenger pusztító hatását ellensúlyozza. Ritka jelenség, hiszen az óceán talán csak egy század­ban — ha nem egy évezred­ben — egyszer szül valódi szi­gete^ zett a vadászoknak, a vadá­szatokon sikerült kilőni azo­kat a vadakat, amelyekre en­gedélyt kaptak. Ebben a hónapban hullott le az új Mátra-rekordos agancs a büszke tartású fejről, a fé- nyesi erdészetnél. A hatalmas agancs 9,5 kilót nyomott. En­nek persze örült a német va­dász. A fényesi erdészetben nem emlékeznek ilyen súlyos agancsra. Egy kicsit fáj, hogy ez a trófea külföldre került, de azt tartják: lehet, hogy még súlyosabbat is rejt ez az erdő és ha a szerencse segíti a mi (-vadászainkat, lehet, ők lövik 3 ki. | A Mátra északi oldalában 'főleg nagy vadra indítanak (vadászatot, a déli oldalban, IKisnána felett sok muflon. | kerül a hajtásba. A szeptem- Bberbén rendezett nagyvadásza- l^t.on Mátrafüred környékén 70 ^centiméter hosszú mufloncsiga Í volt a vadászzsákmány. Ez is remek példány volt. Milyen most a vadállomány ja Mátrában? § — Ebben az évben örven­detesen javult. A törzsállo- ;mány új egyedekkel erősödött, szépen, egészségesen fejlődtek az agancsok. Az erdei tolva­jok, a rókák száma erősen ^megcsappant erdészeink lövé­seitől. A dúvadak száma is [csökkent, kóbor kutyák, és jvadmacskák egyre kevesebbet [pusztítanak el a védtelen ér­ádéi állatokból. A téli etetőkről § 3 A dúvadak nem pusztítanak [sok vadat. De télen, amikor ^vastag hótakaró borítja a vidé­ket és nem tudnak táplálékot {Szerezni, akkor sok értékesebb- inéi értékesebb kor^nájú ( 'szarvas, s más erdei állat pusz­tulhat el. Beszélgettünk öreg erdészekkel, akik azt panaszol­ták, hogy az erdei etetők el- : hanyagolt állapotban vannak, nincs elegendő télirevaló. Eb­iben az évben szegényes volt az [erdei makktermés a Mátrában, [tehát még a hó aló] sem tud­ónak eleget kaparni az álla­gtok. [ Ha azt akarjuk, hogy más- ikor is szívesen jöjjenek a Mát- jrába a külföldi vadászok, ak­ikor még többet kell gondolni ja téli etetésre. Még nincs késő, alig néhány centiméteres hó ifedi a talajt, lehet szaporítani ja meglevő etetőket és kiszál- jlítani a szénát, makkot, ami (kell télen az erdei vadaknak. Kovács János De éppen az a nagyszerű, hogy az útépítő tudja, látja munkájának célját és értel­mét, s ez ad, ez adott erőt és kedvet ahhoz, hogy győzedel­meskedjék, — saját magán is. És ha győzelemről lehet beszél­ni, akkor elsősorban erről a győ­zelemről Kell szólni, amelyet az ember saját maga felett aratott. A pártkon gresszus, amely a párttagságon túl az egész ma­gyar dolgozó népnek számot adott, mit tett a párt és mit tettünk éppen a párt vezeté­sével mi magunk — arról is szólt, hogy az idei esztendő első háromnegyede milyen eredményeket hozott. Minden becsületes embert csak őszinte örömmel és megelégedéssel, hittel és bizalommal tölthetett el, hogy minden erőfeszítése, nemegyszer verítéke® munká­ja gyümölcsöt érlelt, hogy nemcsak mint a javak élvező­je, de mint létrehozója szere­pelt nagy terveink megvalósí­tásában. Ezután sem akarunk mi, úgynevezett világraszóló győ­zelmeket aratni, de szorgos és szívós munkával meg akarjuk valósítani a mezőgazdaság szo­cialista átépítését, az ipar technikai színvonalának eme­lését, a tudomány, a kultúra további felvirágoztatását, — meg akarjuk valósítani a szo- ciaiizmus felépítését a Kong­resszus iránymutatásai alap­ján. Az lesz majd a nagy győ­zelem, világraszóló, magával- ragadó és példaadó. Ez a cél, ez a ma már nem is távoli győzelem lehetősége lelkesíti megyénk népét is, ezt készítet­te elő az idei esztendő, a szor­gos munka 1959-es esztendeje ÍS; Gyurkó Géza a Mátravidéki Erőmű? Ki tar­tottá számon azoKnak a szá­zaknak a nevét, akik hangya- szorgalommal dolgoztak Heves megye úthálózatának javítá­sán, hogy szinte egyetlen esz­tendő alatt a megye útjainak jó részén korszerűvé válhatott a közlekedés? Ki tudná mind­azoknak a nevét .félsorolni, akik a hatvani, füzesabonyi és a többi vasútállomásokon őszi­téli sárban, hidegben biztosí­tották és biztosítják, hogy az ipar, a mezőgazdaság termé­kei zökkenőmentesen és gyor­san eljussanak a fogyasztók­hoz? Ha csak a neveket sorol­nánk fel, ha csak azokat em­lítenénk meg, akik a jók kö­zött is a legjobbak — kevés­nek bizonyulna egy újság. S nem hírnévért, kitüntetésért, nem népszerűségért, s nem „győzelemért” dolgoztak, al­kottak ezek és a többiek, ha­nem dolgoztak szerényen és kitartóan, mert nálunk becsü­lete és értelme van a munká­nak, amely ha nem is min­denkor könnyű még, de ered­ményeit kézzelfoghatóén csil­logtató. A munkához való új viszony, amely ilyen megfo­galmazásban egyeseknek frá­zisnak tűnhet, — nos ez a vi­szony tette és teszi mind lel­kesebb munkásaivá a holnao- nak azokat, akik talán még néhány esztendővel is „objek­tív kényszernek” tekintették a munkát, s a hét legszomorúbb napjának a hétfőt. Korántsem arról van most szó, hogy a munka, különösen a nehéz fizikaá munka, ame­lyet még nem tudott felváltani a gép, amely még kiszolgálta­tottja az időjárásnak, holmi vasárnap délutáni szórakozás lett. Erről ma még szó sincs! A szorgos munka esztendeje

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom