Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-24 / 302. szám

1959. december 24., csütörtök NEPÜJSAG Viszneken készül a zárszámadás HOGY ALAKUL az évi- i-ji-M-r- ......... kereset? Megközelítő pontossággal már elég régen tudják a visznek! Béke Tsz régi tagjai, hiszen magában mindenki megcsinál­ta a saját zárszámadását, jóval előbb. Előleget kaptak vala­mennyien — mármint a tsz régi tagjai —, mert újak is van­nak, több mint 450-en, s ne­kik még nem sok számolni- valójuk akad: most kezdték az esztendőt október 1-vel. Igaz, mondják a termelő- szövetkezet vezetői hogy az új tagok egyike, Tóth József, másfél-két hónap leforgása alatt kilencvenhárom munka­egységet ért él, ami a jelen­legi számítások szerint 4500 forint körül jár összegben ki­fejezve, ha azt vesszük alapul, hogy egy munkaegység 48—49 forintot ér az idén. És a töb­biek is szépen gyűjtik a mun­kaegységeket, úgyhogy már ar­ról beszélgetnek a vezetők, ha sikerül, 15 forintos mun­kaegység-előleget fizetnek az új tagoknak is. Tehát kicsit elsietett dolog volt az előbbi kijelentés, hogy az újaknak még nincs számolni valójuk, ugyanis legfeljebb annyi nincs, mint a régieknek. A zárszámadás persze nem­csak a tagság évi részesedé­sének kifizetését jelenti, nem lehet azt mondani, hogy a hozzávetőleges számítások után egyszerűen papíron is rögzítik, most már pontosan, hogy ki mennyit keresett az esztendő végéig. A zárszámadás egyben azt is jelenti, hogy számba veszik a közös vagyont. Mit gyarapodtak, mennyivel jutot­tak előbbre, mit valósítottak meg a tervekből és így to­vább. a termelő- szövetke­SZABÖ JANOS, zet könyvelője elmondotta, hogy készülnek a leltárak a tsz vagyonáról. Számba vették az állatállományt. A tavaly ké­szült terv szerint a sertések számát 260 darabra kellett nö­velni ez esztendő végéig. Most, hogy megtörtént az állomány felülvizsgálata, 540-et számlál­tak. Ügy gondolták egy esz­tendeje, hogy 106 szarvasmar­hájuk lesz a mostai zárszám­adásig, és 134 áll az istállók­ban. Held László, a termelőszö­vetkezet mezőgazdásza lapoz­za sorban a kimutatásokat és mondja tovább: a baromfi törzsállomány háromszázöt­venre szaporodott, a tervek­ben csak 80 szerepel. — Mindezt saját erőnkből csináltuk — mondják. — Ez a zárszámadás még a régi tsz- ünkre vonatkozik, a 700 hol­das viszneki Békére. A most készülő tervek már négyezer holdas gazdaság távlatai, s egy BAR O LYA N vigasztalan az idő, lucsok, sár fedi az utakat, s mintha köd úszna a levegőben, a házak tetején, az emberek mégis vidámaK. Örömtől sugárzó arccal cipe­lik nagy csomagjaikat, ame­lyekből itt-ott kixandikál egy hintaló gyeplője, a mackó sző­rös füle, vagy éppen egy szösz­ke baba ondolált hajfürtje. Jönnek-mennek az emberek üzletről üzletre, válogatnak, vásárolnak, örülnek annak, hogy ajándékozhatnak. A vá­sárlók között sokféle ember akad. Van, aki nagy szakérte­lemmel válogat, de vannak, akik most első alkalommal vásárolnak ajándékot — a Kedvesnek. A vásárlók forgatagát fi­gyelve ellestem két esetet. Közreadom őket, körülbelül úgy, ahogyan történt. x Sokan állnak a hatvani Já­tékbolt pultja ejőtt. Persze, le­hetőleg egyszerre beszél min­denki, s abban is megegyez­nek. hogy minden játékot ki­próbálnak. Hiába, kell egy kis játék a felnőtteknek is. Egy házaspár tolakszik most előre. Nagyon összetartoznak, még szemük villanása is egy­szerre siklik végig a megra­kott polcokon, s valami közös, belső parancsra megáll tekin­tetük egy-egy érdekes játékon. Ilyenkor összenéznek, bár nem szólnák egy szót sem, de na­gyon tud árulkodni az emberi arc. AKI RAJTUK felejti sze­mét megérti: a kicsire gon­esztendő múlva már 560 csa­lád vizsgálja meg, mennyire sikerült megvalósítani. Számba vesznek most min­dent. mert tudni kell hogy honnan indulnak az első, iga­zán nagy, közös esztendőnek. Raktárak, épületek, szerszá­mok — mind bekerülnek a leltári jegyzékbe. Türelmet, pontosságot igényel ez a mun­ka. Mindennek megá'lapítják Sz értékét, mert gazdálkodni csak valós számok, helyes adatok segítségével lehet. Persze, az év végét mégis­csak az jelenti a termelőszö­vetkezeti tagok számára, hogy sor kerül az Utolsó nagy számadásra, az elvégzett mun­ka utáni járandóság végső részletének kifizetésére. Most adnak el 210 hízottser­tést és az ellénértékből kl-ki megkapja a részét. Körülbe­lül 380 00Ö forintból osztanak. Mennyi jár még egy-egy ter­melőszövetkezeti tagnak? esz­TÓTH ISTVÁN egész tendőben az állattenyésztéssel foglalko­zott és összesen 745 munka­egységet szerzett, ami hozzá­vetőlegesen számítva 35 000 fo­rint. Még hétezer forint jár neki. Megkapott már 30 má­zsa búzát, 22 mázsa árpát, ugyanennyi kukoricát, vagy négy mázsa cukrot, azaz 14 ezer forint értéket természet­ben, míg másik 14 O00-et kész­pénzben. Egyszóval jól sike­rült az esztendő. Ám beszéltünk az előbb ar­ról, hogy a tsz-tagok maguk is elkészítették a külön zár­számadásukat. No, másképpen, nem kimutatások rubrikái kö­zé írták a számokat, de hogy érdekes Végeredmény szüle­tett itt is, az biztos. Mert vé­gül is egy-egy termelőszövet­kezeti tag saját számadása jó­val bővebb annál, mint amit a közösből átvesz Tóth István a 35 000 forin­tos jövedelem mellett háztáji földjéről betakarított 30 mázsa kukoricát, felnevelt két tinót, amelynek értéke vagy tizenöt­ezer forint. Disznót hizlalt, de nem akármilyet. Disznót! He’d László szerint ugyanis erre, Viszneken 170 ki'ós ser­tés csak malacnak számít. A Tóth Istváné meglehet úgy kétszáz kiló körül. Mindent egybevéve, még ide tartozik, hogy Tóth István pél­dája nem egyedülálló a ter­melőszövetkezetben. Kiss D. Bélának és még másoknak is ugyancsak sikerült az esztendő Azzal kezdtük, hogy már az új tagok is hozzá’áttak a munkához és dolgoznak seré­nyen, gyarapodnak a munka­egységek. Nehezen lehetne a szorgalmukon, csodálkozással eltűnődni. Jó példa ez a mos­tani zárszámadás, és jövőre már ők is részt kívánnak venni egy hasonlón. Persze nem le­hetetlen az sem, hogy jobb sikerül. megvan: A FELTÉTEL viszneki, Béke Termelőszövetkezet igazi mezőgazdasági nagyüzem most már... Kiss János Atépitósi terveket valósítanak meg a jövő évben a Selypi Cukorgyárban Minden év nagyobb követelmé­nyeket támaszt az üzemek dol­gozói elé, hogy az előre terve­zett életszínvonalat teljesíteni, biztosítani tudjuk az ország la­kosainak. A jövő évben is ko­moly munka vár a Se’vpi Cu­korgyár dolgozóira, de hogy en­nek eleget tudjanak tenni, kor­szerűsíteni kell a gyárat, át kell építeni egyes részlegeket. A gyár vezetői a beruházási terv szerint egy anyagraktár építését tervezik, hogy megold­ják a cukor elhelyezési prob­lémáját. Ezenkívül a nyets- gyári tetőszerkezet átépíté«'» je­lent nagy feladatot az építők­nek. A régi, tufából épült ala­pozás már nem bírná el az emeletráépítést a nyersgyárnál, ezért újszerű megoldással pró­bálkoznak. A megmagasított tetőt betonelemek tartják és íev a súly nem közvetlenül a régi alapra nehezedik, hanem a betonoszlopok fogják fel. Ezek az átépítések, beruházások mind azt a célt szolgálják, hogy a Selypi Cukorgyár a jövő évben is teljesíteni tudja a tervét, több cukrot tudjon adni a fo­gyasztóknak. Szülők akadémiája Eeséden Ünnepélyes keretek között nyitották meg Eeséden a szü­lők akadémiájának előadás- sorozatát. Az első összejövetel alkalmával mintegy 262 szülő iratkozott be az akadémiára. Ez jó nélda arra, hogy az ecsédi szülők is érdeklődnek gyerme­keik jövője iránt, tanulni akar­nak, hogy he1"»«!«»»' nevelhessék az elkövetkezőkben gyermekei­ket. Társadalmi munkával A KISZ Központi Bizottsá­gának felhívására az egri 32 sz. Autóközlekedési Vállalatnál dolgozó KISZ-fiatalOk is elha­tározták. hogy 20 óra társadal­mi munkát végeznek a kong­resszusi versenyben. A KISZ -Dszervezet tagjai ezt a vállalásukat teljesítették, de hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára újra szervez­nek társadalmi munkát. Vasár- nan re-gel 8 órakor megie'en- tek a s’"”’eIőc<!0’,r'okban és se­gítettek, hogy minél előbb meg­javítsák a múlthéten megron­gálódott teherautókat és buszo­kat. Gyénél György, Zaldnki Gyula, Bagdi Zsuzsa és még tizeneay klszes dolgozott vasár­nap délután egy óráig társadal­mi munkában az egri 32. sz. AKÖV telepén. a. I.- ÚT A CSILLAGOK FELÉ címmel az egri Megyei Könyv­tár több tablóra 65 képből álló vándorkiállítást szervez, amelynek anyagát a nemrég vásárolt népművelési autóval juttatják el a megye közsé­geibe, falvaiba. Az ötéves terv számaiból „Az ipar fejlesztésére mintegy 80 milliárd forintot, a me­zőgazdaság fejlesztésére a termelőszövetkezeteknek nyújtott hosszúlejáratú hitelekkel együtt 37—39 milliárd forintot kell előirányozni.” (A Központi Bizottság irányelveiből.) A parádsasvári iskolában AKKOR JÁRTAM először Parádsasváron... Hírét már hallottam, tudtam, hogy itt fújják, csiszolják az üveget, meg hogy itt lakik, ebben a kis mátrai falucskában Orbók Jó­zsef tanító, akinek iskolája már messzi vidéken híres. Amikor beértünk a völgybe, egyszerre szakadt ránk az este. szinte minden átmenet nélkül. Távolról, mint apró világító bo­gárkák, fények csillogtak, aztán vibrálva kihunytak, majd me­gint imbolyogva áttörtek a vas­tag, egyre sűrűsödő ködön. — Itt az iskola — mondta valaki és a nagy ablakból ki­szűrődő fény, fehér, világító pásztát vágott a ragadós, fekete sáron. Odabent az iskola egyetlen tantermében lassan-lassan már hazafelé készülődtek a gyere­kek. A tanító úr is pakolgatott, rendezgetett az asztalon, a gye­rekek is szedelődzködtek. Egy kék szemű, szöszke hajú kis­lány kijött a katedrához, ki­húzta a fiókot, aztán pénzt ra­kott egy kis fehér dobozba. Nem számolgatta, nézegette. Csak beletette, aztán rácsukta a fiókot. A másik gyerek a ka­nárinak szórt magot, néhányan a virágok között rendezgettek, de akadt olyan is, aki a szek­rényben pakolgatott a szerszá­mok között. És ebben a csen­des készülődésben jegyezte meg a tanító úr: — Boldizsár Laciékhoz még ma este elmegyek, jó lenne, ha valaki beszólna az édesanyjá­nak. Jóéjszakát, köszönt a gye­reknépség, aztán ki-ki szépen, fegyelmezetten hazafelé indult- Csupán 480 lakója van. s az igazat megvallva, egy nyúl- ugrásnyi csak az egész község — mint mondani szokás. A PARÁDSASVÁRI iskola egyetlen tanterme egy nagy­szerűen berendezett szertárhoz hasonlít. A nyírfaállványokon elhelyezett virágok, az erdő. mező állatai, madarai, a külön­böző gyűjtemények mind-mind arról beszélnek, hogy itt, ebben a kis mátrai iskolában, nem csupán tanulóhelyük, de a szó igazi értelmében vett otthonuk is az iskola a gyerekeknek. A sarkokban elhelyezett kalitká­ban madárkák ugrálnak, a má­sik helyen pedig esti dalát fü­tyüli a kanári. Az előbb azt mondtam, in­kább egy szertárhoz hasonlít ez a tanterem, de néhány perces szemlélődés után úgy tűnik, mintha magát a nagy természe­tet varázsolta volna ide a faiak közé Orbók tanító bácsi gyer­mekei segítségével. A virágo­kon. a kalitkákon, a kitömött pettyes hátú őzikén, az akvá­riumon. a dobozokon egy-egy kis cédula, s rajta a név. An­nak a tanulónak neve. aki gondját viseli, ápolja őket. — Ez a mi eredményeink titka, — mutat Orbók tanító •( ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooc )QQQQQQQQQQQQQQOQQQOQQOOOOOOOOOOOOOOOOC* DCa^áeK%mj.L afándék dóinak most mindketten, s szinte mór látják is, hogyan nyúl kis kezével a mackó után, vagy hogyan örül a nagy, piros labda pattanásának. Vagy ta­lán inkább a kacsát vegyék? — siklik tovább tekintetük a játékseregen. Nem, ez nem lesz jó — mondják szinte szótlanul egy­másnak, s tovább keres texin- tetük, míg egy ponton végleg megállapodnak. Igen, ez lesz a legjobb... az autó! Még jóformán ki sem mondták gondolataikat, máris ott volt előttük az autó. Igen óm, de van autó többféle is. Van szép áramvonalas sze­mélykocsi, teherautó, s tűzol- tókocsi is. — Ez lesz a legjobb, ezt ve­gyibe — szól 'most az ifjú féri és már próbálja is a piros tűz­oltóautót, amely vészesen szi­rénázva gördül a pult üveg­lapján. — Ezt akarod, ezt a visító- sat? Hisz ettől megijed a lel­kem! — így az anya. — Meg engem is idegesít a hangja. Erről sző sem lehet. A zöld személykocsit vesszük. Azt hiszem, itt vétette el a kis feleség a dolgot, ezzel az ellentmondást nem tűrő hang­gal. Hiszen ezt hallották má­sok is — gondolkodott magá­ban férjeura — ezt már még­sem hagyhatom annyiban, mert hát férfi büszkeség is van a világon, és... és aztán, most már csak azért is a visí- tós autót veszi. Ezzel ott­hagyta az asszonyt és átment a pult másik végére. Néhány perc múlva együtt léptek ki az üzletből. Nem ké­zenfogva, csak úgy egymás mellett lépkedve indultak ha­zafelé. Egy ideig szótlanok voltak, de aztán a férj meg­törte a csendet: — Majd meglátod, hogy fog örülni a kis Pisti a piros au­tónak és milyen nagyokat ne­vet majd visító hangján. — Lehet — mondta az asz- szony, s kedvesen karolta fér­jét —, de meglátod milyen ügyesen játszik majd a zöld személyautóval is — s moso­lyogva húzza elő zsebéből a csillogó, fényes, zöld autót. Lehetetlen, hogy egy nőnek ne legyen igaza ... x BARNA fiatalember nézge- lŐdik az Egri Állami Áruház­ban. Olyan 25 éves lehet, ma­gas, vállas, súlyos léptei ala-t csaknem törik a kövezet. Fé­nyesen csillogó karikagyűrűbe messziről . árulkodik. viselője nemrég mondta fel a legény­életet. Menésében van valami büszkeség és abban is, aho­gyan fitogtatja nős mivoltát, kezét végigsimítia a pultokon, talán megszokásból, vagy ép­pen azért, hadd lássák rajta a sokatmondó gyűrűt, Végigjárja az osztályokat, majd a konfekciónál köt ki ismerősünk. Ahogy a női ru­hákat nézi, ahogy a selymek gyűrődését ellenőrzi, messziről látszik, nem ért hozzá. Nem tud dönteni. Segélykérőn néz az eladóra, a körülötte álldo­gáló vevőkre, majd megálla­podik a kisestélyi ruháknál. No, de most melyiket ve­gye? Melyik fog tetszeni neki is? A kék? Az nem jó, mert pettyes. A bordó meg — csí­kos. A zöldes, az szép lenne, csak hát az a kivágás, az a dekoltázs, ahogy mondják, az nagyon nagy. Nagy nehezen azért mégis­csak talált egy számára meg­felelőt. Csillogó, sötétbordó selymén apró minták cikáztak és a fazonja, hát az valami csodás! S úgy mondták, ez az egy jött belőle csak. Néhány pillanatig tűnődött csupán árának hallatára, majd egy „visszajövök" kiáltással elrohant... NEM MENT messzire, csak épp a szomszédos osztályokra, ahol jól megnézte az elárusító- nőket, s főleg a fiatalokat. Kutató szemmel nézte őket, magában latolgatva, s a föld­szint után az emeleten foly­tatta a szemlét. Már figyelték többen is. olyan feltűnő volt, ahogyan nézte a nőket szemé­vel szinte felmérte válluk szé­lességét, derekuk karcsúságát, magasságukat, egyszóval min­dent, ami az alakhoz, a for­mához tartozik. Aztán egynél megállapodott tekintete. Ez magas volt és jó alakú. Épp egy pirosas selymet centizett. Ö is észrevette, hogy figyelik, sőt nagyon jól látta azt is, hogy a fiatalember ar­cának színe egyre gyorsabban és gyorsabban közeledik a ke­zében tartott anyag színéhez: még egy-két feszült pillanat, a szemek gyors villanása — és el is éri. Már mindenki őket figyelte, még a pénztárosnő is elfelejtette kapcsolni a billen­tyűt, s így a National-kassza is elhagyta fel-felzúgó zaját. A nő törte meg a csendet. — Tessék! Mi tetszik? — Az alakja, az alakja — dadogta a fiatalember, éppen olyan, mint a feleségemé. Ha egy percre velem jönne ... Alig telt el két perc és a próbafülke billenő ajtajában megjelent a két kiválasztott: a modell és rajta a ruha. Jó alak­jához barátságosan simult a szép selyem, s egy-egy moz­dulatára szinte zenélve suhog­tak a ráncok és berakások. ISMERŐSÜNK csak állt. és nézte az új ruhát, talán az idegen arc helyett jól ismert kedves mosolyt látott magi előtt, rövid barna haj helyed, hosszú szőkét és az elárusító­nő mélyfekete szeme helyett, égszínűt, kéket — feleségének csodálatosan szép szemét... Márkusz László bácsi a kis cédulákra és arról beszél, hogy az ő iskolájukban ismeretlen a lopás és sohasem fordul elő, hogy valami is el­tűnne a tanteremből. — Itt ez a kis doboz, de van egy másik is —. mondja moso­lyogva. Pénz van benne, a gye­rekek kezelik, önkiszolgáló ta- karékbélyeg-árusításunk van, ami azt jelenti, hogy a tanulók beteszik a dobozba a pénzt és kiveszik belőle a megfelelő ér­tékű bélyeget. Soha sem hiány­zik egyetlen fillér sem, noha az egész osztály szabadon nyúlhat a pénzhez. PEDAGÓGIAI elvek, elgon­dolások egész sorozata igazoló­dik a gyakorlatban itt, a parád- sasvári iskolában és hogy az el­ért eredmények nem maradnak véka alatt, azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy éppen a napokban a Pest me­gyei ifjú pedagógusok látogat­tak el ide. hogy saját szemük­kel győződhessenek mag mind­arról. amit eddig csak hírből hallotiak a parádsasvári kis is­koláról. Este van már egészen, ami­kor a tanító bácsi bezárja az iskolaaitót és elindul, hogy meglátogassa a kis Boldizsár Lacit, aki néhány napja már beteg. Boldizsárék a falu végén lak­nak. de a tanító bácsi nem saj­nálja a fáradságot, amikor gye­rekeiről van szó. Szíves szóval beszélget a családdal, Lacival, aki még mindig bekötött torok­kal fekszik az ágyban. 3 — A mértan... mondja a igverek. de a tanító bácsi máris |ott ül ágya szélén és magyaráz. 5 — Talán a iövő héten már mehet iskolába. — szól az édesanya és megsímogatja Laci ,szöszke f pipes Veiét. § A TANÍTÓ BÁCSI búcsúzó­ul még egy-két biztató szót szól. aztán elköszön a kedves csa­ládtól. majd napi munkáját be- /végezve elindul hazafelé.. Szalay István ] Együtt van már ía közös állatállomány Vámosgy örkön § 3 A vámosayörki Kossuth Ter­melőszövetkezet tagjai az idei őszön kezdték meg a közös munkát, s egyes tekintetben máris eredményekről számol­hatnak be. A szövetkezet tag­jainak a legnagyobb gondot az állatállomány elhelyezése je­lentette. azonban egy kis lele­ményességgel ezt is megoldot­ták. A tanácsháza udvarán nagy istálló állt — a régi fő­jegyző tulajdona volt — ezt a tagok közösen rendbehozták, s most már ott van a közös szarvasmarha-állomány egy ré­sze. A szövetkezetiek vásároltak jaz elmúlt napokban egy anva- jkoca törzset is. — ennek férő- ihelvét a szövetkezet szintén sa­lját erőből biztosítja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom