Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-23 / 301. szám

4 NEPÜJSÄG 1959. december 25., szerda 1959. december 23., szerda: 1709-ben született Julien Lamatt- tie francia filozófus. ^ Névnap C? Ne feledjük: csütörtökön ÁDAM, ÉVA ti! !>£& „Ha Katalin kopog, karácsony locsog“ .Babonák és bölcsességek" az időjárás népies megfigyelésében Öröm- üröm A kerecsenül új üzletház — amely­nek átadása úgyszólván megyei esemény volt — nagy örömet vál­tott ki az egész faluban. Ez nem is csoda, hiszen helyiségei, berende­zései korszerűek, minden igényt kielégítenek, a raktárkészlet is bő­séges, a kisvendéglőbe pedig min­den ember belátogathat, ha arra jár, olyannyira jó a konyhája .. . Hanem a rosszabb időjárás bekö­szöntővel az örömbe egy kis üröm is vegyül: az üzletekhez nem vezet semmiféle járda. A szép épületet valóságos sártenger veszi körül, mert a korábbi salakozást — amit egyébként is ideiglenes megoldás­nak tekintettek — elmosta az eső­zés. Egyszóval: nem a legkelleme­sebb ilyen időben Kerecsenden be­vásárolni menni. Ügy hisszük, a járdásítás az üzletház körül nem kerülne sokba a községnek — a fejlesztési alapból, még a helybeli földművesszövetkezet is segíthetné — és ezzel igen komoly „téli” prob­léma oldódna meg ugyancsak Örömére az egész falunak. (- r) — DECEMBER 26-ÄN, szombaton, az egri Városi Művelődési Ház klubjában karácsonyi bábelőadást ren­deznek a gyermekek részére. — AZ EGRI Gárdonyi Géza Színház és a Hevesi Állami Gazdaság közötti szocialista szerződés értelmében kedden Egerbe látogatott a mezőgaz­dasági nagyüzem dolgozóinak egy csoportja. A kedves ven­dégek délelőtt megtekintették a Hawai rózsája című operett főpróbáját, délután a város­sal ismerkedtek, majd este részt vettek Az aranyember előadásán. — DOMOSZLÓ községben új betonhidat építenek 35 ezer forintos beruházással a Lenin úton. Az építkezésnél a község lakosai a földmun­kálatokat társadalmi munká­ban végezték el.- A KERECSENDI Általá­nos Iskola alsótagozatos diák­jainak szülői munkaközössége fenyőünnepet szándékozott rendezni. Az ehhez szükséges anyagiak előteremtésére az is­kolával együtt közös műsoros estet hirdettek, amelyen na­gyon jól szerepelt a VII. osz­tály színjátszó és tánccsoport­ja. (Fábián István.) — EGERSZALÓK község sportoló fiataljai és a Vörös Csillag Termelőszövetkezet sportköre ez évben 1000—1000 forint értékű sportfelszerelést kapott, amelynek nagy részét futballfelszerelésre költötték. — KEDDI számunkban kö­zöltük, hogy a Magyar Rá­dió és Televízió hangfelvétele­ket készített Egerben, a Hawai rózsája főpróbáján. A felvett részleteket azonban nem az Esti híradóban, hanem az Élő­szóval — muzsikával szerda délutáni adásában sugározzák. — HATVANBAN is meg­rendezték a Dupla, vagy sem­mi szellemi tornát a Városi Művelődési Házban. A ver­senyt Kovács Károly úttörő csapatvezető vezette.- A MÁTRAI Állami Erdő- gazdasághoz tartozó erdészetek versenyt indítottak a kong­resszus tiszteletére. A verseny értékelése befejeződött, a ju talmakat kiosztották a győzte seknek. Első helyre a siroki erdészet került, ők nyerték el a gazdaság vándorzászlaját, amelyet eddig is ott őriztek és az 5800 forint pénzjutalmat. — A MÁTRA VIDÉKI Erő­műben már ebben az évben huszonegy munkás végezte el a kazángépész-tanfolyamot sikeresen. A tanultakat a ter­melésben hasznosítják a tan­folyam részvevői. II. EZZEL SZEMBEN teljesen hamisak és babonának tekint­hetőik a Holdnak és a csilla­goknak az időjárás Kormány­zására befolyást tulajdonító és ennek alapján időt jósló népi hiedelmek. Ilyen például a kö­vetkező „A telihold elfogyaszt­ja a felhőket”, vagy „Holdtöl­tére megfordul az idő”. Mi ezen hiedelmeknek az oka? Már a kiindulás is téves. A teliholdat csaK akkor látjuk, ha a felhők nem, takarják el, tehát többé-kevésbé derült az égbolt. A holdtölte és a de­rült idő a nép emlékezetében egymástól elválaszthatatlanok. Amikor borult az ég, nem is gondol a Holdra, máskor azt mondják, a holdfényváltozás az időjárást is megváltoztatja. Ennek a tévedésnek a tartha­tatlanságát azonnal belátju.r ha egy-két év időjárási adata­it a holdfényváltozással egybe - vetjük. Régi babona az is, „amilyen a holdújulás harma­dik napja, olyan idő lesz egész hcldtartam alatt.” Ez a mon­dás azt jelentené, hogy ami­lyen nap köszönt ránk új hold után két nap múlva, olyan idő lesz még három hétig. Ezzel szemben a valóságban sokkal több változatosságot találunk. A Hold fényváltozásaival kap­csolatos hit azért sem lehet való, mert a Hold a Föld va­lamennyi helyén ugyanazon fényváltozást mutatja, ugyan­akkor a különböző helyeken más és más időjárás uralko­dik. Nem lehet a HoldnaK Földünk időjárására hatása azért sem, hiszen a holdtölte­kor ott jelentkező alig 120— 130 fokos hőség ide a sugár­zással nem terjed. A Lunyík 3. is csak olyan híreket közölt a Holdról, hogy annak mágne­ses tere sincs, még ezen az úton sem gyakorolhat ránk hatást. A nép emlékezetében szám­talan olyan szólás-mondás él, melyek egy-egy naptári nap­hoz, legtöbbször névnaphoz fű­ződnek. Ezeket a megkülönböz^ tetett napokat a meteorológiá­ban döntő napoknak nevezik. Ezek a naptári napokhoz fű­ződő úgynevezett szabályokat nagy óvatossággal kell érté­kelni, mert egyesek több év­százados eredetűek, még a Gergely-naptár életbe léptetése előttiek, amikor a mostani idő­számítástól tíz nappal eltért a naptári időpont; A NÉPIES REGULÁK talán azért is oly maradandóak, mert csengő rímmel végződ­nek. jól hangzanak, könnyen megjegyezhetőik. Ilyen például „Ha fénylik Vince, tele a pin­ce.” Ez nemcsak a jó időt, ha­nem egyenesen a jó termést is megjósolja. Kifejezik e nap­hoz fűződő szabályt így is: Ha Vince napján megcsordul az eresz, bő termés lesz.“ Ezzel a szólással szemben számtalan ellenvetésünk van. Hiába olvad január 22-én, Vin­ce napján, a szőlőt még renge­teg JíAr érheti. A májusi fagy, az esős június—július, s jön a jég, a peronoszpóra, — tehát Vince csak hallgasson. A népies szabályok közül találj a legalaptalanabbak azok. amelyek egyike szerint a karácsonyt megelőző, mások szerint az új év első napját követő 12 nap időjárása az év tizenkét hónapját jelképezi. Ennek a valótlanságán már csak az a babona tesz túl, amelyet helyenként karácsony­estén ma is végrehajtanak Egerben is. Az tudniillik, hogy egy nagy fej vöröshagy­mát 12-felé vágnak, megsóz­zák, sorba rakjáK. ahogyan a hónapok következnek, (csak éppen meg nem szólaltatják őket). Reggelre megnézik azo­kat, amelyiken a só megeresz­kedik, azon hónapban az idő­járás esős lesz. Ezzel szemben minden, még a babonás gazd- asszony is tudja, hogy a vö­röshagyma a közepében nedv- dúsabb, a héjánál rostosabb szárazabb. Kész a magyará­zat. TÖBB „BÖLCSESSÉG” van az úgynevezett Gyertyaszente­lőhöz (február 2) fűződő mon­dásokban. Ennek számtalan változata ismeretes még „me- gyeszerte” is, „Fénylő Gyertyaszentelő, negyven napig hideg idő.” „Ha fénylik Gyertyaszente­lő, az izéket szedd elő.” „Ha megjegyzed, hogy ezen a napon meddig süt be a nap a pitvarajtón, megtudod, hogy még azon a télen meddig ver be a hó.” Azt is hozzáfűzik néha, hogy ha Gyertyaszente­lőkor kijön a medve az odvá- ból és zimankós hideget talál, vígan ugrál, nem megy vissza többé. De ha süt a nap, s meg­látja az árnyékát, morogva húzódik vissza. Mi itt az igazság? Miért éppen e naptári naphoz fűző­dik a legtöbb mondás? Mert sok helyen nem dolgozván unatkoztak, más téma hiányá­ban az időről beszélgettek és ezen nap táján tapasztalt idő­járásra jól emlékeztek, s az ünnepnaphoz rögzítették. Az igazság az, hogy az idő átme­neti felmelegedését nem sza­bad egy naptári naphoz fűzni. Ez babona. Az időjárási fel­jegyzések azonban igazoljáx, hogy az esetek nagy részében (nem minden esetben!) bekö­vetkezik az a helyzet, hogy ha január vége, illetve február eleje enyhe, napos, akkor feb­ruár végén, március elején szokatlan hidegre fordul az időjárás, A téli félév szaka- szosségának a váltakozásában van bizonyos törvényszerűség. Ezen szakaszosságot a nép más mondásban, más napok­hoz fűzve is kifejezi. Ilyenek: „Ha Katalin kopog, karácsony locsog.” „Ha Kata­linkor olyan fagy van, hogy a libát megbírja, akkor hosszú lesz a tél. későn fog tavaszod- ni, mindenki meleg ruhát ké­szítsen.” Vagyis, ha korán jön a hideg, a szakaszosság elve alapján december végére fel­enged, annak pedig az a kö­vetkezménye, hogy februárra, márciusra, ismét zord idők kö­vetkezhetnek. (Figyeljük!) ezeket a példákat, népies szólásmóndásokat száz­számra lehetne folytatni. A meteorológusok szemszögéből nézve értékesek, mert több közülük egy-egy visszatérő időjárási törvényszerűséget ta­kar. Az igazság kihámozása hálás és izgalmas kutatási fel­adat. (Vége.) Zétényi Endre Moxik műsoros EGRI VÖRÖS CSILLAG Vörös és fekete EGRI BRODY Fekete gyöngyök GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Pár lépés a határ GYÖNGYÖSI PUSKIN őfelsége kapitánya HATVANI KOSSUTH Elveszett nyom HEVES Az utolsó paradicsom PÉTERVASÁRA Es Varsó messze van FÜZESABONY Szalmaözvegy műsora Egerben este fél 8 órakort Hawai rózsája (Gárdonyi-bérlet) Jílu (uie Az a jó isten, az én személyes meg­kérdezésem nélkül a bordámból csi­nált egy olyan va­lamit, amely „aki" és mint aki hiva­tott engem boldog­gá tenni az emberi kor legvégső hatá­ráig, de legalábbis holtomiglan. S ez a bordából fara gott aki, aki nélkül állítólag élni nem lehet, azt mondta nekem, aki a bor­dáját adta, nekem mondta, nyolc évi bordaszaparító élet után, hogy... — Te... te mű­fűre! — Hogy micso­da, kérlek? — kér­deztem elhülve, mert merőben szo­katlan volt és lesz is számomra, hogy egyszerűen mu- furcnak hívjanak. Megismételte! Nagyon felhábo­rodtam. Utóvégre komoly családapa vagyok, minden­napi hangyase- rénységemmel, ha hírt nem is, de szerény nevet ki­vívtam szűkebb köreimben, a nagy­számú ellenségei­met ' leszámítva, akadnak azért szá­mosán, akiknek eszük ágába se jutna mufurcnak hívni. Kimondot­tan szentségtörés­nek, megalázásnak tekintenék az egész dolgot, s eb­ben a legteljesebb mértékben igazuk is lenne. Ezt mind, így, azon nyomban ki is fejtettem annak az embernek, akit más testi alkat kö­vetkeztében szok­nyában rendelt mellém a sorsom, de teljességgel eredménytelenül, sőt, még hozzá­fűzte: — Ebből a meg­jegyzésedből is ki­tűnik, hogy igenis műfűre vagy... Teljesen letör­tem. Mit keressen az életben egy olyan ember tekin­télyt. rangot, elis­merést, miként várhatja, hogy ad­janak a szavára munkatársai, kol­légái, ha édes­egyetlen felesége otthon, szűk csalá­di körben egysze­rűen lemufurcoz- za, s ez ellen még tenni sem tud semmit. Búskomor lettem hát és szo­morú, már-már kilátástalannak láttam jövőmet, életemet, s úgy éreztem, hogy fér­fikorom dele előtt félórával véglege­sen kicsúszott • lábam alól a talaj. Az utóbbi idő­ben azonban a re­mény halvány su­garai kezdik csó­kolgatni szenvedő, bús homloliomat. Hírét vettem, hogy népszámlálás lesz, s a statisztika, a sokak által lebe­csült statisztika, olyan kérdésekre is választ adhat, amely eddig csak hozzám hasonló sorsú férfitársaim lelkében villódz- tak, mint sovány remények.Ha a sta­tisztika bebizonyí­taná, ha a statisz­tika igazolná, ha a statisztika világgá kürtölné — remél­ni is alig merek, de bízom benne —, hogy kevesebb a nő, mint a férfi... Akkor, nos, akkor, rettenetes lenne a bosszúm. Odaállnék bor­dából lett hitve­sem elé, oda én, s hetykén, amúgy legényesen, fél­vállról, könnye­dén, odabökném, neki, hogy: — Te... te mű­fűre! Ű, statisztikusok, mentsétek meg a férjek becsületét! (egri) Amerikából jöttem Vasárnap tartatta harma­dik bemutatóját a hatvani Iro­dalmi Színpad „Amerikából jöttem” címmel. Ez a bemu­tató, amely „Komédia-est’‘-et ígért az Irodalmi Színpad ven­dégeinek, három egyfelvonásos vígjátékot tűzött műsorára, Druon Amerikából jöttem, Csehov Rendjel és Heltai A nagy nő című kis vígjátékait. Az Irodalmi Színpad harmadik bemutatója is megérdemelt si­kert hozott, méltó elismerés­ként, a színpad lelkes munká­sai fáradozásainak. Három egyfelvonásos, három metszet az élet fonáíkságaiból, a mai Olaszország erkölcsi, és politikai, a századvégi Orosz­ország mániákus kispolgári és a 20-as évek Magyarországa sznobjainak életéből. A Ko­média-est bevezetőjeként rö­vid és szellemes előadásban dr. Ripka Kálmán tartott rövid bevezetőt, méltatva a szatíra szerepét, nemcsak az irodalom­ban, mint műfajét, de mint fontos nevelőeszközt mai tár­sadalmunk életében is. A legmozgalmasabb, legsike­rültebb előadás Heltai A nagy nő című egyfelvonásos vígjá­téka volt, amelyben különösen Hornyicsákné figurájában Musztafa Fautné jeleskedett, de sikeresnek mondható a cse- hovi és gruoni szatíra szín­padra vitele is. A három egy- felvonásosban jóformán az Irodalmi Színpad minden tag­ja szerepelt. Lelkes munkáju­kért feltétlenül dicséretet ér­demelnek, elsősorban is Szí­vós József, aki egyben ren­dezője volt a Komédia-estnek, de elismerésre méltó Deli Ka­talin, Taksas Imre, dr. Gaál Miklós, Halmos Tibor, Fülöp Tibor, Fülöp Katalin, és Les- tyán Katalin is. A harmadik bérleti est — mint már mondottuk — sikert hozott. Az immáron második évét élő és dolgozó Irodalmi Színpad most már szerves részévé vált Hatvan város kul­turális életének, de éppen eb­ből adódóan szükség van arra is, hogy szervezetében, művé­szi színvonalában egyaránt előbbre lépjen. Szervezetébe: vonjon be tehetséges, irodal­mat kedvelő munkás színjátszó­kat is munkájába. Művészi színvonalába: fordítson most már gondot a színpad szerep­lői beszédtechnikájának csiszo­lására, a színpadi mozgás rit­mikájára, a scenikai lehető­ségek igényesebb kihasználá­Olyénkor, amikor ^ kiforrott a bor és már mutatja, mi is lesz belőle, jólesik be­húzódni a szeles, esős idő elől a pince feneké­re és kóstolgatni a hegy zamatos levét. Hát még ha olyan em­berekkel hozza össze a véletlen szerencse az embert, mint az öreg Cseternik Jóska bácsi, aki soha ki nem fogy a sok derűs történetből; akinek a pincéje nem­csak boráról nevezetes, hanem arról is, hogy jóízű szóval is traktál- ják itt a vendéget Az alábbi esetet is Jóska bátyámtól hal­lottam és én mindösz- sze annyit teszek, hogy egyvégtében — mert bizony a koccintgatás sokszor félbeszakította a históriát —, tovább adom azt. Volt a mi falunkban — merthogy én nem itt születtem —, egy Per- sányi József nevezetű tiszteletes. Derék, szép­formájú ember volt az, cÁ flLM-S én mondom, nem egy menyecskének fordult meg bizonyos gondolat a fejében, ha meglátta. És ami igaz, az igaz, a tiszteletes úr feje is gyakran forgott a fe- hémép után. így hát nem csoda, hogy egy­szer csak Persányi tisz­teletes úr megkívánta egyik szomszédbeli jó embere feleségét. Csi­nos, jó formájú asszony volt, az szent, de nem tudott volna arról egy rossz szót mondani még az ellensége sem, már ami a tisztességét ille­ti. A tiszteletes úr azonban addig-addig sündörgött körülötte, míg csak egyszer ket­tesben maradtak és ek­kor előrukkolt kívánal­mával. Jf menyecske — úgy nézett ki először —, majd a tisz­teletes szemének ug­rott, de biztosan azért, mert hát egy papon csak nem hagy nyo­mot, mégis hagyta, hadd beszéljen a tisz­teletes. S mert a me­nyecske nem akart kö­télnek állni, a tisztele­tes úr — aki igazán gavallér ember volt —. egy pár piros csizmát ígért neki, ha hajlik a szavára. Hogy, hogy nem, ha nem is mind­járt, a menyecske szín- leg belement a dolog­ba. — De szép legyen ám a csizma, körül- varrott, emelt sarkú és ott legyen ám akkor —. mondta az asszony az alku végén. — Szép lesz, körül- varrott, emelt sarkú lesz —, ígérte lelken­dezve Persányi tiszte­letes és már másnap behajtatott a városba szabattatni a gyönyörű lábbelit, hogy minél előbb elérhesse célját De hát nem olyan asszony volt az, eszébe sem volt annak, hogy a tiszteletes kedvében járjon. Tudják mit csi­nált? Elárulta az egész dolgot töviről hegyire Persányinénak, a tisz­teletes asszonynak. emsokára elké- "L szült a csizma, a tiszteletes úr még rá is ígért, csakhogy gyor­sabban haladjon vele a csizmadia. A megbe­szélt helyen és órában a sötétség leple alatt megtörtént a találka, ha nem is éppen úgy. ahogy a tiszteletes úr elképzelte. Ő ugyan hogyan is képzelhette, hogy a saját feleségé­vel találkozik a szom­szédék sötét csűrjé- ben... Merthogy a fe­leségében is volt any- nyi huncutság, hogy ott nyomban nem akarta kedvét szegni férje urának. Másnap reggel aztán nagyot nézett a tiszte­letes úr, még a kisüsti is torkán akadt, ami­kor belibbent a felesé­ge piros, varrott, emelt sarkú csizmában. Ügy bámult az ismerős, ko­pogós csizmára, hogy majd kiugrott a szeme az istenadtának. El nem tudta kép­zelni, hogyan került ez a csizma a felesége lá­bára. (7)e még megkér- ^ dezni sem mer­te... — No, egészségünk­re — hörpintette fel borát Jóska bátyánk. Papp János sára. Mindez azonban nemcsak az Irodalmi Színpad tagjainak feladata, segítenie kell ebben a városi pártbizottságnak, vá­rosi tanácsnak is, segítenie mindazoknak a szerveknek, akiknek kötelességük is tá­mogatni egy olyan kezdemé­nyezést, amely már régen túl­lépett az esetlegesség keretein. Az Irodalmi Színpad egyre mélyebbre ereszti gyökereit Hatvanban és mosit mér kör­nyékén is, hisz erre az elő­adásra Jászberényből is ellá­togattak az ottani tanítóképző- akadémia növendékei — jogos tehát, hogy nagyobb igény­nyel tekintsünk a következő és a többi, soron levő bemu­tató elé. (ín-ój Kétezer kötetes fiókkönyvtár Újhatvanban Eddig a város központjá­ban levő könyvtárba jártak az új hatvaniak kölcsönzésire. Elég nagy a távolság a két város­rész között. Ezért létesítenek a hatvaniak 50 000 forintos ál­lami támogatással fiókkönyv­tárát. A fiókkönyvtár az új­hatvani Rákóczi úton nyiliik január közepén. Hetenként há­rom nap lesz nyitva, s két­ezer kötetből válogathatnak majd az új hatvaniak. A fiók- könyvtár könyvei már megér­keztek a hatvani könyvtárba. Mai gyerek — Apu, öltözöl fel? Jézuskának is te

Next

/
Oldalképek
Tartalom