Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-20 / 299. szám

1559. december 20 , vasárnap NÉPÜJSAG Társadalmi ügy a szervezés, társadalmi ügy a megszilárdítás Sokat beszélünk arról, és ez igaz is, hogy nálunk ma már az egész társadalom ügye a termelőszövetkezeteik szerve­zése. Bizonyítja ezt az, hogy ipari munkások, értelmiségiek, köztük a falusi pedagógusok százai dolgoztak és dolgoznak jelenleg is azért, hogy a dol­gozó parasztok minél nagyobb tömege felismerje, egész ha­zánk további felemelkedése függ attól, hogy mikor térnek át a nagyüzemi gazdálkodásra. Társadalmi üggyé vált ez, mert munkások és parasztok — az egész ország lakóinak jobb élete múlik azon, hogy a drá­gán és keveset termelő kis­üzemi parcellákat többet adó, gépesített, olcsóbban termelő nagyüzemi gazdaságok váltsák fel. Hogy a termelőszövetke­zetek erre valóban képesek lesznek, azt ebben az ország­ban ma már kevés ember von­ja kétségbe, hiszen számok bi­zonyítják, hogy mennyivel többre képesek évről évre a nagyüzemi gazdaságok. Orszá­gos adatok szerint a termelő- szövetkezetek termésátlaga eb­ben az évben mintegy 15—20 százalékkal volt magasabb, mint az egyénileg dolgozó pa­rasztoké. Ez a különbség csak fokozódik, ha a régi termelő- szövetkezetek terméseredmé­nyeit nézzük. A régi termelő- szövetkezetek országos viszony­latban mintegy harminc száza­lékkal termeltek többet, mint a kisparcellák tulajdonosai. De nem is kell messze menni, me­gyénkben is számos példát ta­lálunk erre. A termelőszövet­kezetek az idén mintegy négy­öt mázsával értek el nagyobb termésátlagot a gabonáknál, — s hogy már az első esztendő­ben mit jelentett az összefo­gás, arról az újlőrincfalviak tudnának talán legtöbbet be­szélni, akik nem egyszer el­mondták, hogy már az első év is gazdagon fizetett, búzájuk három-négy mázsával termett többet holdanként. Nagyüzemi módszerekkel ol­csóbban és nagyobb mennyi­ségben lehet sertést, marhát hizlalni, magasabb tejtermelési átlagokat lehet elérni, _ s ezek mind az egész dolgozó nép A kalauz sapkájához emelte kezét és átment a következő fülkébe. A Kezelt jegyet, tő­lem szokatlan óvatossággal tettem a levéltárcába és azt vissza a belső zsebembe. Va­lami rögeszme üldöz a vasúti jegyekkel, hogy egyszer el­vesztem őket, a vonaton vesz­tem el, jön a kalauz, vagy az ellenőr: kutatok, keresek és nincs és nincs:. i Akiit körü­löttem ülnek gúnyosan össze­néznek. lesz, aki vigyorog is ügyetlen kapkodásom láttán, — Ismerjük ezt — mordul rám az ellenőr, vagy a jegyke­zelő és én hiába mentegető­zöm, csalónak tűnök, mégha újból megváltom a jegyem, ha büntető felárat fizetek, _ akkor is. Es ha pénz sincs már _ ná­lam? Gondolni is rossz rá. Ütitársamat úgylátszik szó­rakoztatta nagyfokú óvatossá­gom, mert nem állta meg szó nélkül: — Csuda óvatos egy ember maga. — Gondolja? — kaptam fel a fejem kicsit szégyenkezve. — Én nem, csak maga hiszi, én tudom, hogy éppen nem az — tette hozzá vigyorogva, hogy apró, vidáman pislogó sze­mei eltűntek kissé puffadt arcgömbjei között. Valami el­lenállhatatlan és kicsit frivol vidámság áradt ebből az ala­csony, bár szélesvállú férfiból, akinek korát csak igazolvá­nyából lehetne megállapítani, mert lehet negyven, de éppen­séggel hetven éves is. Elne­vettem magam. — Hát egyébként nem is va­gyok valami túlzott óvatos, csak a jegyekre vigyázok, tán1 jobban is a kelleténél... — Odanézzen, hű az anyját! — dőlt előre hirtelen, közbe­vágva és ujjával kifelé muta­tott a kupé ablakán, hogy gyorsan hátrakaptam a fejem. Semmit se láttam. Rajtunk kívül még egy férfi utazott a fülkében, bóbiskolva ingatta a fejét a kerékek ütemére, a táj is unott szürkeséggel ásította be az ablakon az ősz egy­hangúságát,­jobb ellátását szolgálják, amel­lett, hogy a. több termést elő­állító termelőszövetkezeti gazdaságok dolgozói is na­gyobb jövedelemre tettek szert. Társadalmi üggyé vált a szervezés azért is, mert ' az egész ország továbbhaladása, a szocializmus alapjainak lera­kása függ attól, hogy meddig lesz még nálunk, a szocialista nagyüzem mellett, kapitalista kisüzemű mezőgazdaság. Az ország érdeke, mindenki ügye — de nem csak addig, amíg a dolgozó parasztokban megérik a döntés. Az elmúlt tavasz nyár és ősz nagyon sok pél­dát adott arra, hogy nálunk nem csak addig az egész or­szág ügye a szövetkezet fej­lesztése, amíg alá nem Írják a belépési nyilatkozatokat, ha­nem akkor is, amikor az első lépéseket kell megtenni a szö­vetkezeti gazdaságok megala­pozásához. Istállók tízei épül­tek fel társadalmi munkában, munkások és értelmiségi dol­gozók ezer és ezer munkaórát dolgoztak le minden ellenszol­gáltatás nélkül, napi munkájuk elvégzése után, hogy gyorsab­ban épüljön fel a közös istálló, hogy mielőbb összehordhassák az állatokat. Az üzemekben ezekben a napokban, a szokott munka mellett, mezőgazdasá­gi gépeket hoztak rendbe a műhelymunkások, hogy ne kés­leltesse semmi a szántást, ve­tést, másutt régi téglapréseket javítottak ki, hogy legyein mi­vel téglát vetni az új szövet­kezeti épületekhez. A selypi, gyöngyösi, recski kőbányákban sokezier tonna követ bányász­tak ki, hogy meglegyen az ala­pozás. Milliókait érő segítséggel bi­zonyította be munkásságunk, hogy mindig kész segíteni a termelőszövetkezeti gazdasá­gok fejlődését. De más is szól amellett, hogy ebben az országban mindentó ügye a szövetkezetek ügye. Kül­kereskedelmünk úgy dolgozott, hogy a tervezett mennyiségnél jóval több mezőgazdasági gé­pet hozzanak be, cementgyá­rainkban sok ezer tonna ce­ment, téglagyárainkban sok millió darab tégla és cserép készült terven felül, hogy ele­gendő legyen a termelőszövet­kezeti építkezésekhez az anyag. Erdőgazdaságainkban sűrűb­ben lendült a fejsze, serényeb­ben dolgozott a motorosfűrész, hogy fában se legyen hiány. Sőt, nem egy termelőszövetke­zet gondját oldották meg az erdőgazdaságiak a szerfás is­tállók felépítésével. Most, hogy lassan lemér­hetjük egy esztendő tapaszta­latait, bátran vonhatjuk le azt a következtetést ebben az or­szágban, és szűkebb hazánk­ban. Heves megyében is, igye­kezett minden ember meg­tenni a tőle telhetőt azért, hogy mielőbb szilárd nagyüze­mi gazdaságokká váljanak a fiatal termelőszövetkezetek, hogy a belépő dolgozó parasz­tok mielőbb megtalálják szá­mításaikat. Ezen fáradoztak a kommunisták, amikor ott vol­tak mindenütt, ahol felvilágo­sító szóra, dolgos kézre volt szükség. Ezért dolgoztak értel­miségiek, munkások, s ezt fel­ismerve láttak neki fokozott kedvvel és kettőzött erővel a dolgozó parasztok is új életük felépítéséhez. Érezték és érez­hetik nap mint nap, hogy eb­ben a nagy munkában nincse­nek egyedül. Segíti őket és mellettük áll egy egész ország, a szervezés és a megszilárdítás nagy munkájában egyaránt. Deák Rózsi ... hogy az Egyesült Arab Köztársaság egyiptomi tarto­mányának nyugati sivatagjai­ban föld alatti vízgyűjtő me­dencék után kutatnak. Nemrég a kutató-csoport egy föld alatti folyót fedezett fel, ha vizét sikerül a felszín­re hozni, megoldódik a ter­méketlen sivatag öntözése és termővé tétele. Ezekkel a ku­tatásokkal egy időben, ame­lyek az emberek életkörül­ményeinek javulását segítik elő, másik kutató csoport is tevékenykedik a sivatagban. Ezek az emberek a halált és pusztulást hozó atom- és hidrogénbomba-kísérleteknek keresnek megfelelő helyet. Afrika és a világ népei til­takoznak az ilyen „kutatá­sok” ellen és jobban szeret­nék, ha azon fáradoznának a kutatók, hogy meghódítsák a sivatagot. De ne atombombá­val! (—ács) Repülő hii 1 ó A New York-i Rockefeller Center épülete előtt hatalmas tömeg csodálta meg a legújabb típusú autót, amelynek kere­kei nincsenek, körülbelül 20 centiméterrel a föld felett re­pül, óránként 100 km-es sebes­séggel. A kocsi alkalmas folyók és tenderek feletti közlekedésre is. Jövő év januárjában kezdik el sorozatgyártását, ára 12 000 dollár. A Svejk előadására készül a Szerszám és Készülékgyár színjátszó csoportja Hosszú hónapok munkája után, bemutatóra készül a gyöngyösi Szerszám- és Készü­lékgyár színjátszó csoportja. Ezen a héten főpróbaként több helyen tartanak előadást és be­mutatják Jaroslav Hasek da­rabját, a Svejket. A nőtanács rendezésében megtartott csütörtöki virsli­vacsorán részleteket mutatnak be, majd 22-én a gyöngyösi honvédséghez látogatnak el. A gyár munkásainak mérsékelt helyárakkal a jövő hét szerdá­ján adják elő a színdarabot. A végleges program szerint 26-án 6 órai és 27-én 2 és 6 órai kezdettel a városi kultúr- házban szerepelnek a gyöngyö­si Szerszám- és Készülékgyár színjátszói. •—> Mit nézzek? •— fordul­tam vissza kicsit ingerülten, mert tó szereti, ha bolonddá teszik s engem nyilvánvalóan bolonddá tett ez a gömbölyű­fejű emberke. !S — A zsebét, a belső zse­bét •— kuncogott megelége­detten, mintha valami ügyes csínyt hajtott volna végre. Ijedten kaptam a zsebemhez: üres volt.­— A tárcám — hebegtem ijedten és nagyon ostoba ké­pet vághattam, mert útitársam a térdét verte, úgy nevetett. Még a könnye is kicsordult. A fülke harmadik utasa mérge­sen kapta fel a fejét és kábán bámulta azt a nevető alakot mellettem, aki el-elcsukló han­gon magyarázta: — Ugye-e mondtam, nem megmondtam, hogy csak maga hiszi, hegy óvatos ember.:: Az ilyen palik a legkedven­cebb csemegéi a zsebesek- nek ... Direkt buknak rá... Ilyeneken tanulnak.-.: Itt a tárcája — dugta az orrom alá elcsent kincsemet. Dühösen kaptam ki a kezéből s úgy mormogtam vissza. — Gyanúsan jól megtanul­ta ... Az ember azt hinné, hogy... — Gondoljon, amit akar.:. Különben bocsásson meg — komolyodott el az arca, csak a szemében ugrált tovább a nevetés paprikajancsija — mindössze meg akartam tré­fálni. .. Kóstolja meg — nyúlt a belső zsebébe és egy lapos üvegeit húzott elő. Megbocsájtottam. Még egy óra volt Pestig, be­szélgetni kezdtünk hát s én faggattam, hol tanulta ezt az ügvességet. összecsippentette a szemét: — Hát nem apáca kolostor­ban ..-: gondolhatja. Az ember sok mindent megtanul jártá- ban-keltében. Haj, nagy iskola az élet. bizony nagy. csak a tandíj drága — filozofált új­sütetű ismerősöm és elgondol­kodva száion csókolta már alig kotyogó lapos üvegét: Hirtelen rám nézett GYURKÖ GÉZA: Egy fél liba története-—Akar hallani egy történe­tet? Nem különösebben érde­kes, csak van egy tanulsága, hogy az ember mindig ráfizet arra a marha jó szívére :;: Mint majdnem én az előbb. Figyelmeztetni akartam, hogy vigyázzon jobban a holmijára, maga meg egyből felhúzta az orrát, mintha kulcsra járna... Na, kíváncsi egy vén szamárra, vagy sem? Biztosítottam, hogy a legtel­jesebb mértékben kíváncsi va­gyok arra a bizonyos történet­re és félszemmel a lapos üveg­ben levő maradékra kacsintva rögtön azt is megállapítottam, hogy az előadás minden bi­zonnyal mentes lesz a túlzás­ba vitt összefüggésektől. De- hát, még egy óra az út! — Adjon egy cigarettát.:; Egri Kossuth? Az jó. Bár a fene tudja, van aki a lágymá­nyosit dicséri ;;: Annak ide­jén Leventét szívtam, ha jól ment a dolgom, ha rosszul, ak­kor a fogamat, vagy csikket, vagy mit tudom én mit:.: De- hát nem is ezt akarom én most itt elsírni magának. Csak onnan jutott eszembe, hogy a történet is abban az időben játszódott le... Jól hangzik, mi? ... A történet, amely le­játszódik... Tudok én irodal- mian is beszélni. Ha hiszi, ha nem, amit elmondok, nem ve­lem történt, egy haverral;:. Bár — tette hozzá — velem is előfordulhatott volna. Senki sincs biztosítva ez ellen — tette jelentőségteljesen ke­resztbe a kezét, olyan engedel­mes mozdulattal, hogy az em­ber a bilincs kattanását is hal­lani vélte. — Na, szóval a haver, na­gyon jó haver volt, de éppen olyan ágrólszakadt. mint én, mindig éhes, mindig rongyos, egyszer elhatározta, hogy hoz­zálát az osztályharchoz:,! Ki­csit egyéni módon, de annál elszántabban, miután vagy öt helyről kirúgták leépítés mi­att s egyszer ült már csavar­gásért. Guberálni zsenánt volt neki, de igaza is volt. Kika­parni a szemétből, ami nem szemét, gyerekek, öregasszo­nyok, vén trottyosok elől, nem becsületes dolog. S a haver amúgy egy nagyon becsületes gyerek volt; Mondom, elhatározta, hogy új szakma után néz, magánzó lesz.:: Annyit mondták abban az időben, hogy szegényeké a mennyek, országa, hogy hozzá­látott: jusson be minél több gazdag ember abba a menny­országba ::: Ebbéli ténykedé­sét a kezdetben meglehetős siker koronázta. Be-besurrant a nyitvahagyott ajtókon, ha nem volt nyitva, megnyitotta így, vagy úgy és a szajrét szé­pen elpasszolta valahol. Jóem­ber volt, ebben az időiben szív­tam én mindig Leventét, meg moziba jártam és egyszer a Debreceniben is vacsoráz­tam .;; Már annak idején egy­szer. Ma ez már nem kunszt, de akkor;: S egyszer eltűnt a haver:.: Egy álló évig semmit sem tud­tam róla s amikor újból talál­koztunk, hát megint olyan to­pis volt, mint mielőtt magán­zó lett. — Hát veled? — kérdeztem; — Menj a fenébe, látni se bírlak — mordult rám. Végül is csak kibökte, hogy az a bo­lond jó szíve az oka minden­nek; Egy évet ült a sitten egy fél liba miatt::. Ahogy mon­dom, egy fél liba miatt! Szit­kozódott, ahogyan csak ő tu­dott. amikor mesélte, milyen balek 1 volt más miatt, mert mikor már minden pasz volt, újból bedugta a fejét a csap­dába. Be is zárult az szépen, ahogy ülik. Népszámlálás 1960-ban Napról napra közeledünk 1960. január 1-hez, amikor a népszámlálás gépezete teljes kapacitással működésbe kezd. Az utcákon már megjelentek a plakátok, és filmszínházaink — Budapesten és vidéken egy­aránt —. vetítik a népszámlá­lásról készített ötletes rövidfil­met. Ez a kisfilm vázlatosan bemutatja a népszámlálások történetét az ókortól napjain­kig. A pergő filmkockákon lát­hatjuk az eddigi magyar nép- számlálások felsorolását is 1869-től 1949-ig. Az önálló Ma­gyar Statisztikai Hivatal meg­alakulásától kezdve rendszere­sen tartottak hazánkban nép­számlálást. Felmerül a kérdés, vajon szükséges-e aránylag rövid időközökben ilyen hatalmas méretű felméréseket végrehaj­tani. Igaz ugyan, hogy az 1949-es népszámlálás alapján bizonyos adatok rendelkezé­sünkre állanak. Azonban ezek az adatok a gazdasági-társa­dalmi életünkben végbement alapvető változások következ­tében elavultak. Űj. távlati ter­veink parancsolóan megkövete­lik a pontos, megbízható ada­tokat. Megyénkben január 2-án mintegy 1300 számlálóbiztos — elsősorban pedagógus —, kezdi meg az adatok összegyűjtését. Az összeírás módszere kikér­dezéses, vagyis a számláló- biztosok lakásról lakásra járva összeírnak minden személyt, lakást és épületet. Az adat­szolgáltatás kötelező. Minden­kinek bevallást kell tennie a számlálóbiztos által feladott kérdésekre. Egy-egy család adatainak ilyen módon történő számbavétele — a családok nagyságától függően —, 20-30 percig tart. Természetesen, ha az adatokat nehezen, vontatot­tan tudják csak megadni, a számlálóbiztos több időt kény­telen tölteni az egyes csalá­doknál. Éppen ezért felhívjuk a figyelmet, hogy a családtagok fontosabb adatait (név, születé­si év, hó, nap. iskolai végzett­ség, foglalkozás, munkahely) írják fel, mert ezzel a számlá­lóbiztos munkaidejét lényege­sen megröviditik. Különösen fontos ez azoknál a családok­nál, ahol napközben csak egy idősebb személy tartózkodik otthon. Az összeírás január 2-tól 10- ig tart. Ebben az időszakban az egyes emberek életében, kö­rülményeiben sok változás tör­ténhet. Szükséges azonban, hogy mindenkit a január 1-i körülményeinek megfelelően írjanak össze. Hogyan néz ez ki a gyakorlatban? Például sokan lesznek, akik az újévi ünnepeket csalódjuk körében töltik, de január 3-án vagy 4-én már visszautaznak munkahelyükre. Mások két- három napra látogatóba, ven­dégségbe érkeznek rokonaik­hoz, ismerőseikhez. A máshol tanuló diákok nagyrésze is a karácsonyi szünetet odahaza, szüleinél tölti. Rendkívül fon­tos, hogy ezek a személyek is összeírásra kerüljenek. Helyes tehát, ha a házigazda az ideig­lenesen ott tartózkodó szemé­lyek fontosabb adatait feljegy­zi, hiszen feltételezhető, hogy ezek az összeírás idején (janu­ár 4-én vagy 5-én) már haza­utaznak. Az ideiglenes jelenlevőkkel párhuzamosan lehetnek olyan hozzátartozók, családtagok is, akik január 1-én másutt tar­tózkodnak. Ha az elutazás de­cember 1-től nem régebben történt, a távollevő családtag ideiglenesen távollevőnek szá­mít. Az összegyűjtött személyi és lakásadatok hivatali titkot ké­peznek. Ezeket az adatokat csak p Központi Statisztikai Hivatal használhatja fel. Nem kell tehát senkinek tartania attól, hogy személyére, lakásá­ra, házára vonatkozóan beval­lott adatokat a számlálóbiztos, vagy más személy illetéktele­neknek elbeszéli, esetleg nyil­vánosságra hozza. Az elmondottakat figyelembe véve felhívunk és kérünk mindenkit, hogy január 2-tól 10-ig — a népszámlálás idő­tartama alatt —, a fontosabb adatokat előre elkészítve segít­se a számlálóbiztosok munká­ját, s ezzel a tizedik magyar népszámlálás sikerét. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL Heves megyei Igazgatósága. Valami pénzes pasas villáját látogatta meg azon az éjsza­kán. Már jól előre tájékozódott a szobacicusnál, akinek egy hónapig tette a szépet: mikor vannak otthon, hogyan néz tí a villa belülről, még azt is tudta a haver, bár ne tudta volna, hojjy a kamra hol van. Ősz volt. nyálkás, ködös idő, hogy az embernek még a csontjai is citeráznak, mikor egy késő este szépen áthuppant a kerí­tésen. Egy ugrással fellendült a verandára, óvatos nyomás, halk üvegcsörömpölés, benyúlt a résen s máris bent volt a szobában. Még a függönyt is összehúzta, még arra is volt gondja, hogy az üvegcserepe­ket összeszedje:.: Aztán szé­pen pakolni kezdett a kis ba­tyuba komótosán, ahogy il­lik :;; Sok olyan apró mütyür­ke volt szanaszét a szobában, ami darabjaiban! is sokat ér. A haver erre spécializálta ma­gát, nem holmi perzsákra, amelyeket végigvinni a váro­son, kész lebukás. Mikor jól megtömte a zsá­kot, még egyszer körülnézett a szobában, a másikba át se ment, tudta, hogy itt van mindaz, ami neki való és bú­csúzásul, hálából csókot kül­dött az alagsor felé, ahol a szobacicus aludt a szakácsnő­vel együtt; Két ugrás, két huppanás, máris az utcán volt. Majdnem fütyülni kezdett a jól végzett munka feletti örömében, ami­kor néhány lépéssel a fal mel­lett egy alakot vett észre. Az alak ember volt, mert nyöszörgött. Egy pillanatig tű­nődött, tovább menjen-e vagy sem, aztán győzött a már em­lített szíve és odasurrant a rongycsomóhoz;., — Mi van fater, betütüz- tünk? — guggol le elé. Olyan sovány arc nézett rá a ron­gyok közül, hogy megijedt egy pillanatra. A rongycsomó csak megrázta a fejét és vacogott és nyögött tovább. — Hát akkor mi a baj, de gyorsan, mert várnak a mi­niszternél — idegeskedett a haver; A vacogó alak inkább elsut­togta, mint mon<Jta, hogy öt napja nem evett'semmit, hogy kirúgták valami éjszakai szál­lásáról is, mert már annyit sem tudott fizetni, arra meg már ereje nem volt, hogy to­lakodjon. Mert csak az kapott az ingyen konyhán valami löttyöt. aki idejében odatola­kodott. Keveset főztek.:; Igaz, hogy a Bazilika kupolája is kicsi lett volna kondémak, ha minden nyomorultat jól akar­tak volna lakatni ebben az időben: A haver topogott, ideges volt. Pénz nincs nála, külön­ben sem szokott ilyen útra magával vinni semmit, de ha lett volna is, mit kezd a sze­rencsétlen éjjel a pénzzel? Ét­terembe be nem mehet, már a Könyékéről elviszi a zsaru: Káromkodott hátegy kegyetlent és megfordult vissza a villába, át a szobán, végig a folyosón, le a kamrába ;;: Ott volt egy tálon valami liba-féle. lehetett tán’ a nagy madár fele is. Hó­na alá csapta egy darab ke­nyérrel és indult vissza.;: Már a folyosón lekapták! A szakácsné ugyanis felne­szeit az üveg csörömpölésére, csak nem mert feljönni. Tele'* fonált hát lentről a rendőrség­nek, jöttek is azok gyorsan, mert csuda fürgék tudnak len­ni az ilyen ügyben. A haver majd hanyatt esett, amikor be­lökték a rabomobilba s ott volt már a rongycsomó is: úgy kap­ták el, mint bűntársat, a sze­rencsétlent. Egy évet nyomott le a haver a jó szívéért, meg a fél libá­ért.:. Érdekes volt a történet, mi? — nézett rám olyan pillantás­sal. hogy végképp nem tud­tam gúny, vagy csak egyszerű kíváncsiság bújkál-e apró sze­meiben. — Érdekes — bólintottam; A kalauz beszól a fülkébe: — Keleti-pályaudvar követ­kezik!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom