Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-02 / 283. szám

198S. december 2., szerda

népújság

5

i\. Sz. Uru8e§OY beszéde a Magyar Szocialista Munkáspárt

VII. kongresszusán

(Folytatás a i. oldalról)

Sőt, mi több, ő azt mondotta, bőgj a leszerelés problémáját csak az úgynevezett „német kérdés’’ megoldásával egyidejűleg lehet megoldani. Ezt a kérdést' viszont ő így értelmezte: a Német Demokratikus Köztársaság megszüntetése és a nyugatnémet kormány hatalmának kiterjesztése egész Né- , metországra. Vagyis arról volt szó. hogy ebben az országban meg kell erősíteni a kapitalista rendszert és meg kell szüntetni a szocialista rendszert. Nos. ezt akarta és ezt akarja Adenauer kancellár.

Ismeretes azonban, hogy a . szocializmus ellen harcolt Hitler is és mi lett belőle? Hitler megölte magát, a szocializmus pedig virágzik! (Nagy taps.)

Adenauer kancellárnak illik tudnia, hogy ő most Nyugat- Németország kormányát’ képviseli, melynek kötelessége emlékezni Hitler gaztetteire. A kancellár azt mondja, hogy ő nem felel a hitleri Németország tetteiért. De hol vannak azok az emberek, akik fasiszta katonákat vezettek a _ Szovjetunió - ellen, akik Sztálingrádban voltak, akik háborút folytattak más országok ellen? Nem kell távcső, vagy _ egyéb optikai eszköz a megtalálásukhoz. Mindenki tudja, hogy ezeket az embereket nem a _ Német Demokratikus Köztársaságban kell keresni: Nyugat- Németországban találtak talajra és sokan közülük tekintélyes tisztséget töltenek be. Né- hányan a nyugatnémet hadsereget szervezik, mások már NATO csapatok parancsnokai.

Ilyen a helyzet, ha józanul vizsgáljuk, mi kommunisták pedig józanul nézzük azéletet.

A nemzetközi légkör észrevehető felmelegedése és a szovjet kormánynak^ a béke megszilárdítása érdekében tett aktív erőfeszítései nyilvánvalóan nem tetszenek a Német Szövetségi Köztársaság .jelenlegi vezetőinek. Mindenne, megpróbálkoznak, hogy gátolják az államok közötti viszony javulását, befeketítsék a Szovjetunió külpolitikáját. Ebben a vonatkozásban különös aktivitást mutat Adenauer kancellár. Legutóbbi beszéde, amelyet a napokban a rajnai tartományban. a Keresztéilydemokrata Unió helyi szervezetének kongresszusán tartott, azt mutatja, hogy Adenauer úr nem riad vissza a nyilvánvaló koholmányoktól, a közismert tények egyenes eltorzításától sem. „Ebben az évszázadban — jelentette ki a kancellár —, egyetlen ország sem folytatott annyi háborút, nem hódított meg annyi országot, mint a Szovjetunió.”

Ha Adenauer kancellár beszédét olvassa az ember, azt • gondolhatja, hogy nem a hitleri Németország, hanem a Szovjetunió robbantotta ki' a második világháborút, amely emberéletek tízmillióiba és megszámlálhatatlan anyagi áldozatba került a népeknek. Azt gondolhatná az ember, hogy a Szovjetunió támadt Németországra és nem a hitleri Németország követett el rabló támadást országunk ellen.

Vagy talán Adenauer kancellár azt próbálja állítani, hogy 1918—1920-ban aSzovjet- . Oroszország tört be Németországba, Angliába, Franciaországba, az Egyesült Államokba és Japánba? De ki hiszi el ezt neki, amikor mindenki tud- ia, hogy annak idején éppen ezek az államok támadtak fegyverrel a fiatal Szovjetországra, amely síkraszállt az egyetemes béke mellett. Ezek az országok részt vettek abban a külföldi intervencióban, amelynek során tizennégy állam, csapatai törtek országunkra.

A nyugatnémet kancellár megpróbálván eltorzítani a Szovjetunió politikáját, nemcsak a logikát veti félre, hanem az elemi ép gondolkodást is. Ez érthető, hiszen a valóságban Adenauer kancellárnak a Német Demokratikus Köztársasággal szemben tanúsított szándékait semmiképpen nem lehetne békeszeretőknek minősíteni. Legutóbbi beszéde újból ezt bizonyítja. Mit ér például a‘ kővetkező kijelentése; „Újraegyesítés helyett most más kifejezést kell használnunk, mégpedig: a szabadság visszaadását 17 millió németnek”.

A „szabadság” szócskával

véghezvitt zsonglőrösködés senkit sem téveszt meg. Arról van szó, hogy Adenauer szeretné az NDK dolgozóit arra kényszeríteni, hogy ismét tőkésekre és földesurakra dolgozzanak, ugyanakkor szeretné az NDK területén kiépíteni a NATO atom- és rakétatámaszpontjainak hálózatát, ahogyan ezt Nyugat-Németországban már megtette.

Csak így tudja elképzelni Németország újraegyesítését. De világos, hogy az ilyen tervek homokra épültek. Nem azért hozták létre a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói az elmúlt tíz év alatt az új szocialista társadalmat, és nem azért erősítették népi államukat. hogy valakinek is megengedjék embermilliók fáradságos és önfeláldozó munkája eredményeinek tönkretételét.

Soha nem fogjuk támogatni azt a követelést.

hegy a Német Demokratikus Köztársaságban

mondjanak le a szocialista vívmányokról.

Mindenki előtt ismeretes, «hogy nemzetközi értekezleteken és találkozókon csakis akkor lehet megoldani a kérdéseket, ha figyelembe vesszük mindkét fél érdekeit.

Egyoldalú megöldás csak háború útján lehetséges, tárgyalások útján a viták csakis az érdekek kölcsönös figyelembevételével oldódnak meg. De hol van itt az érdekek figyelembevétele, amikor ultimátumszerűén l#>vetelik a Németország történetében első munkás-paraszt állam szocialista vívmányainak megsemmisítését. a. Német Demokratikus Köztársaság felszámolását? Ez enyhén szólva irreális megítélése a dolgoknak. Maga Adenauer úr helyesen állaní- totta meg, hogy ez erőpolitika, a háborús fenyegetőzés politikája.

Változnak az idők, változik a nóta is. Adenauer úr most más kottát vesz elő, már látja. hogy háborúval és erőpo- iitikával semmit sem ér el, ’ az ilyesféle politika recsegve ropogva összeomlott. A fenyegetőzés és a zsarolás politikája e politika fő karmesterének halálával, sőt már halála' előtt kilátástalan zsákutcába jutott. A fő karmester segédei, tanítványai azonban: akik vele együtt húzták a hidegháború nótáját, húzzák továbbra is, karmester nélkül. Ez a nóta nyilvánvalóan disszonáns is kezdi idegesíteni a makacs szólista szövetségeseit is.

Mi az együttélési .politika elveiből indulunk ki. A Szovjetunió előterjesztette a leszerelési javaslatot és mi készek vagyunk bármely, percben aláírni a leszerelési egyezményt, hozzálátni végrehajtásához az ENSZ vagy bármely más nemzetközi szerv égisze alatt megszervezendő legátfogóbb és legmélyebb ellenőrzés alapján. Mi az igazi leszerelés hívei vagyunk, igazi ellenőrzéssel amely mellett egyetlen állam sem támaszthatja fel titokban hadseregét és nem kezdhet háborút.

Ahhoz azonban, hogy mindkét fél részéről meglegyen a bizonyosság, meg kell oldanunk Nyugat-Berlin kérdését. Mi.ést vetjük fel Nyugat-Berlin kérdését? Azért, mert Nyugat-Berlin most konfliktusos forrása, a viszály almája let.t. Amikor azt mondjuk, hogy meg kell oldani a nyugat-berlini kérdést, ez. azt jelenti? hogy javasoljuk a második világháború után az egészséges testben maradt utolsó tüske kihúzását és a megszállási rendszer gócának felszámolását.

, Hogyan valósítható meg ez? Az egyetlen eszköz a német békeszerződés aláírása.. Ilyen javaslatot tettünk. A béke- ( szerződés alól senki sem tér- j net ki, ha a többi ország, amelytől a békeszerződés alá-j

írása függ, a béke és az együttélés álláspontját vallja. Vé- gülis meg kall szüntetni a második világháború maradványait, mivel azok táptalajt jelentenek a harmadik világháború gyúj togatói számára. Mi nem sürgetjük időbelileg a nyugat-berlini kérdés megoldását, nem tűztünk ki semmiféle határidőt, nem küldünk ultimátumokat, de ugyanakkor nem csökkentjük erőfeszítéseinket abban az irányban, hogy megegyezésre jussunk volt szövetségeseinkkel.

Ha minden eszközt kipróbálunk és azok nem hozzák meg a kívánt eredményeket, nem lesz számunkra más kivezető út. minthogy aláírjuk a békeszerződést a két német állam közül azzal, amelyik ezt akarja. Ebben az esetben a békeszerződés aláírásának elutasításáért nem minket fog terhelni a felelősség, hanem azokat, akik ésszerűtlenül ítélték meg e kérdés megoldását, nem az államok közötti feszültség enyhítésének útját járják, hanem ellenkezőleg, azt akarják, hogy megmaradjon a harmadik világháború kitörésével fenyegető veszélyes tűzfészek.

Ezért mondjuk Adenauer kancellárnak: ha ön valóban szemben áll a revansszellem- mel és a hitlerizmussal — ezt gyakorta hangoztatja —, bizonyítsa be ezt a gyakorlatban, ne ellenezze a hitleri háború maradványainak megszüntetését. Vagy talán fel akarja újítani? Nyilatkozataiból ítélve ön ezt nem akarja. Akkor a hitleri Németország ellen háborúban volt szövetségeseink .szövetségeseként mozdítsa elő, hogy a kormányfői találkozón ez a kérdés minden nép érdekében oldódnék meg, hogy senki ne nyerjen és senki ne veszítsen,’ hogy a béke ügye nyerjen.

Alá kell írni, a békeszerződést és szabad város státuszt kell adni Nyugat- Berlinnek.

A jelenlegi helyzetben teljes képtelenségig mehetnek a dolgok Nyugat-Berlinben. Ismeretes, hogy elvben minden ország helyeselte leszerelési javaslatainkat. Paritásos bizottság alakult és az ENSZ határozatával e „tízes” bizottság elé utalták a leszerelés kérdését. Vegyük a jobbat, amire törekszünk — javaslatainkat, elfogadják, előbb, vagy utóbb elfogadják. A világ ebben az irányban halad, mert az emberi értelem fejlődik és az emberi értelem győzedelmeskedik. A leszerelési javaslatok a legész- szerűbbek, minden ember, az egész emberiség óhajait fejezik ki. Nos. és mi lesz akkor Nyu- gat-Berlinnel?

Volt szövetségeseink ragaszkodnak határidőhöz nem kötött megszállási jogaikhoz, örökre fenn akarják tartani a megszállási rendszert, ott akarják hagyni csapataikat. Ha tehát megtörténik a leszerelési egyezmény aláírása, ha mindenki. megkezdi a leszerelést, s az összes hadseregeket megszüntetik —. mit csinálnak a Nyugat-Berlinben állomásozó csapatok? Ha ragaszkodnak ahhoz a logikához, amelyhez most a nyugati országok tartják magukat és amelynek különösen lelkes híve Adenauer kancellár. a földön az egyetlen hely Nyugat-Berlin lesz, ahol meg kell tartani a csapatokat. Ez azonban már nyilvánvalóan képtelen kívánság, amely ellentmond az ép értelemnek. Ez, hogy úgy mondjam, szamár-logika. (Derültség.)

Nos, ilyen logikával hogyan oldjuk meg a leszerelés kérdését?

A megszállási rendszer fenntartása alapvető ellentétben áll a leszerelés gondolatával. Ezért minden ép gondolkodású ember megérti, hogy ez ésszerűtlen politika, ellentmond az ép értelemnek.

A szovjet kormány azt a célt j tartja szem előtt, hogy a német I békeszerződés aláírásával megszüntesse a hadiállapotot. Mi az együttélés álláspontját valljuk és ez helyes irányvonalat sugalmaz nekünk a nemzetközi kérdésekben. Ismét és ismét hangsúlyozzuk: az együttélés — az államok be nem avatkozása más államok ügyeibe, annak a jognak elismerése, hogy minden nép maga választhatja meg azt a rendszert és azt a társadalmi rendet, amelyben élni akar. Éppen ebből kiindulva javasoljuk, hogy tegyék Nyu- sAt-Berlint szabad várossá. Ez valóban nem bontja meg aj ott kialakult államrendet, nem sérti meg sem a társadalmi, sem a politikai elveket. Készek vagyunk teljes mértékben megadni azokat a függetlenségi és sérthetetlen,ségi szavatosságokat. amelyekre volt szövetségeseink hajlandók, szavatosságokat a mi részvétünkkel, az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt vagy bármilyen más, kölcsönösen elfogadható módon.

Nem látunk más utat. ha az együttélés és a más államok ügyeibe való be nem avatkozás szabályát tartjuk szem előtt. A nyugat-berlini megszállási rendszer fenntartására és a csapatok ott tartására irányuló óhaj azt a törekvést tükrözi, hogy a szocialista országokkal szembehelyezkedő politikát folytassák. Ez a légkör felhevítését. az erőpolitika folytatását jelenti.-De nem titok, hogy minden anyagnak van izzási határa, ahol váratlanul megszakad és ez katasztrófához vezethet.

Ezért ön, Adenauer úr, nagyon hálátlan — már nem is mondom, hogy mennyire nemtelen —. szerepet vállal magára. A múlt visszahozhatatlanul letűnik.

Kancellár úr, vajon amikor Ön „az erő pozíciójából” cselekszik, nem látja, hogy az az erő, amelyre támaszkodni akar, szertefoszlott, már nincs? Most minden ép gondolkozásé ember belátja, hogy az erők áthelyeződtek a szocialista országok oldalára. Az erő és az igazság egyaránt a mi oldalunkon van. Az adott esetben az igazság együtt jár az erővel, mert mi — jóllehet az erők áttevődtek a mi szocialista táborunkba — nem változtatunk békeszerető politikánkon. (Taps.)

Mi nem javasolunk elfogadhatatlan álláspontot tárgyalófeleinknek, éppen ellenkezőleg, mi, akárcsak korábban, az igazság álláspontjára, ésszerű álláspontra helyezkedünk. Mindent elkövetünk, hogy a szovjet javaslatok elfogadhatóak legyenek. Nem kényszerítjük ki elfogadásukat, hanem tárgyalások útján akarunk megegyezésre jutni, bár minden jogunk megvan ahhoz, hogy békeszerződést írjunk alá a Német Demokratikus Köztársasággal, ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nem akar békeszerződést aláírni.

Előttünk van az Egyesült Államok példája. Az Egyesült Államok a mi aláírásunk nélkül kötött békeszerződést Japánnal. Nem szabad azonban úgy vélekedni, hogy az egyik fél egyoldalúan aláírhatja, a másik pedig nem írhatja alá a szerződést, éppen az a másik, am ebüknek rovására egy esetben már aláírták a béke- szerződést Japánnal. Megvan tehát az erkölcsi jogunk, a jogi értelemben vett jogunk, végül a mi oldalunkon van az ésszerűség joga, mivel javaslataink nem károsítanak meg egyetlen államot, egyetlen embert sem, mivel javaslataink a békés együttélést, a más államok ügyeibe való be nem avatkozást képviselő álláspontunkból indulnak ki.

A Szovjetunió aláírhatna • ilyen szerződést, de mi mindent meg akarunk tenni, hogy ne élezzük ki a viszonyt. A nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetése feltétlenül elő fogja ezt mozdítani. Megegyezést akarunk egykori szövetségeseinkkel. Ezért nem tűzünk ki semmilyen időbeli feltételt, azt akarjuk, hogy ennek a kérdésnek a megoldása ne rontsa, hanem javítsa viszonyunkat. A szovjet kormány kész kipróbálni minden lehetséges békés eszközt hogy megvalósítsa a német probléma békés megoldását, előmozdítsa a nemzetközi légkör megjavulását, megteremtse a feltételeket az egész emberiség boldogsága érdekében — a leszereléshez, és az örök béke' megteremtéséhez.

Ha azonban nem találunk megértésre, ha azok az erők. amelyek Adenauer kancellár álláspontjára helyezkednek, tovább makacskodnak, tovább ragaszkodnak az erőpolitikához, akkor számunkra nem marad más hátra, minthogy aláírjuk a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. A Szovjetunió nem szándékozik azok kezére játszani, akik az erőpolitika hívei. Mi szívesen aláírnánk a szerződést Nyugat-Németország- gal is. volt szövetségeseinkkel együtt, de ha ezt nem tudjuk megvalósítani, kénytelenek leszünk belemenni egy egyoldalú szerződés aláírásába- a Német Demokratikus Köztársasággal.

Adenauer kancellár úgy véli, hogy a német kérdés megoldása egyértelmű Németország egyesítésével. Érthetők a német nép egyesülési érdekei és törekvése, az egységes német állam megteremtésére irányuló igyekezete. Németország most két különböző társadalmi és politikai berendezkedésű államból tevődik össze. Az egyesítés kérdése e helyzet reális értékelése kapcsán különös jelentőségre tesz szert. Ezt a kérdést csak maguk a németek oldhatják meg. mert minden attól függ milyen társadalmi és politikai rendszer lesz az egységes Németországban.

Kinek kell ezt eldöntenie? Valamelyik más országnak? A volt szövetségeseknek? Nem, ez .maguknak a németeknek a joga. Ön pedig, kancellár úr, még találkozni sem akar a Német Demokratikus Köztársaság képviselőivel, Ön azt akarja, hogy mi, vagyis a volt szövetségesek, egyesítsük Németországot, akik Hitler ellen harcoltunk. Nekünk viszont, akik szövetségesek voltunk a hitleri Németország ellen viselt háborúban, . eltér a véleményünk ebben a kérdésben: egyeseknek a kapitalista Németország, vagyis Nyugat-Németország tetszik, másoknak a szocialista Németország, azaz a Német Demokratikus Köztársaság. Hogyan oldhatjuk meg tehát mi, volt szövetségesek ezt a kérdést?

Azt mondják, hogy teljesíteni kell a szerződéses kötelezettségeket. A szövetségeseknek az adott kérdésben semmiféle szerződése, semmiféle kötelezettségvállalása nem volt. Németország a leverés és a fegyverletétel után négy övezetre oszlott. Később három övezetet egyesítettek és a kapitalista alapon kezdték fejleszteni. Kelet-Németország pedig — ahogy akkor nevezték —, a mostani Német Demokratikus Köztársaság, a szocialista utat választotta és mi üdvözöljük a Német Demokratikus Köztársaságot, amely lendületesen fejlődik.

így hát

Németország útjának kérdésében csakis maguk a

németek dönthetnek. Adenauer úr, Ön nem térhet ki

ez elől. Előbb vagy utóbb,

ön vagy más, aki a nyu- j

gatnémet kormány élé« fog állni, ha reálisan gondolkozik. eljut erre a* egyedül helyes következtetésre.

A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság reálisan akarja tekintetbe venni C kialakult feltételeket. Nyugat* Németországban megmaradtak a kapitalista feltételek és mi nem akarunk törést okozni, nem akarunk erőszakot elkövetni 'a nyugat-berlini lakosság akaratán és óhaján a társadalmi és politikai rendszer megvá- las^ásakor, megadjuk azt a jogot, hogy mindenben saját maga döntsön.

De más megoldásra törekszik Adenauer. Ez azonban annyit lelent, mint a kérdést valamelyik ország, vagy valamelyik ország-csoport érdekében megoldani. valamelyik ország vagy az országok valamelyik csoportja ellenére. Ez vagy nyereség. vagy veszteség egy igen fontos politikai kérdésben, valakinek a iává "a és valakinek a kárára. Ebbe azonban nem ^negy bele sem az egyik, sem a másik fél. Abban csak- az őrültek reménykedhetnek, hogy ezt a kérdést erőszak alkalmazásával, háborúval oldják meg. Az épelméjű emberek tudják, mi az a háború és mindent megtesznek, hogy háború ne legyen.

Egyesek azt mondhatják: miért veti fel Hruscsov ezt a kérdést* amikor már majdnem létrejött a megegyezés a kormányfői értekezletben, ahol majd megtárgyalják ezt a kérdést. Egyetértek ezzel a véleménnyel és én nem is vetném fel e?t a kérdést, ha nem kellene tekintettel lennem Adenauer úr megnyilatkozásaira. Nem hagyhatom válasz nélkül azokat a kérdéseket, amelyeket Adenauer kancellár felvetett. Tehát nem én vagyok a kezdeményező ebben, én csupán kénytelen vagyok válaszolni a nyugatnémet kancellár megjegyzéseire.

A Szovjetunió politikájában mindig a békés együttélés nagy elveihez fog ragaszkodni. Mi azonban nem könyörgünk a békéért. A béketörekvés távolról sem gyengeségünk jele.

A Szovjetunió és az egész szocialista tábor ereje napról napra növekszik. Minden szükséges adottsággal rendelkezünk ahhoz, hogy elhárítsunk bármilyen csapást. De mi nem akarunk áldozatokat, nem akarunk rombolást és nem akarjuk embermilliók pusztulását.

Nemrégiben egyik beszédemben elmondottam, hogy olyan mennyiségben halmoztunk fel rakétákat, atom- és hidrogéntöltetet, hogy ha megtámadnak bennünket, elsöpörhetjük a föld színéről összes valószínű ellenfeleinket. (Taps.) Nem gyengeségből, hanem a békés együttélés elvi, lenini politikájából a földkerekség legszélesebb néptömegeinek érdekeivel összhangban álló politikából kiindulva, készek vagyunk azonnal megsemmisíteni mindezeket a készleteket, ha elfogadásra talál az egyetemes leszerelési program. Hadd fecsegjenek az imperializmus propagandistát a kommunisták titkos terveiről, mi bizonyosak vagyunk abban, hogy bélteszerető politikánk következetessége és világossága mindennap minden órájával újabb és újabb híveket szerez számára.

Kedves elvtársak!

A szocialista tábor országai magabiztosan és feltartóztathatatlanul haladnak nagyszerű célunk — a'kommunizmus fe- : lé. A Szovjetunió kommunis(Folytatás a 6. oldaUMj